Észak-Magyarország, 1963. szeptember (19. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-08 / 210. szám
4 ESZ AKM AGTAKORSZ A<5 Vasárnap. 1933. szeptember S. Nem jó, ha elmosódik a határronal! Czocialista kultúríorradalmunk egyik fon- " tos bázisa, a művelődési otthonok hálózata. Az Igen sokrétű íeladatot megoldó intézmények főfeladata a szocialista tartalmú ne- velőmunka. A Magyar Szocialista Munkáspárt öt évvel ezelőtt közzétett művelődéspolitikai irányelvei is hangsúlyozzák, hogy hivatásuknak megfelelően valóban művelődési otthonokká váljanak, amelyek művelődési lehetőséget, társas szórakozást és kultúrált pihenést biztosítanak a dolgozók különböző rétegeinek ... A művelődési otthonok biztosíthatják a legmegfelelőbb kereteket a munkások és parasztok öntevékeny művészeti csoportjainak tevékenységéhez. Nem szükségtelen azt vizsgálgatnunk, hogy művelődési otthonaink mennyiben töltik be ezt a feladatot, milyen művelődési lehetőséget nyújtanak, milyen szórakozást kínálnak a dolgozóknak. A művelődési otthonok munka-feladatainak teljesítésénél sok függ attól, is, hogy a fenntartó szerv milyen tárgyi feltételeket tud teremteni. A szakszervezetek általában viszonylag sokat áldoznak erre a célra. így a bányász szakszervezet, amely több, igen impozáns művelődési otthonnal gazdagította Borsod megye művelődési ház hálózatát, és az anyagiakon túl általában mindenütt megteremtette a jó munka feltételeit is. Ezek a művelődési otthonok nyújtottak jó keretet például ahhoz, hogy Borsod megyében éppen a bányász kultúr- munkások értették meg először az irodalmi színpad, jelentőségét, az ebben rejlő népművelési, irodalmi ismeretterjesztési lehetőségeket, és már az 1961-es győri szakszervezeti irodalmi színpad-találkozón országosan figyelemreméltó produkcióval szerepelhettek. Többségükben a szocialista művelődésügy bázisai ezek a házak, amelyekben a legváltozatosabb eszközökkel folyik az ismeretek terjesztése, a tömegművészeti munka, a kultúrált szórakozás, és több helyen a korszerű pihenést biztosító klubélet. Körül kell határolni, hogy a kultúrált szórakozás hol végződik, meddig terjed az a szórakozási forma, amelyre még ráillik a kultúrált jelző. A Italában egészségtelen a vendéglátóipar- ** nak és a művelődési otthonnak az ösz- szepárosítása és fogalmi összekeverése. Nem egy idős dolgozó, bányász, vagy más foglalkozású tudatában sokszor azonosul a jelenlegi művelődési ház — az italméréssel ellátott, és főként arra felépített, intézmény — fogalma a Magyar Általános Kőszénbánya Bt., vagy a Rima által hajdan telepíttetett „kultúrházak” «Öntéseivel, altiszti ivóival, vagy éppen tiszti kaszinóival. Es mivel úgy látja, hogy most is az italmérési jelleg dominál helyenként, vagy időnként, nem tudja érzékelni a tartalmi változást, nem érzékelheti a szocialista nevelő jelleget. Talán nem egy alkalommal nem is jár messze az igazságtól idős bányászunk, ha ennek a kultúrintézménynek láttán a régi nagyvendéglő, vagy a kocsma nagyterme jut eszébe, amiben hajdan választási korlesbeszé- dek, hazafias ünnepségek szónoklatai, légoltalmi előadások mellett, vándorló, dali szín- társulatok előadásai is elhangzottak hébe- hóba. Veszélyes ez a jelenség azért is, mert felnövekvőben van egy olyan fiatal generáció, amely iskolás gyermek korától kezdve ismeri a művelődési otthont, hiszen oda jár moziba, később kártyázni, bilíárdozni, iszogatni, s néha talán másfajta művelődési lehetőséggel is találkozik ott. Ezeknek a fiataloknak tudatában végzetesen egybeolvad a tudást terjesztő művelődési ház és az italozási, kártyázási lehetőségeket biztosító intézmény fogalma, és művelődési házön azt a helyiséget érti, ahol a nap bármely szakában inni lehet, és néha-rit- kán csendre intenek. meri a nagyteremben valamiféle előadás folyik. Szélsőséges példálózóinak tűnik mindez,pedig sajnálatosan való, ha nem is mutatkozik meg minden italméréses művelődési otthonban ilyen élesen, de a konkrét példa, az albcritelepi bányász művelődési otthon, amely Hunyadi János nevét viseli homlokzatán, bizony igen meghökkentő. A hét évvel ezelőtt sokmilliós költséggel épült impozáns épület munkáját sok kifogás érte az elmúlt években. Sajnálatosan egyesít magában annyi hibát, ami több művelődési otthonra szétosztva is sok lenne és veszélyeztetné azok szocialista kultúrforra- dalmi tényező jellegét. A Borsodi Bányász című bányász hetilap , '' közel két évvel ezelőtt. 1961. novembc- ' rcben vizsgálta meg a művelődési ház munkáját és tapasztalatai alapján igen elszomorító képet festett róla. Mi augusztus utolsó napjaiban kerestük fel a művelődési otthont, amelynek bejáratánál, mint fontos tudnivalót, tábla hirdette, hogy a presszó az emeleten található. A bejárat előtt éppen a legfrissebb sörszállitmányt rakták le egy kocsiról. A földszinti folyosón kerti asztalok mellett söröző, borozó, italozó, kártyázó, s itt-ott hangoskodó férfiak, különböző korosztályokból. Az eredetileg ruhatárnak tervezett árkádos rész helyén rácsos, kocsmai kármentő-szerűségből mérték az italt. A korszerű kulturáltságot egy használaton kívül álló, modern kereskedelmi hűtőpult jelképezte. Az emeleti presszó helyiségeiben két asztalnál ültek. Az igazgatói iroda zárva, üvegajtaján át könyvtári nyilvántartó kartonokat láttunk. Láttunk az üvegajtón keresztül egy bordó berendezésű tanácskozószobát, egy másik bezárt helyiséget, ahol olyasmi volt a televízió fölé kiírva, hogy szocialista szellemű ifjúságot akarnak nevelni, aztán láttunk egy elárvult és ugyancsak zárt előadótermet, láttuk a földszinti mozitermet, és végül láttunk egy plakátot, amiből megtudtuk,, hogy a mozin kívül is több filmössze- állítást vetítettek augusztusban „rendezvényként." A „Rendezvények” címszó alatt találtuk meg egyébként az egyetlen olyan megnyilvánulást, ami valójában a művelődési otthon „ profiljába” tartozik: öntevékeny színjátszók mulattak be egy darabot. Érdekességként megemlítendő, hogy a címe „Kártya- csata” volt. A vezetőt nem találtuk, senki nem tudott semmiről felvilágosítást adni. de az a tény, hogy délután hat órakor minden olyan helyiség, amelyben valamilyen kulturális tevékenység folyhat, zárva volt, hogy a program sem árult el semmi említésre érdemes művelődési megnyilvánulást, és hogy a földszinti előcsarnokban milyen forgalmat bonyolított le. a csapszék, sajnálatosan sokat mondott. Fiatal bányászlegénykék is szórakozgattak itt. Itták a korsó sörüket és amikor megkérdeztük, hogy milyen szórakozás várja még itt őket. azt válaszolták, hogy „most rossz a biliárd". Nem ők. a hibásak, ha nem tudják pontosan, hogy a kultúrált szórakozás hol végződik és hol kezdődik a kocsma, és nem tudnak válaszolni arra, mi is a művelődési ház, és amit itt kapnak, azt a szocialista kultúra megnyilvánulásának könyvelik el. P Iszomorító jelenség az albertlelepi. Az *- épületen egyformán hirdetik a művelődést és a presszót, belül a művelődés szorul háttérbe. Az épület előtti térségen szobor áll: könyvet tartó bronz leányalak. Hátat fordít ennek az intézménynek. Az albertlelepi példa vem tipikus, de van, Bzámolni kel] vele. Es számolni kell kisebb mértékű hasonló jelenségekkel máshol is. Nem jó, ha a tudás forrása, a művelődési ház. és a kulturálatlanság forrása, a kocsma között elmosódik a határvonal.: Még akkor sem, ha gazdaságossági elméletet gyártanak mellé. Benedek Miklós Ózd művelődési gondjaibál-terveiből Ha öxővól beszélünk bárhol az országban, de il(; Borsod megyében is, füstölgő gyávkémények erdeje, az ércpörkölő vörösen szállongó portengere, a gyArórláa köré épült sajátos jellegű városrészek sok érdekessége, a bolyoki úton és máshol látható nagyarányú építkezés, vagy éppen az NB I. B-he került labdarúgó csapat fogalma asszo.clálőfllk a városnévhez, s viszonylag Igen kevésszer jut eszünk hé fiz ózdi ember, a sok ezer ózdi dolgozó, meg a környékbeli települések özdra bejáró sok száz dolgozója, aki nemcsak vasat olvaszt, hengerel, formál, tervez, házat épít, vagy vasúti vagonokkal bajlódik, hanem művelődési igénye is van: tanulni, szórakozni, ismeretekben gazdagodni in akar. A városnak ezt az arculatát néztük meg az elmúlt héten, az iskolai év kezdete előtt néhány nappal, s a most következő néhány cikkben tapasztalatainkat jegyezzük fel, ö/.tí művelődési helyzetéről, terveiről, gondjairól, problémáiról adunk képet. I. Kevés a két középiskola . Nem a "éri kezdtük az érdeklődést a városi iskola-ellátottságánál, mert tanévnyitás idején így ildomos, hanem azért, mert szocialista kultúr- forradalmunk alapja az iskola, a közoktatás, és nemcsak a tudás alapjait kell ott megadni, hanem nagyrészt ott is dől el: sikerül-e a tanulóifjúságot olyan szellemben ríevelnünk, hogy a szocializmus továbbépítésének, a kommunizmus építésének lelkes munkálója legyen, és sikerül-e olyan tudással felvérteznünk, hogy megfeleljen a rá váró feladatoknak. Az Ózdi Városi Tanács művelődésügyi osztálya vezetőjének, Gyöngyösi Bélának szobájában egy vándorzászlót láttunk. Két évvel ezelőtt kapták, és azt tanúsította, hogy az egész országban ez az osztály- érte el a legjobb eredményt az iskolák társadalmi segítése terén. (Az eredmények azólu sem romlottak, de már más városok is elérték ezt a színvonalat.) Azután érdeklődtünk, miként kezdik Özdon az 1903— 64-es tanévei? Az uugusztus végi számítások szerint mintegy 5800—5900 általános iskolás kezdi meg napjainkban a tanulást a város nyolc általános iskolájában, kettős váltásban. Ehhez nyolcvanból tanterem áll rendelkezésre, köztük szükség-tanterem■ is. Ugyancsak ebben a nyolcvanhat számban található már a kibővített Petőfi Sándor általános iskola hat új tanterme. A tanulók 109 tanulócsoportban, százkilencvenhét nevelő irányításával látnak hozzá a tanév feladataihoz. Gyakorlatilag minden nevelői status be van töltve, személyi és tanulócsoportelhelyezési gondok nincsenek. De — mint már a tanulócsoportoknál láttuk •— ez a. megállapítás, bár tényeken nyugszik, nem megnyugtató. Nem, mert szükségtantermekben is folyik tanítás, és igen magas egyes tanulócsoportok létszáma, zsúfoltak az osztályok: 46—48—50 gyermek tanul. együtt, ami nemcsak elhelyezési nehézség, de a tanulókkal való foglalkozási károsan befolyásolhatja. Személyi vonatkozásokban valóban nincsen létszámhiány, de a nevelő-ellátás csak számszerűleg megoldott. A felső tagozatokban a szakrendszerű oktatás ugyan százszázalékosan megoldott, de a szaktanári, ellátottság eddig csak nyolcvan százaléknál tart. Égetően szükséges lenne matematika, .fizika, rajz és ének szaktanárok odahelyezése. Az iskolák tartalmi munkájában nincsen fennakadás. Az új iskolai évvel kapcsolatosan kiadott rendelkezéseket, tantervét, nevelési tervet, általáE. KOVÁCS KÁLMÁN: Szigligeti levél Megcsaltalak a Balaton közepén a napisten sugaraival. Ezer tüzes száj csókolta testem, irigykedett ezer hullámtaraj. A nászágyat, az öreg ladikot, dalolva ringatta, a tó. Cinkos sirályok vadul vijjoglak, ha közelgőit egy hívatlan hajó. Micsoda láz, micsoda szenved élt/! Ehhez fogható qso/c egy volt talán, mikor először kopogtál szobám ablakán. Gyere, Siess, hagyd olt a gondod, kerítőnő itt minden pillanat! lia késlekedsz, még megtörténhetik, hogy a sellök is elcsábítanak. Messze van Miskolctól Brazília? E KÉRDÉS NÉLKÜL jóformán meg se kezdtük a beszélgetést. Mert ha valaki messzi útra készül, azt kell először megtudakolni: mennyit kell a célig utazni? Nos, Major László, a brazil állam ösztöndíjasa, alig egy hónap múlva több mint 10 ezer kilométert utazik Miskolctól Rio de Janeiroig. Nem kisebb elhatározással, mint hogy ebben az óriási dél-amerikai országban tökéletesíti portugál nyelvtudását. Kérdésemre, hogy mikor és hol foglalkozott e „kuriózum” nyelvvel. Így válaszolt: — A Földes Ferenc gimnáziumban érettségiztem, jeles eredménnyel. A kötelező nyelven kívül érettségit tettem spanyolból is. A kubai diákokkal való gyakori találkozásom késztetett arra, hogy közelebbről megismerkediek a spanyolportugál nyelvvel. — Az orosz, spanyol, portugál nyelveken kívül — folytatja Major Laci — jól beszélek bolgárul, érdekel a német nyelv, á francia és az-olasz. — RTO DE .TANETRO. a sok arcú város rendkívül alkalmasnak látszik á német, francia és olasz nyelvek iránti érdeklődés gvaranítására. •— Szeretném megragadni ezeket a lehetőségeket, de elsősorban az a célom, hogy a rendelkezésre álló fél év. egy esztendő alatt portugál nyelv-. tudásom tökéletesítsem. Ezt várja tőlem az Eötvös Lóránd Tudományegyetem bölcsészkara is, amelynek első éves hallgatója vagyok. Egyébként a brazíliai tanulmányút előtörténetéhez tartozik az, hogy én már középiskolás koromban fordítottam Machado D’Assis, Cecília Meireles, Olavo Bilac, és Alcantaro D’Machado délamerikai írók. illetve költők műveit. B fordításokról szereztek tudomást Braziliában, s az egyetem anyagi hozzájárulásával Brazíliába utazhatok. Megemlítem még, hogy levélinterjút készítettem Jorge Amadéval, amelyet korábban az É&zakmagyarország közölt. — Végső tervei a nyelv, illetve a nyelvek alapos ismerete után? — MAGYARORSZÁGON meglehetősen kevés spanyolportugál fordító él. A dél-amerikai államokkal politikai, gazdasági, kulturális kapcsolatban állunk. Az egyetem befejeztével szeretném e munkát elősegíteni, mint műfordító, szakfordító, vagy esetleg mint tolmács. Persze, addig még sok víz folyik le az Amasonason ... párkány — ‘ BORSODI GYULA: _____ V irágnyelven A kényes kaktusz szobám homályán dölyfösködött a szerényke mályván. — Milyen vad színek, mily buja ágak! mint a topogó libalábak! Nézz meg csak engem! Nézd a formám! a finom színt.a szirom-vitorlán! Virágom remek kicsi kelyhét, — de föl sem éri a te elméd! Tudod te mi a szép. a pompa? Szobába téged...? Ott a konyha! — Mit ér szépséged, — szólt a mályva, — Lenne tiéd a világ bája, Mégis leginkább kezedre ütnék, hisz alattomban megszűr a tüskéd! Megjelent a Borsodi Szemle 1963. évi 4. szama A Borsodi Szemle 1963. évi negyedik száma gazdag tartalmat tár olvasói elé. Időszerű mezőgazdasági feladatokról olvashatunk a folyóirat első oldalain. Ezek között Is kiemelt helyen láthatjuk az MSZMP Borsod megyei Bizottságának a lejtős területeken gazdálkodó termelőszövetkezetek és állami gazdaságok termelésének fej. lesztéséről szóló határozatát. Ugyancsak agrártudományi kérdésekről olvashatunk Farkas Tivadar és Román János cikkében. Érdekes helytörténeti munkát jelentetett még Fris- nyák Sándor és Szakáczky Tsl- ván Szikszóról, A folyóirat hasábjain helyet kaptak a Sáros, pataki Tanítóképző Intézet tanárainak pedagógiai vonatkozású értekezései is. Az Irodalom—Művészet rovatban Kabdebó Lóránt Vas István lírai fejlődését méltatja régi értelmiségünk útjának tükrében. \ Az Adalékok rovatban Ba- barczy József Miskolcról — egy elfelejtett — egykor nevezetes — bortermelő helyről fr. Bogdál Ferenc legújabb néprajzi kutatásait A város kovácsa Miskolcon a XVIII—XIX században címen adja közre* i Pantomim együttes alakúi Mezőkövesden Általában a csend művészetének nevezzük a pantomimol. Sajátos eszközeinél fogva létjogosultsága hazánkban is polgárjogot nyert, mint a korszerű mozgásművészeti megjelenítés egyik formája. Kísérleti színpadok, irodalmi színpadok, egyetemek művészeti együttesei sok szeretettel gondozzák e műfajt és nagy szellemi haszonnal forgatják az újra, korszerűre vágyó közönség előtt. A pantomim vidéki városainkban is előretört.. Sokat hallottunk a salgótarjáni bányász öntevékeny pantomim együttesről. E szép példáktól és a. korszerűség igénye iránti kívánságtól vezérelve a mezőkövesdi tárást. művelődési, ház kitűnő Matyó Együttese is megalakítja pantomim csoportját. A szakirodalmat, és filmeket már megszerezték. Fcrencz László, a jónevű magyar pantomim művész vállalta a kezdet kezdetén az irányítást és a szakmai vezetést. Szokolau Sándor kitűnő Hatni zeneszerzőnk, a.ki elsősorban modern ■filmzenéiről, nagyobb lélegzetű, különös hangszerelésül, munkáiról ismert, lesz a csoport zenei irányítója. Fiatalokból, elsőrangú tornász lányokból. Hűkből alakul meo a pantomim csoport. A . leckét" művészi tornával kezdik, s fokozatosan térnek rá. a matvósáo életének táncos megjelenítésére. —P-l— ban. az új alapdokumentum»' kát valamennyi nevelő tanul' mányozta, cs napjainkban nw” azok szellemében kezdik ' tanév munkáját. I gimnázium és f tcchnikun' működik a Városban. Fel ügy» letileg ugyan nem tartózná* a városi tanács művelődésügy1 osztályához, de azért számot)' tartják minden gondjál-baj«1 ennek a két intézménynek i* A gimnázium, túlzsúfolt, jclC körülményei, között a korszeH nevelési biztosítani nem, va0 csak igen nehezen tudja. ÖS* szesén 12 tanterme van, és eV ban 33 tanulócsoport, tanul Köztük 13 első osztály. Ncliv zíti a helyzetet, hogy az 5 plus* egyes rendszer mellett sztW középiskolai osztály is ven amely 4 plusz kettes vend' szerben tanul, és az egész W nílást vallásos rendszerbe” kell lebonyolítani. Feltétlent kívánatos és szükséges le Özdon egy újabb, legalább tantermes gimnázium létesít* se, hogy a korszerű nevelt biztosítható legyen. A közge? da sági technikum cg y végi ál' tahi nos iskola helyiségeibe’' működik, öt tanulócsoporttá’ A technikum iránti igény 1 befogadóképesség háromszor°f sa, de bővítésre egyelőre kils' tás sincsen, a tervezett iskola' építés is elmaradt, helykijei0' lesi vita miatt. Nem egészséges a város S* ne iskolájának elhelyezése sei* A régi kórház helyéji, " gyógypedagógiai iskolával clW épület heti működik. Jelen!?* kétszáz gyermek tanul zenf" de bővíteni kellene, mert n*' gyobb a jelentkezés, egyíf emelkedik az igény. A terve14 szerint; Farkaslyukon és Bú”' szálláson kihelyezett osztály0, kát létesítenek. Ugyancsak l* vábbi bővítésre szorulna .* gyógypedagógiai iskola. Az cd' digi két új osztályon túl, w vábbi négyre lenne szükség. A. politechnikai oktatás f elmúlt évben már minden kólában folyt, de még nf5 minden osztályban. Most mi”' den felsötagozatos osztályba" bevezetik, bár az Ózdi Köti”' szati Üzemek értékes tárnög3' t.ása ellenére is, igen hiány0, sak a, tárgyi- feltételek, keVÓ a jó műhely. A szülök, a szülői műnk* közösségek igen sokat seű; leltek gazdasági vonát.koz”' sokban, az iskolaßjrnyp* rendbehozatalában. Do az i* kolareform célkitűzései^ sei” valósíthatók meg a szülők 6* gítsége nélkül. A szülői mu”' kaközösségek további inunk0' jóban pedagógiai jellegű se#' ■ég kell, hogy domináljon. Nem tartozik szervesen f eddig tárgyaltakhoz, de neh”” is elválasztani a felnőttoktatás helyzetét. Sajnos a láváig 461 általános iskolában tanU* felnőttből csak 298 jutott cl “ vizsgáig, és a vizsgaeredni” nyelt is elszomorítók: 33 b”' leolt. A legnagyobb baj ez”” belül is az, hogy a lemorzs<r lódók és a bukottak között *) igen sok a. fiatal. A harmin”. három bukottból 25 volt a ”, éven aluli! Mi lehet az ok3) Az ózdi oktatási vezetők sz” rint elsősorban a hanyagsW aztán betegség, egyes _ üzen vezetők nemtörődömsége, v gül a „túlfeszített továbbion1 lás”, amikor sokfelé beíra') kozik valaki, aztán minden honnan lemorzsolódik, légi®* jebb a darukormányosi szak tanfolyamot járja végig, az azonnali üzemi élőménél®* biztosít. . Az új tanévet alapos felró”' rés előzte meg. A városban t 40 éven aluliak közül 29\ embernek nincs nyolc által” nos iskolai végzettsége, közié ^ 145 analfabéta, A tanács e”' nek felszámolására távlati te*! vet dolgozott ki, a most: indu* tanév munkáját pedig az Öv* Kohászati Üzemek illeték”! osztályaival közösen szervez*” meg, hiszen a felnőttok tata:' ban résztvevők döntő löbhsúí; onnan kerül ki. 495 dolgoz° Kívánnak bevonni általán” iskolai oktatásba. A koháSí3*', ban 12U dolgozó részére üzer” nnalfabéta iskolát létesítene1'’ bízva abban, hogy a megsz”) kott környezetben és műnk”' társak között könnyebben, ke vesebb gátlással küzdve í® nulhatnak a dolgozók. Egy®?! ként az oktatást a város b3' rom általános iskolájában véé zik. de újabban nagy az érdé«) lődés Farkaslyukon is, és ír Uet, hogy ott is szervezne*’ dolgozó-tagozatot, Benedek Mikiid (Folytatjuk.)
