Észak-Magyarország, 1963. szeptember (19. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-25 / 224. szám
2 ESZAKRJAGYARORSZÄG Szerda, 1963. szeptember 23. fi RíJá Práva a cse!iszto?ákia3 váftozásakrél A Rudé Právo, a Csehszlovák Kommunista Párt központi lapja keddi számában „Javítjuk az irányító munka stílusát’’ cím alatt vezércikkben méltatja a Központi Bizottság múltheti ülésének eredményeit és jelentőségét. Elsősorban arról van szó — mutat rá a lap —, hogy magasabb színvonalra kell emelni az irányító munkát és ebben a pártnak vezető szerepet kell betöltenie. Éppen ezért rendkívüli fontosságú a Központi Bizottság ülésén elfogadott határozat ama része, amely a KB kebelén belül új bizottságok létrehozásáról intézkedik. A Központi Bizottság természetesen elsőrendű feladatának azt tekinti, hogy maradéktalanul teljesítse a CSKP XII. kongresszusának határozatait. A határozatok valóra > váltása pedig azért nem haladt eddig megfelelően, mert a kormány, valamint a többi állami és gazdasági szervezet tevékenységében egy sor hiányosság mutatkozott, amely gátolta a folyamatos előrehaladást. Az irányító szervek eddigi tevékenységében — és itt elsősorban a kormányra és a nemzeti bizottságokra gondolok — nem kis mértékben megmaradtak a régi szervezési formák és módszerek, amelyeket szocialista társadalmunk már régen túlhaladott. A lélektelen, bürokratikus módszerek, amelyek lehetővé teszik a problémák operatív megoldását és elfojtják az egészséges kezdeményezéseket, komolyan gátolják jelenlegi igényes feladataink megoldását. A Rudé Právo vezércikke befejezésül hangsúlyozza: a Központi Bizottság múltheti tanácskozása fontos részét képezte a XII. kongresszus irányvonala valóraváltásának. A következtetések világosak. Arról van szó, hogy következetesen érvényesíteni kell az irányítás lenini elveit, amelyeket mellőzdurván a múltban jogtalanul tek, sőt nem egyszer megsértették. Érvényesíteni kell a demokratikus centralizmust, amely összekapcsolja a nép alkotó kezdeményezését az egész társadalom érdekeivel és az egységes, szilárd központi irányítással. Méwnapi ünneplés — haláíesvégű tragédiával Egy hnlotS, két stílyos és egy könnyebb sérülés A NAGY MŰ Min dolgozik, mester? Szeretném ezt az utókorra hagyni örökségül, ha már egyszer elmegyek. □sü I ,r~ Hegyi Ottó járatkezelő kizuhant a kocsiból, Pálinkás István kocsikísérő és Garan László segédgépkocsivezető lábánál fogva fénnakadt az ősz- szeroncsolt kocsin. Hegyit és Pálinkást súlyos, Garant köny- nyebb sérülésekkel eszméletlenül szállították a kórházba. A kocsiban körülbelül 120 ezer forint értékű kár keletkezett. Körmöndi Endre az információ szerint becsületes, megbízható, lelkiismeretes gépkocsivezető volt. Mindig kerülte az italozást. Most mégis ivott. 31. születésnapját ünne. pel te, és megfeledkezett a szokásos óvatosságról. Az egyik féldecit követte a másik, a harmadik és a többi. Ez az egyszeri megfeledkezése életébe került. Felesége hiába várja. haza, s a két gyerek — — Éva és Olga — apa nélkül maradt. A gondatlanság súlyos szenvedéseket okoz Hegyinek, Pálinkásnak és Garannak is. Garan új, ifjú ember. Pár napja kezdte meg a munkát a vállalatnál. Hegyi és Pálinkás családos ember. Mindkettőnek két-két gyermeke van. A csapiad rettentő pillanatokat élhetett és élhet át, hiszen a két apa hosszú, hosszú órákon keresztül nem nyerte vissza eszméletét. Körmöndi Endre soha nem ül többé volán mellé. A másik három ember sok szenvedés után kezdhet újból munkához. Az eset, után ők nyilvánvalóan nem fognak többé szolgálatban inni, és időben figyelmeztetik a vezetőt: „ne igyál, saját és mások élete függ tőled”-. A VB 90—12-es rendszámú kocsi soha nem fut többé az országutakon. Néma figyelmeztető jel ez: emberek, vigyázzatok, az alkohol gyilkosotok lehet. Cs. B. XXVII. Jj’ zek a lányok nem jobbak, de nem is rosszabbak azoknál a társnőiknél, akik irodában, gyárban, üzemeknél, vagy más munkahelyeken dolgoznak. Itt is vannak olyanok, akiknek csak inteni kell, de olyanok is, akik egy ferde nézésre sírva szaladnak panaszkodni a munkavezetőhöz. De kevés ez is, meg az is. A zöme önálló és egészséges fehémép, aki megszokta á férfiak társaságát és azt is, hogy ez a nyers foglalkozás nem délutáni litánia, vágy vasárnapi szagosmise. Kényeskedés nélkül markolják meg a szerszámokat és a munka végét, a férfiakhoz hasonlóan, de néha, hirtelen bosszúságban, vagy haragban, ugyanúgy káromkodnak is egyet. Ha kiabálnak rájuk, természetesen visszakiabálnak. Ennek ellenkezője lenne furcsa. Egészségesek, jóvérűek és szabadok, legtöbben a maguk gazdái, férji, szülői felügyelet nélkül. Nem engednek meg sokkal többet maguknak, mint általában a többi nő, de ézt kénmutatás nélkül teszik, ezért rosszabb a hírük. Figyelgettem őket. Sivalkod- ■*», nevettek, ha valamelyik fiú a munka ráérősebb perceiben hancurozni, birkózni kezdett velük. A hancurozó kölyökkutyák jutottak az eszembe. Ha a játék erotikusabb színt kapott és a férfi a mellük, vagy a combjuk felé kapado- zott, nagyokat ütöttek a kezére, elszántan védekeztek, de nem sértődtek meg. Mert a nyúlkálást ánnak bizonyságául tekintették, hogy nem semleges és korcs lények ők, minden or- mótlanságuk ellenére, hanem nők, csinosak és kívánatosak. Annak kell sírni, akit észre sem vesz, meg sem csipked senki. Az irodákban csak a forma más. A nők itt mindig teljes tudatában vannak nőiességüknek, és némelyik férfipillantás nem sokban különbözik egy merész pdanyulástól. A káromkodást „szalonviccek” helyettesítik. Komoly érzelmek is szövődnek az épületek körül.-Valamikor a summáslányok némelyike eljegyzett menyasszonyként tért vissza vándorútjáról, nos ezt az építő lányok is meg tudják tenni. Párok alakulnak, utána már a lány tabu mindenki számára, a fiú pedig csak szóban és udvariasságból enye- leg egy kicsit más lánnyal. Együtt járnak szórakozni, táncolni és éppen olyan szerelmesek egymásba, mint a többi halandó. Ha mégsem lesz házasság a vége, nem történt semmi különös. Csak nekik Kislányuk szüléiéit Tyitovéknak Kedden kislánya született a Tyitov házaspárnak. A második űrhajós kislánya négy kiló 20 deka, hossza 53 centiméter. Mint a szülőotthon ügyeletes orvosa mondta: „anya és gyermeke kitűnően érzik magukat”. A kislány első gyermekük Tyitovéknak és az első csecsemő. aki a szovjet űrhajósok kozmikus útja után született. Tyitovékat elhalmozzák jókívánságokkal, az örömteli esemény alkalmából. Soraya itt — és Soraya ott McNamara és. Taytor Dél-Vie9n3mb4n McNamara amerikai hadügyminiszter és Taylor tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke kedden Saigonba érkezett. Megírta emlékiratait őfensége Soraya Esfandiary hercegnő, az iráni sah elvált felesége, A memoárok közlési joga körűi bizonyos peres eljárás folyik nyugatnémet kiadó cégek között, de ez most mondanivalónk szempontjából mellékes, lényeg, hogy ismét foglalkoznak a lapok a hercegnővel. Nyilván emlékszik az olvasó a nagy Soraya-ügyre: nem tudta fiúgyermekkel és örökössel megajándékozni férjét, tehát el kellett válnia. Azóta Európában bolyong és számolatlanul költi a pénzt. A nyugati képeslapok legalább havonta beszámolnak utazásai részleteiről: flörtjeiről és lelki bánatairól, jachtkirándulásairól és a fiúkról, akik udvarolnak neki. kalandos megjelenéséről Törökországban és filmsztár-próbálkozásairól. Mindez nem lenne túlságos san nagy baj, Soraya szép és izgalmas nő, jól lehet fényképezni és kellemes ránézni, s mindig csinál is valamit, hogy az érdeklődés ne lohadjon. Az embernek mégis az jót az eszébe, hogy ha ugyanezek a lapok csak tizedannyit foglalkoznának más iráni dolgokkal, például a reakciós földesurakkal, a korlátolt és reakciós vallási vezetőkkel, az előítéletektől és a nyomortól dúlt állapotokkal — semmit nem veszítene a szép hercegnő, de nyerne vele néhány millió iráni paraszt, akiknek pillanatnyilag nincs módjukban jachtkirándulást szervezni és memoárokat sem tesznek közzé, tekintve, hogy jó-- részt analfabéták. ykickkick-k*ir)rkir)c*r^*irk-*:-k-k-k-kick*irkicicirirk'k-kickirk*'tryt‘ Répafej és hukoricasxár TALÁN nincs is olyan termelőszövetkezet. ahol ne termesztenének kukoricát és cukorrépát. Természetesen: elsősorban a főtermék miatt, hiszen az adja az értéket. De talán nem kell különösebben bizonygatni, hogy az említett növények melléktermékei; a kukoricaszár és a leveles répafej is értékesek. A cukorrépaszelet értékességét pedig hangsúlyozni sem kell... Nos, napjainkban érdemes ezekkel a mellék lenn ékekkel törődni, nagyobb gonddal bánni. Ilyenkor, szeptember végén ugyanis már nincs más lehetőség, hogy a. takarmánybázist növeljük, csak a nevezett melléktermékek szakszerű és időbeni felhasználása. Különösen fontos ez olyan termelőszövetkezetekben, ahol nincs megfelelő takarmánybázis, ahol kevés széna, lucerna és más pillangós termett. Sokan ugyan nem hiszik, de laboratóriumi vizsgálatok bizonyítják, hogy az időben letakarított kukoricaszár takarmányozási értéke a közepes minőségű réti szénával egyenlő. Nézzük csak: mit is ér a kukoricaszár? A szeptemberben-októberben betakarított és silózóval ösz- szetépett kukoricaszár minden kilójában 260 gramm ke- ményítőértélset, azaz: tizenhét gramm emészthető fehérjét találunk. Ezzel szemben a novemberben betakarított kukoricaszárban a keményítőérték 140 grammra csökken, emészthető feliérje pedig már nincs benne. A gyors betakarítás tehát igen fontos. Fontos akkor is, ha silót készítünk a szárból, és akkor is, ha kévébe kötve kupacokba rakjuk. HELYTELEN azonban a kukoricaszárat magában etetni. Egészen kiváló minőségű tömegtakarmányt készíthetünk belőle, ha leveles répafejjel és nyers répaszelettel vegyítve besilózzűk. Szeptemberben a következő keverési arány ajánlatos: 65 százalék szársiló. 25 százalék leveles répafej és 10 százalék nyers répaszelet. Később a répafej és a szelet arányát a szár i-ovására fokozatosan növelni kell. Amilyen mértékben csökken a kukoricaszár nedvességtartalma, olyan mértékben kell azt pótolni. A vízzel való locsolás bonyodalmas és költséges. Jobb a répafej és a szelet. Egy hektoliter vizet 66 kiló nedves szelet pótol. Az sem mindegy, hogyan és mikor használjuk fel a leveles répafejet. Az idén, a szeptemberi esőzés hatására, a répa víztartalma elég nagy, a levél- zet is zöld. Ez azt jelenti, hogy a várható átlagtermést figyelembe véve, minden holdon 30—35 mázsa leveles répafej marad vissza. Hangsúlyozni kell, hogy leveles. Ugyanis tudjuk azt is, hogy a cukorrépa levele, a tápláló gyökerek! elszakadása után, nagyon * kell az első udvarlójukhoz férjhez menni? rrilékszem, Barcza Bá- Untnak, a fiatal kőművesnek és Icának, a tüzes barna lánynak történetére. Akkoriban sokat beszéltek róluk és ezek a beszélgetések nem voltait mentesek az éles megjegyzésektől, a félig kárörvendő, félig irigy nevetésektől. Barcza jóképű fiú volt és nagy szoknyavadász. Ica pedig olyan tűzről pattant és bővérű teremtés, hogy sistergett körülötte a levegő. Mikor egymás közelébe kerültek, nagyon hamar megértették, hogy ki, mit akar a másiktól. Volt, aki látta már a harmadik napon, hogy munka után a hegyek felé indultak el, nyilván ibolyát szedni. Jól van, az ilyesmi úgysem maradhat sokáig titokban. Ha szers- tik, csak egvék meg esvmást. De minden józaneszű lény azt várta, hogy az ilyen nagy mohóságnak csakis csömör lehet a vége, és érdeklődéssel várták azt a napot, amikor Barcza új áldozat felé nyújtja ki kezét, Ica pedig másik férfit fog bűvölni azzal a veszekedetten szép szemével. Hát ez a nap nem következett el. Ellenben bekövetkezett az, talán két. vagy három hónap múlva, hogy • a lány nem jelentkezett munkára. Senki nem tudott róla semmit, mert a falujából ő járt egyedül. Barcza nem felelt a kérdezősködésre, elütötte a dolgot. Aztán kiszivárgott, mert valami mindig kiszivárog, alighanem az irodából, a munkavezetőn keresztül, hogy mégiscsak Barcza intézte el Ica munkakönyvét, meg hiányzását. Nem kell várni, mert nem is jön már vissza. Mivelhogy megesküdtek a múlt héten, de ezt nem kell mindenkinek az orrára kötni. Ha már eddig titkolni tudták szándékukat... Nyilvánvaló, hogy szégyellte egy kicsit a dolgot, szerintem helytelenül, a többiek szerint okkal. Mi van abban, hogy vidám, felelőtlen malackodás közben rájöttek arra, hogy szeretik egymást, és érdemes lesz házasságra fordítani a dolgot? Talán nem is. sikerült rosszul, mert Barcza minden jóképűsé- ge és a könnyebb lányok állandó provokációja ellenére, hűséges maradt. De Valit sem szabad kihagynom, a sudár, szép cigánylányt. Faji megkülönböztetésben részesült; különös igyekezettel szerette volna mindenki lekapni a lábáról, mélvebb érzelem és megbecsülés nélkül. De Vali ellenállt. Nem keményen, hanem fajtájának szinte bocsánatkérő alázatosságával Tűrte a gúnyolódást, az idétlen ölel- geféseket, és nem gondolt lázadásra. Az emberek értelme hamar befogadja a helyes és emberséges törvényeket, de rossz ösztöneik még sokáig tiltakoznak ellenük. A középkor sötét babonái, előítéletei még napjainkban is felbukkannak. Vali cigány volt és ha nem is mindig. de időnként ezt éreznie kellett. A XXII-esre megjöttek a kályhások, köztük egy óriási, bikanyakú, vörösképű nagyhangú legény. Azonnal szemet vetett a szép cigánylányra és a szokott nyerseséggel tette neki a szépet. Otromba bókokkal kezdte, ezeken Vali elnézően mosolygott, és nem mutatta, hogy terhére vannak. Aztán mellette elmentében kicsit megölelgette. Vali ruganyosán kipenderült az ölelésből, és tovább szaladt. Elővigyázatos lett, kerülte a kályhást, bújt előle. Nem a nő félelme volt ez, hanem fajtájának beideg- ződött megalkuvása és alkalmazkodni akaró gyávasága, mely az érzékenyebb egyede- ket még most is kísérti. TI e egyszer aztán valaho- gyan beszorult egy szűk szobába, és már nem tudott kisurranni a közeledő Góliát elől. Ügy elkapta, mint ahogyan Szabó Miska szokta elkapni a verebeket, melyek a beüvegezett ablakú szobákban rekednek. A folyosón és az előtérben kőművesek és burkolok dolgoztak, én az erkélybe rakosgattam színes drótüvegeket. A kályhás egészen megvadult, amíg a lánnyal birkózott. Vali némán és elkeseredetten küzdött abban a tudatban, hogy senki résiéről nem számíthat se segítségre, se védelmező szóra, kárörömre annál inkább. Legtöbben ugyanezt szerették volna vele tenni, csak nem voltak ilyen vadállatián erősek hozzá. Néha suttogva könyörgött és sírt, de ezzel csak jobban felineerelte az őrjöngőt. Ruhája reccsenve szakadt meg az erőszakos kéz dúlása nyomán. Akkor hirtelen beleharapott ebbe a kézbe. Már többen felfigyeltek a dulakodásra, de még mindig nem tartották komolynak. A gyorsan hervad és rothad. Sajnos, a betakarítással eddU) kevés helyen siettek. Sőt, hogf a levél jobban hervadjon, répafejjel takarják be a cukor- répacsomókat is. Ez teljesei) felesleges és káros. A répafej így kiszárad, a levél teljesei' lehervad. róla. Ezzel nagyok sokat vesztünk. Az egy holdoi' visszamaradó leveles répafejben ugyanis, amíg a levél zöld. körülbelül 350 kiló keményítő- értéket, ezen belül pedig körülbelül 50 kiló emészthető f<" hérjét találunk. Ahhoz, hogy ez a jelentős mennyiségű tápérték meg is maradjon, elsőrendű feladat: azonnal szár- siló közé keverni a répafejet Minden eszközzel siettetni kell hát a betakarítást, hiszem hol' dánként annyi fehérjét ment' hetünk meg, amennyi ezer liter tej termeléséhez szükséges< Ez pedig nem kis mennyiséi" És az sémi lehet közömbös; hogy a rendelkezésünkre áll® répafejjel, avagy más szénával, abrakkal termelünk ennyi tejet. MIND a kukoricaszár, mind a répafej gyors betakarítása egyaránt fontos, mert jelentős gazdasági érték és érdek. Mindig a télre gondoljunk, és aT- ra, hogy takarmányból soIUk sem lehet feleslegünk. Általában nem takarmánybőség, kénem takarmányhiány van. N® feledjük el: más lehetőség már nincs, csalt a répafej és a kti- koricaszár. ÍSz. J.) kályhás hirtelen fájdalmába* elengedte a lányt, de széttár1 pesztett lábbal állt előtte, hog? el ne szökjön. Valami fény derengett a fejében, hogy a lány nagyon komolyan érti az lenállást, és akkor bosszús) hangos szóval azt mondta n®' M: — Mit. nyavalyogsz annyit7 Itt van egy százas, gyere le vollem a pincébe! Vali egy pillanatig dermed- ten nézett rá, aztán karja meí' lendült ég rettenetes erőva* pofonvágta a nagy embert. — Nesze! — mondta néd villogó szemmel. — Itt van 3 százas! Már nem menekült, kiegyenesedve állt a másdkikal ezen'1' közt, és várta a megtorlást! mely minden bizonnyal halálra sújtja. De már akkor a mestereik áí a segédmunkások komor, fenyegető arccal benyomultak 3 szobába, és körülvették őket- Hosszú csend után Lovas sző' lalt meg. Nyugodt akart máradni. de visszafojtott dü3 vibrált a hangjában. — Maga meg ne itt keresi0 a százforintos nőket, -hallja-«^ Ha nincs kedve néki játszódd magával, akkor hagyja békéid A felhevült kályhás t gyón gyorsan lehűlt. L®" vas kőműveskalapácsot lógatott a kezében. Megigazított3 magán a kabátot, és jó kép®' akart vágni a dologhoz. . — Ej, hiszen csak viccelte11' vele. Viccelni se szabad? , Erre nem felelt senki. 10 megnézték maguknak, az&P. elfordultak, indultait dolgukré (Folytatjuk^ A VB 90—12 rendszámú fztonnás tehergépkocsi romjai ott hevernek a 3. sz. AKÖV complextelepén. A borzalmasan összeroncsolt jármű (amelyet csalt a martinban, ócskavasként lehet felhasználni) ügy halálos, két súlyos és egy tönnyebb sebesülést okozó íutókarambo] figyelmeztető •anúja. Az eset története ez: A gép- tocsival az elmúlt szombaton larabárut szállítottak az encsi árás községeibe. Napközben a iépkocsivezető nagyobb meny. >yiségű töményszeszt fogyasz- ott el, amelynek hatására éjei hazafelé, a megengedettnél mgyobb sebességgel vezette a ;épkocsit, elvesztette a kocsi eletti uralmat és Abaújszántó cözelében a jármű a 4. számú llométerkőnél az útszéli nyárénak rohant. Az összeütközés övetkeztében Körmöndi End_ e gépkocsivezető szörnyethalt.
