Észak-Magyarország, 1963. szeptember (19. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-24 / 223. szám

SE«§a,- 1963. szeptember 21. SSSAKMAGTAKOnSJRÄÖ 3 r A közép-ázsiai köztársasá­gok: földjeit sűrűn behálózzák az öntözőcsalornák. Hogy a Víz el ne szivárogjon, a csator­nák medrét olykor kibetonoz­zák. De ez nagyon drága, így gyakorlatilag lehetetlen min­den csatornát kibetonozni. Nemrég a Hidrotechnikai és tfalajjavítási Tudományos Ku­tatóintézet munkatársai azt ja­vasolták, hogy a csatornák ttiedrét borítsák be műanyag­hártyával. Számos műanyagot máris kipróbáltak; A hártyá­nak vízhatlannak és tartósnak kell lennie, amellett pedig erős hőmérsékleti ingadozások ese­tében is meg kell tartania ru­galmasságát így azután a po­lietilénre, a polifclórvinilre és a Miamidra esett a választás, üzbelcisztánban már épült egy csatorna, amelynek alját vé­kony műanyag-hártyával bur­kolták. Nincs messze az idő, amikor a Szovjetunió aszályos Vidékein csupa ilyen csatorna lógja szállítani az éltető vizet Telnek a vagonok Az encsi állomáson a fáradságos cukorréparakodást az exkavátorra hárították. A markológép per­cek alatt megtölt egy vagont. Negyven millió forint gépek beszerzésére A Lenin Kohászati Művek­ben az üzemek, a dolgozók munkájának könnyítésére, va­lamint a különböző anyagvizs­gáló berendezések és mérőmű­szerek beszerzésére ez évben negyvenmillió forintot hasz­nálnak fel. A nyersvasgyártó nagyolvasztóknál keletkező melléktermék, a kohósalak gyorsabb forgalmazására, szál­lítására már beérkezett tizen­két, úgynevezett salaküstlcocsi. A még leszállításra váró négy motoros targonca, öntecsszál­lító kocsik, különböző fajtájú daruk, baggerek jelentősen könnyítik majd a dolgozók munkáját, s üzembe állításuk­kal, az előzetes számítás sze­rint évente több mint félmil­lió forinttal csökken az anyag- mozgatás költsége. A megmun­káló géppark bővítésére a ki­sebbeken kívül két nagytelje­sítményű hengeresztergagépet is munkába állítanak. . * Tiszaszederkény-Uj városban ez év végéig 500 lakásba vezetik be a földgázt Ti s zas zederkén y-U j városba n már több mint ezer lakás ké­szült el. A napfényes, na­gyobbrészt kétszobás, összkom­fortos otthonok kényelmesebbé tételére a megyei tanács elha­tározta, hogy az újvárosba be­vezeti a gázszolgáltatást. Erre a célra a Román Népköztársa­Miért késnek a diákvonatok? Az új tanév kezdete, a diá­tok szállítása hatalmas felada­tokat ró a MÁV-ra, továbbá a Miskolci Közlekedési Válla­latra, lüszen talán egy évben fen járt ennyi diák a miskol­ci középiskolákba, mint az Idén. A vidéki, sőt néha a mis­kolci középiskolások se jutnak Cl idejében „munkahelyükre”; a közlekedés nem teljesen za- Wtalan, akadnak kisebb-na- Syobb zökkenők. Mindebben talán része van annak is, hogy az iskolák és az említett ''általatok között nem megfe­lelő a kapcsolat. Nem koope­ráltak idejében. A vasutat pél­dául senki sem „figyelmeztet­te”, hogy az új tanévben hány diákra kell számítania. (Persze •ehetne gondolkodni azon, heli-e a MÁV-ot ilyesmire fi­gyelmeztetni.) Pontatlanság — a tanulás rovására Az iskolákban kimutatáso­kat készítenek erről: késnek a diákvonatok, nem érkeznek !heg a menetrend szerint előírt 'dobén. Ez a pontatlanság za­varja a tanítást, fennakadást ?koz a rendszeres, komoly is­kolai munkában. Jönnek majd t zord téli napok is, s jogosan 'fetődik fel tanárban, szülőben, fe diákban egyaránt; mi lesz !*kkar, ha már most sem közle­kednek pontosan a vonalok? Mivel magyarázhatjuk a di- kfe-szerelvények késését? Er- kértünk felvilágosítást a Miskolci Tiszai Pályaudvar ■dlomásfönökétől, Erdélyi Já­nostól. Megtudtuk; négyperces ?dsés megengedett, tehát csak jj* annál többet késnek a vo­natok, arra lehet hivatkozni, utóbbi napokban azonban is volt példa. Késett pél­dául az 1537-es számú hidasi vonat szeptember 17-én, mert Miskolcon, a jelzőnél 12 percet kellett várnia. Köd volt. s ilyenkor valakinek végig kell járnia a vágányokat, nincs-e valahol szerelvény. Hasonló időben ez sajnos mindig elő­fordulhat, amíg Miskolc nem kap korszerű vágányvizsgáló berendezést. Gyakran késnek a vonatok amiatt is, hogy az egyvágányú pályán addig nem mehetnek tovább, míg ellenvonatuk meg nem érkezik. Az ózdi vonat menetideje is sokszor eltolódik. A Szikszó felől érkező vonat késését hamarosan felszámol­ja a MÁV. Október 15-re befe­jeződik a vágányépítés, amely most hátráltatja a közlekedést. Nem megfelelő a menetrend Az egyik legfontosabb ok azonban, amely miatt elkésnek a diákok az iskolából az, hogy nem megfelelő mindenütt a menetrend. A diákvonatoknak legkésőbb fél nyolcra már meg kellene érkezniük, folyamato-i san, a miskolci pályaudvarra." Hiszen amíg a tanulók a vá-i rosba beutaznak, az is időbet telik. Ezzel szemben jónéhány vonat menetrend szerint is félt nyolc után érkezik, s ehhez járulnak még a különböző ok­ból adódó késések. Előfordul,! hogy három-négy diákvonat szinte egyszerre fut be Mis-! kolera. Természetes tehát,' hogy ilyen „rohamot” a Köz-! lekedési Vállalat sem tud meg-t felelően kielégíteni. — Ha folyamatosan érkezne-^ nek a szerelvények, vélemé­nyünk szerint, nem lenne fenn­akadás a villamos közlekedés­ben — mondta Lénárt József $ a Miskolci Közlekedési Válla­lat forgalmi üzemosztályának vezetője. — A végállomásról csúcsidőben mi kétpercenként indítjuk a szerelvényeket, en­nek elegendőnek kellene len­nie. Meggyőződésünk — s ezt bizonyíthatjuk is —, hogy a miskolci közlekedés nem rosz- szabb, mint más városoké. A tanév első hetében figyeltük a reggeli forgalom alakulását, következtetéseket vontunk le, s ennek alapján hoztunk in­tézkedéseket. Egyéni véleményünk; sok minden függ az utasoktól, je­len esetben a diákoktól is. Nem egyszer előfordul, hogy volna még hely a villamos belsejében, de nem tudni mi­ért, mindenki a peronon akar maradni. Ha azt akarjuk, hogy a diákok iskolába szállí­tása zavartalan legyen, ilyes­minek nem szabad előfordul­nia. Gy. K. ságból a Tiszai Vegyikombi­nátba érkező, magas kalóriajú földgázt használják fel. A gáz­hálózat fejlesztésével a Csa­torna- és Vízvezetékszerelő Vállalatot bízták meg. A fon­tos munkát azonban létszám- hiány miatt nem tudták meg­kezdeni. Ezért a város lakos­sága sietett a vállalat segítsé­gére. Vállalták, hogy a csőve­zeték lefektetéséhez szükséges árkok ásásával 11 ezer óra társadalmi munkát végeznek. A társadalmi mozgalomban a város lakóin kívül részt vesz­nek a Tiszai Vegyikombinát építői és a Tiszapalkonyai Hő­erőmű dolgozói is. Példás munkájuk nyomán lehető­vé vált, hogy a Csatorma- és Vizvezetékszerelő Vállalat bri­gádjai megkezdjék a csőveze­ték építését. A számítások sze­rint a lakosság összefogásával az év végéig csaknem ötszáz lakásba vezetik be az olcsó tü­zelőanyagot. A földgázt, mivel a város gázfogadó állomásának építéséhez csak a jövő évben fognak, egyelőre szabályozó és nyomáscsökkentő berendezé­sele közbeiktatásával, a TVK gázüzeméből továbbítják majd az újváros lakásaiba. — MŰSZAKI nagyaktíva- értekezletet tart a Lenin Ko­hászati Művek vezetősége ked­den, szeptember 24-én délután fél 3-kór a Bartók Béla Műve­lődési Házban, ■te * ■K * * * * Je Lesz-e megfelelő lakásuk? „ , , , fejlődésének még ma is egyik MezŐgazdasagunK gátló tényezője, hogy termelő- szövetkezeteinkben kevés a hozzáértő, jól képzett szak­ember. Egyetemeinken, főiskoláinkon évről évre százával szereznek ugyan agrármérnöki, agronómusi és közgazdász diplomát a fiatalok, sok mezőgazdasági szakember nem a végzettségének megjelelő állásban helyezkedik el. Egy ré­szük megijed a kezdeti nehézségektől, nehezen szakad el a / megszokott városi élettől. Természetesén ez nem általánosít­ható, hiszen ha csak Borsod megyében körülnézünk, számos termelőszövetkezetben, állami gazdaságban találunk fiatal agronómust, üzemgazdászt. Sokszor azonban nem a szak­embereken, hanem az illetékes szerveken múlik, ha az egye­temről kikerülő ifjú szakember mégsem ott vállal munkát, ahol a legna­gyobb szükség volna rá, vagy ha oda is ke­rül, megfelelő körülmények híján hamaro­san elvágják onnan. Itt van például a sárospataki Kossuth Termelőszövet­kezet négy fiatal, egj’etemet, illetve főiskolát végzett szak­emberének esete. Egy éve dolgoznak a tsz-ben. A vezetőség sokat fáradozott, amíg megszerezte a termelőszövetkezetnek a fiatalokat, hogy megfelelő szakgárdát alakítson ki. Ök né­gyen is úgy látták, hogy a jól fejlődő, nagy gazdaságban sokat tanulhatnak, megtalálhatják számításukat, s véglege­sen letelepedhetnek Sárospatakon. E törekvés látszott, s lát­szik ma is jól végzett, gondos munkájukon, s cserébe a tsz is igyekezett megfelelő körülményeket teremteni számukra. Többek között vásárolt egy agronómus lakást. A négy fiatal­ember addig albérletben lakott, havi ötszáz forintért olyan szobában, amelyen a háziak ájórtak, és veszekedtek a mo- torzúgásért, ha ők a munkából későn értek haza. A tsz, hogy nyugodt életet biztosítson nekik, megvásárolta az említett lakás, amelyet elcserélt az úttörő szervezettel a jelenlegi tsz- irodáért, azzal a kikötéssel, hogy a régi iroda legyen az agronómus-lakás. A költözködés megtörtént, a szobákat be­rendezték, végre a négy fiatalember kényelmesen és ottho­nosan érezte magát. Azonban a tanács nem engedte, hogy túl sokáig örüljenek. A lakást kiutalta a ruházati ktsz-nek, nem törődve azzal, hogy a szakemberek lakás nélkül marad­nak. S hónapok óta állandó vita folyik, hasztalan próbál a tsz-elnök, a vezetőség a tanács illetékeseivel megegyezésre jutni. u . . . . csodálkozni azon, hogy a négy fiatal­nem IS tenet ember, akik nagy munkakedvvel, bi­zalommal kezdtek dolgozni, ma úgy vélik, hogy talán nem is állapodhatnak itt meg, hogj' akaratuk ellenére is tovább kell menniök, hogy nem a tanulást, a mezőgazdaság érdekeit kell szem előtt tartaniuk, hanem ezt: hol biztosítanak meg­felelő körülménj’eket munkájukhoz. Kissé furcsa a tanács vezetőinek állásfoglalása. Ügy tetszik, mintha őket nem érintené a mezőgazdaság helyzete, mintha mitsem bánnák, van-e a termelőszövetkezetnek szak­embere. Ennek bizonyítására hadd álljon itt az a telefonbeszél­getés, amelynek tanúi voltunk^ a járási pártbizottságon. Vaskó Imre, a sárospataki Kossuth Tsz elnöke, akinek ismét panaszkodott a négjr fiatalember, bejött, hogy a pártbizott­ság segítségét kérje. Kocsis János elvtárs, a pártbizottság titkára, aki ismerte már a problémát, felhívta a tanácsot. Váradi Elekkel, az ügy intézőjével szerette volna meg­beszélni: hogyan lehetne békésen elintézni a lakásproblémát. Azonban csak megbeszélte volna, mert a vonal túlsó végén szinte szóhoz sem -hagyták jutni. Váradi Elek ragaszkodott előbbi álláspontjához: a lakás a ktsz-é legyen, a négy fiatal költözzön ki. Hogy hová, nem érdekli. A tanács véleménye szerint a termelőszövetkezet iroda- helyiséget foglalt le lakás céljára, ez pedig törvénybe ütköző dolog. Ez az állítás azonban nem felel meg a valóságnak. Tulajdonképpen nem történt más, mint egy széni csere: egy lakást irodává s egy irodát lakássá alakítottak át. Igv Sáros­patakon egj’etlen lakással és egj'etlen irodával se lett keve­sebb. Lehet, hogy a termelőszövetkezetet mulasztás terheli, mert ezt a cserét nem beszélte meg a tanács vezetőivel. A termelőszövetkezet egyébként nem is ragaszkodik kimondottan ahhoz, hogy a volt irodahelyiség legyen a me­zőgazdászok lakása. Ha a ktsz-nek szükség? van rá, ám le- gyen. deia korábbi költségeket térítsék meg, s helyette adja­nak megfelelő cserelakást. A termelőszövetkezetnek az a célja, hogy lekösse a jó szakembereket, állandó szakgárdát alakítson ki, s jogos az az igény, hogy ezt a törekvést min­den szerv segítse. Juhász Judit Megtalálta helyét ..Barna László traktorosnem- került a mérai Szabad *öld Tsz-be. Itt lakik családjá­ul. felesége a gazdaság egyik könyvelője. Évekig járt Debre- "stibe dolgozni, de a különélés második konyha”, az utazás pénzbe keiült. Jól érzi Vit magát Mórán, s ezt meg lehet érteni, hiszen bevezet- a garantált jövedelemel- ^Ztást. Egy hónapban 2200— .forintot is meg tud ke- Mii. Ezek után csak termé- jZetes, hogy azt mondja: ne- jobb a tsz-ben, * z építkezéshez egy Volga kanyaro­" dik. Lágy ringással áll meg a hepe-hupás talajon, s egy sportzakós férfi lép ki a gépkocsivezető mellől. Fel­néz a magasba törő épületre és felkiált: — Jónapot, emberek! S a vaksi ablakszemekben és fent, a még csonka falakon malterpöttyös arcok mosolyognak. — Jónapot, igazgató elvtárs! — No, hogy halad a munka? — fgy a sportzakós. — Jöjjön fel, nézze meg! — int egy vállas, barna arcú ember, s csaknem lapátnyi tenyereiben játékosan dobál egy téglát. — Megyek! — és a sportzakós átugrik egy mészkupacot, rúgózik néhányat egy keskeny deszka-pallón, s már siet is fel­felé a szürke-szemcsés betonlépcsőkön. Emberek jönnek-mennek. senki sem figj’el a jelenetre. Állok egy habarcs- \ keverő-gép mellett, fényképezni szeret­nék, de úgy érzem, a látottakat-hallot- takat nem lehet fényképfelvétellel rög­zíteni! Pedig ha lehetne, sok ilyen kép sorakozna már gyűjteményemben. Sok ilj’en kép, amelynek témáin azonos, és bár egyre kevesebben tartják már érde­kesnek, mégis nagyon újszerű. Sőt. ta­lán nem is az újszerű jelző a helves, inkább a korszerű. A mi korunkhoz illő. a mi országunk társadalmára jellemző kén. ^ Megyek például a Borsodi Vegyikom- hinát. titkárságáról a hőellátási üzem­részbe. Hosszú az út a gyárudvaron, s a különféle épületek, üzemrészek labirin­tusában körmven eltévedhet a tájéko­zatlan. A titkár elkísér. Fiatalember Szabó Cfi/tilo.. de már több éve dolgozik a vegyikombinátban. Ahogy végighalad dunk a hosszú úton, nincs időnk beszél­getni, mert Szabó szinte állandóan isme­rőseinek köszön, válaszol, integet. Siető, olajos ruhás szerelőknek, állványokon dolgozó embereknek, míniumos kezű csőfestőknek, fehérköpenyes, fiatal labo­ránsoknak. — Jónapot, Pista bácsi. Hogy áll a brigád? — szól oda egy zömök, közép­korú munkásembernek. Másutt fiatal szerelőknek int: — Szervusztok! Katona Rezső főmérnök kalauzol a Fémlemezipari Művek sátoraljaújhelyi gyáregységében. Járjuk az új gyár ha­talmas, napfényes, színes gépekkel teli, korszerű csarnokait, — Jónapot kívánok! — mosolyog a főmérnök a csiszolóműhely fekete kezű munkásaira. — Jónapot! — köszön előre a szer­számgyártó műhelyben is. C a munkások jókedvvel köszönnek vissza és kérdeznek néhány „szak­mába vágó” mondatot. A látogató csak hallgat, s észreveszi: milyen jó, hogj' ilyen tiszta a levegő ebben az új gyár­ban, milyen jó, hogy nem fojt a por, sem a füst. S amikor csendben meg­jegyzi ezt a főmérnöknek, az szinte szimbolikusan adja a választ: — Igen. ragyogó nálunk a légldcserélő berendezés. Tudja, egy ilyen nagy gyár­ban igen fontos, hogy mindenki egész­séges levegőben dolgozzék ... Állok iaz Özdi Kohászati Üzemek legd magasabb pontján, fenn, kéményeinél. Nem tévedés, nem túlzás, idáig jöttünk fel Doma Ernő művezetővel, hogy kö­zelebbről is megnézhessem a Vaskohá­szati Kemenceépitő Vállalat dolgozói­nak munkáját. Egy kis, kerek ablakon át lenézünk a javítás alatt álló, hideg kohó gyomrába. — Jónapot, emberek! — kiált le Doma Ernő, s visszhangszerűen jön a köszönés a lent dolgozó hegesztőktől. Aztán né­hány perces beszélgetés következik. Olyan njmgodt, harmonikus egyetértés­ben, ahogyan a megszokott, jó barátok beszélnek egymással. Képek. Fényképezőgéppel nem rögzít­hetők. De hozzájuk villan emlékezetem­ben egy géppel rögzített kép is, sárga, törődött papíron. Apám-korabeli mun­kás mutatta, ilyen kísérőszöveggel: — íme, itt vagyok én, ez meg a bá­tyám. Akkor készítette egy irodista, mi­kor az igazgató úr meglátogatta a gyá­rat, Azért hajolunk meg és azért van kezünkben a sapkánk... Állok az építkezésnél egy habarcs­keverőgép mellett és montázsként ezt a sárga, törődött képet látom, miközben jön a sportzakós férfi lefelé a szürke­szemcsés betonlépcsőkön, majd át a ru­ganyos deszka-pallón, kikerülve a mész­kupacot. És látom, hogy újra felint: — Hát akkor csak ígv tovább! Ma is végigjárom területeinket és holnap meg­mondom, ki az első! No, viszontlátásra, jó fiunkét, jónapot, emberek! És a hepe-hupás talajon lágy ringás­“ sál indul a Volga, s én mégiscsak elkat+intom fénvkéoezőeépemet. amikor fent. a még csonka falakon mosolyognak a malter-pöttyös arcok. . Ruttkay Anna 0 ónapot, emberek 1 Csatorna polietilénből

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom