Észak-Magyarország, 1963. szeptember (19. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-21 / 221. szám
2 ESZAKMAGYARORSZAG Szombat, 1963. szeptember 21. A Szovjetunió és az Egyesült Államok... (Folytatás az 1. oldalról.) hanem arra, hogy ki lesz az élen a békés vetélkedésben”. Az amerikai elnök ezután néhány javaslatot tett arra vonatkozóan, hogy az ENSZ miként tölthetne be az eddiginél nagyobb szerepet különböző gazdasági és szociális problémák megoldásában. Szólott Kennedy a faji megkülönböztetés kérdéséről is. Hangoztatta, hogy az Egyesült Államok ellenzi az apartheid politika bármilyen megnyilatkozási formáját, beismerte azonban, hogy magában az Egyesült Államokban még mindig létezik faji megkülönböztetés. Az Egyesült Államok elnöke 28 perces beszéde végén ismét méltatta .a nemrég Moszkvában aláírt korlátozott atom- csend-szerződés jelentőségét. Hangoztatta, hogy ez a szerződés önmagában nem szünteti meg a háborúkat, nem számolja fel az alapvető konfliktusokat, „nem biztosítja a szabadságot mindenki számára" de az emelő szerepét töltheti be a nemzetközi politikában. Archimedest idézve fejezte be szavait: „Adjatok nekem egy szilárd pontot, és én kimozdítom sarkából a Földet.” Kennedy és Gromiko két találkozása Kennedy, beszédének elmondása után, az ENSZ-palota egyik szalonjában találkozott a küldöttségek vezetőivel és hosszasan elbeszélgetett Gromiko szovjet külügyminiszterrel. Pénteken délután U Thant ENSZ-főtitkár villásreggelit adott Kennedy elnök tiszteletére. Jelen volt Gromiko szovjet külügyminiszter, Pearson kanadai miniszterelnök és több más vezető politikai személyiség. Gromiko szovjet és Rusk amerikai külügyminiszter egyébként a jövő hét közepe iáján találkozik. Gromiko, Dean Rusk és Lord Home angol külügyminiszter jövő hét végén ül össze, s a kelet—nyugati kapcsolatokról tanácskozik. Ezt követően a szovjet külügyminiszter Washingtonban Kennedy elnökkel találkozik. Gromiko beszéde mcgjjerősíletíe az euy 5a iái és be veáelt reményeket Az angol közvélemény a helyeslő, bizakodó érdeklődés hangulatában fogadja Gro- mikonak az ENSZ-ben mondott beszédét és kiemeli, hogy Gromiko engedményeket ajánlott a Nyugatnak. A Szovjetunió most hajlandó beleegyezni, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió tártson meg bizonyos számú , interkontinentális működő rakétát, valamint repülőgép- és rakétaelhárító ágyúkat, a maga területén a leszerelés mindhárom szakaszának befejezéséig. A korábbi javaslat szerint ezeket csak a második szakasz eléréséig tarthatták volna meg. A Daily Herald New York-i jelentése Gromiko javaslatát a Ieg- békiilékenyebb ajánlatnak tekinti, amely valaha vezető állású szovjet személyiségtől jött. Megbízható angol sajtóértesülések szerint Rusk, lord Home és Gromiko megegyezett abban, hogy az ENSZ-közgyü- lés során a találkozók sorozatát fogják tartani a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatok további javítását célzó fontos erőfeszítésekkel és hogy angol és amerikai hivatalos körök egybehangzó nézetei szerint további megegyezésre van komoly remény a következő kérdésekben: X. az atomfegyverek terjesztésének megakadályozása; 2. megfigyelők állomásoztam tása mindkét oldalon, biztosítékul a meglepetésszerű támadások ellen. A francia sajtó is kedvezően fogadta Gromiko beszédét. A Figaro New York-i tudósításában kiemeli: Gromiko mérsékelt és bé- külékeny beszéde meghatározta az ENSZ 18. közgyűlésének alaphangját. Az általános benyomás jó volt és ENSZ-körökben mindenki derűlátó. — Gromiko beszéde — írja a Combat — megerősítette az enyhülésbe vetett reményeket. A leszerelés kérdésében a Szovjetunió fontos javaslatot és fontos engedményt tett. Gromiko félreérthetetlenül leszögezte: a háború nem lehet eszköz a szocializmus győzelméhez. Ez egyben a kínai elméletek elítélése. Még a szélső jobboldali Aurore is kényte’en elismerni, hogy a nagy érdeklődéssel várt beszéd nem keltett csalódást. Az amerikai közvéleménv és sajtó élénken kommentálja Gromiko felszólalását. Gromiko csütörtöki beszéde pozitív és építő jellegű — jelentette ki a TASZ^Z tudósítójának Homer Jack, az 'ésszerű nukleáris oolitikáért küzdő amerikai bizottság vezetője. Különösen kedvezően nyilatkozott a szovjet kormánynak arról a javaslatáról, hogy a legmagasabb szinten hívják, össze a tizennvolohmal- mi leszerelési bizottsághoz tartozó országok értekezletét. Külön bizottság a birminghami helyset enyhítésére A Fehér Házban bejelentették, hogy Kennedy különbizottságot nevezett ki a birminghami faji megkülönböztetés miatt kialakult rendkívüli feszült helyzet enyhítésére. Az új bizottság feladata lesz, hogy kapcsolatot teremtsen a város fehér- és néger lakosságának vezetői között. Az elnök csütörtökön délután héttagú néger küldöttséget fogadott. A küldöttséget Martin Luther King vezette és tagjai közül öt Birmingham lakója. A néger vezetők elmondották, hogy az Alabama államban kialakult helyzet tarthatatlanná vált. A megbeszélés után Kennedy nyilatkozatot adott ki, amely „együttműködésre és önmérsékletre” inti Birmingham polgárait.. Az elnök emlékeztetett a vasárnapi bombamerénylet következtében elpusztult négy néger gyermek tragikus halálára. Kennedy hétfőn a birming hami feliér lakosság képvise lőit fogadja, hogy velük is megtárgyalja a helyzet rendezésének lehetőségeit. iT lía II------: -----II---X XV. A beszélgetések témáiét lehetetlen felsorolni. Csapongott az, mint a madár, néha pihént meg hosszasabban a katonaság, az ivás és a szerelem ágán. Tehát ezek örök témák. Nem is tudom, miért nem írok kizárólag harci- és bordalokat, szerelmes énekeket? Sok szó esett például a sportról, ez hihetetlen népszerű dolog napjainkban. Majdnem, aggasztóan az. Mindenesetre -van valami betegesen lázas tünet abban, amikor sok millió ember jóformán másra sem tud gondolni, mint a chilei világbajnokságra. Az ilyen járvány még olyanokat sem kerül el, mint amilyen a két öreg kuruc. Fekete Berci, a keveset beszélő kijelentette, hogy a cseheket pedig i meg kell verni, mert Toldi Miidós is megverte a cseh bajnokot. Az újonnan érkezők szívesen meséltek vicceket, de a készlet hamar kifogyott. A munkásokat általában nem találtam .felületes vicckedvelőknek, mint a vigéc-típust, de egy hosszabb, jóízű anekdotának szívből örültek. Kedvvel mesélhettek életük folyásáról, bajaikról, öröméik- ről, melyek mégis csak a legjelentősebbek mindenki életében. Beszéltek a munkáról is, de nem sokat. Aki azt várta, hogy új munkamódszerek kidolgozása, újítások megbeszélése és tapasztalatcserék lebonyolítása munkahelyen kívül, privátbeszélgetések alkalmával történjen meg, az még várhat egy ideig. No és a politika! Csalódást keli okoznom azoknak, akik felcsillanó szemmel vetik magukat erre a bekezdésre. Állítólag a magyar ember politizáló fajta; Mikszáthnak és sok más társának apró remekművei ezt bizonyítják. Nemcsak a suszeter foglalkozik vele, hanem más mesterségbeli is, de még a mezei pásztor is, aki örökbe akarta fogadni a király árváit, és csak akkor állt el ettől a szándékától, amikor kiderült, hogy azoknak csak aranyszőrű bárányokat lehet legeltetni. Jóízű, helyes és őszintén értelmes politizálásban nagyon kevésszer vehettem részt. Ez a mulasztás száradjon azok lelkén, akik valamikor ebben az országban besúgó-rendszer kiépítésén fáradoztak, mint a Habsburgok a Bach-korszak idején. Ha politika került szóba, sokan körülnéztek, elhallgattak, és semmi módon nem lehetett szólásra bírni őket. Illetve dehogy nem! A hallgatás fél beismerés, mondtak hát ímmel- ámmal valami langyosat, amit aztán senki sem vehetett komolyan, és tisztázatlan maradt, hogyan érez hát lelke mélyén. Óriási csatákat vívtak az Elégedettek az Elégedetlenekkel. Ez utóbbiak voltak óriási fölényben, de az előbbieket láttam okosabbaknak és szúrósabbaknak. Sajnálatos jelenség az is, már valahol említettem ilyesmit!, hogy a vita mindig lecsúszott az egyéni sérelmek és a nyomorúságok sarába, kevesen voltak, akik átfogóan és képzetten politizáltak. pű em mernék dicsekedni L ' azzal, hogy az építők nagyon képzettek ideológiailag. Ma már mindenki olvas újságot, és a frázisok úgy tapadnak a még egyszerű emberekre is, mint a bögöly a legelésző tehénre. De ha ezeket a frázisokat lekapartam, teljes tájékozatlanságot találtam alatta, és ami szomorúbb, az érdeklődés teljes hiányát. Legtöbbje a munkás és a marxizmus között csupán azt az ösz- szefüggést kereste, hogy mikor lesz több fizetése, jobb ruhája és esetleg autója. A nagyobb összefüggések távoliak, ködösek és érdektelenek. A szocialista falu kis szellemi forradalmat okozott közöttük. Ez már nem elmélet volt, hanem kézzel fogható valóság a közvetlen közelünkben (az építőmunkások jelentős százaléka falusi származású vagy érdekeltségű). A forradalom eredménye az. hogy szép számmal otthon maradtak ezövet## Az utolsó szó jogán ff ff Hirmiiw- éve elhangzott narmmc szavakat icjézek. Azokat a szavakat, amelyek figyelmeztető viharmadárként járták be a világot, s különösen Európát. Szeptember 21-e volt, 1933-ban. A Német Birodalmi Törvényszék nagy tanácstermében együtt ült a vészbíróság. Megkezdődött az úgynevezett Reichstag-per. A fasiszták kommunistákat, köztük a bolgár Georgi Dimitrovot vádolták a Reichstag felgyújtásával. A szándék világos volt; ködbetakarni saját aljasságukat, , és a megbízottaik által végrehajtott gyújtogatás ürügyén vádolni, pusztítani a kommunistákat. A pert az egész világ figyelemmel kísérte. A korabeli sajtó részletesen ismertetett szinte minden mozzanatot. Az elnök megadta az utolsó szó jogát. Dimitrov felállt. Arca komor volt. de amikor a hallgatóságra nézett, egy pillanatra elmosolyodott. Természetesen: jegyzetek nélkül beszélt. Haneja határozottan zengett és figyelmet parancsolt. — Védelmezem saját személyemet, mint vádlott kommunista — mondta. — Védelmezem saját kommunista forradalmi becsületemet. Védelmezem életem értelmét és tartalmát. Igaz, hogy nekpm, mint kommunistának, legfőbb törvényem a Kommunista Intema- cionálé programja — 'legfelsőbb bíróságom pedig a Kommunista Internacionálé Ellenőrző Bizottsága. Mint vádlott, azonban a Birodalmi Törvényszéket olyan hatóságnak tekintem, amelyet nagyon is komolyan kell vennem, nemcsak azért. mert a Birodalmi Törvényszék tagjai különleges képesítéssel rendelkező emberek, hanem azért is, mert ... Az elnök fészkelődön. Attól félt, hogy Dimitrov valami sértőt mond. Ezt akarta megelőzni, és közbeszótl: — Ide figyeljen, Dimitrov... Dimitrov 0gy teít> mintha mmurov semmit sem hallana. Elvégre az utolsó szó jogával élt és igyekezett kihasználni ezt az alkalmat. A hallgatóság feszültén figyelt, s Dimitrov csak velük törődött. — ... ennék a törvényszéknek hatalmában áll halálbüntetést kiszabni. Én komolyan veszem ezt a bíróságot, de ez nem jelenti azt, hogy hajlandó vagyok válasz nélkül eltűrni mindazt, ami itt elhangzott. A sajtó engem mindenfélével megrágalmazott. Ez számomra közömbös. De velem kapcsolatban a bolgár népet is vadnak, barbárnak nevezték. Rólam azt írták, hogy „sötét balkáni figura” és „vad bolgár” vagyok. Ezzel nem törődöm. De amit népemről írnak — az rágalom. Az igazság az, hogy Bulgáriában csak a fasizmus vad és barbár, • de a nép nem. Bizonyítja ezt az is, hogy a bolgár nép ötszáz’éven át idegen járom alatt nyögött, mégsem vesztette el nyelvét és nemzeti jellegét. Sőt, a népi kultúra a rabság századaiban is maradandó kincseket halmozott össze. Most pedig munkásosztályunk és parasztságunk a bolgár fasizmus ellen harcol a kommunizmusért. Ez a nép nem barbár és nem vad. Bulgáriában csak a fasiszták vadak és barbárok! Az elnök megint felugrott, hogy közbeszóljon, de Dimitrov hangjában ekkor ellenállhatatlan erő és izzó gúny csattogott. — Kérdem azonban, elnök úr: hol van az az ország, ahol a fasiszták nem vadak? E kérdéstől ni*:hü!S és gyorsan leült. Dimitrov tovább beszélt. Beszéde mondatról mondatra meggyőzőbbé vált és magával ragadta a hallgatóságot. Egyik-másik mondat után már tapsoltak is. Az elnök úgy ugrált, mint valami keljfeljancsi. Fel-le,.szinte percenként. Olykor-olykor egy mondatnyi rést talált Dimitrov beszédében, s kérő, fenyegető, vagy tehetetlen hangon közbeszólt. — Kérem, Dimitrov... — Dimitrov, megtiltom, hogy erről beszéljen! — Dimitrov, ez túlmegy a tárgyalás keretén. — Dimitrov, ez propaganda... Dimitrov talán nem is hallotta ezeket a szavakat. Legalábbis ügy tett, mintha nem hallaná. Szenvedéllyel és következetes logikával beszélt. Az elnök izzadt, és zsebkendőjével arcát törölgette. Dimitrov védte meggyőződését, igaróigát és a kommunistákat. nők többször felkiáltott: Megtiltom az ilyen kirohanásokat! —. Még . Goethe, Németország 'legnagyobb költőjének egyik verséből szeretnék idézni — folytatta Dimitrov és igen szép hangon, mint egy jó előadóművész, szavalni kezdett. Jer, kövesd a jó tanácsot; Fontosak az ifjú évek, Lásd be jókor, ami kell. A szerencse mérlegének Nyelve ritkán vesztegel. Emelkedned, vagy Icszállnod; Nyerned kell és úrrá válnod, Vagy veszítened és szolgálnod^ Tűrnöd, avagy felül átlnod, Üllő, vagy pöröly leszel. A verset megtapsolták; Dimitrov tovább beszélt. — Igen, aki nem akar üllő lenni, annak kalapácsnak kell lennie! Ezt az igazságot a német munkásosztály a maga egészében nem értette meg sem 1918-ban, sem 1923-bari sem 1932. június 20-án, sert1 1933 januárjában .;; Az elnök felugrott. — Dimitrov, utoljára figyel' meztetem! De Dimitrov egyre fokozód«) szuggesztióval beszélt. A hallgatóság mereven figyelte. A* elnök is, mintha mindenről megfeledkezett volna, áll®8 maradt. Dimitrov zengő pátosszal folytatta: — A XVII. században Galileo Galilei, a tudományos fizika megalapítója az inkvizíció szigorú törvényszéke előtt állt Mint eretnekre, halálos ítéletet akarlak kiszabni. Galilei ennek ellenére mély meggyőződéssel kiáltotta: „És még}9 mozog a Föld!” Ez a tudom8' nyos tétel akkor eretnekségnek számítolt, ma pedig az emberiség közkincse. A-. dühösen kaP' Az elnök kodta össze a* iratokat. Már meg is fordul — ki akart menni a teremből. A tanács többi tagja szintén felállt és követni akart* az elnököt. De Dimitrov han; ja olyan erővel, olyan mél/ meggyőződéssel dörgött, hog/ a hallgatóság tapsolt, a bírák pedig kénytelenek voltak megállni. Dimitrov szavai zengte!!'-— Mi, kommunisták ma nen1 kevesebb eltökéltséggel kiált juk, mint annak idején az őrei Galilei: „És mégis mozog 8 Föld!” A történelem kerek* előre mozog! A szovjet Európ8 felé! A Szovjet Köztársaságok Világszövetsége felé! És ezt. 8 kereket, amelyet a proletariátus forgat, semmiféle irt0 rendszabállyal, börtönbüntetéssel, vagy halálos ítélettel mozgásában feltartóztatni ne1’1 lehet! Ma már érti ezt a nő' met munkásosztály is. Akármi* is tesznek a szociáldemokfál ták, a kerék forog és forog11! fog a kommunizmus végi0 győzelméig! A hallgatóság fejS válaszolt. A törvényszék elnöke megborzadt, s elekor vett* észre, hogy az egész bíróság áll. Ijedten suttogta: — Úristen ;:; És mi ezt állva hallgattuk végig.;; Szendrej József kezni, a tovább dolgozók pedig még várnak és latolgatnak. Nem az én feladatom százalékéi ni az okokat, de hogy ötven százalékban a városi élet bűvöli őket, az bizonyos. Egyszer illetékesekkel vitáztam erről a politikai felkészületlenségről. A társaság legnagyobb része olyan volt, mint az az előadó a termelési értekezleten, jószándékú, de szerény tehetségű. Objektív okokra hivatkoztak: szinte lehetetlenségbe ütközik szemináriumok szervezése, és a kultúr- felelős a hibás, mert csak a műveltség általános színvonalának emelkedése teszi fogékonyabbá az embereket eszmei igazságok befogadására. A megtámadott elhárította ezt a vádat, mert ő szorosan vett kultúrügyekkel foglalkozik, a művelődés emelése pedig köz- oktatásügyi feladat. Végül egy apró, vidám kis ember, aki hasonlított az én hangyás emberemre. csak sokkal szebb volt annál, vállamra tette kezét és félrevont. — Nézze csak! Muszáj ebben az országban mindenkinek képzett marxistának lennie? Higgye meg, elviselhetetlen lenne az élet. Még csak kommunistának sem kell lenni mindenkinek. Hadd súgjak még magának valamit: én örülök annak, hogy rengeteg zavaros fejű, tévelygő és elégedetlen ember van még. Azt hiszem tudja, hogy a halastavakba szándékkal tesznek ragadozó halakat is, így az értékes állomány nem lustul el, és nem válik életképtelenné, satnyává. Ez az állapot a természetes. És azt hiszi, hogy száz év múlva nem lesznek elégedetlenek? Dehogynem! — fagyot nevetett. — Csak akkor más miatt fognak elégedetlenkedni Egészen más miatti No, de az em,berek a beszélgetést is megunják egyszer, különösen a fiatalabbja. Közel van a verpeléti, vagy az italbolt, ugorjunk le egy pohárra. Az igényesebbek és a tehetősebbek lemennek a Pávába, vagy a Kék Acélba, a Rózsakertbe, vagy a Kapcába. (Elnézést kérek, a továbbiakban Hungária néven fogom megjelölni.) Egyik józanul tér haza; a másik spiccesen, a harmadik részegen. W ietek leszögezni, hogy az építőmunkás nem italosabb fajta, mint a többi. De szabadban dolgoznak, sokszor hidegben, szervezetük jobban vágyódik a szesz után. A rend- szertelen élet is magával hozza ezt, az örökké utazgató vasutasok közismert szeszbarátok. Vannak helytelen előítéletek is ezen a téren: egy pufajkás építő kilép a kocsmából, vagy tántorog az utcán, egész társadalmát képviseli, és alkalmat ad a megszólására. Ha egy civilruhás ember teszi ezt, azt mondják rá, hogy részeg disznó, úgy egyénileg, de eszükbe sem jut a mértékhitelesítő hivatal, pedig az ember ott dolgozik. Nem, az építők nem dorbé- zolnak túl sokat, a keveset viszont szíwel-lélekkel végzik. Ez tény. De ha az italozást mint szórakozást nézzük, akkor már más a helyzet. Akkor az építők sokat szórakoznak italozással. De ez nem kétségbeejtő dolog, mert , nem végleges. Mihelyt ennél jobb szórakozásra akadnak, nagyjából le fognak mondani róla. Ez is tény. Egy időben valaki nagyon szépen hegedült az első emeleten, de akkor nem volt alkalmam felkeresni. Amikor kerestem, már ő nem volt a szállóban. De helyette találtam sakkozókat. Ez nagyon érd*' kelt, mert magam is sakkeff tam valamikor. Tárgyalások8' kezdtünk házi verseny megrendezéséről. tehetségkutatás' ról. Rájuk kellett bíznod11 mert más helyre szólított 8 munkám. Nem tudom, lett-8 belőle valami. A kártyásoktól idegenkéj' tem, pedig ezt elég sokan c*1' náltók. Néha pénzre is, ped1« ez tiltva volt: A munkásvon8' tokban általános jelenség. £ kártyaszenvedély kiirthatav lannak látszik, ostoba lennék ha túlságosan elítélném, cS'1' pán azért, mert én nem ke®' velem. Szolid ultizás, vagy & mizés éppen olyan szórakoz»’ kedvelőineik, mint csendes talos ismerősömnek a sakk. A legutolsó években ugró* szerűen megnőtt a szórakozik lehetőség. Könyvtár létesült sokan felkeresik, újabb víz8' gálátokat kellene tartanon1' hogy az olvasói ízlés és érdek' lődés fejlődéséről beszámo*' hassak. Egy helyiségben ping-po*1, gozni lehet, a szálló előtt rÖÉ labda pályát láttam. Tekep8' lya építését is tervezik társ8' dalmi munkában. Van rádió is, de azt már a-, veszik észre, a televízió kör6 csoportosulnak egyre többen, j A z étteremben termesze*' tudományi előadás®^ hallhatók és ezek nagyon néP' szerűek. E helyen színpad j6 van, sajnos, én még nem Iá* tani rajta semmit. De halle1' lam fél füllel, hogy a fiatal® már erősen szervezkedne)6 Egy-egy bál rendezéséig m8 akkor eljutottak. A szobájába lépő fiatal p®6' kettás most azon töpreng, hov melyiket is válassza ezek K®- zül? (Folytatjuk)
