Észak-Magyarország, 1963. szeptember (19. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-20 / 220. szám

II Világ proletárjai, egyesülietelrl Ahol a vasúti kocsik jövő mestereit képezik \ MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XIX. évfolyam, 230. szám. Ára 50 filler Péntek, 1963. szeptember 20. Szabadítsuk meg a világot a háború rémétől G romlka nagyjelentőségű beszéde az ENSZ-ben Csütörtökön megkezdődött az általános politikai vita az ÉNSZ-közgyűlésben. A brazil külügyminiszter és a kanadai miniszterelnök be­széde után Gromiko szovjet külügyminiszter emelkedett szólásra. Az ENSZ-közgyűlés jelenlegi ülésszaka — mondotta — ked­vezőbb légkörben kezdi meg munkáját, mint sok, az előző ülésszakok közül. Elmondhat­juk, hogy a 18. ülésszak hajója bár enyhe, de kedvező szél hlellett szedi. fel horgonyát. A közgyűlés jelenlegi és elő­7-ö ülésszaka közötti időszak­ban két esemény támasztotta ezt a kedvező szelet: a Karib- tengeri válság leküzdése és a légköri, magaslégköri és viz­sla tti atomfegyverkísérletek el­tiltásáról szóló szerződés meg­kötése. A Karib-tenger térségében támadt válság megmutatta mindenkinek, aki nem hunyja be a szemét a valóság előtt, hogy milyen veszélyektől ter­hes a jelenlegi világhelyzet. A Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok ismeretes kötelezettség­vállalásai alapul szolgáltak az érdekelt felek megállapodásá­hoz és lehetővé tették a második világháború befejezése óta támadt legveszélyesebb nemzetközi válság felszá­molását. A másik, de már lankásabb átkelőhely a nemzetközi kap­csolatokban: az atomfegyver­kísérletek eltiltásáról Szóló szerződés megkötése. Út m háborúmentes jövő felé Ahhoz, hogy a közgyűlés je- , tenlegi ülésszakának munkája yalóra váltsa a népek reménye­it, helyes -tanulságokat kell le­vonni a két eseményből. A legfőbb tanulság az, hogy csak a nemzetközi feszültség enyhí­tésének, a béke megszilárdítá­sának vonala felel meg. a né­pek érdekeinek. A második, nem kevésbé fontos következtetés: A végett, hogy a jövőben ne alakuljon ki olyan helyzet, amikor a vi­lág egyik, vagy másik körzeté­ben a feszültség ismét eléri a forrpontot és a nagyhatalmak közötti nyílt összetűzés veszé­lyével fenyeget, fel kell szá­molni a feszültséget kiváltó okokat és mindenek előtt — amire az ENSZ alapokmánya kötelez minden tagállamot —, hieg kell akadályozni a más ál­lamok belügyeibe való beavat­kozást. A népek ma már különösen- jól látják, hogy milyen veszé­lyekkel jár a hidegháborús Politika és úgy foglalnak állást, hogy jobb megkezdeni a béke irányúba való haladást — még ha kismértékű is ez a haladás —. mint tétlenül szemlélni a háborús veszély fokozódását. De hogyan lehet teljesen elhá­rítani ezt a veszélyt, mi módon lehet a nemzetközi kapcsola­tokban megközelíteni azt az üt at, amelyen megtoldva a lé­pést, haladni lehet a háború­mentes jövő felé? A szovjet kormány világos választ ad er­re ;i kérdésre. Azokon a bejá­ratokon keresztül, amelyeken ott áll a jelzőtá.bla: A külön­böző társadalmi rendszerű ál­lamok békés együttélése felé. A békés együttélés jelentő­sége különösen a nukleáris miergia és a világűr meghódf tüsa korában mindig kidombo­rodott N. Sz. Hruscsov szovjet kormányfőnek a beszédeiben, Így itt i-s, az ENSZ falai kö­zött. Ennek a politikának, amely megfelel külön-külön minden állam és együttvéve az agész emberiség érdekeinek, évről évre nyilvánvalóbbá vá­lik a jelentősége a korszerű hadviselési eszközök példátlan Pusztító ereje miatt és annak következtében, hogy az embe­riség egyre mélyebben tudatán ban van azoknak a gyászos következményeknek, amelyek ü népekre várnának., ha kirob­banna egy ilyen háború. Min­dönki előtt, világos, hogy a bé­kés együttélés alterriatívája Piost a pusztító háború lett. ' ®Iár csak ez is arra kötelez mindenkit, akinek kedves a népek jö- ' vfjje, hogy szilárdan tartsa a békeharc lobogóját, határozottan elseperjen min­den olyan kísérletet, amely arra irányul, hogy a békés együttélés fogalmában e nemes humánus eszmének ellentmon­dó tartalmat csempésszenek. Mi, a szocializmus országainak képviselői, harcoltunk és kö­nyörtelenül harcolni fogunk a szocializmus és a kommuniz­mus eszméinek diadaláért. Nem fogadunk el eszmei kompromisszumot, mint aho­gyan eszmei ellenfeleinktől sem követeljük fegyvercsörte. téssel, hogy lemondjanak, ide­ológiájukról. Arra a kérdésre pedig, hogy végső soron mi­lyen nézetek, milyen ideálok aratnak győzelmet ebben, vagy abban az országban és hogyan fog ez végbemenni, mi kom múnisták egyenes választ adunk: Minden ország népe, és csakis a népe, köteles ma­ga meghatározni sorsát és dönteni arról, hogy melyik rendszer áll szívéhez leg­közelebb. Ez azonban nem jelents a magunk rendjének rákénysze- rítését más államokra, liánéin békés versengést, a példamu­tatással és a meggyőzés erejé­vel való versengést, olyan ver­senyt, amely teljességgel ki­zárja az erő alkalmazását a nézeteit elfogadtatása céljából. A szovjet kormány mélységes meggyőződése szerint ezen az alapon kell felépülniük az ál­lamok közötti kapcsolatoknak. Sxorosahb együttműködést az államok között Mi egy új váltófűtést indí­tottunk el — mondotta Gro­miko —, amelyben a részve­vők — a szocialista és a tőkés országok — a történelem út­jain versenyezve békés kap­csolatokat tarthatnak fenn egymással. De senki se tévessze össze a szovjet népnek a háború ellen táplált gyűlöletét erőtlen pa­cifizmussal, senki ne gondolja azt, hogy a szovjet nép meg­hátrál az agresszorok elől. Né­pünk a csatamezőkön többször bebizonyította helytállását, rendíthetetlen győzni akarását. Nem fog remegni a szovjet emberek keze, ha újra védel­mezniük kell a maguk szocia­lista vívmányait, barátainak és szövetségeseinek szabadsá­gát és függetlenségét. A Szovjetunió változatlanul azoknak az oldalán áll, okik fegyverrel a kezükben véde­keznek az ellenük intézett ag­resszió ellen, akik jogaik el- tiprására, a gyarmati elnyo­másra, a felszabadulásért és a nemzeti függetlenségért vívott harccal válaszolnak. Sok nép saját tapasztalatából tudja hogy a nehéz órákban mindig számíthat a Szovjetunió szi­lárd segítségére. Csák örömmel tölthet el az bennünket, hogy a békés együttélés politikájának hívei évről évre gyarapodnak, s ez a politika meghozza a maga gyü­mölcseit. Fő eredménye nyil­vánvaló mindenki számára: az emberek nem hallják a raké­ták süvöltését. az atombombák robbanását, és erősödik ben­nük a remény, hogv a jövő már nem ismeri a háborút. Nem véletlen az, hogy a tő­kés világ legmesszebbtekintő szellemei, köztük államférfiak és közéleti személyiségek mel­lett az üzleti körök képviselői, tudósok, katonák is egyre gyakrabban állást foglalnak a két társadalmi rendszer — a kapitalizmus és a szocializmus — békés emui ítélésének politi­kája mellett. A szovjet kormány felhívás­sal fordult minden kormány­hoz: Emisük ki az államok kö­zötti kapcsolatokat, úgy, hogy a nemzetközi vitás A MÄV Dunakeszi Járműjavító Vállalatnál az. idén 50 ipari tanuló nyolc szakmakör­ben sajátítja cl a személyszállító kocsik építésének ismereteit. A vállalat az ipari tanulók szakmai képzésére korszerű tanműhelyeket létesített, ahol a legjobb szak­munkásokból lett oktatók tanítanak. A harmadéves ipari tanulók nagy többsége szo­cialista brigádban, kiváló szakemberek mellett segítik a vállalati terv sikeres teljesí­tését. Képünkön a harmadéves ipari tanulók a csapágyakat és szíjtárcsákat szerelik. M Őszi küzdelem az encsi járásban kérdések ne a harcmezü­kön, hanem a tárgyaló- asztalnál oldódjanak meg, hogy egyetlen állam se alkal­mazhasson erőszakot egy más állammal szemben, amelynek belső rendje neki nem tetszik. Egyezzünk meg szorosabb együttműködésben, például a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok kibővítésében," amelyek az államok közötti politikai kapcsolatok fejlődé­sének legszilárdabb alapjául szolgálnak, és a kulturális cse­re bővítésében. Ma már elképzelhetetlen a nemzetközi élet anélkül a vi­lágos és konkrét cél nélkül, amelyet 1959. szeptember 18- án, ezen a szónoki emelvényen tűztek ki, N. Sz. Hruscsov szovjet kormányfő beterjesz­tette akkor a nemzetközileg szigorúan ellenőrzött általános és teljes leszerelés program­ját. Ha a nyugati államok is tevőlegesen támogatnák ezt a felhívást, akkor bizonyára ma már csak az utolsó simítások­ra volna szükség, hogy véglegesen megtisztítsuk a világot az államok hadi- gépezetének maradványai­tól. A felelősség nem a Szovjet­uniót terheli azért, hogy mind ez'deig a leszerelésről meg­állapodás nincs. A magunk részéről előter­jesztettünk egy olyan szerző (Folytatás a 2. oldalon.) Az encsi járás a megye leg­nagyobb járása. Csupán szán­tóterülete 96 000 hold. Ennek közel egyharmadán, 30 000 hol­don termelnek őszi kalászoso­kat, elsősorban búzát. Érthető tehát, ha ezekben a napokban minden mezőgazdasággal fog­lalkozó ember — vezető és egyszerű munkás — legna­gyobb gondja az őszi munkák: a szántás, vetés, betakarítás elvégzése. Igazi, nehéz küzde­lem vár most az encsi járás minden földművelőjére. Ezen a vidéken ugyanis sokkal ne­hezebb a talajművelés, a szán­tás, a vetés, és a betakarítás is, mint \a sík vidéken. Kevés a munkaerő Külön probléma, hogy a já­rás termelőszövetkezeteiben egyre kevesebb a munkaerő, a fiatal férfi. A járás községei­ből körülbelül 12 000 ember jár el a különböző’ üzemekbe és vállalatokhoz dolgozni. Ha nem is mind, de legalább hat­ezer ember munkát találna a termelőszövetkezetekben is. A szántás és vetés elvégzé­séhez a járás elegendő erőgép­pel rendelkezik. Elég nagy a termelőszövetkezetek saját gépparkja is. de a gépállomá­sok még a gépesített termelő- szövetkezeteknek is elegendő gépet —r elsősorban erőgépet — tudnak adni. Erőgépprobléma tehát nincs. Annál nagyobb mértékben jelentkezik a mun- Ica géppor bléma. Elsősorban műtrágyaszóró, szervestrágya- szóró és rakodó gépek, disztil- lerelc és gyűrűshengerek hiá­nyoznak. A gépállomások — általában — erőgépparkjukhoz mérten, rendelkeznek munka­gépekkel is. De még mindig tartja magát az a káros szem­lélet. hogy „csak erőgépekkel adunk munkagépet”. Vagyis: o gépállomások elsősorban sa­ját. érdekeiket nézik, azt, hogy minél több munkát, végezhes­senek, és nem veszik számítás­ba a most különösen és első­sorban fontos közérdeket.. Fontos határidők Vannak itt olyan problémák, Száznál is több festmény Borsod megye nagyüzemei­ben és egyes községeiben, így például Tokajban, Szerencsen, Sárospatakon és Mezőköves­den már mintegy húsz öntevé­keny képzőművészeti szakkör működik. Ezekben kiváló szak­emberek vezetésével tehetséges fiatalok, üzemi dolgozók és ter­melőszövetkezeti tagok heten­te kétszeri foglalkozáson is­merkednek a rajzolás és festé­szet művészetével. A különbö­ző szakköröknek jelenleg csak­nem 300 tagja van. A rajzolni és festeni szerető dolgozók a nyári hónapokat jól hasznosí­tották és lelkes munkával ké­szültek fel s novemberben Budapesten megrendezésre ke­rülő országos képzőművész szakköri kiállításra. A fővárosi seregszemlére több, mint száz olajfestményt, temperát és szénrajzot készítettek, ame­lyeknek egy része az üzemek­ben és termelőszövetkezetek­ben folyó munkákat, valamint Borsod megye szép tájait mu­tatja be. A képek zsűrizését szerdán kezdte meg a Képző­művészeti Szövetség borsod megyei munkacsoportjának tagjaiból alakult bizottság. A legsikerültebb festményeket és rajzokat különvá lógatják és azokat küldik fel a budapesti kiállításra}­amelyek nem objektívek, ha­nem egyes termelőszövetkezeti vezetők helytelen gondolkozá­sából erednek. Ilyen jelenség a termelőszövetkezeti saját gépek munkájának megterve­zése. Azok a termelőszövetke­zetek ugyanis, amelyek már elég sok saját géppel rendel­keznek, egyszerűen figyelmen kívül hagyták a gépállomást. Minden munkát a saját gépek­re terveztek, ami önmagában nem is lenne baj, ha áz ütem­terv reális és a korszerű köve­telményeknek megfelelő lenne. De nem az. Főleg a Hernád mentén és az alsóvadászi gép­állomás körzetében lévő tsz-ek még decemberre is terveztek mélyszántást. Az itteni veze­tők, úgy látszik, nem ismerik pontosan az őszi mélyszántás jelentőségét., A jp gazda és szakember tudja, hogy a mély­szántás is csak optimális idő­ben, lehetőleg november köze­péig jó. A későbbi mélyszán­tások nem . mindig válnak be és általában kényszermegoldá sok. És az időjárást sem lehet kiszámítani. Ki szavatolja azt. hogy november végén, vágj’ decemberben még lehet, szán­tani? A járási tanács egységes és részletekre bontott terve sze­rint a vetőszántásokat leg­alább október 5-ig, a búzave­tést pedig október 20-ig kell befejezni. Ezek nem lehetetlen határidők. A gépállomások az általuk vállalt szántást és ve­tést ennél korábban is el tud ják végezni. Sok múlik azon ban a táblák időbeni felszaba­dításán. Nagy baj. hogy nincs laikoricakombájn és a burgo• nya betakarító gépek is rosz- szak. Azokat is laza talajra szerkesztették s az itteni kötött talajban szinte hasznavehetet­lenek. A betakarítás tehát az emberekre vár. Ami a vetést illeti, a járási tanács, nagyon helyesen, gondoskodott úgyne­vezett „tartalék területekről" is. Ezek ugyan az idén is kalá­szost teremtek, de ha a beta­karítás „megcsúszna” — a búza egjTészét ezekbe a terü­letekbe, a szükség miatt, kalá­szosok után vetik. • Tervszerűbben kellene kiszállítani a műtrágyát! Az őszi munkák égjük fontos része a trágyázás. A szerves - trágya kiszállításáig nincs is különösebb probléma. Már ed­dig is több trágyát szállítottak lei, mint az elmúlt esztendő­ben összesen. Csak az a baj, hogy a trágvát apró kupacok­ba rakták le, nincs aki szét­szórja (se gép) és most a trágya szárad. Márpedig a szerves- trágya úgy jó. ha 48 órán belül leszántják. Valahogy jobban kellene megszervezni a kiszál- h't.ást. Olvan táblákra kellene hordani n trágyát amelyeket azonnal szántanak s gondos­kodni kellene a szétszórásról A műtrágyaellátás elvileg jó. Azaz: Borsod megj’e s benne az encsi járás is, az or­szágos átlagnál több műtrá- gj’át kap. De a műtrágya el­osztása nagyon rapszódikus. A vasutak melletti községekbe többnyire már megérkezett a műtrágya, de a vasút áldását nem élvező gazdaságok még várhatnak. Márpedig az encsi járásban kevés falunak „ju­tott” vasút. Ebben a kérdés­ben az AGROKER-t is hibáz­tatni kell. mert egyrészt: nem gondoskodik a műtrágj’akiszál- lítás folyamatosságáról, más­részt — a vasútmenti községe­ket részesítette előnyben. Ho­lott fordítva kellett volna. Előbb a vasúttól távoli közsé­gekről kellene gondoskodni, hiszen az időjárásra is gondol­nunk kell, ki tudja, miljren idő lesz holnap, vagy két hét múlva. Bajok vannak a vetőmaggal is. A járásnak 282 vagon bú­zavetőmagra lenne szüksége. Ebből egyelőre csak ötven va­gon érkezett meg. Nagyobb baj azonban az, hogy ötven vagon vetőmagról még azt sem tudják, honnan teremtik elő, és ami lényeges: mikor?! ft problémákat meg lehet oldani A járási tanács mezőgazda- sági osztálya, és személj’esen Simaházi Sándor vb-elnök* mindent megtesz az őszi mun­kált sikeres elvégzéséért. A mezőgazdasági osztályt erre az időszakra valósággal „függet­lenítették” — minden1 munka­társa közvetlenül segít a ter­melőszövetkezeteknek. A vetés befejezésének határidejét ok­tóber 20-ra jelölték ki. A tsz- vezetők általában optimisták. Azt mondják: hamarabb elvet­nek. Ezzel szemben a járási ta­nács álláspontja az, hogy nem kell elkapkodni a munkát. Ok­tóber húszadika nem késő, idő is van addig, s különös gondot fordítanak a minőségi munká­ra. A járási tanács álláspont­ja ez; végezzünk végre jó ta­lajmunkát és jó vetést. Akkor leszünk nyugodtak télen, ha tudjuk, hogj’ mindent jól meg. csináltunk. Közös erőfeszítésre van szükség! Mindent összevetve. Igen sok a probléma az encsi járás­ban, de nem megoldatlanok. Azonban ehhez az erők egysé­ges küzdelmére van szükség. Simaházi elv társ, a járási ta­nácselnök ezt így fogalmazta meg: — Ügy érzem: terveink jók, reálisak. De megvalósításuk­hoz minden munkabíró ember­re szükség van. Az ipari mun­kásokra és a családtagokra is. Kérem is az ipari munkásokat* hogy tőlük telhetőén segítse­nek. Szcndrci József

Next

/
Oldalképek
Tartalom