Észak-Magyarország, 1963. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-15 / 190. szám

s CtefitörtfSfe, 1963. augusztus IS. SSSAXMAGYARORSZÄG 3 Befejeződött az aratás, meggyorsult a talaj munka Borsod megyében a késői ta- Vaszodás miatt az országosnál több mint 2 héttel későbben kezdődött az aratás és a szoká­sos július eleje helyett csak a hónap közepén indulhattak a gépek. Különösen elhúzódott a gabonák érése a hűvös éghaj­latú edelényi, ózdi és encsi já­rás hegyek közé zárt, dombok­ra húzódó szántóföldjein. A déli fekvésű járásokban az ara­tás befejeztével erre a vidé­kekre csoportosították át a kombájnokat és aratógépeket, - de a tsz-elc tagsága, ahol szük­séges volt, kézi kaszával is vágta a rendet. A szántófölde­ken 400 kombájn és több mint 000 aratógép dolgozott, és az idei termés mintegy 00 száza­lékát gépekkel takarították be. A forró nyári napokban, amikor a gabona hirtelen, egy­szerre több helyen beérett, a gépek alkonyat után is vágták a rendet Ennek eredménye­ként hétfőn estére az utolsó, lá­bon álló gabonát is learatták. A betakarítást meggyorsí­totta, hogy a gabona mintegy 30 százalékát kombájnnal vágták le, ißy a cséplőgépeknek mintegy 7000 vagonnal keve­sebb gabonát kell elcsépelniük. ami 10 napi munkának felel meg. Ez a „nyereség” lehetővé teszi, hogy a cséplést augusztus 20-ra befejezzék, és ezzel a ké­sői kezdet miatt mutatkozó le­maradást teljes egészében be­hozzák. Megyénkben még javában tart a gabonafélék raktárba szállítása, de a Malomipari és Termény forgalmi Vállalat már megkezdte az új vetőmag ki­szállítását. Megérkezett az el- osztótelcpekre az őszi árpa, a rozs, valamint az őszi intenzív búza. vetőmag is. A termelő­szövetkezetek kedden már megkezdték az új vetőmag át­vételét. Az idén a tavalyinál mintegy háromszor nagyobb területen, összesen 100 000 holdon vetitek intenzív búzát, elsősorban az eddigi gyakorlat alapján leg­jobban bevált szovjet Bezosz- tája 1-est. Ez a búzafajta bírja az északi felvidék szélsőséges időjárását, a sokszor hótakaró nélküli fagyokat, s a késői ta- vaszodás ellenére is jó termést Az aratás befejeztével most már teljes erővel a nyári talaj­munkát szorgalmazzák. Egy hét alatt megkétszereződött a szántást végző erőgépek száma, amelyek már megközelítik az ötszázat. hoz. A járások mezőgazdasági osztályai felülvizsgálják és fi­gyelemmel kísérik a tsz-ek ta- lajelőkészitési munkáját, hogy a legkedvezőbben megmunkált földekbe kerüljön a nagy ter­méshozamú búza. A szerencsi járásban például felmérést vé­geztek és ennek alapján meg­állapították, melyek azok a tsz-ek. amelyek az optimális terméshozammal tudják ter­melni a Bczosztája 1-est, és el­sősorban ezeknél termesztik ezt a fajtát. A még megfelelő adottságokkal nem rendelkező tsz-ek pedig magyar fajtákat termesztenek, mert a tapaszta­latok szerint azok nem annyi­ra igényesek a korszerű agro­technika iránt., de még így is kielégítő termést hoznak. Megkezdték a vetőmag kiszállítását Borsodban Néhány megjegyzés a termelőszövetkezetek segédüzemeiről Termelőszövetkezeteink gaz­daságos munkájához, az objek, tív adottságok gyümölcsözteté, séhez feltétlenül sok segítséget nyújthatnak a segédüzemek. Nem csupán a kiszolgáló, lé­hát árutermelést nem végző Segédüzemekről, (kovácsmű­hely, bognárműhely, gépjaví­tóműhely) van szó, hanem azokról is, amelyekben közös gazdaságaink árut termelnek, feldolgozzák a gazdasági mel­léktermékeket, hasznosítják a természeti adottságokat, ezzel 'hozzájárulnak az ország ellá­tásához, a szükségletek kielé­gítéséhez, gondoskodnak a tag­ság foglalkoztatásáról, s nem Utolsósorban növelik gazdasá­gi bevételüket is. Fűz és gyékény a Taklakösshen A Szerencsi járási Népi El­lenőrzési Bizottság néhány nappal ezelőtt jelentést készí­tett négy termelőszövetkezet >nunkája, tapasztalata alapján <1 segédüzemek munkájáról és az ezzel kapcsolatos problé- ftlákról. A tiszalúci Rákóczi, a tiszaladányi Magyar Róna, a tarcali Tárcái Vezér és a tak- takenézi Béke Termelőszövet­kezet részben már él az adott­ságokkal. Azonban, mint a sze­rencsi járásban általában, a . segédüzemi tevékenység 80 szá­zaléka még itt is csak a szol­gáltatásokra, javításokra, az építkezések kiszolgálására irá­nyul, A tiszaladányi Magyar Ró­na Termelőszövetkezet tagsága termelőszövetkezet is rendel­kezik. Érdemes társulni Külön-külön azonban nehe­zebb. A taktakenézi Béke Ter­melőszövetkezetben például nagy mennyiségű nemes- és vadtűzvesszőt értékesítenek évente, feldolgozatlanul. A vesszőtermelést (különben or­szágos hiánycikk) Tiszalúcon is megvalósíthatnák. Más kér­dés, vajon külön-külön gazda­ságosabb-e egyrészt á vessző­termelés, másrészt a kosárfo­nás, vagy vesszőértékesítés, avagy szóba jöhetne az emlí­tett termelőszövetkezetek ösz- szefogása a vessző termelésére és feldolgozására. Igaz, ma még probléma a feldolgozott vessző értékesí­tése. Jelenleg a termelőszövet­kezetek által készített fonott árut csak a TÜSPED és az Er­dőkémia közbeiktatásával lehet eladni. Ez túl bonyolult, meg­drágítja az árut és köti a ter­melőszövetkezetet. Talán érde­mes lenne alaposan megvizs­gálni a gazdaságosságot. S ha ez párosulna a tsz-ek jobb munkájával, vagy éppen a tár­sulással, nagy gondoktól sza­badulhatnának meg a termelő- szövetkezetek, s több fonott árut kaphatna a népgazdaság. Megbízást hozzáértő szakembernek ! A tarcali Tárcái Vezér Ter­melőszövetkezet két évvel ez­előtt 3 holdas anyatelepet léte­sített, hogy megtermelje a sa­ját szőlőtelepítéshez szükséges alanyvesszőt, illetve oltványt. Nagyszerűen gondolkoztak és jól dolgoztak. Azonban éppen mert bevált, s éppen mert or­szágosan probléma az oltvány­termelés, helyes és szükséges lenne az anyatelep bővítése, az oltványkészítés növelése. Hi­szen hozzáértő munkaerő len­ne elegendő. íme, néhány lehetőség és né­hány probléma egyetlen járás négy termelőszövetkezetéből. S ha hozzávesszük még, hogy a tiszaladányi Magyar Róna Tsz birtokában hatalmas épületben üzemen kívül álló szeszfőzde van, s ez alkalmas lenne közös társulásként savanyítóüzem létesítésére (zöldségféleség van bőven), méltán kérdezhetjük: mi az oka annak, hogy mindez még ma is csak terv, javaslat?! Megyeszerte mennyi érték, mennyi jó lehetőség vész kárba évről évre. S ez nem csupán a termelőszövetkezetek, hanem a népgazdaság, az ellátás kára is. Nem volna-e helyes, ha me­gyei szinten, esetleg a járások­nál is egy-egy hozzáértő szak­ember megbízatást kapna a hasznos segédüzemek szerve­zésére, a tervek elkészítésére, összehangolására és azok meg­valósítására? Barcsa Sándor — AUGUSZTUS 20-RA be­fejezik Prügy községben az út­felújítási munkát. Állami hi­telből több mint 1 millió fo­rintot költöttek az útépítésre. Tőgobb horizont!el! H eves vita kellős közepébe csöppentem a Mezőcsát felé haladó vonaton. Két vas­utas és egy gyárimunkás keresztúri és igrici tsz-tagokkal azt a nézetet próbálta el­fogadtatni, hogy helytelen a háztáji földek rendszere... „és a munkafegyelemmel a közös gazdaságokban mindaddig bajok lesznek, amíg a háztáji földeket meg nem szüntetik, mert a tagok elsősorban itt dolgoznak, ebből akarnak megélni”. Érveléseiket a tsz-tagok okosan és világosan megfogalmazott ellenérvekkel zúz­ták szét, ám a leszálláskor látszott a két vas­utas és a gyárimunkás arcán, hogy nem min­denben értettek egyet. Mondanunk sem kell pedig, hogy egyáltalán nem volt igazuk! Csak egy kicsit kell elgondolkodni, s hamar rájöhetünk, hogy a közös gazdaságból szár­mazó jövedelem mellett a háztáji gazdaságok­ból eredő bevételek milyen fontos részét ké­pezik a szövetkezetben dolgozó családok kere­setének. Az is világos, hogy ennek a jövede­lemnek nagyobb részét a háztáji állattartás, illetve az ebből származó haszon adja. Ez azonban még mindig csak az egyik oldala a dolognak. Tudni kell azt is. hogy népgazdasá­gunk, különösképpen a tej- és tejtermék, a baromfi, a tojás, a zsír és a húsellátás tekin­tetében milyen komolyan támaszkodik nagyon fontos bázisunkra, a háztáji gazdaságokra. Igaz, hogy vannak szövetkezeti családok, ame­lyek többet törődnek a■ háztájival, mint a kö­zösben végzendő munkával, s vannak olyan emberek is, akik csak ebből akarnak megélni, de helytelen logika, ha a munkafegyelem rom­lását, vagy a kisebb-nagyobb lazaságokat mindenáron a háztáji gazdaságokkal akarnák megmagyarázni... Elegendő, ha arra utalunk, hogy a párt és a kormány is milyen nagy gondot fordít a ház­táji gazdaságokra: számos intézkedéssel, kü­lönféle akciókkal serkenti azok árutermelését. Jóllehet, nem kukoricát és nem búzát várunk tőlük, de számítunk rá, hogy a háztáji állat­tartással „besegítenek” az országos célok való- raváltásába, A tsz-vezetők sok helyütt azért idegenkednek a háztájitól, mert — mint mond­ják — „bajjal jár”... Munkát okoz a terület kiméi'ése, a különféle takarmányjuttatások, a gépi segítségadás megszervezése stb. Nem lát­ják viszont a háztáji gazdaságok több irányba kiható jelentőségét: "I A legtöbb termelőszövetkezeti család J • állati termék-szükségletét háztáji gaz­daságából biztosítja, s nem támaszkodik az országos keretre. O A háztáji gazdaságok létével szá- inukra kisebb kereskedelmi appará­tus, kevesebb élelmiszeripari létesítmény szük­séges és ez országos szinten jelentős költség­megtakarítást jelent. A háztáji állattartás elfoglaltságot ad az öregebbeknek, a háztartásban dol­gozó nőknek, s a csökkent munkaképességűek­nek. De kifizetődő a házkörüli állattartás azért is, mert nagy mennyiségű mellékterméket (konyhai hulladékot) használhat fel takarmá­nyul, amelyek egyébként kárba vesznének. Ezek világos, cáfolhatatlan tények, s mégis: megyénkben is sokfelé tapasztalható háztáji- ellenesség. Sok adatot feltár ebben a kérdés­ben a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság jelen­tése, amely hónapokon át gyűjtötte a tapasz­talatokat, vizsgálta a háztáji gazdaságok hely­zetét Mindenekelőtt azt a megállapítást kell kiemelnünk, hogy az állattenyésztés fejleszté­sében a közös és a háztáji gazdaságok kapcso­lata szükségessé teszi a kölcsönös együttmű­ködést. Ez az, ami nálunk ma még sok kíván­nivalót hagy maga után. Nemrég Hajdu-Bihar megyében jártam. Ä nádudvari Vörös Csillag Tsz elnöke, miközben a háztáji földekről esett szó, elmondta: ezeket úgy kell kialakítani, hogy biztosítsák a tagok állati termékkel való ellátását.; olyan mértékű árutermelést kell elérni, amely nem fékezi a közös állattenyésztést és hozzájárul a gazdaság fejlesztéséhez. Köztudott, hogy áz árutermelés alapját az állattenyésztésen kívül a háztáji földterületek képezik. Nálunk azonban e terü­letek mértékének és elosztásának a tagsággal való megtárgyalása több helyütt nem az alap­szabályban előírtak szerint történt. Legtöbb esetben tsz-vezetőségi üléseken, vagy jobbik esetben brigádgyűléseken beszélték meg. A hi­vatkozott jelentés példaként emjíti meg a bocsi Haladás, a semjéni Búzakalász, a sáros­pataki Aranykalász termelőszövetkezeteket, de ezeken kívül számos példát felsorolhatnánk még. A rosszabbik gyakorlat azonban, mint tör­tént ez a borsodszentgyörgyi Kossuth Tsz ese­tében, hogy sok női tag nem kapta meg a tel­jes értékű háztáji területet, holott teljesítették a közgyűlés által jóváhagyott munkaegység minimumot. De nem egyöntetű eljárást alkal­maznak egyes helyeken a nyugdíjas tsz-tagok háztáji területének elbírálásában sem. A vizs­gálat során találkoztak a Népi Ellenőrzési Bi­zottság tagjai olyan esetekkel, ahol az öreg­ségi járulékot élvező, önálló háztartással ren­delkező, elaggott személyeknek csak 200 négy­szögöl háztáji területet mért ki a vezetőség, ezzel szemben az olyan öregségi járulékosolt, akik valamely (tsz-tag) hozzátartozójukkal kö­zös háztartásban élnek, megkapták a teljes mértékű háztáji földet. Mindenképpen indokolt tehát, hogy a leg­rövidebb időn belül rendet teremtsünk ezen a, területen, s ha az idén már nem is, de a jövő esztendőben az idei hibákból okulva, a veze­tőségek az alapszabályban rögzítettek szerint járjanak el. Ez, azon túlmenően, hogy (az áru« termelést figyelembe véve) gazdasági kérdés, politikai kérdés is egyben. D e a gondolatnál maradva: a vezetőség­nek a háztáji földekkel kapcsolatos állásfoglalása nagymértékben kihat a tagok állattenyésztési kedvére, s megfogalmaz­hatnánk úgy is: olyan mértékű állattartást ve­zetnek be, amilyen lehetőséget ehhez a veze­tőségtől kapnak. Megyénkben a háztáji gazda­ságokban lévő állatállomány évről évre, még a mai napig is csökkenő tendenciát mutat. Va­lamennyi állatfajtánál jelentős a csökkenés, de a legjelentősebb a szarvasmarhaállomány- ban. Ez megnehezíti a tej- és húsellátást. Melyek az okok? Nagyrészt az a körülmény, hogy a tsz-be lépett családok fiatalabb tagjai nagyobbrészt bérből élő dolgozókká váltak, s a családban visszamaradt öregek, mivel a tsz- ben való helytállás mellett már nem tudják az állatgondozással járó megnövekedett teendő­ket ellátni, csökkentették az állományt. De a csökkenés főoka mégis az. hogy a tsz a háztáji gazdaságok takarmányszükségletének fedezé­sére nem. adott megnyugtató választ, a tagság bizonytalanná vált és elhanyagolta a tenyész­tést. Nem írhatunk azonban mindent a hibás szemlélet rovására, mert az is tudnivaló, hogy ez az ok az utóbbi évek kedvezőtlen takar­mánytermeléséből ered. Az idén az aszályos esztendő ellenére is jobb takarmánykészlettel számolhatunk. A tsz-vezetőségek sokat tehet­nek azért, hogy fellendítsék a tagok állattar­tási kedvét. Ma már tapasztalható olyan törekvés, hogy biztosítják az abrak- és szálastakarmány szük­ségletet, de majd minden esetben csak általá­nosítva végzik, s nem veszik figyelembe azt a szempontot, hogy a tag rendelkezik-e állat- állománnyal, vagy sem? Az ilyesfajta szemlé­let két dolgot szül: az egyik, hogy nem jut elegendő takarmány a háztáji állománnyal bíró tsz-tagokhoz, s a másik, hogy az olyan tagok, akik az általánosító szemlélet folytán jutnak takarmányhoz, később a piacon speku­lálnak vele. Segítené a tenyésztési kedvet az is, ha a ház­tájiból eredő állatszaporulatot átvennék a tsz-ek. Az elmúlt évben gyakori volt hogy a háztáji borjúszaporulatot átvették, az idén vi­szont ez már alig tapasztalható. A szarvas­marhaállomány mennyiségi alakulását a jövőt illetően ez nem befolyásolja kedvezően. A leg­több tsz-ben a szűkös férőhelyre és a tejérté­kesítési tervre hivatkoznak, A mit azonban így nyernek a réven, ké­sőbb sokszorosan elveszíthetik a vá­mon ... Szerencsére mind többen van­nak már azok. akik tágabb horizontú közgaz­dasági szemlélettel gondolkodnak és jelentősé­get tulajdonítanak a háztáji gazdaságoknak. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya, a járási irányító szervek és a pártbizottságok nagy gondot fordítanak arra. hogy megerősít­sük és maximálisan fejlesszük ezt a fontos bázist, A helyes intézkedések és célkitűzések azonban „lent”, ahol megvalósítani kellene azokat, egyes termelőszövetkezetek vezetőinél még elakadnak. Ügy véljük, ebben a kérdés­ben az a legfontosabb tennivaló, hogy a hozott intézkedések betartását gyakrabban ellen­őrizzék az illetékes osztályok; Ónod vári Síi ki ős a tsz megalakulása óta foglal-o kozik kosárfonással. Ez hagyó,» hiány Tiszaiadányon; A fűz-J Vesszőt az Erdőkémiai Vállalat^ szállítja a tsz-be. A hozzáértő» tagok évente 10—12 000 darab» kosarat fonnak, s munkabér,, ként 200—250 000 forint gya- J lapítja a Magyar Róna bevéte-J lét. Jó dolog ez, mégsem élnek • •Megfelelően a lehetőségekkel. ® Az aszalói tenyész-üszők Nemcsak saját gazdaságuk, A tsz birtokában nagy terü-J letű vad-füzes található. Itt kis* befektetéssel jelentős mennyi-» ségű vesszőt termelhetnének,* többet, mint amennyit az Er-J •tőkémia szállít évente a mun-, kához. Ezzel lényegesen meg,» Művelhetnék a kosárfonó se-J Sédüzem bevételét. Másik le-» hanem más termélőszövetkeze- netőségük: a gyékény kiterme-J lése. (A napokban ezt már meg o tele részére is nevelnek to­ts kezdik.) Ha minden gyé-J ...... ... „ kényt hasznosítanak, s ha fel-, nycsz-uszűket az aszaló! Sza­' ^sózzák a területükön talál- J badság Tsz állattcnyészetében. ható értékes nádat is, teljesen a •hegoldják a tagság téli foglal-® . "«íztatását, s 150—200 000 fo-» rinttal gyarapítják az évi tisz-J ta bevételt. Ilyen lehetőségek-» „ kel még néhány más taktaközi* •Eredményesen dolgoztak ; a pályaválasztási 2 tanácsok • A pályaválasztási tanácsok a Jlegutóbbi tanévben kezdték mineg országszerte munkájukat. JA Művelődésügyi Miniszté- ^riumban elmondották, hogy »ezek működése általában ered- oményes volt A pályaválasztási • tanácsok ismertették az elhe- Jlyezkedési. illetve továbbtanu­• lási lehetőségeket, füzeteket padiak ki, amelyek részletes tá- *jékoztatást nyújtottak a peda- Jgőgvsoknak és a. tanuló ifjú- »ságnak a pályaválasztással ösz- J szefiiggő legfontosabb tudni- avalókról. Tevékenységüket ér­tékesen támogatták a szülői , munkaközösségek útján a nő- •tanácsok, a szülők akadémiája, *amelyet csaknem minden me­ggyében. megszerveztek. Néhány • helyen a megyei KlSZ-bizott- J sáp, a Szakszervezetek. Megyei 2 Tanácsa és a Hazafias Néa- •front is bekapcsolódott a pá­• lyaválasztási felvilágosításba.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom