Észak-Magyarország, 1963. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-31 / 203. szám
2 ESZAKMAGTARORSZÄG Szombat, 1963. augusztus 31, ITii sí épség a IianyásK s®;alísa;eeTezet ala|»itá§áiiak 5®. éfíorduloján Ünnepi ülésre gyűlt össze pénteken a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének Központi Vezetősége, hogy megemlékezzen a szakszervezet 50 esztendővel ezelőtti megalakulásáról. Megjelent az ünnepi ülésen Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT elnöke, Sándor József, az MSZMP párt- és tömegszervezeti osztályának vezetője. a Szakszervezetek Országos Tanácsát Beckl Sándor titkár képviselte, ott volt dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter és a bányászat több szakvezetője, eljöttek a veteránok és helyet foglaltak az elnökségben a hazánkban tartózkodó szovjet és francia bá- nyászdelegáció tagjai is. Blaha Béla főtitkár az elődökről való megemlékezéssel kezdte ünnepi beszédét. Elmondotta, hogy a 900-as évek elején számos hatalmas elszánt sztrájkot rendeztek a bányászok. A bányászoknak az 19I9-es proletárdiktatúra kivívásában, a Horfhy-rendszer elleni küzdelemben, a máA Rudé Právo válasza a kÍEiai saglóriák Prága (MTI) A Rudé Právo, a Csehszlovák Kommunista Párt központi lapja pénteki számában válaszol az Uj-Kína hírügynökség prágai irodájának bezárása miatt elhangzott kínai tiltakozásra. „Az Uj-Kína hírügynökség prágai irodájának személyzete ahelyett, hogy tényszerű anyagot gyűjtött volna népünk életéről és munkájáról, olyan tevékenységet fejtett ki, amelyet nem engedélyeznek a csehszlovák hatóságok. Nemcsak a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot és érdekeit sértő anyagokat hoztak nyilvánosságra — írja a Rudé Právo —, hanem megengedték más kínai személyeknek, akik nem is voltak a hírügynökség alkalmazottai, hogy részt vegyenek ebben a törvénytelen tevékenységben. A csehszlovák lap hozzáteszi, hogy ezek a személyek és az Uj-Kína hírügynökség prágai irodája olyan magán- személyeknek és intézméElutazott hazánkból a belorusz delegáció Péntek délután hazautazott a Szovjet Baráti Társaság Szövetsége belorusz tagozatának háromtagú küldöttsége, amelyet Ny. F. Kapics, a Belorusz Kommunista Párt Központi B.zottságának osztályvezetője, a Belorusz SZSZK Legfelsőbb Tanácsának tagja vezetett. nyéknek is küldték anyagaikat, amelyeknek semmiféle kapcsolatuk nincs a sajtóval. A lap befejezésül felteszi a kérdést: vajon az-e a feladata és „normálisan engedélyezett tevékenysége” egy hírügynökségnek, hogy a szocialista országok alapvető politikai vonalától eltérő anyagokat osztogasson a vásárlóknak a prágai piacon? Uymódon a prágai Uj-Kína hírügynökség irodája lejáratta önmagát és bebizonyította, hogy tevékenységének milyen csekély köze van egy szocialista hírügynökség munkájához. sodik világháború ellenállási mozgalmában játszott szerepének ismertetése után a felszabadulást követő hősi munkát méltatta a főtitkár. A nagy tapssal fogadott beszéd után Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT elnöke üdvözölte a jubiláló szakszervezetet, átadta a párt, valamint a szaktanács jókívánságait. Ezután átnyújtotta az Elnöki Tanács kitüntetéseit azoknak a veteránoknak és szakszervezeti munkásoknak, akik érdemeket szereztek a szakszervezet felvirágoztatásában. Négyen Szocialista Munkáért Érdemérmet, öten Munka Érdemérmet kaptak. Blaha Béla főtitkár a jó szakszervezeti munkáért kitüntető jelvényeket adott át arany-, ezüst-, illetve bronzfokozatban 25 szakszervezeti munkásnak. Ezután I. G. Restenko és Blondeau üdvözölte az 50 éves szakszervezetet szovjet, illetve a francia bányamúnkásság nevében. Az ülés végeztével leleplezték a szakszervezeti székház bejáratánál elhelyezett, a bányász mártírok emlékét megörökítő márványtáblát. Komócsin Zoltán látogatása Hajdu-Bihar megyében Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, kétnapos látogatást tett Hajdu-Bihar megyében. Augusztus 29-én felkereste a Debreceni Ruhagyárat, ahol a különböző üzemrészben hosz- szan elbeszélgetett a dolgozókkal. Utána részt vett és felszólalt a TIT megyei szervezetének a Csokonai klubban rendezett megbeszélésén, majd a marxista—leninista esti egyetem és a pártiskola tanáraival találkozott. A New-Yoik-i hadiiparosok klubjában Micsoda „békés egymás mellett élés” az, ami mellett mi éhen halhatunk?! IX. Festők közelében bárki, bárhogyan vigyáz, mindig kaphat egy fröccsöt, mely nagyban különbözik a verpelétiben mért nagy- és kisfröcs- csöktől. A baj inkább az, hogy ez á szenvedő alany számára egy cseppet sem humorosba piktoroknak nagy mértékben az. így olyan gyanúba keverednek, mintha az eszeveszett fröcskölés nem véletlen műve, hanem előre megfontolt és aljas szándék eredménye lenne. Pedig nyilvánvaló, hogy ők is csak sietnek, és éppen elég nekik arra vigyázni, hogy egyensúlyban maradjanak hosszúszárú létráik tetején, melyekkel olyan gyorsan és ügyesen tudnak lépkedni, mint más halandó saját kurta Ids lábával. Ezt az ügyességüket még Stark is elismerte és sokszor megbámulta, valamint azt is, amikor hajmeresztő magasságban a lépcsőházak külső vasait festve egyik kezükkel kapaszkodtak, a másikkal pedig olyan kecsesen forgatták ecsetjüket, hogy Munkácsynak is becsületére vált volna. Kissé eltértünk a tárgytól. Stark nekifog az üvegezésnek, rendesen és jól csinálja, mert ügyes mesterember. A nappali szoba óriási méretű ablakszárnyát (a nagy ablakok a divatosak!). amelybe nem is közönséges ablaküveg, hanem három milliméter vastagságú kerül, az előírásos húsz szeg helyett huszonhattal szegezi be, gondosan legitteli, és éppen arra készül, hogy munkáját elégedetten félreállítsa a sarokba, amikor két fiatal, majdnem gyerek festőlegény csörtet be a szobába, és körülugrálja a vén üvegest, mint a játékos pincsikutyák az agg és mogorva komondort. Ki akarják ragadni kezéből az ablakrámát, hogy nyomban átvigyék a szomszédos szobába, és felfektetvén a tráglira, sietősen bemázolják. Stark iszonyattal hőköl vissza tőlük, és tijtón magasba emeli kezét. — Csak holnap, vagy holnapután, amikor megköt a gitt! — hörgi. A két suhanc erősködik, Stark először szelíden, aztán egyre szenvedélyesebben elmagyarázza nekik, hogyha ezt a dögnehéz ablakszárnyat most azonnal a visszáiára fordítják, mely a festésnél ugyebár elkerülhetetlen, a príma besze- gezés ellenére az üveg súlya kinyomja egy kicsit a gittelést, és az ő mesterműve úgy fog kinézni, mint kismacskák illetlen ténykedése a havon. Míg ha várnak egv-két naoot, a gitt felülete bebőrösödik és megkeményedik annyira, hogy ilven katasztrófa fenyegetésétől nem kell tartani. — Lári fári nagyapa — kiáltja harciasán az egyik tökmag és kirántja az ősz mester kezéből az ablakszámyat. — Tudja jól, hogy nincs mit csiiY nálnunk, erre a vacak üvegezésre várunk. Inkább csipkedje magát egy kicsit! Stark nem beszél többet, bár Jónás próféta háromszor is megintette á gúnyolódó ninive- belieket. Elfordul az if jaktól, és benséjében háborogva végzi tovább az ő munkáját, melynek rendes elvégzése vérévé és megszokásává vált. Valamit persze sejt a dolgok folyásából, de mindent nem tudhat. J em tudhatja például, hogy egy második Feke- téné hetek óta jár a lakáshiva- tal nyakára. A még mindig idegsokkos tisztviselő elkeseredetten referál erről feletteseinek. A tanács magasrangú előadója kedélyesen és barátságosan áttelefonál az építők miskolci központjába, és a határidő megtartását, de ha lehet, az előrehozatalát kéri. A telefon másik oldalán levő mélyen egyetért vele, mert a tervezett idő előtti átadás szép eredmény is lenne, kihatással van prémiumra, üzemi jutalékra, globális tervteljesítésre; az Északma gyarország is beszámolna róla. Óvatos és homályos ígéretet tesz a tanácstagnak, és azonnal felhívja az építésvezetőt, megkérdezi tőle, hogyan állnak a IV-essel, nagyon jó lenne egy-két héttel hamarabb átadni a tervezettnél. Az építésvezető kijelenti, hogy ez lehetetlen, és előre mentegetőzik. ha esetleg pár nappal túl fogják lépni a Pénteken délelőtt Komócsin Zoltán Hajdúnánásra utazott. Kapás Sándornak, a városi pártbizottság titkárának tájékoztatója után Komócsin Zoltán a város fejlődéséről, a termelőszövetkezetek helyzetéről beszélgetett a végrehajtó bizottság tagjaival, utána felkereste a Micsurin Termelőszövetkezet gazdaságát, majd részt vett a Hajdu-Bihar megyei végrehajtó bizottság ülésén. Augusztusvégi gondolatok A vén Avas törpeakácainak leveleire észrevétlenül rozsda telepedik. Alkonytájt Lillafüred pirosra festett padjaira rázizzen egy-egy eltévedt falevél. A nap sugarai még perzselnek, de már nem nyárias hévvel. Messze még az októberi hűvösség, de erdőben úton, ösvényen közelget az ősz. S amíg a természet a megújhodás csodálatos körforgása szerint temetkezni készül, az ifjú nemzedék friss, duzzadó erővel bukkan elő a csendesen tovatűnő nyárból és elözönli az ősz hangulatával betakart utakat, tereket. Hétfőn kitárulkoznak az iskolák kapui. Megjelennek városunk, megyénk szívmelengető, tarka színfoltjai: a fe- hérblúzos nagylányokká cseperedő kisdiákok, a hetyke diáksapkás fiúk és megfrissítik az utcák már-már fáradó hömpölygését. A tudás csarnokaiban régi és kivirult-kipi- rult új arcok tűnnek fel, a padok néhol frissen festettek, s az új könyvek árasztják a friss betűk illatát. Az első napokban milyen, jó megfürdetni ebben az illatban minden kötelezettség nélkül. Pompás érzés belelapozni az oldalak sűrűjébe, így üdén, nyáritta- san, kipihenten. De az első csengetés arra is figyelmeztet: ezután sok száz következik majd. Az életindulás mindig egy újabb határkő, amely mellett ha elsétálunk, kötelezően előre kell tekintenünk. A szeptemberi üdeség- ben tanár s diák hiánytalanul képes felmérni feladatait. A tanárok: milyen eszközökkel a korszerű nevelésért, a diákok: hogyan jobban és többet? A korszerűség és a jobban és többet jelszó nem évnyitó frázis. Különösen korunkban nem, amikor a technikai haladás oly magas lépcsőfokára hágott a, világ, amelyet csak éber szemmel, mindennapos érdeklődéssel lehet nyomon követni. A művészetek sokrétűsége, a megjelenítés módszereinek gazdagsága, az irányzatok csatája nagyobb érzékenységeit érdeklődést kíván fiataljainktól. Tanárainktól pedig az egye lem padjaiban megszerzett alapos tudáson túl mindennapos gondjai ismeretét követeli meg az élet. „A korszerű ta nár” címért folyó nem hiva talos, de meg-megújuló ve télkedés elsősorban a lelkiis■ meret ügye. I A nyárperzselte / £ok'rok levetik régi ruhájukat. A tél műhelyében készülő új „öltöny” már nagyobb lesz; alakzatra sem a régi. Szeptember első napjaiban érzékenyebben ismerjük fel ezeket a régi igazságokat, s ilyenkor a kívánság nem lehet más: legyen ereje, szívóssága, kitartása tanárnak, diáknak egyaránt e törvény ismerete sze‘ rint élni, egész esztendőn át.. *— párkány —» Tanévkezdés Szalonnán Kis szobába lépünk. Az ilyenre mondják: ahhoz, hogy egy ember bejöhessen, előbb kettőnek ki kell mennie. A régi kastélyban valamikor lomtár lehetett, ahol a rég elfeledett kacatok gyűltek, s porosodtak. Egyéb célra nemigen használhatták. Ma egészen más, sokkal nemesebb feladata van: a szalonnái általános iskola igazgatói és nevelői szobája. Két íróasztal szorosan egymáshoz préselve, néhány szék, s egy szekrény is ráadásul — ki hinné, hogy ennyi bútor elfér ebben a kis helyiségben. De hogy tantestületi értekezletet hogyan tart itt a hat nevelő, az rejtély. A két íróasztalon szétszórt papírok, kimutatások, tervek. Ketten hajolnak fölé: Béres István, az iskola igazgatója és Beresnyák István, számtan— kémia szakos tanár, igazgatóhelyettesi Készítik az iskolai költségvetést Ez persze nem megy beszélgetés, vita nélkül; megfontoltan kell gazdálkodni minden fillérrel, hogy jusson mindarra, ami a zavartalan tani. fáshoz szükséges. A gyerekek még gondtalanul élvezik a vakáció utolsó hetének örömeit, de a pedagógusok már készülődnek .;; Az ő számukra tagadhatatlanul rövidebb volt a nyár, a vakáció. No, persze, ezt nem panaszképpen mondják, hiszen végeredménybe« eseményekben bővelkedő és szép volt az a néhány hónap Tavaly a felső tagozatos gyerekek iskola után elmentek jónéhányszor a termelőszövetkezetbe segíteni. Pénzt is kaptak érte, s abból elindultak egy kicsit országot látni. A szülök nekiláttak, s társadalmi munkában segítettek rendbehozni, kitakarítani a tantermeket: Az igazgató államvizsgára készül, a vakációban kéthetes gyakorlaton vett részt a tsz-ben; politechnika-szakoS lesz. S ezzel az utolsó gondolattal új témához is érkeztünk* Az, hogy az igazgató, s mái tanítók is megszerzik a tanárt diplomát, tulajdonképpen egf kicsit tervszerű készülődéi egy nagy tervhez: jövőre, aZ 1964—65-ös tanévben j körzeti iskolát { szeretnének , létesíteni Szalonnán. Ä hét * kilométerre levő Meszesről, 8 í a négy kilométernyire fekvő } lVJartonyi községből is ide jár- ( hatnának a íelső tagozatosok* ) Ott is vannak szaktanárok* j tehát majd minden tantárgy; nál biztosíthatnák a megfelel tanerőt. Bányászautóbuszokkal járhatnának iskolába 8 meszesi és a martonyi gyerekek. S a legfontosabb feltétel, 8 ' megfelelő számú tanterem’ Akkorra már talán azt is biz- , tosítják. A kastélyban két cs*1' * Iád lakik olyan helyiségbe«* ^ amely tulajdonképpen tantc- ( rém. Addigra bizonyosan mé' , dot lehet találni átköltözésük- , re. De épül új helyiség is. A [ megyei tanács 100 ezer forin4 t tot ad, a községfejlesztési alal* i egy részét is erre a célra tóé t dítják. Még ez évben megke** 1 dik egy politechnikai műhely t építését < Mellette új tanterem is tesül. Az udvaron álló régi* 1 használhatatlan épületet e'1' I bontják, s annak helyén emelnek új falakat. A bontásnál* ) s egyebütt, társadalmi munka' j ra, a szülők segítségére is sz8' • mítanak. Az új tantermek el' f készültével elhárul az utol80 5 akadály is a körzeti általán0* j iskola megszervezése elől. Tervekben (amelyek mind08 8 bizonnyal mihamarább teste1 * is öltenek), s megvalósítás88 j váró feladatokban nincs hl' ány a szalonnal általános i8' ; kólában. Még néhány nap. ’ , az iskolába szólító csengő jel' ] zi: megkezdődik egy új tané'': , mely többet hoz, egy kies" más lesz itt is, mint az edd-j , giek. Az iskolareform elí® éve ezj Gyárfás Katalin határidőt. Persze abban maradnak, hogy két héttel hamarabb lesz az átadás. Az építés- vezető leteszi a hallgatót, tépni akarja a haját, de azután csak szórakozottan végigsimít fején. Feltárcsázza az üvegesrészleg vezetőjét, nagyon agresszívan és határozottan követeli az üvegeseket a IV-esre, tekintve, hogy ezt a munkát már régen el kellett volna végezni, a festők itt toporzékol- nak stb. A részlegvezető kijelenti, hogy nem tud egy fia embert se küldeni, a Kiliánnál óriási hajrá van, minden embere ott dolgozik, még ő is segít nekik. Az építésvezető hangja váratlanul meglágyul, a rossz telefonvonalban úgy rémlik, mintha zokogna. Erre a részlegvezető is ellágyul, és azt a könnyelmű kijelentést teszi, hogy megpróbál egv embert levenni a Kiliánról, de nem valószínű, hogy meg tudja csinálni. Másnao reggel Stark jelentkezik az építésvezetőnél, és miután kifejti álláspontját az igazi demokráciáról, dolgozni megy. csak azért, hogv a festőtanulók gáládul inzul- táliák. és az úi lakó a boldog beköltözés utáni napon így szóljon a feleségéhez: — No, csak nézd már meg ezt a gittelést! A kezét kellene letörni, áld csinálta ... Ezt Stark nem hallja, és nem búsul miatta. Én hallottam párszor, és gondoltam arra, hogy eszmecserét folytatok eme férfiakkal, de nem volt rá időm. Gyorsan kijavítottam a rossz gittelést, és szégyenkezve osontam tovább. < ről egyébként csak ezt a szót8 lehetne hallani a miniszté- < riumtól kezdve a beköltözésre í váró lakóig: sürgős, sürgős, < sürgős, sürgős, sürgős. 8 Magam is szükséglakásban' lakom, mint még annyi ezren. 8 Persze, hogy semmi sem sü r- * gősebb az új lakások építésé-8 nél, melyekben megpihen, fel-) üdül az ember, és így munka-8 helyén nagyobb kedvvel dol-J gozik. Nincs türelem. De belá- * tás és méltányosság lehetne* egy-egy apróbb hiba láttán.* Hamar munka sose jó? AzJ építők most hamar munkát* végeznek, de nem merném azt) állítani, hogy munkájuk telje-« sen csapnivaló. < A gáncsoskodóknak kedvem* lenne elmondani elejétől végig; egy bérház felépítésének mun-< kamenetét. Persze, belesülnék. < Kételkedem még abban is,* hogy az építésvezető tud-e < minden legapróbb munkamoz-* zanatról? Ö is hangya! És< olyan temérdek apró munka-* mozzanat van! < Az biztos, hogy a kubiko-J ^ sok kiássák az alapot.* Előtte is történik egy és más;< mérés, kitűzés, anyagszállítás,8 de ezt hagyjuk. A kubikosok* általában hallgatag, szótlan ésj sötétarcú emberek, mindig a* kiveszőben lévő bölény jutotta eszembe róluk. Ki is vesznek^ lassan. Százhuszonöt szabadj szombatom legelsein még nagy* csapatokban szálltak vonatra,« mint valami gyászos varjú-5 sereg, hogy a kocsikban fel-« melegedvén emberformát ölt-S senek fel. nagyokat snapszliz-« zanak. tréfákon nevessenek és^ ai'cukon szétterüljön szeretteik-« kel való közeli viszontlátás^ öröme. Sokan az Alföld köze-« péről jártak Ózdra és esv ilyen | week-end alkalmával jóformán« csak órákat töltöttek otthon.j (Folytatjuk.) Most sem akarom untatni őket — pedig bosszút állhatnék, itt van rá az alkalom! — és nem sorolom fel száraz adatokkal, hogv milyen munka folyik egy építkezésen, melyüyc lúj Ez tét* flet tek Ha Pór érc üié bar teli Por tis; kel ez Pag trió í iy< ‘el; p\t tér kö: ere tül* Ple Pie üáj jós t*a álé ez lOC Pie tar 25 tét Sá* ki a Pa* £4* «2í tü( k& *8 ki fcó a kn kV* ta* Se *k
