Észak-Magyarország, 1963. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-25 / 198. szám

Tasárrmpi 1563, angüsrius 25.

esr ASM A GTXtieSSZ A©

*

Tudomány -1 Technika

Hódít az új anyag

jfrl ® U ® M m O * H

OOOOOOOQOOOOOOOOOOOOOOQQQQCtQQQQOQOOOOQOOQQQQQOOQOQQQQQQQCft

Nem sétálok, nem andatsolc, ha« mi cm megyeit a r. utcán. S ez nagy 1 különbség. Meri sétálni, vagy áu- 'dalogni ugyebár ez olyan kényelmes, kellemes állapot. Ilyenkor icrc-arra gondol az ember, clmélá- jv.iK valami szép. valami nagyszerű > dolgon. Karinthy Frigyes például

Megyek az uteáu...

így sétáiig közben gondolta k! a romekbes/.abolt. éterit. Többek között azt is. amelyet így fejez be: „Es meg azt is álmodtam, bogy

—1 Az állatgondozónak' sógora Aí rikában cl!

Tiösztösítés idején

Vass Imre, a hazai karsií- és barlangkutatás úttörője

~ Az új igazgatók már megbarátkoztak, de mi lesz az új titkárnőkkel ... ____ j

D

icséret

; '-X'—zWf*. --rrs «*

— Derek lány* van magának, Cibulkánéí Ex a fiatalember már a tizedik, aki otthagyta a várost miatta!!

két cica voltam és játszottam magammal.’* Igen ám, de mikor sétálgatott Karinthy Frigyes? — Idestova már jópár évtizede. F.s hol sétálgatott Karinthy Frigyes? —A. budapesti utcákon. No hát éppen ebben van az óriási különbség.

Ahol ugyanis én megyek, a« * miskolci utca cs az évszám is, ha .iúi emlékszem, ií>63. Nem vagyok biztos benne, mert megyek az utcán, és nem tudok pontosan odafigyelni, hogy mit gondolok. Ax. * cicás éle is csak úgy felvillant bennem még az előbb, ahogy leléptem elől a csuklósról a Tanácsház téren és átugrottam néhány más- félméternyi széles oroszlánvcr- men, amelybe lent ket-három ismeretlen vadász állítgatott holmi hegyesre köszörült vasnyársakat. Nos hát volt nekünk egy szürke macskánk még gyerekkoromban, s az olyan szép, nyújtott testtel tudott átugrani ilyen árkokon. De ha jól emlékszem, így is pusztult el, amikor elszámitotta magát, és éppen vízzel volt teli az árok.

Nem, velem most nem történhet baj, mert ügy látom, süt a nap, Különben is, ha. emlékezetem nem csal. alig tíz lépéssel visszább hajítottak el az orrom előtt három lapátnyi kavicstörmeléket és köhögtem is, mert porzott. Így teljes nyugalommal ugrottam át most ezt következő, második világháború körüli tankcsapda mintájára kiképzett erősséget. Lehetetlen, hogy belefulladjak. Csak az h baj, hogy sehogy se tudom felvenni rendesen azt a nyújtott testhelyzetet, ami úgy tetszett a macskánkban. Mcgkarcsűsftotta, szinte szerette volna megsimogatni az ember . .. Sőt, meg is kell simogatni. Lehajolok, úgy simogatom, még sziszegek is .. . Az a, hisz most veszem észre, hogy ez a sípcsontom. Pedig tegnap még nem volt itt ez a kis erdei patak híd a Széchenyi utca kellős közepén. De most érezhetően itt vau. Bizonyítani is tudom néhány hétig isten és ember előtt, mert itt a lenyomata a bőrömön. Legutóbb fiatalabb koromban, fut- ballozás közben kaptam ilyen rúgásfélét, de akkor számítottam rá, mert láttam, hogy ferdén néz rám a jobbhátvéd, és . . . Vigyázni, vigyázni most. Itt a zenedénél csak ügy lehet átjutni, hogy óvatosan feltornáznom magara erre a kavics- kupacra. Lassan magam után húzom a csomagomat is. Azon a szálamon leereszkedem. Ha nem billen 2l, megúszom, s akkor már csak így nem nagyon széles puha be- .oncsfk van előttem. Ha nem jön villamos, szerencsém lesz. Az a két visebb árok a túlsó siiipár mellet# ryerekjáték. Most már meg Is bővülnék a dologgal .. . Igaz is, hi- rzen ez a gondolatom még leg- tap volt, amikor írásba adtam, iogy nem jövök többet erre, majd ierülök, de reggel megtudtam, hogy amarra is megkezdte három ember a felvonulást az építkezéshez. Keresztben az átkelőhelynél már kiásták a csatornát, s egyikőjük, aki nyugdíjas és csak két hetet dolgozhat, már hozzá is láioté % tömítéshez.

Nem, egyáltalán nem baj, hiszen valamikor olyan szép, olyan célszerű lesz itt minden, csak azért haragszom magamra, hogy soha nem nyughat a gondolatom. Most attól retteghetek, mi lesz, ha jön az ősz, és vízzel lesz teli minden buktató s úgy járhatok mint - . „ Hát milyen hülyeség ez a macskaügy is. Most éjszaka biztosan azt álmodom majd, hogy egér vagyokj s üldöz az egész beruházási apparátus. Bekényszerítcnck az árkok* gödrök közé, és egész biztos, hogy álmomban juszt se bírok majd egy lépést se tenni, pedig úgy megy már ez nálam a valóságban evek óta, mint a karikacsapás. Meg az is rossz szokásom, hogy ha ilyeneket álmodom, sikítok egyet kettőt. Mindenesetre előre bocsánatot kérek a szomszédoktól. Ha sikításf. hallanak, aludjanak nyugodtan tovább. Csak én voltam, s vagy azt álmodtam, hogy egér vagyok, vagy csupán annyit, hogy megyek az utcán ... A miskolci utcán ...

Barcsa Sándor

Qí&ta-CAl készül JJliskúleőfi

MISKOLC különböző közintézményei, vállalatai a‘mi nap tanácskozásra küldték kultúr- felelősi funkcióval megtisztelt szb-tagjaikaty hogy az intézmények és vállalatok közötti jobb kooperációt a kultúra szerény eszközeivel is elősegítsék. A tanácskozás igen eredményes 'volt: elfogyott negyvenkét liter.kávé. egy üveg nlmuska cs a résztvevők türelme, mire megállapodtak abban, hogy monstre kultúrműsort fognak rendezni sokféle szerv összefogásával. Megállapodás születet.!., hogy közös nóta-estet tartanak, amelyen a különféle intézmények kórusai az intézményi, illetve vállalati jellegnek legjobban megfelelő dalokat, nótákat, into- nálják maid a szépet, kedvelő közönség épülésére. Össze is állították a műsort, a plakát* lervet, amelynek egy példányát, sikerült, megszereznünk. és íme. most közreadjuk:

A műsor siratóénekkel kezdődik: „Várlak én..." Elsírják a kültelki autóbuszok utasai. Ezt éji zene követi. A zárórakor kiseprűzött szeszfogyasztók „Torzhang dalárdája” elüvölli: .„Ha leszáll az éj

__” Problematikus dal kőv

etkezők: „Minek igyam szódavizei?...” ■— a vendéglátóipari tervosztály inlonálásában. Ezt gyászdal követi: a totózók vasárnap esti alkalmi vegyeskara a „Szomorú vásárimp”-ot adja elő. Leltár jellegű dalok következnek:

..Árok is van. gödör is van----— eljajveszé-.

k

elik az új lakótelepek lakói, meg akik a vil- lámosvasútépités közelében élnek, „Vannak utcák, vannak házak, ahol én még sohsem jártam...” — vallják be a köztisztasági em~ ■ berek. J

SZÜNET nincs;

Következnek az önkritikái jellegű dalokat bemutató kórusok. „Árva a ház...” — megtudjuk az ingatlankezelőktől, „Szánt az ökör rccccc” — pironkodik a mezőgazdasági gépesítési csoport, „Nem akar az ökörcsorda legelni”

— halljuk az A. G.-soktól, „Boci, boci, tarka”

— pötyögte tik az állatforgalmi énekesei, végül, a talajjavító-fuvarosok mondják el, hogy „Szagos lesz az utca, merre, merre, merre megyek..

A következő kategóriákban elég vegyes művekkel találkozunk. „Ezt az utcát, csendes utcát százszor végigjárom” — dübörgők a főútvonalon száguldó JCPFU teherautók és isme- retten úti céllal közlekedő traktorok, amire az álmos lakók halk citeraszéval válaszolnak: „Gyere vélem aha dombos falumba..” Az Állami Biztosító dalosai a ..Ha n.uljd egyszer ■nem leszek, már, akkor tudd meg, hogy ki voltam néked” és az „Ég a kunyhó, ropog a nád” kezdetű, biztosításra serkentő oratóriumokat mutatják be. A válóperesek elsírják, hogy „Én úgy szerelnék boldog lenni”, a fodrászok pedig azt, hogy „Minek a szőke énnekem..,”, amikor bármely percben megfelelő mennyiségű és minőségű hydrogén áí* rendelkezésre.

A dalosversenyt a túlzottan költekező anyag- beszerzők cs gebines italboltvezetők „Disz- liarrhónia” együttese fejezi be a „Rácsos kapu. rácsos ablak” című záróénekkel, a rendőrség közvagyonvédelmi szerveinek kíséretével.

Melyhez hasonló jókat kívánunk.

tarozására cs 1064-ben a Nagy-iJJJ lakon megépülő gyár évi 25fzj ezer köbméter termelésével« d. egyedül többet gyárt majd a? legkorszerűbb típusból, mint a« mai öt üzemünk együttvéve. ^

A pozdorjalap-gyártás tollú-? tásának végső határát tenné- ? szelesen a kenderfeldolgozó S iparban jelentkező hulladék-«, mennyiség határozza meg. En-? nek felső határát egyes számi- > tusok szerint a nagylaki üze-? men kívül további két, egyen-S ként 25—25 ezer köbméter évit kapacitású gyár létesítésében? jelölik inog. A KGST tárgyain-? sok során a hazai pozdorjalap > gyártásának felső határát« 1980-ig évi 130 ezer köbméter« gyártásában veszik figyelembe,< amelynek anyagellátásához? nyilván a KGST is hozzájárul? majd. \

Pozdorjalap szükségletünk-? nek egyik részét manapság még? köbméterenként 60—65 dollár« körüli áron importáljuk. A ha-? zai tripólemez ára az előzetest számítások szerint ennek kö-> rülbelül a fele lesz. <

FalorpáESIap |

A faforgácslap minden ke-? meny, félkemény és puhafa for-« gácsából készíthető. Ezt az? anyagot jelenleg Sopronban,? Fűzfőn és Szombathelyt gyárt-? juk, összesen mintegy évi 12« ezer köbméter mennyiségben.? Bútoripari felhasználása épp-? olyan előnyös, mint a pozdorja- ? flapé azzal a különbséggel, hogy« fennek termelése egészen, akár? fóvi 500 ezer köbméterig is fo-? tkozható a kályhafűtésre clté-5 ♦közölt tűzifa más energiahor-? tdozóval való helyettesítése ré-t Ivén. A bútoripar szakemberei-? írnek véleménye szerint a fej-« fleszlésrc fordítandó főerőt ép-S 4-pen ezért a forgácslap termeié-? lsének erőteljesebb növelésére? ^kellene koncentrálnunk. ?

X Farostlemez >

f A Mohácsi Farostlemezgyár? I szerepe a bútorgyártás szent-? f pontjából lényegesen kisebb« j-jelentőségű, mint az előbbi két«

ígyártási ágazaté. Felhasználási? ^területét sokkal inkább a jár-S fmű-, hajó- és vagon építésben? tlátják, aliol elsősorban, mint? tburkolóanyag jöhet számításba. ? I.A pozdorja és forgácslap a bú-? 1 torgyártásnak legjobb szerkó.-? Jzeti anyaga. Ezért a szakomba-S trek a farostlemez par távlati« ♦fejlesztését túlméretezettnek j ♦ítélik. Mohács évi kapacitása 36? Jezer köbméter, amelynek növe-S élését 1980-ig évi 50 ezer köb-\ í méterre tervezik. ?

| a ■ feglesztésrftl \

í Most van soron nálunk pél-? Jdául a melamingyantával telí-\ jíett papírfajták felhasználása? Ja bútorlap felületkiképzésében.« JA melamingyantával telített? Jpapír felhasználásával olyan? tfautánzatot kapnak, amelyből? J szoba-, konyhabútor és üzlet,-?

♦ berendezés egyaránt készíthető.? ÍEz persze csak egyik változata? ♦a felületkiképzésnek, amely« Jmár olyan színvonalon van,? Jhogy a helyettesítő anyag szí-? ♦nét, jellegét „mintakártya” sze-S Jvint választhatja meg a rendelő.«

♦ A KÖNNYŰIPARI M1N1SZ-S

«4- ^ V

♦ TERIltM Bútoripari Igazgató-5 ♦ságának távlati fejlesztést terve« Seólkitűzései szerint. 198fMg Jnyőfürészáruban a jelenlegi? «■anyagösszetételhez képest éven- S ♦ként 50 százalék, lombos fű-\ ♦részáruban és fumírban pedig? J60 százalék megtakarítást tér-? *vez. A bútoriparban végbement? ♦forradalmi változást egyébként? ♦legbeszédesebb módon éppen« *az űj anyagösszetétel és a már-c jis üzemben levő bútoripari? «automatikus megmunkáló gcp-5

♦sorok mulatják. S

♦ ?

iá yitu-íte Ősikét; •'

tömeggyártás módszereinek bevezetésére is alkalmas, de az anyagok szilárdságtani, tartós- sági, esztétikai és minden egyéb tulajdonságaikban is felülmúlják a természetes fa. tulajdonságait.

Kentierpp?.t!nrj3

___

A KENDEJÜK.ORÖ feldolgozása során jelentkező hulladékanyag, amelyet korábban egyeb mezőgazdasági hulladékanyaghoz hasonlóan a keletkezés helyén más hasznos lehetőség hí- j án ra blógazd á 1 kodá sszert en

kis hatásfokú fűtőberendezésben használták fel. Ez. idő szerint. hazánkban öt kisebb üzem gyárt pozdorjalapot összesen mintegy évi 22—24 ezer köbméter kapacitással. Ezek közül négy üzem úgynevezett vak- furnírral bon'tott bútorlapot gyért, egy pedig mintegy 6000 köbméter évi teljesítménnyel háromrétegű, úgynevezett tripó bútorlapot készít. A bútorüzemek mintegy háromnegyed részben a tripó-lapot keresik, mert ez bizonyos előműveletek alkalmazásával' közvetlen felületkezeléssel igen előnyösen felhasználható. Ezért a vakfur- níros pozdorjalap gyártását a jövőben már nem növelik. Olyan eljárást vezetnek be, hogy a rostosított felületű bútorlap lakköntésre, nemes fur- nírborításra, dekorpapírbevo- natra minden előkezelés nélkül alkalmas lesz.

Most folynak a svéd és dán kísérletek a rostosítás nagyüzemi gépberendezésének mégha. jliií__ii. ■ i i . ,

M

ANAPSÄG meglehetősen gok szó esik a bútorgyártás legkülönfélébb kérdéseiről. Valóban érdekes kérdés ez, mert a tegnap asztalos szakmunkása holnap már sem a technológiára, mégkevésbé a bútorgyáriás új anyagaira alig ismerhet rá. A bútoripar üzemeiben is nap mint nap új fahelyeilesítő és műanyagok törnek be, amelyek et hagyományos anyagokkal, együtt a hagyományos módszereket is kiszorítják, egyben lehetővé teszik a szakma nagy- iparosítását, fokozatos automatizálását.

A bútoripar az építőiparhoz hasonlóén egyre inkább sze- relőjellegü iparrá válik. Az építőipar előregyártott nagy- elemekből, a bútoripar mindinkább előregyártott bútorlapokból dolgozik, szerel. Sok a rokon jelleg, a két iparágban végbemenő változásokban, hogy mindkét ipar túlnyomó- részt úgynevezett ipari hulladékanyagokban' kereste és találta meg a tömeggyártás gazdaságosabb, korszerűbb bázisát. Az építőipar főként kohó-, kazánsalakból és erőművi szénpernyéből, a bútoripar pedig kenderpozdorjából, faforgácsból, farostból, különféle modern műanyagokból készíti a nagyipari gyártáshoz szükséges anyagait

ELÖLJÁRÓBAN meg kell állapítanunk, hogy az új helyettesítő, továbbá műanyagok használata nem „kompromisz- szumos” megoldás a természetes fűrészáruhoz képest és nemcsak azért kedvezőbb a bútoripar céljaira, mert az igazi

még nem kormosodon színében, s tündöklő szépségben van...”

Hogy milyen jelentős volt : Vass Imre felfedezése, art néhány — a könyvéből vett 1 — számadattal is bizonyít- : juk. Korábban az. aggteleki : barlang ismert hossza mind- : össze 750 öl volt, mely a. fel- : fedezés nyomán további 2,211 ; öl és 4 láb kiterjedésű bar- : langrésszel növekedett.

VASS IMRE sok évi kuta- : tási. eredményeit, megfigye- ■ léseit és felfedezését 1831-ben : Pesten megjelent könyvében ■ ismerteti. Az élőbeszéd után ; „A barlang tájéka és 'a hegy- nem, melyben odvai nyílnak, : kiterjedése, tanyája és mine- i müsége” című fejezete a barlang földrajzi környezetét, geológiai viszonyait és a karsztjelenségeket mutatja be. Könyvének második fejezetében ismerteti a Barad- láról írt munkákat és felsorolja a barlang nevezetesebb látogatóit. Ezt követően a régi barlang ás az 1825-ben felfedezett új ág részletes ismertetése olvasható. Leírja a felfedezés körülményeit és az újonnan feltárt bariangré- szelc látványosságait és természeti viszonyait. Befejezésül foglalkozik a barlang és a felszín közötti összefüggésekkel.

Könyvét az aggteleki barlang környékéről készített színes térképpel ás a barlang alaprajzával egészíti ki.

Vass Imre munkássága úttörő jelentőségű a magyar karsrt és barlangkutatásban. Eleiének további szakaszát alig ismerjük. Kessler kutatásaiból tudjuk, hogy mint hadmérnök részt vett sz 1848/ 49-es szabadságharcban és ő építette a szegedi ős dorozsmai sáncokat Sokoldalúságát pedig az bizonyítja., hogy sikerült előállítania az éghetetlen házfedelet.

ÉLETÉNEK UTOLSÖ ÉVEIT Sárospatakon töltötte. Itt halt meg 1863-ban. Sírja a patáid régi temetőben található. Halála óta éppen száz esztendő telt el, azonljan munkássága ma is helytálló, bátorsága és a. természet megismeréséért folytatott szívós küzdelme ma is követésre méltó.

Fvlsnyák Sándor főiskolai adjunktus

MAGYARORSZÄGON a

barlangkutatás története a

XVII. századig nyúlik vissza. Első művelői, a geográfusok voltak. Régi barlangkutatótok azonban megelégedtek a tények egyszerű leírásával, nem keresték az .összefüggéseket, s a barlangok keletkezését naiv elképzelések alapján magyarázták. Vass Imre Gömör megyei mérnöké az érdem, hogy szakított ezzel, a régi metódussal és megalapította a magyar oknyomozó barlangtudományt. 1831-ben megjelent könyvében első Ízben igyekszik természet,tudományos választ adni a spele- ológia legfontosabb kérdéseire.

Vass Imre munkásságát magyar és német nyelven megjelent, könyvéből ismerjük, Életrajza azonban, még ma is feldolgozásra vár, eddig csupán néhány adat került elő. 1940. körül dr. Kessler Hubert, a Magyar Tudományos Akadémia gyűjteményében megtalálta Vass Imre önarcképét, melynek hátoldalán több életrajzi adat van feljegyezve. Ebből megtudjuk, hogy Vass Imre 1794- ben született Rozsnyón. Tanulmányai elvégzése után, 1821.-ben Tóth Rozáliával kötött házasságot. Csalmem két évtizeden keresztül Gömör vármegye „földmérő”-je volt, s hivatali munkája mellett nagy érdeklődést tanúsított az aggteleki Baradla.-barla.ng és a karsztos képződmények iránt.

Vass Imre 1821-től rendszeresen tanulmányozta az aggteleki karsztvidéket, és a Ba- radia-barlangot. Kutatómunkáját a barlangi Styx-paták tóvá duzzadt vize azonban megnehezítette. Emiatt; meg- kellett elégednie azzal a megjegyzéssel, melyet földalatti kutatómunkája véeoontján. a Vaskapu oldalfalára írt: ,,1821-ben eddig és nem tovább — Vass Imre”. Ezután több évig tartó szárazság következett, s ez kedvezően hatott a barlangkutatásra. 1825- ben Vass Imrének sikerült átjutnia a Vaskapu „kclcp- cés vermein” és ott új barlangrészeket tárt fel. Leírása szerint az új barlangágban ..még semmi füst nem lepte meg a tárgyakat, minden a maga természetes fényében,