Észak-Magyarország, 1963. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-19 / 194. szám
¥¥¥******¥¥1MM H étfő, 1963. an gusztus 19. ESZAKMAGYAEORSZAG Cohasem ■felejtem el nagyapám elbeszéléseit inasig ^ éveiről. A műhely kicsiny, szutykos ablakáról, Í amelyet szinte beködösített a sűrű pókháló. Az ablak legsötétebb szögletében kövérhasú pók terpeszkedett s leste: X- mikor verődik birodalmába egy kis bogár, egy áldozat. J Az ablak még a napsugár fényét is eltompította, X- olyanná sápasztotta, mint a műhelyben dolgozók bőre volt. Az utcáról nem lehetett látni ezeket az izzadt, sápadtbőrű Í embereket és ők sem láthatták bentröl az utca forgatagát. A mester nem bánta ezt, így titokban maradhattak a J munka folyamatai, az elcsattanó durva szavak és pofonok. J Tegnap egy ipari tanuló arról beszélt nekem, milyen Í * szép, új, nagyablakos műhelyük van Diósgyőrben ... Több idős embert ismerek, akik életük nagy részét J valamennyien egy-egy fekete, harsogó gyárban töltötték, X- s otthagyták erejüket és szemük tiszta látását. Utóbbit í azért, mert a keskeny ablakokra sűrű koromfüggöny ta- í padt, s ez valóban úgy rakódott le, „mint a guanó, kéméit nyert, vastagon ...” Í De ismerek olyan embereket is, akik még nem szívtak egészségtelen, köhögtető levegőt, akiknek pórusaiban J nem ült meg 54- fc.im nshninfln- t V M it w it m !•£ le' J*. ü le E At it lí. JiOd lOŰ Aí. H V. Jd. Jti Aí. I A megyei könyvtár olvasótermében HEINZ RUSCH: XXXXXXX* X* * i Xnul a por, a korom. Akiket hatalmas, csillogó ablaktáblák mögött láthatunk, amint fürgén mozog a kezük a gépeken, vagy az íróasztalokon. Akik friss léptekkel mennek és jönnek a tiszaszederkényi gyárak, a kazincbarcikai üzemek, a rudabányai ércdúsító, a Miskolci Pamutfonó, vagy éppen a 3. sz. AKÖV új, miskolci telepének kapuján át. Sokszor elnézem a házak ablakait is. A régi, szürke, hűvös bérházakét és az új, vidámszínű, virágos erkélyese- két is. Ülök például a Diósgyőri Gépgyár egyik negyedik emeleti szobájában. A két, hatalmas ablakon át messzire látni. Szemben a Lenin Kohászati Müvek kéményei mintha a súlyos felhőket dúcolnák alá. Balról néhány régi munkáslakás parányi zsalukkal. Jobbról új lakótelep. A házak ablaksorai széles, csillogó szalagba olvadnak ... Megyek a dubicsányi utcán. Valaha a falusi viskók parányi ablakait papírral, rongyokkal fedték be gazdáik. Leplezni akarták ezzel a földszagú kis szobák nyomorát. A dubicsányi utcán éppen látom, amint egy ilyen régi házikót fehérre festenek, s letépik ablakairól a papírokat. A nyitott ablakon zeneszó árad kifelé. Odébb új házak állnak már, csipkefüggönyös szobáikba árad a fény. Ilyen házsorokat láthatunk most már Múcsonyban éppen úgy, mint Mezőcsáton, vagy Urajban és a legkisebb faluban is. A fiukéi kastély ablakait díszes rács védi. Valamikor azért tették rá: a falubéli parasztok az ablakon át nehogy meglepjék a bentlakókat. A rács sértetlenül maradt, s a szobákban mégis parasztemberek vannak. Mert a kastély lett a tsz-iroda. A bodrogkeresztúriak sokáig egy 150 éves, apró ablakos pincében formálták az agyagot, égették tűzzel, s varázsolták rá fantáziájúk színes virágait. Most egy modern üzemház napfényes emeletén dolgoznak a kerámia ktsz tagjai. Művészetük százszínűen ragyoghat. Magasra jutottak a mélyből. Miskolcon, a Kilián-toronyház közelében van az új müvésztelep. Az itt lakó Imreh Zsigmond festőművész fa leságe mindig örömmel mutatja az üvegfalú műtermet, amit csak az tud igazán értékelni, aki évekig kevés fényt kapott... Emlékszem még a petróleum-lámpás iskolákra. A Tisza menti falvakban is ilyenek voltak. A mai, szederkényi iskolának messze földről csodájára járnak. Különösen ab laksorai keltenek feltűnést. Űj kórházváros épült Miskolcon. A kórtermekbe gazdagon ömlik a napsugár. A hihetetlenül szaporodó bölcsődékben és óvodákban sok helyen már télen is sütkérezhetnek szobáikban a gye■ rekek a kvarc-üvegtáblák mögött... Másak leltek mindenfelé az ablakok. Műhelyek, gyárak, irodák, lakóházak, iskolák, kórházak, üzletek, óvodák ablakai váltak tágabbakká, tisztákká, napfényesekké. És szinte észre se vettük. Á robbanásszerű, nagy változások elvonják figyelmünket az apróbbakról. Mert hiszen az ab lakok megváltozása igazán csak apróság. De a százszorszép is sok kis sziromból tevődik össze. Persze a virágnál is a gyökérrel törődjünk inkább, az táplálja a szirmokat. ÍZ iszélesedett, tiszta ablakok. S a tiszta, óriási ablakok mögött mindenütt látni a munkát, az életet, amely többé nem leplezni, titkolni való. Ruttkay Anna A ★*★***★★**★**★★**★★**★★*★★*★★★★*★*★★★★*11 Kenyér Az Alkotmány 47. §-a biztosítja a dolgozóknak a művelődéshez való jogát. IA kenyér, amelyből eszem [barna, mint a parasztok napcserzett bőre lés nyári mezők i [forró illatát leheli. [Minden morzsáján a földet ízlelem, ja drága szülőföldet. A múlt kenyere bizony [keserű volt. Azzá tették ja könnyek és a [szegények verejtéke. [Nem ettem jóízűt la háború kenyeréből, melyet jbélpoklosok tcknöiben dagasztottak — [börtönök kenyere, {hontalanság kenyere, {magány kenyere... Ki aratott akkor la mezőkön? {Ki csépelte a búzát? [Ki őrölte a szemet? {Sebzett- földben sarjadt la hervadt szár, [mint Földnélküli Jánosok [sovány ujja. [De ma megcsap szabad, új életünk illata, |ha török a kenyérből, [mely barna, mint a parasztok Inapcserzett bőre. (Boldog Balázs fordítása) E immimunnmuiiiimnia iiaiummiiMHúiin JAKÁC XISTVÁN: A nyár szobrai A nyár örök bronz-szobrai a zengő fénysugárban, mint hajdan Anonymus, szófián ajakkal állnak. A nyár örök bronz-szobrai nézik az utca népét s lágyan elmosolyodnak, hogyha a lányok combja igézőén kilobban. Mindhalálig [Ha a folyamok megáradnak \s az egeknek haragvó kedve támad, j ne feledd hűséges, szép szeretődet js miattad őszült édesanyádat. I Lecsüggedt karral, szomorú fővel j ne tűnődj múlton, emléken, álmon: | Szél-tépte melled tárd ki a térnek I s vívódj, vívj — mindhalálig, | mint legények a gáton. oQo ..... * A lillafüredi Palota Szálló erkélyén ÖSSZEFOG A FALU az egész falunak épül. Így vagyunk az iskolával is. Lemondunk néhány kisebb jelentőségű munkáról, mert ez fontosabb. Felépítjük a körzeti iskolát, mert erre van szükség. És tudom, hogy ha az egyik ember elmegy dolgozni, akkor már a másik is illőnek tartja segíteni. Biztos, hogy ő is elmegy. Többet tudnak majd a gyerekek Az Alkotmány 46. §~a biztosítja a dolgozóknak a pihenéshez és az üdüléshez való jogát Homyák Imre tanácselnök ezzel a tömör mondattal fejezi ki a falu véleményét, majd folytatja: — A körzeti iskolára szükség van. Ha felépül, ennek elsősorban a mi gyerekeink látják hasznát, hát nekünk is meg kell tennünk érte, amit tudunk. Sokat beszélgettünk erről a- emberekkel, majd tanácsülésre hívtuk őket. Csaknem az egész falu eljött.' Az idén járdát akartunk építeni 70 ezer forintos költséggel. A tanácsülésen az emberek azt mondták: Ha már eddig megvoltunk járda nélkül, ezután is kibírjuk néhány évig. Hagyjuk a pénzt az iskolára. Sokan megígérték, számíthatunk rájuk, segítenek az építkezésnél. Biztos vagyok benne, hogy mindenki megtartja szavát, mint ahogyan eddig is mindig megtartották ... A következő évben 110 ezer forintot adunk a községfejlesz— mondja Kertész Zoltán tsz- elnök — gépekkel, szállítással, kavics kitermeléssel és amivel tudunk. Építőbrigádunk szintén ott lesz a munkálatoknál. Mindannyiunk érdeke, hogy felépüljön az iskola. Jellemző, hogy azon a tanácsülésen, ahol erről beszéltünk, maguk az emberek sürgették az építkezést. „Miért kezdjük csak jövőre? Kezdjük el már most! Lássunk hozzá minél előbb!” — mondták. Elhamarkodni persze nem lehet, pontos terveket kell kapnunk. De tudom, hogy nem hirtelen felbuzdulás mondatta ezt velük. Elégszer bizonyították már, hogy nem beszélnek csak úgy a levegőbe. Különösen nem most, hiszen mind- ahányan azt szeretnénk, ha gyermekeink jó iskolában tanulhatnának. A fontossági sorrendet nézzük *— vélekedik Dojcsák Imre párttitkár, a tsz egyik brigádvezetője. — így voltunk például a pártházzal, ami nem csupán a párttagoknak, hanem — mondja Kenéz László iskola- igazgató. — Az osztatlan iskolában a legkiválóbb képességű nevelő sem tud olyan eredményt elérni, mint az osztott- ban. Ez természetes, hiszen ahol több idő jut egy-egy tantárgy tanítására, ott azt a tárgyat jobban elsajátítják a gyerekek. Ha sikerül felépítenünk a körzeti iskolát, hatalmas lépéssel jutunk előbbre. Nemcsak a girincsi gyerekek javára épül ez, hanem a másik három község gyermekeinek is. A távolság nem nagy, a bejárás nem okoz különösebb gondot... Tárgyi feltételeink jók, csaknem minden szertárunk teljes, ígéretet kaptunk arra, hogy négy szakos tanár jön hozzánk. Megnagyobbítjuk az udvart, virágágyakat létesítünk, berendezzük a politechnikai műhelyeket, mindenképpen arra törekszünk, hogy korszerűen felszerelt és küllemre is szép iskolát adjunk a tanulóknak. Ezt a vágyunkat persze csak úgy tudjuk megvalósítani, ha összefogunk, ha mindenki segít. Sok szülővel beszélgettem, nemcsak a gyűlésen, más alkalmakkor is. Megértették, miről van szó. tudják, mit kell tennünk. És ez adja a legtöbb reményt. Igen, a girincsi emberek már döntöttek. A körzetesítés ügye mellé álltak és felajánlották erejüket az iskolának. A gyerekekért . „ Priska Tibor c7íblakúk — Nagy gond. — Miért nem jó úgy, ahogyan eddig volt? — Az egyetlen helyes megoldás! — Jó ötlet, de miből? A körzetesítés sok embert foglalkoztat. A községeknek csaknem minden lakója érdekeltként mondja el ezzel kapcsolatos véleményét. A vélemények még nem mindenütt azonosait. Még nem mindenütt. Az emberek túlnyomó része azonban már megértette: a gyerekek nem tanulhatnak az eddigi feltételek mellett, mert az így összegyűjtögetett tudás már kevés. Igen, az emberek túlnyomó része megértette, elfogadja a körzeti iskolák rendszerét és... vár. Majd csak lesz valami. Az állam építtet egy szép iskolát, felszereli minden szükséges kellékkel és küldi a szakos nevelőket. Persze, ez így nem nagyon megy. A körzetesítés anyagi és személyi feltételének biztosítása nagy gondot okoz megyénkben is, és most is, mint már annyiszor a társadalom egészét érintő kérdéseknél, szükséges a társadalom segítsége. A girincsi emberek már döntöttek. Nem várhatunk mindent készen tésből. Tudjuk, hogy nem sok az a 180 ezer forint, amit biztosítani tudunk, de az emberek segítenek, és a falu hozzájárulása mégis sokat jelent. Ügy tervezzük, hogy a meglevő kél tanterem mellé felépítünk még kettőt, lesz két politechnikai műhely is. meg építünk egy szép nevelői lakást. A terveket a Borsodi Szénbányászati Trösztben készítik társadalmi munkában. Jövőre, mikor az idő engedi, megkezdjük az építkezést A tsz segít
