Észak-Magyarország, 1963. július (19. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-02 / 152. szám
KoM, 1963. július 2. ÉSZAKMAGYARORSZÁG ' 5 í^r tiTj«*a a® Mű I-beu A DFTK nyerte ax NSÍ H. Keleti csoportjának hajnokságát Á gól után még lelkesebben! játszott a Diósgyőr, s a 12.] percben csak a kapufa men-j tette - meg a Spartacust az] újabb góltól. A 15 percben! Ráczi lőtt a kapu mellé. A 20.4 percben Kovács csak a ka-j pussal állt szemben, de ő is] hibázott. Majd Szarnék lőtt] mellé, kecsegtető helyzetben.] A 31. percben Kovács fejesét] a jobb felső sarokból ütötte lei] Jakab. A 33. percben előbb] Kiss, majd Nyíri lőtt kapu] mellé. A 40. percben Ráczi íe-j jesét védte Jakab. ] A II. félidőben is a Diós-j györ támadott többet. A gól-j szerzéssel azonban sehogy sem] haladtak a csatárok. A 4G.1 percben Nyíri lőtt kapu mel-] lé. Az 50-ben Sikora, az 53.1 percben pedig Csányi bal fel-] ső sarokba tartó lövését szög-] letre ütötte a vendégek kapu-] sa. őszintén be kell vallani,] ritkán lát az ember olyan ka-: pus-teljesítményt, mint amilyet Jakab produkált ezen a találkozón. A 70. percben azonban már az ő tudása is kevés volt. A kapura törő Szarnék ugyanis a 11-es pont- ról'-jvédhetetlenül'loIt a hálóba. 2:0 a DVTK javára. A mérkőzés hátralévő időszakában nagy akarással játszott a Diósgyőr, a Spartacus pedig lelkesen, szervezetlen védekezett. Méltó befejezés Nagyiramú, jó színvonalú mérkőzést hozott a két csapat találkozója. A diósgyőri együttes ezúttal azt nyújtotta, amire képes, s amit joggal elvár népes szurkolótábora. Jóformán nem volt gyenge pont a csapatban. Csatárok és védők egyformán lelkesen és jól játszottak. Ez a magyarázata annak, hogy a csapatteljesítmény is az átlagos fölé emelkedett. Tetszetősen, korszerűen játszott a Diósgyőr. Szinte pillanatok alatt, két-három húzással gólhelyzetet teremtettek az egyébként jól játszó Spartacus kapuja előtt. A helyzetek kihasználásával azonban elég gyakran adósak maradtak. Mindenesetre az a A bajnokcsapat tagjai. Alinak, balról-jobbra: Kiss, Werner, Szigeti, Pőcsik, Nyíri, Taulás, nóta, Kovács, Balázs. Elöl: Iláczi. Si- liora, Hódi, Tamás, Csányi, Szarnék. Az NB I. utolsó fordulója A második gól. Szerzője: Szarnék . .. Foto: Szabó István játék,- amit az NB II. utolsó 90 percében nyújtott a diósgyőri együttes, méltó befejezése volt a bajnokságnak. Néhány szót az egyéni teljesítményekről. Tamásnak kevés dolga volt. A , hátvédhármas minden tagja kifogástalanul játszott. Egyszerűen nem lehet sorrendet megállapítani Werner, Szigeti és Kiss között. A fedezetek — Csányi és Nyíri — inkább a II. félidőben nyújtottak jobb teljesítményt. A csatársorban Paulás fáradhatatlanul küzdött. Kovácsnak sok jó megmozdulása volt, a két szélső, Szarnak és Sikora lendületet vitt a játékba, Ráczi, ha egy kis szerencséje van, „gólkirály” lehetett volna. Mindent egybevetve, jó mérkőzés és az azt követő örömteli hangulat tette fel a koronát a Diósgyőri Vasas TK labdarúgóinak egy esztendős munkájára. Faulovits Ágoston A labdarúgó NB I. utolsó fordulójában csak a végső helyezésekért folyt a küzdelem, ugyanis a bajnokság sorsa már egy héttel ezelőtt eldőlt, s nyilvánvaló lett; mely csapatok esnek ki az I. osztályból. A Ferencváros 14 év után megnyerte a bajnokságot, míg a kiesés szomorú sorsára a Salgótarján és a Szombathely csapata jutott. A vidék legjobb csapata a Dorog együttese lett. Kiváló teljesítményükkel méltán érdemelték ki nagyszerű helyezésüket. Az utolsó forduló eredményei: Ferencváros—Szeged 3:1 (2:0). Gl.: Novák, Varga, Rákosi, üt. Boros dr. MTK—Dorog 0:0, Salgótarján—Újpesti Dózsa 0:0, Pécsi Dózsa—Vasas 0:0, Tatabánya—Debrecen 2:0 (1:0). Gl.: Csornai (2), Bp. Honvéd—Komló 5:2 (2:1). Gl.: Nógrádi (2), Tichy, Katona, Az NB II-ben: 2. Ósdi Kohásx 3. MVSC 6. Borsodi Bányásx Veget értek az NB II. Keleti csoportjának küzdelmei. A 30. fordulóban a bajnok diósgyőri együttesen kívül az Ózdi Kohász is győzött, de ez a két pont csak a második helyhez volt elegendő. Az MVSC utolsó mérkőzésén váratlanul nagy gólarányú vereséget szenvedett, de így is megszerezte a harmadik helyet. A Borsodi Bányász re mek tavaszi szereplésével végül a 6. helyre került. Ez pedig igen szép teljesítménynek számít. A borsodi sportkedvelők minden bizonnyal elégedettek a négy csapat helyezésével, hiszen a DVTK bajnokságot nyert, míg a másik három együttes biztosította az NB 1. B-ben való szereplést. Csapataink tehát becsülettel helytálltak ebben a bajnokságban. Az utolsó forduló eredményei: Ózdi Kohász—Bp. Előre 2:0, Kecskeméti Dózsa.—Miskolci VSC 3:0, Ganz-MÁVAG— Szolnoki MÁV 4:4, Egri Dózsa—Nyíregyházi Spartacus 3:2, Borsodi Bányász—Debreceni EAC 0:0, Salgótarjáni Kohász—Egyetértés 2:1, Szegedi VSE—Láng SK 2:0. A Keleti-csoport 1962—SS. évi végeredménye: Komára, ill. Szőcs (11-esből), Garai. Győr—Szombathely 4:3 (3:1). Gl.: Palotai (3), Orosz, ill, Varga (2), Tóth, Kosárlabda DVTK— Székesfehérvári Építők 67:61 (34:32) Kilián Gimnázium, NB I. férfi. DVTK: Káló (5), Králik (23) —Király (9) —Letek (23), Judt (7), Csere: Héresz, Alt- nóder. A létfontosságú mérkőzésen a diósgyőri együttes az első félidőben kétpontos vezetésre tett szert. Szünet után feljött a vendégcsapat, a DVTK azonban a hajrában jobbnak bizonyult és a maga javára fordította a mérkőzést A csapat valamennyi tagja dicséretet érdemel becsületes helytállásáért RÖPLABDA MVSC—Bp. Előre 3:1 (12, —10, 3, 11) Miskolc, NB I. női. Röplabdamérkőzés déli 12 órakor, 32 fokos melegben! Ügy véljük, ehhez nem kell kommentár. A játékosok ennek ellenére végigküzdötték a' találkozót,- aminek következtében a pályán lehetett úgy 40—45 fokos hőség. Ügy kezdődött, hogy a miskolci lányok 6-ig, 7-ig elhúztak, s úgy folytatódott, hogy a budapestiek utolérték őket Végül is három ponttal a hazaiak nyertek — megérdemelten. A második szettet a miskolci lányok elvesztették — szintén megérdemelten. (Csak úgy zárójelben: tessék többet gyakorolni a szervaíogadást!) A harmadik játszma szívet- lelket gyönyörködtető játékot biztos, fölényes győzelmet hozott, míg a negyedik sok-sok izgalmat. Az utolsó szettben végül is a nyugodtabban, a tegyük hozzá, jobban játszó együttes diadalmaskodott. Jók: Lévai, Halmai, Homo-< lőné. i K. Továbbjutóit a bczilabda kupában az MMTE és az MVSC mindkét csapata 1. DVTK „ 30 19 8 3 54:18 46 *> Özd 30 19 7 4 57:19 45 3! MVSC 30 14 8 8 40:27 36 4. Nyíregyháza 30 12 9 9 47:48 33 5. Egyetértés 30 12 7 11 41:37 31 6. Borsodi B. 30 11 9 10 36:37 31 7. Láng 30 10 10 10 38:41 30 8. G.-MAVAG 30 10 9 11 42:43 29 9. Eger 30 12 3 15 35:42 27 10. Kecskemét 30 8 10 12 35:32 26 n. Szolnok 30 10 6 14 30:39 26 12. Bp. Spart. 30 10 6 14 39:52 26 13. Szegedi VSE 30 9 7 14 35:52 25 14. Bp. Előre 30 11 2 17 37:47 24 ÍR. Saig. KSE 30 8 7 ÍR 30:46 23 16. DEAC 30 8 6 IC ZS Ai 22 Álig fejeződött be a kézilabda bajnokság „első félideje”, máris megkezdődött a Magyar Népköztársasági Kupa küzdelemsorozata. Áz „indulás” biztató. A miskolci NB-s együttesek közül az MVSC női és férfi csapata simán vette az első akadályt, Eddig legérdekesebb az MMTE szereplése. Pénteken otthonában vereséget szenvedett, vasárnap Budapesten kiharcolta a továbbjutást. Győri Textil—DVTK 19:15 (11:11) Diósgyőr, MNK-mérkőzés. A nagy meleg kedvezőtlenül befolyásolta a mérkőzés iramát. A csapatok bágyadtan játszottak. A vendégek góldobási kísérletei jobban sikerültek. Góldobók: Futó, Marosvári (5—5), Sebesi, Papp (2—2), Bányi. Jók: Kerekes, Kukta, Futó, Marosvárh MVSC—Telefongyár 11:8 (9:5) Miskolc, MNK-mérkőzés. A rekkenő hőségben lejátszott mérkőzésen az első 10 percben szerzett előnyt az MVSC női gárdája végig tartotta. Az előző találkozón — idegenben — elért 5 gólos vezetés egyébként is biztosította a végső győzelmet. Góldobók: Árpádné (3), Halász, Takács (2—2), Gátiné, Simon, Szabóné, Kassainé (1—1). Jók: a góldobók. Szovjet hadsereg válogatott— MMTE 20:16 (10:10) Miskolc, MNK-mérkőzós. A jobb erőnléttel rendelkező szovjet csapat megérdemelten győzött. A vendég együt-i tes pontosabban dobott kapura és lelkesebben játszott. A Munkás csak a kapufákkal (8) „brillírozott”. Góldobók: Fokén, Kanyilin (5—5), Pavlov (3), Kunda, Kamajonov (2—2), Kuznyecov, Abatonyin, Aszet- vov (1—1), illetve Tóth (6), Nemes (5), Makkai (3), G.vúl- vészi, Fazekas (1—1). A szovjet együttesben különösen Fokén és Kanyilin játszott jól, a Munkásban egy ódul Szopkó dicsérhető, MVSC—Bp. Gázművek 16:14 (8:4) Budapest, MNK-mérkőzés; Az első mérkőzésen nagy gólarányú győzelmet elért MVSC a visszavágóra tartalékos csapattal utazott a fővárosba. Ez a körülmény gs persze a kánikula megakadályozta a nagyobb győzelmet* Góldobók: Albert, Stumpf L: (4—4), Kiss, Simon (2—2), Stumpf I., Muhorai, Wagner, Puruczki (1—1). Jók: Muhorai, Stumpf L., Albert. MMTE— Szovjet hadsereg válogatott 19:14 (9:8) Budapest, MNK-mérkőzé& Négygólos hátránnyal állt ki az MMTE vasárnap a visszavágó mérkőzésre. Az ugyarw csak Budapesten vendégszero pelt MVSC kollektíván szúr* költ a Munkásnak és lelkes biztatásuk mellett a miskolciaknak sikerült a legminimálisabb gólaránnyal kiharcolniuk a továbbjutást. Minden játékos átlagon felüli teljesítményt nyújtott,(Sándor) vagy közbelépés után szidták a játékosokat. Persze voltak olyanok is, akik jóban és rosszban kiálltak kedvenc csapatuk mellett. Nos, az utolsó mérkőzésen, úgy látszik, mindenki szurkoló lett. Fáradhatatlanul buzdították a DVTK-t és sportnyelven mondva: erejükből még arra is tellett, hogy a mérkőzés végén hosszasan ünnepeljék az újdonsült bajnokcsapatot. Ekkor már egyetlen néző sem volt a pályán — csak szurkoló! Méghozzá vérbeli, igazi diósgyőri szurkoló. Egy asszony sír Kissé szokatlan volt, hogy amikor mindenki örül, újjong, a baloldali páholyok egyikében egy asszony elég gyakran zsebkendőt vesz elő és könnyes szemeit törölgeti, Sokan talán észre sem vették, hiszen ezekben a percekben mindenki a ezt a nagyszerű eredményt, oly nehezen harcolták ki azt, hogy ismét NB I-es labdarúgó csapata van Diósgyőrnek. Egy régi beszélgetés A pályán még tart a játék. Csuromvizes mezben futkosnak a sportolók, s máris sok ezer sportbarát kiáltja Bukovi Márton mesteredző nevét. Perceken keresztül zúg a ,,Bu-ko- vi” és zúg a „Di-ós-györ” kiáltás. Sokszor, szinte egybeolvadnak az ütemes kiáltások. Valósággal eggyé forr a két név. S talán nem véletlen ez... Egy régi beszélgetésre emlékszem vissza. Azon a téli estén, amikor Bukovi Márton Diósgyőrbe érkezett, hosszan beszélgettünk szállodai szobá jában. Sok mindenről. Élményekről és tervekről. Engem elsősorban az érdekelt, mi a véleménye a DVTK labdarúgóiról. Részletesen, tudományos megalapozottsággal elemezte a játékosokat, a csapatrészeket, s azt az egész „gépezetet”, amely akkoriban nagyon nyikorogva működött. Aztán elmondta terveit is. „Sokan csodát várnak tőlem ... Már most megmondhatom, csoda nincs, de van lelkiismeretes munka.” Ennek a lelkiismeretes munkának beérett a gyümölcse. Közel két esztendő hol nehezebb, hol könnyebb munkájának eredményeképpen megtörtént a „csoda”, amely mögött egy lelkes kollektíva fáradozása húzódik. Erre gondoltam, amikor a mérkőzés végén. Bukovi Márton megilletődve átvette a virágcsokrot — s valami megcsillant szeme sarkában, majd végiggördült arcán... Az öltözőben Fáradtan, de nagyon bőiden gan ölelkőztek a kókmezes diósgyőri játékosok és vezetők az öltözőben. Nehéz lenne megmondani, kik voltak boldogabbak, akik a pályán küzdöttek, vagy azok, akik a kis- padon drukkoltak. Általában a vezetők nemigen szoktak drukkolni, hiszen akkor nem marad idejük arra, hogy alaposan megfigyeljék, mi történik a pályán. Öe ezen a mérkőzésen a kispadon ülők is szurkoltak és épp olyan önfeledten ugrottak fel a diósgyőri góloknál, mint a tribü- nön helyet foglaló sportbarátok. S ez az öröm a mérkőzés után csak fokozódott. Alig győzték fogadni a sok szeren- csekívánatot, a szívből jövő őszinte gratulációkat. Egymást érték a meleg kézszorítások. A diósgyőri nagyüzemek, a város és a megye vezetői és a szurkolók közül azok, akik bejutottak a szűknek bizonyult öltözőbe, a folyosókra, egy-két jó szóval, baráti jókívánsággal köszöntötték a vetkőző játéko; játékosok felé figyelt, mindenki őket ünnepelte. Azután valaki mégis észrevette, mert alig, hogy leért a folyosó bejáratához, Bukovi Márton jött ki azzal a virágcsokorral, amelyet az imént kapott és boldogan átadta a könnyes- szemű asszonynak. A felesége volt. Az utolsó kilencven perc „története” Diósgyőri támadásokkal kezdődött a mérkőzés, s a közönség által buzdított hazai csapat az első tízpercben abszolút fölényt harcolt ki, néhány gólhelyzetet teremtett, s azok közül egyet értékesített. A 9. percben gyors diósgyőri támadás végén Szarnék elhúzott a jobbszélen, középre játszott, s a jó ütemben érkező\Ráczi a hálóba vágta a labdát. 1:0 a DVTK javára. ni az összefogást, jólesett látni, hogy Miskolc sportkedvelői egy emberként álltak a DVTK mellé, ünnepelték azt a csapatot, amelyik az ország második legnagyobb városának biztosította a legjobbak között való részvételt, az NB I-es szereplést. Gratuláltak a fiúknak, köszöntötték Bukovi Márton mesteredzőt, a bajnokcsapat edzőjét, melegen rázták a kezét Pesti Györgynek, a sportkör elnökének, de kijutott az elismerésből a labdarúgó szakosztály minden tagjának. Mi is csatlakozunk a gratu- lálókhoz. Lapunk hasábjain köszöntjük a bajnokcsapat valamennyi tagját, edzőjét, vezetőit, s azokat a szurkolókat, akik mindenkor ott álltak csapatuk mellett és lelkes buzdításukkal segítettek a nehézségek leküzdésében, Borsod megye és Miskolc valamennyi sportkedvelője nevében gratulálunk a bajnokság megnyeréséhez cs sikeres szereplést kívánunk az NB I-ben! Leskő Pál kőzés végén szemüket töröl- gették. ölt, a legidősebbek, mert többségében ők érzékenyültek el, igen sok sikernek és balsikernek voltak már szemtanúi. Amikor ott ültek a mérkőzéseken, sokszor visz- szagondoltak a több mint 50 éves munkás sportkör múltjára, a híres diósgyőri játékosokra: Wrbatára, Baczurra, a Völker fivérekre, Postaincrre, Bovára, Felföldire, a Bohu- sokra, Gáspárra, Károlyira, Bercczre, Hörichrc, Krucsai- ra, továbbá azokra a labdarúgókra, akik évtizedek óta sikerre vitték a csapat színeit. Ujjongva tapsoltak Szigetinek, Wemernek, Kissnek, Csányinak, Paulásnak és a többieknek és a mai fiatalok, a mai csapat valamenyi tagja átérezte a felelősséget, és mindent elkövetett, hogy méltó legyen a híres elődökhöz, a diósgyőri labdarúgáshoz. A vasárnapi mérkőzés végén több ezer szurkoló ott maradt a pályán. Boldogan fogtak kezet a bajnokcsapat tagjaival, ölelték, csókolták azokat a fiúkat, akik becsületesen helytálltak. Jólesett látElhangzott a mérkőzés vé- ; Erét jelző sípszó és a diósgyőri ^stadion közönsége állva ünnepelte kedvenc csapatát. A lelátó ezúttal méltó „társa” ívolt az állóhelynek, tomboló : lelkesedéssel köszöntötte, ünnepelte azokat a fiúkat, akik c30 nehéz mérkőzéssel a lá- ‘ buliban kiharcolták a visszajutást, bekerültek az ország 'legjobb 14 csapata közé — az (NB I-bc. ‘ Hosszú és fáradságos küz- cdelmekkel teli volt a bajnokság két félidejének minden í mérkőzése. Ősszel néhány 1 megtorpanás, majd tavasszal [egy-két „kisiklás” cs a bajno- fki remények sokszor bizonytalanokká váltak. Végül azon- > ban a szív és a lelkesedés, [nem utolscf sorban a jó kollektív szellem meghozta gyii- ímölcsét és beteljesült sok ezer imiskolci és diósgyőri szurkoló : álma, a bajnokság megnyerése. c Amikor vasárnap délután [a rendkívül fulladt időben < körülnéztem a lelátón, a kor- [zóülés sorain, igen sok olyan t szurkolót láttam, akik a mérKos&öntjük a bajnokcsapatot soicni es az izgalom nevetői fűtött vezetőket. Amikor a néző szurkoló lesz A korábbi hetekben néha szóvá tettük azt, hogy a diósgyőri labdarúgó együttesnek nem mindig jelent előnyt a hazai pálya. A pályát övező lelátókon ugyanis sokszor közömbös arcú nézőket lehetett látni — és nagyon sok kritikust, akik egy-egy rossz átadás, Ütemes tapstól visszhangzik a diósgyőri stadion lelátója. 15 ezer ember, örvend annak, hogy kedvenc csapata, a DVTK bajnokságot nyert. Játékosoknak és vezetőknek egyaránt kijut a jókívánságból. Egymást érik a gratulációk. Aki csak egy kissé közel érzi magát a csapathoz, kezet szorít a játékosokkal, megöleli, megcsókolja őket, hisz’ oly fáradságos munkával, oly nehéz küzdelem után vívták ld
