Észak-Magyarország, 1963. július (19. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-05 / 155. szám
Péntek, 1963. július 5. 3 L apunk május 29-i számában, vizsgálva a mun- , Kasosztály vezető szere- pcvol kapcsolatos kérdéseket, azotbol az aggályokból induljunk ki, amelyek szerint „vajon partunk jelenlegi osztály-, káder- és értelmiségi politikája nem gyengíti-e a munkásosztály vezető szerepét, nem ezet-e liberalizálódáshoz és a proletárdiktatúra osztálypoli- tikájanak gyengüléséhez”. Uteltimk ugyanakkor olyan nézetekre is, melyek szükségig ennek tartják a szocializ- tnus teljes felépítéséért folyó narc idején a munkásosztály ezeto szerepének hangsúlyo- zasat. E cikkben az MSZMP VIII. Kongresszusának határozatai es tanulságai alapján néhány olyan kérdést igyekszünk magyarázni, amelyek összefüggnek a cikk elején felvetett problémákkal. Vizsgáljuk meg először azokat a kérdéseket, amelyeket a munkásosztály vezető szerepét féltve veinek fel. E vitázol? általában pártunk politikájának két fontos követelményével polemizálnak: a) a pártonkívüli- ekhez való viszony, pontosabban a vezető állások betöltésénél a rátermettség és felkészültség figyelembe vétele; b) u származási kategóriák eltörlése az iskolai felvételeknél. Pártunk VIII. kongresszusa mindkét problémára kitért, s Világos magyarázatot adott rájuk, A Központi Bizottság beszámolója mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a szocializmus építésének jelenlegi szakasza sokkal bonyolultabb követelményeket támaszt vezetők és vezetettek elé. Mivel a gazdasági-szervező és ideológiai-kulturális felrótok kerültek előtérbe, mivel a szocialista világrendszer fejlődése és benne a hazánkra háruló feladatok sokrétűbbekké váltalt, előtérbe került országunkban is a vezetés gyökeres megjavításának feladata. Azonban ez utóbbi ma már nem a veze- . tés politikai színvonalának emelését követeli meg elsősorban, hanem azt, hogy az okos, a marxista—leninista elmélettel felfegyverzett politikai irányítás hozzáértéssel, megfelelő szakismeretekkel párosuljon. Más szóval: nem elegendő ma már kádereinktől a politikai Vezetőt jellemző képességet és felkészültséget megkövetelni, hanem meg kell követelni azt is hogy területének hivatott, felkészült szakembere is legyen. Mit mond ezekről a kérdésekről pártunk VIII. kongresz- szusa? Mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy a szocializmus építésének jelenlegi szakaszában „egyre inkább elengedhetetlen követelmény a hozzáértés, a szakismeret, az általános felkészültség... Ha igaz az márpedig igaz —, hogy a jelenlegi szakaszban a szocia- társadalmi rend továbbfejlődése és megszilárdulása igen nagy mértékben attól függ, jól oldjuk-e meg gazda- "851 és kulturális életünk vertesét, akkor igaz az is, hogy Wunden vezető hely betöltésé- „ „ előírás kell, hogy legyen 7i7„ft°zz^rt®s, a szaktudás is. úrról van szó, hogy a l^izmus üqyéhez váló hníZ£e f'ha^TljÍhn a szocMizmu^ -ar^1’ "Ti húsén , ügyéhez való első könnt , fe}tetlen odaadás első követelménye mellen nö7k sZÍT jelpntk^ik a má'köve+ei^ elenOßdhetctlen követelmény: a hozzáértés, a szükséges ismeretek mcqkövetvrn’irEZ a.do'lon lényege." (VITI. kongr. jegyzőkönyve, 36. old.) Partunk kongresszusa hangsúlyozta, hogy a ká^ murkábán is ennek a szellőnek kell előtérbe kerülnie Figyelmesen tanulmányozva tehát partunk álláspontját úgy tűnik, hogy ezekkel a világos egyértelmű megállanftásokkai mindenkinek egyet kell érte- hie. Mécsem egészen így van. Akadnak’ olyanok, akik azt állítják, hogy ez a pali tálca szükségszerűen az apolitikus, sőt a karrierista elemek előtt tárja Szélesre a proletárdiktatúra Irányító posztjaihoz vezető kaikat, hiszen ez azt jelenti, hogy a szakmailag erősebb bártonkívüliek kerülnek előtérbe, és a politikailag tapasztelt kádereket mellőzni fogiák. ßöt, olyan párttag is akad (szehgi intézkedések (pl. a Műveűdésügyi Minisztériumnak a "elvételi rendszerrel kapcsolatos rendelkezései) megmutat- tak, hogy ez a politika egész iskolai rendszerünk és nevelő- munkánk szempontjából szocialista ^ fejlődésünk számára csak előremutató eredményeket hozhat. Végül szólnuk kell a vitatható nézetek olyan csoportja- j ról, amely szükségtelennek tart-! ja a munkásosztály vezető szerepének további fenntartását, erősítését. A már említett cikkben a munkásosztály vezető szerepe szükségességéről szóltunk, b e helyen csak arra szeretnénk rámutatni, hogy e nézetek hirdetői lényegében az értelmiség vezető szerepével szeretnék helyettesíteni a munkásosztály vezető szerepét. Nyiltan nem mernek a korábbi években már lejáratott revlzionizmus mellett kiállni, sőt szavakban el Is ítélik azokat, akik 1956-ban tagadták a marxizmus—leniniz- mus e fontos tételét, mondván: „1956-ban a munkásosztály ve. zető szerepének tagadó vagy gyengítésére való törekvés valóban a proletárdiktatúra elleni harc egyik formája volt, de ma már, amikor a viszonyok gyökeresen megváltoztál?:, az értelmiség a két baráti osztály szocialista értelmiségévé vált, a munkásosztály vezető szerepének fenntartása 1 és erősítése gátolja az osztályok és rétegek összeolvadását, teljes együttműködését, a nemzeti-népi egység kialakulását”; Hangsúlyozni kell, hogy az ilyen és hasonló nézetek több szempontból is veszélyesek. Nemcsak az osztályéberség el- altatásához és valóban liberális politikai gyakorlat kialakulásához vezetnek, hanem hirdetői tagadjál? a munkásosztály és a parasztság között még mindig meglévő különbségeket, sőt bizonyos ellentéteket, s igyekeznek eltussolni, hogy ma még értelmiségünk sem egyértelműen és egészében szocialista értelmiség. Nem is szólva arról, hogy az ilyen nézetek hirdetői teljesen figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy hazánkban még vannak olyan rendszer-ellenes (ellenforradalmi) erők, akiknek ellenőrzésére és erőszakos elnyomására, I osztályállamra, proletár ha- 11alomra van szükség. Tehát a munkásosztály politikai vezető szerepének fenntartása és erősítése nélkül proletárdiktatúra el sem képzelhető, T ermészetesen a munkás- osztály vezető szerepe ennél is többet jelent, hiszen ismeretesei?: az SZKP XXII. kongresszusának határozatai, amelyek hangsúlyozzák, bogy még a kommunizmus építése idején sem szűnik meg ezen osztály vezető szerepe, sőt a munkásosztály elszántsága, forradalmisága, öntudata és példamutatóan egységes cselekvés e az egyik legfőbb biztosítéka a kommunizmus ragyogó győzelmének a világon. Dr. Farkas Dezső egyetemi adjunktus rencsére számuk nem nagy), j alti egyértelműen kijelenti: „Ez a politika a proletárdiktatúra I osztálylényegének megváltozásához, a munkásosztály osztálypolitikájának és vezetőszerepének gyengüléséhez vezet”. A zon túl, hogy újra hangsúlyozzuk: pártunk világos álláspontja '"szerint a munkásosztály vezető szerepe társadalmunkban megmarad, sőt erősödik, utalnunk kell e nézetek forrásaira. Kétségtelen, hogy az ilyen nézeteidet hangoztató emberek egy része szubjektív (alapvetően szektás) szemlélet alapján mond ítéletet pártunk politikájának e tételéről. Leegyszerűsítve, a régebbi, már túlhaladott viszonyokhoz kapcsolódó nézeteken, elképzeléseken nem tud túllépni, nem képes (vagy nem is akarja) a jelen sokkal bonyolultabb, sokrétűbb viszonyait, és az ezekből eredő feladatokat megérteni. Nem tudja, mert a marxista—leninista elvek, a forradalmi gyakorlat feladatai dogmává merevített tételekké kövesültek benne, s igazában soha nem is értette meg, hogy mit is jelent a munkásosztály elméletének alkotó, állandóan fejlődő jellege, vonása. De azok, akik nem is akarják megérteni e vizsgált politikát — merjük kimondani nyílton — soha nem is dolgoztak munkás-forradalmár módjára, számukra a párt elmélete és gyakorlata általában egyszerű demagógia, nagyhangú frázis volt. S hogy ma már nem szabad vezetni, a tömegek előtt fellépni frázisokkal, politikai általánosságokkal, hogy ma már pártunk még a jelentős, topasztaltsággal párosuló politikai felkészülést sem tartja elegendőnek, ezek az emberek a proletárdiktatúra elfajulásáról, liberalizálódásáról stb. beszélnek, pedig valójában ingatag alapon álló egzisztenciájukat féltik. Ez utóbbiakra nem is szükséges több szót vesztegetni, mert a tömegekre szinte semmi befolyásuk sincs. Szólnunk kell azonban a kétkedők egy olyan csoportjáról, amelynek tagjai valójában nem pártunk politikájának követelményeivel vitáznak, hanem annak időszerűségét vitatják. Ügy gondolják ugyanis, hogy azok a munkásparaszt vezetők, akik eddig nem szerezhették meg a megfelelő szakmai felkészültséget is, de becsületesen törekednek erre, ha pártunk ezt követeli, most bizonytalan helyzetbe kerülnek, mert e politika gyakorlati végrehajtása nem enged türelmi időt. Tehát azt mondják, hogy pártunknak először minden munkás-paraszt kádertől határozottabban követelnie kellett volna a gyors szakmai előrehaladást és azután előtérbe állítani az említett követelményeket. Ismerve pártunk álláspontját, alaptalannak kell tartanunk e félelmet. A VIII. kongresszus határozata, de a Központi Bizottság beszámolójának fentebb idézett része is hangsúlyozza, hogy a vezető állások betöltésénél „egyre inkább elengedhetetlen követelmény a hozzáértés, a szakismeret, az általános felkészültség”. Tehát nem meggondolatlanul, nem kapkodva, hanem fokozatosan, körültekintően kell e politikát alkalmazni, úgy, hogy a munkások és parasztok közvetlen részvétele a vezetésben ne csökkenjen. „A párt e kérdésben óva int mindenféle sablontól, valamiféle mechanikus részarány erőltetésétől”, hangoztatja a Központi Bizottság beszámolója (U. o. 37. old.) Ma már kevesebb problémát vet fel a származási kategória eltörlése az iskolai felvételeknél. Azok, akik az „Irányelvek” megjelenése idején rendkívül kétkedve fogadták ezen javaslatot mindenekelőtt azért, mert a munkás-paraszt fiatalok számának nagy visszaesésére számítottak, ma már lényegében megnyugodtok és helyeslik ezt az intézkedést. Egyrészt megnyugvással vették tudomásul a VIII. kongresszus álláspontját, amely szerint: „Gondoskodni kell arról, hogy az egyetemre felvett fiatalok között a jövőben ne hevesebb, hanem az eddiginél is több legyen a munkás- és paraszt származású." (U. o. 38. Md.) Másrészt e politika gya korlati végrehajtására tett ed; Gondok a mélyépítésnél A négy ács makacsul vitázik az igazgatóval. Az eset mindennapi. Az egyik járási székhelyen iskola épül. Ott ácsokra van szükség. A brigádnak nincs kedve kimenni. Családi szempontokra hivatkozik. Miskolcon előnyösebb. Szomolya Pál, a Borsodi Mélyépítő Vállalat igazgatója emberileg megérti őket. De hát az egyéni, családi szempontokon túl van egy másik: vállalati, népgazdasági érdek is. Az iskolát, a sok kicsi, s fejlődő ember szellemi műhelyét fel kell építeni. Mit csináljon a vállalat, ha a járási székhelyen nem talál szakmunkásokat, akik elvégezhetnék a munkát, akiket alkalmazhatna. A brigád, némi vita után megérti ezt. Ez az epizód, nagyon is mai, megemlítése nagyon is aktuális. Az építőiparban országosan 10 ezer ember hiányzik. Itt csak néhányszáz. De ez is érezteti hatását. Nincs eiéo segédmonkás, szakmunkás, mérnök, technikus. Pedig a feladatok egyre nagyobbak. A jelenleg mintegy 3 ezer emberből álló vállalatnak 313 milliós munkát kell ez évben elvégeznie. A munkát befolyásolta a hosszúra nyúlt tél, az árvíz. Az szb-elnök véleménye szerint emiatt 3 hónapos kiesés következett be. Az első évnegyedben a szokásos 18—20 százalék helyett 9.5 százalékot teljesítettek. A második negyedéves eredeti tervet túlteljesítették, de az ez időre esedékes, év eleji lemaradásból adódó, nagyobb feladatot nem sikerült teljes egészében elvégezniük. Ennek egyik oka: — mint az igazgató és Karvalyszky István főmérnök elmondotta — a munka erőhiány. Megerősödtek a tér melőszövetkezetek, sok embe*' visszatér a faluba. Épült egy sor új üzem, s az építők egy része ottmaradt az üzemben. Ez emberileg érthető is. Lakást kapnak, odaköltözik a család is. Az építőmunkásokat — úgy érzik — kicsit mostohagyerekként kezelik. A több mint í ezer létszámú vállalat tavaly egy tanácsi lakást kapott, az iáén viszont egyetlen egyet sem kap. Ez kihatással van munkások életére, elvágyódására, s a mérnökök „eltűnésére” is. Az utóbbi időben hat Elektronikus mérlegekkel szereitek fel az ózdi acélműi térdarukat Az elmúlt héten került sor az Ózdi Kohászati Üzemek acélművében a térdarukra felszerelt elektronikus mérlegek átadására. A mérlegeket a Hódmezővásárhelyi Mérleggyár készítette és szerelte fel, a Budapesti Méréstechnikai Kutatólaboratórium közreműködésével. A 4 darab elektronikus darumérleg beruházási és felszerelési költsége 1,2 millió forintba került. Az új beruházással lehetővé vált a betétsúlyok pontos értékének biztosítása. Ezzel elkerülhetővé válik az acél- és salak túlfolyás, A minőség és a programsze rűség szempontjából is döntő fontosságú az ötvözőanyagok pontos súlyának ismerete. Segíti az előírt acélösszetétel elérését, és el lehet kerülni az ötvözőanyagoknak a szükségesnél nagyobb mérvű adatolását V. T. A bogácsi strandon Hétköznapokon nem túl «okán, öe egy-cgy vasárnap másfél-kétezer türdöxö látogatja az éA-ről évre szépülő bogácsi strandot. (Foto: Sz. Gy.) mérnök ment el, indok: másutt lakást kapnak. Kicsit gondot jelent a műszaki utánpótlás is. Borsodban óriási építkezések folynak, de az ország sok megyéjével ellentétben, nincs építőipari technikum. A főmérnök felhívta a figyelmet a Népszabadság és az Északma- gyarország apróhirdetéseire. Az országos lapban gépészmérnököt, nálunk inkább építészmérnököt és technikust keresnek. Magyarázata egyszerű. A technikumokra, egyetemekre elsősorban az iskola közelében lakók jelentkeznek, s igyekeznek is a közelben egzisztenciát keresni. Különösen akkor, ha borsodi építő vállalatok nem tudnál? lakást biztosítani. Igaz, a technikum létrehozása nem könnyű dolog, de már mint jövőbeni igény erőteljesen jelentkezik. A vállalat elsősorban gyárépítéssel, rekonstrukciókkal foglalkozik. Legnagyobb munkájuk Miskolcon a drótmű építése és az LKM-rekonstrukció. Az LKM-ben jó ütemben dolgoznak. Nagyon jó itt a gyár és a vállalat kapcsolata. Nincs is ezzel különösebb gond. Igaz, itt jó másféléves késéssel dolgoznak, de ez nem a vállalat hibája. A tervezésé. A tervellátottság jobb, mint az előző években volt, de vannak munkahelyek, ahol ma sem kielégítő. Ez évben például az Ózdi Kohászati Üzemekben több mint százmilliós munkát kell elvégezniük. Itt, a munkaerőhiányon tűi, befolyásolja az építést, a rekonstrukciót az is, hogy a terveket több hónapos késéssel kapják meg. (Most is pereskedik a gyár és a vállalat, mert 77 milliós munkára nem kaptál? meg időben a tervet.) A vállalat, a Borsodi Építőipari Vállalattal kooperálva, részt vesz a miskolci Kiliánnál és az ózdi Béke-telepen lakónegyedek építésében is. A jelek arra mutatnak, hogy az együttműködés némi kívánnivalót hagy maga után. Az építőipari vállalat a Kiliánnál gyorsabb ütemet óhajt a mélyépítőktől. A mélyépítők viszont azt kérik, hogy az említett vállalat adjon minél több munkát (itt bőven van kapacitás) és időben biztosítson munkaterületet. Nemrégiben például egy 200 méter hosszú, s öt méter mély csatorna elkészítésére mindössze 8 nap állt rendelkezésükre. És hogy sikorül-e „kifizetni* az év eleji „adósságot”? A vállalat vezetői igen bizakodóak, de nem mernek határozott igennel válaszolni. Ehhez több segítséget várnak. Több emberre és gépekre van szükségük. A vállalatnál van-e még rejtett tartalék? Úgy hisszük, igen. De hát erről nem kell különösebben szólni. A vállalat vezetőiben, dolgozóiban meg van ehhez minden jó elképzelés, akarat. Nem is kívánkozik a nyilvánosság elé. Inkább a gondok megoldásához óhajtanak, s kívánnak több segítséget. (CSB) Pártunk jelenlegi politikájának egyes kérdései Épül a Vár