Észak-Magyarország, 1963. július (19. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-31 / 177. szám

G Veszekedés, pletyka ne legyen N N em szándékom meg­bántani, vagy megvá­dolni a tiszalúci Rá­kóczi Tsz férfi tagjait, mert valamennyien becsületesen dolgoznak, de annyit azért mondhatok, hogy gondolko­dásban kicsit a nők mögött maradnak. Vagy nem is ki­csit? — Mondom: nem sze­retnék vádaskodni. Egy azon­ban bizonyos: a tiszalúci asz- szonyok és lányok kitettek és kitesznek magukért. Bizo­nyítja ezt az a négy, gondo­san bekeretezett oklevél is, amelyet az elmúlt évi mun­kájukkal nyertek. Négy ki­váló nőbrigad dolgozik a szö­vetkezetben. Egy kertész, egy dohánykertész, egy ba­romfinevelő és egy növény­termesztő. A férfiak egyet­len oklevelet sem nyertek, bár a szövetkezet, mint egész, megkapta a munkás-paraszt forradalmi kormány elisme­rő oklevelét. Beszélgettünk a munka- versenyről. A férfiak hall­gattak, illetve azt mondták, hogy dolgoznak ők munka- verseny nélkül is. De azért azt tanácsolták — s ezzel el is ismerték —, hogy a. mun­kaversenyhez jobban érte­nek a nők. Forduljak, hozzá­juk felvilágosításért. Éppen kapóra jött Birinyi Andrásné, a nőtanács elnöke. Eleven, tüzrőlpattant, barna menyecske. Tagja a szövet­kezeti pártszervezet vezető­ségének is. Tud beszélni, annyi bizonyos. Dicséri a nő­ket és maradi Sággal vádolja a férfiakat. Meg is kérdez­tem. miben maradiak a fér­fiak? — A gondolkodásban — felelte Birinyiné. — Nem akarnak tanulni és hallani sem a munkaversenyről. Pe­dig virtuskodni szeretnek. — Miben virtuskodnak? — Az okoskodásban, meg jónéhány a pálinkaivásban. Egy szó — mint száz. Itt tények beszélnek. A négy ki­váló nőbrigádban 170 asz- szony és lány dolgozik. 19G3. január elseje óta a szocialis­ta címért versenyeznek. És amint a jelek mutatják, el is nyerik a címet, mert minden . feltételt, teljesítenek. A télen 50 nő végzett szakmunkás­képző tanfblyamot, sikeresen vizsgáztak és megkapták a bizonyítványokat is. A tiszalúci nők verse­nyének leglényege­sebb része a munka. A nőknek 120 munkaegysé­get. kell szerezniük évente. Tavaly még csak azt vállal­tak, hogy 2Q százalékkal több munkaegységet szereznek, mint a. kötelező. Ez volt az átlagos vállalás. Ezen belül versenyezni kezdtek^ hogy ki szerzi a legtöbb munka­egységet Balogh Albertné győzött 670 munkaegységgel. De az átlag is nagyon meg­emelkedett. Zárszámadáskor 250 munkaegység jutott min­den nőre. A kötelezőnek több mint a duplája . . . Az idén már a szocialista címért hajráznak. Vállalták, hogy átlagosan 250 munka­egységet teljesítenek és a jó­váhagyott termelési tervet 20 százalékkal túlteljesítik min­den növényféleségből. Ez annyira tétszett a tsz vezető­ségének, hogy tavasszal, a Nemzetközi Nőnapon szép ünnepséget rendeztek és öt­ven nőt megjutalmaztak. Van a munkaversenynek, illetve a szocialista cím el­nyerésének egy érdekes pontja is. Ez pedig egyszerű fogalmazásban így hangzik: „Veszekedés, viszály, plety­ka ne legyen.” Látszatra ta­lán ez nem tűnik olyan fon­tosnak, mint például a 20 százalékos tervtúlteljesílés — mégis lényeges pont ez. Mert köztudomású, hogy az asszo­nyok — sokszor ok nélkül is — nagyon szeretnek vesze­kedni. kiabálni, pletykálni. Egy-egy veszekedés vagy pletyka napokig kavarog, s addig állandóan rontja a köz­hangulatot, a munkafegyel­met. Sokszor kiterjed a pletyka a férfiakra is. Nem közömbös tellát, hogy az asszonyok miről és hogyan beszélnek. Jó és rossz dolog­ban egyaránt hangadók tud­nak lenni. Most éppen az a tiszalúci asszonyok célja., hogy csak a jó. hasznos dol­gokban legyenek Ináig a dók, ha szükséges. A veszekedés, a rosszindulatú pletyka fe­lesleges. Tudja ezt már min­denki, aki a szocialista cí­mért versenyez, s ebben az évben még nem volt vesze­kedés, sem pletyka. A „hangadásról” jutott eszembe, hát megkérdeztem, hány nő tagja van a. szövet­kezet vezetőségének? — Csak egyetlen egy — fe­lelte Birinyiné. — A férfiak között az a nézet uralkodik, hogy nem kell nő a vezetés­be, mert csak ők a bölcsek, asszony nem való a kor­mányhoz . . . E z így van Tiszalúcon. Elismerik, hogy a nők jól dolgoznak, igen sok hasznot hoznak a közös­nek, de a vezetésbe csak mu­tatónak választoltak be egyet. Azt is nagyon nehe­zen. De az asszonyok nem tűrnek tovább. A verseny egyik célja most az is, hogy két nőt bejuttassanak a ve­zetőségbe. Ennek feltétele a szocialista cím elnyerése. — Es mi a következő lé­pés? — kérdeztem Birinyiné- tőL — A férfiak bevonása a versenybe — hangzott a vá­lasz. — Nem várunk tovább. 1964. január elsejétől kezdve a nőbrigádok versenyre szó­lítják a férfi brigádokat .. . Szcndreí József Augusztus 4—20 : Sukkaljai Ünnepi Hetek Amint arról lapunkban már, hírt adtunk, augusztus 4-től augusztus 20-ig Bükkaljai Ün­nepi Heteket rendeznek Ernő­dön. A gazdag programú he­tek ünnepélyes megnyitóját augusztus 4-én délután 4 órai kezdettel tartják az emődi művelődési otthon most épült szabadtéri színpadán, ahol a szentistváni népi együttes, va­lamint a helyi énekkarok, tánccsoportok lépnek a közön­ség elé. Augusztus 6-án Humorba pácolva címmel fő­városi művészek — többek kö­zött Bessenyei Ferenc, Csala Zsuzsa, Felföldi Anikó, Kibé_ dy Ervin, Krencsey Mariann, Szendrő József — ad­nak műsort. Augusztus 9. én író—olvasó találkozót rendeznek Mesterházi La­jos és Borsodi Gyula rész­vételével. 10-én Kisfaludy Ká­roly: Csalódások című zenés vígjátékát mutatja be az SZMT Csortos Gyula színpada. A Mezőkövesdi Matyó Együt­tes 11-én szerepel. Érdekesnek ígérkezik Borsod megye népi együtteseinek táncos—dalos ta­lálkozója is, melyet 18-án este rendeznek. Másnap Szárnyaló dallamok címmel miskolci zeneművészek adnak klub­hangversenyt. A kulturális eseményeken kívül több mezőgazdasági, pe­dagógiai, egészségügyi és sport- rendezvény is szerepe] a prog­ramban. Nyolcadikén a helyes takarmányozásról rendeznek ankétet, 13-án agronómupok ás brigád vezetők találkozója lesz. 11-én délután az MHS tart sportrepülő, vitorlázó, helikopter és ejtőernyős be­mutatót. A Bükkaljai Ünnepi Hetek záróünnepségét 20-án tartják. Ezen a napon délelőtt is ren­deznek ünnepséget, este pedig Tokaji György: Madárijesztő című vígjátékát mutatják be, majd táncmulatságot rendez­nek. „Szimat“ nélkül is kitalált o róka az aggteleki cscppkő&arlanpbol A világhírű aggteleki csepp­kőbarlangban végzett kutatása­ik során ár. Jakucs László, a barlang igazgatója és munka­társai a bejárattól mintegy 12 kilométerre lévő. úgynevezett Meseország nevű barlangrész­ben egy róka csontvázát talál­ták. Az antropológusok megál­lapítása szerint a csontváz mintegy 300 éves lehetett, s a róka véletlenül került, a bar­langba, ahonnan nem tudott el­távozni és ott elpusztult. A. barlangkutatók nem fogadták el ezt. a megállapítást. A bar­lang ismerete alapján azt állí­tották, hogy erdei állatok, így többek között a róka is, rend­szeresen felkeresték a barlan­got, amikor az ember még nem tárta fel, s teljes biztonsággal mozogtak benne. Álláspontjuk igazolására érdekes kísérletet végeztek. Egy érdéi rókán ák orrába adott injekciókkal megszüntet­ték ä szaglőérzékét. hogv szag után ne tudjon tájékozódni, s bevitték a Meseország nevű barlangrészbe; A környéket bécsi fehérrel szórták he. hogv a róka mozgását rekonstruálni A Miskolci Rádió műsora: (A 183 móteres hullámhosszon 18—19 óráig) Megyei körkép. Igazgató a mikrofon elótt. Orvos voltam Koreában ... Dr. Ditrói Sándor emlékeiből. Népek zenéje. Egészségügyi kultúra. Asszonyok műsora Tyeres* kova ..nyomában”. Pergő ritmusok. Sporthlradó. tudják, s a barlang kijáratait lezárták. Néhány nap múlva, amikor a. barlangba bementek, látták,.hogy a. róka egy darabig körbejárt, „tájékozódott”, majd nyílegyenes vonalban, anélkül, hogy a kiépített járdákat; érin­tette volna, az egyik bejárat mellett ökölnyi lyuk tele vette útját, s azon keresztül távozott a. szabadba. A téli hónapokban végzett kísérlet során azt is megállapították a frissen hul­lott hóban lévő nyomokból, hogy a róka többször visszatért a barlangba, amelynek levegő­je melegebb volt a külső hő­mérsékletnél. Arra is rájöttek, hogy a róka azért kereste, tel előszeretettel a „meseországot.”, meri: a denevérek olt aludt,ák téli álmukat, s az állat azokra vadászott­Az érdekes kísérlettéi meg­oldódott a barlangban talált róka-csontváz „rejtélye” • és adatokat szereztek az állatok barlangi tájékozódó képességé- röL J áriamban — keltemben »alán egy esztendeje is annak, hogy felszaggatták a miskolci Tizeshonvéd utcai sínpárokat, felszedték a gidres-gödrös, macskakő-burkolalú utat, csator­náztak, meg ki tudja még, mi mindent csináltak ez alatt a hosszú idő alatt, amíg a közúti forgalom mindkét irány­ban a Hoffmann Ottó utcán keresztül folyt. Annyira meg­szoktuk már az Eszperantó térnél és a Mészáros-patikánál lévő „Vigyázat! Útépítés” feliratú táblát, hogy alig akartuk tudomásul venni eltávolítását a minap. Na, végre, jó úton és egy kicsit gyorsabban közlekedhetünk ezután — gondoltuk. Az örömbe ezután üröm keveredett. A villamossín mellett húzódó macskaköves út ugyanis rosszabb lett, mint valaha volt. Tele van akkora gödrökkel, hogy a járművek csak mi­nimális sebességgel közlekedhetnek, sőt;, vagy három helyen, a fédertörés elkerülése végett ajánlatos egész lelassítani. Tegnap pedig ismét áskálni kezdtek rajta, s megint előke­rült a tábla. Van egy közmondás, amely így hangzik: jó munka hm idő kell. Hát aki végígmegyen ezen az egy esztendőn át épí­tett „új úton”, kétségbe vonja ezt, s közben a most felsze­dett Hunyadi utca „jövőjére” gondol... * A Diósgyőri Gépgyár hivalalházában az egyik földszinti iroda ajtaján ez áll: KGST-előadó. A tábla, az összevonás után került az ajtóra, hirdetve egy új, cs mindjárt hozzá - tehetem, fontos munkakör létét. Az a három nyelvei, beszélő mérnök ugyanis, aki a gyár KGST-előadója lett, immár bá­rom nemzetközi tanácskozáson képviselte a diósgyőri vas­munkásokat, s egyúttal magával hozta azokat a feladatokat is, amelyeknek megoldása a vállalatra hárul — éppen a szakosított gyártmányokon belül. A gyár tehát „clsökczböL” értesül és értesít másokat munkájáról. * Jól esik as embernek végigjárni a, miskolci Rákóczi trt- r.ába.n levő cipész ktsz újjávarázsolt, korszerűsített, meg­szépített műhelyeit, raktárait. Különösen akkor, ha. arra gondol, hogy nemrég e szakma dolgozói, milyen lehelcil.cn körülmények, között dolgozlak. Most a műhelyek, tágasak, vi­lágosak. szellőnek. Neonfény. levegőt, cseréin ventillátorok., télire pedig tökéletes fűtés — ez jellemzi, a műhelyeket be­lülről. Igen ám, de kívülről ma, is szemetszúr a le.omló ha­barcs, a. fa.lakra aggasztott, dróthalmaz, egyszóval a romos külső. Pedig milyen jó volna ezt is felszámolni, de ez már nem, a. cipész ktsz profilja és feladata... Egy hideg málnát kértem a minap a Béke tőr méRett lévő 21. számú büfében. A pult túloldalán lévő ember szót­lanul elkészítette, aztán a kezembe adta. Megkóstoltam, s a következő pillanatban csalódottan tettem le a poharat, mondván: liideget kértem. Mire-ő: — Csak ilyen van, __ — Hideg nincs? — Még magamnak sem hűtőm le a szódavizet, nemhogy másoknak. Mindenre számítottam, csak éppen erre a válaszra nemi „Találékonysága” jobban meglepett, mint a meleg málna..,-- paulovits — Megszűnik károm villamosmegálló A Miskolci Közlekedési Vállalat értesíti az utazóközönséget, hogy 1963. augusztus l-én üzemkezdet­től, a felettes szervek, utasítására, az alant felsorolt villamos megál­lókat megszünteti: J. Villanylolep Időhöz kötött feltételes megáll6. (Baross Gábor u.). 2. Vasgyári „Művelődésház” megálló. 3. Diós­győr időhöz kötött feltételes meg­álló. (Tatárdombi elágazásnál). Igazgatóság Tanácstagok fngadetrái Miskolc városi tanácstagok} Augusztus 1: dr. OeseA Nmil, Szentpétcri-kapui. Rendelőintézet, fsz. 33., 16 órakor: Földest Gyula, Miskolc-Tapolca, MSZMP pártszer­vezet, 17 órakor: Havasi Béla, Vas­gyári TU. Alosztály, 16 órakor: Némethi' Ferenc. Szabó Hajós ut­cai általános iskola. 18 órakor: Vágó Pél er. IT. kér.. Oprcndek pártszervezet, 17 órakor. Ötvenezren nézték meg ed­dig a hazánkban vendégsze­replő Africana-együttes mű­sorát. Az együttes hétfőn Du­naújvárosban kezdte mog négynapos vendégszereplését. X X Széljegyzetek egy panaszhoz Ismerősöm elpanaszolta, _____ ________ hogy szó érte h áza elejét a párttaggyűlésen, mert nem fogadta el kinevezé­sét egy szeminárium vezetésé­hez. Csak azt látták — mondta mérgelődve —, hogy kapálóz­tam ellene, s arra a következ­tetésre jutottak, hogy nem aka­rok pártmunkét végezni. Az il­lető elvtárs, akinek kötelessé­gévé tette a pártszervezet a szemináriumi előadók biztosí­tását, nem elég körültekintő ebben a munkájában. Van ön­kritikám, kérem. Igaz, nézek televíziót, rendszeres újságol­vasó vagyok, néha — ha időm engedi és kedvem is van hoz­zá — könyvet is veszek ke­zembe, de ez édeskevés ahhoz, hogy az értéktörvényt magya­rázzam olyan szemináriumban, ahol szép számmal akadnak érettségizettek, sőt, mérnökök is, ugyanakkor én csak hat ele­miig juthattam el. Vajon akkor lennék odaadó híve a szocializ­musnak, hűséges tagja pár­tunknak, ha minden ellenvéle­mény nélkül belevágtam volna a szeminárium vezetésébe? Nem hinném. Ma már nemcsak hallgatók a szemináriumba be­iratkozottak a szó igaz; értel­mében, hanem vitatkoznak is, mégpedig hogy vitatkoznak, hi­szen magam ,is vitatkozó ter­mészetű vagyok. Ha valamit nem értek, bizony nyújtom a kezem. A szemináriumvezető­nek legalább olyan, vagy oko­sabbnak keli lennie, mint hall­gatóinak, különben nem na­gyon boldogul... Egyértelműen igazat adtam ismerősömnek, aki egyébként bebizonyította, hogy a „rámé­retezett” pártmunka-feiadatok- nak lelkiismeretesen eleget tesz. Nem húzódozik sa.ifőszer­vezéskor, a tagdíjfizetési mo­rált nemcsak példamutatásával erősíti, bizony nem hagyja szó nélkül, ha valaki elhanyagol ja egyik fontos kötelességét. Szak­mai jóhíre arra is felhatalmaz­za, jogot ad neki, hogy mun­katársait figyelmeztesse a fo­gyatékosságokra. A kommunis­ta elsősorban személyi jótulaj­donságaival, emberségévéi s nem utolsósorban tájékozottsá­gával tud hatni, mert annak szavai leperegnek másokról, aki a munkafegyelemről papol, de önmaga korántsem példa­mutató. Az önbecsülés megnyilvánu­lásának tartom, ha valaki csak szemináriumi hallgatónak — tehát tanulónak és nem tanító­nak, azaz szemináriumvezető­nek érzi magát s visszaadja az egyébként megtisztelő megbí­zatást. A kinevezéssel együtt nem teremtődik meg a hozzá­értés is. Már kinőttük azokat a gyermekévi cipőket, amikor azt hittük, hogy ha hivatalt kapunk, kész ^hivatalnokok” is leszünk — amit nem a hiva- talnok-mivolt értelmében gon­dolok. Persze mindezt jobban kellene tudniuk a kiválasztók­nak, mint a kiválasztandólc- nak. Az eszmei offenziva korsze­rű értelmezéssel azt jelenti, hogy pártunk világnézetét a le­hetőség szerinti legmagasabb fokon kell hirdetni, tanítani. A hozzáértő „mélység-igény” nél­kül nem sokra megyünk. Az plvek és a valóság kapcsolatát firtató emberek olyan szemi­náriumi légkört kívánnak, amelv erősíti a vitatkozó ked­vet, hangulati atmoszférájával kiugrasztja az emberekből az elhallgatott problémákat. En­nek elsődleges feltétele azon­ban a szeminárium vezetőjé­nek helyes megválasztása, aki — mert választ tud adni a fel­vetett kérdésekre — bátorítja, serkenti az ismereteket, világ­nézetet elmélyítő, beszélgető vitatkozást. Nemrégiben egy községi szemináriumvezető ke­rült bajba, mert melléfogott egy tárgyi ismeretet — elemi ismeretet — igénylő kérdésben. Kijelentette, hogy a fiatal szovjet államra 18 (!) imperia­lista ország zúdította interven­ciós hadseregét. Egy idős pa­rasztember felkapta fejét, s mégegyszer megkérdezte hát­ha rosszul hallott. A szeminá­riumvezető azonban nem volt hajlandó helyesbíteni, kötötte az ebet a karóhoz, hogy igenis tizennyolc és nem tizennégy, még fogadást is ajánlott, hogy neki van igaza. Gyorsan előke­restek egy szovjet párttörténe­tet, s kiderült, hol az igazság. A szeminárium vezetője azon­ban a könyv írott igazságának sem volt hajlandó beadni a derekát, makacsul ragaszko­dott állításához attól való fé­lelmében, hogy „elveszti” a te­kintélyét. Azzal érvelt — ala­posan aláfűrészelve féltett, te­kintélyét —, hogy a régi párt- történet a személyi kultusz je- gyében fogant, onnan a hiba. Az említett példa egyedi, s szélsőségében ko­rántsem jelzi, általánosítható érvénnyel, hogy gyengén fel­készült emberek a szeminá­riumvezetők, azzal viszont mindenki egyetérthet, hogy az említett esetnek egyszer gém lett volna szabad előfordulnia. A szemináriumi előadó és hall­gatósága között — (yaikségsze- rűen — ugyanaz a kapcsolat alakul ki, mint tanító és tanít­ványai között, s micsoda rom- bolólag hat erre a viszonyra, ha a tanítvány rajtakapja ta­nítóját, hogy sorozatosan mel­léfog? A tapintatos visszavo­nulásnak is megvan a maga pedagógiája. Cézárról jegyez­ték fel, hogy egyszer — meg­térvén egy győzelmes tengeren, túli csatározásról — amikor ki­tette lábát a kikötő kövén, megcsúszott egy narancshéjon — és a nagy Cézár szabálysze­rűen hasra eaott Cézárnak azonban volt magához való, <> rögtönző esze, tudta, ha nem vágja ki magát ebből a kelte-i mellen helyzetből, lőttek a te-J J kintélyének. Gyorsan széttárta <> karját és fennhangon kiáltotta: Üdv neked, Rómának dicső né­pe! (Hadd verjek a magam „visszavonulásához” hidat — nem tenném tűzbe a kezem, hogy valóban pontosan ezt mondta, de valami ilyesmit.) £ Az elérzékenyüJt rómaiak vól- lukra emelték a dicső hadfit, ó Cézár meg nem adta volna egy]* vak lóért, hogy ilyen szeren­csésen megúszta a dolgot. Na­gyobb csatát nyert a narancs- <> héjon, mint túl a tengeren ■ ha nem vágja ld magát, a tö-J meg biztos kineveti a császári méltóságból ... I _ j szeminárium vezetet bi­I I zony könnyebb kimoz­dítani tekintélyéből, hiszen na­gyon sok „narancshéj”, fogós kérdés között kell végeznie megtisztelő munkáját, s egye­bet sem kap érte, mint haliga­tósága megbecsülő szeretetét. Ismerősöm tehát nem érde­melte meg a „kritikát” — in­kább elismerő szavak illetik, hogy ennyire nagyra tartja a szemináriumvezető tisztséget. Mert valóban megbecsülést ér­demelnek a jók — s a gyöngék sem ledorongoló vállveregetést. A kiválasztóktól viszont jog­gal várjuk el, hogy felelősség­gel mérlegeljék a kiválasztan-' dók rátermettségét. Gulyás Mihály Több vizet • a diósgyőri strandra Ritkán vesszük észre váro­sunk szépségeit, és nem is nagyon használjuk ki az adott lehetőségeket. így va­gyunk a diósgyőri stranddal is. Pedig, ha jól meggondol­juk, a városon belül kevés nyugtató, pihentető helyi'« találhatunk. A Bükk hegy­koszorú j., a vár antik szépsé­ge és maga a fürdő is több figyelmet és gondoskodást érdemelne. Mióta a strand forrását a vízmű lekapcsolta a Lenin Kohászati Művek el­látására, szinte állandóan vízhiánnyal küszködnek. Pe­dig nagyon sok dolgozó jár ide pihenni. Igaz, nem sza­bad elhallgatni azt az ör­vendetes eredményt sem, hogy a társadalmi szervező­tek, a tanács és a vízmüvek összefogásából már némileg javult a helyzet. Reméljük, ez a javulás ezek után még nagyobb mere leket fog ölte­ni. Különösen azért szeret­nénk ezt, mivel nem utolsó az a körülmény sem, hogy Miskolc strandjai közül' ia- lán itt lehet a legkulturál- tabban szórakozni. Itt nem zavarják a fürd őzöket a. me­dence oldalfaláról ugrálok, betartják a rendszabályokat és nincs olyan undorító sze­mét. Ez nem kis mértékben köszönhető a fürdő vezetősé­gének és a társadalmi össze­fogásnak. Általános jelen­ség. hogy Jancsó Béla úszó­mester munkáját gyári dol­gozók. veteránok segítik. En­nek eredménye az. a figyelem­reméltó fegyelem, amely itt uralkodik. Jellemző, hogy a másfél év alatt, amióta Jan­csó Béla itt dolgozik (egyéb­ként biológia-földrajz szakos tanár) még nem történt bal­eset. A fegyelem, a pedagó­giai munka tette lehetővé, hogy a gyerekek egy kijelölt helyen: a medencében is labdázhassanak. így a többi vendéget nem zavarhatják. Ez a lelkes munka „több’ vizet” érdemelne. Hisszük, meglesz! Bodvai Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom