Észak-Magyarország, 1963. július (19. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-28 / 175. szám

/ 5 Vasárnap* 1963. július 28. ES7AKMAGTARORSZÄG Meggyorsítjuk az aratást és a talajmunkát - Vasárnap is dolgoznak a gépek! Illetékesek nyilatkoznak a legfontosabb mezőgazdasági munkálatokról Tovább tart a rendkívüli, csapadék nélküli nyári me­leg, s ez egyre gyorsabb és nehezebb munkát igényel a falu, a mezőgazdaság, a termelőszövetkezetek, gép­állomások vezetőitől, dolgo­zóitól egyaránt. A déli fek­vésű járásokban kevés ki­vétellel már befejeződött a lábonálló kalászosok lcara- tása, az aratás első aktusa. Azonban az északi járások­ban több gépre, nagyobb segítségre, szervezettebb munkára van szükség, hogy veszteség nélkül takaríthas­sák be a túlérett kalászoso­kat. — S szinte megycszer- te problémát okoz,' lassú ütemű a kombájnszalma be­takarítása, és a mélyszántás. A megoldásról, a gyor­sabb, .szervezettebb munká­ról beszélgettünk Gergely elvtárssal, a gépállomások megyei igazgatójával. Dolgoznak a gépek, de sok a műszaki hiba! Gergely elvtárs elmondotta, hogy eddig mintegy 60 ezer holdnyi kalászost arattak lé, takarítottak be az aratógépek és a kombájnok. A gyors mun­ka, a megnövekedett jogos igé­nyek és néhány objektív dolog •számos nehézséget okozott és okoz a gépállomásoknak is. Azonban“ nem csupán ez az oka annak, hogy számos he­lyen kifogásolják a gépek munkáját és a munkatempót. — Az SZK-kombájnjaink nagyszerűen dolgoznak, s az aratógépekkel is csak a túl egyenetlen talajon van hiba — mondja Gergely elvtárs —, azonban a B—62-eseknél már gyakoribb az üzemzavar. Ezek azonban nem minden esetben a gépek, hanem a kezelők hi­bái is. A Gépállomások Megyei Igaz­gatóságának vezetői, mérnökei minden nap a területen tartóz­kodnak. Ki-ki megbízatást ka­pott néhány gépállomás ellen­őrzésére, segítésére. Számos helyen tapasztalják, hogy nem a legmegfelelőbb a szervezett­ség, s még több kívánnivalót hagy maga után a megelőző karbantartás. Több kombájn fellazult csavarokkal és más, kisebb hibákkal dolgozik. S ha ezeket nem veszik észre, s nem szüntetik meg. később súlyo­sabb üzemzavarok keletkeznek. A mérnökök, szakemberek fi­gyelmeztetik a kombájn- és aratógépkezelőket, a gépállo­mások vezetőit a legkisebb mulasztásra is. fi két műszak problémái — Tudjuk, hogy az aratást nem követi párhuzamosan a kombájnszalma lehúzása, a keresztek behordása és ami elsőrendű fontosságú: a talaj­munka — véleményezi Gergely elvtárs. — Ennek egyik oka, hogy megyeszerte kevés a gép­állomásokon a megfelelően képzett traktoros és szakember. Számos kombájnon új, csupán egyhetes átképzéssel rendel­kező vezető ül, s néhány erő­gép, különösen a Szendrői Gép­állomáson, vezető nélkül, ki­használatlanul áll. Ezért kevés a talajmunkán dolgozó gépek száma is. Mind­össze 294 erőgép végez jelenleg mélyszántást és csupán 108 gépen sikerült megoldani a kettős műszakot. — Sok segítséget, kaptunk és kapunk a Lenin Kohászati Művektől, a Diósgyőri Gép­gyártól, az Ózdi Kohászati Üzemektől és a honvédségtől is — mondják a gépállomások igazgatóságán. :— Azonban ez a segítség még mindig kevés. Minden körülmények között szeretnénk, a megyei pártbi­zottság határozatának megfele­lően, augusztus 20-ra befejezni a talajmunkát, azonban ehhez az kellene, hogy minden gép dolgozzon és minél több két műszakban. Természetesen, ahogy az ara­tás befejezéshez közeledik, egyre több kombájn- és arató­gépvezető kapcsdlóöik be a ta­lajmunkákba. Azonban egy ré­szüket a talaj „lezárása” veszi igénybe. A több ezer holdnyi mélyszántás gyűrűshengerezé- séhez, „lezárásához” ugyanis eddig csak kevés helyen kezd­tek hozzá. Elsősorban, ott, ahol a termelőszövetkezetek gépesí­tése megfelelő. lohh szeirvezsílséfi — átcsoportosítás! A gépállomások igazgatósága a követelményeknek megfele­lően gondoskodik a gépek át­csoportosításáról. A mezőcsáti és a sátoraljaújhelyi járás gép­állomásairól egyre több SZK- kómbánjt irányítanak át az el­következendő napokban az északi járások termelőszövet­kezeteibe. A termelőszövet­kezetek igényeit pontosan is­merik, hiszen minden gépállo­más, minden nap tartja a kap­csolatot a közös gazdaságokkal. Ismerik az igényt és ezt jelen­tik a megyei igazgatóságnak. A munka sürget. A megyei igazgatóság valamennyi gép­állomással személyesen tartja a kapcsolatot. Ahonnan jelzés érkezik, oda azonnal ellátogat­nak, s a lehetőséghez mérten segítenek a jobb munkaszer­vezés kialakításában, a hibák felszámolásában. Azonban a gyorsabb, eredményesebb mun­kához — Gergely elvtárs sza­vai szerint — feltétlenül szük­séges, hogy: — A gépállomások vezetői, szakemberei feltétlenül ellen­őrizzék a gépek, a traktorosok, kombájnosok és a cséplőgép­kezelők munkáját. Fordítsanak nagyobb gondot a gépek meg­előző karbantartására. A termelőszövetkezetek pe­dig, ahol csak lehet, minél előbb hordják le a tarlóról a termést, segítsenek a kombájn­szalma betakarításában, s ha arra lehetőség van. gondoskod­janak minél több hozzáértő traktorosról, szakemberről. Csak így. közös erőfeszítéssel végezhetjük el időben az ara­tás minden fázisát, egészen a vetés előkészítéséig — fejezte be nyilatkozatát Gergely elv­társ. D gépek vasárnap is dolgoznak Az aratás, a csépi és, a ta­lajmunkák befejezéséig a gép­állomások dolgozói és a ter­melőszövetkezeti tagok nem ismernek pihenést. Számos ter­melőszövetkezetben vasárnap sem szünetel a munka. S a géoállomások igazgatóságának tájékoztatása szerint: dolgoz­nak a kombájnvezetők, a trak­torosok is. Barcsa Sándor Kétmillió kersszf gabona a borsodi földeken Borsod megyében, ahol a föl­delt északi fekvése és a hűvös éghajlat miatt az országosnál mintegy két héttel későbben kezdődik az aratás, az utóbbi napok kánikulai időjárásának hatására rohamosan érik a ga­bona. Valamennyi kombájn és aratógép dolgozik már. A kom­bájnokkal szerdáig mintegy 30 ezer holdról takarították be és csépelték el a gabonát, amely­ből csaknem 190 ezer mázsa már raktárba is került. A gyors érés következtében a legnagyobb munka az arató­gépekre hárul, amelyeket a gépállomások és a tsz-ek nap­keltétől napnyugtáig üzemel­tetnek. A folyamatos aratást több, mint 500 segédvezető biz­tosítja, ugyanis a rekkeuő hő­ségben rendszeresen váltják a vezetőket. Ott, ahol a tsz-ek földjeit nem táblásították, mint többek között a dél-bükki köz­ségekben, az cdelényi és az óz­di járás erdők közé zárt, dom­bokra futó szántóföldjein, kézzel is aratnak, hogy minél kevesebb legyen a szemveszte- scg. Az aratás ütemének gyor­sulásával szerdáig már mint­egy 2 millió keresztet raktak a borsodi szántóföldeken. Az aratás üteméhez viszo­nyítva, elmaradt a tarlóhántás. Eddig csak mintegy 15 ezer holddal végeztek. A gépállo­mások és a tsz-ek most vala­mennyi erőgépet erre a munká­ra állították. A kombájn-szal­ma lehúzását gépesítették. Ott, ahol szükséges, a traktorosok­ból két műszakot szerveznek, sőt az éjszakai szántást is be­vezetik. A jó tarlószántásra a mezőkövesdi járás egyik legna­gyobb tsz-e, a Búzakalász mu­tat .példát, ahol a szántóírak- torok szinte nyomában járnak az aratógépeknek. Szemveszteség nélkül arattak TAVASSZAL, húsvét heté­ben a helyi és a járási szak­emberekkel együtt nézegettem a tiszaluci Rákóczi Termelő- szövetkezet határát. Szomorú kép tárult elénk. A felső ha­tárban, a domboldalakon mind kifagyolt a búza, csak imitt- amott zöldült egy szál. A já­rási szakemberek tétováztak. Mit csináljunk? Mennyi búza lesz itt? — kérdezték az elnök­től, akt olt nőtt jel, s idestova negyven esztendeje műveli a földet, — Itt nem lesz búza — fe­lelte szomorúan. — Egyik-má­sik tábla talán adna kél-három mázsát, de annyiért nem ér­demes megtartani. Kj. kell ezt számtani és be kell vetni árpá­val, meg kukoricával, amíg nem késő ... A járási emberek tanakod­tak. Mert igen nagy volt a gond. A kenyérre is gondolni kellett. Mégis, megértették: a búza legfeljebb ezer forintot fizetne holdanként. Az árpa, \agy kukorica hat-nyolcezret... Megindultak hát az ekék és majdnem ezer hold búzát kl- szántottek. A földet gyorsan be is vetettéh árpával és kuko­ricával. S most aratnak a tiszaluci halárban. Kombájnok és arató­gépek dolgoznak — a kézi ka­sza már - csak emlék. Éjjel­nappal mennek a gépek és a vontatók alig győzik szállí­tani az árpát. A kifagyott bú­za helyén 25 mázsát fizet egy hold. Igaz, hogy búza kevés van, de mindent kárpótol az árpa és a kukorica. Alig volt eső ebben az esztendőben, mégis szépek a kukoricák. Két- három cső nő egy száron. Az aratás lassan a végéhez közeledik. Egy kombájn átla­gosan 150 mázsa terményt arat le és csépel ki naponta. A tarlókon éjjel-nappal dolgozik a szalmalehúzó brigád és azon­nal szántani kezdenek a trak­torok. Ez is igen nehéz munka. Néhol asztal nagyságú hanto­kat szakit az eke, mert száraz a föld, mégis hajtanak, mert azt mondják: lesz még eső is és akkor szétáznak a rögek. Meg­kérdeztem az elnöktől: mennyi nyári mélyszántást végeznek? Két szóval felelt: — Mindent felszántunk. A minden körülbelül 1500 hold búza, árpa és borsótarló. Megtanulták már, hogy a tarlóhántás felesleges, a tar­lóban . mélyre kell ereszteni az ekét, mert, ahogy mondják, biztos, ami biztos. Sohasem le­het tudni, milyen ősz jön. Jól mondta Horváth József brigád- vezető: — A nyári mélyszántással előnyt nyerünk. Ősszel min­dennél fontosabb a betakarítás és a vetés. A nyári mélyszán­tás lényegében ugyanolyan jó, mint az őszi... A KALÁSZOSOK kétharma­dát kombájn vágta le. A többit aratógép. Megkezdték már a cséplést is. Gondosan összerakott osztagok közt zúg­nak a gépek. És ugyanilyen nagy gonddal kazlazzák a szal­mát . is, mert kevés van. A szalmára ugyanúgy vigyáznak, mint a szemre. S hogy a szem­re[ mennyire vigyáztak, egyet­len mondatban így foglalja össze az ellenőrök jelentése: „A borsó kivételével sehol sem volt szemveszteség ...” Felszámoljuk n BO m IT B3 ffij B3H B3EJ 1*5 tr ___ DJ ® tosieneiixu örökségéi A z Északmagyarország július 14-i száma kö­zölte az MSZMP Bor­sod megyei Bizottságának ha­tározatát a lejtős területeken gazdálkodó termelőszövetkeze­tek, és állami gazdaságok ter­melésének fejlesztéséről. Mint a határozat hangsúlyozza: le­hetőség van arra, hogy me­gyénkben is korszerű, a nagy­üzemi feltételeknek megjelelő gazdálkodási színvonal alakul­jon ki. A mezőgazdaság szo­cialista átalakulásával lehető­vé vált, hogy a termelési hoza­mok gyorsabban emelkedje­nek, _s tovább növekedjék a dolgozók anyagi jóléte. Ennek érdekében azonban egy na­gyon fontos munkát, a lejtős területek problémáját kall megoldanunk. Közismert, hogy a megye 586 390 katasztrális holdnyi szántójának 55,6 százaléka lej­tős. Jelentős százalékát erősen sújtja az erózió. E helyeken a gazdálkodási színvonalban még több évtizedes elmaradás van, s a lejtős területek jelen­legi adottságai, valamint a ter­melési színvonal cUruiradotl- sága miatt a gazdálkodás ered­ménye alacsonyabb, mint a sík vidéken. A jelenlegi alacso­nyabb színvonal melleit — mint a pártbizottsági ülés fel­szólalói is hangsúlyozták — gyakran okoz ez munkaerő- hiányt. A rosszabb adottságok miatt a szakemberek sem szí­vesen vállalnak munkát g lej­tős területeken gazdálkodó ter­melőszövetkezetekben, s itt van egy másik, nagyon lénye­ges gond: a .munkaerő-elván­dorlás a lejtős területeken gaz­dálkodó tsz-ekből. Amíg a sík­vidéken gazdálkodó közepes tsz-ekben lényegesen jobb a gazdálkodási eredmény, követ­kezésképpen- magasabb az egy munkaegységre jutó részese­dés, addig az elmaradt vidé­keken ugyanolyan, sőt még nagyobb munkaráfordítással kisebb jövedelmet érnek el. Ezzel is magyarázható, hogy sokan a jobb kereseti lehető­ség miatt az iparba és az épít­kezésekhez vándorolnak. A megyei pártbizottság ülé­sén behatóan foglalkoztak a problémával. Alapos, minderi- rekiterjedő munka és sok vita előzte meg a pártbizottság tag­jai számára készített előter­jesztést, amely összegezi a lej­tős területeken uralkodó mai helyzetet és javaslatokat tesz a megoldásra is. Már egy ko­rábbi megyebizottsági határo­zat is feladattá tette a megye mezőgazdaságában ennek a nagyjelentőségű kérdésnek a tisztázását: valamennyi tenni­való ismert és a Földművelés- ügyi Minisztérium is egyetért azzal, hogy mielőbb meg kell oldanunk a lejtős területek gondját. Az első. feladat, ame­lyet a pártbizottsági ülés hatá­rozatba foglalt, hogy javítsuk és erősítsük a termelőszövet­kezetek politikai és gazdasági irányításának és vezetésének színvonalát. Másképpen szólva ez azt jelenti, hogy magasabb színvonalra kell emelni a párt- szervezetek és állami szervek termelést szervező, ellenőrző és irányító munkáját; javítani kell a tsz-ek politikai és gaz­dasági vezetését: gyorsabb ütemben kell javítani a szak­emberellátást és szorgalmazni kell a tsz-tagok nevelését, szakmai képzését. Történelmi feladatra vállal­kozunk. A síkvidékhez viszo­nyítva a -lejtős területek gaz­dálkodási színvonalában több évtizedes lemaradás van, s ezt az örökséget felszámolni most. a megváltozott körülmények között — a mi munkánk, a mi kötelességünk. Nem lehet kö­zömbös egyetlen pártalapszer- vezet, gazdasági vezető, nem lehet közömbös senki számára, akinek a mezőgazdasághoz akár csak egy kicsi köze is van, hogy mikorra és milyen eredménnyel végezzük el ezt a munkát? S ami mindennél fontosabb: ebben a kérdésben most már egy nyelven beszéljünk. A leg­lényegesebb kérdések tisztá­zottak, a fő mondanivaló rög­zítve van, s ebből ezer és ezer gyakorlati tett születhet. Egész mezőgazdaságunk fejlesztése megköveteli, hogy előbbre lép­jünk, s ez csak akkor és úgy történhet meg, ha széleskörű társadalmi üggyé válik a lej­tős területek gazdálkodási gondjainak megoldása. Ez nem 1—2 év feladata, hanem hosz- szú évek szívós és harcos mun­kája kell. hogy legyen. M indenek előtt azonban a lejtős területek ügye megköveteli, hogy min­denütt, az egész megyében maximális eredményeket ér­jünk el. Cseterki Lajos elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak póttagja, a megyei párt- bizottság első titkára hangsú­lyozta a pártbizottsági ülésen, •hegy bár itt most a megye északi területének gondjai vol­tak túlsúlyban, a lejtős terüle­tekkel úgy kell foglalkoznunk, hogy a sík. vidéken dolgozók is lássák a maguk feladatait. Hi­ba volna egyoldalúan gondol­kodni: ha például a lejtős terü­letek ügye most elvonná a fi­gyelmet más központi kérdé­sektől, mint a kenyérgabona­termesztés növelése. Tapasz­talhatók ugyanis olyan néze­tek, hogy a kenyérgabona ve­tésterületét más növények ja­jára csökkenteni kell. Rossz nézet, tarthatatlan. Alapvető, hogy amíg el nem értük a hol- dankénti 12—13 mázsás ter­mést, addig mindent el kell követni, hogy ne csökkenjen- a kenyérgabona vetésterülete. Lehetőség van rá, s el is kell érnünk, hogy Borsodban a ke­nyérgabonával bevetett terü­let mintegy 80 százalékban a nagyhozamú külföldi búzafaj­tákat tartalmazza. Minthogy azonban az intenzív bú­záin jtálc igényes búzafajták, nagyon fontos az optimális ve­tési idő betartása. A cél az, hogy október 10 és 30 között minden gép éjjel-nappal dol­gozzon, hogy időben földbe ke­rüljön a mag. Csakis, így, az egész megye össztermelésének fokozásával segíthetjük előre a lejtős területek ügyét. Elmondhatjuk, hogy terme­lőszövetkezeteink kedvező irányban fejlődnek. A paraszt­ság helyesli a kormány intéz­kedéseit és a párt politikáját. Nap, mint nap szükség van azonban az állandó felvilágosí­tó, politikai meggyőző tevé­kenységre, ezért is hangsú­lyozza annyira a pártbizottsá­gi ülés határozata a politikai és gazdasági irányítást, a ve­zetés színvonalának állandó javítását. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének ma még sok tartaléka van, ame­lyeket nem használunk ki* nem élünk minden lehetőség­gel. Ezek volnának — a többi között — a helyes üzemi és munkaszervezetek kialakítása, az anyagi és erkölcsi ösztön­zők aika! mazása, a rendelke­zésre álló termelési eszközök jó kihasználása, s a gyakorlat­ban már bevált új termelési módszerek széleskörű beveze­tése és elterjesztése. Az előttünk álló feladatok megoldásában nem kis munka vár a tsz-pártszervezetekre, s a helyi tanácsokra, de foko­zottabb mértékben javítani kell a járási mezőgazdasági osztályok szervező és irányító tevékenységét is. Annak ide­jén, amikor termelőszövetke­zeteinket szerveztük, a párt mozgósította a megye egész közvéleményét. Mindenkinek közügye volt a szocialista for­radalom nagy lépése, a tsz-ek szervezése. De később ez a munka alábbhagyott, s felvál­totta a tanácsok intézkedési sorozata. Ma már világosan látjuk: hiba hogy ezeket az in­tézkedéseket nem politizálják át gyakran az emberig lemenő módon. Mi tehát a tennivaló? Hogy a megtett intézkedések párosuljanak a mindennapos politikai meggyőző munkával.- A határozat ezzel kapcsolatban kimondja: „Színvonalasabbá kell tenni a tsz-ek, elsősorban a. gyenge tsz-ek pártszerveze­teinek munkáját. Olyan tsz- párttitkárolíat leéli választani, akik tagjai a tsz-nek, s képe­sek a legnagyobb segítséget adni a vezetésnek az eredmé­nyes gazdálkodáshoz. Növelni kell a tsz-ben dolgozó pártta­gok számát, fel kell venni a pártba azokat a tsz-vezetőket, tagokat, akik példamutatóan dolgoznak és köztiszteletnek örvendenek.” A kormány sokat áldoz ter­melőszövetkezeteink fejleszté­sére. A különféle akciók, a nagyértékű beruházások, a hi­telei:, az egyre korszerűbb gé­pekkel való ellátás mind a me­zőgazdaság fejlesztését, a ter­melés növelését célozzák, ön­magában azonban ez nem hoz­hatja meg a kívánt eredményt, ha az emberek nem tanulnak, nem törekednek az új ismere­tek elsajátítására. Gyakran például évek telnek el, amíg egy-egy új módszer a gyakor­latban megvalósul. Ez elsősor­ban a bátortalanságból ered; hatnak még a régi maradi né­zetek is, ezért a parasztságot újból és újból meg kell győz­nünk, De nem csak a paraszt­ságot, hanem minden embert meg kell győzni, hogy a maga helyén a legtöbbet, a legjob­bat nyújtsa. Csakis így léphe­tünk előbbre. A központi feladat, a lejtős területek ügyének egyik sar­kalatos pontja a gyenge tsz^ek további megerősítése. Igen fi­gyelemre méltó, hogy ezeknek a tsz-eknek 76 százaléka a lej­tős területeken gazdálkodik. A határozat ezzel kapcsolatban kimondja; „A gyenge tsz-ek. megszilárdítását célzó állami támogatás eddigi formái sokat segítettek. Szükséges azonban az állami támogatás rendsze­rének továbbfejlesztése és jobb alkalmazása abból a cél­ból, hogy az jobban figyelem­be vegye a természeti és köz- gazdasági adottságokat.” A lej­tős területek ügye akkor ren­deződik kielégítően, ha a kö­vetkező 2—3 évben a gyenge tsz-ek felemelkednek a köze­pesek színvonalára. Megyénk­ben már eddig is számos he­lyes intézkedés született. Jó tapasztalat, hogy mezőgazda- sági szakemberek másodállást vállalnak a termelőszövetke­zetekben, s ezt a módszert to­vább is kell fejleszteni. Ered­ményesen látják el feladatu­kat a kihelyezett politikai munkások. Az állam részéről a szükséges segítségadás meg­történt és fokozatosan megtör­ténik. A szövetkezetek tehát éljenek ezekkel a lehetőségek­kel. Vaskó Mihály elvtárs, a megygi pártbizottság osztály- vehetője hangsúlyozta a párt­bizottsági ülésen, hogy az anyagi ösztönzés a gyenge tsz- ekre általában kedvező hatás­sal volt. Jól végezték el a ta­vaszi munkát és a növényápo­lással is jól haladtak. A most következő lépés az legyen, hogy tóvább fejlesszük az anyagi ösztönzést az állatte­nyésztésben, a vezetők premi­zálásában és az ipari patroná­ló munka is elsősorban a gyen­ge tsz-ek felé irányuljon. A megyei pártbizottság vég­rehajtó bizottsága úgy ítéli meg'a helyzetet, hogy a mező- gazdasági osztályok erősítése helyes volt. az emberek meg­felelnek a követelményeknek, jól ismerik a feladatokat. Oly­kor azonban van még bürok­rácia és nem mindenkor sike­rül a legfontosabb feladatot kivú^isztani és következetesen végrehajtani. I ~j gész megyénk mezőgaz- dasága nagy feladatok előtt áll: növelnünk kell a termésátlagokat, biztosí­tanunk kell önellátásunkat, az életszínvonal fokozatbs javulá­sát, miközben el kell végez­nünk a lejtős területek hely­zetének megjavítását. Erőnk, lehetőségünk, s tehetségünk van hozzá. A nagy feladati amelyre vállalkoztunk, nem megoldhatatlan. Nehéz, de gyönyörű munka! Ouodvári Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom