Észak-Magyarország, 1963. július (19. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-28 / 175. szám
Tasáraap, 1963. július 88. ESZAKMAGTAEOKSZAO Durov, Ma Driginékés a többiek Bemutatkozott Miskolcon a Moszkvai Nagycirkusz A híre messze megelőzte az együttest Hosszú budapesti vendégszereplés, két másik vidéki város meglátogatása után most Miskolcon, a Béke téri sátorvárosban üdvözölhetjük a Moszkvai Nagycirkuszt. A pénteki bemutatkozó előadáson Gyárfás Imre, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei elnöke Miskolc és Borsod közönségének nevében köszönthette őszinte szeretettel és tisztelettel a cirkusz együttesét, mint kedves vendégeket, akiket már régóta vártunk. A köszöntésre Anatolij Kotlja- rov igazgató válaszolt, majd megkezdődött az est gyorsan pergő, eleven lüktetésű műsora. Nehéz lenne valamiféle rangsorolást felállítani a látott számok között, hiszen csaknem kivétel nélkül világklasszist jelentő produkciókban gyönyörködhettünk. Igen hosszú ideig fogunk például visszaemlékezni a nagyszerű Tamara Marcsuk és Artúr Minaszov kettősre, mint a plasztikus akrobatika igen kiemelkedő művészeire. Remekül kidolgozott mozdulataik, számuk egész íelépítcttsége nagy gyakorlatról, összeforrottságról tanúskodnak. Vagy említhetjük a kiváló Drigin-csoportot, a gumiasztal-akrobatákat. Mutatványuk nem más, mint a cirkuszkupolában repülő légtornászok sokszor idegborzoló ténykedésének újabb változata. talán kevesebb veszélyességgel, de nem kevesebb gyakorlat és ügyesség kívánalmával. Kettes, sőt hármas szállóik, dugóhúzóik, vagy éppen a. csoporthoz tartozó Ruszlán Szpihin „arab száltól” (a levegőben összehúzódva saját dereka körül pörög), nálunk még nem látott, nagy bátorságról és tudásról tanúskodó mutatványok. Vagy említhetjük az utolérhetetlen örmény kötél- táncost, Manukjant, aki hegyvidéken élő népének minden feszült indulatosságát tükröző óriási, lendülettel, hihetetlen gyorsasággal, olyan kötéltánc-. cal lepett meg bennünket, amilyent még nem láttunk; kerékpározott., létrára kúszott, egy apró tepsifélében balanszírozott a lengő kötélen stb. Szóval remek volt. A 2 Vavil.o- vi humoros excentrikusok nagy találékonyságot és igen jó begyakorlást eláruló „ügyetlenkedésén” igen jól derültünk, egész számukat az ötletesség, mozgalmasság jellemezte. Ugyanígy a grúz Dalas- vilí párost, akik két drótkötélen bemutatott érdekes gyakorlataikkal ragadtak meg. Nagyon szép volt a bjelorusz Demas-pár műlovaglása; gyönyörködtetett a szépen idomított, nemes paripák mozgása, sokféle tánca. (Például Dankó Pista muzsikájára csárdást is táncoltak.) Igen kedves perceket adott, jó élményt nyújtott Borisz Jevgrafov zsonglőr, akinek labdapörgetésére és kötélugrálására, a Gorolovi páros, akiknek szép kézegyensúlyozására emlékszünk vissza, és Sirvani, az azerbajdzsáni illuzionista, aki részben több • nagyszerű bűvészmutatvánnyal, részben pedig régi cirkuszporondokat idéző más mutatványokkal gazdagította a műsort. A 2 Makeevi humoros zen ©artista számát érdeklődéssel néztük és hallgattuk. Külön kell szólnunk a műsor tekintélyes részét elfoglaló Vlagyimir Durov állatidomító száméról. Durovról és mutatványáról már sokat hallottunk, filmhíradóban, televízióban már láttuk is, mégis lenyűgöző, amikor egyazon porondon víziló, zebra, kenguru, pelikán, fóka, örvösmedve, majom, elefánt, farlcas, róka, kecske, galamb, fehéregér, kakas stb. szereplését láthatjuk. A végtelen türelem, Durov nagyszerű állat-pedagógiai munkája eredményezte, hogy a különböző fajta, egymással sokszor ellenséges állatok ne csak megférjenek egymás mellett a porondon, hanem tüykor közös produkció szereplői is legyenek (például kecske is farkas). Rendkívül iinpooáló az állatok eme nagy kaval- kádja; sok humoros elemmel tarkított, gyönyörködtető állatmutatvány, nagy többségében teljesen újszerű, nagyhatású. Ezekre a játékos és jól idomított állatokra, valamint idomitójükra, Vlagyimir Du- rovra .igen sokáig és igen szívesen fogunk visszaemlékezni. Van még a műsornak egy szereplője, akiről feltétlenül szólnunk kell: Alekszej Kaza- csenko, a bohóc. Kiváló, .sokoldalú artista, alti az egyes mögé zárni:- A rendezéssel kapcsolatban egy észrevételünk lenne: soknak tűnik a manézs- legények, láthatóan felesleges, jövés-menése a számok alatt, elsősorban a művészbejárónál. Ez a mozgás elvonja a figyelmet a porondon folyó játékról, és ha lehet, csökkenteni kellene. A Moszkvai Nagycirkusz műsorában a Szovjetunió több népe képviselteti magát, tehát-... . x.'j * ' -.2 ..........v. ...y ,..:, ; Durov és az egyensúlyozó fóka. számok pexsriflálásával meg- kacagtat, más számaival is derűt kelt, állandó csetlésével- botlásával annyira szervesen hozzánőtt a porondhoz, hogy nehéz lenne elképzelni ezt a műsort nélküle. . Az előadás rendkívül jól rendezett, gyorsan pergő. Ez bizonyára elsősorban Pono- marjov rendező érdeme. A számok egymás uiánja jó, nincsenek kínos , szünetelt, nincs sehol törés. Általában az egész műsor azt a törekvést tükrözi, hogy az emberi erő. tudás, a kitartó türelem tükröződjék a mutatványokban, nem pedig a régi cirkuszok idegborzolása. Talán egy hajszálnyira Sirvani illuzionista kanyarodott vissza ehhez tűznyelő számával Nincsenek vadállatok sem, amelyeket ütleggel szoktak idomítani, — Durov állatait az emberi türelem, a nevelő ráhatás tette játék-képessé, nem az ütleg, nem is kell őket rács elég átfogó képet ad a szovjet cirkuszin űvészetröl. Sokszínű népviselet teszi tarkábbá a képet és a zenekar, Muralov vezetésével, mindenkor megfelelő népi zenei aláfestéssel szolgálja ennek a képnek mind tökéletesebbé tételét. A magyarnyelvű műsor-közlést, általában a játékvezetés magyar- nyelvű tolmácsolását Szigel- váry Gyula látja el kitűnően. A Moszkvai Nagycirkusz műsora értékes, művészi élmény. Érdemes megnézni. (bm) — AZ UJ ÉVAD népművelési munkájával kapcsolatos kérdésekről tartanak értekezletet Miskolcon, a Nevelők Házában, a megyei tanács művelődésügyi osztályának rendezésében. Az értekezletet augusztus másodiltán tartják reggel kilenc órai kezdettel. A családi ház építkezéssel újra „feltámad“ az ősi bükki mesterség: a mészégetés A Bükk-hegyság környékén települt falvak lakosságának szinte ősi foglalkozása, volt a mészégetés. Bükkszentkeresz- ten, Répáshután, Bükkzsércen, Harsányban és más községekben szinte apáról fiúra szállt ez a mesterség. A felszabadulás után a nagyüzemi mész. égetés nyomán a bükki falvak lakossága lassan elhagyta ezt a foglalkozást, s legtöbbjük a diósgyőri, miskolci ipartelepeken és a Keletbükki Erdő. gázdasagban talált állandó munkát. Az utóbbi években kibontakozó nagyarányú kislakás építkezés azonban ismét szükségessé tette á mészégető kemencék felállítását. Az illetékes járási tanácsok igazolása alapján a Keletbükki Erdő- gazdaság lehetővé teszi, hogy az építkezők saját céljaikra megfelelő mennyiségű meszel égessenek. A bükki mészkő kiválóan alkalmas erre a célra, égetésre pedig az erdő tisztításából, az új telepítések ritkításából kikerülő faanyagot használják fel. A mészégetés kalákában történik. Az építkező családnak rokonok, ismerősök segítenek. Az idén már mintegy 300 család égetett meszet a Bükkben. Ennek a mennyiségnek legnagyobb részét a délbükki községek lakói készítették; A mészégetés alapos szakismeretet kíván; hogyan kell rakni a kemencét, hogyan kell tüzelni, hogy „be ne dögöl jön” a mész. A falvakban ma már . csak kevesen élnek azok közül az idősebb emberek közül, akik hajdan is mesterei voltak ennek a szakmának. A mészégetők ezeket kérik fel segítségül, s az ő irányításuk mellett egyre többen .ismerkednek meg e lassan már ki haló mesterség fogásaival* H* U* M* O * OOOOOOOQQOOOOOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQQOOÜ* Péntek, szombat, vasárnap Irta: Borisz Laszkin A A EG KEDD MONDANOM, hogy a női egyenjogúság harcosai között, feleségem nem áll az utolsó helyen. Miért említem meg ezt? Hát a következők miau. Aznap, amikor a Vosztok—5-öí fellőtték (ez pénteken volt),. a következő beszélgetés folyt le közöttünk. — Milyen csodálatos ez, nem igaz? — mondtam én. — De még milyen! — erősítette meg feleségem. — Egyszerűen nem találok szavakat! . — Micsoda fickó! — Igen — nézegette szeretettel nejem, Bikovszkij fényképét. — csodálatos fickó! ___ — Gagarin, aztán Tyitoo, Majd Nyikolájev és Popovics, s íme, Eikovszkij. Sasok! Férfiak! — „Férfiak” — nevette el magát nejem —, hogy hangsúlyozod ezt__ D ekicsinylően elmosolyodtam. » < — De miért sértődsz meg? Nincs okod rá. Mindenkinek megvan a maga dolga. Ö férfi, hát repül. A feleség az várakozik, izgul ás hallgatja a rádiót ... Feleségem gúnyosan mosolygott, és elhallgatott. De nem sokáig. — A férfiak hőstetteket hajtanak végre — kezdte nejem és lassan tűzbe jött. ■— A férfiak meghódítják a kozmoszt. De mi érdekeset csinálnak az asz- szonyok? Dám, a rádiót hallgatják. Érdekes gondolat! Kifejtheted a nők világkongresz- szusán. Ügy döntöttem, hogy hallgatok, Nem annyira érvek hiányában, mint inkább önfenntartási ösztönömet követve. D Ovid haddgatAsomat *' nejem a maga módján értelmezte: clhaltgattaiű’. s ez azt jelenti, hogy meghátráltam a vitában. Meghátráltam, tehát itt az ideje, hogy üldözzön. S hogy megfogjon. — Várj csalt galambocskám, várj csak! Eljön az a nap, amikor szovjet nő repül a kozmoszba! — Dshetséges — mondtam békésen, s meg mosolyogtam is. — Igen, igen, légy szíves ne mosolyogj. Déliét, hogy eltelik 2—3 év, de feltétlenül nő is repül mgjd a kozmoszba! Modern művészet A müertö töprengése. — Nos, három év, mégis csak hosszú idő. Majd meglátjuk. De addig ne vesszünk össze. Gyengéden megsimogattam feleségemet és tréfára tereltem a beszélgetést, — Dehet, hogy valamelyik nő eljut a kozmoszba, de biztosan tudom, hogy nem te leszel az. — Miért? Azt hiszed, hogy nincs elég bátorságom? — Nem, le elég bátor vagy... — Akkor hát? Azért, mert jellemed hosszas tanulmányozása során már régen arra a következtetésre jutottam, hogy te a legkisebb arányban sem tudod elviselni a súlytalanság állapotát. p EDÉSÉGEM elmosolyodott 1 és láttam, hogy fején találtam a szöget. Nejem rendkívül uralkodó természet, Nem szokott hozzá a visszavonuláshoz. — Rendben van — mondta feleségem, — De mi lesz azon a távoli napon, amikor az első no űrhajóján körülrepüli, a földgolyót? ■— Mindenki örülni fog és boldog lesz. Főleg a nők. — De mit kapok én? — Ha te repülsz? — Nem, ha beteljesül a jóslatom. — Nos, hát akkor kérhetsz amit akarsz — mondtam nagylelkűen. — E távoli napon.. (emlékszem, hogy akkor is ezt mondtam: „c távoli napon”) teljesítem minden kívánságodat. Mindet. Egytől egyig! — Add a becsületszavad. — Becsületszavamra! F.z a beszélgetés péntelcen volt. CZOMBATON ÖRÖMMEL nézegettük az újságban Valerij Bikovszkij, felesége, Válja és pöttöm fiacskája fényképét. ., Eltelt az éjszaka és beköszöntött a vasárnap. Hogy mi történi vasárnap, június 16-án, azt már mindenki jól tudja, A hős Valeniyína Tyereskovát megismerte az egész világ! Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak még feleségemről. Feleségem vegyészmérnök. Az intézet pá.rtvezetöségének tagja. Lényegtelen, hogy hány éves, de már olyan korban van, amkor már elég komolyak az emberek. Amikor a rádió bemondta, hogy Valentinná. Tyereskova űrhajóját kilőtték, él sem, tudom mondani, mi történt vele. — Most pedig térdelj lé! — parancsolta. — így ni. Hangosan ismételd utánam: „Én, a megvetésre méltó kishitű, mindig lebecsültem a vő nagy jelentőségű és haladó szerepet társadalmunk életében. Ma, ezen az ünnepélyes napon, nevessen hát ki minden nő és minden haladó férfi!” P ENNI! AN GON utána ’ mondtam ezt a több mint önkritikus szöveget. Majd a nap folyamán sorra teljesítettem feleségem megszámlálhatatlan kívánságát. (Nem tiltakozhattam, hiszen pénteken becsületszavamat adtam.) Felkeféllem a parkettát Ebédet adtam, a családnak, majd gondosan elmosogal- tam. Mcgsloppoltam két pár zoknit. Plakátot rajzoltam: „Dicsőség a szovjet nőknek!” és kiakasztottam az erkélyre. Virágot hoztam. Már nem is emlékszem, az összes jócselekc- detre, amire aznap • lehetőségem. nyílott, Este még nejem azt kiválttá, hogy vigyem el színházba. Ezt is teljesítettem. Nehéz nap volt. Nejem, ragyogott. Győzelmet ünnepelt. (Ford.: Csontos Dia) Az ivászat... így kezdődött... Lehelj rám, Noé!..o — Bácsi, ígxriat nem yoltamt » Nézd a fehér ürgét..." Mindig helytelennek találtam, ha valakit bőréinek színe miatt üldöznek, elmarasztalnak, vagy megmosolyognak. Voltak és vannak földrészek, ahol a fehérek felsőbbrendű embernek érzik magukat, mert az ó bőrük fehér és nenn fekete* sárga vagy bronzvörös. No, de ne menjünk messzire! A minap itthon is tapasztaltam olyan jelenségeket, mélyek arrm engednek következtetni, hogy egyik-másik strandlovag, „bamabörű hableány” magánál alacsonyabbrendűnek tartja a fehér embert, leszólja, lefitymálja, s nem ritkán illettel? szavakkal „lebírálja”. Barátom, aki tavasz óta egyetlen napra sem hagyta «I „az isteni vizet”, így szólt kísérőjéhez, amikor engem meglátott déli tizenkettőkor: — Nézd a fehér ürgét! Ez még egyszer sem volt a strandon! E pillanatban fülembe csengett nejem barátnőjénél: pite nappal azelőtt hozzánk intézett kérdése: — Ti sosem jártok a strandra? Jééé! És este hazafelé menet egy csokiszinű bakíis fennhango« mesélte barátnőjének: — Képzeld! Pesten néhány marha nő elhatározta, hogy fehéren marad! Ha látnád milyen randák! »v ~üa
