Észak-Magyarország, 1963. június (19. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-08 / 132. szám
Sw*ttbat, 1963. Jímitis 8. ESZAKMAGYARORSZÄG 3 « „A rózsák együtt A békegyűlés elnöksége. kor megérkeztünk, itt is virágot kaptam, és a két csokrot beletettem egy vázába. És a rózsák együtt kivirultak! Buharceva színművésznő mesélte el ezt a rövid történetet az SZMT székházéban rendezett baráti találkozón, ahol talán ez a néhány mondat aratta a legnagyobb sikert. A közönség — megértve a szép szimbólumot — a tolmács utolsó szavaiba már beletapsolt és hosszan éltette az együtt viruló rózsák megszemélyesítette barátságot. Ez a kép hűen tükrözi azt a hangulatot, mely a találkozó egészét jellemzi. A találkozóét, ahol igaz barátok, közös célért küzdő emberek töltöttek együtt egy igen emlékezetes délutánt. Amikor Jakó András, az SZMT elnöke az előcsarnokban elsőként köszöntötte a vendegeket, a találkozó helyisége már megtelt. Jellemző: a közönség nem hosszú széksorokban, nem i,gyűlés hangulatot” árasztva Várta a Szovjet—Magyar Baráti Társaság küldöttségét, hanem szépen rendezett asztalok mellett, valóban találkozóra, beszélgetésre készülve. A teremben — ahol jelen volt dr. Bodnár Ferenc, a párt megyei bizottságának titkára, Havasi Béla, a miskolci városi pártbizottság első titkára, a városi és a megyei tanáés, a Közeledik az aratás Szépen növekszik, s las- ** san már érni is kezd vetésünk. A megkésett tavasz után hangyaszorgalommal indultak ki a mezőre az emberek, hogy pótolják a munkát, amellyel a kedvezőtlen ősz és a kemény tél miatt elmaradtunk. Sok munkával megkéstünk, most is van még olyan teendőnk, amelyen már régen túl kellene lennünk. A növényápolás és a takarmánybetakarítás nagyon sok erőt leköt és alig végzünk vele, vagy talán teljesen be sem fejezzük, megkezdődik az aratás. Az elmúlt két aszályos esztendő sok problémát okozott mezőgazdaságunkban. Még mindig nagy számban vannak gyenge termelőszövetkezeteink, s ezek megszilárdítása, megerősítése most kulcskérdés számunkra. Az időjárásra nem panaszkodhatunk. Ahol lehetőleg idejében és becsülettel elvégezték a munkát — szép termésre számíthatnak. Második ötéves tervünknek ez az esztendeje éppen ezért nagyon jelentős, és ezért nem lehet eleget hangsúlyozni az időszerű munkák fontosságát. Az aratásnál minden erőt az idejében való betakarításra kell összpontosítanunk, éppen ezért az addig hátra lévő heteket tervszerűen és gazdaságosan kell felhasználni, hogy minden aktuális munkának letudjuk a gondját. Megyénkben még akadnak helyek, ahol a cukorrépa egyeseléssel foglalatoskodnak. A kukoricát, a burgonyát, a napraforgót is most kapálják. Ezzel egy időben időszerűvé, nagyon is időszerűvé vált a lucerna, a rétek és a vöröshere kaszálása, az embereknek és a gépeknek az aratásra való felkészítése. Csupán a puszta felsorolásból is kitűnik, hogy percnyi késlekedni való idő sincs. Annak a sok-sok munkának eredménye, amelyet tavasszal a földbe fektettünk — azon múlik, hogy a közös gazdaságok vezetősége és tagsága mennyire vesz részt a feladatok megoldásában. Rajtunk múlik tehát, hogy idejében végzünk-e a kapálással, a takarmánybetakarítással, a gépek kijavításával, mert ha kasza alá érik a termés, akkor már nem kapkodhatunk. Mindez itt is megköveteli, hogy termelőszövetkezeteink vezetői még nagyobb gondot fordítsanak az ösztönző premizálási módszerek alkalmazására, az anyagi érdekeltség felébresztésével a családokban meglévő rejtett munkaerő tartalékok feltárására és munkába állítására. Kalászosaink termésbecslése még nem történt meg, de sokfelé mondják, hogy a kedvezőtlen tél ellenére is jó, a közepesnél is jobb termést várhatunk. Természetesen nem tudjuk, hogyan alakul az időjárás. Az aratásig hátralévő heteken még sok minden történhet, azonban a felkészüléssel egy percig sem késlekedhetünk. Mindenütt alaposan számba kell venni a gépeket, még egyszer felülvizsgálni a kombájnokat, alaposan kidolgozni a munka- szervezést, hogy amint .kasza alá érik a termés, óramű pontossággal kezdődjék a nehéz, de nagyon szép munka: az aratás. Ebben a tekintetben na^ gyón fontos a megfelelő összhang a gépállomások és a termelőszövetkezetek között, hogy a szakemberek állandóan figyelemmel kísérjék a termelőszövetkezetekben dolgozó gépek munkáját és a hibát a lehető legminimálisabbra csökkentsék. Már most számolnunk kell az aratás utáni tarlóhántással, a másodvetésekkel, hogy takarmánykészletünket ezúton is növeljük. O. M. Tranlto elvtárs Lenin mellszobrát adja át ajándékul Gárdus Jánosnak. tagját, a Magyar—Szovjet. Ba- *'' * ráti Társaság elnökét, áld elkísérte útjára a küldöttséget. Ezután P. M. Tranlto, a delegáció vezetője tartott igen érdekes beszámolót. Jó érzés nagyobb számadat után elismerő moraj, vagy taps jelezte a tetszést. Tanulságos volt az is, amit a KGST-ről mondott. Hangsúlyozta, hogy eredméNemcsak helyváltoztatás... Finogenov festőművész Imreit Zsigmond műtermében j Csupa derű, melegség, nyu- szeltek egymással galom, béke. Ez árad a műte- — ön arra törekszilc, hogy rém képeiből. És ez tükröződik megalapozzon egy általános, a két ember arcáról is. Beszél- széleskörű színelméletet. Ezt az getnek. Mintha régi jóbarátok elméletet illusztrációkkal is lennének, mintha mindennapos bemutatja. — Finogenov néze- eszmecserék; közös munkák geti Imreh Zsigmond színelméSzovjetuniőban és tapasztalataim szerint Magyarországonj is a nép igénye, ízlése annyira megváltozott, csiszolódott, hogy' ma már azt tartják: „ne csak meleg ruhánk legyen, hanem szép is legyen az a ruhánk”.] És ugyanígy szép legyen a ház, amelyben lakunk, a lcerámia- 1 ángyaink, a székeink, az asztalaink szépek legyenek. Imreh elvtárs munkája a színek szép harmóniáját mutatja be, ezért nagyon is időszerű munka ez és nagy szükség van rá... Finogenov egyébként minden iránt érdeklődik. Legtöbbet azonban természetesen a festőművészekről beszél. — A miskolci festőművé-' széknek jó hírük van. Ha visz-] szamegyek Moszkvába és elmondom, hogy itt jártam, feltétlenül megkérdezik, hogy mit tapasztaltam. Ezért nagyon saj-: nálom, hogy nincs alkalmam', hosszasabban és több miskolci.J illetve borsodi festőművésszel1 találkozni... j Ezért az Imreh Zsigmonddalj való találkozás valahogy szimbolikus is. Finogenov Imreh1 Zsigmond által sok borsodi művészt ismer meg. És igen értékesnek tartja ezt az isme-' retséget. örül, hogy itt, Bor-; sódban is a szovjet művészeké-] vei azonos elvi alapokon, a' formalista törekvésektől men-j tesen bontakozik a szocialista-] realista művészet. A két festőművész régi jóbarátként búcsúzik a gondola-j tokban gazdag találkozás után. — Viszontlátásra Moszkvában — mondja őszinte szívé- Ivességgel Finogenov. S Imrehj Zsigmond tudja: ha nem isi személyesen, de minden alko-J tás születésénél találkoznak] majd... R. A. i Költöztetnek a szocialista brigádok O Rezgésmentes alapozás Abogy a gyáregységvezetö látja az új helyen pedig Szaniszló Bálinték segédkeztek. Üj hely — ú\eljárások s — Az összevonás neheze, a] ^műhelyek és üzemek költözte-j stése ezután kezdődik — emlékezem vissza Lipovszld Gyulai a vezérigazgató szavaira most,! 3hogy végigjártam a szerszám és] :j készülék főosztály születő, új ]s otthonát. Három helyről ér- >. köznek a megmunkáló gépek, * satupadok és három felől jönjnek az emberek is... ! i A III. számú telep volt üzem- ]] fenn tartási épülete kisebbfajta | perzsa vásárhoz hasonlit. Az : emeleten már szorgalmasan £ dolgoznak az idomszerlakato- •sok, a földszinti csarnokban épedig betonba ágyazott, nehéz t masinákat szaggatnak föl. Az l udvaron az egyik szocialista : brigád dolgozói teherautó pia- is tóján serénykednek. Az előbb •:még finom mikrométert csa- vargató kezek most jókora ] emelővasakat szorongatnak. :> _______________________ í A segítség * — Amint megkaptuk a költözködésre vonatkozó rendele- ■ leket, összehívtuk a szocialista »brigádokat, s elmondtuk, milyen feladatok megoldása vár s az üzem kollektívájára. Hiszen ]] amellett, hogy három különböző helyről kiköltözünk ide, 3 az új helyünkre, a tervet is * akarjuk teljesíteni — így Sze- idelényi Ottó szerszámgyártási 3 főosztályvezető. | Azóta sok gépet megmozgatlak. Falat bontottak, új elrendezéseket készítettek, s ahol »’szükség volt, mindenütt segítettek a szocialista brigádok. }A nyolcórás műszak után társadalmi munkában segítették s a költözködési program meg- valósítását. S talán egy kicsit »versengtek is — a több és jobb < teljesítményért. >' A régi DIMÁVAG-csamok- : ban Toldi Ferenc és szocialista .brigádja rakta fel a satupadokká t, a gépeket, a volt Könnyű- ? gépgyárban Pellér Károlyék, szefüggnek az egész gyáréval. Mert nemcsak minőségileg jelent újat azzal, hogy rezgés- mentes alapot biztosít a gépeknek, hanem gyorsabbá és olcsóbbá válik az alapozás. Korábban például a 3 darab Schip-gép alapozása eltartott egy hónapig, és 60—70 ezer forintot emésztett fel — most 5— 600 forintból oldják meg néhány óra alatt. Igen fontos előny az is, hogy technológiai sorrendváltoztatásnál a gépparkot is át lehet alakítani szinte egyik óráról a másikra. Végül még néhány olyan dolog, amely szorosan összefügg a költözködéssel. ts az emberek A gyűlés után Jakó András elvtárs megmutatta a vendégeknek az SZMT új székhaza belsejét. Többek között megtekintették a kisplasztikái kiállítást. Buhar- ceva művésznőnek legjobban a bodrogkeresztúri Kerámia Ktsz űjvonalú virágvázája nyerte meg a tetszését. Finogenov festőművész nagy elismeréssel nyilatkozott a többi kiállított dísztárgyról is. csiszoltak volna egymáshoz ily hagyon hasonlóvá gondolataidat, céljaikat. Pedig a két ember — még sohasem találkozott. K. I. Finogenov festőművész, a Szovjetunió érdemes hí ű vésze először járt Imreh ^ádamond miskolci festőművész műtermében, először beleli tanulmányait és nagy érdeklődéssel mondja: — Ha ez a tanulmány könyvben megjelenik, igen jelentős lesz nemcsak a művészetben, hanem az iparban is. Mert a színek mindenütt fantosak. Szépítenek. Megmagyarázom, hogyan értem ezt: nálunk, a Korábban a három gyárban összesen 4200 négyzetméter alapterületen készítették a szükséges szerszámokat, készülékeket és idomszereket. Az új műhelyben 2600 négyzetméteren kényelmesebben dolgozhat, nak majd a szerszámgyártók. A géppark egy része is fölöslegessé válik. Felméréseik alapján ugyanis mintegy 45 darab különféle megmunkáló gépet ad le a szerszámgyártási főosztály. Ezekről a témákról egyre több szó esik az üzemben. Mi tagadás, eleinte voltak, akik húzódoztak az új helytől. Megszokták a régit, s a megszokás nagy erő. Mégis, látva azokat az előnyöket, amelyeket éppen az új helyzet, a szélesebb skálájú lehetőségek biztosítanak — egyre inkább megbarátkoznak az összevonás gondolatával. Sőt, egy kicsit büszkék rá, hogy milyen modernül, milyen ötletesen, szervezetten „telepítik meg" az üzemet — amely afféle minta gyáregység lesz. Külsőségeiben és tartalmában egyaránt! Paulovits Ágoston nyeink megszületésében nagy szerepe van a kölcsönös segítségadásnak. Kézzelfoghatóan bizonyítjuk Lenin szavainak igazát — mondta. — A mi internacionalizmusunk nem szólamokban, nem frázisokban, hanem tényekben jut kifejezésre. Amit a munkasikerekről, a két nép közötti barátság állandó erősödéséről, a Szovjetunió külpolitikájának következetes békeharcáról mondott, mind-mind hűen illusztrálta a végkövetkeztetést: minden alapunk megvan az optimizmusra. Dolgaink jól haladnak. Erőnket a szocialista tábor összefoiTOttsága, sikere óriásira növeli. Beszédének végeztével — miután népe forró üdvözletét tolmácsolta a munkaszerető, testvéri magyar népnek — egy Lenin-mellszobrocskával ajándékozta meg az MSZBT helyi szervezetét. A barátság erősebb a falaknál — idézett egy orosz közmondást zárszavában Gárdus János. A zárszóval tulajdonképpen már véget is ért volna az ünnepség, a közönség azonban — mintha éppen az iménti közmondás igazát kívánná bizonyítani — nem mozdult. Még elnangzott egy felszólalás is, majd hirtelen felzúgott a taps, mert Buharceva művésznő kezdett beszélni. Azaz nem is beszélni, inkább előadni. Nem tagadta meg színészi mivoltát itt sem. Kedvesen, magával ragadóan szólt, egyszerűen nem is lehetett nem rá figyelni. Elmondta, hogy színházuk, a moszkvai Dráma és Komédia Színház már négy magyar művet mutatott be, ezek közül ő maga háromban szerepelt. Szerencséjének tartja — mondta —, amikor magyar darabban játszhat. Majd a rózsákról kezdett beszélni. Az együtt viruló rózsákról . . , Priska Tibor (Foto: Szabados György) volt hallani azokról a szép élményekről, amelyeket már itt, Magyarországon gyűjtött ösz- sze. Nagy elismeréssel és őszinte örömmel szólt sikereinkről, majd saját népe munkájáról, életéről beszélt. Az egs'begyűltömegszervezetek képviselői, valamint számos érdeklődő ■— Gárdus János tanár üdvözölte a vendégeket, P. M. Tranlto, az Ultrán SZSZK Minisztertanácsának elnökhelyettesét, K. I. Finogenov festőművészt, L. G. r — Induláskor, a moszkvai •repülőtéren, egy csokor rózsát kaptam. Szerettem volna elhozni' Magyarországra a moszkvai rózsák illatát, de szomorúan láttam, hogy a virágok az úton elhervadtak. MiBuharccva művésznőt, valamint Rónai Sándort, az MSZMP Politikai Bizottságának tele érdeklődéssel hallgatták ukrán testvéreink munkasikereinek felvázolását, és egy-egy Persze tévedés volna azt gondolni, hogy a három üzem összevonása csupán afféle hely- változtatás, vagy összeköltözés. Több annál — sokkal. Az új szerszámgyártási főosztály kialakításánál számos olyan elméleti és gyakorlati megoldást honosítanak meg, amely elengedhetetlen velejárója a korszerű üzemszervezésnek, a tökéletes technikai és technológiai folyamatok alkalmazásának. Átcsoportosítják, a legcélszerűbben alakítják ki a gépparkot. Otthonossá, barátságossá és ízlésessé varázsolják az egész üzemet. — A gépek alapozásánál eltérünk a klasszikus módszerektől — mondja Szedelényi elvtárs. — Évtizedeken át beton alapba csavaroztuk a megmunkáló gépeket, ezúttal viszont gumitárcsás, rezgésmentes alapra helyezzük gépparkunk 80 százalékát.. Az Országos Gépipari Tudományos Egyesületben megnéztük ezt az eljárást és jónak tartjuk! Valóban nagyszerű ötlet ez. Igaz, mint a legtöbb újnál, itt is tapasztalni tartózkodást, bizalmatlanságot. Szinte harcolni kellett azért is. hogy e megoldás „életteret” kapjon ... Előnyei, különösen, ha figyelembe vesszük a költözködéssel kapcsolatos feladatokat, túlnőnek az üzem érdekein, ősz-
