Észak-Magyarország, 1963. június (19. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-11 / 134. szám
a ESZAKMAGYARORSZÄG Kedd, 1063. június 11. 'll 1982. tii tervek végrehajtásáról... (Folytatás az 1. oldalról.) használásával, s megállapította, hogy az elmúlt évben a TV. kerületi Tanács érte el a legjobb eredményt, s ezért százezer forint jutalmat kapott. Fekete László a beszámolót kiegészítve elmondotta, hogy az 1962. évi költségvetés felhasználása sokkal jobb volt az előző évinél. Bizonyos lemaradás mutatkozott a lakás- építkezéseknél, de ezt a lemaradást az idén magasabb minőségi követelményekkel behozzák. A beszámolót vita követte. Felszólalt- többek között Varga Zoltán, a városi pártbizottság titkára. Arról' az örvendetes tényről beszélt, hogy az 1963. év költségvetése 30 millió forinttal magasabb, mint a tavalyié. A tervek megvalósításához azonban szükség van a lakosság bevonására. A városi pártbizottság minden segítséget megad a tanács végrehajtó bizottságának, hogy a jövőben is okos és gondos szervező munkát végezhessen. Nádler Viktorné tanácstag arról szólt, milyen nagy mértékben növekszik Miskolcon a gépkocsipark, ugyanakkor azonban nem oldották meg a Kennedy hüip&iiéikai beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) mind az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek, mind pedig a Szovjetuniónak és szövetségeseinek kölcsönös érdeke a teljes és igazságos béke és a fegyverkezési verseny megszüntetése. Az e célból kötött egyezmények éppúgy érdekében állnak a Szovjetuniónak, mint nekünk. Az elnök megismételte az amerikai propagandának azt az elcsépelt állítását, mely szerint a jelenlegi nemzetközi feszültség főoka az, hogy ,.a kommunisták másokra akarják erőszakolni politikai és gazdasági rendszerüket”. Kennedy ezzel kapcsolatban azt hangoztatta, hogy az Egyesült Államok — úgymond — nem akarja rákényszeríteni a maga rendszerét az azt elfogadni nem akaró népekre, ellenben „akar és képes békésen versenyezni a földkerekségen lévő bármely más rendszerrel”. Miután bejelentette, hogy Hruscsov, Macmillan és közte megállapodás jött létre az atomfegyverkisérletek eltiltására vonatkozó tárgyalások felújításáról, közölte, hogy az Egyesült Államok mindaddig nem újítja fel a légköri nukleáris robbantásokat, amíg ezt nem teszi bármely más hatalom. Egy ilyen kötelezettségvállalás — fűzte hozzá Kennedy — nem helyettesítheti a hivatalos szerződést, de elősegítheti egy ilyen szerződés megkötését. Végül az elnök felhívta az amerikai népet, hogy „saját házatáján vizsgálja felül a békéhez és a szabadsághoz fűződő viszonyát”. Kennedy, aki az Egyesült Államokban lévő faji konfliktus kiéleződésére célzott, kijelentette: „ma igen sok városunkban nem szilárd a béke és a nyugalom, mert nem teljes a szabadság ezekben a városokban”. Megnyílt a 32. Poznan! Ncnizeílíözi Vásár (Folytatás az 1. oldalról.) ményei, de felhívta a figyelmet a termelésben mutatkozó párhuzamosságokra is. A vásár megerősítette, hogy a KGST-országok közösen kidolgozott iparfejlesztési iránya helyes, mert a fokozott automatizálásra a legkorszerűbb technológiai megoldásokra, valamint a gépek legcélszerűbb és tetszetősebb formáinak kialakításéra törekszik. — Figyelemreméltó a vásár azért is — mondotta —, mert tükrözi a fejlett kapitalista országok előrehaladását az ipar különböző területgin, tehát tájékoztat arról, hogy mit kell tennünk a világszínvonal elérése érdekében. Ehhez hozzáfűzte: — a pavilonokat járva a korszerű termek még inkább megerősítették bennem, hogy a világszínvonalon való termelés világszínvonalú szakmai vezetést igényel. Ennek a többi között a tervezésben, a munkaszervezésben és a műszaki előrehaladásban kell megmutatkoznia. A magyar küldöttség vezetője benyomásait végül úgy fogalmazta meg, hogy a póznán i vásárt a kereskedelmileg rendkívül célszerű bemutató és Kelet—Nyugat kereskedőinek hasznos találkozója jellemzi. szerviz ellátást. Ehhez a témához kapcsolódva Váradi István, az építési ÁB elnöke tájékoztatta a tanácsülést arról, hogy 1965-re megkezdi működését egy új autószerviz. A helykijelölésre már javaslatot is tettek. Sugár Andor, a kereskedelmi állandó bizottság elnöke a város élelmiszerellátásáról beszélt. Több hozzászóló foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy kevés a városban a játszótér. Sárközi And.orné tanácstag tette szóvá először, hogy a város nagyütemű építése közben egyre kevesebb hely jut a gyerekeknek. Kiss Ferenc tanácstag szerint a tervosztály a parkosításnál vegye figyelembe azt is. hogy a gyerekeknek szükségük van játszóhelyre. Ezzel a témával kapcsolatban Fekete László vb-elnök válaszában javasolta, hogy azok az iskolák, amelyeknek megfelelő tágas udvaruk van, a nyári vakáció idején engedjék át az udvart a gyerekeknek, s egy-egy szülő lássa el a felügyeletet. Rónai Sándor elvtárs felszólalása A párt Központi Bizottsága nevében Rónai Sándor, a Politikai Bizottság tagja köszöntötte á tanácsülést, s a tervek megvalósításához sok sikert kívánt. Ezután arról beszélt, hogy a választást megelőző jelölőgyűléseken számos olyan javaslat hangzott el, amely most megvalósulásra vár. A városi tanács vonja be a munkába azokat a dolgozókat, akik aktívan részt vettek a választásokban. Helyes lenne, ha a jelölőgyűléseken elhangzottak végrehajtásába bevonnák a javaslattevőket is. így azok még jobban éreznék, hogy véleményük nem volt pusztába kiáltott sző. Amiket pedig anyagi okok miatt nem lehet egyik napról a másikra megvalósítani, vegyék előjegyzésbe, s fokozatosan, az elkövetkező évek során hajtsák végre. A megfelelő tempójú, gyors előrehaladást csak az biztosítja, ha a városi tanács mozgósítja a tömegeket. Megválasztották a Mtépi ülnököket A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság 1962. évi tevékenységéről és az 1963. évi munkatervről szóló beszámoló után a yárosi tanács tagsága megválasztotta a megyei és a miskolci járásbíróság mellett működő népi ülnököket. A tanácsülés a tanácstagok interpellációival ért véget. Újítás az öntözővíz biztosításánál Megyénket nemhiába könyvelte el ipari megyének a köz- tudat — és nemhiába egyik legnagyobb mezőgazdasági megyéje a valóságban országunknak. El kell ismerni, hogy már eddig is sok újat és bátor kezdeményezést hajtott végre a mezőgazdaságban, éppen az ipari dolgozók, értelmiségiek és mezőgazdasági dolgozók megértő _ összefogásával, egymás segítésével. Új kezdeményezés a régiek mellett Az országszerte ismertté vált „fancsali csoda” és ennek következményeképpen a lejtős területek újszerű gazdasági üzemszervezése, s a lejtős területű üzemek gépesítése, különleges agrotechnikája, de Tiszakeszj egyesített tsz- einek üzemszervezése és eredményei mellett sok más kísebb-nagyobb eredmény bizonyítja a fenti összefogás szükségességét. Az összefogás összekötő kapcsa az esetek legnagyobb részében a Hazafias Népfront járási, megyei és országos bizottságai és azok lelkes munkatársai, aktívái. Most az eddigi példamutató és országosan is tekintélyre szert tett kezdeményezések mellé a tiszapalkonyai Petőfi Tsz, és a Tiszapalkonyai Hőerőmű dolgozóinak közös ösz- szefogásából megszületett újfajta öntözési módszer zárkózik fel és hívja fel magára az illetékesek és szakemberek figyelmét. Sokat beszéltek és írtak már eddig is az ipari vizek mező- gazdasági hasznosításáról. A tiszapalkonyaiaknak: — a hőerőmű értelmiségi szakembereinek, a szocialista brigádokban dolgozóknak és a Petőfi Tsz tagságának gondolata a tetté válásig jutott el, Mi ez a gondolat? Az erőmű a hűtéshez szükséges vizet a Tiszából emeli ki és a hűtési folyamat elvégzése után kb. 10 C fokkal felmelegedett vizet eddig a Tiszába ’ szivattyúzták vissza. Egyszerű és kézenfekvő volt a gondolat, hogy ezt a már talajszint magasságig felemelt vizet ne engedjék vissza á Tiszába, hanem hasznosítsák a vízproblémákkal küszködő tsz-kertészetekben, mely a hőerőmű közvetlen szomszédságában terül el; A tsz eddig a vizet az úgynevezett Sajó-csatornából kétszeres emeléssel vette és ez bizony nem volt olcsó mulatság. De az egyre fejlődő TVK üzemeiből kikerülő szennyvíz is veszélyezteti ezt az öntözési lehetőséget, és azt ma már bizonytalanná is teszi. A tsz vezetői már 1961-ben gondoltak a csőkutas öntözés bevezetésére, de ez hosszadalmas és drága öntözési módnak ígérkezett. A sok gondolkodás és töprengés után jutott a hőerőmű szakembereinek eszébe a már egyszer kiemelt II. K ongó egyes részein a korbácsbünletést csak 1959-ben, a függetlenség küszöbén szüntették meg. A hírhedt „kék könyvecske” úgy látszik nemcsak portugál, illetve dél-afrikai találmány. Kongóban Is ilyen munkavállalási igazolvány döntötte a XX. században rabszolga- sorba a munkást, aki nem mehetett el munkahelyéről, amíg munkaadója aláírásával nem igazolta beleegyezését. Hogyan történt a munkások toborzása? Egy idős bennszülött. Lumumba pártjának küldötte az Afrikai Népek II. Konferenciáján erről így számolt be: És a pokrócok? „Egy nap kereskedők jöttek a. falunkba. Sose láttuk, azelőtt őket. Sört adtak nekünk, az asszonyoknak kelméket és/ pokrócokat mutogattak. A törzsfőnök asszonyainak tetszetlek ezek a dolgok. A kereskedők ajándékokat ad.ta.k nekik és mfís asszonyoknak is. A főnök erre néhány fiatal férfit, köztük majdnem gyerekfejjel engem is, a kereskedők rendelkezésére bocsátott. Katangába kerültem egy rézbányába. Másfel évig csak enni kaptam és hálóhelyet egy barakkban. Amikor fizetés felől érdeklődtem, ez volt a válasz: — És a pokrócok? Es a finom, drága kelmék?" Sir Basil Davidson angol politikus és közíró alighanem joggal állapíthatta meg: „A Leopold-rendszer néhány évtized alatt több afrikait pusztított el, mint az egész múlt században a rabszolgakereskedelem.” . A Lipót-féle módszerek már akkor is nagy felháborodást váltottak ki világszerte. A közvélemény nyomása olyan probléma volt. hogy tenni kellett valamit. Elmondhatjuk, hogy a belgák királya a rá jellemző gátlástalansággal oldotta meg ezt a problémát is. Elismerte, hogy megbízottai úgy látszik „nem mindig helyesen” jártak el és hogy a kongói négerek sorsa jobb kezekben legyen, ez a hatalmas afrikai terület megszűnik az ő magánbirtoka lenni. Ehelyett belga gyarmat lesz. Ezzel kezdődött meg a belga uralom második ,,hivatalos” szakasza. Formailag történt egy és más. Például az, hogy a belga helytartók mellé a gyarmatosítók minden hatáskör nélküli helyi szerveket kreáltak bennszülöttekből. Hogy mennyire nem vették komolyan ezeket sem, valamint a nemzetközi közvélemény megnyugtatására szánt „kongói alkotmányt” sem, arról sok más mellett a következő adat tanúskodik: Ez az alkotmány nyíltan kimondta, hogy ha egy helyi kongói miniszter htörvénysértést” követ el, azonnal Belgiumba szállítandó és belga bíróság elé állítandó... Természetesen nagy erővel folyt a kolonializmus ideológiai aláduco^ lása, a hittérítők tevékenysége. Érdekes mozaikja a kongói történelemnek, hogy a vallási nevelés nem egyszer visszaütött a gyarmatosítókra. A missziónáriusok ugyanis az úr előtti egyenlőséget prédikálták — és éppen ezzel a jelszóval söpört végig egy felkelés a belgák ellen. Vezetője a keresztény erkölcs alapjaira apellált, testvériséget, egyenlőséget, kizsákmányolás nélküli életet hirdetett és „II. Jézusnak” nevezte magát... J. Kapenda Tshombe et Fils Moise Csőmbe már a „hivatalos” belga gyarmatosítás leülepedett időszakában született, az angolai határ mentén, a Lulus folyónál, Sandoában. Apja, Joseph Kapenda Csőmbe, szemfüles, ügyes ember volt. Megszimatolta azt a lehetőséget, hogy a kolonializmus egy szűk bennszülött rétegnek képes és hajlandó morzsákat juttatni gazdagságából. A család egyébként is a lunda törzs egyik leggazdagabb famíliája volt és Joseph hozzálátott, hogy kicsiben megpróbálja utánozni, amit a fehérektől nagyban látott: terményeiből, állataiból pénzt csinálni, aztán a pénzből — még több pénzt. Először kis üzleteket nyitott szülőfalujában, magában Sandoában. Felismerte, hogy ha összeköttetést teremt városi nagykereskedőkkel, olyan árucikkeket hozhat boltjába, amelyekért a teljesen tájékozatlan négerek aránylag óriási értékeket adnak, ezeket viszont a városban lehet értékesíteni. Két év múlva már a szomszéd faluban is üzlete volt. Az öregre már akkor az volt a jellemző, ami fiának is legfőbb sajátossága lett: a fehér tőke ügyes tanítványának bizonyult. Esztendők múlva a belga kézben lévő Elisabethville-i újságok hirdetési rovataiban rendszeresen olvasható volt ez a cég-név: „J. Kapenda Tshombe et Fils", vagyis J. Kapenda Csőmbe és fiai. Josephnek ekkor már tizenhat nagyobb üzlete, számos kis kócerája volt, azonkívül nagy hotelje magában Elisabethvilleben, fűrészmalma. Óriási ültetvényeiről saját teherautóinak serege hordta a jól jövedelmező trópusi terményeket. Egy szó, mint száz: Moise Csőmbe kereskedelmi érzékkel fölös mértékben megáldott édesapja Jett Belga-Kongó első bennszülött milliomosa. Áramvonalas sportkocsik Joseph a jó kiállású, magabiztos, megnyerő mosolyú Moiset szerette legjobban fiai közül. Gyakran mondogatta: az a szándéka, hogy a fia „tovább növelje” a család jól megalapozott hírnevét. Moise első iskoláit a helyi methodista misszióban végezte el. Középfokon a közeli Kanena városka methodista tanítóképzőjében tanult. A misszionárius pedagógusoktól könyvtárosi szakképzettséget szerzett. K örnyezete afféle vidám, kedves fickónak ismerte. Apja nagy bánatára azonban hamar kiderült, hogy a kereskedelem nem csábítja. Általában: semmiféle rendszeres munka nem csábítja. Egyszerűen az történt vele, ami annyi elkényeztetett, túlságosan nagy jólétben élő fiatalemberrel: élte a gazdagok világát és ez teljesen kielégítette. A Time című amerikai lap szavaival: „A fiatal Csombenak a szó szoros értelmében aranyélete volt. Mindene megvolt, amit kívánt, áramvonalas sportkocsija, természetesen lenyűgözte a lányokat.’’ (Folytatjuk.) Tiszavíz öntözővízként! értékesítése. A gondolatpt tett követte és a hőerőmű üzemi párt- szervezete, az értelmiségi dolgozók kollektívájával társadalmi munkában elkészítette az újrendszerű — és legyünk őszinték, országos viszonylatban ma még példa- nélkül álló — öntözési módszer részletes tervét és költségvetését Elkészült a terv A terv szerint a hőerőmű által kiemelt és talajszintre hozott elhasznált hűtővízből 4,5 köbméter/sec. áll rendelkezésre. Ez évben a tsz már 200 kát. holdat öntözhet A bekerülési összeg igazán minimális, mert egy köbméter víz költsége a helyszínen mintegy 5—6 fillért tesz lei. Ilyen olcsón semmi más eddig ismert víznyerési móddal sem tudnak vizet biztosítani; A lehetőségek azonban ennél sokkal nagyobbak, mert több száz hold mezőgazdasági terményt, takarmánynövényt és rétet, legelőt is öntözhetnek a tiszapalkonyaiak ezzel az olcsó vízzel, ha kiterjesztik ezt az öntözési módot; Mik a feltételei annak, hogy ezt " a víznyerési módot a Petőfi Tsz minél előbb kihasználja és a kát holdanként hozamát növelje, sok zöldséget és húst biztosítson a fejlődő Tiszaszederkény ipari munkásainak? A terv a hőerőmű értelmiségi dolgozóinak és pártszervezetének munkája nyomán már készen van; A kivitele^ zésnél pedig első helyen a hőerőmű ipari dolgozói, és ezek közül első helyem a szocialista brigádok vállalták, hogy a szükséges csöveket beszerzik; azokat a helyszínen összeforrasztják és a lefektetésnél is adnak segítséget A Petőfi Tsz tagsága is vállalta, hogy saját erőből biztosítja a lefektetéshez szülésé* ges kézi és fogatnap szükségletet, de ezenfelül is saját erőberuházásként részt vállal a költségekből; — A tervek végső megvalósításához azonban még mintegy 300 000 to~ rínt hitel lenne szükséges —' és ezt az arra illetékes megyei szervektől kéri és várja a tsz. Amennyiben ez a szerény költségkeret biztosítást nyer, úgy a hőerőmű és a tsz vállalja, hogy hat héten belül üzembe helyezi az ország első talajszintre emelt ipari hűtővíz öntözővízként való hasz-1 nosítását biztosító csővezetéket. A tiszapalkonyai Petőfi Tsz jelenlegi kertészete már felkészült a megnövekedő feladat ellátására, hatalmas területen, gondosan kezelt melegágyakban növekszenek a különféle palánták, hogy 200 kát. holdra kiültetve élvezzék a Tisza vízénél mindig 10 C fokkal melegebb öntözővizet; De szaktudásban sincs hiány* mert régi, tapasztalt szak-* ember vezeti a kertészetüket és mellette 18 fiatal, 18—20 éves szakmunkás vizsgát tett kertészlány várja az olcsó öntözővizet; Bcnárd GéMl __ ina rn&csm Hrusc sov fogadta Wilsont és fimer marsain Hruscsov hétfőn fogadta Harold Wilsont, az angol Munkáspárt vezetőjét, aki az Interparlamentáris Unió szovjet csoportjának meghívására tartóz- kodik a Szovjetunióban. Hruscsov és Wilson baráti beszélgetést folytatott a nemzetközi helyzetről és a két felet érdeklő egyéb kérdésekről. A beszélgetésen jelen volt Gordon Walker, a Munkáspárt egyik vezető személyisége, J. Slater parlamenti tag és Ennals, a Munkáspárt végrehajtó bizottsága nemzetközi osztályának vezetője, szovjet részről pedig Gromiko külügyminiszter. Hruscsov vasárnapra meghívta moszkvakörnyéki nyaralójába a Szovjetunióban tartózkodó Amer marsallt, az Egyesült Arab Köztársaság al- elnökét. Amert Hruscsov nyaralójába elkísérte Mohammed Murad Ghjlcb, az EAK moszk- j vai nagykövete. Már nem sláger a nyugatnémet gazdasági csoda. Új sztár lépett a helyébe; az olasz csoda. Lám, csodák nélkül mit sem ér az élet Nyugaton. Azt mondják hát az elbűvölt propagandisták, hogy a dolce vita már mindenki számára lehetséges olaszhon szépséges tájain. Erre előáll Mrs Judith Coeln, a Newsweek hasábjain és tapintatlanul felteszi a kérdést: Ha Itáliában csakugyan van gazdasági csoda, akkor miért nyert újabb egymillió szavazatot az Olasz Kommunista Párt a legutóbbi választásokon? Különböző magyarázatokat sorol fel a kérdés feltevője. De ő maga úgy véli, hogy a legfrappánsabb magyarázat mégis csak az, hogy „az olasz gazdasági csoda csupán egy piciny százalékát érinti az összlakosságnak: a gazdagok gazdagabbá válnak, a szegények pedig szegények maradnak ..Lám, lám, ki hitte volna? De a jeles Mrs még azt is megjegyezte, hogy: „Sok milánói ipari munkás a nélkülöző Délről származik. Ezeknek sokat, kell dolgozniuk alacsony bérekért, a különórákért pedig nem kapnak semmit”. Ugyanekkor látják azonban a tulajdonosok és hozzátartozóik elképesztően botrányos luxuséletét. Azt a bizonyos dolce vitát, amelyhez éden örömei egy silány vurstli produktumai lehetnek csak. Mindezt betetőzi az uralkodó politikai körök sajátos erkölcse, ami „cinikussá teszi az olaszokat saját kormányukkal szemben” — írja a jeles Mrs. Es a poén? Az lenne a csoda, ha az olasz csoda — nem kommunista előretörést szült volna. A. A. Csoda Itáliában
