Észak-Magyarország, 1963. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-09 / 133. szám

Vasárnap, 1953. Június 9. ESZAKMAGTARORSZÄG 9 Ä bementei „másodék lépcsőfokért" 6000 tonna PVC-por évente — 1967 után 30.000 — VÉG YTER V-kirendeliaég létesíiéséncli gondolata Még így „együtt” nem lát­tam a bérén tei PVC-gyárat. Mindig hiányzott valami; hol itt szereltek, hol ott. De most már gigantikus „górcsöveivel”, óriási tartályaival, egy gomb­nyomásra működő kiszolgáló üzemrészeivel a kész gyár be­nyomását kelti. Ezt az új létesítményt te­kintette meg csütörtökön dr. Szekér Gyula, a nehézipari miniszter első helyettese. Dél­utánba nyúló gyári sétájának végállomása az az üzemrész volt, ahol megszületik a gyár kincseket érő terméke: a PVC- por. E nagy gazdagságot ígérő alapanyag megjelenésével le is zárult az üzem történetének első szakasza. — Az első lépcsőfok — ahogy ezt dr. Szántó István, a gyár igazgatója megfogalmaz­ta. A tapasztalatok rögzítésén kívül a miniszterhelyettesi lá­togatásnak ez volt a főcélja: megtudakolni, miként készült fel a gyár a második lépcső­fok „meglépésére”. Vagyis a gyár termékének, a PVC-nek mennyiségi és minőségi téren a világszínvonal csúcsáig való eljuttatására. Tudott dolog: a gyár jelen­legi termelése évi 6000 tonna. Ha az 1907-ig tervezett máso­dik lépcsőfok beruházásai si­keresen és rendre megvalósul­nak: remény van e mennyiség ötszörösének előállítására. Sőt, a műszaki vezetők nem voltak bátortalanok kiejteni a bűvös 50 ezer tonnát sem. Dr. Szekér Gyula többször érdeklődött: — Milyen tényezők akadá­lyozhatják a második lépcső­fok megvalósítását? A gyár műszála gárdája ek­képpen válaszolt: — A tervdokumentációk ké­sedelmes szállítása, a bel- és külföldi vállalatok, külkeres­kedelmi szervek nem éppen összehangolt együttműködése, a 31. sz. Építőipari Vállalat súlyos munkaerő hiánya, és nem kis mértékben a lakás- és munkásszállás-gond. Magas színvonalú mérnöki vita következett ezután, amely­nek magva a megoldás kere­sése volt. Bárczi Béla, az MSZMP Bor­sod megyei Bizottsága ipari osztályának vezetője egy-két sarkalatos kérdésben kész ja­vaslattal állt elő: —• A beruházások elhúzódá­sának és hiányosságának meg­szüntetésére alkalmasnak lát­szana egy nagyobb létszámú VEGYTERV kirendeltség léte­sítése Kazincbarcika területén. E kívánságot indokolja az is. hogy a kazincbarcikai vegy­ipar 20 éves távlati fejlesztési terve igen sok feladatot ró azokra a tervezőinkre, akik a továbbiakban a BVK és a BVM fejlesztésén munkálkod­nak. A megyei pártbizottság szükségesnek látja a kivitelező vállalat megerősítését és a sze­relőipari vállalatok felfrissíté­sét. A lakás és munkásszállás gondjait ideiglenesen meg le­het oldani, de múlhatatlanul szükség lesz egy korábban ter­vezett 800 személyes munkás­szálló felépítésére. A tökéletesebb kooperációt illetően dr. Szekér Gyula elv- társ a minisztérium anyagi és erkölcsi támogatásáról bizto­sította a gyár vezetőit. Sor került a beszélgetés kapcsán a vegyiparra vonatko­zó jövő körvonalainak meré­szebb vázolására is. Mi törté­nik akkor, ha a PVC-gyár olyan mennyiségű alapanyagot gyárt, amelyet a műanyagfel­dolgozó ipar. nem képes majd fogadni? A KGST gazdag lehetősége­in kívül szóba került egy mű­anyaggyár megépítésének ter­ve is, amely az 'alapanyagbázis tőszomszédságában épülne fel, esetleg az Alföld iparosítatlan térségein. Szóba kerültek nagy­volumenű PVC-cső gyártási tervei is, amelyek többek kö­zött a mezőgazdaság különbö­ző területein „funkcionálná­nak” elsődlegesen. Az országos jellegű vegy­ipari problémák megnyugtató megtárgyalása után dr. Szekér Gyula ekképpen nyilatkozott: — A miniszter elvtárs a Ne­hézipari Minisztérium köszö­netét fejezi ki a Berentei Ve­gyiművek minden vezetőjé­nek, dolgozójának a lelkes, odaadó munkáért, amelyet an­nak érdekébe fejtettek ki, hogy minél előbb, megjelenjen a PVC-por, népgazdaságunk c fontos alapanyaga. A látogatás kapcsán nem egyszer felmerült a vegyipar húsz éves távlati terve, ezúttal még számukra is újszerű meg­fogalmazásban: — A fővárosi vegyiművek „felvevő” képessége egyre szű­kül. — telítődik. A jövő vegy­iparának fellegvára Borsod megye lesz. — párkány •—i Tapolcai képeslap Csónaliúzás a tapolcai tavon. KfJIpjmm ^ frtinaFYfi 1 H* U»M» 0*R OOOOOOOO.OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCÄ M IUTÁN az összeíráson-* «r g rr • t / g óhatatlanul népszerű.^ ----- ' jLC Ü.OAtÚ- PlŰi-ClJ EL v e lett Ki mit tud? ve-* * * télkedő visszavonhatatlanul* befejezéshez közeledik a Ma­gyar Televízió műsorában, a Ki miben tudós? című igen értékes, tudományos vetélke­dő viszonylag szűk érdeklő­dési kön-e tarthat csak szá­mot a milliós nézősereghez képest, a Ki minek mestere? néven kezdeményezett, egész­séges célkitűzésű mozgalom pedig valahol a feledés ho­málya, de legalábbis a nagy nyilvánosság előli el­zártság felé tart, az ifjúsági versengésekben csak szórako­zást keresők kívánságára ösz- szeült a KÖSZIGBIZ (Köny. nyed Szórakozási Igények Bi­zottsága), hogy megvitassa: mi legyen az új, sok szórako­zási lehetőséget, sok mulatsá­got biztosító, nagy közönsé­get vonzó, nyilvános verseny­zési forma. Hosszú-hosszú, sok-sok órát és reprezentá­ciós költséget felemésztő ta­nácskozás után, éppen a most vége felé közeledő Ki mit tud? tapasztalataira építve, úgy határozott a bizottság, hogy az eddigi verseny- formát tartja fenn. csak éppen negatív előjellel. Azt még nem döntöt­ték el, hogy a verseny cí­me Ki mit nem tud?, vagy Ki miben kontár? legyen, de az alapszabályokat, illetve rész­vételi feltételeket már kidol­gozták, és kísérletképpen meghallgattak néhányat az első jelentkezők közül. A verseny zsűrijének elnö­AKI AZ ISKOLÁBAN MEGSZOKTA A PUSKÁZÁST Majdnem akasztója h umor Testvérgyilkossággal vádol­ván áll a bíróság előtt egy fia­talember. Verekedés, családi csetepaté közben megölte az édes testvérét. A dulakodás, ami a halálos szúrást megelőz­te, eléggé hosszúra nyúlt. A bíró az iránt érdeklődik: va­jon dulakodás közben beszél­tek-e egymással? — Hogyne — feleli a vádlott. — Es miről beszéltek köz­ben? Hát szidtuk egymásnak a jó édesanyját... Gondolatok a nőkről Az asszonyokkal valahogy úgy vagyunk, mint a modem festészet­től: vagy szeretjük őket, vagy nem, de teljesen hiábavaló volna a megértésükre törekedni. * Ha egy nő magyarázni kez- di egy férfinek, hogy miért szereti, biztosak lehetünk ben­ne, hogy már nem szereti. Ami *z asszonyok bőbeszédűsé­gét illeti, a nők két fajtáját külön­böztetjük mec: egyesek állandóan beszélnek, mások sohasem hallgat­nak, _ loan Dan: A humorista gyereke A HUMORISTA impozáns férfiú, aki mindent észrevesz. Tollhegyre vette már a leg- hirhedtebb csibészeket, spe­kulánsokat, és más széltoló­kat. Semmi sem kerüli el fi­gyelmét, senkinek sem ke­gyelmez. Rettenetes egy fér­fiú. Éljen sokáig! Most éppen dolgozik. Mel­lette egy széken ül Lica ne­vű' tízéves fia. Cukor egy gyerek. Apuka ír, radíroz... ír... látszik, hogy nincs ihlete. S ha a humoristának nincs ihlete, olyan, mint a ketrecbe zárt oroszlán. S most még Lica is' macerálja. — Apuci... — Igen. — Csinálj nekem repülőt. — Hagyj békén! — Apuci, este megint ná­lad alhatom, mint tegnap­előtt? — Most nem érek rá. — Apuci! Tegnapelőtt éj­jel olyan érdekes voltál... Almodban egy szőke néniről beszéltél és azt mondtad, hogy szereted. — Mi az... ? Ülj csak ide gyorsan apuci térdére! Mondd .., Elmondtad anyu­nak is?_ — Persze. De azt mondt hogy az a szőke már rét ügy. Az éjszaka egy barr néniről beszéltél, akivel mii dig szoktál találkozni. — Mit beszélsz, Lica? Vái apuci, mindjárt csinál ne ke repülőgépet. És még m mondott anyuci? — Azt mondta, hogy dé ben eljön hozzánk Spirido bácsi a fejszével. — Igazán? Kit akar agyői csapni ? — Téged! — Szent isten! Hány óra Majdnem tizenkettő. Nahá én megyek. Dolgom van városban. — Apuci, meg sem pi szilsz? — Nincs időm. — Ha megpuszilsz met mentelek Spiridon bácsitól. — Hogycn? — Nagyon egyszerűen. Ti dód... te nem is szoktál bt szelni álmodban, csak én te láttam ki az egészet, hogy le gyen témád. — Igeeen...? Nahát.. Ügyes gyerek vagy. Lice Okos kisfiú vagy! Gyér hadd pusziljon meg apuci! (Forditútía: Zalányi Sándoi ke a KÖSZIGBIZ képviselője volt, tagjai között szakkép­zett és közismert kiváló lai­kusokat és szóra sem érde­mes szakmabelieket láttunk. A jelentkezők egy cilinder­ből húzták ki a sorszámot és annak sorrendjében léptek a pódiumra. E LSŐNEK bizonyos Han­nibál nevű hadfi je­lentkezett, aki az egy­kori rosszhiszemű diákok sze­rint azelőtt portás volt, amire a Hannibal ante portás szö­vegű valamikori diákfenyítő citátum is utal, de az nem számít. Ez a meglehetősen régi gentlemen azt akarta be­bizonyítani, hogy át tud men­ni elefántokkal az Alpokon, holott semmi keresnivalója nem volt az említett hegy­ségnek sem innenső, sem pe­dig túlsó oldalán. A mutat­vány nem sikerült és a zsűri egyhangúan ültette le a szé- gyenpadra. Jelentkezett egy Noé nevű kontár hajóács, aki vízügyi szakértőnek mondta magát és azt állította, hogy a yachtjára az emberiség és az állatiság javát tudja kivá­logatni ; olyan egyedeket, akik­nek érdemes túlélni egy is­tencsapást. Hivatkozott vala­mi régi hasonló tettére, mire őt is a szégyenpadra ültették. Erre jött valaki, aki mondta, hogy ő az úr, és ért, a világ teremtéséhez. Nos, azt a bi­zottság is látta, hogy a világ némileg el van fuserálva. ezért érdemben nem is mérlegelte a produkciót, hanem a jelentke­zőt további önképzésre utalta Egy Attila nevű újabb had­vezér sűrű ostorpattogtatá: közben azzal büszkélkedett hogy milyen remekül ért a fe leségek kiválasztásához, de bi zonyítani már nem volt ide je, mert a b. nejével töltött el só éjszakán elhalálozott. Exhu­málása eddig nehézségekbe üt között, mert a hármas koporsi igen mélyre süllyedt az iszap ba. Fején babérággal, égj Julius Caesar nevű ú; bemutató tanítást akart tar­tani fogadott gyermekei helyes v neveléséről, d< az előadás elmaradt, mer egy bizonyos Brutus, meglehe lösen illetlenül, mondhatnám brutálisan, megölte, — mint-eg; illusztrálva a meg nem tartót előadást. A katonák sorábai jelentkezett egy Nagy Sándo névre hallgató imperialista Azt hencegte, hogy ő mindet csomót, göböt, hurkot, kötél és pertlicsomót könnyűszerre megold, de már az elsőnél, ; gordiusinál elfutotta a pulyka méreg, kirántotta a kardját, é mérgében szétkaszabolta a sze rencsétlen görcsöt, és ezér síirgősen diszkvalifikálták; A ztán jött valami Ko lumbus Kristóf, aki tár sasutazást szervezet Indiába, de oda sohasem jutót el, mert Amerikába tévedt, é behozta Európába a krumplit meg a dohánvjövedéket, össze következményeivel. Öt is ; szégyenpadra ültette az antini kotinista zsűri. Jött egy hajdú aki harangöntésből akart vizs gázni, jelentkezett Diogenes aki lakást akart igényelni ille lék lerovása nélkül, egyszeri ívpapíron, minekfolytán élet végéig a piaci polgároknak le fetyelt, mint Kakuk Marci, é lakás hiányában egy hordóbaj lakott. Egy maszek borkereske dő is jelentkezett, és arról fe cserészett, hogy ő szőlőből esi nált borral is szokott foglal kozni, dé ezt senki sem hitte e neki. Végül előjött az Országo Rendező Iroda képviselője é azt akarta bebizonyítani, hog; az ő rendezvényeik mindenko a kultúra terjesztését szolgál ! jak, mire a KÖSZIGBIZ kép viselője kihirdette a zsűri dön tését: e legutóbbi versenyzt cseréljen helyet az eddig má: leültetett versenyzőkkel. Az első kísérlet az új ver sengés bevezetésére biztati volt. Előreláthatóan, nagyoi népszerű lesz, hiszen igen so kan vannak, akik valamit nen tudnak. Meg nem erősített hí rek szerint, maga a KÖSZIG BIZ is jelentkezik: azt akarj; bebizonyítani, hogy tud nagj érdeklődésre számottartő, tar­talmas, hasznos, jó tömegmű sorokat szervezni. Legalábl olyan sikere lesz, mint az eddi- gi jelentkezőknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom