Észak-Magyarország, 1963. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-09 / 133. szám

ESZÄKMAGYARORSZÄG Vasárnap, 1963. június 9: Mi is az a „Kapitalista Kiáltvány”? As ideológia seg-súgóiban A kommunizmus meghódítja az emberek szívét és értelmét, s mindjobban kiszorítja a ka­pitalizmust és ideológiáját. Az imperialisták ezért mindenfaj­ta módszerrel igyekeznek fel­tartóztatni, vagy visszaszoríta­ni a szocializmust. Az előrelá­tó burzsoá politikusok elsősor­ban az ideológiai diverzióhoz . folyamodnak. Sohasem volt ilyen éles az ideológiai harc, mint most. Az Egyesült Államokban óriási összegeket fordítanak a „kommunizmus elleni harc” módszereinek és eszközeinek tanulmányozásával foglalkozó kutatóintézetekre. Ezek a kom­munistaellenes intézetek ideo­lógiai, politikai és katonai stra­tégiai kérdésekkel foglalkozó „tanulmányokkal” árasztották el az amerikai könyvpiacot. Ezek a művek célzatos és sok esetben, nyíltan provokációs és agresszív jellegűek. Nemrégiben megismerked­hettünk a kapitalizmus ideoló­giai „credo”-jával, a „Kapita­lista Kiáltvánnyal”, amelyet Kelso és Adler, amerikai „ku­tatók” írtak. E mű szerzői még arra is jogot formáltak, hogy művükkel felcseréljék Marx és Engels Kommunista Kiáltvá­nyát. Széleskörűen reklámoz­ták Amerikában az amerikai „kutatók” Hosszadalmas konf­liktus című, az Egyesült Álla­mok külpolitikájával - foglalko­zó könyvét. E könyv a szocia­lista országok elleni különféle koholmányokban és rágalmak­ban bővelkedik. Nemrégiben Az előretolt határvonalak ame­rikai stratégiája címmel újabb nagy monográfia látott napvi­lágot. Szerzői: P. Straus-Hupe, E. R. Kinter és E. T. Possoni szociológusok, a Pennsvlvaniai egyetem külpolitikai tudomá­nyos kutatóintézeteinek mun­katársai. A könyv szerzői ki­hangsúlyozzák, hogy a mű elő­készítésekor az Egyesült Álla­mok állami, politikai és kato­nai vezetőivel tanácskoztak és kijelentik, hogy sikerült kidol­gozniuk az „előretolt határvo­nalak amerikai stratégiáját”, amelynek segítségével az Egye­sült Államoknak, úgymond, si­kerül kiszorítania a kommu­nizmust előretolt állásaiból. Hidegháború új módon Miben áll az „előretolt stra­tégiai határvonalak” lényege? Mint a szerzők állítják, „a lakosság gyors növekedése erő­sen — néha döntő módon be­folyásolja a XX. 'század politi­kai és társadalmi problémáit... A kezdő túlnépesedési világ­válság a Nyugat elé példátlan politikai, gazdasági, társadalmi és katonai problémákat állít”. Nyilvánvaló, hogy ez ponto­san az a neomalthusianizmus, amelyet nemcsak a kommunis­ták, hanem a nem kommunis­ták is réges-rég megcáfoltak. A monográfia szerzői ebből kiindulva határozzák meg az amerikai politikai stratégia célját. Az amerikai politikának arra kell törekednie, hogy megelőzze a most érő kataszt­rófát, és olyan új világrendszer létrejöttét segítse elő, amelv a műszaki haladásnak megfelelő­en (beleértve az atomenergia elterjesztését) tudja irányítani a lakosság növekedését és az emberiség forradalmi törekvé­seit.” A háború, mint az emberek megsemmisítésének eszköze A szerzők síkraszállnak a műszaki haladásért, de fellép­nek a „lakosság csökkentése” mellett és az emberiség forra­dalmi törekvései elleni harc mellett. A háborút, mint az emberek megsemmisítésének eszközét emlegetik. Az emberek emlékezetében még élnek a hitlerista fasiszták bűnei. Ez a mostani felújított agresszív stratégia feltárja az „előretolt határvonalak amerikai straté­giájának” valódi értelmét: a vi­láguralom nevében csökkente­ni kell a. lakosságot. Ugyanaz a világuralmi eszme, csak ez­úttal nem német, hanem ame­rikai. Elsősorban azt tanácsolják, hogy az „előretolt hátárvonalak stratégiájának” megfelelő poli­tikai irányvonalat kell válasz­tani. „Az Egyesült Államok­nak magához kell ragadni a kezdeményezést annak érdeké­ben, hogy elzárják (!) a kom munista irányítás alatt leve társadalmakat és megsemmisit- sék a vasfüggöny mögötti kom­munista mozgalmat. Ennek ér­dekében az Egyesült Államok­nak előnyös katonai pozíciót kell elfoglalnia a kommunista tömbhöz képest és lélektani, ideológiai és politikai támadást kell indítania, hogy kihasznál­ja a kommunista befolyás szfé­ráján belüli szemmellátható el­lentéteket.” Az amerikai monopóliumok világuralmi igényeit figyelem­be véve, a szerzők nyíltan ki­jelentik: „Ha a világuralomra pályázó már kedvező lehetősé­geket kapott, nyilvánvalóan ostobának számítana, ha nem élne az alkalommal, hogy egy­szer, s mindenkorra leszámol­jon az ellenséggel és saját fel­tételeit diktálja neki", igaz, hogy a szerzők elismerik: „Ter­mészetesen a legszörnyűbb az a tény, hogy az emberiség nagy részét néhány óra alatt meg le­het semmisíteni. Most talán ez központi kérdés, amely körül az egész politikai harc folyik”. Az amerikai ideológusok azon­ban korántsem a helves követ­keztetést vonják le és úgy vé­lik, hogy az Egyesült Államok­nak ..megelőző csapásra” kell készülnie. Nem véletlen tehát, hogy stratégiájukat új változatú hi­degháborúnak nevezik. Ez em­lékeztet Eisenhower elnöki tiszt­ségre lépése előtti fejtegetései­re, amikor három lehetséges külpolitikai irányvonalról't be­szélt, mégpedig: a. megbékélés­ről, a háborúról és a hideghá­borúról. Az elsőt ostobának, a másodikat veszélyesnek és a harmadikat bölcsnek nevezte. A könyv szerzői a harmadik1 irányvonalat fejlesztik tovább. Véleményük szerint az ameri­kai vezető köröknek a réginél határozottabban kell cseleked­niük a szocialista tábor ellen, nemcsak egyszerűen „feltartóz­tatniuk”, hanem „gyengíteni­ük” kell a kommunizmust, éket kell verniük a szocialista tábor országai közé. E stratégia ideológusai síkra­szállnak azért, hogy az ameri­kai kormány minden vonalon kezdjen politikai háborút a kom- munizmus ellen: „A politikai háborúhoz tartozik a diplomá­cia, a világkereskedelem, az információszolgáltatás, katonai tevékenység és más kormány­os nem kormánytevékenység ” Propaganda az ejíyní»yiieknek A szerzők kénytelenek elis­merni: „A kommunista vezetők ideológiája gyakorlati tevé­kenységük által erősödik. Az elméletnek és a gyakorlatnak ez az egysége ,adott végülis a kommunistáknak óriási hatal­mat ... Egy kommunista kétel­kedhet ugyan néhány részle­ges ideológiai kérdésben, de a marxista—leninista tanítást egészében vitathatatlannak tartja”. Azon sajnálkoznak, hogy a politikai háború folyta­tását az gátolja, hogy az ameri­kaiak „nem tudnak átfogóan gondolkozni.” E stratégia ideológusai sza­bad világot” akarnak és kijelentik, hogy a nemzeti államok mai rendszere nem tudja többé megoldani az em­beriség előtt álló bonyolult fel­adatokat. Létre kell hozni az emberiség politikai világszer­vezetét, a „szabad világot”. Eleve« emlékek Van egy, irat a Miskolci Ál­lami Levéltárban, ami olyan eseményt rögzít szavakban, ami akkor csak elhintett ma- gocska volt, de évek során erős, terebélyes, kidönthetetlen fa nőtt belőle. Harmincnégy évvel ezelőtt történt Diósgyőr községben. A Széchenyi utca egyik házacská­jának udvari épületében fiatal és idősebb kőművesek, ácsok gyülekeztek. Néhányan az ajtó­ban, a kapuban, a közeli utca­sarkon álltak. Bátorították,^biz­tatták az újonnan érkezőket, mert bizony sokan vissza akartak először fordulni, ami­kor látták; majdnem annyi a csendőr, mint a vendég, A jegyzőkönyvben a többi között a következőket olvashat­juk: „Fölvétetett Diósgyőr. 1929. évi augusztus hó 25 napján, az építőmunkások alakuló köz­gyűlésén. Napirend: a Magyar- országi Építőmunkások Orszá­gos Szövetsége diósgyőri helyi csoportjának megalakítása.” Ezen az alakuló közgyűlésen az egyik fiatal kőművest, Ta­más Károlyt választották meg jegyzőnek. A sárguló jegyző­könyv vezetője most személye­sen is feleleveníti az akkori eseményeket, itt, munka­helyén. a Borsod megyei Ál­lami Építőipari Vállalatnál. A szervezkedés kezdete — Most, hogy ez évben ün­nepeljük az építő- és faipari szakegyletek szakszervezeti szövetséggé alakulásának hat­vanadik évfordulóját, az emlé­kek még jobban élnek bennem. — mondja az 59 éves. jó kedé­lyű, a munkában fáradhatatlan munkás. Különösen jól emlék­szem arra az időre, amikor be­Hogyan működik a miskolci foto-klub ? Miskolcon, a Kazinczy utca 20. számú házban van egy szerényen berendezett kis he­lyiség,. egy klub, ahová feltű­nően gyakran érkeznek külföl­di vendégek. No, nem szóra­kozni, hanem beszélgetni, ta­nácskozni, vitatkozni. Milyen témákról? Megszerettetni a foto-müvészetet A klub három legfontosabb célkitűzése a viták, beszélgeté­sek tárgya. Tehát először is: hogyan adhat ez a klub tagjai számára mind magasabb szín­vonalú elméleti és gyakorlati szakmai továbbképzést. Má­sodszor: miként születhet egy­szerre több művészi alkotás. És végül, a klub főtitkárának szavait idézve: „hogyan lehet­ne még jobban megszerettetni az emberekkel a foto-művésze- tet és ezáltal csiszolni a töme­gek ízlését.” Ezek után talán mondanunk sem kell, hogy a miskolci foto- klubról van szó. Arról a klub­ról, melynek létezéséről sokan tudnak, (gyakori kiállítá­sait mindig sokan tekintik meg), de csak kevesen tudják, hogy ez a foto-klub 1952-ben, az országban elsőként alakult meg. — A miskolciak tapasztala­ta) alapján, 1957—1958-ban jöttek létre országszerte a foto- klubok, — hallottuk Tárcái Béla főtitkártól, aki a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnökségi tagja is. Barátok a világ minden táján A miskolci fotósoknak a vi­lág minden táján vannak ba­rátaik. Közel 90 külföldi klub­bal tartanak rendszeres kap­csolatot. Különösen hasznos­nak tartják az NDK fotósaival, a lengyelekkel és a franciákkal való együttműködést. Bordea­ux igen előkelő klubjának el­nöke például már járt itt, a miskolciaknál, e hamarosan; újra ellátogat, hogy szemé-; lyesen is meghívj a. a franciák ez évi szokásos szalonjára a miskolci fotósokat. A mintegy 60 tagú miskolci foto-klub már a lengyelekkel; is rendezett nagysikerű, közös kiállítást. Most a lengyel, a csehszlovák és az NDK-beli fotósokkal együtt egy közép-! európai szalon megnyitását; tervezik Csehszlovákiában. ; Kiállítás az NDK-ban A legközelebbi „kooproduk-. ciós” fényképkiállítást Miskolc' és Güstrow fotósai „Hazánk és! népünk” címmel rendezik meg.- A fényképek a két nép hazájá-! nak, népének életét tükrözik.­— A kiállítást először Güst-- rowban mutatjuk be július 13-■ tói. Miskolcon szeptember 7-én! kerül a közönség elé. Ugyanezt; a kiállítást a megyében Ka-­zincbarcikán és Özrlon is be­mutatjuk. Tárcái Béla szerint még több kiállítást rendezhetnének, ha a klub helyisége nagyobb és korszerűbb lenne, s ezt állan­dó bemül ató-teremként Is használhatnák. Sőt, akkor az üzemi folo-szakkörök tagjai számára rendszeresített értékes előadásokat is többen hallgat­hatnák meg. K. A. kapcsolódtam a szakszervezeti mozgalomba. Akkor 21 éves voltam... De az építőmunkások mozgo­lódása, szervezkedése nem ek­kor kezdődött Diósgyőrben sem. Jóval előbb, már 1918- ban. — Már tízennégyéves korom­ban szemtanúja voltam a vas­gyári eseményeknek. Sokszor láttuk felháborodva, mi törté­nik a gyárkapuknál. Gépfegy­verek néztek szembe bent dol­gozó munkéstestvéreinkkel, ne-1 hogy elégedetlenkedni, zúgo­lódni merészeljenek Horthyék akkori akciói miatt. Mi gyerekek nagy ellenszen­vet éreztünk az ott álló kato­nákkal szemben és még agyag­gal is megdobáltuk őket, majd a felnőttek közé bújtunk. Nem volt különb az építő­munkások sorsa, helyzete sem, A mindennapi kenyérért foly­tatott harcban edződtek és bá­torodtak a diósgyőri kőműve­sek és ácsok, így határozták el a szakszervezet helyi csoportjá­nak megalakulását. Már 1928- ban többször összeült Stefcsek Ede, Csősz János, Tamás Ká­roly, Matula Miklós és sokan mások, míg eldöntötték; eggyé kell kovácsolni sox'aikat. A csenddrség szinte megsadlttu ft rendezvényeket — Egy volt istállóépületben létesítettünk magunknak gyü­lekezőhelyet. A Széchenyi ut­cai kis ház asszonyának öt pengőt fizettünk érte havonta. Nagy lelkesedéssel és akarat­tal hoztuk rendbe az istállót. Én a hátamon, zsákban hord­tam a meszet a bükki mész­égetőktől. a többiek pedig tali­gán szállították a homokot a homokbányából. Közben be­adtuk a kérelmet a főispáni hi­vatalhoz, hogy engedélyezze a csooort; megalakulását. És a csoport megalakult. Ek­kor történt, hogy az alig hal“ mine szervezett munkás teve* kenységének ellenőrzésére 2’ csendőrt vezényeltek ki. Ez éri* hető volt akkor, hiszen if?®“ nyük már nem szorítkozó“ csupán a nagyobb darab k® nyér biztosítására, hanem * csoport részesévé kívánt leni" mindazoknak az előnyöknek, amiket a társadalompolitikai jogok kivívásával elérhettek így történt aztán, hogy rendet' vényeiket szinte megszállta * csendőrség. Ha heten, vagf nyolcán tanácskoztak, akkori* 3-4 csendőr volt jelen. Együtt a jogokért A kis udvari épület 1929 V& gén már az önvédelem, a j® gokért való harc színhelye l«* Ezért elhatározták, hogy egy® sülnek és építők, vasasok köz® sen járnak élen a tőkések és ** őket kiszolgáló államhataloi" ellen vívott politikai és gazda' sági harcokban. Ez kovácsolt* eggyé Tamás Károlyt is Lak*' tos Ferenccel, Bata Istvánnal, * Dudás-testvérekkel és a tob"; vasassal, akik nem egysz® kényszerítették meghátrálás** a tőkéseket. így történt ez ak kor is, amikor háromheti sztrájk után kivívták magtáj' nak a hatfilléres órabérjaV*' tást. Éveken át az volt a feladj ennek a lelkes kis csopoi'tnS” hogy erősítse az országos vl< szonylatban fejlődő építőmé"; kas szakszervezetet, amely dozatos küzdelmeivel kitöri" Vetetlenül beírta nevét a m® gyár munkásmozgalom történ® lébe. Harminc év távlatából T® más Károlynak most csak an)'' nyi véleménye van: — Ezt J* életet akartuk, ezt. vártuk, d* érzem, még mindig adósa V® gyök ennek a társadalomnak Hogy minden ember értékel); és szeresse azt, ami van, s ai"1 lesz, még sokat kell tenni. Sz. M. A szovjet textiliparban kevesebb lesz az éjszakai műszak A szovjet sajtó nagy figyel­met. szentel a kormány és a Szakszervezeti Tanács által „A textilipari vállalatok mun­karendjéről” hozott határozat­nak. A lapok kiemelik, hogy az új munkaütemterv előirányoz­za az éjszakai műszakok szá­mának jelentős csökkentését, s 8 órás munkanap esetén a két szünnapot tartalmazó munka­hetet. Az éjszakai műszakok számát a negyedére csökkentik. A textilüzemekben az éjsZ® kai műszakokban általába" csak férfiak fognak dolgozni Az új módszerre már áttér* vállalatok tapasztalatai aztm"' tátják, hogy az éjszakai rn® szakok számának csökkenté*; lehetővé teszi a munka hely® sebb megszervezését és a te® melékenység növelését, tóvá"; bá lényegesen megjavítja munkásnők munka- és életK® rülményeit. Harminc év falakon Inasévá Budapesten © Változik a táj és változnak az emberek Téli o&nciok nyári hónapokban látszat"' V Tegnap még állványerdő £ * fedte a pompás, niagas­(i rátörő falakat, s ma már az át­tételi jegyzőkönyveket írják la frissen vakolt épületekben. "Azután néhány méterrel távo­labb, beleváj a földbe a kotró­gép vasfoga, s napok múlva íújabb falak emelkednek Id az l<egykori kenderföldekből, í Kenderföld? ... Ez a név már fea múlté. Lassan elnyeli a feie­ndes homálya, hiszen a.tájat, «ahol most járunk, ahol évok nóta'habarcs-illatot visz a szél, ^Kilián-lakótelepnek hívják, n — A keresztelő az ötvenes Révekben lehetett — mondja «Zofcsák'Mihály, az egyik leg- jj öregebb kiliáni építőmunkás. «Körülnéz a tarka, mégis ízlé- n ses bérpalotákkal teleépített «tájon, azután így folytatja: n — Amikor 1953-ban ideke­rültem, csak a gimnázium volt. «Körülötte parcellák, itt-ott, “■egy-egy kisebb családi ház. Nem akartam hinni, amikor »azt mondták, itt lesz a város J egyik legszebb, legmodernebb »lakónegyede. Most viszont az • tűnik hihetetlennek, hogy alig } egy évtized alatt mekkorát vél­• tozott ez a táj és az emberek. 5 Nem is tudom, hányadszor • hordja körül tekintetét az 51 Jesztendős építőmunkás, az egy- »re jobban épülő, szépülő lakó­telepen. Mindennap itt van, »mégsem tud betelni a változás­sal. Pedig ehhez a változáshoz Jő is hozzájárul, s talán azért •látja oly szépnek, oly nagysze­rűnek az egész városnegyedet. >Az északi oldalon 1200 lakás­ában élnek boldog családok. A •parkok évről évre szebben vi­vagyunk; Állandóan hiánnyal küzdünk. Mosolyog és így folytatja: — A cimborák egy része h® zament — falura. Amikor b® jöttek a városba, a több pe". a jobb megélhetés után sóvá­rogtak. De a különélés, a utazgatás és elsősorban a P*. raszti élet rohamos felviráP* zása, elgondolkoztatta őket. h® ha elnézem, némelyik műnk* társam hétről hétre nagy0"! örömmel járt haza, az"*; egyszer csak otthon ni* radt. Belépett a tsz-"® Itthagyott bennünket. P® dig tíz évvel ezelőtt, amik0, felvételre jöttek, és megk® deztem némelyiket, miért ha#, ták ott a földet, azt mondta]1! falun nem lehet megélni. látszik, azóta nemcsak a K>'|| án-lakótelep képe váltó"0, meg, hanem a falusi élet, s* emberek gondolkodása is. „ Persze, nekünk gondot , lent, hogy ők ismét visszap*» toltak a faluhoz, de vállal)1«, ezeket a gondokat. Két P* j szakban járunk, s ha kell, 3 , óra elteltével is bent dunk. Megfogadtuk, hogy táridőre átadjuk a lakásokat ^ eddig még álljuk szavunk*^ ök pedig műveljék a föl°0 olyan becsülettel, olyan leljv] sedéssel, amilyennel közötti)", dolgoztak. Mert egy évtized ök is építőmunkások volt*., A z állványokon egy pű! ä ** natra sem áll meg munka. Zofcsák Mihály teld" tete is odatévedt a 11/B. épl‘ letre, azután elindult a fél1® kész bérház felé. Faulovits Agosto*1 rágzanak, az utak is rendezet­tek. A dél) oldalon 1200 lakás­ba költöztek be a tulajdono­sok, de még ugyanennyi otthon épül. Ezekben a házakban ott van Zofcsák Mihály kétkezi munkája is. Immár a harmincadik eszten­dőt tölti a kőporos, hábarcsos falakon. A budapesti inasévek után, 1945-ig szinte végigjárta az országot. Ha volt munka szakmájában, kőműveskedett, ha nem, akkor kubikolt, vagy cselédeskedett falun. Aztán tizenhét esztendeje valósággal „odanőtt” az épít­kezésekhez. Télen-nyáron a fa­lakon van. Számát se tudja an­nak a sok lakásnak, amelyben ott van az ő és brigádtársainak munkája. Szereti szakmáját, öröm hallgatni, olyan elragad­tatással beszél egy-egy érdeke­sebb munkájukról, egy-egy na­gyobb építkezésről. És a gon­dok sem csüggesztik. — Tudja, most nehéz hely­zetben vagyunk, — húzza ösz- sze homlokát. — A tél... azok a zord idők nagyon visszave­tettek bennünket. Hónapokon keresztül alig haladtunk előre. Csonttá fagyott minden. Most lehetne dolgozni, de kevesen i ! : Szösz) és a virágcsokor j [ Szombaton kora reggel valóságos virágözön volt a mis- j > kölni virágpiacon. Nagy volt a „felhozatal” s az utolsó tani- ‘ | tási napra való tekintettel még nagyobb volt a „kereslet”, * ) így azután az árak is felszöktek. Egy szöszi kislány nagy J > csokor fehér szegfűre alkudott, de a virágárus néni egy fii- { | lért sem engedett. * » — Vegyél kisebbet — rángatta meg a szöszi karját pu- J * fókarcú barátnője. — Azt hiszed, hogy Erzsi néni most örülni < » fog a nagy csokornak? Hidd el, csak dühös lesz, mert leg- ] * alább negyven csokor virágot kap ma. Nincs a világon sen- < | kinek annyi vázája ... Egy hétig nem tudnak majd fürdeni, ' • mert tele lesz virággal a fürdőkádjuk. (p. s.) ! • •••••• •••••••••!>••••••••••• ••«••••••••••••••

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom