Észak-Magyarország, 1963. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-06 / 130. szám

Csütörtök, 1963. június 6. ESZAKMAGTÄRORSZÄG Nagykinízsin érik **«»<•». Nehéz lenne pontosan meg­állapítani, hogy az elmúlt két esztendőben mi okozott több kárt a nagykinizsi Május 1 Tennelőszövetkezet gazdasá­gában, az aszály, a szakember- hiány7, vagy pedig az, hogy7 a tagság jelentős része „csáki- szalmájának” tekintette a kö­zöst A többség véleménye az, hogy sajnos az utóbbi okozta elsősorban a mérleghiányt, s ebből következően azt, hogy 1961-ben 18 forint 53 fillért, az elmúlt évben pedig csak 14 forint 37 fillért tudtak osztani egy munkaegységre. A kis falu egyik vezetőjétől félig tréfásan, félig keserűen hangzott el az a kijelentés, hogy nem is nagyon volt Nagy- kinizsen mérleghiány, mert hi­szen az az érték, ami hiány­zott a közös gazdasági év szám­vetésénél, valamilyen úton- módon csak eljutott a tagok kamráiba. Nevezzük nevén a gyereket! Igenám, csakhogy így nem Sehet gazdálkodni,' ilyen körül­mények között sosem lesznek a termelőszövetkezetnek ren­des gazdasági épületei, így le kellene mondani az öntözési lehetőségeket biztosító beruhá­zásokról, s ami a legfájóbb: teljesen elmenne a tagság jó­részének munkakedve. Mert nevezzük csak nevén a gyere­ket: aki becsületesen dolgozik, annak nemigen van kedve ah­hoz, hogy „aki bírja, marja’’ alapon vegye ki részét a közös­ből Az elmúlt két év szomorú tapasztalatain okulva, a. nagy­kinizsi termelőszövetkezet ve­zetőinek legtöbbje most már mindent megtesz azért, hogy felszámolják ezt a fekélyként terjedő „helyi szokást”. Tavaly nem így vo!t... Persze nem könnyű feladat ez. Nem szabad, hogy részre­hajlónk legyenek, s amit nem szabad az egyiknek, azt a má­siknak sem engedhetik meg. Sokan neheztelnek — oktala­nul és jogtalanul! — Fogarasi Istvánra, az elnökre, s talán még inkább Bindász Balázsra, a mezőgazdászra, áld miután fellendítette a szomszédos hal­ma ji termelőszövetkezetet, most elvállalta Nagykinizsen is a mezőgazdászi teendőket. Ugyanis mindketten minden erejükkel azon vannak, hogy ne legyen többé csákiszalmája a Májás 1 Termelőszövetkezet vagyona. És máris értek el eredmé­nyeket. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy néhá- nyan titokban bosszankodnak, de egyre szaporodik azoknak száma, akik rendszeresen dol­goznak a közösben, akikre mindig számítani lehet. A lu­cerna kaszálása és betakarítá­sa úgy haladt például, mint a karikacsapás. Még pünkösd hétfőjén is (és ez itt nagy szó) 43-an dolgoztak a lucernás­ban. Igaz, maga az elnijk is kaszát, gereblyét ragadott. A növényápolási munkák is sok­kal jobban haladnak, mint az elmúlt esztendőkben. Amire már büszkék lehetnek Fenn, a Hemádrá néző dombtetőn olyan húsz hold lencséje van a termelőszövet­kezetnek, ami a betervezett öt mázsánál sokkal gazdagabb termést igér holdanként. Si­mon Pali bácsi, a 64 esztendős nyugalmazott igazgató-tanító, aki 43 esztendős pedagógusi működéséből 32 évet a szom­szédos faluban „szolgált” le, s most a tsz könyvelését segíti, örömmel mondja, hogy ez a szép lencse az idén már re­mélhetőleg valóban mind a közösé lesz. De van már más is. amire büszkék lehetnek. Az új mezőgazdász és a két gon­dozó, Tumóczky Lajos és Szo- boszlay János érdeme elsősor­ban, hogy sertéstenyészetük- nek messzi kömvékről csodá­jára járhatnak, ötvenegy, má­zsán felüli hízót már eladtak, s lesz bőven újabb hízóalap­anyag is. mert a 9,5-es fialási átlag jókora falka malacot je­lent a 16 anyakoca alól. Húsz nap alatt, amióta a kis tehené­szetben áttértek az egyedi ta­karmányozásra, a naponta fejt tej mennyisége is közel félszáz litert emelkedett. És lehetne még sorolni az eredményeket, amelyek azonban csak akkor lesznek igazán gyümölcsözőek, ha valóban sikerül felszámol­ni azt a mérleghiányt elsősor­ban okozó, igen csúnya „helyi szokást”. (P. »■) Kilenc fiatal választotta a mezőgazdasági szakmát Tibolddarócon A tibolddaróci Rákóczi Ter­melőszövetkezet gazdálkodását sokan kísérik figyelemmel. Az idén 39 forintos munkaegysé­get terveztek, s most új terü­leten, hatvan holdon szőlőt te­lepítettek. Az egyre javuló gazdálkodás főként azok köré­ben kelt nagy érdeklődést, akik ipari üzemekbe, városba jár­nak dolgozni. A gazdaságot tel­jesen gépesítették, s ezért ért­hető, hogy a fiatalok is egyre nagyobb kedvet éreznek a me­zőgazdasági szakma iránt. Ta­valy öten jelentkeztek mező­gazdasági tanulónak, most pe­dig kilencen határoztak úgy, hogy kitanulják a mezőgazda­sági szakmát. A jelentkezett fiatalok nagyobbrészt traktort szeretnének vezetni és gépek­kel. akarnak foglalatoskodni. A lányok1 az öntözéses kerté­szetben dolgoznak majd. A fia­talok nyolc hónapot töltenek el a tsz-ben gyakorlati mun­kán és három hónapot kötött iskolai foglalkozásokon. Építkezéseinkre figyelünk Népgazdaságunk életében fontos feladat most a téli nehézségek gaz­dasági következményeinek elhárí­tása. Különösen vonatkozik ez épí­tőiparunkra, ahol az elmaradás közvetlenül is kihatással vap min­dennapi életünkre. Az év közepén vagyunk, s nem kétséges: nem si­ránkozásra, a nehézségekre való hivatkozásra, hanem tettekre van szükség minden vállalatnál, építke­zésen. Ősszcfügíjésctbcn látni Több fontos ipari és szociális jellegű beruházás kivitelezését, végzi megyénkben a Borsodi Mélyépítő Vállalat. Ez a kollek­tíva is — hasonlóan a többi vállalathoz — jól dolgozott az elmúlt évben, mégis hatalmas összeg, 28 millió hatszázezer forint van az adósság listáján. A munkahelyeken már sokan ismerik ezt a számot, mondják is, hogy- „ez a tél alaposan meg­tréfált bennünket, mert túltett rajtunk”, de azt is tudják, hogy ez a „tréfa” nagyon is komoly dolog. Ha a tél erősebbnek is bi­zonyult az embernél, most mégis csak az embernek kell győznie. Fel kell építeni ütem­terv' szerint minden létesít­ményt, ami iparunk fejleszté­sét segíti, korszerű otthonhoz juttatja a rossz körülmények között élő családokat. Még hallani is rossz lenne olyasmit, hogy például a Lenin Kohászati Művek durvahenger­sorának egy-egy szakasza azért nem készül el, mert sok hó esett, vagy a mocsolyási, eset­leg a farkaslyuki kislakásokba azért nem költözhetnek be a lakók, mert nagyon hideg volt. Sorolhatnánk a többi munka­helyet is, amely mind külön­külön kapcsolatban van min­dennapi életünkkel. Az a fel­adata ennek a vállalatnak is. hogy most már jobban dolgom zon, elhárítson minden aka­dályt, ne legyenek következ­ményei az elmaradásnak. Képesek rá — Ha ezer emberrel több lenne, annak is tudnánk mun­kát biztosítani — mondják n vállalat vezetői. A létszám azonban lassan növekszik. Eb­ben az évben mintegy 500 szak- és segédmunkás hagyta el a vállalatot. Nem a kereseti viszonyok rosszak, hanem csa ládjukhoz közel, sokan a helyi termelőszövetkezetben kerestek munkát. Az új dolgozók száma viszont 540, vagyis csak negy­ven dolgozóval van több, mint korábban. Nem lehet csupán arra építeni, hogy kizárólag az új dolgozók felvételével tudják majd megszüntetni az adóssá­got. Ezzel ők is számolnak. Intézkedési tervet dolgoztak ki és ennek végrehajtásával akar­ják hiánytalanul teljesíteni az éves tervet. Gazdag lehetőségek vannak az intézkedési tervben. Az el­maradást például igen helye­sen elosztották három ne­gyedévre, és ebből a legtöbbet a második negyedévben akar­nak pótolni. Jól határoztak a gépkihnsználást illetően is. A nagy földmunkagépeket több műszakban üzemeltetik, a ma­gasabb gépkihasználást külön gépütemterv végrehajtásával biztosítják. Felülvizsgálják a vállalatnál bevezethető és a termelékenységet növelő újítá­Öten a hatból Az idén meg csak az első osztály működik Pulnokon a felsőfokú mezőgazdasági SS»chnikumban, s ezen is esak hat lányhallgató van. A hat lányból öten gyakorlati munkát végeznek a kertészetben, s izgulnak a hatodikért, aki vizsgázik. (Foto; Sz. Gy.) sokat és azonnali intézkedése­ket hoznak azok gyors beveze­tésére, alkalmazására. Eddig a durvahengerműi kábelcsatorna és a 26-os pályaudvar csőalag- útjának, az Özdi Kohászati Üzemek hűtőtornyánál és az elegytér építésénél vezettek be újításokat. Sok gondja van pillanatnyi­lag a vállalatnak a szállítóesz­közök hiánya miatt. A fuvarozó vállalatok csupán kétharmadát igazolják vissza az igényelt ko­csiknak. Természetesen ezt a problémát is meg kellett olda- niok a helyi lehetőségek sze­rint. A megemelt termelési ter­vek szükségessé teszik, hogy fokozottabban vegyék igénybe a központosított szállítóeszkö­zöket és éjjeli műszakra is be­szervezzék őket. A főépítésve­zetőségenként megtartott mű­szaki értekezleteken messze­menően figyelembe vették a munkahelyi vezetők vélemé­nyét. elgondolását az elmara­dások megszüntetését illetően, s az elmúlt hetekben már a té­nyek ismeretében végezték mindannyian munkájukat. Minden erőt Ssszpontosifani Az idén új alapokra helyez­ték a munkaversenyt is. A dol­gozók látják a népgazdaság ér­dekeit. ezért helyeslik és tá­mogatják az elmaradás beho­zására történő intézkedéseket. A brigádok nagy része már be­nevezett a legjobb brigád cim elnyeréséért folyó versenybe, s ezt a versenyt kétszer értéke­lik. így a jutalom gyorsabban kerül a jól dolgozó munkások kezébe. A versenyben való helytállás szép példáját bizo­nyították a diósgyőri lakótelep építésénél is, ahol Nagy Róbert építésvezető irányításával Gál Miklós és Jenei István kubikos­brigádok tíz nap. alatt végeztek el olyan csatornázási munkát, amely máskor két hónapot vett igénybe. Sikeresen végezte el feladatát az Özd-bolyoki laká­sok építésénél Pál Endre épí­tésvezető kollektívája is. Meg­szüntették a lemaradást és a mélyépítési munkák miatt nem késleltették a magasépítők munkáját, a lakások átadását. Érdemes tehát Osszpontosftnni ai erőket, n legfontosabb feladatok végrehajtására. Minden intézke­désnél, minden döntésnél és tett­nél látni keli, hogy a nép szeme most az épitőmunkásokon van. A nagy télben helytálltak a bányá­szok is, hogy ne fázzon egyetlen család, egyetlen gyermek sem. Itt az Idő, hogy gyorsabb és terme­lékenyebb lágyon a munka épít­kezéseinken is. Készüljön el határ­időre 'minden csatorna, üt, vasút, gépalap és üzemcsarnok, gazdasá­gi életünk fontos láncszemei. Szarvas Miklós Okosan, hasznosan kérdesz! ft járási ember ott ült, ahol az elnök szokott, a fal és a cirádás íróasztal között. Az íróasztalon meg­látszott, hogy abban a kor­ban készült, amikor az em­berek még adtak valamit az efféle alkalmatosságok kül­sejére is, a puszta használa­ti értéket megtoldottak ke­véske díszítéssel, jobban es­sék mellette az ülés. Rózsa­tő kanyargóit felfelé az író­asztal lábán, mintha a rit­kán mosott padlóba gyöke­rezne, félarasznyira egy-egy virág, szirmait megtépdeste az idő, meg a sok hurcolko- dás. Ki tudja, hány gazdája volt már. Az elnök a- főhelyről az asztal sarkára szorult, a könyvelő szemben ült a já­rási emberrel, én meg át- ellenben, két íróasztallal arrább. Vártam az elnökre, hátha kicsikarok tőle vala­mi tollravalót. Odafüleltem, mit beszélnek, s mivel nem ejtettek szót olyasmiről, ami felkeltette volna kíváncsisá­gomat, elnézelődtem az iro­da kevésnél is kevesebb lát­nivalóin. Négy íróasztal — az elnöké a legmódosabb. A másik három olyan hirtelen­munka , szülötte. Papír­halmazok mindenfelé, sok papír, még több betű meg szám a papírokon. Van kor- mölnivaló bőven. Egy hasas vizeskancsó körül négy-öt pohár, műanyagtálcán. Jó lenne felhajtani egy pohár vizet. Hosszú volt az út idáig a tűző napon, meg­szomjaztam. A kancsó olda­lán légbuborékok az állott- ságtól. Majd iszom szódát a kocsmában, az biztos tiszta, nem eshet bajom tőle. Van-e virág? Nincs virág. A falak üresek. Még egy bekerete­zett díszoklevél sem töri meg a falak egyhangú fe­hérségét. Az ablakra elkelne a függöny. Kedvem lett volna dolga- végezetlen továbbállni, ki­menni a napra, ai papsajt- szőnyeges udvarra, megbá­mulni a kislibákat, melyek mint zöldre pergetett hús­véti barkák .sárgállottak a hófehér, minden gyanús neszre sziszegő libaanyó kö­rül. Rosszul éreztem magam a dísztelen irodában. De hát csak nem fogom megzavarni ezt a komoly társalgást. A járási ember olyan nyomasz­tó előkelőséggel teszi fel egyébként élombauntato kérdéseit, mintha a világ legokosabb dolgait firtatna. Megkezdték a kapálást ? Meg. Vállalás alapján osztották szét a kapálni valót? Ter­mészetesen, ez nálunk is be­vált módszer. Milyenek a kalászosaik? Az őszi rossz, megviselte a hideg. Messzi­ről jónak látszik, közelebb­ről — szóval nem érdemes közelebb menni hozzá. Rit­ka. A tavasziak jók. Kap­tak esőt májusban? Elég esőt kaptunk Milyen a mun­kához való viszony? Megjár­ja Ami munka van, ember is akad hozzá. Apropó! Ügy láttam, a magúk határa is sárga. Mért nem poroztak ? Poroztunk, csak nem min­denütt. Kár. Jövőre áldozza­nak rá többet. Higyjék el, megéri. Tudjuk ..; A járási ember már újabb kérdéshez szedi össze az előregyártott elemeket, ami­kor gondolatban elválok a társalgástól. A minap vol­tam egy faluban. Az elnök­kel megnéztük a határt. Szomorkás öngúnnyal muta­tott a kalászosokra: virágzó mezőgazdaság... Ameddig a szem ellát, sárga minden, a vadrepcétől volt sárga. Ez úgy meghinti maggal a ha­tárt. évekig küszködhetnek a vadrepcével. Sorolta az elnök: holdanként öt ven fo­rint körül van a vegyszer ára. A vezetőséggel meg­tárgyalták, mennyi vegy­szert vásárolnak. Volt vita bőven, végül a kalászosok felére megszavazták a pénzig A porozáshoz kicsődült a fél falu. Nevettek, sokan nevet­tek. Kidobott pénz, a vad­repcének meg se kottyan ez a csekélyke méreg. Másnap reggel már alig akadt em­ber, aki ne. lett volna rá kíváncsi, csinált-e valamit a vegyszer. Hát bizony csi­nált. A repce fonnyad tan földre ejtette leveleit.. Mu­tatóban is alig alrad belőle a beporzóit területen. Az el­nök elővette azokat a veze­tőségi tagokat, . akik lesza­vazták, csak a felére enge­délyezték a pénzt: látjátok, okosok, jó dolog a vegy­szer ... Hümmögtek, bosz- szankodtak, ki gondolta vol­na ... fej agy baj — mondta az ' elnök —, hogy a maradi gondolkodás arra kényszerít minket, hogy mindent a magunk bőrén tapasztaljunk. Jót. is, rosz- szat is. Mennyi pénzt, fárad­ságot megkímélhetnénk, ha bíznánk a tudományban. Félreértés ne essék, én nem vagyok ellene a demokráci­ának, fontos, az egész közös­séget érintő kérdésekben kell a közösség állásfoglalá­sa. De vannak olyan dolgok is, amiben csak akadályoz­za a fejlődést a többségi szavazatrendszer. Ez a vegy­szer-ügy is ilyen. Hozzon a járási tanács egy határoza­tot, rendeletileg kötelezze a termelőszövetkezeteket a vadrepce vegyszeres irtásá­ra. Persze kényelmesebb do­log ránk bízni, kárát is* hasznát is mi látjuk, — de hát vannak „tiszta ügyek” is, amiben a rendeleti eljá­rással gyorsabban jutnánk előre. Az a járási ember vagy három órán át nyaggatta kérdéseivel a tsz-vezetőketi Láttam rajta, maga is únja, csak azért vágott komoly képet hozzá, mert úgy illik# Egy általános kérdezőskö- déssel nem sokra megyünk, különösen akkor nem, ha kérdésfeltevésünkben nincs átgondoltság, ha nem tud­juk, hogy tulajdonképpen mit. is akarunk megtudni. Időlopás az ilyesmi, a ki­küldött nem okosodik tőle, a kérdezettek nem kapnak segítséget gondjaik megol­dásához. Véleményem sze­rint már otthon, vagy leg­alább útközben rendezni kell gondolatainkat, mit fo­gunk kérdezni. És nem sza­bad túlsókat markolni sem, nem szabad végigkérdezni a tojástermeléstől a sertések takarmányhasznosítási szá­zalékáig mindent. Egy em­ber — bármennyire is nagy­ra tartja a maga okosságát — mindenhez nem érthet« És égj7 kicsit fesztelenebből# • barátságosabb arcot öltve beszélgessünk az emberek­kel, akik a fogósabb kérdé­sekre olykor csak igennel vagy nemmel tudnak vála­szolni, de szinte éjt nappal­lá tévőén szorgoskodnak va­lódi gondok leküzdésén. C amikor a járási em- bér magát és másokat kimerítve beszállt kocsijába, az elnök bocsánatot kért# hogy nem ér rá velem fog­lalkozni, de szalad ki a ha­tárba, megnézni, össze- boglyázták-e a lucernát# Most az a legfontosabb do­log. Isten őrizz, hogy meg­verje az eső. És én nem erősködtem. Igaza van, most ez a legfontosabb dolog — és hát az is igaz. hogy a már előttem jái'ók ellopták tőle a nekem szánt időt is. S hogy üres kézzel engedett el az elnök, mérgemben meg­írtam ezt a cikket. Gulyás Mihály — •‘•••••••••••••••••••««»••ceeeooaac'teaaaaaevo llatexer palach axsúbar Tárcáiról A Szőlészeti Kutatóintézet tarcalj kísérleti telepéhez tar­tozó mintegy 100 holdas ter­mőszőlő egyik része a világhí­rű Szarvas szőlő és a Mandu­lás, amelynek boraival hazai és nemzetközi borversenyen a kutatóintézet több mint 30 aranyérmet nyert már. Az itt termett borok, a száraz és az édes szamorodni, valamint a 3—1—5 puttonyos aszú nagyobb részét exportra szállítják 4—6 éves kezelés, az úgynevezett „iskolázás” után, de évről év­re hazai fogyasztásra is palac­koznak a kiváló borokból. A kutatóintézet pincészeté­ben most fejeződött be 30 hek­toliter 1957-es évjáratú 4 put­tonyos aszú palackozása. Mint­egy 6 ezer hagyományos for­májú tokaji palackot töltenek meg a „királyok borával”, s hozzák forgalomba a csemege­boltokban. A tervek szerint az idén még száraz és édes sza­morodni borokat is palackoz­nak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom