Észak-Magyarország, 1963. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-05 / 129. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek?

\ MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

XIX. évfolyam, 129. szám

Ara: 50 fillér

KÖnyvnapi

V

égetértek a könyvnapok,

' lebontották a sátrakat, elszámoltatták a bizományosokat. A könyvforgalmazás-, ami a kereskedelmi tevékenységet illeti, visszatér megszokott, mindennapi kerékvágásába. Hazautaztak az írók is, akik hosszabb-rövidebb időre ellátogattak egy-egy megyébe. Az író—olvasó találkozók emlékei elraktározódnak írónál és olvasónál egyaránt, akárcsak a sátrakból és az üzemi bizományosoktól visszavitt könyvek a boltok raktáraiban. Az írók bizonyára vittek valamit haza a jegyzetfüzetükben, amit később hasznosíthatnak, a könyv- terjesztés és kiadás illetékesei pedig azóta már megkezdték a könyvhét forgalmazási tapasztalatainak összegyűjtését és feldolgozását.

A kereskedelmi eredmények tehát még nem ismeretesek. Legalábbis olyan vonatkozásban, hogy az ország melyik részén hány forint értékű könyvet vásároltak, és ez a szám miként viszonyul a tavalyi könyvhét eredményéhez, vagy akár a sokévi átlaghoz. De talán szükségtelenek is ezek a számók. hiszen a statisztika rideg valami, és sokkal többet tudunk meg, ha a számszerű adatokra törekvés nélkül, rendszeresén belátogatunk a könyvesboltokba, sátrakba. Ezt tettük az elmúlt héten és ezt tettük korábban is.

Az ünnepi könyvhéten nagy volt a forgalom, az tagadhatatlan. De az is tagadhatatlan, hogy nem állt semmiképpen arányban a felkészüléssel; sátrak, kirakodás, nagyobb reklámozás nélkül is lett volna ekkora: Aki figyelemmel kíséri könyvkiadásunkat és könyvesboltjaink éleiét, már légen tudja, hogy igen örvendetesen megszaporodott a rendszeresen könyvet vásárlók száma, igen jól alakul azok szociális összetétele. és ezek a könyvvásárlók figyelemmel kísérik nemcsak a „Tájékoztató”-t, hanem az ösz- szes forrásokat, ahonnan új könyvek megjelentetésének előkészületeiről lehet értesülni. Idejekorán bejárnak megszokott boltjukba és előjegyeztetik a megvásárolni kívánt köteteket. Sokszor betérnek a boltokba vásárlási szándék nélkül is, csak böngésznek, ismerkednek a választékkal, tervezgetnek. Mindezt azért kellett elmondani, hogy ismételjen megállapíttassók: a könyvhét napjainkban már nem jelent olyan kiemelkedő forgalmi tényezőt a könyvkereskedelemben, mint valaha,hiszen ha összehasonlítjuk ezt a forgalmat az év bármely szakaszának' forgalmával, amikor onnyi és ilyen választékú mű jelenik meg, az eltérés nem számottevő; semmiképpen nem olyan nagy. hogy a könyvterjesztő vállalatok könyvheti propaganda költségeit és egyéb, könyvheti kiadásait megérné. Tehát a könyvhét már nem a könyv fokozottabb mértékű eladásának céljait szolgál in, mint hajdan, amikor neves íróinkat a kiadó kereskedelmi reklámként ültette a könyv- sátorba.

A könyvnapokon valamikor olcsóbban adták a könyvet, mint máskor. Ez napjainkban nem szempont, hiszen a könyvek ára. elsősor- .ban a szépirodalmi műveké, az ismeretterjesztő és gyermekirodalomé viszonylag alacsonv, és szükségtelen átmeneti, rek- lámízü árleszállítás.

A korábbi, a felszabadulás előtti könvvnapok a magyar irodalom. népszerűsítését szolgálták a kereskedelmi érdekek mellett. A mostani könyvnapon szép számban képviseltette magát a haladó világ irodalma -— nem is lebecsülendő köriiu- Sérsikerrel; Elsősorban Miller drámáira, Jevtusenko verseire a szovjet novellaoyűiteménvre és Hemingway kötetére gondolunk.

A. kérdés kereskedelmi vonatkozásait lezárva, nem túlzó j a megállapítás: azok a köny-! vek, amelyek iránt az ünnepi könyvhéten igen nagy volt a kereslet, hasonlóan keresettek lettek volna az év bármely szakában.

Ami pedig a könyvhét eszmei részét illeti: az író—olvasó, találkozókkal, szerzői estekkel sűi'űn tűzdelt program alaposan kimerítette a könyvvel foglalkozókat és a nagyközönséget egyaránt, és éppen mert a program túlzottan zsúfolt volt, jelentkezett helyenként némi formalitás, látszatra törekvés. Az igen jól sikerült író—-olvasó találkozások és dedikálások szép emléke mellett sem szabad erről megfeledkeznünk, íróink manapság mind gyakrabban jönnek az olvasók közé, sokan köztük is élnek. Ünnepi alkalom is van a találkozásra, hiszen soha nincsen semmiféle kulturális rendezvénysorozat ilyen találkozó nélkül. De örvendetesen emelkedik a spontán találkozások száma, amelyek sokkal gyümölcsözőbbek, mint az előre megrendezett program szerint folyó feszengések.

A könyv és az olvasó, az író és az olvasó kapcsolata tehát napjainkban nem kampányszerű valami, nem egy párnapos ünnepi alkalomra korlátozott protokolláris jelenség,' hanem szorgos mindennapjaink élő valósága. Mások a társadalmi, gazdasági körülmények napjainkban, mint hajdan. a könyvnapok születése idején. Űj, más az olvasóközönség is, amely nem sznobizmusból, nem divatból vásárol könyvet, hanem mert mindennapos éleiéhez tartozó szükséglet az olvasás, a szép. a nemes vágyása és fogadása. A könyvnapot a szorongató szükségesség eredményezte évtizedekkel ezelőtt. Mi hagyományként tiszteltük, de a fényét is mi ..koptattuk meg” azzal, hogy könyvnapot tartunk egész évben.

Népünk olvasó nép lett. Érdeklődve várja az új műveket, keresi a kiadói tájékoztatókban és a boltok polcain egyaránt. Szereti és várja az írókat is. Éppen ezért a könyvnap hagyományából egyes vonatkozásokat át kell vennünk, másokat, mint a jelen társadalmi viszonyok között már korszerűtleneket, el kell vetnünk. Megfontolandó, hogy a könyv ünnepe egyhetes rendezvény-sorozat formájában fenntartandó-e, és nem lenhe-e célszerűbb helyette az esztendőben jobban szétszórt könyvnapokat — egy-egy napot •— tartani, amikor a kiadók nagyobb figyelmet keltő művek megjelenése után szervezhetnének találkozókat írók és olvasók között. (így elkerülhető lenne az1 a kínos szituáció is, hogy a könyvhéten olyan írók feszengjenek a kíváncsi közönség előtt, akiktől két év óta nem jelent meg semmi.) Kevesebb lenne a külsőség, de az érdeklődés sem lenne annyira szétfolyó, a rövidebb ünnepi idő alatt a kevesebb mű és író közelebb kerülhetne a közönséghez. Az olvasó nép bizonyára szívesen találkozna ilyen alkalmakkor kedvelt íróival, amikor az írón sem látszik a kétórás időközökkel lebonyolított találkozók fáradsága.

N

em szándékunk az ünnepi könyvhét jó emlékeinek és helyes célkitűzéseinek, vagy eredményeinek tagadása, de állítjuk: nagyobb lenne az eszmei eredményesség, ha nem markolnánk egy hét alatt annyira sokat, ami szétfolyik, fáraszt, megosztja az érdeklődést és az anyagiakat egyaránt. Legyen a jövőben a könyvnap a könyv, az író és az olvasó találkozásának bensőséges, zsúfolt programtól és külsőségektől mentes ünnepe.

Benedek Miklós

1903. június 5, szerda

Jegyzetek a tudományos békekonferenciáról

15 — 18 napon belül összeül a pápaválasztó konklávé

Műszaki fejlesztés és világsztavonsl •

Szóváteííűk,

intézkedtek,

köszönjük

0

Kisplasztikái művészek térim keinek seregszemléje

LUCERNA BET

V- s' . V' • ..

A. -V*n •* ' V ' '' :♦< V • ; > _

. ik k. . . " ■ "-ü '

3

A Pulnoki Mezőgazdasági Technikum tangazdaságában már korszerű módszerekkel, gépi erővel takarítják be a lucernát. A fűkaszák uíán rendsodrók, majd rakodógépek haladnak, s a szárítás is hideglevegős szárítógéppel történik. Az eredmény: mintegy száz százalékkal több a lucerna tápértéke, mint azelőtt.

(Foto: Szabados György

Castro távirata Hruscsovhoz:

A népeink közötti barátság a jövőben még testvéribb és megbonthataílanabb lesz

Fiilel Castro hazaérkezel! —

Rövidesen rádió és televíziós beszédet mend

Fidel Castro befejezte a Szovjetunióban tett baráti látogatását. Hétfőn TU—114-es repülőgépen hazautazott Havannába.

Castrot a murmanszki repülőtérre elkísérte Hruscsov, Ma- linovszkij marsall, honvédelmi miniszter és még mások.

Nyikita Hruscsov és Fidel Castro barátságos beszélgetés közben indult a menetkészen álló hatalmas TU—114-eshez. Hruscsov szívélyesen kétszer is megölelte Castrot, s öleléssel búcsúzott a kubai vendégek mindegyikétől. Szerencsés utat kívánt nekik.

— Kérem Önt, kedves Fidcl Castro — mondotta —, tolmácsolja harcostársainak, a hős kubai népnek a Szovjetunió, pártunk és az én szívélyes üdvözletemet. Sok sikert kívánunk önöknek a szocializmus felépítéséért folyó harcban és munkában. Jöjjenek hozzánk sokszor. A szovjet emberek szíve együtt dobog kubai testvérei szívével. Viszontlátásra, kedves Fidel elvtárs! Szerencsés utat.

Fidel Castro megköszönte a figyelmességet és a felejthetetlen fogadtatást, amelyben a Szovjet unióban részesítették. Közvetlen az indulás előtt a gép nyitott ajtajából még többször búcsút intett Hruscsov- nak.

A Szovjetunióból, útban hazafelé Fidel Castro táviratot intézett Hruscsovhoz a TU— 114-es repülőgép fedélzetéről. Castro üzenete egyebek között így hangzik:

„Hazánk felé tartva, elhagytuk a Szovjetunió határát Azzal a meggyőződéssel utazunk el, hogy látogatásunk rendkívül tanulságos volt küldöttségünk minden tagja számára. Megláttuk azt a gigászi méretekben folyó, hősi építőmunkát, amelyet a szovjet nép végez. De mi nem csunán az anyagi és technikai fejlődést értékeljük nagyra, hanem a szovjet nép forradalmi szellemének benyomást keltő lendületét, e nép határtalan nemeslelkűségét, s a marxizmus—lenlnizmus és a proletárinternacionalizmus eszméihez való odaadó hűségét is.

A szovjet nép, mindazzal, amit tesz, általános lelkesedést kelt, szeretetet és hálát ébreszt maga iránt.

Mi, a hazánkhoz hasonló kis országok népei, amelyek a Szovjetunió segítsége és szolidaritása révén állhattunk ellent az imperialista agressziónak és nézhetünk igaz reménységgel a jövőbe, joggal vagyunk kétszeresen hálásak.”

A távirat a , következő szavakkal fejeződik be: „Egész szívünkből békét kívánunk a szovjet népnek. Azt kívánjuk, hogy a jövőben tovább járhassa azoknak a rendkívüli erőfeszítéseknek az útját, amelyek az egcsz emberiség számára teremnek gyümölcsöket.

Búcsúzva önöktől, a nagy Szovjetország vezetőitől és dolgozóitól, ahol feledhetetlen napokat töltöttünk, kifejezzük meggyőződésünket, hogy a népeink közötti barátság a jövőben még testvéribb és meg- bonthatatlanabb lesz.'*

*

A TU—114-es, fedélzetén Fidel Castroval és a kíséret tagjaival, kedden hajnali egykor leszállt a Jósé Marti repülőtéren.

A napokban Castro rádió- és televízió beszédet tart.

Megbeszélések a map aj

és a Jugoszláv vegvlpa egyOtfmftkSdési lehetóségeSrftl

Márciusban jugoszláv kormányküldöttség, járt hazánkban és a két ország közötti gazdásági együttműködésről tárgyalt magyar kormánymegbízottakkal. A tanácskozás eredményeként megalakított, magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottság programjának megfelelően ■nemrég magyar- vegyipari szakértők utaztak Jugoszláviába

dr. Lörincz Imre nehézipari miniszterhelyettes vezetésével, hogy felvegyék a kapcsolatot a szomszédos országok vegyipari vezetőivel.

A magyar szakértők most érkeztek haza a csaknem kéthetes jugoszláviai útjukróL A miniszterhelyettes elmondotta, hogy számos alumíniumipari, gyógyszer-, valamint lakk- és festékipari, s egyéb vegyipari üzemet látogattak meg. Gyárlátogatásaik és megbeszéléseik során tájékozódtak arról, milyen együttműködést lehetne kialakítani a magyar és a jugoszláv vegyipar között.

A megbeszéléseket rövidesen Budapesten folytatják.

Leiéiben az öltalálalos Eottó szelvény

Három család osztoskodik as 1^800.000 forintnál is nagyobb összegen — Június 12-én fi setéit Kazincbarcikán a főnyereményt \

A legutóbbi telitalálatos lottószelvényen tulajdonosként ifjú Papp Lajos berentei bányaüzemi géplakatos neve volt feltüntetve. A nagyértékű szelvényt már letétbe helyezték a kazincbarcikai OTP-íiók- ban. Kiderült, hogy az ötös találatot háromtagú lottózócsoport érte el. Ifjú Papp Lajossal Köntös Gyula 39 éves, kétgyermekes bányaüzemi gépmester és ifjú Szalánczy Gyula

27 éves. háromgyermekes bá- i nyaüzemi technikus osztozik a < főnyereményen. A szerencsés j lottózók elmondották, hogy a í rájuk jutó összegből házat és S gépkocsit vásárolnak, a pénz nagy részét pedig takarékba teszik.

A több mint 1,8 millió forintos főnyereményt június 12-én, Kazincbarcikán nyilvánosan i fizetik ki.

De Gaulle önkritikája

P tejre Delanue tanácsos, a francia köztársasági elnök j egyik bizalmas embere, aki egy idő óta magán titkári tisztséget is betölt De Gaulle mellett, min-} den reggel hatalmas újságkötéggel jelenik meg az Elysée-i palotában. Aktatáskájában cipeli qiz összes reggeli lapokat, S folyóiratokat, hetilapokat, hogy az általa■ már elolvasott s az elnök érdeklődésére számot tartó cikkeket bemutassa De < Gaulle-nak. A tábornok reggelizés közben futja át a kijelölt j cikkeket, de olykor csak egy-két mondatban kér felőlük \ tájékoztatást.

— A minap azonban maga. vette kezébe a lapokat — í mesélte el Delaune május 20-án. egy követségi koktélpartin a diplomatáknak — és érdeklődve lapozgatott bennük. Nem í szerepelt a napirenden délelőtti program, a. tábornoknak < volt néhány óra szabadideje. Nézegette az újságokat, s egy- í szeresek megakadt a szeme a Canard Enchainé, a „Leláncolt 5 kacsa” című népszerű párizsi szatirikus hetilap egy humoreszkjén, amely róla szólt, őt figurázta ki. Ilyenek voltak a humoreszkben: „A Nagy Ö. aki rejtélyes rébuszokban szól ] népéhez, amelytől azonnal elered az érelmeszesedett aggas-í tyánok könnye... Ha ő nem lenne — de ne járjunk az ál-) mok birodalmában!... Aki olyan bölcs tanácsokat ad, mint j például: lassan járj, nem jutsz sehová...”

S még néhány szellemes-csípős oldalvágás. persze név I nélkül, hiszen minden gyerek azonnal megérti, kiről van szó.

De Gaulle érdeklődéssel olvasta a cikket, közben jókat < nevetett. Amikor visszaadta Delanue-nak a lapot, még min- j Hg rázta a kacagás;

— Kitűnő humoreszk. ördögien ügyes ez a Sex-Sex (egy l párizsi humorista szignója), azonnal felismertem belőle $ Macmillant.., <