Észak-Magyarország, 1963. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-01 / 126. szám

Szombat, I9G3. június 1, ESZAKMAGYARORSZÄG Érdekes kezdeményezés a Pamutfono(!ák'r n Legnagyobb könnyűipari üzemünkben, a Pamutfonodá­ban a vállalat vezetősége és szakszervezeti bizottsága mesz- szemenöen gondoskodik arról, hogy a családos asszonyok ott­honi munkáját megkönnyítse. Ennek szolgálatában az elmúlt évben számos intézkedést ve­zettek be. Most további érdekes kez­deményezéseket valósítanak meg. Az elmúlt évben példá­ul a dolgozók panaszkodtak, hogy a nagy nyári melegben az otthonról hozott tízórai igen hamar megromlik és él­vezhetetlenné válik. Az idén ezen is változtattak. Csütörtö­kön a két legnagyobb üzem­részben kísérletképpen egy- egy Lehel hűtőszekrényt he­lyeztek el. Ezekben a hűtő­szekrényekben nylonzacskókba csomagolva tárolják a dolgo­zók reggel vásárolt élelmisze­reit: a vajat, retket és felvá­gottat. Ezenkívül a közeli na­pokban bevezetik a dolgozók munkaruhájának kimosását a gyárban. Így a délután 2 óra­kor beadott munkaruhát a másnapi munkakezdéskor fris­sen mosva és vasalva kapják vissza a fonónők. Igen hasz­nos Tóth József szocialista vil­lanyszerelő brigádjának kez­deményezése is. Ez a brigád tanácsadó szolgálatot szerve­zett. A hozzájuk forduló dol­gozóknak részletesen elma­gyarázzák: milyen háztartási gépeket vásároljanak, hogyan kezeljék azokat biztonságosan. Fiatalok az építőiparban 4100 alkalmazott — 250 munkahely — Sajátos gondok Előtérben a tervteljesítés Ä faluért... Nem lehet ölbe tett kézzel... Az invalidovnaj lakótelep egyik lakóházának homlokzata. játék következik, ami mind a dicsérő szókat igazolja. Tanítványai mindenütt megállják helyüket A nagy rendszeretettel, pe­dantériával berendezett szobá­ban emlékek kavarognak, de nem rezignáltan, nem „hát bi­zony régen” stílusban, hanem nagyvonalú, könnyed előadás­ban. Ezek az emlékíonalak szí­nesen, tarkán futnak bele a ma munkájának sokrétű, gazdag szövetébe, melynek íőtémáját a diák és az ember képezi. A ket­tő természetesen szorosan ösz- szefügg, hiszen akit szűkebb értelemben az ember fogalma alá sorolunk — a felnőttek — annak idején mind diákjai vol­tak, és a diákok is felnőttekké válnak. Büszke rá — joggal —, hogy a faluban egyetlen hara­gosa sincs. Soha nem is volt. Még büszkébb arra, hogy akik messze kerültek innen, azok is szeretettel emlékeznek róla. A legbüszkébb arra, hogy akik az ő keze alól, pontosabban: eb­ből az iskolából kerültek ki, azok mindenütt becsülettel áll­ják meg a helyüket. Mert nem­csak a tudás a fontos, hanem az emberi magtartás is! A viselke­dés, az embertársainkkal való viszony. Ezekről gyakran be­szél a tanulókkal. Örömmel so­rolja az eredmények közé azt is, hogy amikor hosszabb ki­rándulásra megy az iskola, vagy egy osztály, akkor egész úton soha sincs rájuk panasz. A vonatban teljesen ismeretlen emberek dicsérik meg őket ud­varias viselkedésükért, példa­mutató magatartásukért. A jópéldát elsősorban ő ma­ga adja. Nemcsak a diákjai előtt, hanem kartársai előtt is. — Ha órát látogatok — mondja —, senki sem a mu­must látja bennem. Azért me­gyek be, hogy fiatalabb kartár­saimnak segítsek. De ez még nem minden. A fontos az, hogy a többiek is így érezzék. Egyébként is elvem e legtel­jesebb kollegalitás. Egymás munkájának, elképzeléseinek a megbecsülése, megértése. Együtt dolgozunk, azonos cél­ért. Faluja magáénak vallja A faluról beszél, a faluról, melyet megszeretett. És arról a tartozásról, amivel a faluból — nemcsak Bodrogolasziból, hanem más községekből is — elkerült fiatalok adósak szülő­földjüknek. A falu visszavárja őket, hogy tudásukkal gazda­gítsák azt a helyet, ahonnan el­indultak. Mert nagy tudás az is, ha valaki elvet egy magot és tizennyolcat kap érte. Bizony, tudás ez is, de tanulnunk kell állandóan, meg kell fogadnunk azoknak a tanácsát, akik ná­lunknál többet tudnak ... Per­sze, akik csak a kávéházak le­vegőjében érzik otthon magu­kat, azok nem érthetik meg a falu poezisét. Ehhez itt kell dolgozni, itt kell élni. Becsüle­tesen. Mert aki nem ezt teszi; azt a falu nem fogadja be. Igen, azt a falu nem fogadja be. De aki évtizedek során mellette áll és érte dolgozik, azt befogadja, megbecsüli. És magáénak vallja, mint ezt a pedagógust Priska Tibor Közlekedik az első európai expressz-lchervonat Var-sóból a napokban elin­dult az első európai expressz- tehervonat, amely minden ra­kodási időt beleszámítva, órán­ként átlag 42 kilométeres se­bességgel haladva, 22 óra alatt érkezett Hannoverbe. A vonat nemcsak a Német Szövetségi Köztársaságba, ha­nem a Belgiumba és Hollandi­ába irányított árukat is magá­val vitte. A szakemberek szerint a já­rat rendszeres indítása meg­könnyíti a kölcsönös áruszál­lítást az érdekelt országok kö­zött. Hiába messze a diákkor, kii lönösen a betűvetés tanulása nak kora, aki ezzel a pedagc gussal találkozik, beszélget, új ra csak diáknak érezheti mg gát. Bizonyára így vannak ez zel a bodrogolaszi emberek i: amikor felkeresik hajdani ta nítójukat, hogy a tanácsát, se gítségét kérjék a legkülönbö zőbb ügyekben. Búr náluk e érthető, hiszen akik most apái vagy nagyapák, nagymamái azok sok-sok évvel ezelőt ugyanúgy Lukács Péter ma­gyarázatát hallgatták a padok ban, mint ahogyan most fiaik unokáik ugyancsak Lukács Pé tér igazgatót hallgatják. Tatái észre sem veszik, hogy közber tanítójuknak ősz lett a haja meglassult a járása, csak i szellemi frissessége, munkavá­gya, a gyerekek iránti nagy- nagy szeretete maradt a régi A. csaknem ötven évvel ezelőt- .i. Mert kis híján ötven évvel ízel ott jött Bodrogolasziba, é‘ izóta itt él, itt dolgozik. Egész lényében pedagógus Igen, bárki is újra csak di­áknak érezheti magát mellette Vastagkeretű szemüveg alól kutató szeme, nyugodt mozgá­sa, hanghordozása, egyáltalán egész lénye a pedagógust sugá­rozza. A nevelőt, akinek egész életét a gyerekek töltik be, aki egész életében a szépre, a jóra, a nemesre oktat, aki töviről- hegyire ismeri az emberek lel­két, mert tanította őket, mert együtt küzdött, együtt örült velük. Érdekes világ az övé. Renge­teg emléke van, és szívesen beszél róluk. Cigarettával kí­nál. Tizenötéves Kossuth-ciga- rettával. Még az első csomago­lásokból való. Károlyi „Mis­kát”, Kun Bélát említi, akiket személyesen látott. Látta Tisza „Pistát” is, és még egy sor hí­res, vagy hírhedt politikust. Aztán arról beszél, hogy ta­nácstagnak választották a falu­ban, és úgy érzi, szeretik őt az emberek. Régi tanítványai gyakran felkeresik. Az egyik szülő nemrégiben lánya férj- hezadásában kérte a tanácsát. Diákkorának emlékei szövőd­nek a beszélgetésbe. Majd át­kalauzol az iskolába, hogy megmutassa a harmadik osz­tályt. „Nézze meg őket! Nem vártak vendéget, de milyen gondozottak, tiszták, csinosak. Mindig ilyenek. És ügyesek, sátrak!” És a mondottakat il­lusztrálandó: énekszám, népi tásnál, ott vannak a vagonok ürítésénél, s a gazdasági ve­zetőkkel szerződésekben rögzí­tik azokat a tennivalókat, amelyek elvégzésére erejükből és tudásukból futja. Az ifjúsá­gi brigádok tagjai például 20 óránál több társadalmi mun­kát dolgoznak közvetlen ter­melő munkán. A Borsod me­gyei Építőipari Vállalat né­hány brigádja arra is Ígéretet tett, hogy egymást követően öt szabad szombaton dolgozik, ezzel is elősegítve a lakásépít­kezéseknél tapasztalható elma­radások megszüntetését. A fiatal műszakiak a gépek jobb kihasználásának módsze­rein gondolkodnak és eseten­ként javaslatokat tesznek a termelékenyebb munkaszerve­zésre. Szó van 2—3 műszakos termelésről, valamint nyúj­tott műszakokról. A gépjavító üzemek és a TMK-ban dolgo­zók a karbantartások és a ja­vítások időtartamát csökken­tik. t Azok az új ifjúsági brigá- q dók, amelyeket az utóbbi he- 1Z tekben szerveztek, általában az z építés ütemének meggyorsítá- Sára vállalkoztak. Néhány he- 1 lyen komplexbrigádokat szer- / veztek, s egy-egy nagyobb, je- lentősebb feladat megoldására vállalkoztak. S miközben sa- z ját portájukon ily nagyszerű kezdeményezéseket tettek, el- látogattak azokhoz a vállala­tokhoz is, amelyek dolgozói­nak munkája elválaszthatat­lan az építők tevékenységétől. Több anyagot, gyorsabb szál- > lítást kértek az épületelem, a j betonelem, a tégla- és a ce- j mentgyárak fiataljaitól. Ered- menyes tárgyalásokat folytat- ^ tak a kavics- és homokbányák kiszeseivel, a MÁV és az ’ AKÖV is olyan Ígéreteket tett; 1 erejük legjavát produkálják . azért, hogy az építőipari fia­talok, az építőipar dolgozói felszámolhassák a tél okozta ( nehézségeket. AZÓTA, hogy e nagyszerű elgondolások, életrevaló öt­letek papírra kerültek, egyre jobban emelkednek az épüle­tek falai a Kilián lakótelepen, Kazincbarcikán, Tiszaszeder- kény és Űzd térségében. S ezek a magasbatörő létesítmé­nyek kissé szimbólumai az építőiparban serénykedő fiata­lok áldozatkészségének. Paulovits Ágoston [ halasztást. Kétségtelen, ezek egy része éppen az építőipar I sajátosságából fakad. Egy má­sik része azonban olyan szük­séges rossz, amit ki kell vetni a mindennapi munkából. A KISZ-SZERVEZETEK jobb munkáját például nagy­ban hátráltatja a fiatalság ko- lonizáltságának hiánya, a fagy- j szabadságok okozta állandó j létszámváltozás, a munkahe­lyek szétszórtsága. Hiszen csu- - pán a Borsod megyei Építő- , ipari Vállalatnál 4100 alkalma- i zott mintegy 250 munkahelyen ] dolgozik. Rendkívül nagymér- ] vű a fluktuáció is. Sok a „ván­dormadár”. Egy esztendő alatt j ugyancsak ennél a vállalatnál , 1900 dolgozót vettek fel, vi- j szont 1500-an továbbálltak. j Hátráltatja az eredménye- 2 sebb munkát az is, hogy épít- t kezéseinknél kevés a fiatal t műszaki dolgozó. Egy nemrég ^ készített statisztika szerint 470 7 műszaki és adminisztratív v munkavállaló között mindösz- j sze 72 olyan fiatal volt, aki KISZ-korosztályhoz tartozott. Tiszaszederkényben pedig 210 J'1 közül kilencen tartoznak az V imént említett korosztályhoz. e [gy azután a KISZ-szerveze- leknek is nehéz helyzetük van. ’ Különösen, ha ezekhez az úgy- v íevezett „objektív” akadá- , yokhoz, nehézségekhez hozzá- Y PSR7.iilf mén n7Í ifl Vw*,cm a — k HŐSÉGET ARASZTÖAN sü a Nap. A külszíni munkahS' lyeken veríték csordul az em­berek homlokán. Mégis sokai beszélünk arról a zord télről, amelyet néhány hónapja, hogy magunk mögött hagytunk. A hideg idők, a dermesztő fagyok okozta gondok szinte minden iparágon belül kísérte­lek még most is, amint arcun­kat nekivetjük a májusi nap­fény égető sugarainak. Mondom, minden iparágban irezni a tél visszahúzó hatá- lát, de talán a legjobban az ípítőiparban. Létszámhiány, ínyagproblémák és még sok ilyan tényezővel lehet talál­kozni, amelyek mind-mind lozzájárulnak a tervteljesíté- i gondokhoz. Éppen ezért a él okozta lemaradások fel- zámolása csak úgy lehetsé- és, ha javul a munka szerve- ettsége, az irányítás színvo­nla, az anyagi eszközök gaz- aságosabb felhasználásának íértéke, ha növekszik a gé- esítés és a gépek kihasznált- ígának foka. Ezek a nehézségek fokozot- ibb feladatok elé állítják az pítőipari vállalatok műszaki ezetőit és többet kérnek a ISZ-szervezetektől is. Hiszen lanapság sok olyan „apróság” itráltatja a munkát, ame- eknek felszámolása nem tűr •f. ' -T..T--V- .T.-V..V. - • » ­-------------------------------~C> ------------f -**''0*7 ^ .idősebb gazdaságvezetők egy ■ -része nem ad kellő segítséget j tóz ifjúsági szövetség kezdemé- . .nyezéseihez. A pártszerveze- ‘ Telttől is több irányításra len- ! !ne szükség. • • Ilyen hosszú „panaszlista” I !után mégis eredményekben • 'gazdagon munkálkodnak az , .építkezéseken lévő fiatalok. A ; tóiinap Szabó Lajos KISZ-tit- . .kár elmondotta, hogy 29 ifjúsá- | jgi brigádban több mint 400-an ! ! vetélkednek a szocialista cí­• miért, s ezeknek a fiataloknak !! többsége már el is nyerte azt. •■Persze látni kell, hogy ezek­,ben a kollektívákban általában ■a törzsgárda tagjai tömörül­itek. §■ Visszatérve a tél okozta gon- gdókra, jó érzés látni azokat az í erőfeszítéseket, amelyeket az yépítőiparban dolgozó fiatalok Ktesznek a tervlemaradások |felszámolásáért. A társadalmi jmunkaakciók keretében pél- |dául konkrét építési feladatok |megoldására vállalkoztak. D e nem kevésbé jelentős a már fentebb emlí­tett helyes tőszám ki­választás sem! Hiába volt ugyanis kifogástalan a talaj­munka, hiába gazdag termő­erőben a talaj, de még az időjárás is hiába kedvez, ha elgyomosodik a tábla, ha a tőszám kiválasztásra nem fordítanak kellő gondot. A tapasztalatok szerint ezzel nem csak a gyengébb, de a jó közepes gazdaságokban is elég sok baj van. Ennek okát elsősorban üzemvezetési hibákban ke­reshetjük. A tagság dolgozni igyekszik; a legtöbb terme­lőszövetkezetben azt mond­ják: „Nálunk nincs baj a munkafegyelemmel. A tagok maguktól jönnek munkát kérni.” Ez valóban így is van. Miszen a tagság is nagyon jól tudja, hogy nagyobb predményt, jobb boldogulást isakis akkor várhat, ha dol­gozik és minél többet tér­nél. Kedvezően befolyásolja i munkafegyelmet a szépen 'ejlődő határ is. Termelőszö­vetkezeteink vezetőségeinek ellát azt a lendületet, ame- i yet a késői kitavaszodás 1 itán a szántás-vetésre fordí- , ottak, most a növényápolás- j a kell átvinni. A kezdeti ] luzgalom egy pillanatra sem j anyhulhat el. 2 j A zökkenőmentes munkát biztosíthatja például, hogy . < kidolgozzák és alkalmazzák J ‘ a helyi adottságoknak leg- .. jobban megfelelő premizálási |; módszereket, s úgy szervez- .. zék a növényápolást, a ta- j; karmány betakarítást, s va- .! lamennyi tennivalót, hogy ■ j minden reggel, amikor mun- !! kára jelentkezik valaki, pon- ■• tosan tudják, hová kell az \ J erő. Úgy nem lehet célt érni, • • ' úgy nem lehet dolgozni, hogy \) a vezetőség — képletesen • • : szólva — ölbe tett kézzel vár- • ja: jelentkezik-e valaki, vagy • • a brigádvezető futkos a falu- \ J ban, hogy reggelente munká- • • sokat hívjon ide, vagy oda. V A kapások művelésén, a . • növényápoláson na- ] J gyón sok múlik. Min- ■ den ki tudja, hogy a többszö- É ri kapálás nagyobb termést jelent, vagy ennek elmulasz- x | tása visszaüt. Elmondhatjuk, 4;-1 hogy szép a határunk. Jó ftl munkát végeztünk tavasszal. # • Ha az az ügybuzgalom mind jr i a tagság, mind a vezetőség S; részéről most abban nyilvá- í < nul meg, hogy a jó kezdetet $ 1 jó folytatás követi — maga- jí; 1 biztosabban, megalapozottab- £ ban várhatjuk, hogy az esz- v t tendő javunkat, boldoguld- £ sunkat jobban szolgálja. í t A gépek azonban lényegé­ben elvégezték feladatukat. A most soron lévő tenniva­lók több kétkezi munkát igé­nyelnek. Kapálni, kapálni kell mindenütt: csatasorba állítva a tsz- és a családta­gokat is. A növényápolás időben való elvégzése a jó termés megalapozásának egyik leglényegesebb ténye­zője. Sokfelé azonban éppen ezt nem látják be. Késedelmesked- nek a kukorica, a cukorrépa kapálásával, nem kezdenek hozzá a takarmányok időben való betakarításához. Pedig mindkét feladat nagyon je­lentős. A járási mezőgazda- sági osztályok munkatársai nap mint nap a termelőszö­vetkezetekben járnak, de még mindig sok üzemünkkel nem sikerült például megér- 1 tetni az állványos szénaszá- i rítási módszer alkalmazásé- i nak: szükségességét. Az el- i avult módszerek alapos fe- i lülvizsgálása, a szemlélet i megváltoztatása szükséges j ahhoz, hogy termelőszövet- t kőzeteink felismerjék: e t módszer alkalmazása több t fehérjét és értékesebb takar- s T öbb termelőszövetkezet ben is jártam az utób­bi napokban. A lát­vány, amelyet a zöld határ nyújt, bizakodást keltő, Ígé­retes. Gyönyörű a vidék a szomszédos megyében, He­vesben is. S minthogy tegnap volt alkalmam a hevesi or­szágutak mentén kocsikázni, az összehasonlítás önként adódott. A növényápolással, a helyes tőszám kiválasztás­sal — már amennyire ez az országútról belátható volt —• általában előbbre járnak, mint nálunk, sok borsodi ter­melőszövetkezetben. Füzes­abony és Gyöngyös között több embert és fogatot lát­tam a földeken, mint példá­ul Miskolciéi Mezőkövesdig. Ez persze önmagában még nem sokat, jelent. Nem is ténymegállapításként írtam a fenti sorokat, de azt minden­esetre mutatja ez a tapaszta­lat, hogy számos mezőgazda- sági üzemünkben még min­dig nem fordítanak elég fi­gyelmet a növényápolásra. Pedig a jól sikerült kezdet után most a még nagyszerűbb folytatásnak kell következ­nie. A megkésett tavasz után a legtöbb helyen nagy len­dülettel kezdtek a szántás­hoz, vetéshez. Általában el­mondhatjuk, hogy optimális időben került a földbe a mag. Az eredmény a gépeknek, s a in szervezésnek köszönhető Egész Csehszlovákiában épít­keznek. Minden nagyobb vá­rosban új lakótelepeket építe­nek. A legnagyobb érdeklődés azonban a prágai Invalidovna kísérleti lakótelepére összpon­tosul. Megkérdezzük főtervezőjét, losef Polák műépítészt: — Miért kísérleti lakótelep íz Invalidovna? — Azért — mondotta —$ nert itt a gyakorlatban ellen­őrizzük a lakás- és középítke- :és számára készülő különböző izerelt. épületek párhuzamos inifikálását. — Az alapelemek nagy egy- égcsitése következtében nem latnak egyhangúan az építke­zések? — Határozott nemmel kell "Rászólni, hiszen 34 különböző leosztású lakást lehet belőlük elépíteni. A garzonlakástól gészen a négyszobás lakásig. 1 színek is igen fontos szere­lőt játszanak. Ezenkívül az is i zárj a az egyhangúságot, hogy házak különböző méretűek — az ötszintesektől egészen a zenkét szintesig épülnek. Az gész lakótelepet 4200 lakó szá­lára tervezték. A tizenkét la- óházon kívül egy penzióházat, ölcsödét és óvodát, továbbá zletházat a közönségnek nyúj- indó különböző szolgáltató­ikkal, önkiszolgáló mosodát 5 a gyermekekről egész nap indoskodó iskolapavilonokat pitének itt fel. A jövőben még otelt, poliklinikát és kultúr- özpontot is hozzáépítenek. — Milyen feltételek mellett rvezték a lakótelepet? — A mi feladatunkhoz tar- izott az építkezés idejének 40 ázalékkal való csökkentései előfeszített betonból készült lyukasztott panelok felhaszná­lása, a munkatermelékenység fokozása és egyidejűleg a kor­szerű lakással kapcsolatos kér­dések megoldása. Ami ez utóbbi feltételt illeti, úgy gon­dolom, hogy ezt is sikerült megoldanunk. — Milyen gyorsan halad előre az építkezés?. — Az egész lakótelepnek két év múlva kell készen lennie. A tizenkét lakóházból már hét áll, négyben már laknak is. A Frantisek Zámecnilt vezette szocialista munkabrigád cím­mel kitüntetett szerelőcsoport egy 4 tonna teherbírású daru­val évente 900 lakást szerel össze. Egy műszak átlagban 2,5 lakásegységet állít össze. Beszélgetés a kísérleti építkezésről

Next

/
Oldalképek
Tartalom