Észak-Magyarország, 1963. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-30 / 151. szám

Vasárnap, 1063. június 30. ESZAKMAGTARORSZAG Tudomány ~ Magaslati levegő hatásai Eltűnik a fáradság 4» a levegő villamossága Or. Hahn készüléké H * U ® M * O * R DOOOOOOQOOOOOOOOOOQOOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOt Szírnek — a» üzemekben? Hazánkban 1952-ben alkal­mazták először a színdinnmika elveit. A dolgozók kezdetben megmosolyogták a „papagály- színü” gépeket, a tarka-barka falakat. Alig telt el néhány hét, a gúnyos megjegyzések elfogytak és helyettük az elismerés, a dicséret hangja szólalt meg. Mi történt? Meg­nőtt a dolgozók munkakedve, munkateljesítménye, csökkent a selejt, a . baleset. A ponto­san vezetett megfigyelések 43 százalékos csökkenést mutat­tak ki. S azóta a szín-lélektan elindult hódító útjára. FcMék a termelés szolgálatában Á színeknek nagy lélek­tani hatásuk van az emberek­re. E kérdésekkel foglalko­zik a szlndinamika, a szín­pszichológia. Ez egyébként a színelmélettel foglalkozó tu­dománynak egyik ága az élet­re, a gyakorlatra vonat­koztatva. A szín lélektan gyakorlati alkalmazásúval olyan rejtett tartalékokat lehet feltárni, a termelés szolgálatába állítani, amelyek révén növelhető a termelékenység, az egyéni tel­jesítmény, csökkenthető az ön­költség, a selejt, a baleset. Hosszú évtizedek kutatásai nyomán kimutatható, hogy melyik szín milyen hatással van az emberre. Ä vörös szín növeli az izom- zat feszültségét, a vérnyo­mást, a lélegzés ütemét és serkentőleg hat az agyra, a gondolkodásra. A narancs- sárga előnyös az emésztésre, gyorsítja n pulzust, és serken­tőleg hat az érzelmekre. A sái'ga megnyugtatja az idege­ket. A zöld csökkenti a vér­nyomást, elálmosít. A kék csökkenti az izomfcszüliscget és a vérnyomást, csillapítja a pulzust, a lélegzést. Az ibolya­szín izgatóing hat a szívre. Azután megtudtuk azt is, hogy az egyik szín hideg érzést, a másik meleget kelt. Az egyiknek közelítő, a má­siknak távolító hatása van az emberre. így jutottunk el arra a gon­dolatra, hogy a színek hatá­sát érdemes a munkahelyen is alkalmazni. Szürke faS — fáradt tekintet... A Miskolci Pamutíonóbnn már alkalmazzák a színdina­mikát. A gyár vezetői foglal­koztak a színelmélettel és rá­jöttök, hogy a szín nagy befo­lyással van az elfáradásra. Az idő előtti elfáradás egyik oka a sötét, szürke, színtelen munkahely, a nyomasztó ér­zés, amit ez a környezet áraszt. A munkás ilyen helyen A LLOK A SARKON az ” egyetlen miskolci vil­lany rendőr tövében. Állok és nézem a háromszínű szemé­vel csábosán kacsintgató lám­pát, meg szemben a fagylal- tozó előtti hirdetőoszlopon a villanyórát, amit időnként összevetek a karórám állásá­val. Sietnénk ugyanis, mert ugyebár dolgom van, és az élet csupa rohanás, meg egyébként is jövök a szer­kesztőségből és sietek haza, mert a televízió most közve­títi az Izé-meccset. No, nem is jut hirtelen eszembe, de feltétlenül meg kell néznem, mert be is írtam az asztali naptáram megfelelő rubriká­jába, hogy meg kell néznem a meccset. Illik magamnak szót fogadnom, és ezért igye­keznék hazafelé. Ezért állok a sarkon és vá­rom, hogy átmehessek. A lámpa ugyanis pirosat jelez, ami köztudomás szerint azt jelenti, hogy a járdáról lelép­ni nem szabad, de nem is ajánlatos. Elnézem hát, mennyire megnövekedőit vá­rosunk autóbusz-forgalma, milyen sokan jönnek-meo- nek a városban, Aztán elné­zem újra a villanyóra szám­lapját, igézőleg tekintek fel a magasba: hátha a jelzőlám­pa kezelőjét valami telepati­kus úton arra bírhatom, hogy fordítson egyet a kapcsolón. Érdekes, most javítják a Ka­zinczy utcát, tehát egyenes irányba nem mehetnek a Sze­mere utca felől érkező jár­művek. Olyan kavarodás van itt jobbra, balra, és jobbról­v Állok a sarkon balról, a Szemerére, hogy em­ber legyen a talpún aki az új KRESZ megszabásai közül az ide legjobban klvánkozól hir­telen idézni tudná ..; Várok. A ztán a lampa piros­ból sárgára vált, én meg várom tovább a szabad utat. No, még elmegy a 2-es busz, aztán a 4/A, meg a két 4/B-s, no még ez a három te­herautó, aztán ez a két far- motoros, amelyekből vidám nótaszó hallatszik, üde gyer­mekhangok csendülnek bele az utcai lármába. Dunántúli gyerekek járnak itt tanulmá­nyi kiránduláson, ma már egyszer találkoztam velük, az Avasban ebédeltek. Na, még ez a két városi busz, és rendben van. A lámpa zöld. Már indulok is, de előbb megvárom ezt a katonai teherkocsit. Jó, lehet, hogy nekem vun itt valami előnyfélém, de biztos ami biztos, cn nem szeretek ilyen behemót járművek előtt cset- leni-botlani, mert sokra nem megyek a KRESZ paragrafu­saival, ha előbb a tyúksze­meimre tipor egy öttonnás autó. Mindjárt indulok. Nem, mégsem. Itt áll mellettem egy rendőr és szigorúan néz rám, De hát zöld a lámpa, enyém az út, csak még megvárom azokat a buszokat, amelyek most a Széchenyi utca felől kanyarodnak a Szemerére, mert ugyebár olyan, mint egy •alá nagy T betű, cs ezért a há- romszínű lámpának egészen más a szerepe, mint normális körülmények között. Ponto­san nem is tudom, mit kell most nekem csinálnom, hi­szen a járművek látszólag mindig mehetnek mindenfelé, legalább is foroghatnak jobb­ra és balra is,, és én is forog­hatok, forgathatom a nya­kam, lesve, hogy mikor nyílik egy kis rés a nagy forgalom­áradatban, amelyen átmehe­tek. 1/ŐZBEN MÜLIK az idő, a villanyóra kegyetle­nül mutatja, hogy már meg is kezdődött a televízióban az az izé, én meg itt állok, mér mindig, A lámpa újra piros jelez. Mellettem egy másik v kozó zsebéből aprócska zisztoros rádiót halászik ... már hallom is a távoli stadi. on morajlását, meg a riportéi j| izgatott, túlfűtött hangját Már egy gól is esett, de nem tudom, kinek. Állok a sarkon, s míg a rá­dióra figyeltem, elmulasztot­tam egy nagyszerű átkelési lehetőséget, és most, íme, új­ra piros a lámpa. Most azért kell várnom, mert tilos az ár- menet. Az előbb azért kell-, mert nem volt bátorságom átmenni. A rádióra figyelek újra. Diadalordítás, a riportét: hangja eltorzul: gól! Nagy­szerű! Kár, hogy nem tudom: ki rúgta, kinek? Állok a sarkon, s ha már itt állok, mellettem meg a délutáni lapot árulják, veszek egyet, beleböngészek ... Ni- csak, ez érdekes, ez meg nemig érdekes, de ismerős a cikk Írója, s közben észre sem ve. szem, hogy múlik az idő, a villanyrendőr is lehunyta há- romszínű szemét, végétért s napja, a rádióban a meccs félidejét jelzik.,, A MÁSODIK FÉLIDŐ el­“ ső harmadában haza­érek és leülök a televízió elé. A mérkőzés állása 1:1. Sem­mi vész, nem vesztettem sem­mit. Válójában olyan, mintha most kezdték volna: (b) Wladimir Kalitzuk, Kassa Két deci, per koponya még nem sejtettem, hogy az ízletes két deci borocska révén, őszinte barátság lob­ban fel köztünk. 1 Körülbelül [ .STT lálkoztunk. Ismerősöm lelken­dezve köszöntött: — Szervusz, kedvcském! Ö, ha tudnád, hányszor kereste­lek már! Tudod, amiatt a bo­rocska miatt, amit ki kell in­nunk. De annál a római atyá­nál előbb lehetne audenclát kapni, mini téged a hivatal­ban találni, hohehe ... No, se­baj! Ami késik, nem múlik, ígéretem tartom, azzal a tol­dalékkal, hogy most már négy decit hörpintünk la. Es nem abból a vacak asztaliból. Itt nem messze finom szamorod­nira találtam. Tudod — cup­pogott, nyclagotett — picit azért fanyarkás, de mit mond- - jak? Nektárt Valódi ági nek­tár, barátom! Abból lehúzni négy decit per koponya... jaj... — sóhajtott, cuppogott, nyelegetett. En vele együtt, mert nagyon meggyőzően adta elő a szamorodnit is. Sajnos, mikor a legjobban Ízlett, hir­telen újra kezet nyújtott. — Pillanatnyilag nem érek rá, ezer dolgom köt (következtek az objektiv okok), de várj csak, majd legközelebb! No, szervusz! Másfél hónapra rá, mikor újra találkoztunk, elragadta­tással újságolta, hogy valódi tokajira talált, Nem palacko­zottra, mert az semmi, hum­bug, csalás, hanem kimértre, egyenesen a termelőtől, a sö­tét, hús pincéből származóra, az istenit... 1 Sajnos, Itt újra előrántotta objektiv okait, erős ígéretet- tett, hogy legkö­zelebb, ha ráér, nyolc deci va­lódi tokajit húzunk le per ko­ponya! Azután kezet nyújtott és otthagyott, mint egy felaj­zott kisfiút.., Legközelebbi találkozásunk alkalmával hárslevelű követ­kezett, Egy liter fejenkint! Cuppogtunk, nyelegottünk, bí­ráltuk a borocskát, hány ma- ligános lehet, mi hiányzik még belőle — azután — mint rend­szerint. — elváltunk. Manap­ság már négy liter kadarkánál tartunk — per koponya. Cup­pogunk, nyelegetünk, birálga- tunk és nagyon, de nagyon íz­lik mindkettőnknek, Nem ker­telek — leiszogatjuk magunkat a sárga földig. Persze, csak el­vileg, teoretikusan. közöt­tünk a így lobbant fel jó barátság. Senkinek sem kí­vánok idcálísabb szesztársat, mint. 6. Csak attól tartok, hogy egyszer kifogynak- objektív okai, akad néhány percnyi szabad ideje, és a ki nem ivott borocskán alapozott illúzióim vára összedől... (Ford.: V. M.) A modern festő es -neje .jer­Ismerősömnek [ ''vlssóge't tettein. Apró hétköznapi szí­vességet, amilyet az ember bárkinek megtesz jó szóért, őszinte köszönömért. Isme­rősöm azonban gavallér ter­mészetű ember volt. őszinte köszönetéhez még hozzátette: — Természetesen non kívá­nom ingyen, kedves barátom. Nem vagyok afféle önző iu- catcmber, mint amilyen szá­zával mozog itt körülöttünk, A szívességért, amit nekem tettél, meghívlak két deci jó borocskára. Stimmel? Nagy­szerül Sajnos, pillanatnyilag nincs időm, mert (felsorolt né­hány objektiv okot), de leg­közelebb, ha találkozunk, be­ülünk két deci finom asztali borocskára... — szemöldöke itt felugrott homlokára, nyel­vével érzékien cuppogott. — itt mérik, nem messze, a bo­rozóban. De mit mondjak? Valami finomság! Nem édes, tudod, de nem is savanyú. Olyan sima, iható, hűsítő bo­rocska ... — jóízűen nyelt egyet-kettőt, és bizisten vele együtt nyelegcttem én is. Meggyőző beszéde nyomán szinte nyelvemen éreztem a fi­nom, sima, se édes, se sava­nyú asztali borocska izét ... Szóval mindkettőnknek kitű­nően ízlett a bor. Ismerősöm­nek azonban valószínűleg az volt az elve, hogy „akkor hagyd abba, mikor a legjob­ban ízlik”, mert hirtelen, át­menet nélkül kezetnyújtott. — No, szervusz. Egyelőre, fo­gadd őszinte köszönetemet, és a legközelebbi viszontlátás­ra, azaz vlszontivásra ...! — elfutott. Egyedül maradtam, szájamban a. borocska csiklan- dó ízével. Bevallom, abban a pillanatban valami csúnyát gondoltam erről az ember­ről. !Természetesen, akkor ilylségben a magaslati levegő- 'vei egyenértékű villamosteli- | Itettségű légjárást tudnak biz- ; dúsítani. í ! Dr, Hahn, heidolbergi orvos, olyan készüléket szerkesztett, amellyel meglepő eredménye­ket ért el. Abban a szobában, amelyet magaslati levegővel telített, a vaj 40 nap után sem avasodott meg, gyümölcsök nem penészedtek meg. Egy szérumokat készítő gyárban a sterilizálás céljából minden is­mert eszközt felhasználtak és ennek ellenére a szérum nem volt kifogástalan. Először ak­kor sikerült u szérumot min­den kártevő anyagától mente- ! sen elkészíteni, amikor a töltő \ termet Hahn dr. készülékével ; mesterséges magaslati levegő- i vei látták el. ! A KÉSZÜLÉK ELŐÁLLÍTÓ- | jANAK megfigyeléseit meg- ; erősítette dr. Dániel karlsruhel ! idegorvos, aki rendelőjében be- \ ,’oz.cttcUe Hahn készülékét, ön- j magáról megállapította, hogy ; bármilyen hosszúra nyúltak i rendelőórái, nem érzett fárad- \ ságot. Betegeinek nem mondta j meg, hogy a készülék műkő-; ‘ désben van, nehogy ezzel szug- geráljon jó érzést bennük, ha- [ nem megfigyelte a hatást. Het­venhat beteg közül 67 az álltái- > mázott középhegységi! mester- I séges levegőben meggyógyult. Így a levegő villamossága gyógyszernek Is beválik. ] N. J. ; v u o s i. o o Ű u w w u g a- e a r: o o o l atmoszféra között állandó vil. lamosáram kering. Ez az áram a Földről testünkbe árad és másodpercenként negatív vagy pozitív ionok millióival tölt meg bennünket. A LEVEGŐ VILLAMOSSA. GA azonban nem állandó erős­ségű, hanem váltakozó, éppen a szélvihar és a viharok követ­keztében. A villamos befolyás a legkedvezőbb a magaslato­kon, viszont a legrosszabb völ­gyekben, mélyedésekben és i zárt helyiségekben. Vasbeton. 1 épületekben pedig egyenesen : el van zárva az ember a levegő ' villamosságától. Ezeknek a megállapítások­nak alapján azt kutatták, ho- i gyan lehetne a szervezet szá- : mára oly szükséges magaslati : levegőt a munkahelyiségekben i mesterséges úton előállítani. : így kórházakra, iskolákra, gyá- i rak műhelyeire és irodáira • gondollak elsősorban. A kuta- i tások széles területen folytak í és folynak. Már szerkesztettek is olyan műszereket, amelyek- j nek segítségével bármilyen he­ORVOSOKAT, TtJDÖSO- KÁT, kutatókat évtizedek óta foglalkoztatja az a probléma; miért van az, hogy a dolgozók műhelyekben és irodákban, még ha nem is fejtenek ki erő­teljesebb munkát, hamarosan fáradtnak, petyhüdtnek, kime­rültnek érz:k magukat. Külö­nösen a szocialista országok­ban helyeznek nagy súlyt a kutatásokra, ahol minél sokol­dalúbban kívánnak gondos­kodni az emberek jólétéről, jó közérzetéről, munkabírásá­ról és életkedvéről. Rossz kedvüket, kellemetlen közérzetüket nem a munka okozza. Az emberek kedélyál­lapotát befolyásolják az időjá­rás szeszélyei: zivatarok, szél­viharok, a légnyomás ingado­zásai és a nálunk elég sűrűn fellépő alpesi szelek. A hamar elfáradó és kime­rültségüket minden életmeg­nyilvánulásuknál kimutató emberek, ha a szabadba kerül­nek, különösen magasabb he­lyekre, dombhátakra vagy hegyoldalakra szinte pillanutok alatt visszanyerik jó kedélyü­ket, életkedvüket. A fáradtság egyszeriben eltűnik belőlük. A kísérletek és vizsgálatok során kiderült, hogy az emberi szervezetre a levegő villamos­sága nagyobb hatással van, mint bármilyen más klimati­kus tényező. A Földet ugyanis elektromos mező veszi körül és ennek nyomán a föld és az túlfeszíti magát, Az erőltetés pedig gyors kifáradást okoz és csökkenti az egyéni telje­sítményt. Miért fárad el a dolgozó ilyen munkahelyen? Azért, mert látóidege túlságosan igénybe van véve. Az idő előt­ti elfáradás egyik eszköze a látóidegek kímélése. A jó vilá­gítás, a falak, a munkaeszkö­zök, a padlózat enyhe színezé­se, a tudományosan, kevés színből, jól átgondolt színösz- szeállítás nagyszerű teljesít­ményekre ösztönzi a dolgozó­kat. Á színek alkalmazása meg­szünteti a munkakörnyezet túlságos egybeolvadását is. A szürkére mázolt falak, a szür­ke padlózat, a szürke munka­eszközök között időbe telik még a leejtett szürke csavar­húzó megtalálása is. A színe­zés megkönnyíti a kiválasz­tást, a keresést, mert elvá­lasztja a háttért a padlózattól, a munkaeszközt a munkada­rabtól. „Dolgozunk“ a színek A munkaruhák tekintetében is igen előnyös a kellemes szín alkalmazása. Beváltak a vllá- goszöld, a világoskék, és a cit­romsárga munkaruhák. A Miskolci Pamutfonóban a közelmúltban festették át a falakat. A vállalat lcgforgal- > masabb helye, a hosszú fo­lyosó. Itt vannak az irodák is. | Ez korábban fehérre volt | meszelve. Most a mennyezet i citromsárga, az oldalfalak pedig különböző színűek. A fesiés megkezdésekor a fonónők nem rejtették véka alá nemtetszésüket. Amikor elkészült a színezés, egy hét sem telt bele, a legteljesebb el- ] ismerés váltotta fel rosszallásu-1 kát. Mi történt.? ! A színek „dolgozni” kezdtek | cs eredményesen kifejtették1 lélektani halasukat. Kellemes ! közérzetet adtak a munkahe- \ lyeknek és nyugtatólag hatot-' tak az idegekre. ! A barna parkett, a világos; zöld gépek, köztük a megmun- < kálandó hófehér gyapot, a szí-! nes falak, a halványzöld színű; mennyezet és a több ezer ne-i öncső teremtette napfényszín,; csodálatos színharmónia. Ilyen; körülmények között nemcsak! eredményes a munka, hanem ] örömteli is. A dolgozók jól ér- ‘ zik magukat, és a legjobb ké-! pességeiket nyújtják a felada-; tok teljesítéséhez. íme egyetlen példa a gya­korlatból, hogy mennyire ór- j denies a színezéssel foglalkoz-! ni az üzemekben és a Miskolci \ Pamutfonó dicséretes kezde-1 ményezése követésre méltó. í Boda István 1 A jövő közlekedési eszköze: a Iiclikopícr Eleinte nem hagyott nyugodni bennünket a gondolat, hogy vajon a helikopter is megtalálja-e helyót a többi légi­közlekedési eszköz körében. Ma már ez a géptípus sok vo­natkozásban eredményesen helyettesíti a repülőgépeket, A helikopter egyaránt megszokott jelenség a Sarkvidéken vagy éppen a tengerparti üdülőhelyen. Számos példa bizonyítja, hogy olyan helyeken, ahol égető szükség van légiközlekedésre, de nincs mód repülő­terek építésére, a helikopter a megoldás. Azerbajdzsánban a Nyeftjania Kamny-i, Baku kőolajkitermelő vidékén a he­likopterek egyetlen esztendő alatt 200 ezer utast szállítot­ták. A helikopterek az ország sok vidékén már a legfon­tosabb teher- és személyszállító eszközök. Szibériában, Kö- zép-Azsia és a Volga-vldék fontos ásványkincs lelőhelyeit éppen a helikopterek segítségével fedezték és tárták fel az utóbbi években. A „repülő emelő-daruk”, így js nevezik őket, kőolaj és gázvezetékeket fektetnek le. tengeri hajók rakodásánál se­gédkeznek. A helikopter olykor még a fakitermelésben is jó szolgálatot tesz. A helikopterek egyre újabb és újabb alkalmazási területen láthatók, a meglepetések szinte egy­mást érik. Ugyan ki gondolta volna, hogy a V—2 típusú, mindösz- sze két tonna súlyú helikopter könnyedén a levegőbe emeli az egy tonnánál nehezebb Moszkvics gépkocsit. A helikopter nemsokára a legnépszerűbb közlekedési eszköz lesz. Már most elmondhatjuk, hogy a V—0 típusú 25 személyes helikopteren 200 kilométer távolságig ugyannny- nyiba kerül az utazás, mint autóbuszon. Bizonyára eljön a könnyű sporthelikopterek és talán a családi helikopterek ideje is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom