Észak-Magyarország, 1963. június (19. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-28 / 149. szám
2 ESZAKMAGYARORSZÄG Péntek, 1963. június 28. Júliusban és augusztusban választják az új üzemi tanácsokat Brüsszel, Nassau - és Christine csókja A termelő üzemekben júliusban, illetve augusztusban termelési tanácskozásokat tartanak. ahol megvitatják az első félév eredményeit, az év A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Megtárgyalta a Békés megyei Tanács végrehajtó bizottságának jelentését a megyében fdlyó közoktatás és szakemberképzés helyzetéről. A kormány a jelentést tudomásul vette; megállapította, hogy a megyei tanácsnak, szerveinek és a pedagógusoknak ezirányú tevékenysége jelentős eredményekkel járt, s határozatot holott a Békés megyei közoktatás és szakemberképzés további fejlesztésére. A Tudományos és Felsőoktatási Tanács elnöke jelentést tett az országos távlati tudományos kutatások tervezéséről ■és a kutatások menetéről. A Minisztertanács a jelentést tudomásul vette. A Tudományos és Felsőoktatási Tanács elnöke és a Magyar Tudományos Akadémia elnöke előterjesztést tett a tudományos minősítés rendszerének továbbfejlesztésére. A Minisztertanács az előterjesztést megtárgyalta, s úgy határozott, hogy a megfelelő törvényerejű rendelet tervezetét az Elnöki Tanáqs elé terjeszti. A kormány a művelődésügyi miniszter előterjesztésére rendeletet hozott, amelynek értelmében a pártfőiskolán, valamint a budapesti pártbizottság Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemének kétéves szakosított tagozatán államvizsga letételével szerzett oklevél a főiskolai oklevéllel egyenértékű a képesítés szempontjából. A kormány megvitatta és elfogadta a belügyminiszternek a közúti közlekedés helyzetéről és a balesetek alakulásáról szóló jelentését, s a helyzet második felének feladatait és megválasztják az új üzemi tanácsokat. Körülbelül 1500 üzemi tanács újjáválasztása bonyolódik le két hónap alatt, megjavítására határozatokat hozott. A Minisztertanács az élelmezésügyi miniszter és az Országos Árhivatal elnökének előterjesztése alapján határozatban szabályozta a sertés- ás szarvasmarha hizlalási akció feltételeit. A Minisztertanács a Tájékoztatási Hivatal vezetőjének előterjesztésére határozatot hozott, amely szerint a sajtóban nyilvánosságra hozott javaslatokra, illetve bírálatokra az illetékes állami szervek kötelesek a szerkesztőségeknek érdemi választ adni. A kormány felkérte a társadalmi-, a tömegszervezetek és a szövetkezeti szervek vezető testületéit, hogy illetékességi területükre hasonló intézkedést hozzanak. A kormány ezután napi ügyeket tárgyalt. I mégpedig az eddigitől lényegesen eltérő módon. A legutóbbi választások idején az üzemi tanácstagok kétharmadát még a szakszervezet hivatalból delegálta, most valamennyi tanácstagot demokratikusan szótöbbséggel választják. Ezúttal nem nagv létszámú, hanem cselekvőképes, rugalmas, a legrátermettebb embereket tömörítő 11—31 tagú üzemi tanácsokat hívnak életre. Eddig a nagyobb vállalatoknál 120 főből álló üzemi tanácsok is működtek, s ilyen helyeken a tanácsülés egyszerű összehívása is bonyodalmakat, nehézségeket okozott. Az újjáalakuló üzemi tanácsok tagjaik közül választják az elnököt, s nyomban hozzálátnak munkájukhoz. Ellenőrzik a vállalat tevékenységét, kifejtik véleményüket az üzemi élet különböző kérdéseiben, sőt esetenként döntéseket is hoznak. A tervet nem teljesítő vállalatoknál mindenekelőtt megvizsgálják a lemaradás okait, és javaslatot tesznek a munka hatékonyabb módszereire. A most megválasztandó üzemi tanácsok megbízatása 1964 végéig tart. a következő választásokra 1965 első negyedében kerül sor. Ha pillanatnyilag úgy is látszik, hogy elsősorban a Pro- fumo-botrány buktatja meg Macmillant, a brit politika ismeretében kételkednünk kell abban, hogy ez a végeredményben eléggé mindennapos erkölcsbotrány legyen az egyetlen oka Anglia „legrosz- szabbul öltözködő gentleman”- je politikai kudarcának. Annyi azonban bizonyos, hogy ez az ok a legzajosabb. Fürdődresszben Astoréknál Zajos már csak azért is, mert a közelgő választáson diadalmaskodni óhajtó Munkáspárt meglehetősen felfújta az ügyet. Noha ez teljesen érthető a parlamentáris ellenzéki-kormánypárti harcok idején, mégsem hihetjük, hogy csak ez áll Macmillan gyászos politikai végének indítékai mögött. Elvégre kétségtelenül kellemetlen, hogy áz olasz arisztokrata ősökkel rendelkező hadügyminiszter (Profúmo olaszul parfüm-öt jelent), aki a legelőkelőbb angol egyetemeken, Harrow-ban és Oxfordban végzett, konzervatívpárti képviselő, majd magasállású katona, később hadügyminiszter egy kis szalonprostituált karmai közé keveredik — de mégsem olyan súlyos eset. Növeli persze a dolog súlyosságát, hogy Pro- fumo a hölgyet éppen a konzervatív párt igazi főhadiszállásán, az Astor család Clive- den-i kastélyában ismerte meg, ami nem valami jó fényt vet a szemforgatóan vallásos angol konzervatív felső tízezerre. Még kellemetlenebb, hogy a szerelmi kapcsolat hírének nyilvánosságra kerülése óta Christine Keeler, az érdekelt hölgy nem is jelentéktelen honoráriumért egyik angol hetilapban elfecsegte, hogy As- torék kastélyában nem akármilyen körülmények között ismerkedett. meg a hadügymi-. niszterrel. \ De nem ám! Mert éppen egy úgynevezett „swimming party” (úszó összejövetel) esti mulatsága során kerültek össze, mégpedig valamennyien íürdőtrikóban és olyan fesztelenül, hogy mindenki csak keresztnevén szólította egymást. Ezt a Chris- tine-t, a nemrégen még pincérlányt, doktor Ward vitte magával a lordék trikóbáljára és Ward doktor, egy angol lelkész fia, az előkelő világ háziorvosa azóta már vizsgálati fogságban ül rendszeres felhajtás, nőkereskedés gyanújával. És, amikor már minderről beszéltek, a Munkáspárt politikai fogásból parlament elé vitte a dolgot, Profumo miniszter úr letagadta a Ház előtt az egészet. Miközben tagadott, ott ült mellette Macmillan miniszterelnök, mintegy jelenlétével ütve rá az igazság pecsétjét minisztere füllentésére. A pofon, az elkergetés és a rúgás Mindez azonban csak zajos botrány, kellemetlen epizód, utolsó csepp a teli pohárban, a konzervatívok és személy szerint Macmillan kudarca mélyebb okokra vezethető vissza. „Általános vélemény szerint Anglia ma tizennyolc évvel a háború befejezése után, gazdaságilag és politikailag egyaránt mélyponton van” — írta még a Profumo-botrány kirobbanása előtt jóval R. Palme Dutt, az International Affairs hasábjain. Pontosan akkor, amikor nem egy angol, külpolitikai kommentátor „Anglia új Dunquerque”-jére célzott, emlékezve arra a csúfos vereségre, amely ennél a francia- országi kikötőnél érte az angol csapatokat 1940-ben, a második világháború folyamán. Mert Palme Dutt cikkének idején Anglia már túljutott a múlt év végén elszenvedett brüsszeli kudarcon és lenyelte, hogy az egykor Churchill által és a Rotschild-ház segítségével támogatott De Gaulle egyszerűen nem engedi be a Közös Piacba és nemet mond Mac- mülannak Párizsban szemtől szemben is. Aztán le kellett nyelnie azt is, hogy a bahamai Nassau szép vidékén Kennedy elnök egyszerűen lefújja a Skybolt-rakéták előállítását, amitől Anglia egyenrangú atomhatalommá való előlépé- sét remélte és arra kényszeríti Macmillant, fogadja el a Pola- ris-rakétákat, amelyeket az USA csak most kezd gyártani. Tehát Angliának jó pár évig teljesen az VSA jóindulatára kell támaszkodnia, mert nem lesz önálló atomereje. A konzervatív kormány teljes kudarca „Párizsban egy pofon, Brüsszelben elkergetés, a Bahama-szigeteken pedig egy újabb, minden kétséget kizáró rúgás formájában” jutott kifejezésre. George Brown, a Munkáspárt egyik vezetője fejezte ki imigyen a nyers igazságot. Történt pedig mindez akkor, amikor az 1960-ban még érezhető konjunktúra fokozatosan elmúlt és a munka- nélküliek egyre nagyobb számban jelentek meg az angol városokban. „...egy csókért, egy kissé nagy áru Ha a múlt évi kubai válság idején, amikor is Kennedy közvetlenül tárgyalt Hruscsov- val és Angliát csak utólag tájékoztatta, a Times arról kesereghetett, hogy „Mr. Macmillan nem volt többre képes* minthogy a kottát lapozza, mialatt Kennedy elnök játszotta a dallamot”, akkor Brown megállapítása ebben az esztendőben pontosan megfelel annak, amit ugyancsak a Times az idén január 21-én úgy fejezett ki, hogy „Nagy-Britan- nia politikai és gazdasági helyzete válságos... a kormány szinte kötéltáncot jár.” Mi se mutatja ezt jobban, mint az 1962 novemberében tartott pótválasztások konzervatív vereségénél is többetmondó közvéleménykutatás eredménye. Eszerint ugyanis a múlt év decemberében a megkérdezettek 51 százaléka a kormány ellen nyilatkozott és csak 38,5 százaléka vallotta magát megelégedettnek. És akkor, hogy még szebb legyen a dolog, mint derült égből a mennykő, beüt ez a Profumo-botrány. Ha nem előzi meg mindaz, amit megpróbáltunk összefoglalni, talán elsimul a hadügyminiszter egyszerű lemondásával. így azonban könnyen előállhat az a helyzet, hogy Christine, a kis szalonprostituált csókját az egész konzervatív kormányzat fizeti. Máté Iváa —o—— Megjelent a Béke és Szocializmus júniusi száma rK folyóirat vezércikket kfV zöl Vilié Pessi, a Finn KP főtitkára tollából Az alkotó mar- xizmusról és a forradalmi po-í litikáról címmel, mely fontos elvi kérdéseket tárgyal a békés egymás mellett élés politikájá-' val és a forradalom békés és nem békés útjának konkrét feltételeivel kapcsolatban. DJ N. Aidit cikke Az indonéz kommunisták harca az ország teljes nemzeti függetlenségéért feltárja, mi az oka annak, hogy az indonéz gazdaság a csőd szélén áll, s rámutat, hogyan lehet az Indonéz nemzetgazdaságot saját lábára állítani, s az ország 'teljes függetlenségét! és demokratikus fejlődését biztosítani. Rendkívül tanulságos E. Gie- rek-nek A párt és a gazdasági építés című tanulmánya. Á szerző, aki a LEMP Politikai Bizottságának tagja, a 'Kafav wicei Vajdasági Pártszervezet példáján szemléltetően mutatja be a pártnak a gazdaság irányításában alkalmazott módszereit és az elért konkrét) eredményeit. G. Matthews, a Daily Wor-J kér főszerkesztője Angliának a Közös Piacba történt belépési kísérlete kapcsán igen figyelemre méltó cikket írt Az imperialista szövetségek és az imperialisták közötti ellentétek kérdéséről. A folyóirat gazdag tartalmá-; ból megemlítjük még a hátim Amerikai Szabadkereskedelmi Egyesülésről írt leleplező cikket. Külön kell szólnunk a Kommunisták és a. demokrácia című eszmecseréről, melynek egyik érdekes vitakérdése ebben a számban Az egyéni szaJ badság problémája a maii ideológiai harcbanAktuális kifogás Már megint nő után bámulj/.? Csak azt nézem, jó volna-e űrhajósnak. (Fülóp György rajza) Baráth Lajos: IC CIMBORÁK ■ arancsra sötét csíkot festett a szalag nap-árnyéka, kicsiny madárarcát orránál metszette ketté. Bőrén rezesen játszott a fény, az - V-, .. ^'Hyúkclt félarca pedig sötéten előtűnt a káprázva vibráló hőségből. Nehezen szedte a lélegzetét, olykor elakadt torkában az érezhetően langyos levegő. Sütötte torkát a* levegő és a szomjúság, és a kettő az áfonya kesernyés ízévé keveredett szájában. De a kesernyés váladékot nem bírta kikopni, hiszen nem is nyál volt az, hanem szálkás, nyúlékony száradás, mely szénporból rakódott szája padlására, s még foga közt is megcsikor- dult, ha összeharapta. Egérapró fogsora közt vályogcsomó gyűlt össze. S gondolatában is hasonló váladék keseredett. A fáradtság és a hőség oly súllyal nehezedett agyára, hogy értelme csak a harag rossz tanácsáig vezette gondolatát. S ha hirtelen önmaga előtt számot kell adnia szikkadó agyában forgatott terveiről, bizonyára visszariad. Mert Karancs akkor legszívesebben csákánya éles végével hasította volna keresztül mindazokat, akik a szűk kis tőzeg katlanban élnek;, tőle elkülönítve ülnek, valamiről beszélnek, de azt, hogy .miről, s miért, ő, nem tudhatja. Úgy érezte, hogy elszakadt tőle a világ s a forró porban markolászó ujjai görcsösen megmerevedtek egy percre. Tutyut valójában azért gyűlölte, mert fajtája •egy nehéz napon utcákon és mezőkön át üldözte, amiért nem utalt számukra házhelyet magaslaton, ahová a tavaszi árvizek nem érnek fel. Később talán megértette, hogy azoknak a népeknek is volt joguk követelni, hogy megszabaduljanak a lapálytól, ahová az árvizek után újra és újra építették kalyibájukat. Megértette ő, de az emlék szégyene erősebben dolgozott ttenne minden megértésnél. S Tutyu ott viháncolt, nevetett köztük fél éve, reggelenként együtt indultak a külszíni fejtés déli oldalához, s még meg is aláztatott azzal, hogy reggelenként Éber figyelmeztette kötelességére, a vidia-vételezésre. S olyankor az a cigányfiú összenevetett Varróval, akit abban a percben ugyanúgy utált cimboráival együtt, mint Tutyut. Torkában kimondhatatlan kínt érzett. De lehet, hogy nem Is a torkában szaggatott az a nyilalás, hanem megsebzett büszkesége szakadt fel belőle. Régi sebeket is viselt Karancs a lelkén, de azok idővel behegedtek. Vastag kéreggé alvadt a gyógyulásra mindig kész szervezet; a szövetek azon a tájon, ahol felsebezték, konoksággá állottak össze. S nem látott már csak a régmúltra vissza, elfeledkezett arról, hogy ezek az emberek barátiakká, testvérükké fogadták, amikor fél éve a kőfejtők elzavarták maguk köréből. De ha azokra a kőfejtőkre emlékezett, iszonyodva terelte másfelé gondolatát: itt még annyit sem jelent, mint a mogorva beosztottak között, akiknek végtére mégiscsak parancsolhatott. Ezzel szemben a tőzegfejtésen neki osztogatják az utasításokat, mert annak idején a vizsgáival sem készülhetett el teljesen, már vitték is. előbb egy kisebb gyárat igazgatni, aztán tovább, feljebb, mind magasabbra, magasabbra; már akkor úgy gondolta, arra a vájárvizsgára soha életében nem lehet szüksége, hiszen szép sort vett élete, amiért valamikor nagyon megszenvedett: jogos tehát, mindenképpen! Ám Karancs számításában rengeteg hibát talált a történelem. Talán az volt az első kifogás, hogy nem tanulta meg az élet matematikáját. Azonkívül még sok mindent nem tanult meg Karancs: Jrra szoktatták az évek, hogy a .szerencséhez és az érdemhez nem kell «mmit hozzáadni, és már kész is az élet számtanleckéje. A mikor Éber megállt előtte, összerezzent. Pillái rácsozatán át nézte a forradásos arcú embert, akiből örökösen valami bőszítöen egyhangú nyugalom és negédesség sugárzott. — Szeretnénk megtudni, hogy mi bajod velünk — kérdezte Karancsot a brigadéros. Szürkés porréteg vonta be bakancsát, ezt látta a másik} Karancs semmi többet nem láthatott Éberből, hiszen a-földet kutatta tekintetével. — Nekem? — kérdezte, s keskeny száját apró rángatásokkal összébb húzta. — Nekem semmi! Veletek nekem semmi bajom nem lehet — s úgy gondolta — ebben az elképzelésében szentül hitt — úgy gondolta, neld egyszer újra elégtételt kell kapnia azért, hogy az Éberhez hasonló emberek parancsolgatásait eltűri. S még sárgábbra festette szemét a gyűlölet és az indulat, s ez elfeledtette vele a pokoli meleget, mely harmadik hete kínozza az embert, az állatot és a tájat. Éber megpóbálta megkeresni Karancs tekintetét, de mert az sehogyan sem sikerült, azt mondta nagy nyomatékkai: — Ügy szeretnénk magunk is, ha nem akadna köztünk baj... Cimborák közt nincs helye a harag-, nak! __ 3. A hőguta negyedik hete kerülgette azt a tájat, s az emberek fáradtságát közönyös fásultság váltotta fel. A mezőkön a csenevész növényzet elsárgult, s belekókadtak a megkeményedett föld repedéseibe. Ujjnyi, majd tenyérnyi nyílásokra repedezett a föld, az autók után csak órák múlva telepedett le a lisztfinom por. A patakok kiszáradtak, a cserepes medrekben a döglött halak pikkelyei ezüstösen ragyogtak; a szálkás csontvázak mellett elpusztult férgek lárvája hevert, és akkor mindenki azt mondta: Valami szörnyű pokol szabadult a világra. Akik istenben vagy jehovában hitiek, eszelős vigyorral kiabálták: „Itt a világ vége!” A hitetlenek pedig arra sem éreztek erőt, hogy a szájpadlásra tapadt nyelvüket megmozdítsák a nyálat gyülesztve, valami szörnyűt káromkodjanak az őket megtagadó természetre. A tőzegtelepet az a veszély fenyegette, hogy kigyullad a szén és vulkánná válik a Fekete-völgyben a föld gyomra, mely aztán átterjed a hegyekre, a falvakra, a városokra, á kiszikkadt folyók parti füzesére, a döglött halak pikkelyeire, az elpusztult lárvákra,, a veteményesekre és a beton-palotákra, egyszóval az egész világra. — Hajnalban vöröslött még a szurdok? — kérdezte Varró Kacótj egyik reggel történt az, a negyedik héten. Karancs akkor indult el azon a kis ezüstszalag ösvényen vételezni, mely a raktárba vezetett. — Nem emlékszem pontosan. — Mintha lefogyott volna Kacó csúnya nagy orra, hangja sem harangozott úgy, mint azelőtt, és nem is beszélt nagyon sokat, mióta Karancs haragosan járókéi közöttük. Meg a forróság is elbágyasztotta a lőmestert. — Reggelenként nézni kellene a szurdokot — javasolta Varró. —• Hátha egyszer elsötétül... Tudod, ha a Mánta-szug felől eső ígérkezne..; — Megállt, összeráncolta homlokán a bőrt s furcsa nevetéssel azt mondta. —’ Ha a múltkor elhisszük neked, hogy reggelre a szurdok sötét volt, és hogy a szellő lehűlt egy percre, akkor talán esett volna kevésnyi eső ... De lám, így járnak a hitetlenek. — Pár lépést előre sietett, szembe fordult cimboráival, s megint csak nevetett. — Katonáskodtam én egy kivetkezett jehovistával... Lehet, hogy szombatista volt. Azt mondta, hogy ő tényleg hitt valamikor a világvégében és az istenben. De aztán, mert megcsalta a felesége, hát kiábrándult az istenből. I irtelen elgondolkozott a mondottakon s el is szomorodott. Megvárta, míg cimborái beérik, s lassan, mintha számlálná lépteit, elindult. Mire a többiek a déli oldalra értek, messze lemaradt. Mögöttük poroszkált, mint egy bús ló, melyet az iga elcsigázott. A sértés, melyet magában hordott tegnap este óta, mély volt és égető. Jobban sütötte, mint a tájat a nyári kánikula. (Folytatjuk) H' Ü.ást tarts!! a Miszíertanács
