Észak-Magyarország, 1963. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-26 / 147. szám

2 Szerda, 1963. június 26. ESZAKMAGYARORSZÄG ' Kennedy ... (Folytatás az 1. oldalról.) erő megteremtése mellett is. Különös nyomatékkai han­goztatta Kennedy a Nyugat szoros gazdasági együttműkö­désének fontosságát, s kijelen­tette, hogy a most sorrakerülö • kereskedelmj tárgyalások dön­tő jelentőségűek. „Ezek a tárgyalások egy­ségünk próbakövét jelen­tik’' — mondotta, majd ar­ra hívott fel, hogy a nyu­gati nemzetek ne csak sa­ját érdekeiket tartsák , szem előtt, hanem elsősor­ban „a közös érdekekre” gondoljanak. Az elnök beszédének ebben a részében — anélkül, hogy né­ven nevezte volna De Gaulle-t, határozottan szembehelyezke­dett a francia elnöknek azzal az álláspontjával, hogy a Kö­zös Piacnak önellátásra kell berendezkednie, elzárkózó ke­reskedelmi politikát kell foly­tatnia, s lényegében azt köve­telte, hogy a Közös Piac nyissa meg kapuit az amerikai áruk előtt. Tyepcskova beszédet mondott • • • (Folytatás az 1. oldalról.) a szónoki emelvényhez tó­dultak és ölelték, csókol­ták a nagy iraki hazafi özvegyéi. A teremben sokan sírtak. Isabelle Blume, Nyina Popo­va és a Nemzetközi Demokra­tikus Nőszövetség több veze­tője kézenfogva vezette Tarol­na Adilt a kongresszus elnök­ségének széksoraiba. A brazil küldöttség egyik tagja kért ezután szót. Kérte, hogy a kongresszus tiltakozzék az iraki kor­mánynál a szabadság- harcos asszonyok üldözése ellen. A javaslatot a kong­resszus óriási tapssal fo­gadta el, majd elhatározták, hogy bi­zottságot küldenek Irakba, a nők’ helyzetének és életkörül­ményeinek kivizsgálására. A kongresszus keddi napjá­nak legfőbb eseménye volt Valentyina Tyereskovának, a világ első női űrhajósának felszólalása. A díszemelvényt nemcsak a hivatalos fotóriporterek vették körül, hanem a fényképezőgé­pekkel felszerelt küldöttek is. Az óriási terem minden ré­széből felhangzottak a „Valen- tyina — Hurrá, Hurrá!” kiál­tások. Űrhajóm 88 perc alatt for­dult meg a Föld körül — mondotta Valentyina. — Nem egész másfél óra alatt átre­pültem a világ minden orszá­gát, amelyek elküldték dele­gátusaikat Moszkvába, a nő­kongresszusra. „Repültem cs azt gondol­tam magamban: jó lenne, ha a Vosztok 6- — ahogy mondják, a női űrhajó — átrepülné azt a láthatatlan, de erős hidacskát, amely összeköti a földön élő nők szívét. Gyönyörű Földünkre néztem és azt gondoltam: nem lehet, semmi körülmények között sem lehet, hogy a világoskék és fénylő Földet fekete atom­hamu lepje be”. Valentyina Tyereskova az alábbi szavakkal fordult a Egyre nagyabb tiltakozó mozgalom Ausztriában Habsburg Ottó hazatérése ellen Az osztrák parlament szer- Habsburg-vitáját megelőző s. net nélküli pártértekezlete­ken, koalíciós és miniszterta­nácsi üléseken folytatódnak — a kulisszák mögötti alkudozá­sok és politikai intrikák. Ezzel párhuzamosan újabb ,A bécsi Burg hátsó ajtajánál Otto: — Az orrom előtt becsapták!... (Gerö Sándor rajza) lendületet vett az osztrák közvélemény Habsburg Ottó-cllenes országos moz­galma. Az üzemek cs a gyárak százaiban a mun­kások és alkalmazottak újabb tízezrei tiltakoznak Habsburg Ottó hazatérése ' ellen. Nagy felháborodást keltettek Ausztriában Habsburg Ottó közelmúltban tartott beszédei­nek, valamint nyomtatásban is megjelent írásainak kedden nyilvánosságra került újabb részletei; < Habsburg Ottó maga cáfol­ja meg eszibefuttatásaiban köztársasághű lojalitási nyilatkozatát, amikor például kijelenti: „Ausztria soha nem tagadja le, hogy a római szent birodalom­ban betöltött kimagasló ’szere­pe nem történelmi véletlen volt, hanem lényegéből fa­kadt .. .”• — Ausztria — írja máshol —, soha sem feledkezik meg arról, hogy örökre egybeforrott Magyarországgal, Csehország­gal, Szlovákiával, Horvátor­szággal és Trieszttel is. nőkhöz, akik jóformán az egész Földet képviselik: „Afrikai nők, milyen gyö­nyörű a földetek! Amikor a vi­lágűrből lenézel rá, olyan for­mája van, mint a szabadságért és függetlenségért lángoló szívnek. 1 Európai nők, milyen gyönyö­rűek városaitok az éjszaka fé­nyében! Ázsiai noli, milyen felsége­sek hegyeitek hófödíe csúcsai, milyen gyönyörűek a zöld völ­gyeitek, milyen végtelenek azok a pusztaságok, amelyek várják, hogy az ember munká­jával virágos kertekké változ­tassa őket! Amerikai országok asszo­nyai, milyen változatos konti­nensetek, amely az északi sark­tól a déli sarkig ér. A szovjet űrhajósnő büsz­kén hangsúlyozta, hogy ő egy­szerű szovjet nő, aki nem tud­ja, mit is jelent a nők jogai­nak korlátozása a munkában, a szakma megválasztásában, a családban és a társadalomban. „Büszkén elmondhatom, hogy a világűr meghódításában sok szovjet nő vesz részt: tudósok, mérnökök, technikusok, mun­kásnők. Én csak folytattam az ő nagy munkájukat”. Mi a béke és nem a hábo­rú érdekében végzünk űr­repüléseket, — — mondotta Tyereskova és emlékeztetett arra, hogy köz­vetlenül az űrhajózás befeje­zése után a kommunista párt és a szovjet kormány felhí­vással fordult a népekhez: vessenek véget a fegyverkezé­si versenynek, valósítsák meg az általános és teljes leszere­lést, kitartóan t küzdjenek azért, hogy az egész világon diadalra jusson a béke ügye. Ezekben a szavakban benne foglaltatnak az én érzéseim is és meggyőződésem szerint minden nép érzései és törek­vései. Valentyina Tyereskova kife­jezte azt a meggyőződését., hogy a kongresszus minden küldötte nemet mond a hábo­rúnak. Amíg a Fehér Házba juttatnak valakit.. A Kennedy-vagyon története Ä család egyik fia az USA elnöke lett, a másik igazság­ügyminisztere, a harmadikat legutóbb szenátorrá választot­ták. Atyai becsvágy nem ölt­het jobban testet fiaiban — annyi tény. — Richard J. Wah­len valahogy így kiált fel a Fortune című amerikai maga­zinban, amikor »megírja a Kennedy-fiúk „szerény”, de nagyratörő édesapjának, Joe Kennedy milliomosnak va- gyontszerző életét. A kis kantin nem is rossz üzlet Joseph P. Kennedy — házi és üzleti használatra egyaránt röviden Joe — 20 000 dolláros jövedelemmel rendelkező „kis” aligazgatóként látott neki még az első világháború idején a vagyonszerzésnek. Támogatója, a cég jogtanácsosa hozta be a vállalathoz, ám a fiatal Joe hamarosan észrevette, hogy az üzemnek nincs kantinja. És, amikor észrevette, éppen háború volt. Ilyenkor pedig, köztudomás szerint, nehezebb az élelmiszer beszerzése. Különösen nehéz annak, aki nem üzletember. Joe Kennedy azonban hama­rosan bebizonyította, hogy — ŰZ. Á kantint megszervezte és á haszonból hamarosan eladha­tatlan, éppen ezért olcsón kap­ható részvényeket vásárolt. Aztán nekilátott és üzlettár­saival megkezdte a részvények mesterséges felhajtását. Az üzlettársakról csak 5 tudta', hogy üzlettársak. A részvények egyszerű vevői — nem. Azok azt hitték emezekről, hogy éppen olyan jámbor, gazdagodni vágyó vásárlók, mint jómaguk. Mire felocsúdtak, vásárlási lázukkal már jó magasra fel­tornászták az olcsón vett rész­vények tőzsdei árfolyamát. Film, színház, politika Ügy feltornászták, hogy Joe Kennedy az eladási árból ha­marosan 31 kis színházban lett résztulajdonos. Így már szemet vethetett egy rosszulmenő nagy angol filmvállalatra is. Szemet is vetett és — meg­vette. Aranybányává változott ke­zei között. Persze spekuláció segítségé­vel. Most már elhatározta, hogy politizálni fog. 50 000 dollárral támogatta az elnökválasztási kampányt, huszonötezer dol­lárt adott a Demokrata Párt­nak és még százezret szedett össze üzletbarátaitól. Az áldozat kifizetődött, mert 1933-ban a demokratapárti új elnök megszüntette az alkohol- tilalmat az USA-ban és a jó kormánypárti nexusokkal ren­delkező Joe elsőnek szerez­hette be az italt, amit busás haszonnal adott tovább. A politikai szereplés juttatta az Egyesült Államok londoni követségének székébe, ezt azonban három év múlva ott­hagyta. Nem hozott eleget a kony­hára. A telekspekuláció is célravezető eszköz Ä politizálás azonban még­sem vált kárára. Amikor hazatért, jó össze­köttetéseivel sok mindent előbb tudott meg másnál. Ezért vetette magát a telek- spekulációra. Mint a kormányzó Demok­rata Párt embere, mindig élőre tudta, mit érdemes megvennie, mit kell eladnia, hol emelke­dik állami invesztíciók, vasút­építések jóvoltából a telek ér­téke, hol nem. El is érte hamarosan, hogy vagyonát ma már 30(h és 500 millió dollár között becsülik. Es a fia ma az USA elnöke, ugyancsak a Demokrata Párt jóvoltából. Máté Iván Az új pápa két nyilatkozata VI. Pál pápa hétfőn két be­szédben is állást foglalt amel­lett, hogy a katolikus egyház­nak folytatnia kell XXIII. Já­nos pápa a békére és az eny­hülésre törekvő politikáját. Az első beszédre a római papok előtt került sor — itt a pápa mint Róma püspöke beszélt —, a második beszédet a Vatikán­ban akkreditáló diplomáciai kar előtt tartotta. Baráth Lajos: CIMBORÁK. 1. H árom hete, vagy talán annál is régebbtől vártak' az emberek és a táj enyhülésre. De már nem is vártak, mert alig kaptak léleg- _ zetnyi húsét esténként és hajnalban, és attól a nagy hőségtől teljesen kimerültek: beszédre sem igen akadt kedvük. A táj pedig magára- ismeretlenül kiszikkadt, elfonnyadt. A szikes talajból csenevész dudvákat várhat esetleg az ember, de nem is a zöldtelenség a szembetűnő ott, ahol a földet különben sem szikjéért vagy zsíros humuszáért forgatja meg akkora melegben is az ember — azon a tájon a legborzalmasabb az volt, hogy a barnásán előcsillanó tőzeget pillekönnyűre szikkasztotta a forróság; éjszakánként a föld minden melegét visszaöntötte a szerencsétlen vidékre. Reggelenként Kacó Imre azzal köszöntött társaira: — Kora hajnalban, amikor még nincs is szürkület, ha az ember sokáig figyel a Mánta-szugra, úgy érzi, a szurdokokban már kigyúlladt az erdő. Az ilyen köszöntésre ki válaszolna? Mit is szólhat az ember? A melegről különben sem beszéltek szívesen. Harmadik hete érez­hetik erősebben minden istenverésnél. Kacó azért szeghette meg a szót­lanság törvényét, mert lőmester, s mint ilyennek, bizonyos jogok előírás nélkül is kijár. S Kacó élt is előjogával. Sokatbeszélő természetén kívül durvára érett arca volt feltűnő Kaeón. Görcsös-dudoros orra úgy ugrott előre májfoltos arcából, mintha idegen tárgya lett volna az a test annak az embernek. S szeme is egy kisebb tenyérnyi udvarból szürkéllett elő, termete is ormótlanul nagy volt: válla, magassága, mellkasa dombja góliát-hatalmasan szorult fakult overáljába. Kacó, amikor beszélt, elő- villantotta nikotinos fogsorát, és vízszürke szemével követte társa minden lépését, mozdulatát. Sok beszédéért nem haragudtak rá társai. Ilyennek ismerték közel negyedszázada, így szokták meg. S hozzátartozott mélyen harangozó hangja a völgyhöz és a tőzegmezőhöz, annak idején pedig a csepergéstől hangos kurityáni vágatokhoz. A külszíni fejtést -.pár éve, hogy művelni kezdték, öt éve hármasban dolgoznak; Karancs új ember, köztük féléves, de már őt is befogadták, mert hogy velük együtt keresi kenyerét. z a három hét igen megviselte a tőzegfejtőket; magukat sem tar­tották már bányászoknak, és ezt kesernyésen tudomásul vették. Csak szeptember első vasárnapján buggyant ki Varróból a pa­nasz: — Mezei pocokká vedlettünk... Mert a bányász akkor bányász, ha nem látja a Napot. — Akkor éjszaka visszavedlesz patkánynak — ngratta Varrót Éber. — Mert akkor nem láthatod a Napot. — Kaméleonok vagyunk — bólogatott Eber szavára Varró; s mert a többiek nem tudták, hogy mi is az a kaméleon, hát az ölestermetű bányász megmagyarázta. — De mi nem színünket, hanem szívünket változtatjuk >— s arra gondolt olyankor, bányásznapon, melyet szeptember első vasár- hapján sok sörrel s unalmas szónoklatokkal ünnepelnek, hogy a pálinka és a bor juttatja csupán eszébe: valamikor a többi lyukóvölgyesivel együtt szállt „kosárba” s percekig röpültek, míg a föld irdatlan gyomrába, a szénig jutottak. Mert a külszínen is bányászpénzt kerestek, arra panaszuk hem volt. S lehet, hogy a jó kereset miatt, csak egyedül Varrónak fájt,- hogy műszak előtt nem ülhet a liftbe..hogy az akna mélységét percek alatt A átrepülve egy merőben idegen világot köszöntsön. Mert valóban, a többiek minden bányásznapon csillapították Varrót, akit az a három hétig tartó forróság különösen megviselt. A harmadik hét után Kacó azzal köszöntötte cimboráit, hogy azon a hajnalon a szurdok nem világított és a Mánta-szug felől hirtelen olyan hideg szellő kerekedett, hogy ő azt esős idő közeledtének véli. A hosszú eső a tőzegnek használ, de annak nem, aki a tőzeget kirobbantja és a gumiszalagra lapátolja. Kacónak nem hitték él, hogy hűvös szél kerekedhetett abban a kánikulában, július végén. — Már meg is hibbantál ebben a nagy melegben? — nézett kétkedve Éber, s amikor Kacó azért megsértődött, engesztelni próbálta. — Az sem volna csoda, hiszen ebben a melegben minden megeshetik. A kutyák is ilyenkor bomlanak meg. A szomszédnak három esztendeje annyira meg- kergült. a farkaskutyája, hogy a rendőrrel lövették le. — Áz állatnak nincs esze. De az ember sokkal-sokkal többet megbírj mint akármelyik állat. Varrónak igazat adtak. Szerették ezt a ritkaszavú embert. Ha szólt, nagyon okosakat mondott; rengeteg könyvet Összeolvas, azt mondta Kacó, akivel az újsoron tőszomszédok. Éber azt mondta erről, hogy amit Kacó összefecseg, abból minden okosat magába gyűjt Varró, azért olyan nagyon bölcs. Dolgozott a feltáráson egy Tutyu nevű cigány fiú is, aki villanyszerelő és lakatos volt egymaga. Ez a feketeképű fiú mindig ott lebzselt körülöt­tük, s leste minden szavukat. Leginkább azért szeretett a bányászokkal együtt lenni, mert szívesen szóltak hozzá, s Varró még áz akna futball­csapatának intézője is volt. Ott tiblábolt körülöttük, félvállra vetett tás­kájával; soha nem volt Kacóéknak bajuk sem a fúrógépekkel, sem a ka­parószalagokkal. „Idővel jó half válhatik, belőled..— biztatta Vaí-ró a fiút, ha sürgős javítás akadt a déli oldalon, a Kacó-körzetben. Tutyu nevetett és szorgalmasan sietett megkeresni a hibát; soha nem futballo­zott, de szeretett meccsre járni, és néha eldicsekedett Varró ismeretségé­vel a legényszállón. Azon a reggelen is együtt indultak a felézolásból a déli oldalra. Az éjszakások jelentették, hogy az átkozott villamosárom átmászik az ember markába, ha egy kicsit is „megszorítják” a gépet. Meleg ígérkezett arra a napra is, alig múlott pár perccel hat, s a lankásokról már eltűnt a haj­nali pára: rideg-tisztán ragyogott a látóhatár s ha az ember a szélesen elterülő barna tőzegmezőt figyelte, belefájdult a szeme. De ők már nem figyelték a tájat, mely legalább annyira várta az esőt, mint az ember. Azok, akik régen ismerik a szikkadt hajnalokat és a zöldtelen mezőket, tudják, hogy a föld is elfárad, szinte nyög keserves terhével, a szárazsággal. Arra csak az eső hozhat enyhülést. — Mehetnél vidiáért — kérte Kacó Karancsot azon a reggelen.' K arancs rosszkedvű volt. A szikár fekete ember olyan volt, mint maga a vidék: ráncosodó bőre napról napra feketébbre aszott. Zöldes szeme mindannyiszor megvillant árkában, ha Kacó szólt, hogy induljon vidiáért a raktárba. Nem szerette, ha rákerült a sor, s szóltak neki emiatt; magától viszont soha nem indult el. Mondta is egy­szer Éber: — Fiatalabb is vagy, meg bizonyítványod sincs. 11 Akkor mért aka­rod, hogy én menjek a raktárba? — Talán leesne ujjodról a gyűrű, ha te is megtenned egyszer? — vágott vissza Karancs, s még erősebben villant a tekintete; Éber meg­esküdött rá, hogy olyannak látta, mint a veszett állatét: sárgának. De azon ők addig még soha sem vesztek össze. . . (Folytatjuk.) , Á római klérus előtt a pápa hangsúlyozta annak fontossá­gát, hogy a papok kizárólag vallási tevékenységet fejtse­nek ki. A diplomáciai testület tagjai előtt VI. Pál megerősí­tette XXIII. János álláspont­ját, amely szerint az egyház­nak nem szabad állást foglal­nia a nemzetközi vitákban egyik voxpj másik hatalom mellett, és minden nemzetet egyenlően kell kezelnie. Az egyház nem akar beavatkozni a földi politikai vitákba — mondotta VI. Pál —, hanem a béke, a szabadság, a társa­dalmi igazság és az igazságos­ság érdekében óhajt dolgozni. * X spanyol szakszervezetek levelet intéztek a spanyol- országi pápai min ci u shoz, s ebben felkérték VI. Pál pápát, tegyen meg minden tőle telhe­tőt a bebörtönzött spanyol dol­gozók szabadonbocsátásáért. VI. Pál ugyanis néhány hó­nap ja, mikor Milánó érseke volt, felemelte szavát a spa­nyol hazafiak érdekében. Fuvarketivezmény a célfakarmányok szállítására _ Az Élelmezésügyi Minisz­térium, az Országos Árhiva­tallal egyetértésben, július 1-i hatállyal szabályozta a cél­takarmányok és az azok elle­nében átadóit szemestakar- mányok szállítási költségeit. Ha a céltakarmányt beszerző termelő telephelye 10 kilóm®» térnél nagyobb távolságra van a keverőüzemtől — és a ter­melő maga szállítja a takar­mányt a keverő üzembe —, a 10 kilométert meghaladó út­szakaszra métermázsánként és kilométerenként 35 fillér fuvardíj-térítést fizet a vá­sárlónak. Ugyanennyi fuvar- térítés jár a keverőüzembe szállított cseretermény után is. Amennyiben — a termelő kívánságára — a keverő üzem fuvarozza a céltakarmányo­kat, a szállítás távolságától függetlenül 3,50 forint fuvar­díjat számíthat fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom