Észak-Magyarország, 1963. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-25 / 146. szám

ESZAKMAGYARORSZÄG E3BB Kedd, 1963. június 2& Megkezdőit! a Mik Világkongresszusa Hruscsov elvtárs üzenete a kongresszushoz (Folytatás az 1. oldalról.) Hruscsov üzenetet küldött a Nők Világkongresszusának. Üzenetében, amelyet a meg­nyitó ülésen Olga Ivascsenko küldött olvasott fel, kijelenti, hogy „a társadalom fejlődése a haladás útján, a tartós béke a Földön elképzelhetetlen a Föld lakosságának több mint felét alkotó nők munkája és harca nélkül”. — A kongresszus a nemzet­közi nőmozgalom időszerű kérdéseivel foglalkozik és nemes céljai igen nagy érdek­lődésre és támogatásra talál­nak az emberi haladás őszin­te hívei körében -— mutat rá Hruscsov, majd megállapítja, hogy korunk alapvető kérdése a béke fenntartása és megszilárdítása. — Teljesen törvényszerű, hogy a termonukleáris háború veszélye elleni harc össze­forrasztja a nemzetközi nő­mozgalmat és egyesíti min­den részvevőjét, bőrének szí­nétől, politikai és vallási meggyőződésétől függetlenül. — Nem szabad beletörődni abba, hogy már most, béke­időben a háború baljós kísér- tete az óriási katonai kiadá­sok terhét rója az emberiségre. — Mindez újból és újból bizonyítja, hogy nem elég csalt a békére vágyakozni, a tömegek Kennedy és Adenauer hétfőn megkezdte tanácskozásait \ew York Times pesszimista jóslata — Párizs feszülten várja az eredményt Hétfőn délelőtt Kennedy el­nök, aki vasárnap Bonnba ér­kezett, két óra hosszat tanács­kozott négyszemközt Aden­auer kancellárral. A tanácsko­zás fő témái — mint később a nyugatnémet és amerikai saj­tófőnökök közölték — a kö­vetkezők voltak: Az atomkísérletek betiltá­sának kérdése. — A keres­kedelmi kapcsolatok az Atlanti Közösségen belül. — A sokoldalú atomhad­erő elvi kérdései. Sulzberger, a New York Ti­mes tudósítója Párizsból kül­dött cikkében azt írja, hogy az Egyesült Államok elnöke igyekszik „a holtpontról ki­mozdítani a sokoldalú NATO. atomerő megteremtésére vo­natkozó tervet”, de „rendkívül ködös ennek a perspektívája”. A nyugatnémet kormány — mutat rá a tudósító —helyes­li a sokoldalú NATO-atomerö megteremtésének tervét, sőt mi több, segített is e terv ki­dolgozásában. „Washington azonban — hangzik a cikk — Olaszországot és Angliát is be szeretné vonni a rakétahordo­zók sokoldalú flottájába. Ha a NATO valamennyi nagyobb európai hatalma közül csak Németország (azaz a Német Szövetségi Köztársaság) vesz részt ebben, az egész tervezet minden valószínűség szerint kudarcba fullad”,' mert „senkinek sem tetszik a német—amerikai atomerő gondolata”. Sulzberger -a továbbiakban hangot adott annak a vélemé­nyének, hogy Olaszország — tekintettel belpolitikai helyze­tére — „semmiféle új fontos kötelezettségről” nem kíván tárgyalni. Hátra van még Anglia. De mint Sulzberger írja, az an­gol kormány „nem mutat, kü­lönösebb elragadtatást az amerikai terv iránt”. Sőt, még ha hozzájárulását is adná a Pentagon elgondolásaihoz, „nem sok értelme lenne ma egy angol ígéretnek”. „Nehéz elképzelni, hogy a konzervatívok egy évnél to­vább hatalmon maradhassa­nak” — írja az amerikai új­ságíró. Párizsban feszült érdeklő­déssel kísérik Kennedy nyu­gat-németországi látogatását. Senki előtt sem kétséges, hogy az amerikai elnök európai útjának egyik legfőbb cél­ja az Egyesült Államok vezető szerepe ellen irá­nyuló degáulleista külpo­litika semlegesítése, francia hivatalos körökben EV- Gaulle „európai” terveinek alapját, a francia—nyugatné­met együttműködési szerző­dést féltik, amelynek gyakor­lati értéke lényegében attól függ, vajon a bonni vezetők Párizsban vagy Washington­ban látják-e érdekeik hatáso­sabb támogatóját. A francia demokratikus közvélemény vi­szont aggódik, hogy a Bonn kegyeiért folyó francia—ame­rikai versengés a legreakció- sabb nyugatnémet militarista körök malmára hajtja a vizet. igazi hősiességétől átha­tott aktív akcióra van szükség a világháború megakadályozása végett. Itt különösen nagy szerep vár a nőkre. — Hruscsov kifejezi azt a reményét: a Nők Világkong­resszusa erős ösztönzést ad ar­ra, hogy még határozottabb és céltudatosabb lépések tör­ténjenek a békéért folyó harc­ban. A Szovjet Minisztertanács elnöke biztosítja a kongresz- szus részvévőit, hogy a szovjet kormány to­vábbra is olyan politikát folytat, amelynek célja a béke megszilárdítása és a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének diadalra juttatása. A Szovjetunió továbbra is állhatatosan követeli a gyar­mati országok és népek . füg­getlenségének megadásáról szóló deklaráció végrehajtá­sát — jelenti' ki az üzenet és elismeréssel adózik a gyarma­tosítók elleni harcban áldoza­tul esett nők hőstetteinek. Említést téve Valentyina Tyereskova hőstettéről, aki­nek élete ragyogóan bizonyít­ja azt, hogy a szocialista tár­sadalom minden emberről gondoskodik. Hruscsov han­goztatta: ' a szocialista, a kommunista világ a férfi és a nő méltó egyenjogúságának nagy­szerű példaképe. A szovjet kormányfő rá­mutatott: a békét csak úgy érhetjük el, ha minden jó­szándékú ember, minden nép erre összpontosítja erőfeszí­téseit. Az összeforrottságban, az egységben rejlik kongresz- szusuk ereje, a nemzetközi demokratikus nőmozgalom ereje. Csak az egység hozza meg a győzelmet. A Nők Világkongresszu­sának ki kell hangsúlyoz­nia ezt az egységet, a nők alha készségét, hogy aktívan küzdjenek a népek közötti barátságért, a tartós békéért, Algériai—szíriai közös közlemény Vasárnap este fejeződtek be Ben Bella algériai és Szalah Bitar szíriai miniszterelnök tanácskozásai. A tárgyalásokról kiadott kö­zös közlemény kijelenti, hogy a két fél egyetért az arab népek célkitűzéseinek megvalósítására szolgáló akciókban. Megállapítja a közlemény, hogy az arabok legnagyobb problémája Palesztina, ame­lyet „az imperializmus és a cionizmus hídfőnek rendezett be az egész arab világ ellen irányuló esetleges támadá­sokhoz”. Szíria elfogadta azt az algé­riai javaslatot, hogy támogassa az Addisz Abeba-i afrikai chartát. Míg a közös közlemény egyrészről határozottan ál­lást foglal az arab egység, valamint az adeni és az omani nép függetlenségé­nek pozitív célkitűzései mellett, addig a kurd kérdésben negatív állás­pontra helyezkedik. Egy „maroknyi csoport szepa­ratista lázadásának” próbálja feltüntetni a kurd nép önren­delkezési harcát és hangoztat­ja, hogy „a közlemény aláírói támogatják az iraki kormányt a kurdok elleni harcban”. A tanácskozások — jelenti be végül a közlemény — a két ország között katonai, gazdasá-' gi és szociális együttműködési egyezmény megkötéséhez ve­zettek.. A kurdok igazságos harca , végül is győzni fog! A világ „viharsarka” hetek óta az iraki Kurdisztán. Az iraki hadsereg kétharmada ugyanis irtóháborút folytat sa­ját népe, a lakosság 20 százalé­kát kitevő, az ország északi te­rületén élő kurdok ellen. De­mokratikus , érzelmű hazafiak százait végzik ki ártatlanul, falvakat perzselnek fel, fasisz­ta terrorra emlékeztető vé­rengzéseket hajtanak végre. Bombák robbannak a védtelen településeken, 300 ezer dollá­ros vérdíjat tűztek ki a legen­dás hírű Musztafa Barzani is­mert kurd vezető fejére. A kurdok azonban ellenállnak. A legfrissebb jelentések arról számolnak be, hogy a kurd szabadcsapatok, heves harcok árán visszafoglaltak három helységet, s különösen a hegy- . vidékeken, sikeres ellentáma­dásokat. vezetnek a kormány­csapatok ellen. Hol és milyen körülmények között élnek a kurdok és mi­ért kezdett ellenük az iraki kormány irtóháborút? Hegyes, köves földrész Kurdisztánt hiába keressük a térképen. Ilyen nevű ország Vagy vidék nem létezik rajta. A másfélmillió kurd ugyanis Irak északi részén él. (Közel- Kelet hat országában élnek még kurdok, mintegy 9 mil­liónyian.) A másfélmillió kurd tehát az iraki kormány fenn­hatósága alá tartozik, de év­századok óta őrzik egykori függetlenségük emlékét’ szoká­saikat, kultúrájukat, apáik, ükapáik harcainak dicsőségét és az apáról fiúra szálló, tör­hetetlen szabadságvágyukat. Az iraki Kurdisztán — mert így hívják, ha nem is hivata­losan a helyet — kietlen, he- gyes-völgyes vidéke Iraknak. Lakossága túlnyomórészt föld­műveléssel foglalkozik. Az apró földparcellákon, amelyet úgy nyertek, hogy előbb meg­tisztították a kődaraboktól, bú­zát, dohányt, borsót, gyapotot termelnek. Nagy-nagy elmara­dottságban élnek, igen szegé­nyek, kevés az iskola és még kevesebb az olyan út, amelyen például gépkocsival lehetne közlekedni. A kurdok egyéb­ként nem arabok, más a nyel­vük, kultúrájuk, mások hagyo­mányaik. A kurdok még ruhá­zatukat illetően is elütnek az araboktól. Még most is régi népviseletben járnak, rövid és bőszárú nadrágot viselnek, de­rekukat sállal tekerik körül, fejükön sajátságos turbánt vi­selnek. Természetesen az ira­kiakkal azonos vonásaik is vannak. (Hogy mást ne említ­sünk, például ők is mohamedá nők.) Érdekessége e népnek, hogy a muzulmánságuk ellené­re, a nők nem fátyolozzák le — MOSZKVÁBAN tartja meg ülését a közeli napokban az OJRT ipari és mezőgazda- sági konferenciája. Ugyancsak j Moszkvában rendezik meg az OIRT rádió- és tv-technikai bizottságának ülését. Gazdag kőolaj telepekre bukkantak Újabban igen gazdag kőolaj- lelőhelyet találtak Kurdisztán hegyes, köves vidékén. A je­lenlegi kőolajtermelés eléri az évi 35 millió tonnát, ebből azonban a kurdoknak egyálta­lán nincs hasznuk, a kiterme­lést ugyanis az angol, ameri­kai és francia tőkével alakított Iraki Kőolaj Társaság irányít­ja. A nyugati olajtársaságok évente 300 millió dolláros ille­téket fizetnek a társaságnak, amiből a kurdok sem közvet­ve, sem közvetlenül egy fillért sem látnak. Valamikor önálló államot képeztek A kurdok a XVII. század­ban, ahogyan ezt történelmük bizonyítja, önálló kurd államot képeztek a Közép-Keleten mindaddig, amíg a törökök le nem igázták őket. A hős, sza­badságszerető nép nem adta meg magát soha, s így , az első világháború utáni békeszei'ző- désben is elismerték jogaikat. 1922-ben Szül ej mániában (az iraki kurd lakta területek fő­városa) újra megalakult a Kurd Köztársaság, de az ango­lok később leverték, s terüle­tét felosztották Irak, Szíria és Törökország között. Megtörni azonban ismét nem tudták a hős kurd népet, felkeléseik szinte egymást követték azzal a céllal, hogy kivívják egyen­jogúságukat a többi közel-ke­leti néppel együtt. Az 1943-ban lezajlott felke­lés élén két testvér, Ahmed és Musztafa Barzani állt. (Barzani vezeti ma is a kurdok harcát.) Az angolok azonban az iraki hadsereggel együtt leverték a kurdok mozgalmát, s Barzani, megmaradt, alig ezer főnyi csa­patával a Szovjetunióba érke­zett, ahol a kurdok menedékjo­got kaptak. A legendás hírű vezér, az 1958. évi júliusi, ira­ki forradalom győzelme után, amely reményt keltett a kur- dokban, — hazatért hazájába. A kurdok, akik részesei vol­tak a forradalom sikerének, nemzeti törekvésük valóravál- tását remélték a Kasszem- rendszertöl. Kasszem minisz­terelnök meg is Ígérte a kur­dok követelésének teljesítését, ez azonban csak puszta ígéret maradt, sőt, hamarosan kato­nai erővel . fordult ellenük. A kurdok ellentámadással vá­laszoltak Kasszem orvtámadá­sára, s ez is egyik oka lett a Kasszem-kormány bukásának. Az ismert februári állam­csíny után a kurdok ismételten várakozással tekintettek az új iraki vezetők politikája elé. De azok, miközben szavakban elítélték Kasszem súlyos hibáit — ha lehet, rálicitáltak. Egy darabig ugyan tárgyaltak a kurdok képviselőivel, de csu­pán azért, hogy közben időt nyerjenek, s felkészüljenek a véres akciókra. S amikor a ka­tonai felvonulás befejeződött,- rövidlejáratú ultimátumot ad­tak át a kurdoknak, s kezdetét vette az újabb véres háború. Ismét elkezdődtek a harcok, a kurdok önvédelemből ismét fegyverükhöz nyúlták. Barza- ninak, a legendáshírű partizán vezérnek vezetésével ismét csatasorba álltak, bevetették magukat a hegyek közé. S mint a legújabb jelentések bi­zonyítják. az igaz ügyért har­coló kurdoknak már nemcsak az iraki kormánycsapatok fel­tartóztatásához van erejük, hanem ellentámadásokat is vezetnek. Miért harcolnak a kurdok? Kurdisztán népe tehát isméi harcban áll. De miért harcol­nak, s mik azok a követelések) amelyeket az iraki kormány nem teljesít, s amire irtóhad­járattal válaszolt. A kurdok követelése a következő: Az Iraki Köztársaság keretében önálló kurd kormány és par­lament létesítése; az ipar, a mezőgazdaság és a közlekedés gyorsított ütemű fejlesztése Kurdisztánban. E célból a központi kormány igazságos arányban juttasson egy részt a kőolaj-jövedelemből. A kőolaj­források ugyanis, mint azt már említettük, Kurdisztánban vannak. Követelik továbbá a kurd nyelv (bevezetését isko­láikban, hivatalos helyen és másutt. Amint látjuk tehát, a kurdok autonómiát követelnek az Iraki Köztársaság kereté­ben. Ezeket az igazságos és ész­szerű követeléseket az iraki kormánynak nem lehet fegy­verrel „megoldania”. Nem le­het, mert még egy kormány­nak sem hozott jót, ha fegy­vert fogott saját honfitársai ellen. A jelenlegi iraki kor­mány gondolhatna arra: ha a török szultánnak, s később Churchillnek, majd Nuri Szaidnak és Kasszemnek nem sikerült a hős kurdokat járom­ba törnie, miért sikerülne ép­pen nekik. Gondolhatnának arra: 1963-at írunk, amikor a népek felett nem lehet mái" úgy kormányozni, hogy sem­mibe veszik akaratukat, köve­teléseiket. Gondolhatnának arra: a kurdok igazságos harca végül is győzni fog! Fodor László HARMAT ENDRE; A rézkereszt birodalma A vidéki színházak problémáiról tárgyal a Magyar Színházművészeti Szövetség tói függ minden akciója. Politikailag és fizikailag kiéheztetni a. leopoldvillei kormányt, feltételeket szabni neki, amelyek szorongatott helyzetében kényszerítik Adouláékat, sújtsanak le a baloldalra (Gizenga elfogása, Lumumba-párti képviselők üldözése, a parlament „kényszerpihenőre” küldése stb.) — ez volt a módszer. S, miután a dezorganizált, vergődő kormány­zat a közben alaposan beépült Uncle Sam ölébe érett gyü­mölcsként hullt, most már időszerűnek tartotta Washington, hogy a legértékesebb kongói tartomány is az egységes — és immár általa irányított Kongóhoz tartozzék. Nem vitás, hogy ez az amerikai tőke újabb nagy rohamának kezdete is. illetve tulajdonképpen elsősorban az, a katangai belga és brit érde­keltségek ellen. Csőmbe és az ENSZ jelenlegi harca a figyelmes szemlélő számára csak kulissza lehet. Valószínű, hogy a főtitkár és az apparátus egy része, főleg az ázsiai-afrikai országok küldött­sége, a Csombera gyakorolt katonai nyomásban minden mel­lék-gondolat nélkül annak a határozatnak végrehajtását véli realizálni, amelyet a Biztonsági Tanács még Lumumba életé­ben hozott) Ez azonban semmit nem változtat azon, hogy az ENSZ kontra Csőmbe viadal mögött a klasszikus, a belga és az angol, kolonializmus és az új. ügyesebb, neokolonialista hóditó, az Egyesült Államok birkózása folj'ik. B ármit hozzon is a közeljövő, egy biztos: a kongói dráma még tart, a függöny nem gördült le és a tör­ténelem, amely. Moise Csombet az árulás’ szimbólu­maként tartja számon, a népi felemelkedés, az igazi függet­lenségért vívott harc mártírját, Patrice humumbát igazolja majd. (Vége.) deményezéseket. Á" Miskolci Nemzeti Színház drámapályá­zatot hirdetett. összességében! az államosítás óta csaknem ötvenszer gördült fel mai témájú magyar darab előadá­sán a függöny és ebből tizenöt volt az ősbemutató. Ugyan­akkor egyre gyakoribbak a vidéki színházakban a világ- irodalom legkiválóbb művei­nek bemutatói isi A gazdasági és szervezeti nehézségekről szólva az elő­adó megállapította, hogy he­lyenként irreálisak a vidéki színházak költségvetései és túlméretezett a tájelőadások száma. Az Állami Dérynő Színházat is figyelembe véve, az elmúlt évadban 5704 táp előadás volt és az előadások száma nem állt mindig arány­ban a látogatottsággal* A vitaindító előadást mos hozzászólás követte* szá­Gyerekek az úttesten gyerek megsérült. Az esetért • szülőket terheli a felelősség. Ugyancsak a szülői felügye­let hiánya miatt történt bak eset Miskolcon, a Kisfalud/ utcában is, ahol Tóth Sándó? tehergépkocsivezető elé sza­ladt egy ötéves kislány és sí autó elütötte. A kislány- meg-! sérült. Hétfőn a Fészek Klubban megkezdődött a Magyar Szín­házművészeti Szövetségnek a vidéki színjátszással kapcso­latos kétnapos munkaértekez­lete. Az értekezleten meg­jelent Aczél György, a műve­lődésügyi miniszter első he­lyettese, jelen voltak továbbá a budapesti és vidéki színhá­zaié igazgatói, főrendezői és a szövetség tagjai nagy szám­ban. Ruttkai Ottó, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója vitaindító referátumában a többi között rámutatott, hogy a vidéki színházakban az el­múlt években sokféle formá­ban kísérleteztek, amit a na­gyon sok ősbemutató is jelez. A fő fegyver az új magyar dráma. Komoly eredményeket ért el az új magyar drámák bemutatásában a Pécsi Nem­zeti Színház, de több más színház is tett dicséretes kez­! Sok baleset történik amiatt, hogy a szülők felügyelet nél­kül hagyják kisgyermekeiket, akik a nagyforgalmú útvona­lak mentén játszadoznak, s könnyen a gépkocsik elé ke­rülhetnek. Miskolcon, a Győ­ri-kapuban egy ötéves kislány Tóth Keltán fényképész sze­mélykocsija elé szaladt. A XIII. H ammarskjöld a rhodésiai Ndolába utazott, hogy tár­gyaljon „a remélhetőleg megfélemlített” Csombeval. Repülőgépe azonban mindmáig kiderítetlen, nagyon is gyanús körülmények között lezuhant. Csőmbe ismét vigyo­rogva nyilatkozott: Hammarskjöldöt megbüntette az isten. Mondottam, hogy Katangába mindenkinek beletörik a foga . A diktátor azonban ezúttal tévedett. A kongói tragikomé­dia ugyan egy ideig folytatódott, Lumumba jogutódját, Gizen- gát tőrbe csalták és fogva tartják, Moise Csőmbe még hosszú ideig háborítatlanul ülhetett Katanga elnöki „trónján”, az ■Union Miniére cinkos mosollyal fizette be a központi kor­mány kasszája helyett az ő pénztárába a mammutösszegeket s ennek az állapotnak a belga, angol és más nyugati monopó­liumok tovább örültek. Azonban a nemzetközi helyzet szüntelenül gyorsuló vál­tozásai és a saját jól megfontolt érdekei a washingtoni Fehér Házban megérlelték a katangai változást is. Tudatos amerikai terv érkezett el egy gondosan kiszámított fordulathoz. Hó­napok, évek teltek el és az amerikaiak által kiválasztott Adoula központi kormánya képtelennek bizonyult Katanga visszaszerzésére. Pedig az Egyesült Államok akkor már el­döntötte az önálló Katanga megszüntetését. Hogy lehet'ez? Ügy, hogy Washington érzékeltetni .akarta, kegyetlen és kinoa triódon Adoula: kormányával, mennyire amerikai támogatás^

Next

/
Oldalképek
Tartalom