Észak-Magyarország, 1963. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-02 / 127. szám

▼acámap, 1983. június 3.

ESZAKMAGTARORSZAQ

Antifasiszta színdarab egy londoni színpadon

: Nevelők

A Lenin Kohászati Müvek

•

A tuipokban mutatták be a* londoni Saville színházban Bo-« beit Müüar: „Éjjeli össze-J esküvők” című darabját, amely«

arról szó7. /larji; 17 évi rejtős-®------, ,.., _

k

ödás után Hitler újból meg-oü2®1^1 iskolájának u 1 “

jelenik Nyugat-Ncmetország-*sz°kasosnn\ is

ban és „kitűnő kapcsolatokat” 0venseg. Minden ti ?*

teremt a mai Nyugat-Német-*fiatalok, asszonyok, ffcrfiak \i- ország öt tipikus képviselő ic- fociznak, magyarázna v, «• 6. vei. A darabot tavaly már ei(j. «telrehuzodva lapozga !' adta az angol televízió cs akko-S*on>7eket, Az ískoto te^nieiriban is heves reakciót váltotta';e.n legyzetolse o, ’ j ■

■ _ , . , . . , <>éppen tetelt-huzo diakok. Így.

ki Bonnban. A londoni *?/W0at-9idézőjel nélkül. Mert éveik szá- német nagykövet betekintést “mát tekintve túlhaladták már követelt a kéziratba, sőt ajugvan az iskolások korát, de szerző megfenyítósét is szor-»most bizonyára egyikük sem galmazta. «gondol felnőtt voltára. Most

«•MoxmigimiiKiM mindenki izguló vagy nyugodt,

Üzemiek között

félénk vagy magabiztos, akadozó beszédű vagy biztos fellépésű — diák.

Vizsgáznak a dolgozók iskolájában. Az egyik vizsgáztató Jánosházi Károly szakfelügyelő, aki egyébként ebben az iskolában tanít. Csaknem harmincéves nevelői tapasztalattal jött ide, ez az iskola azonban mégis sok újat hozott neki is. Például: a felnőttek jóval érzékenyebbek, mint a gyerekek. Ha valamelyikük rosszul felel, vagy kettes dolgozatot ír, rögtön elkeseredik. „Itt hagyom az egészet. Nem megy már nekem.” Mennyire kell ilyenkor a niegI-í-így, még egy kicsit igazítani rajta..."

• Tanár, akit ritkán lehet az «iskolában találni. Legfeljebb »télen tartózkodik a tantermek• ben. tavasztól őszig kinn van a 2 határban, diákjaival együtt. «»Ilyenkor a szabadban van a •tanterme: fenn a nektárt cse• pegtető' Mcgyeren, a fényben •fürdő bodrogközi gyümölcsö- «sökben vagy éppen a Kossuth «Termelőszövetkezet kertészeté- 2 ben, a csendes Füzesér mentén.

• Most is Páterhomokon értük “utol Vida János agrármérnök «tanárt, az állami gazdaság al- 2 máskertjében. Itt tartja ma a

• politechnikai órát a II. B osz- 2tálynak. amely gyümölcskerté• szett oktatásban vesz részt, •már második éve. A metszőol- 2 ló, a szemzőkés mindig, zsebé- «ben van, s a léniaegyenes so- Jrok közt haladva hol ide, hol

lodakap, csattan az olló és mi- [ közben a diákoknak magyarán, i ösztönösen lenyesegeti a vad- | hajtásokat.

[ A mai „tananyag’: az alma- jfák alatti talajművelés. A so- , rok között a gazdaság traktorosai megmunkálták a földet, de az oldalazó tárcsát nem lehet i közel engedni a fákhoz, mert | megsértik a kérget és a seb ki- i heverése terméscsökkenést 'okoz. Ezért egy Ids kockát [minden almafa alatt kézi ka- i pávai kell megkapálni, de —, figyelmezteti a diákokat — vi- «győzni- kell, hogy a kapával [mélyre ne ássanak, meg ne trongálják a fa gyökereit, tör- 'zsét. külső szöveti elemeit, [mert ezzel nagy kárt okozhatnak.

b

[ Nagyon szeretek tanítani

I

> Fiatalember, 33 éves Vida [János. A sárospataki gimná- tziumban tett érettségi után elvégezte a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolát, majd gazdasági tanári képesítést szerzett az ‘Agrártudományi Egyetem ta- 'nárképző szakán. Agronómus- [ként dolgozott termelőszövet- i kőzetben, tanár volt a ferlődi [Kertészeti Technikumban, de szíve csak visszahúzta az oiMég egy kicsit igazítani. i. Ez a szavajárása, s ez egyébként életelemévé is vált. Ezzel magyarázható igényessége saját magával, és tanítványaival szemben. Nem éri be az eddig szerzett pomológiai ismeretekkel. hanem folytonosan olvas szakcikkeket, tudományos könyveket, hogy tovább képezze magát. Diákjai szerint ritka eset. hogy valamilyen hibát ne találjon munkájukban. Nem hangosan, nem paranccsal szorítja őket pontosságra, hanem példamutatással: kiveszi á kapát, a metszőollót a kezükből, s csendesen mondogatja nekik: „ ... I-i-így. még egy kicsit igazítani rajta...”

Igen, mindig igazítani még egy kicsit a gyümölcsfán, rózsáién és magán a fejlődő emberen: ez Vida János pedagógiája.

Sok-sok türelmet, szeretetet igénylő, igazi pedagógia...

(h. fi)

nyugtató, a biztató sző: nem baj az, majd a következő jobban sikerül. Az asszonyok? Az asszonyok még a négyest sem nagyon bírják elviselni. (Bár ami igaz, az igaz: a nők a legjobb tanulók.) Üj ebben az iskolában az is, hogy az oktatásnak még tulajdonképpen nincs kialakult módszere. Az oktatók csak saját és egymás tapasztalataiból tudnak tanulságokat leszűrni. De nemcsak az anyag megtanításának mikéntje okoz gondot a nevelőknek. Sok minden másra is figyelnek. Igyekeznek felkelteni tanulóik érdeklődési körét minden hasznos, minden szép iránt. Könyvekre, kiállításokra hívják fel s figyelmüket. A látottakról elbeszélgetnek, vitáznak.

— Szóval izgalmas, szép munka ez, és szívesen végzem, mert itthon vagyok, — mondja Jánosházi Károly. — Apám is a régi vasgyár dolgozója volt* én is itt végeztem iskoláimat, és kezdettől fogva mindvégig a vasgyáriakkal foglalkoztam. Most is ezt teszem. És jó érzés, amikor az ember mind csupa ismerőssel találkozik az utcán. A felnőtt tanulók nagyon hálásak, és nem felejtenek.

— A legkedvesebb élménye?

— A vasgyári fiúiskolából való, ahol 25 évig dolgoztam. Az egyik osztályt elsőtől kezdve a nyolcadikig tanítottam. Ebből az egy osztályból később a gimnáziumban tízen jelesre érettségiztek.

elfoglalja helyét az aszAztán újra

tálnál, ahol már teleírt jegyzetpappal várakozik a következő. vizsgázó. Arrább a többiek. Felnőttek, üzemi dolgozók. A pedagógust szinte csak a szemüvege különbözteti meg a többiektől.

Közibük tartozik.

Örf)

Támogatást 1

Ml LESZ JÓSKÁBÓL?

Lakóhelykffiiepeé. és a gyerekek

B

ródy Sándor Tanítónő című drámájában Flóra, a törékeny, harcos szellemű tanítónő, a korabeli tanmenet szellemében alkotmány tani kérdéseket tesz fel:

— Francia Rózái, ki tehát a legelső ember az országban? — Nagy István ifjú nagyságos úr — feleli habozás nélkül a kérdezett.

Aki ismeri a drámát, jól tudja: Nagy István ifjú nagyságos úr a környék kényura, az iskola és minden szűkös falusi szellemi intézmény irányítója'. «

E témakörhöz kívánkozik az a harminc évvel ezelőtti tanmenet is, amely nemrégen került a kezembe. Sáfrán István tanító készítette, néhány sorát most kiemelem:

„A gyermekek hazafias nevelésének egyik fontos eszköze a lakóhelyismeret. Szükebb hazájukban először is meg kell ismerkedniük gróf Márffy Elemér uradalmán épült modern stílusú kastélyával, a román stílusban épült református templommal és Debreczeni Kálmán főkertész országos hírű gyümölcsösével.”

A lakóhelyismeret tehát nem új találmány”. Járták már a kisdiákjaink korábban is a „környéket”, hogy megismerkedjenek szükebb hazájuk „nevezetességeivel”.

E régmúlt históriák feleínlegetését egy nagyon megkapó, kedves kép indította meg bennem. Nem is olyan régen, Ózdon. járva, kisiskolások város-néző körsétájára figyeltem fel. Hozzájuk csatlakoztam, hogy „ellessem”, miként válnak valósággá napjainkban a lakóhelyismeretre vonatkozó elképzelések. Vagyis: hogyan ismerkednek otthonukkal,a1 mai kisdiákok?

Nos először is: hegyről le, völgyből fel megtanulták a vi- Kgtájakat. Ezt követően a csapadékkal, széljárással ismerkedtek a tanulók. A városban már az ipar, a kereskedelem és a közlekedés volt a fő téma. Hallottak a kisdiákok Ózd termékeiről és terményeiről, majd a kulturális intézmények és hi- [ yatalok „látogatása” következett. !

S

or került a jóhírű Liszt Ferenc Művelődési Ház megtekintésére, a helyi gimnázium és munkásszálló megismerésére, végül a városi tanács és a járási pártbizottság épületeit keresték fel a tanulók.

Jóleső és dicséretes türelemmel kalauzolták e két fontos épület falai között a harmadik osztályos, érdeklődő tekintetű gyerekeket, akik benézlek irodákba, tanácskozó termekbe és kedves, keresetlen szavakkal hallhattak e két házban folyó munkáról. A járási pártbizottság tanácskozó termében felnőt- 1 tes komolysággal ültek az. apróságok azokon a székeken, ahol józan megfontolással az apukák, anyukák hányják-vetik meg a járás ügyes-bajos gondjait. A pártbizottság, illetve KISZ- bizottság. egyik kedves „nénije” ismertette az épület, múltját < és jelenét, kiemelve a „jelen” történetének közérthető, a gyér- [ mekek számára is érzékelhető részleteit. , «

Érdemes néhány pillanatig időzni az ózdi pedagógusok la- ! kóhelyismereti módszereinek vizsgálatánál. Mondhatná va- j “laid: a. párt és tanács munkája, e szerveknek épületei nem , mondanak túl sokat a 9—10 éves kisdiákoknak. '

A cáfolat helyszíni sétámból, tapasztalatom nyomán ki- « trélkozik: a gyerekek javarésze otthon, szülői körben hallott [ már a pártról, a- tanácsokról. Most is a kedves „néni” referá- i túrna után így összegezték a látottakat: ott intézik el, hogy [ mindennap friss tej kerüljön a boltokba, hogy legyen min- i denkinek szép ruhája, új cipője, ha valakivel igazságtalanul [ bánnak, az itt dolgozók'pártjára kelnek. Megannyi érdekes, a , tízévesek gondolataiból támadó, a kicsinyek világnézetéből 1 fakadó megfogalmazásban hallottunk a párt és tanács mun- [ kajáról. Meglepően okos válaszokat kaptak a tanító nénik ak- i kor is, amikor a művelődési házra, a közlekedésre és a mun- [ kásszállóra vonatkozó kérdéseik elhangzottak. i

Bródy Sándor Tanítónő-jében egy leszűkített, idegen világ [ i,lakóhelyismeretéröl” hallhatunk; az ábrázolt kornak gyér- [ meke mennyire nem ismerhette meg a valóságot, a körülötte [ zajló valódi életet. Es a harminc évvel ezelőtti tanmenet sem 1 kecsegtette nagy reményekkel a kisdiákokat, legfeljebb egy [ grófi kastély jól ápolt kertjének megismerésével, egy templom ' kőbeírt „önéletrajzának” felszínes rögzítésével. [

A

z ózdi kisdiákok szélesrelátóan tekintettek körül. Prog- [ ramjukból nem hiányzott a párt és a tanács épületé- 1 nek megtekintése, az ott dolgozók munkájának meg- [ ismerése. Üj színt érzünk mi ebben, a lakóhelyismeret hátú- ' rainak kitolását, bővítését. Nem vesszük zokon, hogy „kirán- [ dulóhelyekké” váltak ezek az intézmények, már azért sem, i mert eddig valami érthetetlen szeméremből vagy indokolatlan [ íetisizálási szemléletből eredően nem csak a gyerekek, de i gyakran a felnőttek is megfeledkeztek arról, hogy ezekben az [ intézményekben a „legkonkrétabb”- valóság-alakítók munkál- ! kodnak. «

Párkány László [

szobában mosógép, nem egy helyen hűtőszekrény. Egyszóval, mindezeket nagyon jó látni s ha a problémák mégis elő» előgördülnek,, azok nem veszélyesek. átmeneti jellegűek, amin előbb-utóbb segít a szorgalmas munka, az idő”.

Sorozatánál«: újabb fejezetéhez most újabb nevet, s címet kapott az újságíró. T. Bj címét, aki a Kőporos 46. szám aiatt lakik. Ezúttal borongó* hangulatú a beszámoló. T. Bt nehéz munkát végez a martin, acélmű hulladékterén. Hidegben, vagy fojtó melegben, porban és több mázsás vasak között, s azokat emelgetni nem egyszerű teljesítmény évről évre. T. B. azonban töretlen szorgalommal dolgozik, s reménykedik. Hiszen ez az alig harminc éves fiatalember ötöii- magával lakik egy szűk és egészségtelen lcia szobácskábán. A parányi helyiségbe egy gyermekágy, egy heverő-féle,- egy kis szekrény és egy még kisebb asztal van bezsúfolva. Itt lakik a népes család.

Sorozatának ebben a részében szót emel az újságíró T. B,- lakáshelyzetének tarthatatlansága ellen. Hisz a tüdejére i* operált T. B. Öt éve folyamodott lakásigényléssel a II. kerületi tanácshoz, s azóta is mennek, kérnek, panaszkodnak, hivatkoznak előbb a két gyerekre, most meg a harmadikra is. Végső elkeseredésükben két évvel ezelőtt írtak a Magyar Rádiónak is, ahonnan az ügyet áttették a városi tanácshoz, onnan pedig a II. kerületi tanácshoz, mint illetékeshez. A tanács kiszállt, kivizsgálta, felírta a helyzetet és Ígért. De az ígéret most is csak ígéret maradt, mint régebben:

T. B. 1951. ÓTA becsület»- sen. szorgalmasan dolgozik az egyik legnehezebb munkahét Íven. Keresetéből nem futja* hogy szövetkezeti lakást, vásároljon. T. B. helyzetén segíteni kell. Az LKM nőtanácsa — amely annyi esetben segített már — miért nem látogatta már meg a nehéz helyzetben lévő családot? A II. kerületi tanács miért csalt ígér?

Egyetértünk a Diósgyőri Munkás cikkével, s magún« részéről is kérjük: támogassák T. B.-t!

Ó. Bt

<

átöltözve látom az udvaron.® Amikor együtt maradok az« igazgatóval, fölmerül még j köztünk egy gondolat. Jóská-, nak a jövője ígéretesen tárul-' közik. Az élet lesz azonban azj igazi vizsgája annak, hogy el-» töltött az intézetben négy esz- [ tendőt. Mondom is az igazgató-« nak. ö azonban tagadóan ráz-® za a fejét. «

4

— Mi sole mindenre tanítót- J tűk, neveltük J«5skát, az élet J azonban más, mint amit itt ta-<

I

pasztalni a nevelőintézetben.« Józsinak továbbra is szükségei lesz a szerető, megértő emberi J környezetre. Az ilyen gyerekek [ nagyon vágynak erre, s mivel« mindenkinek hisznek, könnyen* tévútra is vezethetik őket «

“ ezek a figyelmeztető,«

'Sen> felelősségtől átíratott J szavak nekünk szólnak, ne-a künk, akik sietünk a munka-* ban, perlekedünk a szomszédokkal, vitázunk az üzletben Jj az eladóval, bort öntünk a po-« bárba. Nekünk szól a figyel-} meztetés. Nem mehetünk el i közömbösen az ilyen Józsik jj mellett Amikor az élet válasz-« útjai, bukkanó! elé kerülnek, J meg kell fogni a kezüket azzal« a tiszta emberi szándékkal,« ami mindenkiben megvan ésj ál. '

Garami Ernő *

emberi rafinériát, a beszédben megbúvó, süllyesztőket, huncutkodást. Őszinte gyerekiélek; Itt az intézetben tanulással és munka közben jutott idáig, ö a legnagyobbak egyike, elmúlt 16 éves, s hamarosan el is hagyja az intézetet Szabadságra küldik két vagy három hétre, s aztán egy másik intézetbe kerijl két évre, ahol már szakmát tanul. Az ács, illetve a kovácsmesterség iránt érez nagy vonzódást.

— Milyen kovács szerszámokat ismersz? Gondolkodás nélkül sorolja.

„ kalapácsok, fogók, Und» kohó, reszelő, stb.

Ugyanígy elsorolja az ácsszerszámokat is. A bátyjai is kovács, s mivel könnyen forgatja a nehéz kalapácsot, talán ezért fordult a szakma felé a3 érdeklődése. Két év alatt képesítést szerez, betanított munkás lesz, olyan keresettel, amiből már önálló életet tud majd folytatni, amikor onnan kikerül.

— Mit csinálsz majd a pénzzel?

— Segítem a szüléimét, mert apu igen kevés nyugdíjat kap a vannak még otthon.

Józsi már ezt tudja, sót határozottan megítélhető az, hogy kifejlődött benne a kötelességérzet. Amikor befejezzük a beszélgetést, illedelmesen köszön, a széket a helyére teszi, s később már munkaruhában

útjáról megérkezik Szentmár- teni László, á zsebébe nyúl és átnyújt valami apróságot Józsinak, egy szájharmonikát, vagy egy formás zsebkést, s ennek úgy tud örülni, mint minden gyerek a messziről hozott vásárfiának.

Most, amikor beszélgetünk, szép sötétkék ruha feszül rajta. Erre a beszélgető alkalomra átöltözött. Időnként fölfedez magán egy pihét, s gondosan le- söpri.

— Kitől kaptad? Meleg tekintetét ismét ráemeli az igazgatóra, s szinte már liallom a választ. Igen, úgy van, ahogy gondoltam, az intézettől. S ezzel együtt már három öltönye van. .

Józsiból ember lesz, hasznos állampolgár, S ebben már méltán lehet reménykedni. Megtanult írni, olvasni. A betűket könnyen felismeri, s ha az olvasás még egy kicsit tagoltan is megy, gyakorlással már sok mindent pótolni tud. A számolás egy 'kicsit nehezebb, néha még segítségül hívja az ujjait is, de ha elmegy a boltba, a pénzzel pontosan el tud számolni. Az elvont fogalmakat nem ismeri. A konkrét, közvetlen, egyenes beszédet tudja felfogni, nem ismeri az

Józsi akkor még nem tudta, miért ilyenek hozzá a társai, akikkel szeretett volna jóban, rosszban együtt lenni. A kis cimborák csak azt látták, hogy Józsi lassan gondolkodik, s könnyen lehet becsapni. Mivel fölfedezték Józsi gyengéjét, a kis betyárok évődésének, ugratásának ostora rajta csattant. Szomorú, félénk fiú lett. Otthonról elcsavargott, s addig viselte ezt a magányos, kitaszított sorsot, amíg a rendőrség rátalált. Így került Abaújkérre, ahol most a nevelő-szeretet ezernyi szála veszi körül, ahol senkit nem illetnek bántó jelzővel, mert az értelme születéskor valami szövődmény következtében megcsorbult. Az intézet fácános kertjében sok apró jószágot (nyulat, tengeri malacot, mókust, kis malacot, ku- tyusokat) nevelve, a kertészetben a délelőtti foglalkozásokon, mozi, televízió, s a törődés ezernyi apróságától körülvéve teljesedik ki Józsi emberi világa.

Nagyon szorgalmas, minden munkánál ott látni, vállára kap egy zsák krumplit és futni tud vele. Ha későn érkezik az igazgató, mindig ott várja az állomáson, akit már szinte apjaként szeret. Mikor hosszabb

■ ... melegtekintetű, kö- I Josl<a zéptsrmetű és izmos.

Gyenge, még ritkán borotvált szakálla, vastag, fekete szemöldöke azonban' az ébredő férfit mutatja. Gyorsan megtanulja az új slágereket, s végtelenül jó, ragaszkodó fiú. Ha az utcán látom, azt mondom kész felnőtt, de amikor beszélek vele, a gyermeki lélek tárulkozik elém. Józsi az Abaújkéri Gyógypedagógiai Intézet neveltje. 12 éves volt, amikor idehozták.

— Miért kerültél ide? Maga elé néz és elszomorodik. A múltbeli emlékek támadnak fel benne, amelyek még most is összeszorítják szívét. Szorongva nézek az igazgatóra. Szent- in ár ton i Lászlóra, s ő észreveszi rajtam a riadalmat. Nem tudom mit támasztottam a kérdéssel, hiszen itt egészen más világ van.

— Ne félj Józsikám, szeret téged a bácsi, csak nyugodtan beszélj ... — Józsi végigmér, s ahogy tekintetünk újból találkozik, megnyugszik, elmosolyodik.

— Csavarogtam ... Olyan rosszak voltak hozzám a gye- rekek, mindig csúfoltak, s verekedtek velem az iskplában Is, Nagyon rossz volt.

• ÜZEMI LAPUNKBAN, a

»Diósgyőri Munkás-ban időről- [ időre figyelemmel kísérjük; a «sikeres, „Otthon” című riport- > sorozatot. A riporter egy-egy [diósgyőri munkás lakásába lá* fogat el, és szerzett élményei [alapján igyekszik visszaadni az iemberek gyáron kívüli életét: [az otthon gondjaival, bajaival, (örömeivel, szépségeivel együtt. [ Érdekes és tanulságos ez a (Sorozat. Belőle — mert az ilyen [családias beszélgetéseken meg- [hittebb a hangulat — sok min- •dent megismerhetünk munkaitársaink, ismerőseink, a vériünk egyforma emberek életéiből, otthoni napjaiból. Azt írja >a riporter: „A nieglátogatottak «kilencven százalékánál derűs, [kedves kép fogad. Szépen belrendezett szoba, összkomfortos »lakás, televízió, rádió, a fürdőszag túlsó széléről szülőföldjére, a gyümölcs, szőlő és bor földjére. Hegyaljára. Egykori iskolájában, a Sárospataki Rákóczi Gimnáziumban vezeti a- politechnikai oktatást, már második éve.

— Nagyon szeretek tanítani, ezért nem is megyek el a jobb jövedelemmel járó termelési munkába — mondja szerényen —, mert a munkáltató oktatással a legszebb nevelési elveket valósíthatjuk meg, mint amilyenek a munkában megnyilvánuló szorgalom, pontosság, lelkiismeretesség. Aztán nagyon fontos bizonyos elméleti alapismeretek és gyakorlati fogások elsajátíttatása. Hiszen minden szakmunkának vannak apró gyakorlati mozzanatai, ezekre igyekszem tanítványaimat megtanítani, s ezeket a kertészeti fogásokat úgy begyakoroltatni, hogy hasznos készségekké váljanak bennük. A cél az, hogy tudjanak dolgozni az ásóval, permetezővel, metszőollóval, szemzőkéssel.« Tudjanak bánni a kerti zsinór- ■ ral, ki tudják alakítani azj egyenes sorokat, értsenek kü-( lönféle magvak elvetéséhez, aj palántázáshoz, a ritkításhoz. ,

— Ügy gondolom, ezzel elér-«

jük, hogy tanulóink meeszere-j tik a kertet, a gyümölcsfákat, a« szőlőtermelést és majd az élet-J be kikerülve, házuk körül min-i den tenyérnyi földet bevetnekj magvakkal, virágokkal, beül-« tetnek gyümölcsfákkal. J

Még egy kicsit igazítani... <

Talán mondana még valamit,« de a diákok munkához láttak, j s fiatal tanáruk se tud nyűgöd-« tan maradni. Közben azt isj észrevette, hogy az égjük kis-« lány után néhány szál gyom] maradt az almafa alatt. Oda-( megy hozzá, csendesen vissza-1 hívja, kiveszi a kapát a kezé-j bői. «

— 1-i-ígv ni, még egy kicsit« igazítani rajta — s azzal mu-j tatja is, hogyan kell a fák al-i ját gondosan rendbetenni. '