Észak-Magyarország, 1963. május (19. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-01 / 100. szám

BSKAKMAGTAROItSZÄC. Szerda, 19#$. tnáfua 1; 'S ÖNODVARI MIKLÓS: Kenderes Sándor kissé fá­radtan hagyta ott a főosztály- vezetői értekezletet. .Már na­pok óta gyötörte a légszomj, meleg volt a teremben, még­sem nyithatták ki az ablakot. Rossz helyre került ez a hiva­tali épület, mindig hangoztat­ja: valóságos börtön az öntöde és a kovácsolóüzem közé ékel­ve. Tanácskozások alkalmával, különösen a fülledt melegben jólesnék a friss levegő. Ám, ha kinyitják az ablakot, az ön­töde felől szálló por vastagon belepi a bútorokat, ráülepszik az asztalon hagyott iratokra, amelyen serceg a toll. Míg a másik oldalról az ajax-kalapá- csok dübörgése zavarja a hiva­tali munkát. A távolabbi hen­gersor csattogását is átveszi, és szinte reng belé az épület. Mindazonáltal párnázott aj­tókkal látták el az egyes szo­bákat, s kísérleteznek a hang- szigeteléssel is, egyelőre ered­ménytelenül. Csupán még job­ban megszorul a meleg levegő és most, a harmadik órája tar­tó tanácskozás közben megvál­tást jelentett, amikor a titkár­nője elé csúsztatott egy papír­cédulát: „telefonhoz hívják”. Kilépett, de nem sietősen haladt végig a hosszú folyosón. Itt, a vastag tartófalak közt csend és hűvös volt. S ez jól­esett. Kigombolta magán a kabátot. Az egyik fotelban, a folyosó­kanyarnál fiatalasszony ült. Kenderes futó pillantást ve­tett rá, amikor elhaladt mel­lette. Úgy esett, hogy a tekin­tetük is találkozott. Az asz- szony ránézett, de aztán szé­gyenlősen lesütötte szemét. Mégis, Kenderesben megma­radt ez a kép. Úgy találta, hogy az asszony anyaság előtt áll, de így is nagyon csinos volt. .' A telefonáló apró semmiség miatt, hívta! Máskor össze­szidta volna ezért. Végtére is: ' a főosztályvezetői értekezlet szakadt félbe miatta. Ezt az ügyet elintézhetik később is. Felesleges őhozzá fordulni. Elvből ragaszkodik ahhoz, hogy az embereket nagyobb önállóságra nevelje. Elődje sajnos hibát követett el azzal, hogy minden ügyet maga inté­zett. Nem tudni, mi okból, de nem bízott eléggé beosztottéi­ban. Valahány akta, s ügy akadt, az mind átment az ő kezén. Rossz módszer. Ken­deres 'határozottan, elitéiig. Ezért, amikor igazgatói állását elfoglalta, elsőrendű célként tűzte maga elé, hogy Vissza­adja az emberék önállóságát. De lám, az esetek .mutatják, ez nem is olyan könnyű! Az évek .során megszokták a gyáregységvezetők, s itt a hivatalban is az előadók,, hogy» az igazgató tudta és beleegye-2 zése nélkül nem dönthetnek.® Elég nagy munkát okoz, hogy» megértesse velük: posztjukon® felelős emberek. Döntsenek? csak saját belátásuk szerint.; Valljuk be: ami a mérnököket» illeti, a fásultság jelei mulat-» koznak náluk és ha már így® volt eddig, most is szívesebben» alkalmazzák a régi módszert:? tartsa a hátát az igazgató...• Elítélte ezt a jelenséget most® a főosztályvezetői értekezleten® is. A párt munkastílusára hi-* va tkozott és arról beszélt,? hogy a szocializmus építésé-1 ért mindenki, az egyes ember® iS felelős. * Cl Az előbbi telefonálóra azon-® bán mégsem haragudott. Nem? szidta össze és azt sem mond-® ta, hogy miért kellett emiatt» az értekezletről kihívni. In-® kább hálát érzett, hogy né-J hány percre megszabadult a® tanácsterem fullasztó levegő-» jétől és, amikor helyére tette* a kagylót, szinte jókedvűen lé-j tett a sarokban álló kis asz-e tálkához, hogy egy pohár vizet» töltsön magánál;. Ekkor ko-a pogtak az ajtón. Az osztály- vezető lépett be. Néhány ak­tát hozott és egy termelési ér­tekezlet jegyzőkönyvét. Előző­leg ezekről az ügyekről már szó volt. Elővette töltőtollát és gépiesen odaírta névjegyét. Majd, kis szünet, után egy el­bocsátó levelet tett eléje az osztályvezető. Kenderes kezében megállt a töltőtoll. Valami azt súgta, hogy gondolkozzék előbb. Az osztályvezető türelmetlenke­dett és megszólalt: — Egy elbocsátás ... kérlek- szépen. — Pillanatí — Kenderes le­tette a tollat és zsebeiben ko­torászott. A szemüvegét keres­te, noha tudta, hol van. A szi­varzsebben tartja mindig, de úgy tett, mintha megfeledke­zett volna róla. Egyéni, dolog. Afféle műfo­gás. Amíg keresi, anélkül, hogy a másiknak feltűnne, ideje van a legfontosabb gon­dolatokat rendezni. Elbocsá­tás. Ilyesmi másodszor fordul elő, amióta beosztásába került. Előzőleg egy hanyag munka- kakerülőről volt szó. Vándor­madárról, aki bejárta az or­szág minden jelentősebb bá­nyáját, üzemét. Sehol nem tu­dott megtelepedni. Érdekes ember volt: a második hónap után nem bírta tovább. Izgett- . mozgott, valami belső ideges­ség lett rajta úrrá, folyton ro­hangált, nem találta helyét, nem is dolgozott. Az elbocsá­tásra, miután ezt maga is kér­te, megérett. Kenderes azonban mégis úgy érezte, hogy elha­markodta a beleegyezést. Kri­tika nélkül elfogadta az osz­tályvezető előterjesztését. Hosz- szú ideig volt emiatt lelkiis- meretfurdalása. Ez az újabb eset meglepte. Az értekezletről is megfeledkezett. — Elbocsátás. Értem. — Végre megtalálta a szemüve­get. Az iratba tekintett. — Mondd: teljesen megérdemli? Az osztályvezető sietett a magyarázattal: — Hogyne! Többször volt fegyelmije, és most is ... ezt hallgasd meg. Ez az ember, hogy is mondjam, cigány ... Berúgott, verekedett. A ren­dőrségen is volt. Izgága, köte­kedő természet. Okvetlenül egyetértek. Lopott is ... Kenderes hallgatott. Az osz­tályvezető még hozzátette: — Kérlek, ne érts félre. Nem azért, mert cigány ... De ez az ember minden lehető jóindulatot kimerített. Fe­gyelmivel kell elbocsátani, •nincs más mód. Csúfos vereke­dést provokált. Kis híján agyonszúrt egy embert. Éppen itt van a felesége. Sír, panasz­kodik. Mondja, hogy tegyünk valamit. Négy gyerek ... most várják az ötödiket. Hát ami rosszat ez az asszony mond róla!... — Hol van az ember? — Várakozik. — Küld be. Várj. Feleségét is! Maga se tudta, hogyan fog dönteni. Lehet, hogy nem is evégett hívatja. Meg akarta ismerni. Szemtől-szembe látni. Beszélni vele, megtudni gon­dolatait. A fegyelmi vétség vi­lágos. Az elbocsátás jogos. Kárt okozott a társadalmi tu­lajdonban, és magatartásával károsan befolyásolta dolgozó társait is. Azt mondja az osz­tályvezető, cigány. Vajon ez is olyan, mint a másik vándor­madár? Lassan végigsétált az iro­dán. Szokása. Valahányszor dönt, s különösképpen, ha em­berről van szó, elfogta az ide­gesség. Szeretne belelátni min­denkibe. Kiismerni, tisztába jönni még az eldugott gondo­latokkal is. A szoba közepén állt, ami­kor a férfi az asszonnyal belé­pett. Szakállasán, álmatlan szemekkel, gyűrött fáradtan. Lehellete pálinkabűzös volt, idegesen forgatta a sapkát. Kenderes, miközben a félénk tekintetű asszonyra nézett, önkéntelenül is arra gondolt: hogy lehet az ilyen emberrel együtt hálni? Az asszony leült. Kenderes ismét rápillantott. Határozot­tan csinos — állapította meg. — Még így is ... Ügy látta, sokkal, szebb, mint amilyennek a folyosón tűnt, és ismét arra gondolt: lám, milyen ápolt. Mennyire két különböző ember ugyanabban a fajban. S mégis összetartoznak. A férfi zavartan magyaráz­kodott. Kenderes érezte, hogy hazudik a kérdésekre adott válaszokban. Az asz- szonyt nézte, aki az imént azért járt a munkaügyi osztá­lyon, hogy bosszút álljon, el­áztassa ezt a hozzátartozó em­bert; egy órával ezelőtt ellen­sége volt, s most, hogy az el­bocsátás került szóba, szemé­ben riadalom és aggodalom ül. E pillanatban talán a sérelme­ket is megbocsátotta, amelyek korábban érték: a férfit fél­tette és sajnálta. Remegő te­kintetét most már egy pilla­natra sem vette le róla. A verekedés története ha­marosan tisztázódott. Kende­res elégedett volt önmagával, hogy a beszélgetésre sort ke­rített. Az asszony most kö- nyörgőn, alázatosan megszó­lalt: — Ne küldje el, igazgató úr. Ha lehet __ A rról magában már döntött, iogy megadja az utolsó lehe- őséget. De milyen pont alap­ján? A Munka Törvényköny­vének vonatkozó fejezete fe­Megjutalmazták a társadalmi munkában élenjáró műszaki szakembereket megyénkben Megyénkben már alig van olyan község, ahol ne vették volna igénybe a Hazafias Nép­front műszaki akcióbizotlsá- gának segítségét. A bizottság­ban dolgozó mérnökök, techni­kusok és vízügyi szakemberek az elmúlt négy esztendőben több mint 200 kisebb nagyobb falusi létesítmény építési és költségvetési tervét készítették cl társadalmi munkában. így például az ő terveik alapján épült fel az encsi mentőállo­más, a felsőzsolcai napközi otthon és a sárospataki meleg­vizű strandfürdő. A műszaki akcióbizottság hétfőn ülést tartott Miskolcon. Ezen értékelték az elmúlt fél­évi munkát és megbeszélték a további feladatokat. Az ak­cióbizottság tagjai októbertől március végéig 36 falusi léte­sítmény építési tervét dolgoz­ták ki társadalmi összefogás­sal és adták át a helyi taná­csoknak. Többek között elké­szítették a. sályi törpévízmü, a szuhakállói egészségház és a szegilongi művelődési otthon kivitelezési terveit. A társadal­mi munkában élenjáró 27 mű­szaki szakembert pedig a Bor­sod megyei Tanács 37 ezer fo­rint pénzjutalomban részesí­tette. Ezek a dolgozók a helyi tanácsok kérésére félév alatt több, mint 600 ezer forint ér­tékű tervezést végeztek cl. A műszaki szakembereknek, ün­nepélyes külsőségek között, m: értekezleten adták ó.t a megvet tanács pénz jutaimái. Jegyzet két hírhez Mindkét napihír Kassák Lajosról szól. Az egyik szerint nemrégiben kiállítása volt Pá­rizsban, a másik arról tudósít, hogy Gara László szerkeszté­sében verseinek francia nyel­vű fordítása jelent meg Bel­giumban. Festményeiről és grafikáiról elismeréssel emlékeztek meg kritikusai, de vajon mi lesz a sorsa verseinek, amelyeknek lefordítására harminchat fran­cia költő vállalkozott. Azt hi­szem, bízhatunk abban, hogy Kassák költészete eltalál az idegen nyelvű olvasóhoz. Eltalál, mert mindig a lé­nyegre tört. Gondolatisága, humanitása • jó értelemben nemzetközi. Ez a hetvenéves költő szinte szembetűnően fia­tal. Szikár, fehér, melegedésre álig enyhülő koratavaszi i'ia- talságú. S ez a fiatalsággal pá­rosult -intellektualizmus áttör­heti a nyelvi korlátokat. Elgondolkodtató, hogy Gara szép francianyelvű magyar antológiája és Guillevic, Rous- selot. sikerült József Attila fordításai után, miért éppen Kassákra került sor, akit itt­hon sokszor hajlandók va­gyunk elfelejteni. Pedig — a nagy költőtársak Ä meteorólógla átmenetileg hűvös " időt jósol. A parkokban és a te­reken pompázó tavaszi virágok azonban tartósan és ■ visszavonhatatlanul szí­vünkbe lopták a tavaszt. Kemény és zord volt az elmúlt tél. De vigaszt hamar találtunk. Gyorsan, azt lehetne mondani, minden átmenet nél­kül beköszöntött a tavasz, s volt már egy-két nap, amikor azt is elmondhat­tuk; nyár van... Egy ilyen „nyárias-tavaszi napon” sé­táltunk a Bükkben, sok természetked­velő ember kedvenc kiránduló helyein. Jártuk a rengeteget és sok szép virágot, sok szép emléket hoztunk magunkkal. A Bükk minden évszakban szép. A hideg, havas téli világban a síelők ezrei lepik el, ősszel milliónyi színt játszik a fák lombkoronája, nyáron a tikkasztó me­legben enyhülést nyújt az erdő hűse, de talán a. legszebb mégis tavasszal! A hétvégi pihenő napokon mind töb­ben kívánkoznak ide felüdülést keresni és nagyon sok kirándulóval találkoztunk ezen a hétköznapon is. A lillafüredi Pa­lota-szálló üdülőivel, más megyékből ideérkező turistákkal, akik gyalogszer­rel és autóval járták a hegység kanyar­gós szerpentinjeit. A testet-lelket felüdítő ózondús leve­gő, no és a turistaházak konyhája mesz- sziről idecsalogatja a látogatókat. Bár a Mátrába a kultúra jobban betört: sok az üdülőtelep, a szanatórium, a turistaház, s az egész hegységet minden irányban átszelik az utak, kiváló a közlekedés, és ez, mint kirándulóhelynek elsőbbségi jogot kölcsönöz. De évről-évre mind többen keresik fel a Biikköt is, talán éppen azért, mert vadregényesebb. Az erdőgazdaság nagy gondot fordít a Bükk védelmére és a fék pótlására, újratele­pítésére. Ez év tavaszán közel 8 millió tölgyei, bükköt, harsai, nyárt, fenyőt és még sok más csemetét ültetnek el. Mályinka felett, amikor arra jártunk, éppen fenyőt telepítettek: az emberek csak kis pontoknak tűntek a völgyben és ahogyan a Nap végigsütött a hegy­oldalakon, a zöld szín minden árnya­latában gyönyörködhettünk. Alattunk a kis hegyi patak megnyugtató zúgása, a látóhatár szélén a bánkúti kilátó gyö­nyörű, mesébe illő környezetet varázsolt elénk. Hollóstetőn, Szentléleken, mindenütt emberekkel, kirándulókkal, turistákkal és ott élő erdei munkásokkal találkoz­tunk. Utóbbiaknak minden évszakban akad tennivalójuk. A Bükk nemcsak természeti szépség, hanem nagyon sok embernek, erdészeknek, favágóknak, mészégetőknek, vadőröknek kenyeret is ad. Életüket úgyszólván itt élik le, ma­guk is természetkedvelő emberek, s majd kicsattannak az egészségtől. A jó hegyi levegő, a források üde vize teheti ezt. Egy kislegény aktatáskával ballagott végig az utón. Iskolába jár Látókőről Ómassára. Az út tíz kilométer. Reggel apukája motorkerékpárral viszi, de dél­után már gyalog megy haza. Kérdé­seinkre talpraesett válaszokat adott, szereti a Bükköt és fel sem tűnik már neki a hosszú gyaloglás. Szívéhez nőtt az erdő, s talán még a vadak Is elkísé­rik. Bizonyára erdész lesz belőle is. Ma már a Bükkben mind több a tu­ristaház és mint színes, apró gombák virítanak a camping-házak is, amelyek legtöbbjének máris akadt lakója. Pedig a reggelek és az éjszakák még hűvösek. De aki igazán szereli a Bükköt,, az ezt észre sem veszi. Május elsejére, a munkásosztály " ■ nagy ünnepére ezrek és ezrek ke­resik fel az erdei tisztásokat., szép ki­rándulóhelyeket. Sok Idős munkás, ve­terán emléke fűződik egy-egy helyhez. Valamikor a' csendőrszuronyoktól távol, itt ünnepelhették ezt a szép ünnepet. Most víg majálisokkal, jókedvűen kö­szöntjük ezt a napot. Kívánjuk, hogy a meteorológia is jó időt jósoljon és a Bükk még szebb legyen, mint valaha! B. E. rendre itthagytak — Kassák ma is velünk él, s mintha a fizikai együttléten túl is egyre inkább kortársunknak érez­nénk. Verhetetlen fiatalsága korszerűbb, mint sok fiatalé. Kendőzetlen egyszerűségű soraiban a kor dialektikája öt­vözi a XX. század bonyolult emberének ellentmondásait, aki korszakforduló mezsgyéjén áll, olyan korszakíordulöén, melynél a ceruza — Kassák esetében — nem annyira a társadalmi' változás, hanem inkább .annak intellektuális továbbgyűrüzése. A Mester­emberek proletárköltöje, Ara- gonék útját járta a mi sajátos viszonyaink között, s ez teszi a fordítók rokonává s ez éb- resztgeti bennünk a reményt, hogy életünk csak versben mondható- híreit franciául szólva is elviszi az olvasóhoz. Kováts Lajos Uj román repülőgép Romániában megkonstruál­ták a polgári légiflotta „IAR— 818” típusú, több célra alkal­mas új repülőgépét. A gép fel­használható a mezőgazdaság­ban, különböző terhek és pos­ta szállítására, sporlrepülőgép- ként vitorlázógépek vontatá­sára, ejtőernyős rakományok és emberek ledobására. s más célokra. Hatósugara 50Ü—1000 kilométer, sebessége óránként 185 kilométer, felrepüléséhez 80—100 méter, leszállásához pedig 30—60 méter hosszú ki­futósáv elegendő. A román polgári légiflotlát J már az idén felszerelik ilyen ® repülőgépekkel. gyelmit ír elő. - Csakis egyén felelősségére dönthet. De hi­szen nincs mindenre paragra­fus. Nem is lehet. Törvények­ről beszélt, melyek társadal­munkban uralkodnak, s ame­lyekért fel kell adni az örök­lött, familiáris törvényeket. A cigányember megrendül­ve hallgatta. Mind jobbár megtört, mind kisebb lett i szavak súlya alatt. Kenderes­nek csak az okozott gondot hogy vajon a megbánás, ame­lyet a külső mutat, beiül mi­lyen tartalmat nyer. Még vári az ítélet kimondásával. Az asz- szonyt nézte, akin érdekes változást tapasztalt. Valahány­szor férje nevét hallotta, min­dig megrezdült. Szerelmesen, odaadással nézte: Kenderes egyformán felfedezte benne a megbánást és a féltett férfi iránti rajongást. Megint fel­ötlött benne az iménti gondo­lat: milyen érzelmi szálak fű­zik egymáshoz őket? Vajon mit szeret ebben a züllött áb- rázatú emberben? A kérdésre később kapott választ. Amikor kimondta végre, hogy megadja az utolsó lehetőséget. Saját felelősségé­re visszaveszi, egy hónap ha­ladékot ad. Mély sóhaj volt a felelet. Egyszerre hagyta el a férfi és az asszony ajkát. Mintha együtt lélegeznének, a szivük is együtt dobban ezeknek. A szép asszony lassan fel- emelkedett, s az ura mellé lé­pett.. örömglória ült az arcán, beszélt a tekintete és ahogy ismét összenéztek, Kenderes szinte megrendült. Annyi vá­gyakozás, annyi könyörgés, olyan mély lűz volt kettőjük tekintetében! S ekkor értette meg azt is, hogy mi köti ösz- sze őket. Ami mindent felme­legít, ami mindent megbocsát, ami mindenre képes: a szere­lem. Irány: a Bükk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom