Észak-Magyarország, 1963. május (19. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-10 / 107. szám

2

ESZAKMAGYARORSZÁG

Péntek, 1963. május 10.

Megkezdődött a szakszervezetek XX. kongresszusa

(Folytatás az 1. oldalról.) ségek, a hatáskörök, vagy jogkörök területén mutatkozik elsősorban, hanem ott, hogy

még nem tudtuk meghonosítani a dolgozók kezdeményezéseit, javaslatait jól érvényesítő munkamódszert.

A tervek jó megvalósítása még ma sem támaszkodik eléggé széles közvéleményre,

Üzemi tanácsok és szocialista brigádok

— A sokoldalúan megvitatott vélemények szerint legfontosabb az üzemi demokrácia erősítése, szélesítése. Ehhez minden rendelkezésre álló eszközt és formát, így az üzemi tanácsokat is fel lehet, tehát fel is kell használnunk.

Abból kell kiindulni, hogy a vállalatok tulajdonosai a munkások, a dolgozók összessége. A gazdasági, műszaki és mozgalmi vezetők a dolgozók bizalmából irányítják a munkát és kötelességük tevékenységükről a vállalat gazdáinak, a dolgozók összességének rendszeresen beszámolni, tájékoztatni őket, kikérni véleményüket a vállalatot érintő összes fontosabb kérdések eldöntésében. Legyen ennek egyik eszköze az üzemi tanács is.

— Kétségtelen azonban, hogy az üzemi tanácsokat szervezetileg is alkalmassá kell tenni az új, megnövekedett feladatok ellátására. Ezért az a véleményünk, hogy

az eddigi jelölési rendszer helyett az üzemi tanács minden tagját termelési tanácskozásokon válasszák meg, egy évi idó'tartamra.

' Ugyanakkor pedig létszámukat a jobb munka érdekében megfelelő mértékben csökkentsük. Az üzemi tanácsok irányítása legyen továbbra is az üzemi szakszervezeti szervek feladata

és az elnöki teendőket ezután is a szakszervezeti bizottság titkára lássa el.

—• A gazdasági célok megvalósításának legfontosabb eszköze, a szocialista munka- verseny-mozgalom az emúlt öt esztendőben egészségesen fejlődött.

Ma már meghaladja a félmilliót azoknak a dolgozóknak a száma, akik a népgazdaság különböző területein szocialista, vagy a szocialista címért küzdő brigádokban végzik munkájukat.

— E mozgalomban azonban — minden nagyszerűsége ellenére is —, mutatkoznak problémák, főleg a brigádok tevékenységének tartalmi kérdéseivel kapcsolatban, mint amilyenek a vállalások céljai, a szocialista tudatformálás módszerei stb. Az erőfeszítéseket e problémák megoldására kell tehát összpontosítani. Természetesen — a reális lehetőségeken belül — törekedni kell a mozgalom továbbszélesítésére is. A szakszervezeti szerveknek igyekezniük kell elősegíteni, hogy a vállalásokban a mozgalom hármas jelszava: „szocialista módon dolgozni, élni és tanulni” a vállalatok feladatainak, valamint a brigádtagok egyéni adottságainak, sajátos élet- és munkakörülményeinek figyelembe vételével valósuljon meg.

zül kell mindenütt a legmegfelelőbbet alkalmazni.

A premizálás és a nyereségrészesedés kérdéseire áttérve Brutyó János megállapította, hogy a kialakult premizálási rendszer jó, de a gyakorlatban súlyos hibákat is követnek el. A prémiumból sok helyen formális bérkiegészítést csinálnak,

ami így a népgazdasági érdekekkel ellentétesen hat. E viszszásságok megszüntetése elsősorban a vállalati, gazdasági és szakszervezeti szervek feladata. A nyereségrészesedés alapelvei is helyesek, de jobban összhangba kell hozni a népgazdaság legfőbb feladataival és biztosítani kell, hogy a részesedés összege arányos legyen a végzett munkával,

tehát feleljen meg a dolgozók igazságérzetének.

Az életszínvonal alakulása

Támogatni az újítást és biztosítani az anyagi érdekeltséget

Az újítók és feltalálók munkájáról szólva, a SZOT főtitkára kiemelkedő eredményként állapította meg, hogy ez a mozgalom közelebb került a szocialista munkaversenyhez. Sajnos azonban, még mindig ra^gtalálhatók a további fejléceit akadályozó bürokratikus hibák.

— A szakszervezeti bizottságoknak — mondotta — igyekezniük kell elősegíteni minél szélesebb körben ezeknek az akadályoknak az elhárítását és Oxánákkor a jól bevált újítások1 gyors alkalmazását.

— Gazdasági feladataink megvalósításának fontos tényezője az anyagi érdekeltség helyes biztosítása. — Az elmúlt öt évben kifejlődtek és megszilárdultak a megfelelő javadalmazási rendszerek különböző formái, és ma már éreztetik is kedvező hatásukat. Ezen a területen is általános előrehaladás állapítható meg, de sok helyen még mindig nem áz illető munkahely sajátosságainak és a végzett munkának leginkább megfelelő bérformákat alkalmazzák. Gyakran még mindig a mennyiség egyoldalú növelését helyezik előtérbe, a gazdaságosságra, a jobb minőségre, a jobb munkára való törekvés helyett.

A jövőben tehát fokozni kell — éspedig minél szélesebb körben — a dolgozóknak az érdekeltségét a minőségben, a gazdaságosságban.

Ehhez nem kellenek újabb bérformák, csak az ismertek köA tizenkilencedik kongresz- szus óta jelentősen emelkedett a bérből és fizetésből élő dolgozók életszínvonala. A növekedés a hároméves terv idején nagyobb volt. Az ötéves terv első két esztendejében az élet- színvonal tovább emelkedett ugyan, a tervezett mértéket azonban nem érte el. A reálbér és a reáljövedelem csupán 1,3, illetve 2,5 százalékkal nőtt. Közrejátszott ebben a két aszályos esztendő, valamint olyan objektív szükségszerűségek, mint például honvédelmünk fejlesztése, korszerűsítése, a békés építés biztosítása. De objöktív szükségszerűség volt a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatosan jelentkező többletkiadás is, ami

átmenetileg gondokat okozott ugyan, de bőségesen visszatérül az élelmiszerellátás és az ipari nyersanyagellátás terén. Ezt bizonyítja az is, hogy a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság a két aszályos nyár és a legutóbbi szokatlanul zord tél ellenére már első éveiben is képes volt a lakosság ellátásának zökkenőmentes biztosítására.

— Megvan a lehetősége, hogy az ötéves tervben előirányzott nemzeti jövedelem elérése esetén a reáljövedelmet a meghatározott 16—17 százalékkal emeljük. Továbbra is gondolnunk kell azonban a még elmaradt rétegek életkörülményeinek javítására.

A munkaidő és az egységes társadalombiztosítás

— A két kongresszus közötti időben jelentős lépést tettünk előre a munkaidő csökkentésében. Most azt javasoljuk, hogy

a második ötéves terv végéig a munkaegészségügyi intézet által meghatározott valamennyi egészségre ártalmas munkakörben fejezzük be a munkaidő csökkentést.

Javasoljuk megvizsgálni azt is, hogyan lehetne a dolgozó nők helyzetének könnyítésére megszüntetni a szombat éjszakai műszakot.

— Nagy fejlődésről számolhatunk be a dolgozóknak és családtagjaiknak a betegségbiztosítás keretében járó szolgáltatások terén is. Ez a fejlődés azonban nincs összhangban a társadalombiztosításba bevontak számának gyors növekedésével, hiszen ez az elmúlt években már elérte a lakosság 96 százalékát. A körzeti orvosellátás nem fejlődött ezzel arányosan, nőtt az orvosok túlterheltsége, csökkent az egy betegre jutó vizsgálati idő és fokozódott a szakorvosi rendelő- intézetek zsúfoltsága.

— Tovább kell jutnunk a társadalombiztosításban is.

Szükségesnek látszik, hogy a különböző biztosítási intézeteket egységes elvek alapján egyesítsék a szakszervezeti társadalombiztosítással.

Az irányítás, reánk vár. s a feladatra az egész szakszervezeti mozgalomnak fel kell készülnie. '

— Nyugdíjrendszerünk nemzetközi mértékkel mérve is rangos helyet foglal el a társadalmi gondoskodás tényezői között.

rülés és néhány területen — például a mezőgazdaságban, a bányászatban és a könnyűiparban visszaesés következett be. Hatékonyabbá kell tenni a felvilágosító munkát, a munkásvédelmi őrségek tevékenységét és az ellenőrzést.

— A szocialista demokratizmus további erősítéséért javasoljuk —• jelentette be Brutyó János —, hogy az egyeztető bizottságokat helyezzék a jelenleginél még jobban a szakszervezetek irányítása alá. -Tagjaikat a dolgozók demokratikusan válaszszák. Szükség esetén tartsanak nyilvános tárgyalásokat és a döntésekről, a határozatokról a dolgozókat minden esetben tájékoztassák.

Szükséges továbbá egy olyan új munka törvény- könyv kidolgozása is, amely rögzíti az alapvető követelményeket, időtálló és nem igényli a rengeteg módosítást.

•— A szakszervezetek másik rendkívül fontos tevékenysége a nevelőmunka, a dolgozók tudatának, -erkölcsének formálása. A tanulásban résztvevők száma az elmúlt években örvendetesen megnőtt. A gond ma már inkább az, hogy a szakszervezeti mozgalom hogyan szervezheti meg jobban a tanulás, a művelődés különböző feltételeit és a jó tanulmányi eredmények elérését.

A szocialista eszméket győzelemre kell juttatni valamennyiünk gondolkodásában.

— Számszerűen és minősé* gileg is tovább kell fejlesztenünk a munkásakadémiákat, de az eddigieknél jobban kell figyelembe venni a hallgatók igényeit, műveltségi színvonalát, az adott üzem termelési feladatait és színesebbé, vonzóbbá kell tenni ezeket a foglalkozásokat.

— A magyar szakszervezetek tagjai a világ valamennyi dolgozójának ügyét hűségesen képviselő Szakszervezeti Világ- szövetségnek. Büszkék arra, hogy együtt harcolnak e több mint 120 millió dolgozót tömörítő szervezettel. Egyek vagyunk a Szakszervezeti Világ- szövetséggel a békéért folyó töretlen küzdelemben, a gyarmati rendszer teljes felszámolásáért, a dolgozók gazdasági, szociális és politikai követeléseiért vívott harcban. Egyek vagyunk mindazokkal, akik őszintén a nemzetközi munkásegység érdekében tevékenykednek — fejezte be beszámolóját Brutyó János.

Brutyó János beszámolója után Szabadkai Gyula, a SZOT számvizsgáló bizottságának elnöke ismertette a számvizsgáló bizottság jelentését, majd Gál László, a SZOT titkára a kongresszus elé terjesztette a magyar szakszervezetek új alapszabályának tervezetét.

Az ebédszünet után megkezdődött a beszámolók és a határozati javaslat feletti vita.

Megkezdődik a vita

Új munkatiirvénykőnyv és a nevelő munka

A munkásvédelem kérdéseire áttérve közölte, hogy a legutóbbi kongresszus óta az ezer munkásra jutó balesetek száma 14

százalékkal csökkent.

Ez örvendetes eredmény, > de elégedettek nem lehetünk. Kevesebb ugyan a halálos baleset, de több a súlyos séÁ vita első felszólalója Körösi József, a Csepeli Papírgyár küldötte volt: Hangoztatta:

a gyárakban, üzemekben még sok lehetőség van a nők munkakörülményeinek javítására, s a gazdasági vezetők sokat tehetnek a második műszak terheinek enyhítéséért is. Fontos, hogy az üzemekben alaposan megvizsgáljanak

minden olyan javaslatot, amely a nehéz fizikai munka- folyamatok megkönnyítését szolgálja.

Schwindt Jánosnc, a Fehérneműgyár dolgozója elmondta, hogy

a szocialista munka- versenymozgalom lendületét itt-ott fékezik az anyagellátás hiányosságai. Dr. Szigeti György, a Magyar Tudományos Akadémia műszaki fizikai kutató intézetének igazgatója többek között a tudományos kutatás és a termelés kapcsolatáról szólt. Örömmel állapította meg, hogy a

JL ^18 ggv j

mamnedtím

68.

Upitz: Őszintén megvallva, ez nem megy olyan könnyen.

Seifert: Tudom, Upitz, tudom. Ami megtörtént, az megtörtént. Az már a múlté. Itt a kezem; nézzünk a jövőbe. Holnapután én visszamegyek Berlinbe. És maga?

Upitz: Én is.

Seifert: Akkor menjünk

együtt . . . Igaz is, hány láda van összesen?

Upitz: Majdnem háromszáz. Negyed tonnát nyom mindegyik, vagy legalábbis ekörül vannak.

Seifert: Igen . . . Ellenben azt hiszem, ideje, hogy megebédeljünk, mi? i

Upitz: Nem vagyok ellene.

Seifert: Itt kitűnő pince

van, Upitz.

Upitz: Akkor igyekezzünk.

A hangfelvétel ezeknél a szavaknál befejeződött.

*

Csendes, langyos éjszaka ereszkedett Karlslustera. A telihold magasan úszott a sötét égbolton, s lágy fényével valósággal beezüstözte a magányosan álló ódon kastély tornyait, csipkés falait. Minden mozdulatlan volt köröskörül: a kastély falát őrt álló katonák módjára körülövező topolyafák. bokrok, a domb lábánál meghúzódó kis tavacska, minden, minden nyugalmat lehelt.

A fák körül húzódó árkot egy bogárhátú, nehézkes híd szelte át a főbejárat előtt. A hidat és a kastély falát jókora vaslánc kötötte össze. Valamikor, még a lovagok és a he- roldok világában, a sötétség beáltával mindennap megcsi- kordultak ezek a láncok, s felhúzták a súlyos hidat. A híd emelőszerkezete azonban ma már csak agyonrozsdásodott dobok és fogaskerekek halmaza, a két oldalán függő lánc megereszkedett, kusza borostyánindák fonták keresztbe- kasul. Az árkot, amelyen az idő vasfogától végérvényesen mozdulatlanságra kárhoztatott híd ívelt át, csalán, fűzbokrok és mindenféle gaznövény nőtte be.

Éjjel két óra körül járt az idő, amikor három mozgó árny jelent meg a bogárhátú hídnál. Áthaladtak az árkon, s a kastély falához közeledtek.

Aztán hirtelen lebújtak a földre, s mozdulatlanná meredtek. Nesz hallatszott. Mintha ág pattant volna, majd egy kis állatka futott el mellettük.

— Vadnyúl! — suttogta Per- cev őrnagy. — Az anyádat! .. .

Aszker leeresztette lövésre készentartott pisztolyát. A három felderítő önkéntelenül is elmosolyodott, amikor a holdfényben látták, hogyan vágtat lefelé a dombról a megijedt tapsifüles.

Aszker Ljulko századoshoz fordult.

— Nézze meg a kaput.

Ljulko bólintott, s eltűnt a

fal sarka mögött. Néhány perc múlva ismét ’ megjelent.

— Zárva van. Nincs más hátra, mint a falon át. Tudok egy helyet, ahol a legalkalmasabb.

— Vezessen.

Ljulko előre ment. A többiek utána indultak.

— Itt — szólalt meg Ljulko, amikor a csoport egy öreg fenyőhöz ért. A fa magas volt, felső ágai a csipkés fal tetejét súrolták, e behajoltak a kastély parkjába. Mind a hárman felmásztak a fára,’ az. .egyik

vastag ágba kapaszkodva a fal tetejéig1 kúsztak. Onnan már könnyűszerrel le tudtak ereszkedni a parkba: — Ljulkónál volt kötélhágcsó.

A gazos, elhanyagolt, buján benőtt park belsejébe egy kis sétány vezetett. Aszker és társai, a fák sötét árnyékába rejtőzve, óvatos léptekkel indultak el ezen a sétányon. Időnként megálltak és hallgatóztak. Valahol őrnek kellett lennie a parkban. Ljulko százados, amikor a kastélyban tett második látogatásáról jött vissza, egy kis személyszállító teherkocsival találkozott útközben. Az autó hat katonát vitt a kastély felé. Este történt a dolog, s ebből feltételezni lehetett, hogy az SS-tábomo- kok éjszakai , őrzésére mentek a katonák.

Az út felénél járhattak, amikor észrevették az őröket Aszkerék a bokrok mögé rejtőzve, lélegzetvisszafojtva követték tekintetükkel a sétányon kimért léptekkel haladó két, géppisztolyos katonát. Olyan közel haladtak el mellettük az őrök. hogy akár kézzel is megérinthették volna őket.

Aszker és két társa kivárta, amíg veszélytelen lesz a helyzet, aztán folytatta az utat. A sétány végéíe értek. Egy tisztást láttak maguk előtt. A tisztás közepén állt a kastély főépülete. Alacsony sövény övezte a kastélyt.

Az ódon épület egyetlen ablaka sem világított. Mozdulatlannak látszott minden. Csak a bejárat előtt fel-alá járó őr léptei , alatt recsegő homok alig

hallható zaja törte meg a csendet. Hamarosan megjelent még egy katona, amely az épület körül járt körbe-körbe.

— A negyedik — szólalt meg Ljulko. — Azt hiszem, ennyi az egész őrség.

— De hiszen hatan voltak — vetette közbe Percev.

— Kettő minden valószínűség szerint pihenőben van. Majd váltják őket.

— Ez csak feltételezés — kapcsolódott a beszélgetésbe Aszker is. — Hányadik ablak?

— Hetedik a bejárattól, balra.

Az épületet körbe járó katona ismét megjelent.

— Egy perc — mondta Percev, aki azt figyelte, mennyi idő alatt járja körbe a kastélyt az őr.

Vártak. A fegyveres katona még háromszor kerülte meg az épületet.

A következő pillanatban kigyulladt egy lámpa a főbejáratnál, világos lett az egyik ablak is, s még Két őr jelent meg a ház előtt.

— Ne! — suttogta Aszker Percevnek, miközben visszarántotta az őrnagyot árnyékosabb helyre. — Nem '-ehet kockáztatni. EV-vothatjuk az egész dolgot.

Alighogy elhangzottak, A.siker szavai. — szinte válaszként azokra —, valahol a kastélypark mélyén ugatni kezdtek a kutyák, s az spület újabb ablaka \Jett nyomban világos.

— Mitévők legyünk? — suttogta Percev.

(Folytatjuk.) *

szakszervezetek nagy jelentőséget tulajdonítanak a tudományos munka támogatásának — ezen a téren azonban meg sok feladat vár megoldásra.

Mindenképpen hasznos és gyümölcsöző lenne, ha a tudomány munkásai az eddiginél is közelebbről megismernék a gyárak, üzemek életét, s a kétkezi dolgozók közvetlen közelről nyerhetnének bepillantást a tudományos kutatás műhelyeibe.

Kövcsi Ernő, Mezősi József után Robert Hcrnio, a Szak- szervezeti Világszövetség titkára felszólalásában tolmácsolta a világszövetség titkárságának és személy szerint Louis Sail- lantnak, az SZVSZ főtitkárának testvéri jókívánságait és üdvözletét.

Az első napi vitában felszólalt még Port Árpád, a Vasas Szakszervezet Győr megyei bizottságának titkára, Bugár Jánosnc, a SZOT titkára, továbbá a szovjet, a kínai, a francia, a kubai, és az algériai testvérszakszervezetek küldöttei.

A kongresszus pénteken reggel folytatja munkáját.

fl PenyKovszkii—Wynne kémper zárt tárgyalása

Csütörtökön reggel megkezd dődött a Penykovszkij—Wynne per első zárt tárgyalása. Hír szerint a bíróság meghallgatja a katonai és államtitkokra vonatkozó szakértői véleményeket, majd kihallgatja a két vádlottat a vád államtitkot képező pontjairól.

A zárt tárgyalás után való-, színűleg már pénteken a bíróság ismét nyílt tárgyalást tart.

Újabb provokatív lépés a négerek ellen Alabamában

Tovább növekedett a feszülte ség Birminghamban, bár a négerek vezetői abból a célbólj hogy a szembenálló felek tárgyalások útján rendezhessék a kérdést, felajánlották, hogy 24 órára felfüggesztik a tömeg- tüntetéseket, a négerüldözők újabb provokatív lépésre szánták magukat. Á birminghami bíróság félévi börtönbüntetésre ítélte Martin Luther King éa Ralph Abernathy ismert néger vezetőt, amiért „engedély nélkül vonult fel”. Később mindkettőjüket 2500—2500 dollár óvadék lefizetése ellenében ..euhadon bocsátották.

Wyatt Walker, az'egyen jogú- sálukért küzdő négerek egyik vezetője az ítélet kihirdetése után közölte, kénytelenek vísz- tsavy.tr azt a Korábbi bejelentést. hogy 24 órára felfüggesztik a. tömegtüntetéseket