Észak-Magyarország, 1963. május (19. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-19 / 115. szám

Vasárnap* 1963. május 19. ,"111 iiiiIliin i iT^nimrrwTCTnmTWff ESZAKMAGYÄRORSZÄG Q Az sál Btofsr. a aaavdaru és a kemence Mindhárom a százéves gyár öreg falai között történt. Egyik sem szenzációs, egy valamit■ azonban ékesen példáz: nagy i tettekre képesek azok az em-' berek, akik szocialista módon, jó szellemben, testvéri közös­ségben élnek, munkálkodnak küzdenek, hogy megszépítsék, az életet, a vadregényes távoli hegyek között is, Borsodná- dasdon is. Itt, a lemezgyár kar. bantartó üzemében játszódtak le ezek a történetek, amelyek­re ma már nem mint nehéz harcokra, hanem mint színes szép élményekre gondolnak vissza a mérnökök, lakatosok, kovácsok, villanyszerelők, mindazok, akik híressé-neves- sé tették ezt a nagy múltú bor­sodi gyárat. m Egy új lágyító-kemencét kel­lett felépíteni. Molnár László, a karbantartó üzem vezetője, mint gépészmérnök kiszámí­totta: nem lehetetlen, hogy a szokásos 3 hónap helyett 1 hó­nap alatt épüljön fel a kemen­ce. Jó érvekkel, megcáfolha­tatlan tényekkel állt oda az üzem majd 300 dolgozója elé, amikor azt kérte, hogy egy hó­nap leforgása alatt készítsék el a lágyítót Mindenképpen biztosra vette, hogy elérhető •ez a bátor célkitűzés, hiszen ebben a gyárrészlegben kitűnő a közösségi szellem. Mi sem bi­zonyítja ezt minthogy már 21 szocialista brigád végez itt igen figyelemreméltó munkát. Az emberek azt mondták: — Le kell bontani a régi ke­mencét, igaz? — Igaz — mondta az üzem­vezető. — Fel kell tömi az alapokat, igaz? — Ez is igaz — hangzott a válasz. — Aztán új alapot kell építeni, igaz? Három nádasát történet ’ tős ünnepre, a karácsonyra ! készülődtek a nádasdi dolgo- 1 zók. Ekkor jelentette be az 1 üzemvezető: ' — Ki kell cserélni az egyik hengersor vonómotorját. A munka nem tűr halasztást, hi­szen ünnep után dolgoznia kell a hengersornak. Az 1300 lóerős motor nélkül az üzemben meg­áll az élet. Mi tagadás, senki­nek nem tetszett ez a hirtelen- jött munka, mindenki pihen­ni, ünnepelni szeretett volna szerettei körében. Így érkezett el karácsony el­ső napja és az üzemvezető örömmel látta, hogy egymás után jönnek be a gyárkapun az emberek. Jöttek a villanysze­relők; Vass Árpád, Kanta Sán­dor és a többiek, jöttek a la­katosok; Bajzáth Pállal az élen és megindult a munka. Akik otthon ünnepeltek, nem is sej­tették, milyen nehéz feladattal birkóznak az emberek, mert a tizenkét és féltonnás hatalmas motortestet daruval nem le­hetett megközelíteni. Kézierő vei, csigasorral, hévérrel dől goztak szakadatlanul. Ha elfá radt valaki, új ember állt i helyébe. Egy perc nem sok, d< addig sem állt a munka. Kéz ről-kézre járt a szerszám Ugyanígy került a helyére a; új motor is. — Mi történik ha két nai alatt nem készül el a munka nem kerül a helyére az új mo tor? — kérdezték azok, akii feszült figyelemmel kísérték < pár ember küzdelmét a; anyaggal és az idővel. Csuhaj Sándor ács azt mond. ta: — Nem megyek haza, ami; nem végzünk! Nem is ment, harmincké órát dolgozott egyfolytában így tett Kelemen Bertalan la katos, Kelemen Károly ács Dorkó László és mások, éget kezük alatt a munka. Es december 27-én réggé már az új motorral dolgoztai a hengerészek. Es nem akár hogyan: elnyerték az élüzerr kitüntetést. Ä száz éves gyár sok rég géppel, berendezéssel dolgozik így aztán nem lehet kiszámí­tani, hogy mikor romlik el va­lami. Mégis nagyon bosszan­kodtak az emberek, amikoi tudomásukra hozták, hogy má­jus elsején is dolgozniok kell mert elromlott a gyár anyag- ellátását biztosító dana egyil főtartója. Ez pedig annyit je­lent: e nélkül a daru nélkü megáll a munka, nem kapha anyagokat a gyár. Az emberek azt mondták: — Majd megcsináljuk má­jus elseje után. Az egyik művezető, Urbái János is ezt mondta: — „Majd” elseje után. Aztán maga állt oda az em­berek elé, s így nyilatkozott: — -Nem „majd”, liánén azonnal, és nem is azonnal, ha nem máris, mert nem állha le a munka egy daru miatt. _ Es maga mutatott példát is megkezdte a munkát, követtél a többiek is, s mire végétért : május elsejei majális, a nag; daru is készen állott. Szegedi László Kisem épül e Szerencsi Cukorgyárban A csaknem 75 esztendős Sze­rencsi Cukorgyár nagyarányú fejlesztését három évvel ez­előtt kezdtek meg. A bővítési munkák során — többek kö­zött — új ülepítő és dobszűrő állomást, mészégető kemencét és répafelvonókat építettek, az üzemrészekben két — napi 300 vagon répa tisztítására alkalmas — mosógépet és a cukor minőségének javítására 15 centrifuga berendezést sze­reltek fel. A többmillió forin­tos beruházás már az elmúlt kampányban éreztette hatását. A gyár dolgozói a tervezett 238 helyeit naponta 349 vagon répát dolgoztak fel és a cukor mázsáját mintegy 70 forinttal olcsóbban állították elő, mint Korszerű cemeníaűagoló berendezést szerelnek fel a diósgyőri előregyártó telepen A Borsod megyei Építőipari Vállalat dolgozói az idén át­adásra kerülő új lakások na­gyobb részét — számszerint 805 otthont — középblokkból 1961-ben. Az üzem korszerűsí­tését az idén tovább folytat­ják. A kampányok idején ugyanis a gyárnak naponta mintegy 60 tonna gőzre és 2 megawatt villamosenergiára van szüksége. Ezt a mennyisé­get a jelenlegi erőmű már ne­hezen tudja teljesíteni. Ezért az idén 70 millió forintos költ­séggel korszerű kiserömű épí­tését kezdik meg, amely majd az országos hálózatba is továb­bit energiát. Az új erőműben két — egyenként 32 tonna gőzt termelő — olajtüzelésű kazánt, korszerű turbinái cs generá­tort szerelnek fel. A kiserömű a tervek szerint 1965-ben ké­szül el. szerelik össze. Ezeket a blok­kokat a diósgyőri Lenin Kohá-# szati Művek közelében felépült» előregyártó telepen, a nagyol-® vaszlómű salakjából készítik.o A gépesített üzemben a hosz-J szú tél miatt csak áprilisban • kezdték meg a termelést. A J dolgozók kél műszakban eddig» 162 lakás felépítéséhez elegen-® dó középblokkot készítetlek és* a napokban hozzáfoglak a na-» gyobb termelékenységet bizto-J sitó falnagyságú blokk gyártá-® cához. A nagyblokkos építlca-Z zéssel a második félévben 300* lakás összeszerelését kezdikJ meg. A vállalat műszaki veze-® tői a termelékenység növelése^ mellett nagy gondot fordítanak» a falpanelok minőségének ja-J vitására is. Ennek szolgálatá-» ban az idén megvalósítják az* ömlesztett cement szállítását# és pontos adagolását. Az üzem® területére már megérkezett hat# — egyenként 35 köbméter ce-J ment tárolására alkalmas —-# acélsiló. ezek összeszerelését a® közeli napokban kezdik meg.# A tartálykocsikkal érkező öm-® lesztett cementet sűrített leve-# gövel nyomják majd ezekbe a® silókba. Ezek a kötőanyagot^ automatikusan, a keverési* aránynak megfelelő pontos j SAGANIZMUS sort a párizsi Francoise Sagan indította el, amikor néhány esztendeje, még mint fiatal leány — egyes szám első személyben irt arról, milyen kalandok esnek meg az élnivágyó. társaságbeli ifjú hölggyel. Sagan mentségére azonban fel lehet hozni, hogy — különösen ké­sőbbi írásaiban — kerülte az olcsó ízléstelenségeket. Annál jobban épített az olcsó, egészen rikító Ízléstelenségekre, az a inár nem egészen ifjú hölgy, aki Budapestről Szőke Éva né­ven indult el, de akit a világban ma „Éva Bartók” néven emlegetnek. „Alle meine Männer” (Minden férfim) című könyvében —, amelynek előszavában Sagan tanítványának vallja magát — részletesen esik szó egy Tony Belasco nevű szépfiú izmairól és (nem művészi) képességeiről, vagy arról, hogy mi vonzotta Évát az ötven év felé közeledő Curd Jür- genshez? „Akarja megismerni a legédesebb élet titkait? Ol­vassa cl Tamaya kalandjait." Így hirdetik Olaszországban egy Tamaya nevű állítólag csendesóceániai táncosnő állítólag sajátkezűleg írt könyvecskéjét, amely „egy forró tempera­mentumé asszony vallomása az európai férfiakról”. De nem­régiben Londonban is napvilágot látott egy — a fenti szem­pontból — „érdekes” könyv, amelyben egy húszéves arisz­tokrata leány, Charlotte ÍBingham írja le, milyen férfiakkal volt dolga... Tudjuk, évszázadokkal ezelőtt sokat látott, francia fél- világi hölgyek — pályájuk befejeztével — megírták emléke­zéseiket. Ezek a- hölgyek azonban finoman, szellemesen, elegánsan írtak. Ez az eg\iik különbség, ami köztük és az eva barlókok között van. A másik pedig az, hogy a több évszázad előtti hölgyek pályájuk végén sem büszkélkedhettek olyan férfi-gyűjteménnyel, mint az említettek, akik még igazán non mondtak le a pálya folytatásáról. Ez utóbbiak — ha győzik tollal-és papírral—-még vaskos könyveket írhatnak «6*9*1 _ ,, OOOOOOOQQOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCGOQOOOOOOOOOOOí Három mosoly régmúlt Időkből (Három régi anekdotát adunk közre az aláb­biakban. Régmúlt időket. hajdanvolt irodalmi társaságok életének apró epizódjait idézik a Az első világháború előtt, a szá­zad első éveiben, nagy és színes irodalmi élet zajlott le Budapes­ten. Irodalmi csoportok alakultak, a csoportok mindegyikének törzs­kávéháza, a kávéházakban törzs­asztala volt. Molnár Ferenc asztal- társasága a New-Yorkban, a mos­tani Hungária kávéházban tanyá­zott. A késő esti óráktól hajnalig. Egy alkalommal az asztaltársa­ság fiatal újságíró tagja, Gróf De­zső, tüdőgyulladásba esett és már jött olyan hír is, hogy haldoklik. Molnár úgy vélte, hogy becsület­beli kötelességük a társaság vala­melyik tagját a súlyos beteghez el­küldeni, aki a beteg mellett legyen utolsó óráiban, és amennyire le­het, vigasztalja. De ki menjen? Rö­vid vita után. Lakatos László költő mellett döntöttek, *— Te mégy el, Laci, — mondta Molnár — és aztán ne sopánkodj, úgy viselkedj nála, mintha nem is lenne komoly a betegsége, szóval, j át szád az egy kedvűt! Lakatos konflisba ült, elment a beteghez, de egész rövid idő múl­va visszajött. Molnár és a többiek rátámadlak, hogy miért nem ma­radt legalább, egy órát a beteg mellett. Lakatos dünnyögve, dühö­sen válaszolt: — Mert az a szamár kivette feje következő kis írások, amelyeket ez alkalom- mai a történetek szereplőinek alulírt körtársa* a Sárospatakon élő iró gyűjtött csokorba.) alól a párnát, bóléra vágta, és kikergetett. — Hát mit tettél, hogy olyan dühbe jött? — kérdezte Molnár. Azt, amit mondtatok. Ahogy be­mentem, fölényesen, mintha a do­log nem is lenne komoly, mond­tam: hát haldoklunlt, Dezsőként, lialdokliralc? A Molnár Ferenc nap mint nap hajnaltájt ment. haza és így mi sem természetesebb, hogy csak a délutáni órákban kelt fel, — Pest reggeli életét csak nagyritkán látta. Egy alkalommal azonban reggel nyolc órára kapott a rendőrségtől idézést. Amikor hajnalban haza ment, megkér­te a házmestert, hogy reggel hét órakor keltse fel. így tör­tént. Es Molnár már fél nyolc­kor a kapuban állt. Az utcán emberek sokasága sietett fel-le. Néhány pilla­natig nézte az utcai képet, az­tán odaszólt a mellette álló | házmesterhez: > — Mondja, akik itt fel-le | sietnek, azok mindannyian a > rendőrségre vannak beidézve? ; © 1 Az asztaltársaság neves tagja | Kóbor Tamás is, aki egy ideig az :.Athenaeum Könyvkiadó Vállalat,-. :nak volt a lektora. Ebben az idő­• ben még akadtak szerényebb te- , hetségű írók is. Egy ilyen, sekély r tehetségéről közismert ifjú állított k be Kóborhoz. Hóna alól kéziratot »lett a Kóbor asztalára. [ — Mester, ez életem legnagyobb i alkotása — mondta p át hosszal — l arra kérem, egy heten belül adjon sróla véleményt! j Kóbor négy hetet kért. Alkudtak. > Három hét. A nagy alkotó is en- 1 gedett és végül két hétben állapod- utak meg. • Kóbor ismerte a fiatal akarnokot, s az ügyet nem vette komolyan, de a J kéziratba be kell kukkantania, ’hogy az elutasítást valamiképp« Jmegindokolja, Ezért, már a villa- r • mosban hozzáfogott az olvasásához, c i'azzal a tervvel, hogy olvas .az eleje- f €J LAKÁSBAN bői, a közepéből, a végéből egy ke­veset és így elhiteti, hogy elolvas­ta a kéziratot. Otthon, lefekvés előtt is olvasni akart belőle, de kézirat nincs, a villamosban hagy­ta. Azonnal telefonált a villamos- társaságnak és kérte, hogy azon­nal értesítsék, ha megtalálták. Másnap telefonálnak, hogy kéz­iratot nem találtak. Kóbor erre hirdetést tett közzé három újság­ban és a becsületes megtalálónak tíz korona jutalmat Ígért. Válasz nincs. Újabb hirdetés és most már ötven korona jutalmat ígért. Meg­jött a kézirat, egy levél mellékle­tével. A levél így szól: „Nem szé- gvolli magát? Maga, Kóbor Tamás, aki komoly irodalmi alkotások fe­lett Ítélkezik, Ilyen bődületcs sza­márságot ír, és ezért még ötven koronát akar adni?! Küldöm a kéz­iratot, a pénzt tartsa meg magá­nak.’* Aláírás: Ilonka. A regény megjelent. Es raikor az asztaltársaság felelősségre vonta Kóbort, hogy hogy lehetett ilyen értéktelen fércmunkát megjelen­tetni, Kóbor így válaszolt: ,.A kéz­irat becsületes megtalálója, Ilonka, abban a tudatban irta levelét, hogy ez a regény az én alkotásom. Kö­zelebbi címet nem adott, csak a megjelentetés volt egyetlen módja bizonyítani, hogy nem én írtam.” Hustáci Sándor A szórakozott professzor Ä szórakozott professzor as ötödik üzletben veszi észre* hogy valahol elhagyta ernyőjét. Nosza, siet megkeresni, végig­járja újból az üzleteket. A negyedik helyen szívélye­sen át is adják neki. — No, lám — hálálkodik, — vannak még becsületes embe­rek. Eddig ugyanis már három üzletben is kerestem és minde­nütt letagadták. — Hát rádiót, azt nem kell vennünk! FOGORVOSNÁL — Mit akar tőlem, maga szemtelen? — Hallottam, Mióka-, milyen szép hang ja van, gondoltam zongorán kísérem. Miért ilyen szófián ma? Nem is olyan zűrös Helyzetjelentés valahonnan valamelyik Neokolóniából 1 ' I az általános politikai Neokoloniaban | helyzet az utóbbi hóna­pokban jelentékenyem megváltozott. Amíg ko- I rabban a puccsok egymást követték, újabban egymást előzik meg. A múlt héten megkötött tűzszüneti egyezmény bizonyos mértékig köze­lebb hozta a szembenálló feleket. A fegyveres összetűzéseknek tegnap 37 halott és 217 sebe­sült áldozatuk volt.. A féltörvényes Bunufu kormány rádiója sze­rint eme kormány szilárdan tartja kezében a politikai hatalmat, amely minap 15 millió dol­lár erősítést kapott. A Csuri-Bubi herceg ve­zette lázadó csoport péntekre virradóra meg­ostromolta a kormány palotáját, amely a dön­tő pillanatban rombadőlt, de a kormány tag­jainak sikerült idejében egérutat nyerniük. Reggelre a kormánycsapatok szétszórlak a lá­zadókat, de azok délre összeszedték magukat és észak felé elvonultak, hogy a Babkaró- völgy nyugati lejtőjén egyesüljenek Csiribá tábornok zsoldosaival, akiknek a távolnyngati usás ügynökök busás vérdíjakat Ígérnek min­den baloldali hazafiért. Az éjszaka egyébként aránylag csendes volt. A Bunufu kormány fagjai közt nagyjában kielégítő az összhang, csak bizonyos tárcák megosztása körül merültek fel nézeteltérések. A kormány legtöbb tagja a pénzügyminiszteri tárcára tartott igényt, mások a hadügyi tár­cát szerették volna birtokba venni. A két tár­ca vonzó ereje abban rejlik, hogy a fegyvervá­sárlási dollárkölcsönök felhasználása gyakorla­tilag e két tárca keretében történik ... A bel­ső válságot a kormányelnök úgy oldotta meg. hogy a pénzügyminisztert húsz évi börtönre, a hadügyminisztert halálra ítéltette, s mindkét A pénteki ostrom után lényegileg a Bunufu kormány hajléktalanná vált, s ideiglenesen egy sátortáborban ütött tanyát. Tekintve, hogy a gazdasági nehézségek miatt meggyérült ke­l-eseti lehetőségek következtében elharapózott a nepotista kijárási rendszer, a kormány, a fő­város területén kijárási tilalmat rendelt cl. “ ~ " városából, az ellenkormány Bumburka székhelyéről olyan hírek ér­keztek, hogy ott nagyobb tömeg tüntető felvo­nulást rendezett, követelve a rend, a béke helyreállítását, munkát, kenyeret és az erők összefogását a nemzeti függetlenség biztosítá­sára. Marabu herceg, ellenminiszterelnök, a tömeg előtt kijelentette, hogy akik ilyen köve­telésekkel állnak elő, azért, nem akarják elis­merni, hogy Neokolóniában rend van, mert a kommunisták uszályába kerültek és minden áron a rendet akarják felborítani. Egyes külföldi megfigyelők szerint Neokoló­niában az egymással szemben álló belső és külső erői: viszonya egyelőre áttekinthetetlen. Nem lehet tisztán látni azt sem, hogy Maga­buci ex-császár. az ideiglenes köztársasági el­nök palotája táján milyen gazdasági-katonai érdekek ütköznek, mert maga az elnök mind­két kormányt támogatja, bár őt egyik kor­mány sem ismeri el elnöknek, j 1 ] ~ TT hírek szerint Neokolóniá­I A legfrissebb ban egy harmadik kor­mány alakítását készítik elő I-Iúsdara ezredes vezetésével. Ennek a feladata lenne a politikai helyzet tisztázása, amiben később részt, venné-1 nek a több más városban alakuló újabb kor­mányok. Az. első tisztázási akciót tizenkét mi- niszler és húsz tábornok főbelövetésével kí­vánják megfelelő nyugodt légkörben végrehajt tank1 . í—-8 -* pekbe. A korszerű cementada­goló berendezést — amellyel jelentősen javul majd a blok­kolt minősége — a második félévben állítják üzembe. — így van — helyeselt Mol­nár László. — Most pedig bizonyítsa be. hogy mindez lehetséges egy hónap leforgása alatt. A mérnök-üzemvezető szá­mokkal bizonyított és mindig hozzátette: — Ha van akarat, negyven ember elvégzi a mun­kát. És negyven ember dolgozni kezdett. Közben vitatkoztak, gyakran hangosabban is, mint ahogyan azt a jó. báráti, mun­katársi kapcsolat megengedi. Az üzemvezető is úgy érezte néha, nem úgy beszélt az em­berekkel, mint ahogyan sza­badna. De a munka sürgetett, gyorsan teltek a napok. Az egész gyár figyelemmel kísérte az eseményt: sikerül-e? Az emberek még azt sem tudták, mennyi célprémiumot kapnak, ha ugyan lesz ilyesmi egyálta­lán? Az anyagi ösztönzés kü­lönben sem volt elsődleges, a szerelők azt mondták: ha meg­lehet, megcsináljuk. Aztán azt mondták a kommunisták: munkaidőn túl is dolgozunk, társadalmi munkában. És dol­goztak, példamutatóan, kitar­tóan, helytállóan. Három hónap helyett hu­szonnyolc nap alatt felépült az új lágyító-kemence. Győzött, a negyven ember, még nagyobb lett a karbantartó gyárrészleg becsülete. Azóta másképpen néznek a nádasdiak Kelemen Bertalan lakatosra. Tar Péter kovácsra, Bozó Adolf kőmű­vesre, Plachy László villany- szerelőre és társaikra, akik győzelmet arattak az idő fö­lött © A múlt évben az egyik ket­—-- ........—— . , . .........—i

Next

/
Oldalképek
Tartalom