Észak-Magyarország, 1963. április (19. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-20 / 91. szám

ESZ A KM AGT ARORS ZÄ<3 Szombat, 1963. április 28. „Az egész világ megmozdult a békéért66 Bernal professzor cikke a Pravdában a tavaszi leszerelési mozgalomról Moszkva ÍTASZSZ)-* Az égész világ megmoz­dult a békéért és a leszerelés­ért — írja a Pravda pénteki Számában John Bernal, a Béke­világtanács ügyvezető elnöke. Bémal professzor megjegyzi, hogy a Béke-Világtanács el­nöksége címéré érkező tájékoz­tató anyagok a tavaszi leszere­lési kampány nagy lendületéről tanúskodnak. Európa majdnem húsz országában, továbbá Ausztráliában, Kanadában és áz Egyesült ÁIlárrtókbart hús­véti békemenetéket tartottak. Számos országban kongresszu­sok és nagygyűlések zajlottak le. Szakadatlanul folynak a tiltakozások az idegén területe­ken létesített amerikai nuk­leáris támaszpontok ellen. Mind nagyobb térét hódítanak a békemegmozdulások Afriká­ban és La tin-Amerikában. Sztrájk a francia repülőtereken A francia repülőterek sze­mélyzete pénteken sztrájkba lépett. A távolsági járatok Pá­rizsba tartó gépei Londonban ég Brüsszelben szálltak lé. A repülőterek forgalmának alig egyötödrészét tudták lebonyo- ; lítanl. Az állami tisztviselők és al­kalmazottak képviselőinek Jo- xé államminisztérrel folytatott tárgyalásai eredménytelenül Végződtek. A kormány némi engedményt tett, amennyiben hozzájárult, hogy az év végéig részletekben 7.25 százalékkal felemeli a közhivatalnokok fi­zetését, a szakszervezetek azon­ban visszautasították a minisz­ter javaslatát. A CGT és a Force Ouvriéré szerint az ál­lami tisztviselők fizetésé 30 százalékkal alacsonyabb, mint a magánalkalmazottaké. /vl eghalt Jevgenyij Kiszeljov unió külügyminisztériumában. Az ENSZ-főtitkár helyettesévé 1962. márciusában nevezték kJ. — Mégsem szobád, elégedet­teknek lennünk — folytatja cikkét John Bernal —. mert a háb&rú veszélye továbbra is fennáll. A neves angol tudós itt utal a multilaterális NATO- atomerőkre, a Földközi-tenge­ren megjelent atóm-tenger- alattjárókra, a dél-vietnami amerikai intervencióra és a Kubát fenyegető amerikai ka­tonai veszélyre, valamint . a dél-afrikai és a latin-amerikai feszült helyzetre. — A békeszerető emberek újabb erőfeszítéseire van szük­ség, abban a harcban, amely a nukleáris kísérletek eltiltásáért és á tényleges leszerelési intéz­kedésekért folyik. A béke érői követeljék minden nemzetközi viszály békés rendezését, szán­janak síkra a békés együttélés mellett, amely magában fog«. (alja a gyarmati rendszer fel­számolását és minden ország teljes politikai függetlenségé­nek elismerését —• fejezi be cikkét Bernal professzor. Heti külpolitikai összefoglalónk Otto Frank a Vatikán-városban XXIII. János pápa péntekért fogadta Öttó Frank-ot, a náciz­mus áldozataként mártírhalált halt Anna Frank apját. A pá­pa kijelentette: Anna Frank naplója hozzájárult az embe­rek kölcsönös megértésének ügyéhez. VJ húsvéti hagyomány Több nyugat-európai kor­mány számára lassanként való­ságos „hagyománnyá” válik, hogy „kellemetlen” húsvéti ünnepekét készítenek nekik a húsvéti békemenetek, amelyek egyre inkább nemzetközi jel­legű tüntetésekké válnak. Per­sze a nyugati államférfiaknak kellemetlen hallaniok a hábo­rús politikájuk ellen tiltakozó néptömegek hangját. London­ban az Aldermastonból induló békemenetben a „Kémek a bé­kéért” aláírású röplapot ter­jesztették, amelyben a rendőr­ség szerint „Anglia hétpecsétes nukleáris titka” került nyilvá­nosságra. 35—40 000 ember im­pozáns béketüntetését most is érős rendőrkordon és a lakos­ság szimpátiája fogadta az an­gol fővárosban. Macmillan re­zidenciája előtti összetűzések után igen sok békeharcost le is tartóztattak. Nyugat-Némely országban jóformán minden nagy iparváros békeharcos tö­megtüntetést szervezett, amer­re a több irányból indult és újabb csatlakozókkal erősödő békemenetek elhaladtak. Figyelemreméltó, hogy Nyür gal-Németországnak a három­napos ménetben résztvevők száma az elmúlt évékhez ké­pest megkétszereződött, s több mint 34 000-ert vettek részt, de már a menetet befejező tömeg­gyűléseken több mint nyolc­vanezer ember emelte fel tilta­kozó szavát az atomfegyverke­zés esztelen politikája ellen. „Atórtifegyvérmerttes Közép- Európát! — Katonailag ritkí­tott enyhülési övezetet Közép- Európában! •— Közép-Európa híd Kelet és Nyugat , között!” Ezektől a jelszavaktól, követe­lésektől visszhangzott Ham­burg, Bréma, Dortmund, Frankfurt, München, Nürnberg, Stuttgart és a menet útjába eső városok. Ismert és szükség­szérű követelések ezek, de a diplomáciában még nem dia­dalmaskodnak. Nagy „story”-t is produkált húsvétkor a nyu­gatnémet rendőrség. A tv- és fotóriporterek hada rohanta meg a düsseldorfi repülőteret, ahol az angol békeharcosokat bezárták a repülőgépbe. A tün­tetésen való részvételüket ugyan sikerült megakadályozni a nyugatnémet hatóságoknak, de egyúttal igen jó szolgálatot tettek a békemozgalomnak, mert másnap az egész világsaj­tóban megjelentek a képek a bezárt repülőgépről és a nyu­gatnémet rendőrökről, s ugyan­ezeket a jeleneteket pergették a tv-képernyőkön is a világ minden részén. Az angol, dán, nyugatnémet, svájci, New York-i és más húsvéti béke­menetek és gyűlések nagyszerű seregszemléi voltak az erősödő békemozgalomnak, amely egy­re komolyabb tényezője a há­ború vagy béke kérdésének el­döntésében és hatóereje eljut a tárgyalótermekbe is. Az új EAK Az új arab'államszövetség az 1961-ben felbomlott Egyesült Arab Köztársaság helyébe most új tagország, Irak részvételével jött létre. E terv szorgalma­zója ezúttal is Egyiptom volt. Az utóbbi hónapok eseményei, a februári iraki és a márciusi szíriai katonai hatalomátvétel után nyomban napirendre ke­rült az arab államszövetség sürgős megteremtésének terve. Ez egyúttal bizonyos megol­dást is adott a belső bajokkal küszködő iraki és szíriai kor­mánynak. Modellek, faliképek helyett film Megvizsgálják a filmek további felhasználásának lehetőségét as oktatásban Statisztikák tanúsítják, hogy a. filmbarátok nagy többsége, mintegy, kétharmada 30 éven aluli fiatal, a legszorgalmasabb mozibajárók pedig világszerte az alsó- közép- és felsőfokú iskolák diákjai közül kerülnek ki. A nevelésügy szakemberei külföldön és hazánkban is mind többet foglalkoznak az­zal, hogyan alkalmazhatnák még szélesebb körben, eredmé­nyesebben* szemléltető eszköz­ként a filtnéket, A tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy bár mintegy ötven évvél ezelőtt, a világon az el­sők között vetítettek magyar iskolában filmet, kol-ántsern honosodott még eléggé az új művészeti ág a tanításban. Az iskolai vetítések nagy több­sége esetleges, néni kapcsoló­dik az órák anyagához, s majd­nem mindenütt a hagyományos eszközöket — modelleket és faliképeket — használják szemléltetésre. Emiatt mind­eddig nem kamatozott kellő­képpen a budapesti és megyei ismeretterjesztő íilmtárak gaz­dag anyaga, bár egy-egy gyűj­temény sokszáz filmből áil. Szinte egyáltalán nem jutnak el az iskolákba a mozikban be­mutatott magyar és külföldi rövidfilm-újdonságok sem, jól­lehet számuk egy évben meg­haladja a százat. A korszerű szemléltető mód­szer széleskörű elterjesztésére vizsgálatok, illetve, kísérletek sorozatával készülnek fel az il­letékesek. Filmszakemberek, pedagógusok és az érdekelt te­rületek más képviselőinek be­vonásával több budapesti és vidéki általános és középisko­lában népszerű-tudományos és ismeretterjesztő filmekkel il­lusztrálják majd az órákat. Olyön alkotásokat vetítenek, amelyek szorosan kapcsolódnak az élőszóval ismertetett azna­pi tananyaghoz. Hosszabb időn át figyelik, hogy az %új mód­szer mennyivel hatásosabb az eddig és a még ma is széle* körben alkalmazott szemléltető eszközöknél. Adatokat gyűjte­nek, hogy a filmek megköny- nyítik-e a diákoknak az anyag elsajátítását, megőrzését és rendszerezését, s hogy a vetíté­sek milyen tárgyak tanításá­nál válnak be a legjobban. A vizsgálat tapasztalatainak elemzése után kidolgozzák a gyakorlati tennivalókat, s az elképzelések szerint egységes elvek alapján honosítják meg az ország iskoláiban a szemlél­tető filmek vetítését. A hatalom új birtokosai ugyanis nem tudták megnyerni a munkásosztály és az értelmi­ség jelentős részét, sőt szerve­zeteiket az illegalitásba kény­szerítették, s üldözik a kommu­nistákat, a munkásosztály leg­jobbjait. Szíria és Irak bur­zsoáziája sem teljesen nyugodt, hiszen az előző EAK-kormány nem vette eléggé figyelembe Egyiptom és Szíria között meg­lévő történelmi, gazdasági és politikai különbségeket, s ebből számos hátrányos megkülön­böztetés nehezedett Szíriára,: ami az életszínvonal romlását okozta. Természetesen most el akarják kerülni ezeket a hibá­kat, de kérdés: milyen áron? A demokratikus erők elleni hajsza feltétlenül fokozza, a belső problémákat, a katonai erőket elsősorban a belső el­lenállás megfékezésére kell felhasználniok. És mi lesz az olajjal? Államosítják-e? Ho­gyan tekintenek az államszö­vetségre az olajmonopöliumok gazdái? Ezek azok a kulcskér­dések, amelyek sokszor el- hangznak ezekben a napokban. Nehéz lenne határozott igen- nem-mel válaszolni, mert pél­dául az írató államcsíny után az új politikai csoport biztosí­totta a „külföldi érdekek’' sértetlenségét. Természetesen nem maradlak tétlenek az utóbbi esztendőkben az ame­rikai tőkések sem. Ma már öt­száz millió dollárra rúg az az összeg, amit segély vagy köl­csön címén folyósítottak Egyiptomnak, az államszövet­ség legerősebb hatalmának. Ezek után nem valószínűi hogy Kairó az olaj államosí­tását szorgalmazná, viszont az új gyarmatosítás jegyei előbb- utóbb erősebben is kiütközhet­nek az új arab államszövetség politikai arculatán. Testvérháború. zűrzavarban Átmenetileg ismét Délkelet- Ázsia válik a nemzetköri po­litika válságközpontjává, mert Laoszban a hónap eleje óta állandóan növekszik a feszült­ség és a jelekből ítélve, lassú lesz a kibontakozás. A laoszi helyzet teljesen át­tekinthetetlen, ezért a világ­sajtó kommentátorai is inkább a részkérdéseket, az egyes helyszíni jelentésekben meg­mutatkozó ellentmondásokat boncolgatják, miniséin magát a válságos fejleményeket. Két­ségtelen a párhuzam a dél­vietnami eseményekkel, ahol szüntelen erősödik az ameri­kai beavatkozás. A tűzcsóvát most átdobták Laoszba is: Washington szemmel látható­an a polgárháború felé tereli az eseményeket. A SEATO Thaiföldön hadgyakorlatokat tervez — amerikai csapatok részvételével. A semleges La­osz zavarja az imperialisták délkelet-ázsiai terveit, s a rendkívül bonyolult laoszi bel­politikai helyzet — jobbolda­liak, semlegesek és baloldali­ak kormánykoalíciója, vala­mint ezek külön-külön erőt képviselő haderőinek léte — jó táptalaj a zűrzavar felszí­tására. Mint Sinlcapo tábornok, a Patet Lao egységeinek pa­rancsnoka rámutatott, az ame­rikaiak dollármilliókkal vásá­rolták meg a semleges erők több tisztjét, akik amerikai­aktól kiképzett és irányított csoportok élére álltak, s az el­múlt hetekben a provokációk és szabotázscselekmények' egész sorát hajtották végre s ütköztek meg a semleges erők­kel, valamint a Pálét Lao egy­ségeivel. Időközben az ame­rikaiak nagy számban küldtek külföldi tiszteket és ügynökö­ket a Kőedény-síkságra. A re­akciósoknak repülőgépen fegy­vereket, szállítottak. A semle­ges csapatok több parancsno­kát sikerült behódol tatniok és ma a semleges csapatok több egységét ezek a tisztek irá­nyítják. A három politikai irányzat vezetőjének, Souvanna Phou- ma miniszterelnöknek, Szufa- nuvong és Phuomi Nosavan miniszterelnökhelyetteseknek most nagy politikai próbatétel elé kell állniok, sok függ az ő magatartásuktól, politikai ál* lásfoglalásuktól, hogy mikén( alakulnak a fejlemények La- oszban. ., ÁifcXAMPfc HASZItfOV t MjmwtVcEuw szélgelés után a szovjet fel-J derítő arra a kockázatra is vúl- a lalkozik, hogy találkozzék' Wiesbachhal. A hegesztő pe-j dig u fejlemények alapján » meglehetősen gyanús. Mert« ha a Gestapo emberei nem8 jártak a gyárban a hegesztő-’ apparátokért, s a raktáros s nem adott ki ilyen szerszámo-J kát, akkor nem dolgozhatott! azokkal Max Wiesbach sem * ott a titkos rejtekhelyen. Mi« az igazság ezek után abban u» történetben, amelyet Georg j Homannak mondott el? ...« Csak Stalecker sikerrel járna!J Csak találkoznának, mielőtt« még bekövetkezne a tragédia * Az idő pedig haladt. Az a egy óra, amelyet Stalecker-» nek adott a szovjet felderítőJ felkutatására, már letelt.« Schubert aggodalma egyre j nőtt. Nem hagyta nyugodni at gondolat: lehetséges, hogy« Krause ezekben a percekben« éppen Max Wiesbachhal be-« szélget. Vagy az is lehet, hogy J a beszélgetés már megtörtént,« és Wiesbach, hu áruló, régi® gazdái előtt áll, s tövéről he-« gyére elmond nekik mindent?* Äz Abwehr épületének kapu-J ián riadóautók fordulnak ki,« marcona kémelhárítókkal { megpakolva, s indulnak, hogy* elfogják Krauset.;: J — Bamm! — a sarokban* álló falióra ütése most úgyj hatott, mintha ágyúszó rezeg-« tette volna meg a levegőt. Az* idegein táncoltak a hangok; g — Bimm! Bamm!.., kilenc* egyforma ütés. S a telefon még mindig né-J ma. Hol van Stalecker? Csukj nem történt vele is valami?* Elfogták volna az úton? .; j tg (Folytatjuk.f. két óra múlva a másik lakáson leszek. — Ott, a vasúti hídnál? — Igen. Vegye számításba, Otto: Krauset nagy veszély fe­nyegeti. Figyelmeztesse őt, hogy semmi szín alatt sem sza­bad találkoznia Wiesbachhal. Semmi körülmények között sem! — Értem. Akkor megyek. ’ — Várjon csak. — Schubert meglógta Stalecker karját. — Erre az egészre adok magá­nak egy órát. Ide ne jöjjön már vissza. Telefonáljon majd. Tudja hogyan? Emlék­szik még a telefonszámra? < — Igen. — A telefon ebben a ház­ban van.. i. Nekem átadják majd az üzenetet. Azt kell mondania: „Kurt egészséges”, s én tudni fogom belőle, hogy minden rendben van. Stalecker a kijárat felé in­dult. Az ajtónál Schubert még egyszer megállította. —• Mindenképpen kockáz­tatnunk kell, Otto. Beszéljen Dietrichhei, s mondja meg neki: ha őneki nincs ellen­vetése, szóljon Krebsnek, hogy egyelőre hallgasson a Gubá­val való beszélgetésről. Ismét­lem, ez kockázatos, de mégis meg kell tennünk. — Nekem is ez az érzésem. •— Akkor hát megállapod­tunk. — Schubert az órájára nézett. — Most nyolc óra lesz néhány perc múlva. Kilenc­kor várom a hívását. Kilenc­kor, ne később. Ha nem ta­lálja meg Krauset, akkor ne telefonáljon. Stalecker elment. Schubert gondterhelten járt fél-alá a szobában. Megértet­te: a Krebssel folytatott be« — Ki tudhatja! — ismételte elgondolkozva Schubert. Csak kis szünet után folytatta: — És ez a raktáros miféle ember? — Dietrich régóta foglalko­zik vele. Jó a véleménye róla. Azt mondja: becsületes, egye­nes, gyűlöli a nácikat... Még egy hir van. É's Stalecker elmondta, hogy a Niebelung mulatóból egy fér­fi a gyárig követte. — Hét ezek nem valami kel­lemes hírek ■— mondta Schu­bert gondterhelten, miközben felállt. — Hol van most Krau­se? *— Nem tudom. — Elő kell keríteni. — Most? — Igen. — Nem kellene esetleg hol­napra halasztani? Hiszen már béésteledétt. — Nem, nem lehet elhalasz­tani. Most azonnal meg kell keresnünk — felelte Schubert. — A helyzet rendkívül ag­gasztó. — Akkor én indulok is. — Stalecker szintén felállt. — Induljon, s adja át neki mindazt amit most elmondott nekem. Mondja meg Krause- nak, hogy minden eshetőségre, a legrosszabbra is számítva, én burgba küldték. Abból, amit eddig tudott, mar kezdte sej­teni, miért volt szükségé Krau- senak a Krebssel folytatott be­szélgetésre. Stalecker közben folytatta: — Krebset kötelezték, hogy azonnal értesítse áz Abwehrt, amint a hegesztőpisZtölyók fe- lől érdeklődik nála valaki. Még azt is mondták neki, hogy je­gyezze meg jól az illető külse­jét, hogy utána részletesen, aprólékosan le tudja majd ír­ni. Eddig az ügy. Amint Diet­rich állítja, Krebs rrtóst fél, gondok gyötrik, hogy mitévő legyen. Ezért fordult barátjá­hoz is, hogy attól, kérjen taná­csot, mit csináljon, telefonál­jon-e az AbWelirnek. vagy sem. — És Öietriéh mit mondott neki? — Azt, hogy úgy kell csele­kednie, ahógy a lelkiismerete parancsolja. — Helyes. Hiszen eZ könnyen lehet provokáció is. — Erre gondolt Dietrich is. — És Krebs telefonált már az Abwehr«ek? — Még nem. A2;t mondta, hogy gondolkodik egy napot rajta. Különben, ki tudhatja, hogy valóban nem telefonált-e hlát? 52. — Folytassa Otto — mondta Schubert, miközben összeráz- kódótt, mintha borzongás futott volna végig rajta. — Krebs a következőket Vallotta be Dietriehnek. Nem­rég behívták a gyár igazgató­jához. Krebs azonnal oda is mént, de Khüiiietz néni volt a szóbájábah. Egy ismeretlen fér­fi ült a helyén. Fél óráig fag­gatta'Krebset; kicsoda, honnan való, meg effélékét. kérdezge­tett. Aztán kivett zsebéből egy blankettát és odanyújtotta Krebsnek, hogy írja alá: köte­lezettséget vállal az államtitok megőrzéséré. Krebs tiltakozni próbált} mire az illető az Ab­wehr- igazolványát mutatta fél. A nyomozó elmbndta neki: „Előfordulhat, hogy valaki megkérdezi,' nem kellett-e az egyik éjjel az .ügyeletes mér­nök papírja ' alapján kiadnia Két' hégésztőpisztólyt, felszere­léssel együtt. Ha. bárki ilyesmit kérdezne, igennel kell vála­szomig. Mondja azt, hogy igen, kiadtam, valami katonaembe- sgc Vitték el.” Schubert aggodalma egyre nőtt. Aszker nagy vonalakban őt is beavatta • a feladatokba, amelynek elvégzéséért Ost­New York (MTI) A New York-i Roosevelt-, tárházban súlyos Szívroham - (infarktus) következtében el­hunyt Jevgenyij • Dmitri levies Kiszeljov, aki az ENSZ főtit­kárának .helyettese és a politi­kai kérdésekkel, valamint a Biztonsági Tanáccsá! kapcso­latos ügyek osztályának veze­tője Volt. ,,, MósZkVéi' ^TASZSZ-jelentés szerint, a Szovjetunió külügv- •niiriisztériuma részvétét nyil­vánította KlszeljoV családjá­nak. Kiszeljov 1937-bén lépett diplomáciái szolgálatba. Kö- nigsbérgben és New Yorkban főkbftzul Volt. Dolgozott az Ausztriai Szövetséges Ellenőr­ző Bizottságban. KisZeljov ké­sőbb nagyköveti rangban kép­viselte a Szovjetuniót hazánk­ban és Egyiptomban, majd ve­zető állást töltött be a Szovjet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom