Észak-Magyarország, 1963. április (19. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-18 / 89. szám

A K10SZ bemutatta a legújabb tavaszi-nyári modelleket Két elegáns tavaszi öltözék. Sárga redingot kabát cs tojáshéj színű gyapjú kbmplé. Folytatják a próbálkozásokat a Thresher hollétének megállapítására A Thresher amerikai ten­geralattjáró pusztulásának kö­rülményeivel foglalkozik to­vábbra is a New York-i sajtó tekintélyes része. A lapok is­mertetik a tengeralattjárót kí­sérő Skylark nevű hajó navi­gációs tisztjének, James Wat­son hadnagynak a haditenge­részeti vizsgáló bizottság előtt tett kijelentéseit, amelyek né­mi fényt vetnek az Atlanti­óceánban lejátszódott tragé­dia okaira. Az utolsó hang, amely az el­pusztult tengeralattjáróról hal­latszott — mondotta Watson — „olyan hang volt, mintha a hajó részekre tört volna, mint­ha egyik kamrája beszakadt volna”. Néhány másodpercen át hangzottak ilyen hangok a Thresherről, reggel 9 óra 17 perckor. A navigációs ttózt el­mondotta, hogy öt perccel ko­rábban a tengeralattjáró a Skylarkkal rádión közölte, hogy „megindult felfelé és megpróbálja kifújni a ballasz­tot”. A Thresher lemerülésének helyén az Egyesült Államok haditengerészetének különle­ges egységei folytatják a kuta­tásokat, megpróbálják megál­lapítani az elsüllyedt atomten­geralattjáró helyét. A kutatók hangjeleket ad­nak le abban a reményben, hogy a visszaverődő hangok alapján meg tudják állapítani, hol van a hajótest. Egy ameri­kai tengerésztiszt szavai sze­rint azonban olyan vállalkozás ez, mintha valaki „egy tűt akarna megkeresni a kazal­ban”. Reftvénvpályázaí Az Állami Biztositó Borsod megyei Igazgatósága és az Eszakmagyarország 12 részes rejtvénypályázatának kér­dései: 1. Hol üdültek tsz-dolgozók a biztosítási és önsegélyező csoport szervezésében a megye területén? 2. Ki komponálta a Les Pre- ‘ Iudes c. szimfonikus költe­ményt? 3. Árvízkár esetén hány szá­zalékos kártérítést fizet a biztosítottnak az Állami Biztosító? 4. A három közül melyik fes­tőművész él megyénkben? Lillafüred Miskolc-Tapolca Aggtelek Brahms Beethoven Liszt 30—40—50 Szurcsik János Feledy Gyula Bokros László sz. Név: szelvény, Lakcím: Az idén nyugdíjba megy Tokaj legidősebb lialászházaspárja A tokaji Tiszavirág Halászati Termelőszövetkezet egyik leg­szorgalmasabb tagja még ma is a 73 éves Regőczi István. Szinte egész életét vízen töltötte és társai szerint úgy ismeri a Tiszát; valamint a ha­lak járását, mint a tenyerét. Regőczi István fiatal gyermek­ként 13 éves korában szállt először csónakba, hogy kita­nulja a halász szakmát és biz­tosítsa megélhetését. A felsza­badulás előtt a különböző ura­dalmakban mint részes halász dolgozott, 1951-ben pedig fele­ségével együtt elsőként lépett be a termelőszövetkezetbe. A szövetkezet boldogulását nem­csak szorgalmak munkájával, hanem sok évtizedes, gazdag tapasztalatainak átadásával is segítette. Az öregek részére megállapított - kötelező 200 munkaegységnél minden évben jelentősen többet teljesített és a fiatalokat megtanította a jó halászszerszámok készítésére. A munkából felesége is kivette részét. Az öreg halászok sze­rint a felsőtiszai tájon ő főzi a legjobb halászlevet. Ezért a tokaji halászcsárdának ő lett a szakácsnője. A 71 éves Regőczi Istvánná ma is fiatalos lendü­lettel dolgozik és konyhájáról naponta átlagosan 150 halász­lét és 100 adag rántott halat fogyasztanak. A legidősebb to­kaji házaspár az idén nyugdíj­Sok balesetet okosnak a motorkerékpárosok Az elmúlt napokban, külö' nősen a kétnapos ünnep alat sok országúti balesetet okoz­tak a gépjárművezetők és i motorkerékpárosok. Húsz napon túl gyógyuló sé rüléssel „fizetett” gondatlan­ságáért Kerek István szivaty- tyúkezelő, aki április 13-án Miskolc és Sajószentpéter kö­zött motorozott. Egy gödröt akart kikerülni, de egyensú­lyát vesztve, az árokban kö­tött ki. Eljárást indítottak Ko- sinczki Árpád bányász ellen is, aki Kurityán belterületén ittasan ült motorkerékpárra és összeütközött a vele szemben, szabályosan közlekedő ifj. li­ner Gusztáv motorossal. Mind­ketten nyolc napon túl gyó­gyuló sérülést szenvedtek és mintegy 2000 forintot kitevő anyagi kár is keletkezett. Az ittas motorkerékpárvezető jo­A vasárnapi és a szerdai helyes megfejtéseket egyszerre kérjük a következő címre küldeni: Északmagyarországi Lapkiadó Vállalat, Miskolc, Széchenyi u. 15. „Rejtvény” jeligéié. A választható kérdések közül a helyesnek vélt meg­fejtést kérjük bekeretezni vagy aláhúzni, és a szelvénnyel együtt beküldeni. A továbbiakban szerdán és vasárnapon­ként közöljük a rejtvények folytatását. A hibátlanul megfejtők között hetente 10 darab 50 fo­rintos könyvutalványt sorsolunk ki. Aki háromszor hibát­lan megfejtést küld be, részt vesz a következő főnyeremény sorsolásban is: 1. egy külföldi út Moszkvába, 2. egy táska­rádió, 3. egy fényképezőgép, 4. karóra. Ezenkívül sok más tárgyjutalmat sorsolunk ki. Huszonnégy millió forint az anyagmozgatás javítására Óztfon Az ózdi Kohászati Üzemek­ben az idén mintegy huszon­négy millió forintot költenek az anyagmozgatás javítására. Ebből beszereznek négy nyers- vasüstkocsit, amelyekkel a ko­hóktól szállítják majd a fo­lyékony vasat a martinüzem­nek. Kilenc különleges vasúti kocsit vásárolnak a martin-, illetve a kohósalak továbbítá­sára. Szerepel az idei terv­ben három vasúti kocsiból ál­ló, úgynevezett öntőszerel­vény beszerzése is, amelyet a martinacélműben használnak a csapolósoknál. A folyékony acélt ugyanis az ezekre a ko­csikra helyezett öntőtégelyek­be, kokillákba eresztik, s ezzel késedelem nélkül, még magas hőfokon továbbíthatják az ön­tecseket a hengerműbe. gosítványát a helyszínen el­vették. Vezető igazolvány nélkül, bátyja levizsgázatlan motorke­rékpárjával okozott balesetet Zborai Ferenc ipari tanuló Bodrogszegiben. Április 15-én gyakorlatlan vezetés következ­tében elütötte Majoros József gyalogost, aki nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. Nagy Lajos mezőzombori asztalos ittasan motorozott. A 34-es számú útvonalon egy kerékvető kőnek szaladt és felborult. Kovács Antal ózdi asztalos Arló községben vezető igazol­vány nélkül közlekedve, fi­gyelmetlen és gondatlan veze­tés miatt egy villanyoszlopnak hajtott. Sérülése nyolc napon túl gyógyuló. Bodolai István szendrőládi lakos Szendrőlád belterületén április 15-én egy levizsgázatlan motorral, veze­tő igazolvány nélkül, ittasan száguldott és egy balra ívelé­sű kanyarban elütötte az út- patkán szabályosan haladó Laboda Béla és Priesszor Ist­ván gyalogosokat, akik nyolc napon belül gyógyuló sérülé­seket szenvedtek. Április 15-én, a délutáni órákban Sajóecsegen Molnár Pál motorkerékpáron szállítot­ta feleségét. Vele szemben közlekedett az EG 21-38 rend­számú motorkerékpáros, áld szintén pótutast szállított, s hirtelen áttérve az úttest má­sik oldalára, összeütközött Molnár Pállal. A baleset után azonban — anélkül, hogy a 20 napon túl gyógyuló sérülése­ket szenvedett Molnár Pálnak elsősegélyt adott volna — to­vább hajtott. Molnár Pál a kórházból telefonon jelentette az esetet a rendőrségnek, s itt a nyilvántartás alapján meg­állapították, hogy az áldozatát cserbenhagyó motorkerékpáros Szabados József sajószentpé- teri lakos volt. ba megy, de, ahogy ők mond-j ják, a munkát nem hagyják f abba. Regőczi Pisla bácsi már most fogadkozik, hogy heten­ként egyszer-kétszer kipróbál-S ja ..szerencséjét” és a brigá-| dokkal ő is vízre száll, felesége S pedig a nyugdíj alatt is benézi a konyhába és tapasztalataival, I receptjeivel segíti az új sza- kácsnőt. A nyugdíjazás előtt azonban s még egy emlékezetes évfordu- lóra kerül sor. Májusban lesz | (50 esztendeje, hogy Regőczi I István elkötelezte magát a ha-1 lászmesterséggel. A becslésekI szerint, ha csak a kötelező évi í 200 munkaegység teljesítését jj veszik is alapul. Regőczi István j 60 év alatt több mint 7 ezer! mázsa halat fogott ki a Tiszá-j ból és a Bodrogból. A nem | mindennapi jubileum alkalma-1 ból a szövetkezet ajándék-1 tárggyal kedveskedik majd az. öreg halásznak. Moet már igazán itt a tavasz A portlandi városi hatású-1 gok úgy vélik, hogy most már valóban beköszöntött a tavasz; | elrendelték, hogy a város fö-1 teréről távolítsák el a karú-g csonyfát! omnmmmitwmnruuimiti Lovagolnak a színésznők A Nemzeti Lovardában lovagolni tanítják Lórán Lenke* Csikós Rózsi, Thury Éva és Rózsahegyi Marika művésznő­ket, akik a televízió május 1-i műsorának lovas számában lépnek fel. Lovaglás közben. 1—2. sz. rejtvény helyes megfejtéséért sorsolással a kö­vetkezők részesülnek könyv­jutalomban: Kőfalusi Erzsébet Sajószentpéter, Kerekes István. Kazincbarcika, Tóth József, Sárospatak, László Józsefnc, Demeter Mária, Mezőkövesd, Jászy Pálné, Aba- újszántó, Virág Valéria, Sza­lonna, Mitsu Jánosné, Vasgyár, Molnár Éva, Bódvasziias, Ko­vács Mária, Encs. 3—4. sz. rejtvény beküldési határideje: április 21. M ozijáró ember vagyok én kérem és " * ezt nem is szégyellem. Illetve nem is ezt nem szégyellem, hanem azt, hogy nem állok be azok sorába, akik kígyót- békát, mindenféle rosszat mondanak a magyar filmgyártásról. Mert még olyat is lehetett hallani, sőt olvasni is, hogy például azért csináltunk koprodukciós filmet Egyiptommal, mert oda valakinek mehetnékje volt, meg a Krencseyt le kellett fényképezni teveháton a szfinx előtt, mert, hogy neki már csak ez hiány­zott ... És még sok mindenfélét beszél­nek az emberek. Aztán olvasom én kérem az újságo­kat, meg a képes szaklapokat, amikbe kritikusok, meg filmszakemberek beszél- ■ nek mindenféléről, hogy mit kéne csi­nálni, hogy kéne csinálni, csak éppen jó film nehezen születik mindebből. Leg­utóbb olvastam a filmekkel foglalkozó képes újságban az egyik rendező nyilat­kozatát (aki mint rendező túl sok babért még nem gyűjtött össze), hogy a film­gyártás a filmgyár belső ügye, és a sajtó ne nagyon szellőztesse, hogy milyen ba­jok vannak a filmgyártás körűi. Ezen el lehetne vitázni egy kicsit, hogy csak belső ügy-e a filmgyártás, és hogy a filmgyár kerítésén belül lévő terület afféle exterritoriális hely-e, mint az ide­gen államok követségeinek területe, ahol az államtól, a környezettől független élet folyik. De mindez nem tartozik bele ebbe a kis móndandómba. Mert kérem szépen, arról akarok be- ■ * szólni, hogy most már meg le­szünk mentve. Minden remény megvan rá. Nem azért, mert az előbbi rendező így nyilatkozott, meg nem azért, mert egy másik szakkáder ellenkezőképpen nyilatkozott. Még csak azért sem, mert a filmművészetünkkel, vagy ha úgy tet­szik, filmgyártásunkkal kapcsolatban manapság annyi cikk jelenik meg, hogy érdemes volna filmrevinni a film körüli vitát, egy húsz folytatásos filmre nyújA tana bőven anyagot. De még csak azt sem állítom, hogy azért vagyunk meg­mentve, mert a televízió meglehetősen felhígult Ki mit tud? bemutatóin egy­más után tűnnek fel új tehetségek és például egy Kellér Dezsőre emlékeztető fülű 14 éves gyerek, miután eldanolászta Figaró belépőjét a Sevillai borbélyból, a játékvezető kérdésére közölte, hogy ter­mészetesen oparénekes akar lenni, „ve­zető állású, nagy művész”, vagy mert a Miskolcon sokat emlegetett csuklós vil­lamosok egyik fővárosi szerelője bla- bla nyelven énekelt táncdalokat. Nem ezek a „leendő művészek” gyújtják ben­nem a reményt, hanem egy hír, melyet, minden újság megírt, amiről a Magyar Távirati Iroda fényképeket küldött a lapoknak, mint igen fontos eseményről, amit mindenkinek tudni kell. Ez a hír pedig arról szól, hogy Sándor Károly, kitűnő labdarúgónk, akit Csikarnak hív­nak, színészként lép a közönség elé, s egy új magyar film főszerepét játssza. Ez az, ami fellelkesített, ebből tudom, hogy filmművészetünk most már meg lesz mentve, hiszen az egész magyar filmgyártásból már csak ez hiányzott. M em erősítették még meg azt a hírt, ■” hogy a magyar válogatott jobb­szélsői helyére Makiári Zoltánt, vagy Básti Lajost hívják-e meg. mert hiszen nemcsak a magyar filmgyártás csillaga, hanem a magyar focié is lehanyatlott a 3 utóbbi években. Ott sem ártana egy kis erősítés, ha már a filmnél ilyen „sze­rencsésen” elkezdték. Benedek Miklós i Fel füllel Színhely: a miskolci 2-cs, azaz a tapolcai autóbusz, kö­zelebbről a GA 16-35 frsz. kocsi belseje, illetve pénztár- pultja, amely mögött ülő ka­lauz móri a jegyeket. Idő­pont: április 15. azaz húsvél második, locsolkodási napja. Útirány: Tapolcáról Miskolc­ra. Érkezés a Éorgő-hídhoz 16 óra 10-kor. Szereplők: autóbuszutasok, józanok és locsolkodás után és közben lévők, valamint a kalauznő. Az utasok mindenféléről beszélnek. Zsongás a kocsi­ban. Ki a jó időt, a napsütést dicséri, ki az illetékeseket szidja, mert a Kiss József ut­cai kisvendéglőn kívül sem­miféle vcndéglátóipari, vagy élelmiszerkereskedelmi egy­ség nem állt rendelkezésre, ha valaki éppen szomját kí­vánta oltani. Volt, aki azon izgult, hogy hazaér-e a Fe­rencváros—Rapid meccs köz­vetítéséig, és volt, aki a hús­véti kiadásokat összegezte. Akadt, aki megfelelő locsol­kodási előkészületek után túlzottan jókedvűnek lát­szott, és akadt, aki emiatt féltette ünneplő ruháját.. Két fiatalember, elegáns, keskenyf azonos, szövetgóm- bos sötét zakóban, útközben szállt fel és nagy papírpénz­zel fizette a jegyet. A kalauz­nő visszaadta a visszajárót, benne néhány forintost is. — Tartsa meg, ilyen apró nem kell! — így az utas. — Tessék eltenni, ez nem vendéglátó- ipar! — így a kalauznő. Az­tán ezt elismételgették né­hányszor a rendelőintézetig, aholis az egyik fiatalember nagyhangú előadásba kezdett a borravalóról és hogy őt nem lehet ebben az ügyben „hazavágni”, a pincér és a. taxis az más, de a kalauznő tegye csak el az aprót. — Ez nem vendéglátó — hajtogatta az... A legnagyobb bizonytalan­ságban szálltunk le a Forgó- hidnál. (b> Most már meg leszüuk mentve...

Next

/
Oldalképek
Tartalom