Észak-Magyarország, 1963. április (19. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-10 / 83. szám

ESZAKMAGYARORSZÄG Szerflá, 10G3. április 10. 2 Szovjet jegyzék a NA TÓ-hatalmak kormányaihoz ; Gromiko szovjet külügymi­niszter hétfőn azonos tartalmú jegyzéket nyújtott át Kókler­nek, az Egyesült Államok és Trevelyannak, Nagy-Britan- nia moszkvai nagykövetének, továbbá Naupcrtnek, a Német Szövetségi Köztársaság ideig­lenes ügyvivőjének. A jegyzék, amelynek másolatát megküld­ték az Észak-Atlanti Szerződés többi tagországának is, kifejti a szovjet kormány álláspont­ját azzal kapcsolatban, hogy terveket dolgoztak ki a NATO egyesített atomerőinek meg­teremtésére. A szovjet kormány jegyzé­kében kijelenti, hogy a sokol­dalú NATO-atomerő megte­remtésének tervét úgy tekinti, mint amellyel az Egyesült Ál­lamok és más NATO-hatal- mak „hozzáférhetővé szándé­koznak tenni a nukleáris ra­kétafegyvereket a nyugatnémet hadsereg és más . országok fegyveres erői számára, még szélesebb keretek között kí­vánják folytatni a termonuk­leáris háborúra irányuló előké­születeket és olyan nukleáris rakétafegyverkezési hajszát akarnak megindítani, amely nem ismer sem állami, sem földrajzi határolákt”. A Szovjetunió kormánya ki­jelenti, hogy „a. sokoldalú NA­TO-atomerő megteremtésének tervében a mai időknek meg­felelően jut kifejezésre az erőpolitika, a más államokra gyakorolt nyomás és a diktá­tum politikája, amelynek alap­tényezője és tengelye a nuk­leáris fegyver”. A szovjet kormány felszólít­ja az Egyesült Államok, illetve a többi említett hatalom kor­mányát, hogy segítsék elő a nagyfontosságú nemzetközi problémák rendezését és együttes erőfeszítésekkel ál­lítsák meg a nukleáris fegy­verkezési hajszát A Német Szövetségi Köztár­saság atomíelfegyverzésével és a nukleáris fegyverek minden­nemű elterjesztésével szemben a szovjet kormány az alábbi problémák rendezésében látja a járható utat: Általános és teljes leszerelés szigorú nem­zetközi ellenőrzéssel; a nukle­áris fegyverek eltiltása, a nem­zetek fegyverzetéből való ki­vonása és meglévő , készletei­nek megsemmisítése; a külföl­di katonai támaszpontok fel­számolása; a kísérleti nukle­áris robbantások minden fajtá­jának egyszersmindenkorra történő megszüntetése; a felek megegyezése alapján a máso­dik világháború maradványai­nak kiküszöbölése, a német békeszerződés megkötése és ennek alapján a nyugat-berli­ni helyzet rendezése; intézke­dések a nemzetközi feszültség enyhítésére és az államok kö­zötti bizalom fokozására, köz­tük első lépésként megnemtá­madási szerződés megkötése a1 Picasso vallomása Picasso szenzációs interjút adott a minap néhány nyuga­ti hírügynökség tudósítójának, s a Tanjug egyik murkatársá- nak. A művész mindig hajía- mog volt arra, hogy megvető szavakat vágjon a milliomos sznobok kepébe — de most különösen keményet mondott. Kijelentette, hogy életmű­vének azok az alkotásai, ame­lyeket a nyugati kritika leg­inkább ünnepelt, s amelyek a gazdag műgyűjtők lakásait díszítik, a „torzított figurák, a négyszögletes keblek, szög­profilok, s más efféle, nem festői, hanem absztrakt geo­metriai mutatványok” nélkü­löznek minden átélést, művé­szi indítékot és intuíciót, sőt még értelmet is. „Egyszerűen azért festettem ezeket a képe­ket — mondotta —, mert lát­tam, hogy az elgépiesedett, s bizarr különlegességeket ke­reső dekadens rétegeknek ez keli. Ha pedig ez keli — gon­doltam fiatalon, s mi tagadás, pénztelenül —, hát tessék, Fingálok kusza vonalakat, ti rámondjátok, hogy művészet, fizetlek, fütyülök rátok.. Nagy adag önkínzó keserű­ség is van ebben a nyilatko­zatban. Picasso azonban hoz-! zátette: „Mégsem éltem hiába, grafikáim, rajzaim, korai fest­ményeim, s amiket majd, re-; mélem, ezután festek, értékek maradnak az emberiség szá­mára”. Van lap, amelyik azt írja Picasso nyilatkozatáról: „A vallásalapító visszavonta ta­nait”. A nyugati absztrakt és for-; malista művészkörökben bőm-; baként robbant ez az interjú. Mi tagadás — az eltorzult íz­lést kiszolgáló „művészek” egzisztenciális biztonságát is veszélyeztetik Picasso kemény szavai — a közönségben ezek után joggal felmerülhet a kér­dés: akik folyton Picasso for­malizmusára hivatkoztak, va-; jön mit mondhatnak most? Egyelőre nem tudjuk, mit mondanak; kétségtelen azon­ban, hogy Picasso nyilatkoza­ta jelentős, s még sok vita; forrása lesz. Az biztos azon­ban, hogy a dekadencia, a! sznobság ilyen nagy pofont régen nem kapott. NATO és a Varsói Szerződés tagjai között. A szovjet kormány jegyzé­kében rámutat arra, hogy a NATO-hatalmak a szocialista országok békepolitikájával szemben „a hidegháború poli­tikáját követik, arra töreked­nek, hogy meghiúsítsák a nem­zetközi együttműködési, szél- tében-hosszában kibontakoz­tassák az államok versengését az egyre pusztítóbb hadviselé­si eszközök megteremtésében és felhalmozásában. E politikára példaként hoz­ható fel az, hogy az Egyesült Államok és Franciaország fel­újította a nukleáris fegyver- kísérleteket, Franciaország nyílt militarista szerződésre lépett a Német Szövetségi Köztársasággal, az Egyesült Államok újabb és újabb el­lenséges akciókat hajt végre Kuba ellen, a német milita­risták veszedelmes provoká­ciókat követnek el Nyugat- Berlinbén. „Tények bizonyítják, hogy a nyugati hatal/nak kormá­nyai stratégiai számításaik­ban nem a nemzetközi fe­szültséget fokozó főproblémák békés rendezésére vették az irányt, hanem arra, hogy va­lamilyen túlsúlyra tegyenek szert a fegyverkezési hajszá­ban és végeredményben erő­szakot használj anale”. A szovjet kormány felhívja a figyelmet arra, hogy „ha megvalósulna a NATO veze­tőinek terve, akkor ennek nyo­mán a nukleáris fegyverek a velük elkerülhetetlenül együtt- ! járó háborús veszéllyel egye- ' lemben úgy merjednének bolygónkon, mint az olajfolt a vízen.” A szovjet jegyzék kijelenti: „Ha kibővül az a terület, ahonnan nukleáris támadást hajtanak végre, akkor termé­szetesen nagyobbá válik az a földrajzi térség is, amely az ebben az esetben elkerülhe­tetlen visszavágó intézkedé­seknek alá van vetve. Ne ke­ressen senki fenyegetést a szovjet kormánynak ebben a kijelentésében. Mindez egy­szerű igazság, annak egyszerű, leszögezésé,’ áfhir már rfia pon­tosan kiszámítható. A szovjet kormány kötelességének.'tart­ja, Hdjjy' 'ézZeT kapcsolatban felemelje intő szavát”. ,yKa az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország a nukleáris fegyverek ellerjesz- téiének útjára lépne, akkor magától értetődően a szovjet kormány is kénytelen, lenne levonni a megfelelő következ­tetéseket és az új helyzet fi­gyelembe vételével olyan in­tézkedéseket tenni, amelyek biztosítják a Szovjetunió, va­lamint barátai és szövetsége­sei biztonságának kellő szin­ten tartását”. A szovjet kormány hangsú­lyozza, hogy a sokoldalú NA­TO-atomerő megteremtésének tervét . „azzal a számítással eszelték ki, hogy kielégítsék a Német Szövetségi Köztársaság egyre növekvő igényeit. A Né­met Szövetségi Köztársaság mi­litarista és revansvágyó körei­nek teendő engedmények árán próbálja megoldani az Egyesült Államok kormánya a NATO-n belül támadt ellentéteket”. Ezzel kapcsolatban a szovjet kormány megállapítja: Nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a NATO-n belül egyfelől az Egyesült Államok kormá­nya, másfelől Franciaország kormánya, bár nem teljesen egyező Indokok alapján, a nyu­gatnémet militarizmus kezére játszik és elnéző a nyugatné­met vezető körök legagresszi- vabb törekvéseivel szemben is. A szovjet kormány emlékez­tet azokra az engedményekre, amelyeket a nyugati országok tesznek a német militaristák­nak és kijelenti; „Világos, hogy a militaristáknak .tett enged­mények újabb erigedményeket vonnak maguk után. Végered­ményben senki sem kezesked­het azért, hogy a NATO-atom- erők jelenlegi terve az utolsó „igen”, amellyel Nyugat-Né- metország leginkább kalandor­szellemű köreinek követelései­re válaszolnak. A dolog sok­ban emlékeztet a második vi­lágháborút megelőző idők tör­ténetére, amikor is a hitleri Németország „megbékítése” kedvéért a nyugati hatalmak politikájának akkori irányítói egyik ország biztonságát és szabadságát a másik után ál­dozták fel. Ettől a német mili­taristák étvágya cJ&ki|jÍiegnőtt ás egyre közelebb került a má­sodik világháború katasztró­fája.” „Az a körülmény, hogy terv­bevették a NATO kebelében a nukleáris hatalmak körének kibővítését és ezzel megköny- nyítik, hogy a Német Szövet­ségi Köztársaság . nukleáris fegyverhez, jusson, . jelentős flraéft^lfben alááshatja annak kilátását, hogy a nemzetközi Ügyekben - a józan ész diadal­maskodik!- Nem.; lehet jó Vége árinak, ha egyre újabb ösz­tönzést adnak a fegyverkezési hajszának és végtelenül sokol­dalúvá teszik e hajsza formá­it. Ez a fejlemény, végzetes kö­vetkezmények felé sodorja, az emberiséget” — hangsúlyozza jegyzékében a szovjet kormány, majd megállapítja, hogy a nyu­gati hatalmak egyfelől gátol­ják a tizennyolchatalmi lesze­relési bizottság munkájának előrehaladását, másfelől terve­ket készítenek a NATO nuk­leáris erőinek megteremtésére. I A Balatonnál jártam az MMÍ-ban | Magyar fotóművészek vendégkiállítása Halle-ban (Tudósítónktól.) Éppen most érkeztem haza a Balatontól és gyalog tettem meg az alig néhányszáz méternyi utat lakásomig. Nem hiszik? Hát fogadjunk. Látom, még mindig kételkedve rázzák fejüket. Meg' vallom hát töredelmesen: nyilvánvaló, hogy nem lehet a magyar tengertől Halle-ig gyalog jönni, az azonban igaz, hogy mégis a Balatonnál jártam ma itt, nálunk. Megnézte!" a magyar fotóművészek kiállításának anyagát városunkban. Köztudomású, hogy a fényképezés nemzetközi művészet- Éppen ezért jelentős a fotóművészek tevékenysége a népei! barátságának építésében. A magyar fotóművészek át is érziK ennek fontosságát. Jellemző erre Vadas Ernő művészete. Vadas kitűnő érzékkel rögzíti egy-egy ember karakterisz­tikus mozdulatát, környezetének jellegzetességét, hétköznap­ját és ünnepnapját egyaránt. A dolgozók életének legjellem­zőbb momentumai elevenednek meg képein, mégpedig úgy, hogy nemcsak látjuk, de érezzük is. mindezt. Sokáig álltam Kodály Zoltán fényképe előtt, amit Fried­mann Endre küldött hozzánk, megcsodáltam Fehérvári Ferenc képeinek kifejező erejét, Kálmán Kata emberszere- tetének melegségét. Aztán hosszasan időztem a Balatonról készült képeknél. Ereztem belőlük az élet őszinte örömét, visszavágytam 8 meleg nyári napok után, amelyeket barátok között töltötten' ott. Áradt felém a képekből az a lágy balatoni szellő, amely körülöleli a magyar tenger látogatóit és fülünkbe súgja a felhőtlen ég alatt: vissza kell ide jönnöd Barátom, légy ismét vendégünk, tudod, hogy szívesen látunk. így jártam ezen a hideg tavaszi napon itt, a kiállításon nálunk, Halle-ban, mégis a Balatonnál. Nagyon örülök, hogy elhozták hozzánk ezeket a képeket. Nemcsak fényképészeink tanulhatnak belőlük, hanem népeink barátságát is erősítik ezek a felvételek. Annyira erősítik, hogy jómagam azonnal elhatároztam: hamarosan ismét felkeresem a Duna és a Tisza tájékát, ahol annyi kedves barátot szereztem már eddig is. Erich-Peter Trog *-K«-***-X********-****-**ä-*«X-*.*.*-***-*******"*****.# » Tárgyalások a NATO atomütőerőről Muzsikáló iák Hasznos, ha az olvasó biza­lommal és várakozással veszi kezébe a világszerte ismert haiti író, J. S. Alexis könyvét. Színes, izgalmas az a kép, amelyet Alexis hazája —- szá­munkra furcsa és egzotikum társadalmi viszonyairól' fest. Alexis annyira közel hozza hozzánk Haitit, hogy szinte be­leéljük magunkat a néger-mu­latt lakosság világába, áteres­zük azt a sajátos légkört, amit az ősrégi hit, az évszázados spanyol—francia elnyomás ha­gyományai és a médern idők betörése alakított ki ezen 8 természeti szépségekben gazdag szigeten. AlEXAMPR NASZIBOV: 44. Krieger helyzete a nemzeti szocialista pártban június után véglegesen megszilárdult. Fel­vették az SS-be, utána pedig megkapta a „Gans-Behmer” gyár irodavezetői állását, amely nem járt túl sok mun­kával, inkább magas fizetés­sel. Khümetz igazgató rendkí­vül becsülte pontosságáért és szolgálatkész jelleméért, s tel­jesen megbízott benne. Ez volt Karl Krieger. Miután befejezte a telefon- beszélgetést Staleckerrel, el­gondolkozva lapozta az új so­főr iratait. Majd gyorsírót hí­vott, s lediktált egy megkere­sést. a hamburgi katonai pa­rancsnokság részére Henrich Guberól. — Ki írja alá? r— kérdezte a gyorsírónő. — A gyár igazgatója. Tegye át gépbe, vigye be Khümetz úrnak aláírni és küldje el. A gyorsírónő fogta a jegy­zetfüzetét és kiment. Krieger nyugodt volt. Tud­ta. milyen választ kap majd a gyár Hamburgból. Shubert bízta meg. hogy helyezze el a gyárban Krauset. Krieger kü­lön ebből a célból elment Hamburgba, s ellenőrizte azt, amit előző nap telefonon meg­tudott: a kórház megsemmi­sült, s a katonai parancsnok­ságnak csak az ott gyógyított betegek névsora áll rendelke­zésére. S az egyik névsorban, mint erről Krieger meggyőző­dött, Ott állt Heinrich Gube neve is. Tíz nap telt el. Aszker, ami­kor egyik alkalommal talál­kozott a gyárban Kriegerrel, odasúgta neki, hogy szeretne vele beszélni. Aszker nemso­kára az irodavezető szobájá­ban ült, s egy kérdőívet töl­tött ki nagy buzgalommal. — Ismeri ezt á nevet; Heinz Upitz? — kérdezte, közben suttogva. — Az SS Gruppenführere? —• Igen. Most itt van Ost­burgban. s már többször kel­lett elvinnem hozzá az igaz­gatót. — Jól ismerik egymást Upítzzal. Khümetz nagy fa­siszta. „I-Ioche Schulet” vég­zett valamikor, és egy időben Zollenleiter volt. Úgyhogy eléggé utálatos figura. — Krie­ger elnevette magát. — Jobb „gazdáról” nem is álmodhatott volna. S ráadásul régi tagja az SS-nek is. — Igen ... — Aszker elgon­dolkozott. — A napokban hosszabb útra indulnak Khü­metzzel. Nem máshová, mint Auschwitzba. — Mit akar ő ott? Ahá, ér­tem már. Foglyokat. Munka­erőt. Érdekes. Nekem nem szólt, hogy menni készül. Krieger felállt, s fel-alá járt a szobában. — Mikor indulnak? — kér­dezte. — Holnapután. — Igen ... Most jut eszem­be; tegnap megjött a rendőr­ség válasza, úgyhogy most már végleges az állása. — Köszönöm... Szerettem volna említést tenni Wiesbach- ról, a hegesztőről. — Igen. tudok róla. Shubert már beszélt erről. Foglalkoz­zunk Wiesbachhal. Mire visz- szajönnek Auschwitzitól, bizo­nyosan tudnak valami köze­lebbit. Attól tartok, hogy ön téved ennek az embernek a megítélésében. Ma ismét utá­nanéztem. Csak jót- mondanak róla. — Nem egészen értettük meg egymást. Én egyáltalán nem remélek tőle semmit. Csupán szeretném megnézni egy kicsit jobban. Kiféle-mifé- le. Ennyi az egész. * A következő reggelen, .ami­kor Aszker a gyárba vitte az igazgatót, Khümetz érdeklő­dött: útrakész állapotban van-e a Buick. — Tegnap, amikor bevittem a garázsba a kocsit,' futólag megnéztem, igazgató úr. Azt hiszem, fel kell majd nyitni a motort és alaposan meg kell nézni a hátsó futóművet. — Jól . van — mondta Khü­metz. — Csinálja meg, csak igyekezzék vele. Majd intézke­dem, hogy adjanak maga mel­lé segítséget. Amint beértek a gyárba, Asz­ker a külön színbe vitte a ko­csit. Azonnal jelentkezett nála a műszerész, akit Krieger kül­dött. Otto Stalecker volt az. Gyorsan végigvizsgálta a motort, aztán a kocsi alá búj­tak. Aszker a hátsó tengelynél matatott, Otto pedig ellenőriz­te a kormánykerék húzószer­kezeteit, s a fékrendszert. Sta- lecker kezéből hirtelen kipat­tant a csavarkulcs, s erősen a kocsi széléhez vágódott, s lát­ták: egy kis repedés támadt a karosszéria szélén. Aszkernek éppen kapóra jött ez. — Hívja fel Kriegert — kér­te Staleckert. —* Mondja meg neki, hogy mi történt, s kérje meg, hogy küldjön egy hegesz­tőt. A legjobbat. Stalecker kimászott a kocsi alól, s a telefonhoz sietett. Aszker jól számított. Krieger Max Wiesbachot küldte. Wiesbach negyvenöt év kö­rüli, kellemes, nyílt tekintetű férfi volt. Magas homlokát hullámos, őszülő haj keretezte. Szeméből értelem sugárzott. Barátságosan üdvözölte Stale­ckert, akit régóta ismert a gyárból, fejbiccentéssel kö­szönt Aszkernek, s a kocsi alá bú|L Tüzetesen megnézte ^ A cselekmény a .11. világhá­ború idején, játszódik, amikor ea hazaáruló Lescot elnök ide- ... . , , , ?gen érdekeltségnek adja el repedest, s óvatosan kopogtat-„Haitit, az Egyesült ÁllamoK ..kornyeket, hogy meggyo-Ope(3jg elküldi a befolyásos csa- zodjon, ott mncs-e hiba. 0ládok csemetéit a szigetre: ahe­— Folytassák a munkát — «lyett, hogy a fronton vérezné- rnondta aztán. — A műszak vé-Jnek, inkább szervezzék meg ge felé idejövök majd, megmu-eegy Haitiben újonnan íelfede- tatom, hová kell vinni a ko-®zett kaucsuk-növény nagyipari csit, s ott meghegesztjük. oierrnelését. Miután megtörték a Wiesbach elment. “lakosságot, megérkeznek a gé­Aszker és Stalecker ismétapek is» és az amerikai földgya- munkához látott. Megtisztítot-®luk egymás után pusztítják cl ták és kimosták a karburátort, Qa parasztok házait, termését, meg a szűrőt, megnézték uj|A földművelők ezerszám kel- gyertyákat, az akkumulátort, “nek útra, szívükben keserű megforgatták a kerikabroncso-»gyűlölettel, hogy ezentúl mint kát. «munkások keressék meg kenye­Wiesbacli öt órakor jött visz-®rüket. sza. Aszker kivezette a kocsit ae Alexis nem idealizálja a ró- színből, s a hegesztőműhelyhez«gi haiti életformát, bár ennek hajtott vele. , ©primitívségében is érzékeltetni Tíz perc alatt kész volt a ja-gtudja azt, ami viszonylag ma- vítás. ©gasabbrendű a fehérek ridöf! — Köszönöm szépen. — Asz-»profithajhászásánál. De látja kér kezet nyújtott a hegesztő-"azt. is, hogy az. ősi istenekbe^ nek. — Hálából meghívom egyevetett hit, a széthúzó vallási pohár sörre. “szekták, a jó és gonosz erők — Egy pohár sörre? — mosó-©misztikus harcát ma már át lyodott el Wiesbach.— Az nem “kell adni a múltnak. „Felnőni is olyan rossz. Különösen, hasannyit jelent, hogy az ember jó társalgóval' issza az ember, “megtanul különbséget tenni ak , — Holnap elutazunk az igaz-stálmodozás és a valóság között”] ,gató úrral. Csak néhány nap-®— mondja a regény egyik sze­ra. Ha-visszajövünk, megkere-®rePlöie- E történelmi igazság] sem magát. «felismerése és művészi kifeje-. — Jó. Tehát: ha visszajöttek.?2^8® ava*3® Alexis könyvét ér­A munkanap végén a főbejé- ®fékes művé. ratnál várta a kocsi az igazga-o 19Gl-ben Alexist hazájában tót. »letartóztatták és hosszú időre — Kész a kocsi — mondta?börtönbe zárták. Olyan gyűlő' ; Aszker, miközben kitárta az«lot jele az, amelyet a vezeti ajtót Khümetz előtt. — Indul-©osztályok nem pazarolnak jé hatunk, akár azonnal is. »len féktelen ellenzéki tollforgl — Ha velem beszél, mindig «tokra. Ez a gyűlölet olyan nul tegye hozzá, hogy „igazgató®vészt illet meg, aki bátran ki* ár” — szólt mogorván Khü-«fejezi „Iiiati lelkiismeretét” éí metz, bár magában elégedett “világirodalmi rangú írásokkal, volt az ügyes, szolgálatkész so-?harcol népe boldogságáért, főrreí. »(Kossuth Könyvkiadó, 1962.) (Vége az első kötetnek.), Bisztray György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom