Észak-Magyarország, 1963. április (19. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-21 / 92. szám

^Márnát», ices. SpríTis TL ESZAKMAGTAROnSZAO H-U-fti-O-Jl■ Lüfc. Megjavítom az emberiséget A Herman Otíó Múzeum régészeti feladatai ÄZ EZ ÉVI régészeti kutatá­sok kezdete azt az igényt tá­rriasztja elénk, hogy feladata­inkat felmérjük s célokat tűz­zünk ki, ezek minél eredmé­nyesebb megvalósítása érde­kében. Borsod nemcsak az ország legnagyobb megyéje, hanem természeti gazdagsága, föld­rajzi helyzete révén egyike a legsűrűbben lakottaknak is. Ez nemcsak most van így, ha­nem így volt hazánk, földje történetének régebbi korszar kaiban is. A bükki barlangok 130—140 ezer évvel ezelőtti ős­emberétől a honfoglalásig szakadatlanul áramlottak, te­lepedtek meg itt, az egymást felváltó népek. Az újabb kő­kortól (i. é. 4000) 24 külön­böző nóp élt hosszabb-rövi- debb ideig megyénk területén. Ezek mindegyike maga után hagyta ittlétének nyomait, íe- lepeit, temetőit. Célunk az, hogy ezeket megtaláljuk, nap­világra hozzuk, történelmet rajzoljunk meg belőlük. Az egyes emlékekből, leletekből, mint mozaikkockákból tevődik össze az őskortól a máig meg­tett út, szükebb és tágabb szülőföldünk történetének is­imére te. Ahhoz azonban, hogy köny­vekben, kiállításokon megele­venedjék előttünk a múlt, szé­leskörű társadalmi összefo­gásra van szükségünk. Az építkezéseken dolgozók, a föl­det művelők érezzék köteles­ségüknek — amire egyébként sajnos, sokszor meg nem tar­tott törvény is kötelez —, hogy a földből eléjük bukkanó régiséget mcgkimélják és je­lentsék a múzeumnak. Szám­talan felbecsülhetetlen tudo­mányos és kulturális értékű '»miéle veszett és vész el úgy, hogy sohasem jut a szakember kezébe. Múzeumunk az ilyen esetek számának csökkentése érdekében kérdőíveket kül­dött minden egyes község is­kolájába, amelyekben a lele­tek bejelentését kéri. Ezzel nemcsak a leletek elpusztulá­sát, elkallódását kívánjuk megakadályozni, hanem cé­lunk n megye területén lévő lelőhelyek felmérése, leletka- laszter készítése is. N JELENTŐSEN segíti mun­kánkat az a rendelet, amely­nek értelmében az új létesít­mények építése előtt, helyszíni szemlére a beruházó vállalat a múzeum képviselőjét is köte­les meghívni, s az esetleg elő­kerülő régészeti emlékek fel­tárására módot adni. Múze­umunk, amennyiben lehetsé­ges, képviselteti magát az ilyen helyszíni szemléken, hi­szen ezek kitűnő alkalmak az esetleges konkrét eredmé­nyeken túl, a leletbejelentések fontosságának, a múzeum te­vékenységének propagálására. Legfontosabb feladatunknak tartjuk, hogy minden egyes jelentett lelőhelyet megtekint­sünk, és a szükséges leletmen­tést elvégezzük. Sajnos, meg­felelő szakember híján a mú­zeum munkája ebben a vonat­kozásban az utóbbi évek so­rán, nem volt kielégítő. Gyak­ran nem. nevezték meg a lelő­helyeket, illetve azt nem kö­vette nagyobb méretű lelet­mentés. így pusztult el a gazdag, több száz sírokra becsülhető tarái és sajószentpéteri avar temető, a szirmabcsenyöi ger­mán telep és temető stb. Jel­lemző, hogy 1957/58-ban- dr. Kalicz Nándor régész itt végzett munkája csaknem annyi őskori anyaggal gyara­pította a múzeumot, mint amennyivel az azelőtt rendel­kezett. Hogy az elmulasztot­takat némikép pótoljuk, az idén folyamatosan felmerülő leletmentések mellett, a ré­gebben bejelentett lelőhelyek megtekintését is tervbe vet­tük. Tavaly ősszel egy ilyen utólagos szemle során sike­rült a sajószentpéteri homok­bányában egy szkíta-—kelta temető több temetkezésének megmentése. A leletmentő ásatások mel­lett Boldogkövárában na- gyobbszabású tervásatás kerül sorra, a múzeum népvándor-® lás-középkoros régészének, J K. Végh Katalinnak vezetése® alatt. J Az ásatásokon előkerült em-e lékanyagnak nem szabad holt-® nak maradnia, a múzeum rak-2 tárában porosodnia. „Megszó-» laltatásukra" a tudományos és* a népművelő munka hivatott.e Az újonnan előkerült lélel-® anyag feldolgozása mellett® ezért tartjuk szükségesnek a® számos éven ót dobozokban % rejtett, a hazai és külföldi tu-® dom'ányos világtól elzárt lelet-® anyag közzétételét, értékelését.® Ennek a feladatnak tesz rész-® ben eleget e sorok írójának« doktori disszertációja, de a® Végleges megvalósítás mégj hosszú óveket vesz igénybe. • A TUDOMÁNYOS folyóira-J tokban megjelenő tanúimé-® nyok számos részproblémája-S ból adódó, az azokból kibon-® takozó társadalmi és történeti 5 képet összefoglalóan, végső, 1c-* szűrt formájában a nagyitö-J •zönség a múzeum ismeret tér-® jesztő kiadványaiból, kiállí-J tásaiból s előadásokból ismeri» meg. A Múzeumi Füzetekben2 jelenik meg például Észak-e magyarország bronzkori törlő-® netének összefoglalása, a Mii-* zeumi Évkönyvben a diósgyőri® vár 1960. évi ásatásának is-J mertetése, a szabadságtéri ró-® maikori telep feldolgozása. J Az év végén létesítendő új, ál-* landó, Borsod történetéi az* őskortól a felszabadulásig be-* mutató kiállítás pedig nem-® csak hatásos ismeretterjesztő,J oktató, hanem egyben össze-» gezője lesz a múzeum régé-J szeti, néprajzi és helytörténeti» tudományos munkájának. • Dr. Kemenczei Tibor » múzeológus ® K étségbe vagyok esve. Az emberiség teljesen elva­dult. Ma ismételten ráléptek a tyúkszememre a buszban. A csemege boltban lemarháztak, mert én tapostam egy szem­üveges úr lábára. A piactéren könyökkel tapogatták meg a vesém, egy kofa hangosan szi­dott, mert kölni illatot árasz­tottam. Mivel okn.vomoYó elme va­gyok, alapos vizsgálat alá vet­tem a jelenségeket. Mivel arra a megállapodásra jutottam, hogy nyilván1 legtöbb esetben én voltam a hibás, elhatároz­tam: új életet kezdek. Gon­doltam: személyes példamuta­tásommal megjavítom az em­beriséget. Sajnos, egyelőre még a kongói négerek és a brazil ültetvényesek problé­májával nem tudok foglalkoz­ni, de úgy érzem, szűkebb pát­riám gondjait képes leszek nyakamba venni. Először le­mentem a vasútállomás jegy­pénztárához. Szívélyes és ta- vaszias mosollyal jegyet kér­tem Berencsig, de nyomban hozzátettem: — Kérnék a jegyre 1 forin­tos biztosítási bélyeget, mert én szeretem a biztonságot, és különben is az az 1 forint iga­zán semmiség. Vártam a hatást. Már azért is, mert úgy éreztem, tökéle­tesen udvarias voltam, és eleve kizártam annak a lehe­tőségét, hogy a bélyeg miatt viszály támadjon köztem és a pénztáros között. Ám a pénz­táros bambán nézett rám és azt motyogta: — Ne tartson fel a munkám­ban ... Különben is az ilyen gyanús fickóknak nem Beren­csig, hanem Lipótmezőre kel­lene utazniok. Lélekben összeomlottam, de embermegváltó és jellemfor­máló terveim oly nagyok vol­tak, hogy felkeltem a porból és beszálltam egy momentán Jogos bosszú Pillantás az agy mélyébe — A páncélszekrényt nem tudtak kinyitni, de legalább egy rossz napot szerzünk az igazgatónak... 'Az agy alakulatának és a benne előforduló elváltozások megállapítására, jelentős lé­pést teltek frqncia kutatók. Az agy belsejének átvizsgálása eddig körülményesen és a betegre nézve igen fájdal­masan történt. Az agyon ke­resztül az üregek felé vastag tüt vezetlek, ezen keresztül pedig levegőt fújtak be, hogy azután az agyüreg alakját és esetleg deformációját. Rönt­gen-sugarakkal megállapítsák. A francia agy specialisták most J egy V enlricoloskop elnevezé-* sü készüléket dolgozlak ki,* amellyel közvetlen bepillan-* tanalc az agy mélységeibe. Ez-* zcl sikerült, elérniük, hogy a% beteg megterhelése nélkül, fáj-* dalommentesen ellenőrizzék| az agy működését, az agyüre-• gckbe végbemenő esetleges* változásokat és pontos diagnú-i zist készítsenek az agy megbe-* tegedéseiről. • — n. j. — • •------------------------- ; A Volzsszkiji Vegyészeti Kombinát Volzsszkij város története élig egy évtizedes. Ez 1951 szeptemberében a Volga bal­partján, Volgográddal szem­ben, a vízierőmü közelében épült. De 1958-ban a vizierőmű Utolsó turbináját is üzembe helyezték. Az építők és ener­getikusok városa lassanként a vegyészek városa lesz. Köz­vetlen közelében épül az or­szág egyik legnagyobb üzeme: a Volzsszkiji Vegyészeti' Kom­binát. Abban a szerencsében volt részem, hogy annak idején ott lehettem a ■ nagyszabású új építkezés születésénél. Három esztendő nem nagy idő. Vajon mit végeztek ez alatt az épí­tők, s köztük Szviridov mér­nök? Egyszerre hat gyár is épül Milyen jó volna npost elő- Jreriteni Viktor Szviridovőt, a kombinát „veteránját”, s be­járni vele a gyárépületek út­vesztőjét. Jobb „idegenveze­tőt” kívánni sem lehetne. Igen ám, de hogy találhatnánk meg egyetlen embert sok ezer közül, akik az építkezés óriási területén sürögnek-forognak? A parányi irodát persze sehol se találtuk már. Helyén szép, háromemeletes ház magaso­dott, ahol nemrégen tartott lakásavatót jónéhány itteni dolgozó. — Szviridov? Mérnök? — kérdezte vissza tanácstalan képpel egy jól megtermett, ki­álló arccsontú férfi, egy tíz­tonnás dömper vezetője. Hát, ha nem tévedek, van egy ilyen nevű AKGY-bcn. Nem tudja, mi az? Hát az az azbeszttech­nikai készítmények gyára. Ezen a napon még jónéhány ilyen fura rövidítést hallot­tam. Ezek mindegyike egy-egy külön gyárat jelentett: mű­szál-, gumi-, javító-szerelő gyárat. Viktor Szviridov után nyo­mozva, sorra-rendre bejártam ezeket a gyárakat. Jelenleg egyszerre hat gyár épül a kombinál területén. Mindegyi­kük a korszerűség netovábbja. Az építkezés üteme egyenesen bámulatos. A szovjet emberek három esztendő alatt nem­csak több tucat gyárépületet emellek a sztyeppén, hanem néhány üzem máris működik. Az idei év elején megkezdte termelését a gumiabroncs- javító gyár, amely a maga ne­mében legnagyobb a Szovjet­unióban. Bekapcsolódott a termelés­be egy másik gyár is: a javító- szerelő gyár. Hamarosan kö- . veti példáját az azbeszttechni- kai készítmények gyára, va­lamint az egész ipari óriás szívé: a hőerőmű. Az említett vállalatokat a közeli hóna­pokban helyezik üzembe. Hogyan csinálják ? Mi a magyarázata ennek a viharos gyorsaságnak? A kombinát területén alig látni embert. Sok gyárépületen , gyakran csak tíz—tizenöten dolgoznak. Mégis jól halad a munka. Egyszerű a magyará­zata: a vegyészeti kombinát területe egyetlen szerelőtér, valamennyi üzemrész csarno­kait előregyártóit vasbeton* Térj észhez, én a feleséged vagyok. zsúfoltnak látszó buszba. Itt parázs perpatvar fogadott. A kalauz gyomorbajos ürgének tilulázta az egyik szenvedő embertársunkat, a sértett fél vaddisznónak minősítette a köz emberét. Végül az egész busz beavatkozván a nyelv­hadjáratba, én elérkezettnek láttam a közbelépést, már azért is, mert közben megszá­moltam, pontosan százhúsz ember jellemén változtathatok egycsapásra. Amilyen finoman csak lehe­tett, a beálló pillanatnyi szü­netben megkíséreltem: — Drága utasok, kedves embertársaim!... — Kuss, te pácolt hal! Te is a kalauz pártját fogod? — így az egyik. — Biztosan Dózsa drukker —- kontrázik a másik. — Nem, kérem, én nem drukkolok senkinek azaz — az emberiségnek, akarom mondani kalauz úr ebben a fontos vitában, hogy úgy mondjam... — Fogja be a száját maga gerinctelen ipse. Belekerült a tömeg uszályába és még fúrja a szegény védtelen kalauzt?, Szégyelje magát. — Szó sincs erről, kedves kalauz úr, én magát nagyon tisztelem... — Hallják a gáncs nélküli lovagot? — röhögött valaki a tömegből. Mire a kalauz;* — Igen, döntse el az igazsá- ; got, maga sápadt paprikajancsi — követelőzött a tömeg. — Tulajdonképpen mindkét tábornak igaza van, csak ugye pillanatnyi felhevülés __; de m i, emberek, mélyen megér- tőek vagyunk... igazodnunk kell egymás szeszélyeihez, hi­báihoz, hiszen semminél nincs csodálatosabb, mint békesség­ben élni, mint szeretni egy­mást ... ( I gy éreztem, e rögtönzött ^ szónoklatom megtette a hatást. A két tábor egy pilla­natig tűnődött, majd az uta­J sok felhorkantak: — Mit szónokol, maga kis; I vakarcs! Tudja, hogy megsér­tett bennünket ez a kalauz? Erre a kalauz: És azt tudja, hogy az uta- . sok mit vagdosnak a fejem- " hez? Tudja, vagy nem tudja? — Én, kérem... — Fogja be a száját, foga­dott prókátor — kiabálták az utasok. — Álszent paprikajancsi — süvöltötte a kalauz. E kkor valaki galléron ra­gadott:, gombjaim meg­roppantak, nyakkendőm gu­mipántja szétpattant, nadrá- ; gom szára megrepedt, de lent, ; a járdaszigeten pihegve, sajgó lábakkal, megsértett vesével, I de emelt fővel és emelt lélek­kel arra gondoltam, hogy az emberiség durva táborából kibékítettem százhúsz, plusz egy főt... Párkány László ból készítették. Az építőmun­kások csupán felállítják aj támszerkezeteket, összeszerel lik a födém rácsostartóit és le­mezeit. J Kétségtelenül nem kis dolog üzemi csarnokokat építeni, s korszerűen berendezni azokat. No, de nem is akármilyen em­berek dolgoznak itt! Minden nagy építkezésnek megvannak a maga hősei. Szása Pereválov a középisko­la befejeztével Volzsszkijba jött vízierőművet építeni. Itt kitanulta a szerelőmunkát, amellett tagjelölt lett a párt­ban. E fiatalember tehetsége azonban amúgy igazán csak a kombinát építkezésén bonta­kozott lei. Ma már nemcsak szerel, hanem hegeszt és beto­noz is. ..Mellesleg” a nagy sú­lyú oszlopok felállításának el­ismerten legjobb szakértője. Az utóbbi három év Vla­gyimir Kovaljov számára is az "élet nagy iskolája volt. Fris­sen szerzett főiskolai diplomá­val a zsebében jött az építke­zésre, s kiváló, munkájával közmegbecsülést vívott ki ma­gának. Vlagyimir jelenleg a műgumigyár most folyó épít­kezésének főmérnöke. Segít az egész szocialista tábor A volzsszkiji vegyiművek építéséből az egész ország ki­veszi a részét. Ám a kombinát létrehozásá­ból a testvéri szocialista orszá­gok fiai is részt kérnek. A gépi berendezés egy része Lengyelország, . Csehszlovákia, >»»»»»»»»»»»»»»*»*»eo*i I Románia és a Német Demok- i ratikus Köztársaság gyáraiban készült. A volzsszkiji vegyészeti kombinát egyre közelebb ke­rül a befejezéshez. Minden hó­napban üzembe helyeznek va­lamilyen létesítményt. A munkanap Végén a szere­lő-javítóüzem mögöit a forró sztyeppéi széltől négerfeketére lesült, fürge mozgású, maga­biztos tartású embert pillan­tottam meg. Valamit mércsi- kélt az ürömmel borított me­zőn. Addig-addig néztem, míg rá nem ismertem benne Vik­tor Szviridovra. » — Itt akarom berendezni a ,, főhadiszállásomat” — magya­rázta a mérnök — jövő ilyen­korra már rá se ismer erre a vidékre. Most előkészítjük az építkezés helyszínét, utakat csinálunk, aztán már emel­kednek, is a műhelyek falai... A látottak után nincs miért tamáskodnom a fiatal mérnök szavahihetőségében. Amíg három esztendeje sivár, lakat­lan helyen fogott neki az építésnek, addig ma egész sor iparvállalat, máris termelő üzemek magasodnak, füstö­lögnek, morajlanak a háta- mögött, I _____ Páotr. Gadlevszkij _* K ÉP, SZÖVEG NÉLKÜL

Next

/
Oldalképek
Tartalom