Észak-Magyarország, 1963. április (19. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-21 / 92. szám

Tasárnan, l*m. áprWs 2í.

ftWAJCMAGYARORSSAO

lom is — éppen sokoldalúságánál fogva — lassacskán kialakítja, az egész páratlanul gazdag lenini életmű képét.

Aliban máris találkoznak a vélemények, Hogy Lenin, a nemzetközi munkásmozgalom messze kimagasló egyéniségű volt. ’Tanításaival, útmutatásaival az ma is. Talán Gorkij fogalmazta ezt meg legméltóbban és mélyebbértelműen Lenin halála után, amikor azt írtai „Lenin ma már testi valóságban nem létezik, de hangja egyre harsányabban, diadalmasabban cseng- a világ dolgozóinak fülében, s nincs a Földnek már olyan zuga, ahol ez a hang ne ébresztette volna feí a. munkás- népben a forradalomnak, az új életnek, az egyenlő' emberekből álló világ építésének vágyát. Lenin tanítványai, eszméjének örökösei egyre biztosabb,m, szilárdabban, eredményesebben végzik nagy munkájukat'’.

1 Gorkijnak e mély értelmű szavait hitelesíti korunk egész forradalmi gyakorlata, az egész változásban lévá forrongó születő új világ.

Igen tanulságosak és nálunk még kevésbé ismertek a külföldi irodalomnak a Lenin forradalmi tevékenységét 6s kivételes egyéniségét méltató írások. A Magyar Helikon ezekből néhány kisebb kötetnyivel megörvendeztette nemrég Lenin tisztelőit. Ezekből nyújtunk át itt olvasóinknak egy kis csokorra való szemelvényt.

L

e untre emlékezik ma a haíadóf világ, születésének 98. évfordulója alkalmából.

Közismert Leninnek az a sokoldalú elméleti-gyakorlati munkássága., amelyet kora ifjúságától élete végéig a nemzetközi trwwrtViVantoz-galorffbair kifejtett. Ma már milliók ismerik őt, úgyis, mint Mars és Engels tanításainak következetes védelmezőjét és lováblifejlesztőjét; úgyis, mini az újtípusú forradalmi marxista párt megteremtőjét, úgyis, mint a Nagy Októbert Szocialista Forradalom ihlető,iét, — a világ első szocialista; áffanráhak megalapítóját.

Lenyűgöző forradalmi tevékenységéről és kivételes egyéniségéről se szeri se száma a nyilatkozatoknak, véleményeknek, tanulmányoknak. Szóltak és írtak róla közvetlen szerettei és harcostársai, álTanrférflalt, tudósok,, nagy íróit és költők — barátai és politikai ellenfelei. Színesek és sokrétűek ezek a nyilatkozatok,, s meglehetősen gazdag, a Lenin forradalmi tevékenységét, életművét és kivétele» egyéniségét érintő és méltató memoár-irodalom.

Ahány korfársa, harcostársa, ahány államférfi vagy tudós. vagy éppen politikai ellenfele nyilatkozott is róla, az mind-mind mást tartóit fontosnak hangsúlyozni — ahány író, vagy költő, ahány esszéista kísérelte is meg lerakni a maga emlékezésének virágait mauzóleumának márvány talpazatára mind mást és mást tartott megörökítésre méltónak. Az egész Lenint, Lenin egész forradalmi tevékenységét, tudomásunk szerint még senki sem kísérelte meg ábrázolni, s ez hallatlanul nagy feladat is. Viszont az eddigi memoár irodah. g. welis. ^ ZtCi'iuid óim öjló-jo.

Emil Ludwig;

Lángész és jellem

«Vonakodom elismerni a történetem „nagy ember” felfogását, (te ha arról van

« szó, begy kik á íegnágyottn emberek a világ folyása óta, azt el kell ismernem, hogy Lenin legalábbis a nagyón rtagyök, közé tartozik.”

Pétefvár'ról eísősőrbán azért mentem Moszkvába, hogy lássam Lenint és beszéljék veié. Nagyon kíváncsi Völtäfn rá, éméiiétt a beállítottságom inkább ellenséges vólt vele Széniben. Amikor találkoztam , vele, kiderült, hogy egészen

fiiás, mint amilyennek Valaha is gondoltam.

*

Jövetelemkor áiít vártam, hogy égy doktriner marxista élleti kell majd küzdenem. A doktriner marxistából azon- báft éé/fimit sem láttam. Úgy fiidfidfák nékem, hogy Lenin - Oktató tiöflgón beszél áz em- , berekkel. Ez alkalommal biz- .tós, hegy nem így, történt.

. A Leninnek kedves, gyorsan Váltözó, barnás at'eá vati, a 'mosolya élénk, és az a szokása (talán Valami összpontosított fcávar folytán), hogy mondanivalójának a szüneteiben, felfelé fordítja az egyik szemét. Nem nagyon hasonlít a fényképeire. minthogy azok közé

mz emberek közé' tartozik,* akiknél az arckifejezés változásé. nagyobb jelentőségű, -írunt aZ arcvonásaik. Beszéd közben kissé gesztikulált á kezével, a felhalmozott iratok felett. Gyorsan beszélt, nagyón érdekelte a mondanivalója, nem volt benne semmi rrtes- térkéltség, képmutatás vagy tartózkodás, úgy beszélt, ahogy égy jófajta tudós beszél.

Beszélgetésünket két — hogy is nevezzem? — motívum fonta át és tartotta össze. Az egyik tólem irányúit őfelé: :í»Mit gondol, mi lesz Oroszországból? Milyen államot próbálnak megteremteni?” A másik tőle irányult éníelém: •„Miért nem kezdődik meg a társadalmi forradalom Angliában? Miért nem dolgozik a társadalmi forradalom érdekében? Miért nem semmisítik íheg a kapitalizmust, és miért nem hozzák létre a kommunista államot?” Ezek a motívumok egymásba fonódtak, kölcsönöset! hatolt egymásra, megvilágították egymást. A második újra Visszahozta az éisöt: „Üé mit: csinálnak magúk a társadalmi forradalom-; hói? Sikéi’fe fog vezetni, amit ésifi álnak?” Ebből pedig is-, mét visszajutottunk a másodikhoz ázzál, hogy: „A siker eléréséhez Szükség ván a nyugati Világ bekapcsolódására is. Miért riébí kapcsolódik be?”

*

Lenin, akinek az őszintesége; miatt tanítványainak időnkénti käpködiiiök kell a lélegzet c Után, a legutóbbi időben azí Utolsó Igényt is elvétellé az irányban, mintha az orosz forradalom bármi más volna, mint a végtelen kísérletezés! korszakának a kezdete. „Azok- [ ,nak, akiknek aZ a szörnyű; nagy feladatuk jutott osztályrészül, hogy leküzdjék a kapitalizmust írta a legutóbb — fel kell készülniük arra, hogy; egyik módszert a másik után próbálják ki mindaddig, amíg! meg nem találják azt a módszert, amely céljuknak legjobban megfelel.

Beszélgetésünket azzal kezdtük, hogy megvitattuk a nagyvárosok jövőjét a kommunizmusban ... Oroszországot gyökeresen át kell építeni. Oroszországnak valami egészen új dóloggá leéli lennie...

És az ipart — ugyanolyan gyökeresen át kell alakítani?

Tudom-e én, hogy máris mi folyik Öfószországban? Oroszország villamosítása?... Amint mondotta, két kísérleti kerületben már megtörtént a villamosítás, A magam részéről képtelen vagyok arra, hogy ÖróSZorézág sötét kristályában Bármi ilyesmit, lássak lejátszódni. Ez a kl» ember a Kremlben azonban képes érré; látja, amint a rossz állapotban lévő vasutak helyét új villamos szállítási eszközök foglalják el, látja, amint új utak hálózata lepi el az egész országot, látja, amint új és szerencsésebb formában újra megkezdődik az iparosodás, megszületik a kommunista ipar, Amíg beszéltem vele, majdnem meggyőzött, engem is, majdnem én is részésévé lettem a látomásának.

Nemcsak

társadalom

anyagi szervezetét kell felépíteniük — fejtegettem vissza, hanem az egész nép észjárását át kell alakítaniuk ... Lenin megkérdezett, hogy mit láttam az általuk végzett népnevelési munkából. Egy s más dolgot dicsértem a látottakból. A válaszomra örömmel bólintott s mosolygott.

— Jöjjön vissza és nézze majd még, mit csináltunk Oroszországban tíz év alatt — felelte.

Benne megértettem, hogy a kommunizmus végül is igen nagy teremtőerő kifejtésére lehet képes. A kommunisták között az osztályharc sok fárasztó fanatikusával találkoztam, emberekkel, akik csak formulákban tudnak gondolkozni, olyan terméketlen formulákban, mint a kavics... Mindezek után igen üdítő volt a találkozás ezzel á meglepően érdekes kis emberrel, aki őszintén elismerte, mennyire hatalmas méretű és bonyolult az a terv, amit a kommunizmus meg akar valósítani, s aki egyszerűen ennek a tervnek a megvalósítására összpontosította minden erejét.

„A hatalom csúcsán ilyen világos/ejimek és huvüsnck m.'.rarfni csak tisjrta eszméli emberének adatik aki

egyben maradéktalan realista is, semmiféle ábránd- kép el nem csábítja.”'

Zürich, Kopáran, szürkén keskeny bérkaszárnya magasuk a fojtogatóan szűk utcában . . . Szemközt hasonlóan komor ház. Két faágy, és két durván ácsolt asztal áll az egyablakos szobában, hol a száműzött két háborús évet töltött élettársával; bent iratok, könyvek és újságok borítanak mindent.. A tea gőzével keveredő dohányfüst szagát még esípősebbé teszi a kis vaskályhában izzó parázs.

Nyolc hónapra rá, hogy szúmkivetettségének e helyét elhagyta, Lenin a moszkvai 'Kremlben ült — melynék neve egyaránt jelent fellegvárat, templomot vagy palotát — mindenhatóan, új cárként annak az országnak a fővárosában, mely egykor üldözte és elítélte őt. Megnyíltak előtte termek és oszlopcsarnokok, csobogó fürdők ás fényes, zeneszobák, szolgák hada leste parancsát, hogy megvalósítsa számára a vígjátéki szegény

üstfoltozó álmát. Ö azonban ottlakását poUtikai jelképesség tévén szükségessé, belső udvarra nyíló három szobát választott. közepes méretű lakó- helyiségeket, hogy övéivel együtt ott éljen, egyen és aludjon. Halálos ellenségei, gyűlölködő ellenfeleinek százszámra gyártott beszámolói sohasem tagadták, hogy ez az ember a legszükségesebben kívül semmit sem követel meg, kíván .vagy vesz igénybe a maga számára.

Titkának egyrészt ez a magyarázata, ez sikerének egyik kulcsa: a hatalom csúcsán ilyen világosfejűnek és hűvösnek maradni, csak a tiszta eszmék emberének adatik meg, aki egyben maradéktalanul realista is, semmiféle ábránd-- kép el nem csábítja. Lenin bizonyára korunk legigazibb, s egyszersmind leghidegebb fejű fanatikusa.

ötvenkét esztendős korára makkegészséges. Elűzve, rejtőzve, menekülve, bujkálva: hangyaszorgalommal a napi munkába temetkezve, forrongó kongresszusok közepette: várakozva, megverve, visszatérve, nekiindulva, és végül a

HENRI BARBUSSE:

Lenin családi levelezéséből

íj... Lenin rokonaihoz írott levelei világosan láttatják az elmélet és gyakorlat egységét. Emberi és személyi vonatkozásban láttatják, és ezért ézék a levelek értékes adalékai az ember életrajzának, aki egész életével jövőbe vetítette a holnap szacíaiista emberének képét.**

Itt van néhány levél, melyeket Lenin 1893-tól 1917-ig Oroszországból, Szibériából vagy külföldről írt édesanyjának vagy nővérének.

Ezekben az években — majdnem egy negyedszázad —* a homályban, vagy ha ügy tetszik a félhomályban, Lenin szív- vel-lélekkel az új kor legnagyobb felfordulását készítette elő. Az az ember, aki ezeket a leveleket Irta, nem szűnt meg írás közben vezére, ösztönzője és megvalósítója lenni annak az előre megtervezett meglepő fordulatnak, mely 1917 októberétől kezdődően, megváltoztatta a történelem folyamatát és a világ arculatát aszal, hogy egy szocialista országot állított be a kapitalista zűrzavar Világtérképébe.

Ez a levélgyűjtemény korántsem teljes, de feltárul benne Lenin jelleme. Az az állhatatos szerelem, melyet élet- társa. iránt érzett, kétségkívül ritka jelenség a „nagy cinberek”-ncl és különösképpen meglepő egy hivatásos forradalmár életében, aki alá van vetve a váratlan és folytonos változásoknak éppúgy, mint a külső körülményeknek, fía e feljegyzésekben, melyeket, elég röviden és tömören foglaltunk össze, ezekre a körülményekre is ki tudnánk terjeszkedni, megmutathatnánk, milyen gyönyörű, szinte tökéletes példája volt ez a férfi és nő közötti szövetségnek. Két ember, akik nemcsak tetszenek egymásnak, hanem ennél több, együtt dolgoznak, teljesen egyenjogúan, mindegyik a maga sajátságos eszközeivel, de inindketten szivvel-lélekkel egy nagy, közös gondolat szenvedélyes megvalósításán.

Lenin legkedvesebb szórakozása és pihenése a séta, Először, mert így közvetlen érintkezésbe kerülhetünk a természettel és az emberekkel; és aztán ez jó előkészítés a munkára is. így a szakadatlan munka egyik sajátos szakasza. Séta gyalog vagy kerékpáron. A kerékpár nem drága, különösen, ha az ember maga is meg tudja javítani: „Kijavítottam Nagya kerékpárját”. — Egy alkalommal, 1910-ben, amikor az úton taposta a pedált, egy automobil elütötte és csak annak köszönhette szerencséjét, hogy gyorsan le tudott ugrani. Az autó egy vicomte-é volt, aki jó sokáig kérette magát, míg áldozatának a kiszabott kártérítést megfizette.

Mindig szerette és jónak tartotta azt a pihenést, amely közelebb vitte a természethez. Beletemetkezni a hajszolt munkába, valósággal megmérgezödni tőle, pihenés nélkül dolgozni, csak rossz munkát eredményezhet, A pihenés tehát erősítő és fokozódó hatású, amely a legjobb teljesítményre késztet. De jól meg leéli választani azt a pihenőt, és ö a maga. részéről ezt-, tanácsolja mindenkinek, a. természettel való megnyugtató érintkezést ajánlja. „A farniente, a tna- g Ányos Ság, — számomra ez n legjobb pihenő: a fürdők, a séták” — írja 1907- ben (o párt V. kongresszusáról visszatérőben) a finnországi Slirsuddenböl. Bárhol tartózkodik, feleségével együtt bejárja a környéket: „Elvlársaink közül mi vagyunk egyedül feleségemmel, akik tanulmányozzuk a környéket... Néha olyan félreeső vidékre jutunk, melyeket, emigráns barátaim közül, senki sem ismer.”

A séta főként, ahogy mi is gyanítjuk, inkább tanító jellegű. Berlinből írja 1895-ben: „Általában jobban szeretek a különböző népi estékre és mulatságokra járni, mint múzeumokat, színházakat, •üzleteket látogatni.”

Amikor a nagy városokat körülvevő falvakat járja az agrárkérdés nagy tanulmányozója, érintkezést keres a parasztokkal és friss benyomásokat gyűjt a paraszti életről.

Más alkalommal azonban egész pontos és különleges célokat követett Lenin ezeken a kirándulásokon. Galíciai száműzetése alatt kiköltözött Krakkóból egy kis faluba a lengyel határ, vagyis az akkori orosz határ közelébe. (Krakkó ugyanis ekkortájt az Osztrák—Magyar Monarchiához tartozott,) Arról volt szó, hogy megkönnyítse azoknak az Oroszországból jövő elvtársaknak az útját a határvonalon át, akik pártutasi- tásra utaztak, és hogy közvetlen közelről ellenőrizhesse az illegális irodalom számlását Oroszországba. Ebben az időben ezek a kettesével vagy többed magával való séták, gyakran nagy jelentőségű. értekezletek voltak. És ime, itt van Lenin 'egyik kiváló tulajdonsága — amely nagyon szépen kitűnik ezekből a levelekből — az ugyanis, hogy ki tudta használni a helyet és a pillanatot, bárhol, bármilyen körülmények, között. Marija, lljinyicsna így határozta meg ezt a jó tulajdonságot: „El tudott merülni az elméleti tudományos munkába, amikor fogságban volt vagy szibériai száműzetésben, vagy az emigráció „halott” időszakában. Elméleti tanulmányait élete fő politikai céljának, a proletárforradalomnak rendelte alá, és bármely pillanatban az elméleti munkának tudta magát szentelni, amikor a sors arra kény szeritette, hogy távol maradjon a közvetlen munkától, Mindig meg tudta, ragadni a valóságot, mindig meg tudta érteni a tömegeket, és egyes észrevételeit fel tudta emelni az általános megállapítások magaslatára, egyesítette az elméletet és az általános igazságokat a valósággal és a valóságos életet az elmélettel, és mindenkor ezt tette, valahányszor csak emberekkel került kapcsolatba: utazások alkalmával, külföldön, a falvakban vagy az utcán. És ilyen benyomásokat minden beszélgetésből, minden levélből és általában mindenből tudott magának szerezni ..” Meg kell említenünk egy másik tulajdonságot, mely nagyon fejlett volt Leninnél, hogy minden helyzetben meg tudta őrizni kiegyensúlyozott, nyugodt és koncentrált szellemét. Ez nem a nyugira jellembeli tulajdonság volt nála, a temperamentum szerencsés alakulása, mint inkább a tudatos és módszeres erőfeszítés eredménye. Igen jól tudta, hogy ez az egyensúly nélkülözhetetlen az ő politikai tevékenységéhez, melyet, élete értelmének tekintett, és ezért, mindig azon dolgozott, hogy elérje és megtartsa magában.

kormányrúdhoz állva, mindig egészséges volt. Mindig magabiztos, nyoma sincs rajta az idegességnek, fogaival és szemével szüntelen nevet, hi to soha meg nem inog, teljesen félelem nélkül való. Szenvedélyek béklyóitól mentes férfiú, akinek éppen ezért egyetlen szenvedély ad szárnyakat} küldetésének eszméje. Szívesen vadászik és járkál a szabadban, hogy felfrissüljön: gyermekekkel és állatokkal barátságos: naiv az érzelgősség gátlása nélkül: paraszti fortélyosságában nyoma sincs az álnokságnak: jóságos és mégis minden kegyetlenségre kész mindazokkal szembeni kik eszméire törnek, vagy zavarják valóraválfását: vígke- délyű, szerény, követelőzéstől és hiúságtól mentes, de soha diktátor, nem volt olyan kérlelhetetlen. mint ő, mikor a nagy ügyről van szó...

Ez a vastermészet, amely termékeny, mint maga a szorgalom és a kitartás, ez a felszabadult nevetés adja a második kulcsot lényéhez, győzelméhez.

A harmadik természetkutató tehetségének hideg pontosságában leljük. Mint korának,- barátainak és saját tetteinek bírálója, kezdettől fogva haláláig világosfejű történész marad, hasonló az orvoshoz, ki érdeklődéssel figyeli á maga ér\-erését, lázát, és valóságos betegségének minden megnyilvánulását. Lankadatlanul ellenőrizve önmagát és mozgását, soha, jóformán soha nem ragadja magával a pillanat, s Lenin a lehetőségeket tanulmányozta csak akkor, mikor övéi a döntő órákban lángra, gyúltak vagy felháborodtak, vagy a nagyszerű részegség egy fajtájából merítettek új tetterőt.

Száraz természetének ebből ; az alapvonásából fakad jelle- 1 mének két tulajdonsága: az í égjük veszélyes, termékeny a ! másik.

Mint világosan gondolkodó elme, csak a kísérletezésben hisz. Experimentator lesz, be | akarja bizonyítani céljai he- \ lyességét magának és a világ- ) nak. Lenin, érezvén a roppant > felelősséget embertársaival ) szemben, merészen és minden nélkülözést vállalva életét tette rá, s így páncéljáról lepattan az ostobáknak az a vádja, hogy az önzés rögeszmévé vált nála.

E kísérletező allamművé- ; szét veszélyeit részben ellensúlyozza vizsgálódó _ jellemé- ’ nek másik, naivan cinikus vo- 1 nása: mint- szenvedélyt nem í ismerő, számító elme, kész a ! pillanat nyújtotta bármily kompromisszumra, és vér- ; tezve van az ideológusok min• den ellenvetésével szemben.

! Ahogy írja: „... Tudnunk ARSÍ51 ; elemezni minden

[ kompromisszumnak, iUe(k«ffl£

• a kompromisszumok minden í egyes válfajának körülményeit ! és konkrét feltételeit.” (Lenin

; Művei 31. köt. Szikra. 195L ; 22—23. old.)

Valójában Lenin a legrealistább politikusnak tű- ‘ nik ma...

Nagy írók Leninről