Észak-Magyarország, 1963. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-09 / 57. szám

ESZAKMAGYAKORSZÄO Szombat, 1963. március ft WWW BTOWWW támadják a pápát és azzal vá­dolják, hogy kiszolgáltatja ma­gát a „kommunizmus játéká­nak”. Ilyen értelemben ír pél­dául a Rómában megjelenő II Tempo. Adenauer kancellár Bonnból sietett hangot adni aggodalmának, már csak azért is, hogy e találkozó az olasz választási kampány idején tör­tént meg. A spanyol fasisztákat való­sággal felbőszítette a hír. A találkozón lefolyt megbe­szélésről természetesen nincse­nek részletes értesüléseink, hi­szen azt a legteljesebb diszkré­ció .övezi. Mindamellett kiszi­várogtak olyan hírek, hogy a pápa és Adzsubej beszélgeté­sén szó volt a békés együttélés­ről, a szocialista országokban az állam és az egyház kapcso­latainak megjavításáról. XXIII. János pápa, hírek sze­rint Hruscsovhoz szóló üzenetet adott át Adzsubejnek. A nyugati grundon Macmillan: Mondd meg, Konrád a Karcsinak, hogy a Johnny haragszik rá, mert ilyen nagy fiúnak képzeli magát! kell tehát a speciális (nyelvi, matematikai, fizikai, kémiai, ének-, zenei slb.) osztályokat. Fontos feladat a szakkörök rendszerének továbbfejlesztése. A szabadon választható érett­ségi tárgyakat is az oktatás gazdagításának szolgálatába kell állítani. A minisztérium állást foglal amellett, hogy a gimnáziumi oktatásban helyet kell biztosí­tani egy második idegen nyelv­nek is. Az új gimnáziumi tanterv az 1965—66-os tanévről fokozato­san lép érvénybe. Heti külpolitikai összefoglalónk A francia bányászsztrájk A monopoltöke szolgálatá­ban álló nyugati ideológusok mindinkább igyekeznek meg­nyugtatni a nemzetközi köz­véleményt, a kapitalista állam „megváltozott jellegét illető­en”, mindenféle illúziót pró­bálnak kelteni a tőke és a munka kapcsolatáról, vala­mint nemzetközi vonalon az integráció jellegére vonatko­zóan. A tőkés Nyugatról ér­kező hírek azonban m^guk cáfolnak rá az ilyenfajta ál­lításokra. Az államkapitaliz­mus körülményei között az állam jellege csak még reak- ciósabb lett bel- és külpoliti­kai síkon egyaránt. A francia szénbányász-sztrájk minden­nél élesebben bizonyítja, hogy a munka és a tőke ellentéte milyen kibékíthetetlen a je­lenlegi Franciaországban. Megmutatkozik ez egyfelől abban, hogy a francia szén­bányászok sztrájkja immár százszázalékos lett. A legkü­lönbözőbb szakmák dolgozói csatlakoztak a sztrájkhoz, amelynek irányításában és támogatásában mind erősebb a különböző szakszervezetek egysége, másfelől abban, hogy letörésére a legelkeseredel- tebb eszközöket sorakoztatja fel a kormányzat. Az állammonopolista kapi­talizmus gazdasági, politikai és katonai integrációs igye­kezete semmiképpen sem tud­ja leplezni a tőkés államok Hruscsov Eieszéeie az írék és művészeit találkozóján Moszkva (TASZSZ) Nyikita Hruscsov pénteken nagy beszédet mondott azon a találkozón, amelyen a Szovjet­unió Kommunista Pártjának és a kormánynak a vezetői, va­lamint írók és művészek vesz­nek részt. ' Beszédében az SZKP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára ismertette azokat a fel­adatokat, amelyek az ideoló­giai munka, a szocialista rea­lista irodalom és művészet előtt állnak a kommunista tár­sadalom kibontakozott építésé­nek időszakában. A találkozó, amely az őszinte eszmecsere légkörében zajlott le, kifejezésre juttatta az al­kotó értelmiség teljes egysé­gét, Lenin pártjával való össze- forrottságát, valamint az iro­dalom és művészet művelőinek azt a készségét, hogy alkotó­munkájukkal tevékenyen részt vegyenek a kommunista építés nagyszerű programjának meg­valósításában. A találkozón felszólalt Van­da Vasziljevszkaja, Mirzo Tur- szun Zade, Vaszilij Akszjonov, Andrej Voznyeszenszkij, Vsze- volod Kocsetov és mások. fővárosban megjelenő General Anzeiger Kennedy látszatalter- nativáját egyszerűen rossz tré­fának minősitelle. A döntő kérdés a jelenleg Bonnban é:i más fővárosokban folyó ta­nácskozásokon csakis az lehet — írja a lap —, vajon a szövet­ségeseknek milyen a beleszólá­suk a költséges „szerkezet üze­meltetésben”. A Düsseldorfban megjelenő Der Mittag egyene­sen rámutat, hogy a Polnris- terv amilyen jól indult, jövője annyira kétséges immár. Von Hassel nyugtanémet hadügymi­niszter sajtóértekezletén ugyan­csak részletesen szólt a. terve­zett multilaterális atomihaderő kérdéséről, bonni politikai meg­figyelők a miniszter kijlenté- seit úgy értékelték, valószínű, hogy Bonn a további tárgyalá­sokon akar lehetőleg minél na­gyobb befolyást megkaparinta­ni a multilaterális atomhaderó parancsnoki szervében, és nyil­ván ettől teszi függővé anyagi hozzájárulásának mértéké'. Mint több nyugati megfigyel i rámutat arra, amikor az Egyesült Államok görcsösen ra - gaszkodik monopolhelyzetéhez a döntést illetően, Nyugat-Né- metország megkísérli elérni u lehető legtöbbel, lehetőleg a legkisebb áron, ha az nem megy, akkor is közel akar ke­rülni az atomfegyverhez, hogy azt, legalábbis részben, minél hamarabb egy adott időben, ke­zébe kaparinthassa. A békét veszélyezteti A Szovjetunió kormánya többször felhívta már a figyel­mei a kettős könyvvitel veszé­lyére. A nyugat-berlini kérdés megoldása — mutatott rá — tárgyalások útján igen fontos és rendkívül időszerű. Néme­lyek lelkiismeretével talán ösz- szeegyezlethető a tárgyalás a nyugat-berlini kérdésről és ez­zel egyidöben tárgyalás atom­fegyverek kiszolgáltatására az Egyesült Államok részéről nyu­gatnémet generálisok számára. Európa békéjének érdekeivel azonban ez semmiképpen sem egyeztethető össze. Auíóhuss szerencsétlenség Gessiely határában Súlyos országúti szerencsétlenség történt március 7-én, reggel 6 óra­kor Gesztcly határában a szerencsi 34. számú útvonalra betorkolló út­szakaszon. A Miskolci 3. számú AKÖV két autóbusza haladt egy­AlEXAMPR MASZISOV: 18. — Minden egyezik — mond­ta elgondolkozva Ribin. — Abszolút egyezik, — szó­lalt meg Aszker is. — Még a rejtekhely falat is egyformán írták le: acélból van. . — Homannt és Lisst Moszk­vába hozták. — Ljkov ceruzája végével koppantott egyet az ásztalon. — Hogy úgy mond­jam, várják magát, őrnagy. — Én előbb emezekkel sze­rettem volna beszélni. A fog­lyokkal, — válaszolta Aszker. — Nem vagyok ellene. — Li- kov: kezébe vette az asztalon előtte fekvő papírokat. — Cse­lekedjen belátása szerint, ahogy szükségesnek tartja Csak igyekeznünk kell. Az ide sürget. Most az a legfonto­sabb feladatunk, hogy felkutas­suk és megszerezzük, ezeket ai irattárakét. — Értem — bólintott Aszker. . —- Ezek a dokumentumok, amelyekről szó van. kétséget kizáróan tartalmazzák annak az ügynök-hálózatnak adatait amelyet a németek hátrahagy­tak maguk után a felszabadí­tott vidékeken. Hiteles bizonyí­tékai mindannak, amit' a fa­siszták véghezvittek a Szovjet­unió földjén. Kolosszális érlékí Iratok! Feltétlenül ügyészeink kezében kell lenniök, amikoi más felé. Az egyik autóbuszt Nagy Géza, a uiásikat Debreceni Bálazs vezette. A sűrű ködben nem lát­tak. mindketten szabálytalanul, a felező vonalat átlépve, gyorsa;» vezettek kocsijukat. A szerencsét­lenség pontosan 5 óra 58 perckor 0következett be, amikor Nagy Géz i s hódos autóbusza beleszaladt a vele eszemben haladó cs ugyancsak sza- 0 balytabuiul közlekedő GA 60-68 for- «salmi rendszámú autóbuszba. • Az összeütközés következtében • Csöge György, Juhász Ilona és » Kerékgyártó I’erencnc gesztelyi la­kkosok a helyszínen meghaltak. To- ®vábt>i 7 súlyos sérültet és » köny- ?nyebb sérültet, a súlyos és élei- Q veszélyes állapotban lévő Dobrc- Jceni Balázs gépkocsi vezető vei «együtt a kórházba szállítottak. s Á két autóbuszban összesen 50 0 ezer forint a kár. Az ügyben a »rendőrség eljárást indított és » mindkét gépkocsi vezetőjétől be­• vonta a gépjármű vezetői igazöl- 9 vényt. • Az utóbbi hónapok során majd «mindennap arról beszélgettek kj- «indulás elölt a gépkocsivezetőkkel, ahogy vigyázzanak, óvatosan vcy.es- a senek, a síkos utakon, a rossz 15- s tási viszonyok mellett hamarabb »bekövetkezhet a baleset. A csütör­• tők reggel történt országúti sze­• í-encsétlenségről mély megdöbbu- 9 nőssel beszélnek az emberek: el­őkerülhető lett , volna, ha a gép- Jkoesivezetök betartják a szabályu­nkat es a sűrű ködben óvatosabban, «a szabályok betartásával halad­ónak. Mint ahogyan elkerülhető u lett volna a/ az összeütközés is Gamely ugyanezen a napon és hz- Qsonlóan a reggeli ködben, a íapo'- oi-al útelágazásnál történt, lir. J ® Zoltán, a Miskolci Közlekedést 9 Vállalat autóbuszvezetője a figyel­je illetlenség következtében bclcsza- ? ladt egy előtte szabályosan parki- Jrozó személykocsiba, amelyben —1 «szerencsére itt személyi sérülés ß n-ni történt — 10 ezer forint kárt «okozott. o A rendőrségi krónikában sze­0 rcplő feljegyzések azt tanúsítják* 9 hogy az összeütltözéses balesetek 9 m'ostanában általában a reggoU lórákban történnek, amikor a kö- ” éös, síkos úton a járművek nem «elég körültekintő módon közleked­1 nek. « Oz.d belterületén, a kohászat. -1. 2 szánni bejáratánál március 6-án, ■ szintén a reggeli órákban ütközött K össze egy autóbusz és egy teher- I gépkocsi. Nyíri István, a t“h rgép- I kocsi vezetője figyi-lmcllcnül ha- » ladt az úttesten, s mielőtt az autó­• buszba ütközött, elütötte Ribár 1 .Józs-f 58 éves ózdi lakost, aki vein j azonos irányban kerékpárral sza- j bályosan ha’adt. Ezután hirtelen J fékezett és a 3. sz. AKÖV egyik J autóbuszának elejébe ütközött- t Ribár József 20 napon túl gyógyuló j sérüléseket szenvedett, s a társa- t daliul tulajdonban is jelentős kár E keletkezeti­5 Nyíri István ellen bűnvádi ríja­• rásl indítottak. begombolta gimnasztyorkájá- nak nyakát, megfésülte haját, s leült. Néhány pillanat múlva már a folyosóról hallatszottak a lép­tek. Kinyílt az ajtó, s az őr be­vezette a foglyot. Aszker vé­gigmérte az ajtónál álló em­bert, s közben intett a kísérő­nek, hogy távozhat. A német — éltesebb korú, köpcös, zömök, kissé görbelábú ember — ne­hezen lépdelt előre a szoba közepén álló székhez. Közben megbotlott valamiben, s majd­nem elesett. Zavarba jött, el­pirult. Amikor a szék mellé ért, nem mert leülni, hanem kérdően nézett Aszkerre. — Üljön le — mondta neki az őrnagy. A német végre leült, s tér­dére tette két nagy, csontos kezét.. Az ujjain egészen tövig voltaik vágva a körmök. Mcg- nedvesitette szája szélét, s egy mély sóhajtás szakadt fel be­lőle. Sandán, vizsgálódva néz­te a vele szemben, az aszta! másik oldalán álló, magas ter­metű szovjet tisztet. Észrevet­te, hogy a tiszt hátrafésült, szőkésvörös haja megritkult már egy kissé és homloka fel­tűnően magas. Szürkés színű szeme nyugalmai, magabiztos­ságot sugároz. Csontos orrának nyergén egy finom Ids korhű­iét ült, arccsontja széles, álla határozottan ívelt. Gimnasz- tyorkája feszesen simult atlé­takülsejű testére. Széles derék­szíj övezte körül keskeny de­rekát. A tiszt egész külseje erőről, energiáról, egészségről tanúskodott. Miközben így vizsgálgatta a német — saját maga számára is meglepő mó­don — úgy érezte, hogy már nem fél ettől az orosztól. Ar­cának merevsége mintha fel­engedett volna. (Folytaljuk.) kérdésekre. Vallomásaik nagy­jából azonosak. Össze nem be­szélhettek. gondosan izolálták őket egymástól. Tehát igazat mondanak. Aszkernek természetesen módjában állt volna, hogy ki­hallgassa a századparancsno­kot, akinek Homann beosz­tottja volt. Ö bizonyára többet tudott volna mondani. De Asz­ker nem sietett ezzel. Először a sorkatonákkal kellett beszél­nie. Az ő vallomásaikból akar­ta tudni, miféle ember ez a pa­rancsnok, hogyan kell vele szemben viselkednie. Schulz hadnagyról, a század­parancsnokról annyit tudott meg Aszker: igényes és szigo­rú, a parancs teljesítését min­den körülmények között meg­követeli, de igazságos. Semmi­ségekért nem büntetett, saj­nálta a katonákat. És még' egy: Georg Homann, Schulz javas­latára kapott rendkívüli sza­badságot. Aszker érezte, hogy álmos­ság környékezi. Majd leragadt a szeme. Felállt az asztal mel­lől, fel-alá járt a szobában, s hogy elűzze az álmosságot, rá­gyújtott. Ablakából a láger te­rületének egy részét látta, a nagy lakóbarakkokal. Az egyik barakk mellett egy fogolycso­port jókora nyíri áron köket fű­részelt keresztvágó fűrésszel. Egy másik csoport egy földbe­ásott oszlopnál lett-vett, a friss földet döngölte az oszlop körül. Az egyik hadifogoly pedig — „vasmacskával” a lábán — már mászott felfelé az oszlopon, ezüstös színű hangszórót tartva a kezében. A távolabbi épület ajtaján egy német lépett ki, mögötte pedig a kísérő őr. Kihallgatás­ra hozták a következő hadi­foglyot. , . Aszker az asztalhoz lépett, tak. A csapat életében két rend­kívüli eseménynek voltak ta­núi: Vogel írnok öngyilkossá­gának és Georg Homann Gef­reiter szökésének. Miféle ember ez a Homann? Semmi különös nincs benne, olyan, mint a töb­bi katona. Különben okosabb Sokaknál, mert önként ment át az oroszok oldalára, és számít­hat arra, hogy jobb dolga lesz, mint ami órájuk vár, akik fog­lyul estek. Csak három hete, hogy Homann, mint kiváló ma­gatartást tanúsító katona, soron kívüli szabadságon volt odaha­za szülővárosában, most pedig az ezredparancsnok parancsa szerint, amelyet az egész zász­lóalj előtt felolvastak, áruló­vá nyilvánították, megfosztot­ták katonai rangjától, minden jogától és kitüntetésétől, letar­tóztatás és főbelövés vár rá. Lényegében ez az egész, amit Homannról tudnak, mert nem régóta teljesítenek szolgálatot ebben a zászlóaljban. Mindösz- sze három hónapja sorozták ide őket, amikor átszervezték az ezredet. Aszker figyelmesen hallgat­ta a foglyokat. . Feltett más kérdéseket is, amelyek nem voltak kapcsolatban Homan- nal, hogy elterelje a figyelmet a kihallgatás céljáról. ' Azt tapasztalta, hogy a fog­lyok készséggel válaszolnak a Hitlert és bandáját a vádlottak padjára ültetik. Aszker felállt. — Megengedi, tábornok elv­társ, hogy munkához kezdjek? — Igen. — Likov szintén fel­állt. — És vegye számításba: ezek a dokumentumok nemcsak bennünket érdekelnek. Foglal­koztatja ... még jónéhány or­szág hírszerzőit. Éppen ezért igyekezzék. Ahogy csak lehet, igyekezzék. Adjunk valakit se­gítségül ? — Nem, tábornok elvtárs, egyelőre nem szükséges. HATODIK FEJEZET Néhány nap telt el azóta, hogy Aszker ebben a Moszkva melletti, erdőktől körülvett fo­golytáborba érkezett. Itt őriz­ték — elzárva őket a többiek­től és egymástól — azokat a hadifoglyokat, akiket Aszker hozott a frontról. Néhány nap. De milyen? Aszker szünet nél­kül folytatta a kihallgatásokat. A bizonyos harmadik zászlóalj már vagy tíz egykori közkato­nája és Unteroffizierje volt á szobájában, de még egy tapod­tat sem jutott előbbre. Mind­azok, akikkel eddig beszélt, meglepő módon alig különböz­tek valamiben egymástól. Mindannyian a „Teufel” diví­zió motoros-lövész ezredének - harmadik zászlóaljához tartoz­Olasz: lapok a pápa és Adhzsubej találkozójáról Az egész politikai és diplo máciai világban nagy visszhangot keltett az a hír, hogy XXIII. János pápa csütörtökön fogadta Adzsubejt, az Izvesztyija főszerkesztőjét. A köztük lefolyt beszélgetés 18 percig tartott. Adzsubejt elkí­sérte felesége, Rada Hruscsova is. A pápa az Izvesztyija főszer­kesztőjét és feleségét könyvtár­szobájában fogadta. A találkozó hírét már teg­napelőtt este Rómában feltűnő helyen, szalagcímek alatt kö­zölték az esti lapok. Az Unita rámutat, az első ízben törté­lik meg, hogy az októberi for­radalom óta, a szovjet hatalom így tekintélyes képviselőjét ögadja a pápa. Az olasz sajtó egy része ar- •ól ír, hogy „felenged a fagy” i Vatikán és Moszkva között, ízzel szemben a fasiszta lapok Kasszem él? Most már igazán nem tud­ja szegény sajószentpéteri mozilátogató, hová tenni a fejét. Az utóbbi hetekben egyre többet olvas az iraki eseményekről, Kasszem el­nök meggyilkolásáról, az iraki fasiszták terrorcseleke­deteiről. Már jelentette a Reuter, a TASZSZ, az UPI, az MTI; hogy ■ a hadügymi­nisztérium pincéjében Kass- szemet agyonlőtték. Sajó- szentpéteren kőtelkednek a hírügynökségi tudósítások állításaiban, abban is, amit e lap cikkei állítottak. A hír­adó ugyanis arról értesíti, vagyis azt mutatja a nézők­nek, hogy melyik az az autó, amelyben Kasszem elnök el­len merényletet követtek el. Ezután a néhai Kasszem mosolygós képe jelenik meg a vásznon. Mit gondoljunk ezek után? Tippeljünk? Nem, én hivatá­somnál fogva ennyi hírügy­nökségi . tudósítással szem­ben néni merek óvást emel­ni. Talán ott lehet a hiba, hogy akik a híradó-filmeket forgalmazzák, Csipkerózsika álmukat alusszák. s melles­leg nagyon leszokhattak az újságolvasásról és a rádió- hallgatásról. (g) A Művelődésügyi Miniszté­rium vezetői tanulmányozták az új gimnáziumi tanlervek or­szágos vitáján a tagozatok kér­désében kialakult . állásponto­kat és javaslatokat. Ennek megfelelően a minisz­térium álláspontja az, hogy olyan óratervek és tantervek kidolgozása szükséges, amelyek — egységes művelődési törzs­anyagra építve — biztosítják a differenciálás lehetséges és szükséges formáit. Szaporítani ------o-----­A Művelődésügyi Minisztérium állásfoglalása a gimnáziumi tagozatok kérdésében konkurrencia-harcának létét ellenkezőleg, sokszor épper az integrációt célzó tárgyalá­sokon mutatkozik meg az el­lentét a legvilágosabban Elég itt utalni magára arra i törekvésre De Gaulle Francia­országa részéről, hogy Mac­millan Angliáját végleg távol, tartsa a Közös Piactól. Polaris vagy nem Polaris ? Bár Kennedy amerikai el­nök szokásos heti sajtónyilat­kozatában olyan kijelentése­ket; tett, miszerint nyugati szö­vetségeseitől függ, hogy a; atomfegyvereket illetően a je­lenlegi status quo marad-c meg, vágj- pedig felállítják <= sokoldalú atomütőerőt. senk: számára nem lehet kétséges hogy ebben a kérdésben i; igen nagyok az ellentétek. A nyugati szövetségesek és külö­nösen Nyugal-Németország kö­vetelik, hogy. az Egyesüli -Álla­mok ujja mellé maguk is le­rakhassák ujjaikat az atom­fegyver ravaszára. Az Egye- sült Államok két lehetőségei lát. Az egyik a jelenlegi hely­zet fenntartása, mégpedig s jog' arra, hogy az Egyesült Ál­lamok elnökétől függjön é nyugati világ bármelyik raké­tájának felhasználhatósága. A másik lehetőség, egy olyar NATO-atomütőerő létesítése Polaris-rakéták elhelyezésévé tengeralattjárókon vagy más hajókon, amelyek felhasználó, sának stratégiája kidolgozásá­ban a sokoldalú szerződésben résztvevő államok együttesen vennének részt. A felhaszná­lást illetően a vétó-jogot azon­ban az Egyesült Államok így is fenntartaná magának. A sokoldalú atomütőerő felállí­tásában való részvétel költsé­ges dolog. Kennedy sajtónyilatkozatá­ban kijelentette, ha a nyugati szövetségeseinek a részvéte] nem éri meg a belépődíjat, az Egyesült Államok hozzájárul a jelenlegi helyzet fenntartásá­hoz. Kennedy különmegbízoll- ja, Merchant még Bonnban tárgyalt, amikor a nyugatnémet

Next

/
Oldalképek
Tartalom