Észak-Magyarország, 1963. március (19. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-07 / 55. szám
Csütörtök, 1963. március 7. ESZAKMAGYAT? ORSZÁG s r ai m aZ' re ri eíi z* sz re ni a d a* isi ili át 3b te. ot> ri* ta, 2Í ég oiét ftj dm Kőssönőm ., Tízszer, százszor, kétszázszor mondja el egy nap? Bizonyára senki sem számolta még meg. — Köszönöm... — sokan iel sem figyelnek rá, természetesnek veszik, hogy kedves, türelmes. Télen vörösre fagy a keze, nyáron verej tékcscppek gyöngyöznek kalauzsapkája alatt. De mindez nem számít. Örömet talál munkájában. Szereti az embereket, az utasokat, pedig' bizony sok türelmetlen, akadékoskodó is van közöttük. Még sem vitatkozik egyikkel sem. Ha esetleg udvariatlanok vele szemben? — Nem szólok vissza. Legalábbis nem úgy beszélek velük, ahogyan ők velem... — mosolyog, inint egy tréfán: no, ugye jól elbánok a haragos emberekkel, hadd szégyelljék el magukat! Pedig ez nem is tréfa. Ez már nevelés. Mert az a kalauz, aki napról napra száz és száz emberhez kedves, türelmes, az viselkedésével már példát is mutat, nevel. — Kérem, adja át helyét a gyermekes mamának. Köszönöm ... Bácsika, ne tessék állni, itt van egy ülőhely ... Majd én lesegítem azt a kosarat... Gyerekek, huzat van a peronon ... Jöjjön fel a lépcsőről, mert lesodorhatja egy másik jármű ... Nem hiszem, hogy valamiféle hivatalos előírás miatt teszi ezeket a megjegyzéseket. Inkább a figyelmesség, az embertársai iránti felelősségérzet ösztönzi, hogy ne hunyjon szemet az utasok figyelmetlensége vagy rendellenes viselkedése fölött. Sötétkék zubbonyán jelvény: „Ifjúság a szocializmusért.” Egy utas megkérdezi: — No és maga mit tett ezért? Mivel érdemelte ki a jelvényt? Válaszában szikrája sincs a dicsekvésnek: — Igyekeztem jól dolgozni. Társadalmi munkában is. Amikor nagy hó esett, kalauztársaimmal együtt én is lapátoltam a havat. Már az idén 20 óra társadalmi munkám van. Részt veszek a vállalat szakmai és politikai oktatásában is. Mint mások ... Igen, mint mások. Mert sok-sok ilyen kalauznő dolgozik a miskolci villamosokon, mint a kisfokaji Sipos Mária, aki például ma is hajnali fél háromkor kel, hogy 4 óra után már adhassa a villamoson a jegyeket, s mindegyikhez egy kedves mosolyt. S ha máskor nem is, hát legalább a nők napján viszonozzuk ezt nekik mi is annyival: „Köszönöm...’^ R. ***#****#***tt-»***#**##*********«*«**«*X"*‘:' ta FIATALOK A ü:ló os irisa-ni ;oifit, '.te ’ealán iklaélt íjon 3S10a •ra A zúgó gépektől, sistergő vasaktól hangos műhelyeket járva, esztergályosokkal, lakatosokkal, marósokkal, he- y geszt cikkel, kovácsokkal, gép- 10 íestőkkel találkozunk. Az 3S egyik helyen EAN 1000-es r' esztergapad alkatrészei ké- s' szülnek — a múlt évben 62 ® ilyen esztergapadot gyárlot- l1' tak —, másütt SI-I 400-as > harántgyalugép részei formá- f- lódnak. Ez évi tervük 15 gyalugép. Most az ME 100-as egyetemes marógép gyártását . is elkezdték. Ezek a főtermé- •» kék, de még legalább 50 féle .e ^különböző szerszámot készi- „ ' fenek. Hová? n Mindenüvé! A diósgyőri üzemeknek, ' Miskolc körülbelül 20 kisebbe ÍJ nagyobb vállalatának, arrább pedig Esztergomnak, Pécsnek, Debrecennek, Mosonmagyar,n úvárnak és saz ország legtávolabbi ... városainak vállal. Szerencsére elegen vállalják. Egy másik probléma: a diákotthon hiánya. Az intézet tanulóinak mintegy kétharmada vidéki. A vidéki tanulók fele albérletben lakik, a másik fele pedig bejáró. Az albérletek légköréről, sokszor erkölcsileg is káros hatásáról, valamint a súlyos anyagi terhekkel járó viszonyáról fölösleges lenne szólni, mert nagyjából mindenki előtt ismertek. Néhány szót inkább a bejárókról. Ezeknek a diákoknak nagyobb része 50 kilométeren belülről, másik része 50 kilométernél nagyobb távolságról utazik. Némelyikük hajnali három órakor kel, hogy időre érjen Miskolcra és este 6 óra felé van otthon. Mikor tanul? És mennyit? Nem csoda, ha a bejáró tanulók túlnyomó része kettes, hármas rendű. Halálesetet is okozott már a hosszú, fárasztó utazás. A diák hazafelé elaludt a kocsiban és csak akkor ébredt fel, amikor már túlhaladtak az állomáson. Leugrott és a kerekek alá esett. De nemcsak az ilyen súlyos esetele figyelmeztetnek a kollégium szükségességére, hanem maga az iskola nagy létszáma is ezt kívánja. A szocialista embernevelésben a műveltebb, kulturáltabb munkásképzésben adna felbecsülhetetlen segítséget. Elképzelhető az is^ hogy nemcsak a 100-as, hanem a többi ipari tanulóintézet fiataljai is egy központi diákotthonban kapnának helyet. A diákotthon építésénél bizonyára sokat tudnának segíteni maguk a fiatalok is, hiszen mindenféle szakmából találunk közöttük.. Természetesen ehhez azoknak a vállalatoknak a megértése is szükséges lenne, amelyeknél ezek a fiatalok dolgoznak. Priska Tibor Bátor életmentőket tüntettek ki A múlt hónap 23-án délelőtt, kormány hiba miatt, kisebb magasságból a Kohászati Alap- anyageilátó Vállalat telepén, a sével az ember csodákra képes. * A minap kedyes ünnepség zajlott le a Kohászati Alaphelyőrség parancsnoka. továbbá a vállalat vezetői. Itt volt a helikopter egyik utasa, Pelczéder Lajos őrnagy elvtárs is. Három kitüntetést tartalmazó kazetta feküdt az asztalon. Stock János elvtárs, a vállalat képviselőinek köszöntő szavai után felolvasta a Magyar Népköztársaság honvédelmi miniszterének parancsát. A parancs szerint Kövesdi Pál. Küblik Pál és Lapis Lajos bátor, önfeláldozó cselekedetével kiérdemelte a miniszter elvtárs legmagasabb kitüntetését: „A haza szolgálatáért” emlékérem, aranyfokozatát. A három dolgozó korábban egyébként 800— 800 forint jutalmat és egy elismerő oklevelet kapott. A honvédelmi miniszter elvtárs jókívánságait Koltai Vilmos ezredes elvtárs tolmácsolta a kitüntetetteknek és a részvéKoltai Vilmos ezredes elvtárs, a Honvédelmi Minisztérium Képviselője átadja a kitüntetést Kövesdi Pálnak. anyagellátó Vállalat ebédlőjében. Az előadó asztalnál magasrangú tisztek foglaltak hevőknek. Arra kért mindenkit, hogy' a jövőben is segítse a lakosság a néphadsereg harcosainak munkáját. * Befejezésül ezt mondta: — ígérjük, hogy éberen őrködünk a békén. Az önök bátorsága is ösztönöz bennünket a haza védelmére. Még egyszer :oieírdŐ ny soak nil D« jaetA bb veieos, irviagi lés üzägtel efc, ériáen:elje' atnézeást élt- jar)' ■sz- : 3 iaK jáK így ceK séb 3 :lőiCS' sgy d C ítélt a í A műhelyekben szorgalmas munkások dolgoznak. Figyelmes tekintetek, ügyes kezek vigyázzák a munkadarabok — nagyobbrészt rendkívül munkaigényes darabok — formálódását. Mint egy üzemben. Valami azonban rögtön feltűnik a belépőnek: a munka- padok, gépek mellett mind- mind fiatalok dolgoznak. Csak itt-ott látni közöttük egy-egy idősebb munkást. Mégis: gépeiket, szerszámaikat keresik, szívesen veszik. Évente körülbelül hatmillió forint értéket termelnek és ezzel nagyjából a felét megtérítik annak az összegnek, amit a költségvetés biztosít az iskolának. Igen, az iskolának. Mert nem üzemben vagyunk, hanem a diósgyőri 100-as Iparitanuló Intézetben, ahol csaknem 1700 tanulót oktat a szakma szépségére, fortélyára, különböző tudnivalókra száznál több szakoktató és tanár Ebben az üzemnek is beillő intézetben igen eredményes, szép munkát végeznek, pedig mind a vezetőknek, mind a diákoknak sok gonddal kell megküzdeniük. Az egyik ilyen gond a szakoktató kérdése. Természetes, hogy a fiataloknak tanulniok Ítéli. Tapasztalt, szakképzett munkásoktól, akik „otthon vannak” a maguk területén. Honnan jöttek ide ezek az emberek? A környező gyárakból, üzemekből, ahol legtöbbje fontos beosztásban dolgozott. Es szépen is keresett. Az iskolában ez a kereset jelentős összegekkel csökkent és egyelőre nincs is mód lényeges Változtatásra. Ezenkívül megszűntek azok az előnyök is, amelyek a jelenlegi szakoktatót. mint üzemi dolgozót I előbb megillették. Így minden szakoktató — és műszaki. is — bizonyos fokú áldozatot GÉPGYÁRI HÉTKÖZNAPOK KADAR ELVTÄRS a VIIL pártkongresszus vitazáró beszédében azt mondta: Sok sürgető hang hallatszott a kongresszuson a gazdasági irányítás megjavításának szükséges- ségéi'ől. Majd azokról a határozatokról, elképzelésekről is szólt, amelyek mind-mind hozzájárulnak egy adott terület vezetésének kulturáltabbá tételéhez, a helyes módszerek, a jó vezetési stílusok kialakításához. Ez a kérdés azóta sem került le napirendről. Sokat vitázunk azon, miként lehetne javítani valamely terület műszaki vagy gazdasági vezetésén. S e vitákban legtöbbször kikristályosodnak azok a módszerek, alapelvek, amelyek ha- tározottabbá, következetesebbé, tökéletesebbé teszik a vezetést. Félreértés ne essék, senki sem vár falrengető dolgokat valamely gyár vezetőitől, senki sem gondol arra, hogy most egyik napról a másikra forradalmi változáson menjenek keresztül a vezetési módszerek. Csupán arról van szó, hogy a vezetésben, a vezetők kiválasztásában továbbra is érvényesüljenek az olyan meggondolások, mint a bizalom, a rátermettség. Az utóbbi napokban sokat vitáztunk ezekről a kérdésekről a gépgyári vezetőkkel, majd részt vettem egy kollégiumi ülésen, ahol ugyancsak bepillantást nyerhettem a gyár gondjaiba, eredményeibe, s abba a vezetési módszerbe, amely most forr, most csiszolódili. A szünetben kissé félrehúzódtam Malák István elvtárssal, a gyár párttitkárával, s azokról a kérdésekről beszélgettünk, amelyeknek megoldása feltétlenül hozzájárulna az alkotó jellegű munka kikristályosodásához, annak a helyes vezetési stílusnak kialakításához. amely nélkül nehéz egy ilyen nagy gyár, tízezer ember irányítása, vezetése. Ez pedig a bizalom. És most ismét a kongresszuson elhangzott szavakat kell idéznem: „A nép iránti bizalom, a munkásosztály iránti bizalom, a parasztság iránti bizalom mindig azt .jelenti, hogy az emberek iránt kell bizalommal lenni. Inkább járjunk úgy, hogy' bizalommal vagyunk az emberek iránt, bizalommal fordulunk hozzájuk és száz esetből kétszer kiderül majd. hogy az illető méltatlan volt a bizalomra, mintsem mind a száz emberrel bizalmatlanok legyünk, mert ez további bizalmatlanságot szül.” A három gyár összevonása óla alig két hónap telt el. Nyilván ez az idő kevés ahhoz, hogy a? emberek megismerjék, helyesen értékeljék egymás erényeit, fogyatékosságait. Igaz, ezt a megismerési, „átfutási időt” lehet csökkenteni, de lehet növelni is. Ahhoz, hogy kisebb legyen a megismeréshez szükséges idő, minden szinten a legteljesebb bizalomra, őszinteségre van szükség. Ez fejlesztheti mind a kéz. deniényező készséget, mind az önállóságot. Persze ez a bizalom nem tévesztendő össze a megalkuvással, a liberális gondolkodással, az egymás hibáinak elnézésével, palástolásával. Sőt, a bizalom édestestvére a szókimondásnak, a jóindulatú figyelmeztetésnek, biztosítéka annak, hogy a kis hibákból ne legyenek végzetes tévedések. NEHÉZ egy bonyolult technológiai folyamatot tökéletesen kidolgozni. A nagypontosságú gépeket, érzékeny műszereket sem könnyű kezelni. De a legnehezebb dolga annak van, aki emberekkel, ezekkel a legérzékenyebb „műszerekkel” dolgozik. Márpedig a vezető munkája ilyen természetű. tehát nem könnyű. Viszont könnyíthető. Könnyithető azzal, hogy a gyár és az üzemek vezetői bíznak egymásban, hogy elismerik partnereik igazát, hogy törődnek másokkal. Amikor kimondjuk, napjában hangsúlyozzuk, hogy a legrátermettebb emberek kerüljenek a vezető beosztásokba, nemcsak arra gondolunk, hogy az a gyáregységvezető tökéletesen ismerje a kábelgépek valamennyi forgácsolási és szerelési folyamatát, hogy az igazgató kapásból elmondja, mely üzemben, milyen gyártási vagy kooperációs gondok várnak megoldásra, hanem arra is, hogy értsen szót az emberekkel. Visszatérve a gépgyári helyzetre, egy ember képtelen tökéletesen irányítani valámeny- nyi szakterületet. Nincs is ilyen követelmény senkivel szemben, mert ez aligha szülne jót. Viszont a kollektíva bölcsessége már sokkal köny- nyebben megbirkózhat a gondokkal. De a kollektíva bölcsességét igényelni kell minden szinten. Az igazgatói tanács, vagy a kollégium megnyugtató formája, jó, kerete lehet az effajta problémák megoldásának. Hiszen ezeken a fórumokon szót kapnak azok, akik közvetlen parancsnokai egy-egy munkaterületnek, akik közelről ismerik az üzemek, osztályok dolgozóinak örömeit, gondjait. S ezeken a tanácskozásokon a gyár egészét érintő kérdések kerülnek napirendre. Az igazgatói tanács elé kerül például a gép- felajánlások és az új gépek vásárlásának ügye. a normakar- bantartás és a veszteségidők csökkentése, a Kiváló dolgozó cím feltételének meghatározása, valamint a beruházási és a felújítási terv. Egy másik értekezleten megvitatják az igazgatói alap képzését cs felosztásál, az 1963. évi terveket, a nyereségrészesedést, a megmunkálási és anyagselejt csökkentését, valamint a tanműhelyekkel kapcsolatos problémákat. A kollégiumi üléseken hasonlóan fontos kérdésék képezik a napirendi pontokat. Igaz, ez utóbbi testület munkájának előkészítése még sok kívánnivalót hagy maga után. A viták hangja, az „értekezés” módja néha kissé türelmetlen. Kinyilatkoztatás íze is van a beszélgetésnek. márpedig a meggyőzés jobb módszer. Nem holmi kispolgári érzékenykedésre akarok utalni, amikor azt mondom: az udvariasságot mindenki megkívánja' még négyszemközti beszélgetések során is — nem pedig egy hivatalos plénum előtt. Igaz, hogy a vitába, a szóváltásokba néha az indulat is belevegyül. Szenvedélyesek a felszólalások, de ilyenkor igazítsunk a hanghordozáson, mert csakis ez teremti meg a feszélyezetlein vita további feltételeit. A fellengősség, a kioktatás, a nagyliangúság' a legritkább esetekben szokott segíteni valamely probléma megoldásában, a közös ügy előbbreviteléöen. A közbevágás, más gondolatainak megszakítása pedig egyszerűen udvariatlanság. A Diósgyőri Gépgyárban a vezetés színvonalát illetőén sok új, életrevaló, helyes és feltétlenül megvalósítandó kezdeményezés van. Ezek többsége szinte tükörképe azoknak a megfogalmazásoknak, amelyek a VIII. kongresszuson elhangzottak, s amelyek elsődleges követelményei a jó vezetésnek. A párt- bizottság is sokat fáradozik'a vezetés színvonalának növelésén, segít abban, hogy kialakuljon az a helyes módszer, az a, jó vezetési stílus, amely alfája és ómegája egy ilyen nagv gyár eredményességének. Hamarosan elkészítik a mérnökök és technikusok továbbképzésének terveit, a szakmérnökképzés és az ^degen nyelvismeretek elsajátításának lehetőségeit. Szó van bel- és külföldi tanulmányutakról, valamint a tudományos egyesületekkel kiépítendő kapcsolatok szélesítéséről. EZEK napjainkban csakúgy vita tárgyát képezik, mint a profilkialakítás, vagy az átcsoportosítás. Ez helyes is. Vitázni nemcsak szabad, hanem sokszor szükséges is. S ha ezekből a vitákból kicsendül az őszinteség, az önzetlen segíteni akarás, az érvek következetes felsorakoztatása, ez bizonyára előbbre viszi a gépgyáriak közös ügyét. Kialakítja azt a vezetési módszert, azt a stílust, amely méltó, elengedhetetlenül szükséges egy ilyen nagy gyárban Paulovits Ágoston (Vége.) IV. A vezetés színvonala lyet: Koltai Vilmos ezredes elvtárs, a Honvédelmi Minisztérium képviselője, Stock János ezredes elvtárs, a miskolci Pelczéder Lajos őrnagy elvtárs beszélget a bárom kitüntetett / életmentővel. ' Foto: Szabados György köszönöm kedves elvtársak, nagyon köszönöm bátor cseler kedetüket! (garami) repülőtér szomszédságában lezuhant egy helikopter. A gép esését egy magas vaskandeláber csökkentette. A becsapódás pillanatában a gép kigyulladt, s annak vezetője, két utasa, egy repülőőrnagy és egy tüzérszázados bentrekedt az oldalára dűlt helikopterben. A vállalat dolgozói közül többen szemtanúi voltak a történteknek, de a füstölgő gép, s a robbanástól való félelem visszatartotta őket a mentéstől. Három munkás azonban, Kövesdi Pál tűzszerész, robbantómester, Küblik Pál villanyszereiért csoportvezető és Lapis Lajos rakodómunkás leküzdötte félelmét: felugrottak a füstölgő gépre' s miután felismerték, hogy a vezető és a két utas él, emberfeletti erővel, kézzel-lábbal tördelték a kabin plexiablakait. Egy perc alatt zajlott le a drámai küzdelem s a két repülőtisztei, valamint a tüzérszázadost sikerült jelentős sérülés nélkül megmenteniük. Kisebb karcolás csupán az egyik utas lábán esett;. A három életmentő önfeláldozó hősiességgel arról tett tanúbizonyságot, hogy az akaraterő, a félelem leküzdéI Esv présgéppel | megkezdték a termelést I a Matyi Téglagyárban ;l: | A hosszantartó keménv hi- Jdeg miatt az idén először a |Mályi Téglagyárat is „téliesí- I tették”. A hazai szénkészlet * gazdaságosabb elosztása és felihasználása végett a korszerű I üzemben csaknem két hónapig | szünetelt a termelés. Ezt az Jidőt a gyár törzsgárdája a gé- fpek kijavítására és a berende- Tzések rendbehozatalára fordí- T tóttá. A tavasz közeledtével »azonban egyre sürgetőbbé vált |a munka megkezdése, hogy' a »borsodi lakásépítkezéseket miijei őbb megfelelő mennyiségű |téglafélékkel lássák el. Ezért, |amint az agyagbányában egy ;f kicsit felengedett a fagy, az »üzemben azonnal megkezdték |a termelést. Hét nap alatt |l40 000 kisméretű téglát készi- |tetlek, amely több mint 5 családi ház felépítéséhez elegendő. »Amint az időjár^g megengedi, ía további három présberende- | zést is munkába fogják, s elő- jjreláthatólag március végétől (már teljes kapacitással mükö- fcdik az üzem. Ugyancsak a tail vaszi hónapokban kezdik meg ía gyár korszerűsítését, amely jjgondos felkészülést követel a jj dolgozóktól.
