Észak-Magyarország, 1963. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-31 / 76. szám

ßSZAKMAGYARORSZÄG Vasárnapi 1963. március 31 11110 asigolszász reformtervéf 1» lelet „eladni“ De Sauliénak Stevenson sajtóértekezlete Londonban Adlai Stevenson, az Egyesült Államok ENSZ-képviselője pénteken este sajtóértekezleten összegezte háromnapos londoni látogatásának eredményeit. Be­vezetőben hangsúlyozta ugyan, hogy elsősorban ENSZ-ügyek- ről tárgyalt Macmillan minisz­terelnökkel, de az újságírók kérdéseiből és Stevenson vá­laszaiból egyaránt kitűnt hogy megbeszéléseinek főtémája — csakúgy mint Párizsban — az amerikai, illetve az angol „multi-NATO”-ter- vek nyugat-európai fo­gadtatása volt. Megkérdezték, mi a vélemé­nye Kissinger professzornak, az ismert katona-politikai szak­írónak arról a nézetéről, hogy a multilaterális és a multina­cionális elgondolások végső soron az Egyesült Államok európai nukleáris fennhatósá­gának megőrzésére szolgálnak. Az amerikai ENSZ-megbízott kitért az egyenes válaszadás elől, közvetve azonban beis­merte, hogy az Egyesült Államok nem kívánja feladni a NATO- hatalmak felett gyakorolt nukleáris ellenőrzését. — Az Egyesült Államok — mondotta —, azért javasolta a NATO multilaterális atomere­jének létrehozását, mert el akarja kerülni a nemzeti nuk­leáris fegyverzet elszaporodásá­val járó veszélyeket. Az ame­rikai kormány úgy véli, hogy az elkülönült nemzeti nukleáris ütőerő katonai szempontból ke­vés haszonnal jár. Stevenson megismételte az Egyesült Államok és Nyugat­Európa „kölcsönös függőségé­nek” ismert tételét, de nyoma­tékosan hozzátette: „Az Atlan­ti Szövetség biztonsága a hatal­mas amerikai atom- és rakéta­erőn alapul”. Felismerte, hogy „nem lesz könnyű egyetértésre jutni a NATO-tagállamaival a terve­zett és most vitatott multilate­rális vegyes atomütőerő felál­lítását illetően”, — Pillanatnyilag az a hely­zet — tette hozzá végül Steven­son —, hogy nem tudunk előrehaladni ebben a kérdésben. Az Egyesült Államok ENSZ. nagykövetének nyilvános ki­jelentései megerősítik azokat a londoni amerikai diplomá­ciai forrásból származó érte­süléseket, amelyek szerint Stevensonnak azt kellett ta­pasztalnia Párizsban, hogy az angolszász „multi-NATO”- tervek egyik változatát sem lehet „eladni” De Gaulle-nak. Íz angol kiifiigyifiimszfer sajféérieRszlefe TolMan A Japánban tartózkodó Lord Home angol külügyminiszter pénteken Tokióban, az angol nagykövetségen sajtóértekezle­tet tartott, s kijelentette, láto­gatásának fő célja megtalálni az angol—ja­pán kereskedelem kibőví­tésének módját. A XX. században a világnak törekednie kell a kereskedelem bővítésére — mondotta. Véleménye szerint a Kí­nai Népköztársaságnak meg kell adni a helyét az ENSZ-ben. Oktalan dolog megtagadni ezt a helyet attól a kormánytól, amely hatszáz milliós országot képvisel. Lord Home elmondotta, az angol kormány nem tiltja meg nagy átmérőjű acélcsövek kivitelét Orosz­országba. Hozzáfűzte: s a maga részéről azon lesz, hogy Anglia keres­kedelme fejlődjék ne csak a Szovjetunióval, hanem más szocialista országokkal is. Heti külpolitikai összefoglalónk Viszonylag' csendes hét ért véget ma a nemzetközi politi­kai életben. A világlapok első oldalára nem kerülhettek újabb államcsínyekről, szen­zációs diplomáciai fordula­tokról tudósító, rikoltó szalag­címek. A viszonylagos csend és nyugalom azonban koránt­sem jelent eseménytelenséget, valamiféle politikai holtsze­zont. Megbeszélések Kairóban Kairóban Egyiptom és Algé­ria. képviselői megbeszéléseket tartottak országaik baráti kap­csolatainak elmélyítéséről és tovább folytatódtak az EAK, Szíria és Irak kormányférfiai- nak előkészítő tanácskozásai is a három arab állam leendő uniójáról. A brazíliai Niteroi- ban a helyi és a külföldi reak­ció mesterkedései ellenére, megnyílt a szabad Kuba védel­mében összehívott latin-ameri­kai szolidaritási értekezlet. Genfben, a „konferenciák vá­rosában” pedig már 113. ple­náris ülésüket tartották a tizenhét ország leszerelési megbízottai. A „marathoni értekezlet” Munkáspárti kormányt kíván az angol közvélemény A szélsőjobboldali Time and Tide közvélemény kutatást folytatott az általános válasz­tások kilátásairól. A kutatás, eredménye a következő: ha májusban tartanának általános választásokat, 378 munkás­párti, 232 konzervatív, 19 libe­Kikeí érint a kínai amnesztia Peking (Uj-Kína) A kínai országos népi gyűlés állandó bizottsága jóváhugyta a volt háborús bűnösöknek nyújtandó amnesztiáról szóló javaslatot. Liu Sao-csi, a Kí­nai Népköztársaság elnöke szombaton elrendelte, hogy bocsássák szabadon a Csang Kaj-sek-klikk, a Mandzsukuo bábkormány és az úgynevezett belső mongóliai autonom kor­mány háborús bűnöseinek egy csoportját, azokat, akik megváltoztatták magatar­tásukat és új életet akar­nak kezdeni. Azokat a háborús bűnösö­ket. akiket tíz évre ítéltek, s akik magatartásukkal bebizo­nyították, hogy megváltoztak, szabadonbocsátják. Azokat, akiket az ítélet vég­rehajtásának két éves felfüg­gesztése mellett halálra ítéltek, s egy év múltán annak jeleit mutatják, hogy teljesen meg­változtak,. kegyelemben lehet része­síteni, büntetésüket életfogytiglani, vagy rövidebb időtartamú bör­tönre lehet átváltoztatni. Azokat az életfogytiglani, börtönre ítélt háborús bűnösö­ket, akik hét évet már letöl- töttek büntetésükből és annak jelét mutatják, hogy teljesen megváltoztak és új életet kezd­tek, a büntetést tíz évi, vagy annál hosszabb börtönre lehet átváltoztatni. ralis és egy pártonktvüli kép­viselő kerülne be a parlament­be, ami 126 főnyi többséget adna a munkáspártnak az alsó­házban. A kutatás egyúttal azt is megmutatta, hogy több kon­zervatív miniszter és vezető politikus vereséget szenvedne. Közöttük Thorneycroft had­ügyminiszter, Julián Amery repülésügyi miniszter, A. C. Soames mezőgazdasági és Keith Joseph lakásépítési miniszter, Martin Redmayne konzervatív fővitarendező és Maurice Vic­tor Macmillan, a miniszter­elnök fia. Hemzeíliözi bányásztafálkozó a trancia sztráifofók támogatásra A Szakszervezeti Világszö­vetség és a Nemzetközi Bá­nyászszakszervezet április 3-ra Prágába összehívta az összes európai bányászszakszerveze­tek küldötteit, hogy megvitas­sák. milyen módon lehet még nagyobb támogatást adni az öt hete sztrájkoló francia bányá­szoknak. Genfben ezúttal Gromiko szovjet külügyminiszternek az ENSZ-közgyűlés 17. ülésszakán beterjesztett kompromisszumos javaslatát tárgyalták meg. A javaslat szerint a Szovjetunió és az Egyesült Államok a le­szerelés második szakaszának végéig megtarthatna bizonyos, korlátozott számú rakétát. E rakéták számának meghatáro­zásánál azonban, mint Carap- kin nagykövet, a szovjet kül­döttség . vezetője kijelentette, abból kell kiindulni, hogy mi­nél kevesebb rakéta maradjon meg. A megmaradó rakéták a két ország biztonságát fokoz­nák egy esetleges agresszóival szemben, de nem tennék lehe­tővé nukleáris háború megví­vását. A Szovjetunió ugyanak­kor hajlandó hozzájárulni a megmaradó rakéták indítóállá­sainak ellenőrzéséhez, de ter­mészetesen ehhez az kellene, hogy a megmaradó rakéták száma ne haladja meg az indí­tóállásokét. Magától értetődik, hogy a második szakasz végén, a rakétákkal együtt ezeket az állásokat is meg kellene sem­misíteni. A Szovjetunió tehát újabb, nagy jelentőségű lépést tett Genfben azért, hogy el­mozdítsa a holtpontról a „ma­rathoni értekezletet” és lehető­vé tegyen legalább egy részle­ges megegyezést. Akik a nyugat-berlini helyzet tartósításán fáradoznak A genfinél jóval kisebb nyil­vánosság előtt, a washingtoni külügyminisztériumban kedden este folytatódtak a nyugat-ber­lini helyzettel foglalkozó szov­jet—amerikai, úgynevezett pu­hatolózó megbeszélések. Az újabb’ szovjet—amerikai „párbeszéd”, amely Dobrinyin szovjet nagykövet és Rusk amerikai külügyminiszter közt zajlott le, dühödt kirohanások­ra ragadtatta a bonni vezető Finom kis sütemény köröket. A nyugatnémet sajt összpontosított támadást inti zott a megbeszélések clleJi . Azok „kilátástalanságáról” cik keznek és „veszélyesnek” mi nősítenek minden szóbajöhet jgs megállapodást. A Bonne Rundschau, a Stuttgarter Zeifecj tung, a Welt és más sajtóorgá j numok elsősorban amiatt nyuS6nc talankodnak, hogy a megbeszélj lések témaköre kibővülhet. ésap berlini problémáról átterjed- (gz hét a német kérdés egészérí gyC vagy éppen a leszerelés terüle a lére. Márpedig a berlini tűzfé S( szék lokalizálása, a Német De te mokratikus Köztársaság elis í< mérésé és a két német állati j( békés közeledése nincs ínyért b, a feszültség szításában alapé ic san érdekelt, atomfegyvert ke Zi vetelő, nyugat-európai hege móniára törő bonni szoldatesz- z kának. löt A „cső-ügy” try jplr Bonn mindenképpen atom" A fegyverhez akar jutni, gazda'' sági, politikai, katonai tekintet­ben egyaránt fölébe akar kere­kedni nyugat-európai szövetsé geseinek. Ezért reagál- szél- vészgyorsasággal, szinte szol' gai alázattal minden óceánon °k: túli parancsra vagy intelemre. tó Igv történt ez legutóbb a sokatulc emlegetett, szovjet cső-exportec* ügyében is. Az amerikai íclhí- tl°l vasra Bonnban, szokatlan kő- ;01’ rülmények között, visszame- “r nőleges hatállyal kierőszakolt **' embargó, amint azt a TASZSZ szemleírója megállapítja, sem­milyen zavart sem okoz a szov­jet népgazdaságnak. A szovje dolgozók példamutató helytál lása lehetővé tette, hogy jóval a határidő előtt üzembe helyez­zék a nagy átmérőjű acélcsö­vek gyártására alkalmas be­rendezéseket Cseljabinszkban. A Szovjetunió tehát ebből a „stratégiai áruból” is fedezni tudja szükségletét. lei lű t;u-i ití ALEXAMDR NASZf 0OV ­A „cső-ügy” azonban a nyu­gati szövetségesek táborában tovább élezte a konkurrencia harcot. A nyugatnémetek visz- szalépése után. ugyanis a South Durham nevű angol vállalat kapja meg a szállítási megbí zatást. Ormsby-Core, washing­toni angol nagykövet pedig az amerikai tiltakozásra válaszol­va közölte: Anglia nem tekinti „stratégiai árunak” a kérdéses csöveket és nem is tartja ma­gára nézve kötelezőnek az amerikaiak sugallta szállítási tilalmat. Legfrissebb jelenté­sek szerint hasonló állás­pontra helyezkedtek — leg­alábbis, a mád lekötött meg­rendeléseket illetően — a svédek is. Növekvő munkanélküliség Nyugaton “ Amíg a tőkés világ vezető ez at< ejt ■S íe ók tó Kz ize let löt lás I81 1)12 \ ho áll tél to] tó 37. Staleckerék este nyolc óra körül értek haza. Akszer az ab. lakból láttá, amint lassan kö­zeledtek az utcán. Otto jobbjá­val gyöngéden karonfogta az asszonyt, bal kezében pedig Bertha táskáját hozta. Aszker nem várta meg, míg csengetnek. Előre ajtót nyitott. Stalecker, amint beért, alig észrevehetően biccentett fejé­vel Aszkerra. Az ebédnél — amelyből már vacsora lett — nem beszélget­tek. Frau Bertha később ki­ment a szobából, s a férfiak egyedül maradtak. Stalecker felállt, kinyitotta a díványon levő táskát, s elővet­te belőle a rádióadót. — Köszönöm! — Aszker megszorította Otto kezét. Stalecker kivitte a rádióadót a szobából. — Minden eshetőségre szá­mítva, ne felejtse el: a szenes­kamránál dugtam el a leadót, — mondta Akszemak, amikor néhány perc múlva visszajött. •— Ott, a szeneskamra mellétt éli a kutyaó!. Abba tettem be, fe szalma alá. — És van ott kutya? — Igen. Méghozzá félelme­tesen hamis. — No, csak — Aszker elmo­solyodott. — Ezt ügyesen ki­gondolta. — De mit kell tennünk a to­vábbiakban? — kérdezte Otto. — Mik a tervei? Aszker nem válaszolt. Kissé halkabbra fogva hangját, el­mondta, mi történt vele. az ut­cán. Stalecker elgondolkozott. — Nagyon nehéz a helyzete. — Ilyen körülmények között általában nem könnyű ... — Mindenesetre — mondta határozottan Stalecker — vala­hol, biztos helyen ki kellene várnia most egy. kis időt. Mondjuk egy hetet. — Ez valóban jó lenne. De hol? — Maga, ahogy sejtem, tel­jesen egyedül van, ugye? Aszker nem felelt. — Egyedül, — ismételte ma­gát Stalecker. — Ilyen körül­mények között egyetlen meg­oldás látszik lehetségesnek. Itt kell maradnia. — Vállalkozik egy ilyen koc­kázatra? — kérdezte halkan Aszker. — De hiszen nincs más kiút a maga számára! Aszker ismét hallgatott. Gon­dolkozott. — Maradjon itt, — folytatta Otto, — aztán pedig majd meglátjuk, hogyan legyünk to­vább. — Nem lehet, Stalecker elv­társ. Túlságosan veszélyes, kü­lönösen magára és feleségére. Természetesen már most tal­pon van az egész kémelhárító szolgálat., hogy felkutassanak engem és elfogjanak. Nézzük csak meg az egészet a Gestapo és az Abwehr szemével. Min­denekelőtt azt mondják: az a másik illető Herbert Langeval jött együtt, nála pakolt le. Miért? Bizonyosan azért, mert Ostburgban nincs lakása. — Ez igaz, — bólintott Sla- lecker. — Menjünk csak tovább. Herbert Lange, aki idegen iga­zolványokkal jött: halott, A vendég elment házából. Nyo­mon követték egy darabon, de sikerült egérutat nyernie. Te­hát itt van a városban. Számí­tásba kell venni, hogy most minden Ostburgból kivezető utat gondosan lezártak. Tud­ja, hogy keresik őt. Természe­tesen igyekszik elrejtőzni. De hol? Mindenekelőtt barátainál, vagy Lange barátainál. — Tehát esetleg házkutatást is tarthatnak? — Minden lehetséges, Sta­lecker elvtárs. És* akkor ma­guknak, Frau Berihával alapo­san meggyűlne a bajuk. S rá­adásul a fasiszták szemszögé­ből nem tiszta a felesége múlt­ja. — Magáról nem is beszél, — mondta csendesen Otto. Aszker hallgatott. Stalecker mélyen gondolatai­ba merült. Az asztal mellett ült, fejét mellére hajtotta, s ujjait az asztalon táncoltatta. — Jó, — mondta végül, mi­közben kiegyenesedett, s meg­igazította nyakkendőjét. — Te­gyük a következőt: maga vég­legesen, civillé változik. Ezt pe­dig — Aszker egyenruhájára mutatott — az egészet gyorsan elégeti a kályhában Frau Ber­tha. — De.:: — Felőle ne nyugtalankod­jék. ö a nácizmus iránti gyű­lölet kiváló iskoláját járta ki: a koncentrációs tábort. És az­tán, különben is a feleségem, vagy mi az ördög... Egyszó­val, Bertha tud magáról min­dent. — Stalecker kiigazította magát: — helyesebben mind­azt, amit én tudok.. — És a leadóról? — Gondolja, hogy én magam vettem lei a felmosóvödörből? Ezt ő csinálta! — mondta büsz­kén Stalecker. — Amíg én ül­tem szegény Herbert holtteste mellett, s igyekeztem nyugtat­ni Lizelt, meg aztán figyeltem a házban, nincs-e valami gya­nús, addig Bertha a konyhá­ban tevékenykedett. Amikor bejött sápadtan, de teljes nyu­galommal, azonnal tudtam, hogy minden rendben van... líi ör ör gc sz Ív A fo h; b, J monopóliumai között éles kon­0 kurrencia-harc folyik az egyre 0 .»szűkülő piacok birtokáért, ad­ódig a nyugat-európai országok­éban tovább romlik a gazdasá- Jgi helyzet, csökken a dolgozó • néprétegek, elsősorban a mun­• kások életszínvonala, s szaka- ^ datlanul növekszik a munka- J nélküliek serege. A francia bá- ®ny a vidékeken már egy hónapja • néplelen tárnák, üresen ásító »csillék, mozdulatlan szállító- J szalagok fogadják a látogatót. J'A londoni parlament előtt ro­• hamrendörök törnek a munkát; • jobb, emberibb megélhetést kö- 2 vetelő tömegre. New York, a 1 világ legnépesebb metropolisai J nyomdász-sztrájk miatt to­ft vábbra is újságok nélkül van. a Ezek az elgondolkoztató, s J nem egyszer riasztó hírek, nap Jmint nap leleplezik a vezető •kapitalista országok gazdasági • stabilitásáról elhangzó csalóka « szólamokat, Az inflációs folya- J maira, a gazdasági dep- J resszióra, a fenyegető vál­• Ságra pedig nem lehet • más gyógyír, mint a szé­• leskörű, átfogó, politikai meg- J különböztelés nélküli kereske- «delmi kapcsolatok kiépítése a • szocialista és á nem szocialista Jvilág között. A jelek szerint J ezekre a kapcsolatokra a Nyu­rgáinak ma sokkal nagyobb ■ szüksége van, mint a Keletnek,; Most pedig hadd mondjak meg magának még egyet. Hogy könnyebbnek érezze helyzetét. Tudnia kell: az én házamban már voltak ehhez a mostanihoz hasonló szituációk. Egyszóval, nem maga itt az első ... Aszker megkönnyebbülten lélegzett fel. Végre kimondta Stalecker azt, amit várt tőle: felfedte magát. — De elkalandoztunk a té­mától, — folytatta Otto. — Ak­kor tehát eldöntöttük: az egyenruhát elégetjük, maga pe­dig itt marad civilruhában. Én meg elmegyek megbeszélni, mi legyen az elvlárssal tovább. De egy feltétellel. Ha megígéri : semmi körülmények között, nem hagyja el a házat, hogy ellenőrizze, nem telefonálok-e a Gestaponak. A pillanat komolysága elle­nére Aszker nem tudott ellen­állni, s elmosolyodott. — Megígérem, — mondta. — Tehát, — folytatta Sta­lecker anélkül, hogy Aszkerra nézett volna — úgy mutatha­tom be, mint német kommunis­tát? Aszker bólintott. — Hát jó. Ha német, akkör német. — Stalecker mélyet só­hajtott. — Azt hiszem, minden­ben megállapodtunk. — Fel­állt. — Én most akkor megyek. Üljön nyugodtan, viselje jól magát és várjon. — Értem, — mosolyodott el ismét Aszker. Stalecker benyitott a szom­széd szobába. — Bertha! — kiáltott be. — A kalapomat és az ernyőmet! (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom