Észak-Magyarország, 1963. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-27 / 72. szám

Szerda, 1963. március 27. ESZAKMAGYARORSZAG Borsodi képviselők felszólalása a költségvetési vitában Termelőszövetkezeti bevételek — kedvezményekből 'A' országgyűlés hétfői ülésén megyénk három kép­viselője is hozzászólt a költségvetés vitájához. Cácsi Miklós elvtárs felszólalását keddi számunkban már közöltük, Sályi István és Vaskó Mihály elvtársakét pedig most ismertetjük részletesen. Sályi István eivíárs felszólalása "Az 1963. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatunknak csak a kulturális kiadásokra vonatkozó részéhez kívánok hozzászólni. De szeretném mondanivalóimat, mint peda­gógus, főként a hozzám legkö­zelebb eső, nevezetesen az ok­tatási, illetve felsőoktatási fel­adatok ellátására szolgáló ki­adások köré csoportosítani. Az előttünk fekvő törvényjavasla­tot és néhány előző esztendő költségvetési törvényét tanul­mányozva, megpróbáltam ösz- szeállítani magamnak azokat az adatokat, amelyek a tárgyi­lagos vizsgálódás alapját ké­pezhetik. A hároméves terv harmadik évéből kiindulva, az utolsó évek költségvetési fő összegeit egymással egybevetve, rendkí­vül megnyugtató kép alakul ki. Az említett fő összegek csekély kis eltéréssel szin­te teljesen szabályos mér­tani sorozatot alkotnak, amelyben mindegyik elem a közvetlenül megelőzőt körülbelül 8.5 százalékkal haladja meg. Ezek a számok azt jelzik tehát, hogy népgazdaságunk fejlődé­sének menete követi a fejlő­désnek a természetben minde­nütt megfigyelhető általános érvényű — exponenciális jelle­gű törvényét. Ugyanebben az időszakban a kulturális kiadások a költség- vetési kiadás fő összegének kis­mértékben, de mégis egyre növekvő hányadát teszik ki és hasonló a helyzet a kulturális kiadások keretén belül az ok­tatási feladatok ellátására biz­tosított összegek tekintetében is. Ezek az adatok számomra meggyőzőek. Egyetértek a tör­vényjavaslatnak 6. szakasza (2) bekezdésében az oktatásügyre Vonatkozó intézkedéseivel. A törvényjavaslat indokolá­sában is tükröződik az a körül­mény, hogy a folyó tanévben már mindenfajta oktatási in­tézményünknek közös jellem­zőjévé kezd válni a kapacitá­sukat valamilyen vonatkozás­ban meghaladó megterhelés. Úgy ítélem, hogy nincs semmi restellkedni valónk amiatt, hogy ma szűkek az iskoláink, hiszen az adatok mind az okta­tás volumenjének hatalmas és az utolsó években rohamos nö­vekedéséről adnak számot, kü­lönösen az általános iskolát követő magasabb szintű oktatás területén. Erre a körülményre — úgy vélem — méltán büszkék le­hetünk, hiszen arról tanúsko­dik, hogy fiatalokban és felnőttek­ben egyaránt cl a tudás, a tanulás vágya. Ha szűkek az iskoláink ma, ennek legfőbb oka. hogy népünk szomjazza a műveltségei, a tudást. Úgy gondolom, jó úton hala­dunk ahhoz, hogy rövidesen ki lehessen majd elégíteni minden állampolgárnak a legmagasabb fokú iskolai végzettség, a leg­magasabb szintű műveltség megszerzésére irányuló igényét is, ha az alkotás őszinte vágyá­ból fakad, s ha az megfelelő képességgel cs szorgalommal párosul. Az oktatási törvény végre­hajtásának előkészítése érde­kében évek óta folyó munkála­tok során a felmerült kérdések egy része már megoldást nyert. Más kérdések még tisztázásra várnak. Szeretnék néhányat azok közül, amelyek — szerény megítélésem szerint — különö­sen fontosak, röviden megem­líteni. Gyermekkoromra úgy emlé­kezem vissza, hogy abban az időben a különböző fokú isko­lákban folyó oktatás nem volt valami jól összehangolva. Az elemi iskolából a középisko­lába, majd pedig onnan az egyetemre átlépő diák általá­ban ugrásszerűen megnöveke­dett követelményekkel találta szemben magát, amelyeknek éppen ezért sok esetben nem is tudott az előző iskolában meg­szokott mértékben eleget tenni. Lényeges változás ezen a téren, legalábbis a műszaki egyeteme­ket érintő vonatkozásban, a felszabadulás után sem történt. Bizonyára nem könnyítette a helyzetet, hogy a műszaki egye­temek és a különböző típusú középiskolák között különböző mértékben és esetleg különböző területeken jelentkezett az ösz- szehangolás hiánya. Az újtípu­sú szakközépiskolák létesítése, vagyis a középfokú oktatás to­vábbi tagozódása még bonyo­lultabb viszonyokat teremt. Hozzájárul ehhez még az is, hogy ugyanakkor kívánatosnak, sőt szükségesnek látszik a mű­szaki egyetemek és felsőfokú technikumok messzemenő ösz- szehangolása is. A középiskolai és a mű­szaki egyetemi oktatás kel­lő összhangjának hiányá­val magyarázható talán — legalább részben — az a körülmény, hogy a mű­szaki egyetemi oktatás ha­tásfoka ma kedvezőtle­nebb, mint más egyete­meké. Hasznos volna, ha sikerülne tudományos módszerekkel fel­tárni e jelenségnek esetleg egyéb okait is. A felsőfokú oktatási intéz­mények hallgatóinak létszáma az utolsó öt évben lényegesen nagyobb mértékben növeke­dett, mint a középiskolai tanu­lóké. Ez a jelenség arra int, hogy a létszámok tekintetében is szükség van a középfokú és felsőfokú oktatás gondos összehangolására. Figyelemre méltó az is, hogy a felsőfokú oktatási intézmé­nyek esti és levelező hallgatói­nak létszáma öt év alatt kere­ken négyszeresére nőtt. Az oktatásnak erre a formájá­ra különösen illik az oktatási reformnak az a fő gondolata, amely a tanulást és a munkát szoros egységben kívánja ösz- szefoglalni. A műszaki egyete­meken azonban az oktatásnak ez a formája, különösen a le­velező oktatásé, egyelőre olyan gondokkal küszködik, amelye­ket sem nekünk, de más szocia­lista országoknak sem sikerült ez ideig megnyugtató módon megoldaniok. Hasonló nehéz­ségek jelentkeznek a felsőokta­tási intézményekben megvaló­sított meghosszabbított szak­mai gyakorlatokkal kapcsolat­ban. Mindez együtt erősen elő­térbe állítja az esti- és levelező oktatás megoldatlan kérdéseit. Úgy gondolom, hogy a megoldás kiinduló pontja, legalábbis a műszaki egye­temek vonatkozásában, az ipar és az egyetemek szo­ros együttműködése, kell, hogy legyen, a közös fele­lősségvállalás alapján. Meggyőződésem, hogy a ma­gyar pedagógusok a felsorolt feladatok reájuk eső részét lel­kesen vállalják, népünk. mű­veltségi színvonalának emelése, a kommunista szakemberkép­zés érdekében. Vaskó Mihály eivíárs felszólalása Az 1963. évi költségvetés­ben a beruházásokra és felújí­tásokra előirányzott 58,5 milli­árd forint, a mezőgazdaság átszervezésének idején jelent­kezett terven felüli beruházá­sok megvalósulása, honvédel­münk korszerűsítése, a mező- gazdaságot sújtó aszály ellené­re népünk zavartalan ellátása ország-világ előtt meggyőzően bizonyítja politikánk helyessé­gét, népgazdaságunk szilárd­ságát. Mielőtt tovább mennék, kap­csolódni szeretnék Gosztonyi képviselőtársam egyik gondo­latához. A tsz-ek életéből szó- vátett látszólagos kérdést, de nem válaszolta meg. Ha jól ér­tettem. a kérdés a következő: tervkötelezettek-e a mezőgaz­dasági üzemek? Azt mondjuk, hogy nem — állapítja meg Gosztonyi elvtárs. — És a va­lóságban — igen. Többen va­gyunk itt a mezőgazdaság te­rületén dolgozók, és nem vol­na helyes a mezőgazdasági ter­melés szempontjából, ha nem mondanánk el véleményün­ket. A tsz-tervezés és a tsz-ek tervtelj esi tése létező dolog és ha a tsz-demokráciát és a ter­vezést állítjuk szembe, látszó­lag ellentmondás van. Tényle­gesen azonban így áll-e a do­log? Szocialista mezőgazdasá­gi üzemeink létrehozása a munkásosztály politikai, er­kölcsi és nagyon jelentős anyagi támogatásával ment végbe. Létező tsz-eink politi­kai és gazdasági megszilárdu­lásához a munkásosztály a népgazdasági költségvetésekben jelentős anyagi támogatást nyújt. Ezt igazolják az 1963. évi költségvetésben szereplő többmilliárdos összegek is. Ez jelentős és nagyon örülünk neki. Kérhetjük-e mi a tsz-pa- rasztságunktól a munkásosz­tály e segítségének az ellenér­tékét? Joga van-e a népi de­mokratikus államnak tervelő­irányzatokat adni és azokat lebontani a termelőszövetkeze­tekre is? Én azt hiszem, hogy ez jogos, sőt szükséges a nép­gazdaság egészséges fejlődése érdekében. A tsz-ek tervezésé­nél nem a tervkötelezettség­ben van a hiba. hanem a gya­korlati végrehajtás során sok­szor merevség, diktálás ta­pasztalható. Ezzel találkozunk mi is Borsod megyében. Ez sér­ti a tsz-ek önállóságát. Tapasz­talataink szerint minden ter­melőszövetkezeti tervtárgya­lásnál az okos emberi szó meghallgatásra talál. A tsz-pa- rasztok megértették, hogy a szocialista nagyüzem fejlődé­sének fontos követelménye, hogy szem elölt tartsák, a nép­gazdaság igényeit és követel­ményeit. Azok a tsz-ek. ame­lyek szem elől tévesz­tik a népgazdaság érdekeit, a munkásosztály és a városok ellátásának követelményeit, — teret engednek az egyéni pa­raszti gondolkodásmódnak. Ennek a látszólagos ellent­mondásnak új feloldása az, hogy a népgazdaság érdekeit elsődlegesnek tekintsük a ter­melőszövetkezetben, mert ez jó a termelőszövetkezet közös ügyének és jó a termelőszövet­kezet tagságának is. A második szempont az, hogy az okos, értelmes, meggyőző szó több eredményt hoz, mint a tervezési munka merev vég­rehajtása. Tiszteletben kell tar­tani a termelőszövetkezeti de­mokráciát és azt erősíteni kell. A helyes és jó tanácsi és ter­melőszövetkezeti vezetés fel tudja, oldani ezt a még létező látszólagos ellentmondást is. Borsod megye mezőgazdasá­gának eddig elért eredményei szerények, tennivalóink na­gyok. Tudatában vagyunk an­nak, hogy fokoznunk kell erő­feszítéseinket. Mindenekelőtt javítanunk kell a politikai munkát, magasabb színvonalra kell emelnünk termelésszer­vező. irányító tevékenységün­ket, megyénkben még inkább, mint másutt, tekintettel saját­ságos helyzetünkre a mező- gazdasági termelés szempont­jából kedvezőtlen természeti és üzemi adottságok miatt. A termelőszövetkezetek lét- rejötte óta megtett intézkedő-, sek helyeseknek bizonvultak. Az 1963. évi költségvetésben beru­házásokra fordított összegeket még jobban kell koncentrálni. Arra gondolok, hogy létre kell hozni a város, a nagy iuari települések ellátását biztosító tehenészeteket, korszerű hizlaldákat, meg kell teremteni a lejáscllá- tás még jobb nagyüzemi feltételeit. Helyeslem azt az intézkedést, amelynek célja a termelőszö­vetkezeti gazdaságok segítése, mivel a kedvezőtlen természeti és üzemi adottságokkal rendel­kező, gazdaságilag még meg nem erősödött szövetkezeteket segíti, amelyek megszilárdítá­sához hosszabb időre van szük­ség. Tisztelt Országgyűlés! Az 1963. évi állami költségvetés végrehajtásával kapcsolatban egy megjegyzésem van, amely a kedvezőtlen természeti és üzemi adottságok között dol­gozó szövetkezetekkel kapcso­latos. A lejtős, dombos terüle­teken gazdálkodó szövetkeze­tekben a magasabb termelési A tizennegyedik esztendőt kezdte meg 1963-mal a Bodrog­köz egyik legrégibb közös gaz­dasága, a cigándi Petőfi Ter­melőszövetkezet. Ennyi idő alatt bizony sokat dolgoztak, de szépen is gyarapodtak. Ezt nemcsak a sok-sok milliót ki­tevő közös vagyon bizonyítja, hanem az a 8—9 milliós pénz- forgalom is, amelyet ez a 2451 holdas szövetkezet évente le­bonyolít. Régi célkitűzésüket, hogy a tagok munkáját minden hónapban készpénzben kifizet­hessék, már tavalyelőtt elérték. Gyönyörű tenyészállatokkal, közművesített tanyával, kor­szerű épületekkel, gazdag gép­parkkal rendelkeznek. Azért még egyáltalán nem tekintik befejezettnek termelő­szövetkezetük fejlesztését, kor­szerűsítését: ezt mondta ne­künk ottlétünkkor Szabó Já­nosáé és Albert Sándor köny­velő, akiktől megtudtuk, hogy az elmúlt évben is sok trak­értékesítés túlteljesítéséért 50 ezer, a 13 üsző és a 26 anya­koca felneveléséért 84 ezer 500, az építkezések után 200 ezer, míg a különböző gépek vásár­lása után 73 ezer 500 forint kedvezményt kaptak, vagyis összesen 408 ezer forintot írtak a banki számlán javukra. Hasonló adatokat tudtunk meg a sátoraljaújhelyi járás egy másik termelőszövetkeze­téről, a vilyvítányi Ezüstkalász­ról is. Itt Ruzsinszky László könyvelő elmondotta, hogy ez a 974 holdnyi szántóval rendel­kező kis szövetkezet 1962-ben 20 százalékkal túlteljesítette áruértékesítési tervét, s ezért 40 ezer forintnyi kedvezmény­ben részesült. Tenyészüszők neveléséért, egy 300 férőhelyes juhhodály és egy 30 férőhelyes fiaztaló építése után 76 ezer, összesen tehát 116 ezer forint állami kedvezményt kaptak, amivel szabadon rendelkez­hettek. Sorolhatnánk még a sok-sok százezer forintot, amelyhez á ruértékes i tési, gépv ásárlási, talajjavítási, állattenyésztési és építkezési terveik teljesítése folytán kedvezményként jutot­tak az elmúlt években a bor­sodi termelőszövetkezetek. Ter­mészetesen a korszerűen gaz­dálkodó tsz-ek ebben az évben is élnek a lehetőségekkel, s ez idén főképp a gépesítésben, a talajjavításban, a közművesí­tésben. a gyümölcstelepítésben kívánnak jelentősen előre lépni S ezeknek a terveknek valóra váltásához a régi 3004- es, különösen pedig az új 3004/5-ös rendeletek továbbra is hathatós segítséget nyújta­nak. tort. munkagépet vásároltak. Ezenkívül építettek egy 70 és egy 100 férőhelyes növendéfc- islállót, egy 30 férőhelyes íiaz- tatót, szarvasmarhaállományu­kat 13 saját nevelésű tenyész- üszővel. az anyakocák számát pedig 26-tal növelték. A nagy beruházásokból az­után az állami támogatás ré­vén igen tekintélyes összeg vissza is térült a tsz kasszá­jába. Ugyanis, mivel minden tartozásukat kellő időben az utolsó fillérig rendezték, az idevonatkozó rendeletek értel­mében jelentős kedvezményben részesültek. így például azáru­Az idén is gyártanak malomkövei a félezeréves hegyaljai malomkőüzeniben Levéltári kimutatások alap­ján megállapították, hogy a Sárospatak határában emelke­dő Meleghegy oldalából már több mint fél évezrede fejte­nek malomkőhöz alapanyagot. Bár a malomipar gépesítésével a rendelés kevesebb lett, egyes speciális iparágak részére a Hegyaljai Ásványbánya és ör- lömű Vállalat még most is ké­szít malomköveket. Ez évben A szerencsi járásban 15 CISZ-szervezet, 15 úttörőcsa­pat, 10 művelődési otthon és ?gy nőtanács készül a Ságvári ündre Kulturális Szemle járá­si bemutatóira. Minden község-J ben bizottságot alakítottak,# amelynek feladata, hogy segít-J se, szervezze a szemlére valój készülést. • Elsőnek a járási társasláncj versenyt rendezik meg április« 7-én Abaújszántón. A vers-® mondók és az irodalmi szín-® padok bemutatóját április 21-® én tartják a tiszalúci művelő-# dési otthonban. Ugyancsak® ezen a napon versengenek a” körzeti szemléken legszebb® eredményeket elért színjátszó-J csoportok Legyesbényén, Tak-« taharkányban és Tárcái köz-® ségben, a bábjátszó úttörők« pedig Prügyön. A hagvomá-J nyos Hegyaljai Dalostalálkozót« április 26-án rendezik meg. Az® április 28-i program is rendkí-J vül gazdag. Ezen a napon ta-® lálkoznak az énekes és a hang-JJ szeres szólisták Tállyán, a népi® tánccsoportok pedig Mádon. # A különböző művészeti szak-« körök kiállítását is megrende-J zik a kulturális szemlével egy-« időben. A díszítőművészetek ésj a fotoszakkörök kiállításét áp-« rilis 27-én nyitják meg a sze-J rencsi Ifjúsági Házban, a kép-® zőművészeti szakkörök tevé-S kenységét bemutató kiállítás megnyitására Tokajban kerül sor, április 28-án. «•■••••••••■•••••••••••••••■•••••••a««««««««« Nemzetközi Színházi Világnap 80 garnitúra malomkő készül a sárospataki üzemben. Az őrlőkövek minőségének javítására és a különböző igé­nyek kielégítésére a meleghe­gyi bányán kívül a Botkő ol­dalában is nyitottak egy kül­színi fejtést. A botkői bányá­ban keményebb, a meleghe- gyiben puhább követ termel­nek. E két fajtából, állítják össze az őrlési finomság' sze­rinti őrlőköveket cikkekből^ betonkeverékkel összeragaszt­va. A több mint félévezredes üzemben korszerűsítették a termelést is. A kézi fejtés he­lyett sűrített levegővel műkö­dő vágószerszámokkal terme­lik és faragják a követ, a csi­szolást pedig elektromos kö­szörűkkel végzik. eredmények eléréséhez elsősor­ban az szükséges, hogy meg­akadályozzuk, vagy legalábbis csökkentsük az erózió kártéte­leit. Meg kell valósítanunk a lejtős terület igényeinek meg­felelő talajművelést, amihez speciális erő- és munkagépek szükségesek. Az utóbbi időkig e kérdésben nincs kellő előre­haladás. A lánctalpas és négy- kerék-meghajtású traktorok erre a célra alkalmasak, szá­muk növelése indokolt. Nincs azonban megoldva a munka­gépellátás, amelyeknek az a követelménye, hogy a gép az erőgépekhez legyenek füg­gesztve. Kérem a földművelésügyi kormányzatot, hogy a ren­delkezésre álló anyagi esz­közökön belül a lejtős te­rületek gazdasági eredmé­nyeinek növelése érdeké­ben szíveskedjék ezt az igényt minél előbb kielégí­teni. Az 1963. évi költségvetésről szóló törvényjavaslattal egyet­értek és azt elfogadom. MA ESTE szerte a világon, a világ valamennyi színpa­dán megemlékeznek a máso­dik Nemzetközi Színházi Világnapról. Színpadok ezre­in hangzik fel ma este az elő­adás előtt, vagy annak szüne­tében Arthur Millernek, a világhírű amerikai drámaíró­nak levele a világnak szinte minden kultúrnyelvén. A színházra, az örök szín­házra emlékezik a művelt világ. A Nemzetek Színházát 1952- ben, majd 1962-ben a Nemzet­közi Színházi Világnapon a népek kulturális együttműkö­désére, a különböző nemzetek kultúrájának megismertetésé­re, terjesztésére, az emberi­ség békéjének és haladásának szolgálatára való törekvés hívta életre, hogy segítsen a színházművészetet világmére­tekben mindjobban bekap­csolni annak a nemes küzde­lemnek szolgálatába, amely minden igazi művészet fel­adata: harc minden ember­telenség ellen, és harc min­den emberi szépségért. Napjainkban sokan hajlamo­sak a színház szerepének le­becsülésére. A technika kor­szakában elsősorban a tele­vízióra szokás hivatkozni, mint a színház „pótlójára”, vagy „versenytársára.” A televízió ebben a vonatkozás­ban technikai eszköz, amely a távolbalátás segítségével el­juttatja a színpadi játékot is a színházépület falain túl­ra, a város minden területé­re. a külvárosokba, a messzi falvakba. Nem pótlója, nem versenytársa hát a televízió a színháznak, hanem segítője, még akkor is, ha helyenként átmeneti látogatót tság-csök- kenést is okoz. A technika közbeiktatásával nyolcszáz ember helyett sok százezer, vagy akár egymillió néző él­vezhet végig egy előadást, és ennek eredményeként érdek­lődéssel várja a következő közvetítést. Tájékoztat, köz­vetít. érdeklődést kelt. fel a televízió, de nem pótolhatja a közvetlen színházi élménvt. Hiányzik a színpad és a néző­tér közvetlen kapcsolata, hi­ányzik az a közvetlen szemé­lyes ráhatás, amit csak a színházi előadás adhat meg a nézőnek. Éppen, mert így kibővült; a nézőtábor, hatványozottan megnőtt a színházait szerepe és felelőssége a minden embertelenség ellen való és a szépért folyó küzdelemben * Nagy a feladatuk a szocializ­mus útjára lépett országok színházainak, ahol a szép el­juttatásán túl nemcsak ; múltbeli embertelenséget kel megmutatniuk, hanem a ma radiság, a csökönyösség, a lej tűnt életforma fel-felbukkant csökevényei ellen is kell har1 colniuk, és egyben a szocia; listává váló jelen és a kom] munista holnap szépségeit ;ij maguk sajátos eszközeivel köj zelebb hozni, hozzáférhetők i bé tenni szent kötelességük] A kapitalista országok szín? padjai a szó szorosabb értei mében teljesíthetik a már vá. zolt feladatokat: ezekben a országokban bőven akad mél embertelenség, ami ellen tér ! niök kell és a távolban csi’1 log az a szépség, ahová néző i két el kell vezetni. Ez az örök művészet és ej az örök színház feladata, c'j amikor a Nemzetközi Szintiéi xi Világnapra emlékezünk szeretettel fordulunk az egye temes színházművészet fel­es sok sikert, jó munkát kivel nunk a fentebb említett célo: megvalósításához. (hm) « A MAGYAR TELEVÍZIÓ Nemzetközi Színházi Vilái napon, vagyis ma este — vidéki színházak tv-fesztivá ja keretében —, a Miskol Nemzeti Színház előadás, közvetíti. Előadásra kerül (, B. Shaw színműve, a Szét Johanna. Az előadás szűn j lében Demeter Imre, a Fiit Színház Muzsika szerkesztői bemutatja a színházat. (1 közöljük, hogy a TV filrj szalagra rögzítette a színtű egy másik produkciójának. Bál a Savoyban című rév! operettnek az előadását ef [ későbbi műsor részére.) Készülődés a Ságvári Endre Kulturális Szemlére

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom