Észak-Magyarország, 1963. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-01 / 50. szám

ESZAKMÁGYARORSZAG Péntek, 1963. márcfns 1» Bertrand Bussell és Nyikita Hruscsov levélváltása Az Izvesztyija közli: Február 2-án Bertrand Rus­sell, az ismert angol íilozófus levelet intézett Nyikita Hrus­csov szovjet miniszterelnökhöz. Russell levelében azt írta, hogy mélységesen aggasztják azok a halálos ítéletek, amelyeket szovjet bíróságok hoztak zsidó származású állampolgárok el­len. Hangoztatta, hogy üzene­tét magánlevélnek szánja. Nyikita Hrusesov válaszá­ban megállapítja, hogy a nyu­gati polgári sajtó az utóbbi időben nagy zajt csapott az úgynevezett antiszemitizmus körül. Teljes felelősséggel ki kell jelentenem — hangzik a levél —, hogy ez durva koholmány és dü­hödt rágalom a szovjet emberek, országunk ellen. Még a burzsoá sajtó is elisme­ri, hogy a Szovjetunióban „a gazdasági bűncselekményekért” elitéltek között a legkülönbö­zőbb nemzetiségű személyek találhatók. Ez valóban így van. A bíróság a büntetést mindig a személyek bűnösségéből ki­indulva állapítja meg és a büntetés semmiféle kap­csolatban nem áll a bűnö­ző nemzetiségi hovatarto­zásával. A sajtóban közölt bírósági anyagok is elegendők ahhoz, hogy bárki meggyőződjék ar­ról: A bíróságok döntései nem egy bizonyos nemzetiségű személyek, hanem a bűn­cselekmények és azok el­követői ellen irányulnak, nemzetiségi hovatartozá­sukra való tekintet nélkül. A reakciós propagandának azok a kísérletei, hogy álla­munknak antiszemita politikát vagy ilyen politika ösztönzését tulajdonítsák, nem új jelensé­gek. Az osztályellenség a múlt ban nem egyszer folyamodott ilyen rágalmakhoz. Az antiszemitizmus poli­tikája nem létezett és ma sem létezik a Szovjetunió­ban, mert sok nemzetsé- gű szocialista államunk puszta jellege is kizárja az ilyen politika lehetőségét — mutat rá végül Hruscsov. Kercnedy kongresszusi üzenete a fafüldözés kérdéséről A ködös Albion bon Macmillan: — Gyanús ez a pasi nekem, azt hiszem, a tárcámra pályázik!! betöltött vezető szerepének”. Azt is hangsúlyozta az elnök, hogy ennek a faji megkülön­böztetésnek nemcsak ameri­kai, hanem színes bőrű kül­földi állampolgárok — dip­lomaták, diákok cs turisták — is gyakran szenvedő ala­nyai. A kongresszusi üzenet emlé­keztet arra, hogy az Egyesült Államokban manapság egy né­ger diáknak feleannyi esélye van a középiskolára való beju­tásra, mint a fehérbőrű diák­nak. A felsőoktatásban már csak egyharmad ez az esély. Beismeri a kongresszusi üze­net, hogy „a törvény előtti egyenlőség nem mindig jelen­ti az amerikai négereknek az egyenlő elbánást és az egyenlő lehetőségeket”. Ezért felszólít­ja a kongresszust, hogy „újból erősítse meg a négerek válasz­tói jogait és azt a jogukat, hogy gyermekeiket faji meg­különböztetéstől mentes isko­lákba járathassák”. Végül bejelenti az üzenet, hogy a Fehér Ház rövidesen há­rom törvényjavaslatot terjeszt a kongresszus elé a fajüldözés kérdéséről. Ezek közül az első a közokta­tás problémájával foglalkozik és sürgeti a faji megkülönböz­tetés felszámolását az állami iskolákban. A második indít­ványozza, hogy legalább négy évvel hosszabbítsák . meg az 1957-ben megalakított polgári jogok bizottságának mandátu­mát, amely novemberben lejár. Végül a harmadik törvényja­vaslat a négerek választói jo­gainak biztosításával foglal­kozik majd. A bálija ipélyén porcelántányépból ettünk A városi nőtanács szak­bizottságának szervezésében a III. kerület valamennyi is­kolájának szülői munkaközös­Nymg«Iíj».goSí búcsúztatás» Bensőséges ünnepség zajlott le a Vasutas Szakszervezet Ti-1 szai Pályaudvaron lévő klubjá­ban. 18 idős elvtársunk ment nyugdijba, őket búcsúztattuk. Az állomásfőnök elvtárs mél­tatta a nyugdíjba vonulók munkáját, majd az idős vasuta­sokat a miskolci Zrínyi Ilona Leánygimnázium vasúti poli- technikás tanulói köszöntötték. Az ünnepség, a jutalmazás után estebéd következett, amely igen jó hangulatban zajlott le. Kisvárdai János Láthatás a üem-ielsi osztályon Miskolcon, a Felszabadítók útja 38. számú házban lakom 6s termé­szetesen gyalog járok munkahe­lyemre, a MÄV Miskolci Igazga­tóságára, Illetve onnan haza. Az út nem hosszú, mindössze 5 per­cig tart, de- a bosszúság annál na­gyobb. Sa.inps, ugyanis ezen az utcán néhány házfelügyelő a leg­elemibb előírásokat sem tartja be. A járdákat nem takarítják. Kétféle megoldást választanak: vagy sóz­zák az utat, hogy ne kelljen seper­ni, vagy egyáltalán nem csinálnak semmit. Most csak a ml utcánkat emlí­tettem, de Miskolc több utcájában is elhanyagolják a járda tisztítá­sát. Jó lenne, ha erre az illetéke­sek fokozottabb gondot fordítaná­nak. Erdélyi András MAV-felügyelö sége ajándékokkal kereste fel a napokban a gyermekparalí- zises pavilon kis lakóit. 6—12 éves kisfiúk, kislányok jár­nak itt iskolába, akik a né­hány évvel ezelőtti gyermek- bénulás maradványait viselik magukon. Mosolygó, kedves gyermekarcocsk^k, de a lá­buk, kezük nem engedelmes­kedik a mozgató idegszálak­nak. Aki ide belép, az tudja csak igazán, mit köszönhet a világ Salknak, Sabinnaki ilyenkor tudja csak értékelni minden szülő gyermeke vi­dám fulkározását. Ne vegye senki rossznéven, ha látogatásunk alkalmával szerzett benyomásaink közűi egyet az illetékes tanácsi, vagy egészségügyi szervek elé terjesztünk. A kórházépület­ben lévő tanterem ezeknek a gyermekeknek a szó legtelje­sebb értelmében második ; otthonuk. A gyönyörű Duna'' televízió is ezt jelképezi. An­nál érthetetlenebb, hogy a kisebb kiadást jelentő fal-, ajtó- és iskolapad festés mési nem történt meg. De úgy gondoljuk: ami késik, nem múlik:;: Bottobás Józsefné Miskolc I1IETEKES; SIERV ^MiwL Rés válasz a S'MV-tól Január 18-i számunkban Pócs László és F. Sári László­AlEXAMDR NASZIBOV­11. Az ezredes az ágy mellé tolt egy széket, s leült. Szemin mellette helyezkedett el, mi­közben ráérősen kinyitotta az aktatáska zárjait. — Kezdjük, — mondta Azi­zov. — Az .ön 'kihallgatása vé­gett jöttünk, Scsuko! Scsuko megmozdult az ágy­ban. Könyökére támaszkodott. — Egyszer .már kihallgattak. Mindent elmondtam. — Mondja, Scsuko, van-e magának . haragosa, ellenfele Bakuban? — Az. ezredes elmo­solyodott. — Bennünket az őr­naggyal és azokat, akik letar­tóztatták magát, meg akik el­fogták szökési kísérlete köz­ben, minket természetesen ne vegyen számításba. Szóval, hogy úgy mondjam, személyes ellensége van-e? — Nincs. — Scsuko behúnyta szemét, s végigdőlt a párnán. — Semmiféle ellenségem nincs. És hagyjanak engem békében. Beismerő vallomást tettem, aláírtarp mindent, amit kér­tek. Állítsanak bíróság elé, ítél­jenek el a törvény szerint. — A lopásért? Pontosabban ezért a jelentéktelen zsebtol­vajlásért? — Azizov hangjá­ban olyan nyilt irónia volt, hogy Scsuko azonnal elhallga­tott, s idegesen harapdálta szá­ja szélét. — Figyelmeztetni szeretném, — folytatta Azizov —,: hogy ezúttal az jdlambiztonsági hi­vatal ezredese hallgatja ki önt. ' Scsuko nem válaszolt. Eről­ködve fordult meg az ágyon. — Nos, akkor beszéljen. — Nem értem magát, pa­rancsnok polgártárs. Valamit összekever. Rám akar varrni egy ügyet, de nem sikerül. — Beszéljen, — ismételte Azizov változatlanul egyenle­tes, nyugodt hangon. — Tolvaj vagyok, — mond­ta Scsuko. — Tolvaj, érti? É's kész. Pont. — A ponttal még ráérünk. Pontot csak jó idő múlva tu­dunk ennek az ügynek végére tenni — felelte Azizov, s hang­jában fenyegetés érződött. El­vett Szemintői egy borítékot. — Közlöm, hogy a szobájában, ab­ban, amelyet özvegy Szuhová- tól bérel... Azt hiszem, igy hívják az asszonyt, ugye? ■ — Szuhova, — bólintott Sze­min. — Szóval ebben a lakásban, az ön szobájában házkutatást tartottunk. É's az ön bőröndjé­ben egy újságot találtunk. — Lehet. írni, olvasni tudok, ezért időnként újságot is ve­szek. Sőt, néha könyvre vete­medem. — De az újságon titkos írás van! Scsuko mozdulatán a nyomo­zók csodálkozást vettek észre. — Tessék — folytatta Azi­zov —, nézze meg ezt az írást. Kiterítette az újságot, s meg­mutatta. — Nem az' enyém, — mondta sietve Scsuko. — Életemben először látom. És nem én ír­tam. Ellenőrizzék az írást. Nem az enyém. Azizov, mintha nem is hal­lotta volna Scsuko szavait, folytatta: — A rejtjeles írást megfejtet­tük. A pontos szövege: „Sze­rencsésen megérkeztem. Várom a küldöncöt a csomaggal.” Tes­sék, megnézheti maga is. Ez itt a titkosírás; ez pedig itt hozzá a rejtjelkulcs. — Nyomozó polgártárs! — Scsuko felült az ágyon, s a fe­jét fogta. — A színigazat mon­dom: én ezt az újságot soha életemben nem láttam! — Mi célból jött ide? Scsuko hallgatott. Kopogtak. Azizov elégedet­lenkedve fordult abba az irány­ba. Szemin felállt, s kinyitotta az ajtót. Egy percig hallgatott valakit, aztán Visszajött. — önt keresik, ezredes elv­társ — mondta. Azizov kiment. Egyik beosz­tottja várta a folyosón. — Ezredes elvtársi Most je-, lentették, hogy egy kis falu­ban, pontosan itt — térképet térített ki, azon mutatta s egy né panaszkodtak TJerrtádszur- dok, illetve Taktaharkány községben lévő várótermek fűtésére. Panaszaikra a MÁV igazgatóság válaszolt. Ebből a válaszból idézzük az alábbi sorokat: „Csak január 31-én sikerüli, biztosítanunk Hernádszurdo- kon és a hidasnémeti vonalon a várótermek tüzelőanyagát... Taktaharkány állomás ve zetőjénck jelentése szerint a kérdéses időben a váróterein fűtve volt. Azonban a nagy hi­degben a rosszul záródó ajtón, a meleg eltávozott. Az ajtózár megjavítása iránt intézked­tünk.” Eljártak a goromba buszsofőrrel szemben • Trum György, a megyei ta­nács előadója egy goromba so­főrre küldött panaszos sorokat. Levelére a Miskolci Közlekedé­si Vállalat igazgatója válaszolt. „Megállapítottuk, hogy a GA 1G—48. írsz. autóbusz a közölt időpontban nem közlekedett. Ezen a napon Tapolcáról 7 óra 30-kor a GA 47—15 írsz. autó­busz indult. Ennek a kocsinak vezetője nem volt hajlandó el­ismerni a panaszolt viselkedést. Jegykezelőnk azonban emléke­zett az esetre és elmondta, hog'' gépkocsivezetőnk közlekedési dolgozóhoz nem méltó módon viselkedett. Ezért a kocsiveze­tővel szemben szigorúan eljár­tunk.” A másik válasz Bernáth Bar nabásné levelére érkezett. Eb ben azt írja a Miskolci Közlf kedési Vállalat igazgatója, bogi szilveszter éjszaka a szolgála­tot teljesítő GA 49—23 írsz. autóbusz vezetőjének állítása szerint a panaszos a megálló­tól 20 méterre állt, s „nem ta­núsított olyan magatartást, mint aki utazni szándékozik”. — Értem, — szakította félbe Azizov. — Hogyan vették észre a rádióleadót? — Az orvosnak, aki idejött, hogy megállapítsa a halál té­nyét, feltűnt egy különös szám­csoportokkal teleírt papírlap, amely az asztalon, a nyitott Korán mellett feküdt. Háború van, az emberek éberebbek, fi­gyelmesebbek. Hát 6 is beje­lentette a dolgot a rendőrsé­gen. Onnan kijöttek, szakértő­ket hívtak,.. — A Koránt használták, hogy összeállítsák a rejtjeles szöve­get? — Igen. Úgy látszik, az öreg dolgozott, aztán rosszul érezte magát és lefeküdt. Még rosz- szabbul lett, az ablakhoz akart menni, de már nem jutott el. — A halál oka? — Szívszélhüdés!... Miután megtalálták a rejtjeles írást, keresni kezdték a leadót is. így bukkantak rá a földalatti le­járatra, és az ottani rejtekhely­re. Azizov nem hallgatta végig. Szemin, aki a sarokban nézett valamit, visszafordult, s fejé­vel intett az ezredesnek. Azizov odament, s a fogason egy bá- ránybőr-kucsmát vett észre. — Barna — mondta Szemin. Azizov bólintott. — No... és a szilvakék öl­töny? — kutatva nézett körül. Szemin a szekrényhez lépett, amely a szoba másik felén volt. Kinyitotta az ajtaját. — Ott van? — Itt. — A zsebeket! — mondta Azizov. Szemin átkutatta~a ruhát. A szék támlájára tett zubbony belső zsebében megtalálta, s nyomban átad!a az ezredesnek a sárga irha.bör irattárcát. (Folytatjuk) * idős férfi hullájára bukkantak. Odahaza halt meg. Hirtelen ha­lál. Az a gyanú, hogy a szíve okozta.. A lakás átvizsgálása­kor egy rejtett lejáratot leltek, amely a padló alatti titkos he­lyiségbe vezetett. Itt egy álcá­zott üregben nagy hatósugarú i'ádió adó-vevő berendezést ta­láltak. Az áramforrás be volt kapcsolva, tehát nem sokkal előbb használhatták... Az öreg... Azizov félbeszakította a nyo­mozót. ....... — Hívjon azonnal kocsit. És telefonáljon, hogy semmihez se nyúljanak. Küldjön a helyszín­re szakértőket és fényképészt. •Azonnal ott leszünk mi is. Azizov visszatért a kórterem­be. Miután néhány kérdésére nem kapott választ a letartóz­tatottól, abbahagyta a kihall­gatást. Tíz perc múlva a kis tenger­parti falu felé rohant a gépko­csi Azizovval és Szeminnel. A halott arccal a föld felé feküdt, karját előrevetve, lá­bát behajlítva, mintha kúszni akart volna. Alsóruhában volt. Az ágy igen rendetlennek látszott; a matrac..oldalt lecsú­szott, s kilátszott .a rozsdás sodrony, a lepedő és a takaró össze-vissza volt gyűrve, a párna a földre esett. Azizov és Szemin-mindezt azonnal 'észrevette. Figyelme­sen végignézték, átvizsgálták a szobát, i ellenőrizték az ablak­vúm Ií* o 4* — Mikor áltt be a halál? — kérdezte az ezredes a lakásban felügyelő nyomozótól. ■ — Reggel nyolc óra körül vették észre, hogy halott. A szomszédéknak tehenük van, s az • öreg mindennap vett tőlük tejet. A kislány szokta áthoz­ni, a szomszéd' lánya. Ma is a szokott időben jött. Hol az óra? Hónapokkal ezelőtt átrendez­ték a Béke tér déli részét. Á városi autóbuszok végállomása épül itt ki. Régebben állt Hl egy óraállvány órával felszerel­ve. Most útban volt és bcljebl állították fel. Ez rendben i; volna, de sajnos- az órát lefele,j- tették az állványról. Azóta mai az autóbuszok is régen inner indulnak, de az óra nem akai a helyére kerülni. Meddig lesi még üres az állvány? Verdes László Miskolc Még nem időszerűtlen A házfelügyelők figyelmébe Sok minden történik egy bá­nyász villanyszerelővel, de olyan, mint az alábbi kis eset, — még nem történt velünk. Február 9-én szólt a műveze­tőnk, Maráthy László elvtárs, hogy benn kell maradnunk egy sürgős szerelésre. Kell a szén, a bánya nem állhat, vállaltuk. De nem tudtuk a szerelést es­tére sem befejezni. Hazamen­tünk pihenni, de ismét kért a művezetőnk, menjünk be más­nap, végezzük el a munkát, hogy hétfőn reggel a bánya tel­jes kapacitással indulhasson. Másnap, vasárnap valóban ott voltunk, nem hiányzott senki. Bizony, még délre sem tudtunk végezni, a művezetőnk szólt, hogy ő elmegy ebédelni. Jó ét­Miért csak ígéret a b5csi autóbusz? Az elmúlt év utolsó hónap­jaiban örömmel fogadtuk a hírt, hogy autóbuszt kap Bocs, amely majd a község és a vasútállomás között közlekedik. Elsősorban an­nak a 4—500 dolgozónak szerzett a hír örömet, akik naponta járnak miskolci munkahelyekre és most ke­rékpáron, gyalog teszik meg a község és az állomás közötti 4 kilométeres utat. Sajnos, azóta hiába várunk. Egyik dátum a másikat éri, az egyik ígéretet másik köve­ti, de az autóbusz még min­dig késik. Vajon meddig? Szántai Lajos Bocs vágyat kívántunk neki, s to­vább dolgoztunk. Nem telt bele sok idő, visszajött a műveze­tőnk, csomagokkal megrakva. Meleg ebédet hozott nekünk. S pakolta ki a jó meleg húsle­vest, a krumplit, a húst, a sa­vanyúságot, az almát. S10 mé­ter mélyen, porcelántányérból, jó meleg húslevest és egyéb fi­nom falatokat ebédeltünk. Kupcsik Sándor villanyszerelő, Lyukóbánya Kennedy elnök csütörtö­kön rendkívüli üzenetet inté­zett a kongresszushoz és ab­ban később beterjesztendő törvényjavaslatok jóváhagyá-' sát sürgette az amerikai is­kolák fajüldöző politikájának felszámolására és a nem fehérbőrű amerikai állam­polgárok választójogának biz­tosítására. Az elnök kénytelen volt be­ismerni, hogy az Egyesült Ál­lamok csaknem egész terüle­tén „a faji megkülönböztetés borzalmas járványa pusztít, amely súlyos károkat okoz az Egyesült Államok nemzetközi tekintélyének és a világban

Next

/
Oldalképek
Tartalom