Észak-Magyarország, 1963. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-10 / 34. szám
Vasárnap, 1963. február 10. ESZAKMAGTAKORSZAG 7 Bemutatták a mindentudó fényképezőgépet A jó eredmények vonzzák a kívülállókat KEREKAS ZTAL Az OFOTFRT AIpíiri Gyula utcai kiállító termiben megnyílt az. NDK fotócikkek kiállítása, ahol bemutatták a német foto-optlkai újdonságokat, többek között a Praktl legújabb, teljesen automatikus változatát. Képünkön: a Praktl automata gép. A 600 holdon gazdálkodó miskolci Táncsics Termelőszövetkezet kiváló eredménnyel zárta az elmúlt gazdasági évet. Kihasználták a Sajó adta lehetőségeket. Nagyobb területen, mintegy 400 holdon, a kertészeten kívül öntözték a szántóföldi növényeket is. Ennek az lett az eredménye, hogy az előirányzott 100 ezer forint helyett 1 millió 407 ezer forintot fordíthattak beruházásokra. 2 millió 700 ezer forinttal gyarapodott a termelőszövetkezet gazdasági alapja, s így a fel nem osztható vagyon értéke 8 millió forint fölé emelkedett. A tagság is nagy hasznát látta a jó esztendőnek, az iparkodásnak, A prémiummal együtt a munkaegység értéke most eléri az 59,30 forintot. Az egy tagra jutó jövedelem kis híján 15 ezer forint. Okulva a jó tapasztalatokon, az idén még nagyobb területet öntöznek a termelőszövetkezetben, hogy tovább gyarapítsák a közös vagyont, s c tagság jövedelmét. A jó eredmények biztatóan hatnak a kívülállókra, most újabb 12 tagot vesznek föl a termelőszövetkezetbe. Ha a földterület engedné, még több új taggal gyarapodhatna a Táncsics Tsz kollektívája, Évrol-évre növekedik a jövedelem a takíaliarkányi Űj Etet Termelőszövetkezetben — A zárszámadó közgyűlések igen nagy jelentőségűek a termelőszövetkezetek életében, ünnepnek nevezhetjük ezeket a napokat. Ünnep ez a mi esetünkben is, mert még jobb és gazdagabb eredményekről adhatunk számot, mint az előző években — kezdte zárszámadási beszámolóját Taktaharkány- ban, Boros Zsigmond, az Üj Elet Termelőszövetkezet elnöke. Erről az örvendetes fejlődésről győződhétünk meg az •Inöki beszámoló alapján a Számok tükrében is. Nézzük például a kalászosok számadatait. Azt tapasztalhatjuk, hogy 1960-ban, az alapítás évében búzából 9,8, 1962-ben 14,8 mázsás átlagot értek el a nagyüzemi gazdálkodás révén, tavaszi árpából 14,9-ről 18,1 mázsára, dohányból 7,5 mázsáról 11,5 mázsára, kukoricából 14,7 mázsás májusi morzsolt- ról 17,5 mázsára növekedett a holdankénli átlagtermésük. A kitűnő termés eléréséhez a műtrágyafelhasználás fokozódása is hozzásegítette az Üj Élet gazdáit, mert 1960-ban még csak 42, 1961-ben 93 és 1962- ben már 125 kilogramm vegyes műtrágyát szórtak minden hold földre. A szövetkezet állatállománya is szépen gazdagodott az elmúlt három év alatt. Ugyanis az első évben 172, a másodikban 174, 1962-ben pedig 251 darab szarvasmarhával rendelkeztek. Ennél is nagyobb a számbeli fejlődés a sertéstenyésztésben, állományuk az 19G0. évi 280 darabról 572-re növekedett. Ezenkívül van még 485 juhuk, s szorgalmas leányaik, asszonyaik a tervezett 3000 helyett 12 ezer pecsenyecsirkét neveltek fel, 110 mázsa súlyban. Korszerű istállókkal, gazdasági épületekicel gyarapították és teljesen gépesítették közös gazdaságukat a taktaharká- nyiak. Csupán gépekre csaknem 1 millió forintot költöttek. Vásároltak 7 traktort, sok munkagépet: ekéket, kultivá- torokat, disztillert, műtrágyaszórókat, fűkaszát, silózót, szárlépőgépet, íejőgépet, ka- zalozót Közművesítették az istállókat, hogy ezáltal is köny- nyítsék az állatgondozók munkáját. De kedvező képet kapunk az Üj Élet fejlődéséről akkor is, ha a szövetkezet tiszta vagyonának növekedését, vagy ha a munkaegység értékének alakulását tanulmányozzuk. 1960- ban ugyanis 1 millió 23 ezer, 1961-ben 3. millió 286 ezer, 1962. végén pedig 4 millió 309 ezer forintot tett ki a tsz vagyona. Egy munkaegység 1960- ban 35,90 forintot, 1961-ben 38,01 és 1962-ben 42,44 forintot ért az Üj Életben. Az elmúlt évben 13 ezer 549 forint volt az egy tagra jutó átlagos jövedelem, a tavalyelőtti 11 ezer 972 forinttal szemben. Ehhez kell még számítani azt a 152 ezer forintot is, amelyet földjáradék címén fizettek ki a tagoknak a bevitt földek arányában. A termelőszövetkezet áruér- tékesitési terve 1962-ben 3 millió 122 ezer forint volt, s ezt 4 millió 203 ezer forintra, vagyis 132 százalékra teljesítették. — Termelőszövetkezetünk tagjai és, vezetői bíztak a párt és a kormány programjában, bátran léptek a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára. Munkájukat ezeknek megfelelően végezték és énnek meg is van az eredménye, mert évről évre szebbek, jobbak az eredményeink — mondotta befejezésül a tsz elnöke. A számok is ezt bizonyítják. (h. j.) Téma: népművelési gondok, feladatok az encsi járásban A megnagyobbodott encsi járásban megnövekedtek a feladatok is. Az egyik, sok munkát, nagy lelkiismeretességet igénylő területről, a népművelés feladatairól, gondjairól beszélgetünk néhány hozzáértő emberrel. Színhely: a szikszói művelődési ház egyik klubszobája. Jelen vannak: Kollár István, a járási pártbizottság agitációs és propaganda osztályának vezetője. Héderváry Ferenc, a járási tanács művelődésük"' n'ztályának vezetője, Bakonyi Béla és Gulyás János, a járási anács népművelési felügyelői, Szabó Gyula, a járási K... , tár igazgatója, Kisvárday László, a szikszói művelődési ház igazgatója. KOLLÁR: Ha megengeditek, bevezetőként talán néhány mondatot a járásról. A mi járásunk mezőgazdasági jellegű. Célunk a mezőgazdasági termelés szintjének állandó emelése. Óriási feladatok várnak ránk a kenyérgabona, az állattenyésztés, a tejtermelés fokozásában és általában a mezőgazdaság minden más területén. Az ötéves terv végére gyümölcsösünket körülbelül 6000 holddal kell növelnünk. Ha az öntözéssel kapcsolatos elképzeléseinket megvalósítjuk, 11—12 ezer hold válik otí- tözhetővé. Hogyan tudjuk ezeket az elképzeléseket realizálni? Csali képzett, hozzáértő emberek munkájával. A szakmai műveltség állandó növelésével. Ezt kell segítenie a népművelésnek! BAKONYI: Ezt a célt szolgálja a 21 ezüstkalászos tanfolyam és 16 Isz-akadémia is. Mindenütt képzett .szakemberek adnak elő. Persze több ilyen tanfolyam, vagy tsz-aka- démia is elkelne még, de ahol nincs megfelelő tudású szak- embei', ott nem szervezhettünk. HÉDERVÁRY; Igen. a népművelő munka egészét a termelés szolgálatába kell állítanunk. Dicsekvés nélkül mondhatom, hogy ebben a szemléletben a művelődésügyi osztály egységes. Ugyanezt vallja a járási pártbizottság, és a járási tanács vezetősége is, és mindenben támogatnak bennünket.' Amikor a járás vezetői a földművelés és a népművelés szoros egységéről, a népművelés rendkívül fontosságáról beszélnek, akkor ezt válóban így is. érzik, és ilyen szellemben tesznek is érte. jKár, hogy a községekben még nem mindenütt így gondolkodnak. Főleg egyes tsz-vezetők állásfoglalása érthetetlen... Nagy hibának tartom, hogy a falusi népművelők egy része nem ismeri a konkrét, helyi feladatokat. Helyesen jelölik ugyan meg a célkitűzéseket, a feladatokat, de csak úgy elvileg. Nem látom, hogy mit tesznek ezekért. Persze sok szép eredményt is felsorolhatnék most A múlt évihez képest ugrásszerűen nőtt ugyan a dolgozók iskoláinak, az analfabéta tanfolyamoknak. a szülők iskoláinak száma, azonban sokkal többet kell tennünk a szervezett oktatásért, esetleg űj módszerekkel is megpróbálkozunk. KOLLÁR: Bizony hiányoznak a szakemberek. Tavaly tsz- einkben összesen egy agrármérnök dolgozott. Most. három. Igaz, a” közeljövőben emeljük számukat. HÉDERVÁRY: Panaszkodnak a termelőszövetkezetekben, hogy nincs agronómus, nincs szakember, pedig ezen a tsz-ek is segíthetnének. Hogyan? Társadalmi ösztöndíjjal. Kössenek szerződést valamely rátermett fiatallal, aki tanulmányainak elvégzése után a tsz-ben fog dolgozni. Nagyon megérné! A havi 300—400 forintot a termelőszövetkezet észre sem venné. GULYÁS; Gyakran foglalkoztat valami. Eddig akár politikai, akár gazdasági kérdésben kértük a társadalmi segítséget, mindig sikerrel járt. Óriási célkitűzéseket valósítottunk már meg társadalmi ösz- szefogással. Ügy érzem, a népművelésben ez nem sikerült. Furcsa, hogy éppen azok az emberek nem akarják ehhez a munkához teljes erejüket, támogatásukat adni, akikért végső soron mindez történik. Pontosabban: miért nem értik meg egyes tsz-elnökök, hogy ha az emberek műveltebbek, képzettebbek, akkor abból a termelőszövetkezetnek, tehát saját maguknak származik haszon? SZABÓ: Ez ideológiai látókör kérdése. A mi feladatunk, hogy ezt fejlesszük. Csak azoktól az emberektől várhatjuk a népművelési munka támogatását, a,kik látják ennék szükségességét, fontosságát. Erre csak azok képesek, akik maguk is elérték már a megfelelő műveltségi szintet, és fél tudják mérni, hogy erre miért van szükség. BAKONYI: Es ezzel visszakanyarodtunk a dolgozók iskolájának kérdéséhez, ami mégiscsak mindennek az alapja. Az egyik pedagógus így határozta meg: mindennél többnek tartom a dolgozók iskoláját. Így is van, hiszen továbbképzésről sem beszélhetünk addig, amíg nincsenek alapok. KISVÁRDAY: A mi termelőszövetkezetünkben ez évben a szakmai képzés hiánya miatt munkaegységenként öt-hát forint kár ért mindenkit. Világos, hogy a művelődési otthon is csak akkor tudja kellően ellátni feladatát, ha mindent megtesz a szakműveltség emeléséért, ami' persze egy ál Lilán nem egyszerű feladat. Az emberekkel meg kell szerettetnünk az otthont, hogy minél többször és minél többen járjanak ide. De én ezt nem aszerint a helytelen szemlélet szerint gondolom, melynek a képviselői ezt vallják: csak akkor jó egy előadás, ha legalább 300-an hallgatják. Jó lenne már leszoknunk az ilyen mennyiségi szemléletről. Sokkal hatásosabb, ha 30—40 ember ül le a klubban, és beszélget a szakemberrel. Közbekérdez, magyarázatot kér stb. És ami nagyon fontos — ismerni kell a tsz feladatait, helyzetét, terveit, mert csak így segíthetünk. SZABÓ: És itt következik egy másik probléma. A járásban 53 községben van művelődési otthon. Ez így szép szám,, de ha azt mondjuk, hogy a járás 89 községe közül 53-nak van művelődési otthona, akkor már a „csak”-ot is elé tehetjük. Mert a többi községben a könyvtárat is csak egy szelu'ény jelzi az iskola folyosóján. Ezekben a községekben nagyon nehéz boldogulni, eredményt elérni. Bizony nagy szükség lenne a társadalom összefogására, segítésére. Igen, az encsi járásban nagyok a népművelés feladatai. És hasonlóak a többi járás feladataihoz. Mert a népművelés mindenütt rendkívül fontos szerepet tölt be a társadalom életének egészében. Göncön 48,78 forintot ér minden munkaegység. Sok köze van hozzá az ottani művelődési otthonnak is, ahol szinte egy emberként tömörül a tanács, a tsz-ve-’ zetősége, az orvosok, általában a falu értelmisége — a falu népműveléséért. A járás népműveléséért felelős emberek sokat dolgoznak. De ez a munka csak úgy válhat eredményessé, ha minden szakképzett, minden hozzáértő ember melléjük áll. Priska Tibor V illcmy oszlop-csere Salamon Béla válasza Röviddel ezelőtt emlékeztünk meg Salamon Béla érdemes művész hat évtizedes színészi jubileumáról. Az illusztris művész cikkünkre munkatársunkhoz intézett levélben reagált Ebből idézzük az alábbi sorokat: „... Meg kell azonban azt mondanom (írnom), hogy egy jó- (vagy amit nem hiszek: rossz-) akaróm dobta be ezt a bizonyos 60-as jubileumot. Nem tudom, miért volt olyan sietős neki. Nem mondom, van már körül-belül 60 éve, hogy a színpadon „topogok”, de én mint műkedvelő kezdtem a színészetet és ki meri megállapítani önmagáról, hogy hol végződik a műkedvelés, és mikor kezdődik a „színészete”. Tessék elhinni, hogy én nem akarok jubilálni. Először is attól félek, hogy feletteseim azt fogják mondani: ez már 60 éve játszik? Küldjük el pihenni. Márpedig én csak akkor Pihenek, ha játszom. A „Vonósnégyes” jubilál. Kétezerszer játszottam Szőke Szakáll ragyogó bohózatát — éspedig először Miskolcon. A piac felé, a főutca végén, egy nyári kabaré udvarán, emlékezetem szerint 1918-ban. És ez a „Vonósnégyes" szerezte meg nekem a sikert. (Nem pedig fordítva.) A jubilálás többnyire felhívás valamire. Anyagiakra, vagy erkölcsiekre. Becsületszavamra mondom, hogy egyikre sem gondolok. Mindent megkaptam kormányzatomtól. Kétszer kaptam Munka Érdemrendet, egy nívódíjat és ezen kívül büszkélkedhetek a rangommal is: a Magyar Népköztársaság érdemes művésze vagyok. Hogy mondja ezt kleine, a nagy német költő? (Én ugyan nem tőle hallottam): „Mein Liebe hen, xvass willst du noch mehr?" Nem haragszik érte Szerkesztő Uram, ha az Észak- magyarország január 30-i számában megjelent írását is a kitüntetéseim mellé teszem el. Kedves Jó Szerkesztő Uram! Nem szeretném, ha megharagudna érte. röstellem a cikket (de nagyon jólesett!). És ezzel az érzéssel zárom is soraimat és kérem a jóistent (meg az Országos Rendező Irodát, mert ő a hatalom), hogy még egyszer megjelenhessek a miskolci, igazán kedves színházi közönség előtt, hogy egy kicsit (illetve nagyon) megnevettessem. Hálás hivat Salamon Béta Várjuk, Béla bácsi... érdemes művész” Megyénkben többleté kicserélik az clnvnlt kábeleket. A faoszlop helyére nagyszilárdságú betonoszlopot állítanak, melyet daru emel • kijelölt helyre. Fotoí Szabados György Üzemi akadémia az építőknél Több mint tízezer vegyipari dolgozó tanul tovább A szakszervezetek sokrétű oktatási, nevelő programjukkal nemcsak a dolgozók művelődését, hanem n vállalatok gazdasági munkáját is az eddiginél hatásosabban kívánják segíteni. Az építőiparban a kulturális nevelő munkát az üzemi akadémiák rendszerének meghonosításával sikerült a legeredményesebben a termelés szolgálatába állítani. A múlt Évben több mint tízezer építőipari dolgozó vett részt üzemi akadémia előadásain. A gyors fejlődés és az ezzel kapcsolatos létszámnövekedés a vegyiparban is előtérbe helyezte a tanulást, a szakmai és általános művelődést. Az ötéves tervidőszakban például mintegy 15 ezer vegyipari szakmunkást kell kiképezni. A szakszervezeti bizottságok eredményesen szervezik a dolgozók továbbtanulását. Az ősszel 1600 felnőtt oktatását kezdték meg a különböző szakmunlcásképző tanfolyamokon, az általános iskolába több mint háromezren iratkoztak . be, gimnáziumban és technikumban 5500 vegyipari dolgozó tanul, s csaknem ezren látogatják a különböző iskolákat és egyetemeket.
