Észak-Magyarország, 1963. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-09 / 33. szám

ESZAKMAGYARORSZÄG Szombat, 1963. február 8. ÁIIfflMicsiiay Irakfoaiia Kasssemet állítólag megölték ■ A hírügynökségek gyorshírei arra engednek következtetni, hogy pénteken államcsíny tör­tént Irakban. Az' AFP és az AP a bagdadi rádióra hivatkozva közli, hogy a légierő lerombolta a hadügyminisztérium épü­letét, amely Kasszem tá­bornok rezidenciája volt. Kasszemet állítólag megöl­ték. Á kormányzatot az „Iraki For­radalom Nemzeti Tanácsa” ra­gadta magához. A tanács a rá­dióban bejelentette, hogy a külföldiek élete és javai nem forognak veszélyben. Irakban a hajnali óráktól szokatlan nyugtalanság ural­kodik. A bagdadi rádió arab hazafias dalokat sugároz. Irak repülőtereit reggel, ma- - gyár idő szerint 6,30-tól lezár­ták — jelentette a közép-kele­ti -polgári. légiíorgalom köz­pontja. óra tájban történt, a had­ügyminisztérium épülete ellen intézett légitáma­dással. Egyidejűleg katonai egységek elfoglalták a bagdadi rádiót. Azóta a rádió sűrű egymás­utánban közli felhívásait a la­kossághoz, felszólítva, hogy minden erejével támogassa a mozgalmat ama törekvésé­ben, hogy az országot megsza­badítsa a diktatúrától és mind­azoktól, akik a nép jogait sem­mibevették. A „Forradalom Nemzeti Tanácsa” rádión ke­resztül figyelmeztet, hogy a lé­gierő haladéktalanul közbelép, ha a volt rendszer erői megkí­sérelnék a visszavágást. H sti külpolitikai összefoglalónk Az Jraki Forradalmi Mozgalom” vázlatosan ismertette politikai célkitűzéseit ' "A nyugati hírügynökségek jelentése szerint Irakkal meg- i szakadt minden telefon-távíró és légi összeköttetés. Egyedül a,bagdadi rádió jelzi a pénteki nap folyamán bekövetkezett •eseményeket, amelyeket a kör­nyező országok rádiói lehall­gatnak, illetve átvesznek. Bár a jelentések egyöntetűen arról szólnak, hogy Kasszemet mes- . ölték, ez hivatalos megerősítést még nem nyert. Arról sincse­nek biztos adatok, hogy az ál­lamcsínyt szervező katonai erők mögött milyen erők álla­nak. Az eddigi hírek szerint bejelentette támogatását a 8. dandár és a Habbaniya légitá­maszpont erői. A félhivatalos Anatolia török hírügynökség hivatalos forrásokra hivatkoz­va közölte, hogy az iraki hadsereg 19 tábor­nokát letartóztatták. A bagdadi,. rádió ^bejelentette^ hogy a. néE>í k'gárda'' pararícsnö-1 kává Abdul Karim Musztaía ezredest nevezték ki. A rádió felszólítottá a ma^ásrangú tisz­teket,' hogy saját biztonságuk érdekében önként jelentkezze­nek vagy a hozzájuk legköze­lebb eső laktanyában, vagy a rendőrségen. f Államcsíny hajnalban Az első rövid jelentések után érkezett részletek szerint az államcsíny hajnali négy A „Forradalom Nemze^ Ta­nácsa” első közleményében körvonalazza a mozgalom po­litikai célkitűzéseit.- Külpoliti­kai téren hangsúlyozza, hogy a bandungi értekezlet ha­tározatainak végrehajtását fogja szem előtt tartani és támogat minden arab fel- szabadítási mozgalmat. A nyilatkozat kiemeli, hogy a külföldieket bántódás nem' éri, sőt az Irakban működő olajvállalatok nehézség nélkül dolgozhatnak a jövőben is. Megerősítették Kasszem halálhírét A felkelők minden bejelen­tésnél elítélik a „kasszemi diktatúrát”, amely egyidejűleg irányult a baloldali erők és a Nasszer-barát erők ellen. A letartóztatott tisztek kö­zül eddig két-három név vált] ismertté: Ahmed Szaleh el5 Abdi tábornok, vezérkari fő­nök, a Kasszem-rezsim erős emberének, továbbá Abbasz Fadel el Mahdaui ezredes, a bagdadi népbíróság elnökének neve. Az iraki brit nagykövetség jelentései szerint Bagdad lakossága nyugodt. Ugyancsak ezt jelenti az An­karába érkezett iraki pilóta, aki gépével- még a. repülőtér lezárása előtt hagyta el Irak fővárosát. Az AP szerint a török külügyminisztéri­um- mgerősílette Kasszem megölésének hírét. Jordániában óvintézkedések történtek, és az Izraelben lévő főkonzulátusok személyzetét felszólították, ne menjenek Jeruzsálem óvárosába. A Jor­dániái erőket riadókészültség­be helyezték. A bagdadi rádió, amely idő­közben a „Július 14-e rádió” nevet vette fel, emlékeztetve arra a forradalomra, amely 1958. július 14-én megdöntötte a Hasemita-dinasztia uralmát, a délelőtt folyamán közlemé­nyeket sugárzott a különböző katonai egy­ségeknek a Kasszemet megdöntő erőkhöz való csatlakozásáról. Kétségte­lennek látszik, hogy a fel­kelők ellenőrzik Bagdadét, a fővárost. A jelentések szerint csatlakoztak a fel­keléshez a legfőbb légitá­maszpontokon állomásozó erők, így a Habbaniya-i és a Kirkuk-i légitámaszpon­tok személyzete. A rádió közölte, hogy Moszulbnn is a Kasszemet megdöntő erők mellett foglaltak ál­lást a katonai egységek. Az AFP híradása szerint be­jelentette csatlakozását az öt páncélos hadosztály is — ez az öt hadosztály képezi a hadse­reg főerejét. Ennek ellenére a katonai helyzet nem világos. Egyrészt az ország déli részeiről nem érkeztek jelentések arról, hogy a katonai erők támo­gatnák a mozgalmat, másrészt a rádió által sugárzott közle­ményeket csaknem kivétel nél­kül alacsonyabbrangú tisztek, vagy egyszerűen „parancsnok­helyettesek” írták alá. ■ A közép-keleti hírügynök­ségnek a bagdadi rádióra hi­vatkozó jelentése szerint az összes politikai foglyo­kat szabadon bocsátották Bagdadban. Más jelenté­sek arról számolnak be, hogy letartóztattak több tisztet, köztük Ahmed Sza­leh el Abdi tábornok, ve­zérkari főnököt, valamint Mahdaui ezredest, a bag­dadi népbíróság elnökét. Számos főtisztet azonnal nyugalomba küldtek. Az államcsíny előzményei­ről írva a hírügynökségek megemlítik, hogy Kasszem el­nök az elmúlt héten nyuga­lomba küldte a hadsereg 58 tisztjét: Feltételezik, hegy az államcsíny szervezői ezt á pillanatot ragadták meg akció.': juk végrehajtására, .!! ■' Vihar a* atlamli partokon — Kétes értékű pcidálódzás a kiömlött tejről — Lehet-e alkalma?.!»! Párizsban az ottawai módszereket ? A HÍRÜGYNÖKSÉGEK az elmúlt héten Ottawából röpí­tették világgá a jelenlegi nem­zetközi politikai életre egyik legjellemzőbb hírt: Diefenba- ker kormányát az ellenzéki pártok együttes erőfeszítései megbuktatták. A kormányvál­ság ténye önmagában véve még nem szenzáció, de a ka­nadai eseményeket feltétlenül érdekessé, világpolitikai szem­pontból is figyelemre méltóvá teszik a kormánybuktatás kül­ső körülményei. Ebben az eset­ben ugyanis nem arról van szó, hogy a belső erőviszonyok jelentősen eltolódtak, hogy a nép a kormánybuktató ellen­zéki pártokban látná a jobb jövő biztosítékát. Nem. A saj- tójeientésekből ítélve szó sincs erről. A kanadai nép széles tömegei tulajdonképpen egyet­értettek kormányukkal, ami­kor az — ha óvatosan is — szembehelyezkedett az Egye­sült, Államok kubai politikájá­val. Az is bizonyos, hogy a dolgozó milliók és jelentős polgári rétegek sem lelkesed­nek országuk nukleáris fegy­verkezéséért. És mégis, a kor­mányt elsöpörte egy olyan vi­har, amely tulajdonképpen nem belülről, hanem kívülről támadt és a parlament falai gyöngének bizonyultak. Bár Diefenbaker pártja' ne­vében benne van a haladó szó, (Haladó Konzervatív Párt) mégis nehéz volna a volt ka­nadai miniszterelnököt haladó politikusként jellemezni. Je­lenlegi bukását azonban két­ségtelenül a visszahúzó erők okozták. És ezek a visszahúzó erők megint nem belülről je­lentkeztek, mert igaz ugyan, hogy a kanadai ellenzék össze­fogott Diefenbaker ellen, de nyilvánvaló, hogy ez az össze­fogás nem egyértelmű. Végső soron mást akar a kormány­buktatás látszólagos folyama­tában főszerepet játszó Liberá­lis Párt és ugyancsak más el­képzelései vannak a másik két ellenzéki pártnak, a Szociálist^ Hitelpártnak és az Uj Demok-1 rata Pártnak is. Jelenlegi közös platformjuk viszont megint nem a kanadai belső helyzettel, hanem külső tényezőkkel magyarázható. Az Egyesült Államoknak mér jó­ideje útjában áll a halogató taktikát folytató Diefenbaker kormány, amely saját hazájá­ban is elveszítette kezdeti népszerűségét, hiszen válasz­tási ígéreteiből semmit sem tudott teljesíteni, önálló poli­tikai cs gazdasági programot ígért, de az évek során egyre jobban függvénye lett az Egye­sült Államok politikájának, ugyanakkor mégsem vált en­gedelmes eszközzé és időnként váratlan nehézségeket lámasz­Dobrinyln—Rusk megbeszélés Washington (Reuter, AFP) D obrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete fél­órás megbeszélést folytatott Rusk amerikai külügyminisz­terrel. A külügyminisztériumból távozó szovjet nagykövet a hozzáintézett kérdésekre kö­zölte, hogy az amerikai kül­ügyminiszterrel - a1 ' nemzetközi helyzet több, 'újabb fejlemé­nyéről tanácskozott, nem kü­lönbén a Szovjetunió és az A lattá hatienlSk játékhetén is vast ötös találat A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatása sze­rint a 6. játékhét lottószelvé­nyeinek értékelése közben egy öttalálatos szelvényt találtak. A száma: 7 820 598. A szelvények értékelése még folyik. Egyesült Államok közötti kap­csolatok egyes kérdéseiről. Amidőn Dobrinyint megkér­dezték. szóba került-e a fran­cia—német szerződés, a nagy­követ azt válaszolta, bizonyos mértékben igen. Kifejezte kor­mánya aggodalmait a szerző­dés miatt, ahhoz hasonlóan, ahogy.es a xnoszjevai francia és nyugatnémet nagykövet előtt, történt. A nagykövét nem nyi­latkozott arról, hogy a Fran­ciaországhoz és Nyugat-Né- metországhoz intézett tiltakozó jegyzék másolatát átadta-e. Dobrinyin végül röviden kö­zölte, hogy ~a kubai helyzet nem került megvitatásra és a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetésének kérdését csak érintették. tott, mint legutóbb is a nuk­leáris fegyverkezés kérdésé­ben. Washington nem tűrte ezt tovább és az elmúlt hetek­ben felelős amerikai politiku­sok olyan kijelentéseket tet­tek, ami egyértelmű volt a ka nadai belügyekbe való beavat­kozással. A washingtoni nyo­más kikezdte Diefenbaker széthulló pártját is. A hadügy­miniszter például már a kor- mánybuktatás előtti napokban lemondott, tiltakozva minisz­terelnökének halogató taktiká­ja ellen. A válságot előidéző parlamenti szavazás lényegé­ben azt is tükrözte, hogy Ka­nada iparának körülbelül ' 65 százaléka az USA monopóli­umainak kezében van és ezek a monopolisták védik érdekei­ket. Nem lehet tudni, mit hoz­nak majd Kanadában a tavaszi választások, de a jelenlegi kor­mányválság és annak körül­ményei igen élénken foglal­koztatják a nyugat-európai közvéleményt is. A Washing­ton által felkavart yíhar ugyanis nemcsak az Atlanti- óceán nyugati partvidékén okoz változásokat, hanem egy­re élénkebb erővel tombol Európában is. Egyes hírma­gyarázók arról beszélnek, hogy Washington tanul Brüsszelből, és nem tűr meg szövetségesei körében olyan kormányt, melyre adott esetben nem szá­míthat biztosan. A HÍRMAGYARÁZÓK tér mészetesen azt is megállapít ják, hogy jelenleg a nyugat­európai országokban jobbén tudnak védekezni a vihar ellen, mint Kanada sík vidékein. Pá­rizs nem Ottawa és a franciák fővárosában nem lehet alkal­mazni a kanadai módszereket. Alapjában véve, más itt a po litikai helyzet is. De Gaulle Angliával szemben elfoglalt ál­láspontja tulajdonképpen lep­lezetlen USA-ellenes lépés is, és mint ilyen, feltétlenül fel­háborította Kennedyt és híveit. Ugyanakkor De Gaullera, vagy egy. hasonló egyéniségű politi­kusra még szükségé van Ame­rikának Franci aországban — legalább is jelenleg. A nyugat-európai játszma jó­val bonyolultabb, mint a ka­nadai helyzet, éppen ezért mát taktikát is követel. A hírek sze­rint megkezdődött az ameri­kai külpolitika felülvizsgálása és Washington mindent meg­tesz, hogy elszigetelje De Ga- ullet, Angliát pedig a brüssze li kudarc ellenére, is közelebb hozza a nyugat-európai álla­mokhoz. Nagy-Britanniában minden esetre sokat idézik most azt a közismert angoi közmondást, hogy „nem érde­mes belesírni a kiömlött .tejbe”. A londoni lapok hangsúlyoz­zák, hogy az angol népet sem­milyen kár, vagy kellemetlen­ség nem tartóztatja fel alkotó tevékenységében. Kifejtik, hogy „Anglia csatlakozása nemcsak az európai népek er­kölcsi és gazdasági egyesüléséi és továbbfejlődését biztosította volna, hanem az együttműkö­dés fejlesztését más világrészek népeivel is. Dehá't a tej ki­loccsant, búslakodás helyett számoljunk az új helyzettel”, Ezek a sajtóhangok igyekeznek meggyőzni az angol közvéle­ményt arról, hogy nemcsak a1 ő tejük loccsant ki, sőt, az 0 legkevésbé, mert... Nem célja ennek a cikknek, hogy elismételje az angol sajtó önvígasztaló sorait, de kétség­telenül van valami igazság » lapoknak abban a megállapí­tásában, hogy „valami meg­rendült a Közös Piacon belül és Európában”. Ez az önvígasz- talás önleleplezés is. Ha nen’ is jelenthetjük ki egyértelmű­en, hogy válságban van a nyu­gati szövetség, megállapíthat­juk, hogy az imperialista ha' talmak között fennálló ellen­tétek élesednek. Ezeket az el' lentéteket semmiesetre. serí szabad túlbecsülni, még kevés! bé azt a következtetést levon-) ni belőlük, hogy csökken az } fenyegetés, amit ezeknek az orj szágoknak agresszív katona előkészületei a szocialista OIj szágokra jelentenek. VÉGSŐ FOKON nem lehel még megítélni, mit érceimé! nyez az atlanti partokon dü­höngő vihar. A szél sok mini dent elpusztít, de az eső tét] mőbbé teszi a talajt. A jelei- arra is mutatnak, hogy a polij tikusok nem függetlenítheti! magukat a népek akarét-átá) És a népek békét akarnak; L« Figyelemreméltó dr. Balta­zár Dezső püspök titkárának ■levele a méltóságos úrhoz, -amelyben a Kultúra és Sza­badság hangzatos című, kifeje­zetten „egyházi” lapját ajánlja anyagi .támogatás céljából. „Méltóságos Uram! Magas figyelmébe ajánlom nagynevű püspököm szellemétől is ékes lapomat, a ,^Kultúra és Sza­badság”-ot. Méltóságod - bölcs vezetése alatt álló hatalmas üzeme sok ezreknek ad kenyeret és ott­hont. Ezért védjük mi a tőke szabadságát az államszocializ­mus felé menetelő szellem­áramlatokkal szemben, — hisz a tőké szabadsága termelte ki a háború előtti boldog idő ma­gas kultúráját... Méltóztas- sék megtisztelni' azzal, hogy lapomat elolvassa és lapom szellemi és erkölcsi tartalmá­nak értékkülönbsége méltány­lásával — vegye kegyes támo­gatásába. Alázatos szolgája: Moyán Ákos püspök-titkár”. Bőkezű támogatásba vette. A Hétfői Napló szerkesztő­tulajdonosának, dr. Elek Hu­gónak levelébe is érdemes be­pillantani. Elek úr 1934-ben már több mint 25 esztendeje élvezte a bírópálok támogatá­st: „ ... szándékunk megvalósí- 'tásához méltóságos Urunk er­kölcsi és anyagi támogatására vezést nyert, naponta 100 000 példányban jelenik meg és életképességét a laptulajdonos részvénytársaság megfelelő tő­keereje biztosítja. Minden re­mény meg van tehát arra, hogy a „Függetlenség” mara­dandó életű és igen nagy pub- licitású napilap lesz, annál is inkább, mert jelentős áldoza­tot hozva, egészen olcsó árá­val alkalmazkodni kíván a tár­sadalom lecsökkent vásárló­képességéhez. A Miniszterelnök Ur Önagy- méltóságának egyenes óhaja hívta életre a „Függetlenség”- et, tehát rendkívüli súlyt he­lyez arra, hogy a lap az ille­tékes tényezők előlegezett bi­zalma és jóakarata révén a gazdasági életben is gyökeret verjen. Éppen ezért bátor vagyok a Miniszterelnök Ur Önagyméltóságának azt a nyo­matékos kérését tolmácsolni, hogy a „Függetlenség”-et meg­értő jóindulattal támogatni és legalább ugyanabban az elbá­násban részesíteni méltóztas- sál, amelyet részetekről a töb­bi nagy napilapok is élveznek. Közölni kívánom továbbá, hogy a „Függetlenség” közgaz­dasági szerkesztésével dr. Pár­tos Szilárd urat bíztuk meg, akinek a személye és eddigi munkássága azt hiszem bizto­síték arra, hogy a lap megbíz­hatóan és szakszerűen fogja teljesíteni közgazdasági fel­adatát. Előre is köszönöm a Minisz­terelnök Ur Űnagyméltósága nevében szíves készségedet és maradok őszinte tiszteletem és nagyrabecsülésem kifejezése mellett mindenkor igaz híved: olvashatatlan aláírás, minisz­teri tanácsos, a sajtóosztály vezetője.” Alig két hét múlva az akko­ri Nemzeti Egység Pártja, (Gömbös pártja) elnöke is bi-;í zalmas levéllel fordult a „képÁj viselő úrhoz” ebben az ügy-;j ben. A vad irredentizmustól ésij sovinizmustól csöpögő köny-;i vek a szerzőket méltató és pro-;! tezsáló Gömbös és gróf Appo-Ij nyi levelek kíséretében érkéz-;! tek és találtak meghallgatás-^ ra a pénzeszsákok legfőbb;! gazdáinál. Asztalos Miklós ésij dr. Pethő Sándor egyik köny-t vét pl. Gömbös Gyula, akkud;! miniszterelnök így kommen-;! tálta Bíró Pálnak: ;! V I *1 „Kedves Barátom! íj Nagy örömömre szolgai,:, hogy az a történelmi kézi-' könyv, amelyet Te és Asztalos:j Miklós együtt írtatok, most? nyilvánosságra került. Ilyent, a mostani időkhöz komoly,1, hazafias mű, amely a tudó-} mány mai színvonalán állva} foglalja össze nemzetünk ezer-ij éves viszontagságos történetét,- az állampolgári nevelés lénye-} ges eszköze lehet iskolákban ésij iskolákon kívül, polgárok ésí katonák részére egyaránt^ 3 Remélem és kívánom, hogy ; a Magyar Nemzet Története jó'} fogadtatásra találjon a hazáját:, szerető és féltő magyar közön-} ség körében és hogy az a szel-} lem, amely átlengi, a könyvvel} együtt vonuljon be minden; magyar iskolába és minden i magyar családba. Szeretettel.1 üdvözöl: Gömbös”. >| * ü Jelentéktelennek tűnő „saj-jj tóügyek” mögött így nézett fe-ij hát ki Ózd egykori országgyű-1\ lési képviselőjének képviselő-ij sége, — Nem kétséges, kiket} képviselt. Egy bizonyos, —ij legkevésbé a munkások érdé-:} keit. 3 (Folytatjuk.) Nyoma van a „sajtóügyek­ben” Öméltósága külföldi saj­tókapcsolatainak is. A levelek a Wiener Allgemeine Zeitung­tól, a Wiener Wirschafts-Wo- che-tól, a Kölnische Zeitung­tól és más, külföldi tőkeérde­keltségek lapjától —, hitele­sen dokumentálják ezt. Bíró Pál mindenhatósága annak idején messzire kiter­jedt. Ügyis, mint országgyű­lési képviselőt, nem egyszer kereste fel’ levelével a minisz­terelnökség, sőt személyesen Gömbös Gyula és Horthy Miklós is. A politikában ők egy húron pendültek — per­sze a „sajtóügyekben” is. Fa­siszta és nacionalista lapok szerkesztőit, revíziós és irre­denta sajtótermékek szerzőit protezsálták be a képviselő úrnál. A Függetlenség című, száz­ezer példányban megjelenő félhivatalos kormánylap első -számán még alig száradt meg a nyomdafesték, amikor Göm­bös Gyula miniszterelnöksé­gének „Bizalmas” levele már ott feküldt Bíró Pál asztalán, íme, tessék: „Méltóságos Uram! A közelmúlt napokban — mint bizonyára tudod — „Füg­getlenség” címen megindult a kormány félhivatalos napilap­ja, amely az egész országban hónapok óta tartó munkával, alapos és mélyreható beszer­van szükség. Éppen ezért azon tiszteletteljes kéréssel bátorkodunk Méltóságos Urunkhoz, mint a Rimamu- rány-Salgótarjáni Vasmű RT. elnök urához fordulni, hogy nagybecsű támogatásával meg­tisztelni, ily irányban támoga­tó határozatot hozni kegyes­kedjék. Abban a biztos re­ményben, hogy tiszteletteljes kérésünket méltányolni és ho­norálni kegyeskedik, mara­dunk viszontszolgálatra ké­szen: dr. Elek Hugó szerkesz­tő-tulajdonos.” Évi 600 pengő átalányt ka­pott. Ebből az ügyből széljegyzet­ként kiderül az is, hogy az Es­ti Kurír nem sokkal azelőtt 1000 pengőt kapott a méltóságos úrtól. A Magyar Érdek című, teljesen olasz orientációjú nemzetgazdasági újság _ egy példánya is megtalálható Öméltósága dossziéjában. Er­ről tudni kell, hogy akkortájt egyik leghírhedtebb fasiszta sajtótermék volt Magyaror­szágon, Gerhárd József szer­kesztésében. Szellemi vezére vitéz Szilvágyi Benárd Ágost dr. nyugalmazott miniszter, fő­munkatársa' pedig Csobápvári Derdák Dénes fasiszta újság­író. — A gróf Bethlen István elnöklete alatt álló szerkesz­tő bizottság terméke, a Ma­gyar Szemle 1200 pengő támo­gatást élvezett.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom