Észak-Magyarország, 1963. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-03 / 28. szám

Vasárnap, 19S3. február 3. CSZAKMAGYARORSZAG Mi nem búcsúzunk..; A VILÁQ PEREMÉN Új magyar színmű ősbemutatója a Miskolci Nemzeti Színházban S Az ősbemutató mindig nagy J esemény. Különösen nagy ese- 1 mény új magyar színmű Ösbe- £ mutatója: új színpadi alkotást S indíthat útjára a színház, szer- 5 zővé avathat tehetséges embe- Vreket. Darabok és írók sorsa S formálódik a próbák során, < míg végül a premierre beérik a közös munka gyümölcse: a l'szerző, a rendező, a színészek, | a szcenikai és műszaki munka- c társak közös munkájának ered- ^ menyeként készen áll a darab. rUz a vcmes jeladat azonban 5 nem minden kockázattól men­etes. Nem biztos, hogy a darab, j amely a szinopszisban jónak ^ mutatkozott, vagy szüvegkönv- 1 vének első változata a jó elő- í adás lehetőségével kecsegte­ti tett, végső formájában is jó > lesz. A menetközben, felkészü- | lés közben megmutatkozó hi­ll bák sorozatos előbukkanása el jj kell, hogy gondolkoztassa a r színház vezetőit és a daz'ab Srendezőjét: érdemes-e vállálni ^ a kockázatot? És ha annyira í összesűrűsödnek a hibák, hogy ÍJ ez szükségessé válik, a darabot a félre is lehet tenni. Vagy vég- J lag elvetni. Még mindig jobb íezt tenni, mint kierőszakolni a r bemutatót, tűzzel-vassal szor- c galmazni a bemutatást, tudva. J hogy néni teljes értékű mun- S kát végeztek, és ezzel a szerző is a színház együttesen állít ki ) magáról kevésbé értékes bizn- 5 nyítváriyt, s a közönség is csa- ^ lódik. ?> A Miskolci Nemzeti Színház­inál nemes hagyományai van- | nak az ősbemutatóknak. Igen rt sok darab, sok új ■ magyar £ darab Innen indult el, nagysi­kerű útjára. A sok siker mel- \ lel t — különösen az utóbbi Révekben, amikor igen elszano­< rodtak az ősbemutatók — több J kudarc is jelentkezett. Ebben ? az évadban a most bemutatott í darab az egyetlen magyar ős­< bemutató, amit egy másik, a 1 műsortervbe korábban felvett, í meghirdetett, majd végül még- j is elvetett mű helyett tűztek a c színház műsorára. t A darabról S A világ peremén, Sipkay é Barna darabja sok jóindulatot > tükröző, de meglehetősen váz- é latos, helyenként kusza alko­tó tás. — Mielőtt magáról a szín- v műről beszélnénk, ki kell tér­ti nünk arra a kérdésre, hogy a i mai magyar életet mennyiben 5 tükrözi a színház ezévi műso- 5 ra. A Kamaraszínházban be­li mutatott, rövid pályafutásé, ? Lnuk az életrajzon című, a kö- 5 zelmúlt években játszódó sza- 5 tírán és a Jaj a mama című vzenés komédián kívül, a nagy­színházban eddig csak a Ham- letnek nincs igaza című, nyolc évvel ezelőtt játszódó társa­dalmi színmű villant fel vala­mit a mai magyar életből. De hiányzott a való mát ábrázoló darab mindeddig. Ezért vártuk érdeklődve a fiatal nyíregyházi újságíró színművét, remélve, hogy a mai életet jól ismerő újságíró alkotásában a mát, a mai magyar mát látjuk vissza­tükröződni. Nos, ebben csalód­soltat akar elmondani a rövid drámában, meglehetősen keve­set sikerül elmondania. Nagy­részt hosszú, vontatott dialó­gusokra szakadozik szét a darab és ez — különösen az első felvonásban meglehetősen fárasztó, mindvégig, a felvo­nás befejezéséig csak expozí­cióként hat. A második felvo­násban élénkül meg valamény- nyire a játék. Itt már helyen­ként valóban drámai, pillana­tok tanúi, lehetünk, sajnos nem összefüggő, hanem szélszaka­dozott drámáé. Egészében a cselekmény túl- s űri tettnek látszik, mégis a szerző mondanivalója kevés volt. egy egész estét betöltő drámához. Ügy hat, mintha az egész csak a második felvonás­ból'állna, amelyhez az első felvonást túlhosszúra sikerült előjátéknak vehetjük. Az előadás és a szereplők A darabot Orosz György rendezésében hozták színre. Orosz György a darab mon­danivalójának legtökéletesebb hangsúlyozására igyekezett a szövegből drámát alkotni, s ez inkább csak a második felvo­násban sikerült. A darab ere­deti hibáin, bár a rendező, a szereplő művészek és a szerző az előkészítés során sokat csi­szoltak, alapjaiban változtatni nem tudtak, és így az előadás sem tudott mindvégig lekötni. Lélektani dráma .helyett vég­eredményben bűnügyi históriát láttunk, csak a bűnügyi drá­mák izgalmassága nélkül. A két részben játszódó darab két díszletét Wegenast Róbert tervezte. Az első fel­vonás kopár, mondhatnánk az érthetetlenségig kopár díszlete mellett, a második felvonás színes, modern megoldású kocsmadíszlete emlékezetes. Mészáros Margit ruhái a játék­hoz megfelelőek voltak. A darabot a színház igen jó szereposztással igyekezett élő­vé tenni. Az 56-os-disszidált szerelő szerepében Polgár Géza_ igen emberi alakítását láthattuk. Sajnos figurája annyira egysíkú, annyira „bu­tán becsületes”, hogy különö­sebb művészi feladatot igen kevés percekben jelentett szá­mára e szerep. Az egy-két, né­hány pillanatnyi lelki vívódása mesterkéltnek hatott, mint ahogy mesterkélt volt az ma­gában a darabban is. Ennek el­lenére szívesen emlékszünk vissza figurájára. Ellenlábasát, a régi.' disszidált, gátlástalan, „elameiikaiasujt”. söiétmúltú magyart Darvas Iván keltette életre igen sok színnel. Behí­zelgő modorú az egyik pilla­natban. gátlástalan üzletelő a másikban, rezzenés nélküli lé­lekkel gyilkolni tudó a harma­dikban, elvtelen, önző, közö­nyös mindenkivel szemben még akkor is. amikor hazafias szólamok csengnek ajkáról. Ezt a figurát Darvas Iván nagy­szerű jellemábrázoló készsége messze a szövegkönyvi kívá­nalmakon túl gazdagította és ezzel színt, helyenkénti pezs­gést adott a darabnak. JMáihé Évának egy elhagyott ..szerető megszemélyesítése jutott akit végül meg is gyilkolnak/Lazán vázolt figurájából nagyon ke­veset tudott kihozni és sok-sok emlékezetes alakítása mellett ez a Moliy igen csak elhomá- lyosuLjVnxcfea Irén a Jiocsmá- ros unokuhugának, Bettynek 'alakját töltötte meg eleven élettel, kihangsúlyozva annak romlottságát, hogy az első pén­zes férfivel hajlandó lenne odébbállni. A néger kocsikísé-i rS sematikus alakjának Vargha '’Gyula adott némi életet. Gyár-_ mathy Ferenc, Szili János. PS- Uozdy János es Mikes Béla tűn­tek föl egy-egy kisebb, jelleg- leien szerepben, amelyben alig adódott egyéb feladatuk, mint hogy néhányszavas szerepüket elmondják. Sajnálattal kell összegezni mondanivalónkat. Ez a darab nem az az új mai magyar mű, amit várunk. Témája, a disszi- densek élete már nemcsak nem új, hanem el is nyűtt. Az e témakörből, valamint az ame­rikai élettel -kapcsolatos más .művekből ismert tényeket a szertó nem tudta újabb gondo­latokkal bővíteni. Benedek Miklós férfiemberek nem símai * könnyen. A vasműnké sok meg különösen nem. Va lahogy úgy van ez: az embe tudatát, s lelkét is forrnáljr edzi a munka. Kemény a va? amelyet megmunkálnak, kemény a kéz, amely végzi < munkát — acélidegek lrá nyitják. . Egy öreg vasmunkáson rierj veszed észre, hogy bánat: van. sőt ha öröm érte, alckoi se látsz az arcán szüntelen nevetést. Úgy zárja szivébt érzelmeit, mint vastömbökbe erejét. Egy öreg vasmunkást sím láttam a minap. No nem nem gyerekmódra, heves ki­töréssel. Ráncok-koszorúzta sápadt szemében egy pilla­natra fényesebben csillant a lámpafény — aztán néhány könnycsepp rejtőzött el ar­cának mély redöiben. A kis teremben csend; volt. Min­denki érezte: itt. valami nem mindennapi történt. A vasmunkások nem sir- r.ak könnyen. Radéánszky István vas­munkás. Vasöntő. Legalábbis így került a kohászati mű­veidbe, csaknem harminc év­vel ezelőtt, amikor még az „1919-es kommunistát” is kénytelen volt alkalmazni a gyár, mert kevés volt ,a mun­kás — a hadianyaggyártás­hoz. — Kemény ember... — mondják róla munkatársai ma is, amikor pedig már túl­jutott hatvanadik eszlende­■ jén. Kemény ember. Ez a két szó jelenti azt is. hogy gerin­ces, hogy erős akaratú, hogy elveiben m’sgrendíthetetlen. <C ez az ember, aki 1919- ** ben, 17 éves korában már tagja volt az első vörös ezrednek, aki a Tanácsköz­társaság leverése után há­rom hónapig szenvedett a fővárosi toloncházban — „so­sem felejtem el a nagy, zsú­folt. betonhelyiséget” — s akit ezután minden tárgyalás nélkül kitiltottak Budapest­ről „örök időkre”, s aki oly sok hányatottságot, szenve­dést tűrt összeszorított fogak­kal, keményen — most ho­mályos szemmel, meghatot­tál! állt a kis, pirosdrapériás asztal mellett, gyengéden si­mogatott egy nagy, fehérpa- píi-os csomagot és csupán ennyit szólt: — Legnagyobb ajándék nekem az az Ígéret:: szavaim, tanácsaim nem vesztek el... Nem volt ez nagy ünnep­ség a Lenin Kohászati Mű­vek anyagellátási főosztá­lyán. Senki sem mondott itt ív VVllVvVVWvVVVWWWtVWWVVWIA /\ÍVVVA(VV Emléklapot kapnak az első választók A fiatű! költők pécsi találkozójáról „A művészeknek tudni- ok kell, hogy a szocia­lizmus a tömegek esz­méje, és aki a tömegek­hez szól, annak meg kell találnia az utat a dolgo­zó milliók gondolataihoz és érzelmeihez.. (Kádár elvtárs kongresz- szusi beszédéből.) Kié a legjobb út? Kinek a költészete segíti leginkább a milliók gondolatának nemesí­tését? Ilyen kérdésekről vitáz­tak legtöbbet azok a fiatal köl­tők, akik január 25—26-án ta­lálkozóra gyűltek össze Pécsett. S a vita egyre inkább megerő­sítette Kádár elvtársnak azt a kongresszusi megjegyzését. amely szerint „irodalmi és mű­vészeti közéletünk világnéze­tileg, eszmeileg még nem egy­séges. Ma még különböző esz­mei arculatú csoportok létez­nek. A szocialista realista mű­vészet és irodalom mellett te­ret kap minden más, becsületes szándékú művészi tevékeny­ség”. Milyen csoportok vannak mai költőink között? A fiatal köl­tők találkozójának egyik Bor­sod megyei résztvevője, Bihari Sándor is ezekről a kérdések­ről szólt a találkozó mintegy száz költője előtt. Elmondotta, hogy fiatal költőnek számít, aki 10 éven belül ír verseket. Más­ként, más elgondolások alapján L Bejött a kórterembe, köszönt a másik ||két betegnek, kipakolta táskáját, kivette | törül közéjét és bejelentette: ■ — Nna, kezdjük a mai első fürdővel. | Szomszédja megkérdezte: ■ — Mi az, hogy első fürdő? Hányszor |akar naponta fürödni? ■ -*• Természetesen kétszer. Nézze, ne­jként otthon nincs autogejzirem, ha für­deni akarok, be kell fűteni. Rendben Jván, egyszer egy héten betűtök. Itt .aztán kipótolom a napi kettővel. I '— Mi a betegsége, mi a panasza? Sza­mbád annyit fürödnie? I — Mindig rengeteg panaszom van, de nem vagyok beteg. Addig panaszkodtam, Inyögtem a kerületi rendelőben, amíg • újra beutaltak kivizsgálásra. Most. két | hétig gyöngyéletem lesz. Egy vasamba • se' kerül, nyugdíjas vagyok. Remélem, ínem árulnak ol? :« A harmadik beteg mérgesen jegyezte :meg; . — Nem. Pedig megérdemelné. Elveszi ,az ágyat egy igazi betegtől. I — Mindig van elég hely. De mondják ; csak, milyen az étvágyuk? Ha valami • nem ízlik, szívesen megeszem. Különben ,is, maguk betegek. Vigyázni kell! Fi- Igyelmeztetem magukat egy híres kínai •mondásra. Reggelidet edd meg, ebédedet loszd meg barátoddal, vacsorádat add •ellenségednek. A bőséges reggeli ugyan­iig egészséges, délben keveset kell enni, •este lehetőleg semmit. Én persze nem tartom ezt be, nekem vasgyómrom van. — Megértettük a gyengéd célzást — mondta gúnyosan baloldali szomszédja. A „kórházfaló” elment fürödni, azután a kórház tornatermébe sietett, ahol a gyógytornásznőtől vett leckét. Onnan visszajött a kórterembe, hogy a vizitnél az, ágyában nyöghessen. Később kiok­tatta betegtársait: — Vannak furcsa emberek, akik hal­mozzák a gyógyszereket, Boldogok, ha szekrényükben egy csomó germicidet, demalgont, algopirint és egyebeket rak­tároznak el. Ennek semmi értelme sincs. Rendben van, csak 15 százalékot kell fizetni, de néha egy százalékot sem használnak fel. Mennyivel okosabb va­gyok én, aki kisírok a régi übémtől két­heti üdülést és kijajgatok az SZTK-tól kétszeri kórházi vizsgálatot. Remekül szimulálok, becsapom az orvosokat. Egyébként egy füst alatt a fogaimat is megcsináltatom itt. — Szép kis alak maga! — Miért, kérem? Javítom a kórházi statisztikát. Velem eggyel több beteget gyógyítanak meg. A másik is megszólalt: — Maga se rohanhatott a munka után ott, ahol dolgozott. — Hát nem strapái tam magam soha. Nna, itt az ebéd. Megette a szomszédja tésztáját is, majd rohant repetáért. Délután újra megfürdött, aztán megjegyezte: — Tegnap húsz levelezőlapot írtam rokonaimnak és ismerőseimnek. A láto­gatók remek csemegéket hoznak. Uzsonna után látogatásokat tett. Egy óra múlva eldicsekedett: — Megcsináltattam egy beteg ügyvéd­del lányom válókereseti beadványát. Találtam egy másik beteget a tanácstól. Attól is kérek majd valamit Egyik be­teg segíti a másikat... Most már csak a könyvtár, a dupla vacsora és a televízióterem, utána a rádiózás következett. Szomszédja ki akart dobni egy háromnapos főtt tojást ö azt is megette. Másnap a sok látogató helyett egy lap jött. Az unokaöccse írta, hogy mivel csak üdül a kórházban, semmi értelme a látogatásnak!. Ezen a napon, amikor a főorvos úgy tervezte, hogy men esz ti a szimulást, 39,5 fokra szökött fel a láza a „kórházfaló­nak”. Gyomormérgezést kapott a meg­romlott főtt tojástól. Hetekig keservesen nyögte az ágyat... Palásti László ír azonban az, aki például 1953- ban, aki 1956—57-ben, s aki csupán a közelmúltban szerzett elismerést a verseivel. Bihari Sándor szerint ez az egyik; fö ofóa annak) hogy nálunk külön­féle költőcsoportok vannak. S melyik csoportról vitáztak a legtöbbet? A. „tűztáncosok” — az 1957- ben megjelent Tűz-tánc antoló­gia költői — körül támadt a leghevesebb .vita. — Bihari Sándor elmondotta azt is, hogy lényegében eddig égjük költői csoport sem tudta megoldani saját művészi problémáit. De a légkör most; nagyon jó, a sza­vaknak megvan a valóság-fede­zetük, lehet jó költészetet te­remteni. Szóba került a találkozón —• Mezei András költő említette ; J—, hogy a fiatalok jórésze ed­dig is helyet kapott ugyan a folyóiratokban, mégis hasznos I llenne, az egész magyar iroda­lom számára, ha létrehoznának még egy irodalmi fórumot, még «•egy folyóiratot. Ezzel kapcso- "latban Bihari Sándornak az a véleménye, hogy megyei vi­szonylatban a Napjaink folyó­irat. majd az É'szakmagyaror- szág havi irodalmi mellékleté­nek megindítása már igen jó eredmény. — Az új' mellékletnek örü­lök ... — jegyezte meg a költő. ,— A pécsi találkozóról pedig még annyit: az egyes esopor» _ tok közötti belső feszültségek, •ellentmondások nem oldódtak fel. a vita a folyóiratokban to- . .vább folyik. Egyet azonban mindezek ellenére megállapít­hatunk: a mai költők polifAai- lae egységesek, s valamenri* «ük célja a modern, korszerű költé- ■Sjszet megteremtése. I S mit jelentett, mit adott Bi­hari Sándor számára a pécsi ; találkozó? • — Megmutatta, hogy sok át uj költő és nagy felelősségérzet van ezekben a fiatalokban. A találkozó számomra is mércét ladott... K. A. tunk. Sipkay' Barna darabja valóban mai magyar szerző alkotása, a szereplői között van is két magyar, ráadásul a két főszereplő, de a játék maga, az ábrázolt cselekmény és a darabból kivehető mondani­való meglehetősen távolesik a mai magyar mától. Nemcsak azért, mert a cselekmény szín­helye Észak-Amerika nyugati partja, a Cordilierák kietlen vidéke, hanem azért is. mert a közvetlenül a felszabadulás után disszidált, egykori magyar fasiszták és hasonlók külföldön elkövetett gátlástalan gazságai semmiképpen nem a mi ügyünk. Nem a mai magyar élethez tartozó még akkor sem, ha ezzel a gátlástalan gazem­berrel szembeállít a szerző egy másik magyart, egy 1956-ban disszidált gépkocsivezetőt — mint a becsületesség jelképét, aki maga is áldozatul esik íonfitársa kegyetlenségének. Fentebb azt írtuk, sok jó­indulatot tükröző alkotás Sip- vay Barna színmüve. A jóin­dulat mellett szól a szerzőnek i műsorfüzetben közzétett nyi- atkozata is, amelyben arról /all. hogy „nagyon is belülről ízerette volna megközelíteni a. tözony pszichológiáját” cs drá­májának cselekményét „a kö­zöny sodorja önszabta törvé- xyci szerint egy bűnügy véres Irántijának irányába”. Sze­ntté volna megmutatni — írja —, „hogy a közöny, ha bizo- iyos fokig társadalmi tünetté 'élik, iszonyú kövefkesménye- let von maga után”. Ugvan- •bben a nyilatkozatában tilta­kozik a föltevés ellen, hogy iarabja bűnügyi dráma. A be­mutatott darab és a nyilatko- ot nem állnak szoros össz- mngban, A belülről való meg- :özelítés helyett, a mélylélek- ani ábrázolás pótlására egy ■lyan összesűrített és mégis ■ontatottan haladó játéknak ehettünk tahúi, amelyben a zerző az amerikai könnyű lénzszerzési lehetőségektől :ezdye, a néger-11 n cselés 1 g és a ablogyilkosságig mindent üsz- zesűrít, részben Amerika, észben pedig a régen Ameri- :ába disszidált magyar negatív ellemzésére. És mivel így igen : „papírról” beszédet. A szavak- most valóban keresetlenek- voltak és igazán szívből jövőle • Ahogyan minden ilyen csalá- , diasnak is mondható, kedves , szép ünnepen: minden öreg J munkás, minden 60 éves dol- : gozó utolsó hivatalos mun­■ kanapján. „nyugdíjbavonu- lás” alkalmával szokás. És L hogy Radvánszky Istvánnak könnyes lett a szeme, amikor ■ átölelte Szalai János szak- szervezeti titkárt, Szávai Pé­• tor gazdasági vezetők vagy. , Bors János alapszervezett párttitkárt és Margóczi Má­riát, a KlSZ-alapszervezel titkárát? ..; Talán arra gon­dolt, hogy ezután nem tar­tozhat; már közéjük, hiszen búcsúztatják. De Simító' Jó­zsef, a főosztály vezetője mintha kitalálta volna Rud- vánszky István gondolatait. — Kedves Pista bácsi. Most, több évtizedes, nehéz, igazán nehéz munkásévek után te is békés pihenéssel töltheted napjaidat... De ez ne jelentse azt, hogy most elszakadsz tőlünk. Mi nem búcsúzunk . .. Reméljük, ez­után is gyakran látunk majd; úgyis, mint a megyei pártbi­zottság revíziós bizottságának elnökét és úgyis, mint várost tanácstagot... — s Radván­szky Istvánnak másodszor is átnyújtotta a Kiváló dolgozó jelvényt. És az idős munkás megha­tódott: — Drága elvtársaim ... na­gyon megköszönöm ... S bizonyára ' hasonló sza- • vakat mondott nemrég Bland- I zók Béla, Lakatos László, • Agyagos Lajos, Lehoczky Lászlóné és a többi, nyugdí- . jas-kort elért dolgozó, alaktól 1 —- a Lenin Kohászati Művek- • ben, vagy bármely máé üzem- • ben, gyárban — épp ily sze- I re tettel köszöntek el munka- • társaik. ] „Nagyon megköszönöjn ...” < A szavak mögött érződik: J nemcsak ezt a kedves kis Un- • ncpélyt, hanem azt a szere- | tetet is, amellyel nálunk leg- • több helyen körülveszik az ^ idős dolgozókat, s azt a meg- ' becsülést, a társadalom gon- < dűskodását is, amely az 55. J életévüket betöltött nők és a \ 60. éven felüli férfiak 1 iránt- 5 különösen megnyilvánul. c * í Cérfiomberek nem sírnak S * könnyen. A vasmunká- ' sok meg különösen nem. Né- : hány meleg könnycsepp most ^ mégis odalopakodik Rád- * vánsaky István arcára. S a ) kollégák, akik szeretettel bú- j csúznak idős munkatársuk- S tói, most megértik ezt... <; Ruttkay Anna ^ A KISZ Központi Bizottsá­ga, az ország összes első. íz­ben! választópolgárát emlék­lappal ajándékozza meg, ame­lyet az ifjú-választók gyűlé­sén, illetve a választáskor a szavazóhelyiségekben adnak át. A KISZ Központi Bizott­sága ezeket az emléklapokat’ a napokban már szétküldte ai megyei és járási bizottságok-,': nak. H Az ország csaknem vala­mennyi megyéjében és járó-, sóban megrendezik az „ifjú_ ------o----- I l líöyalóiiarsftcs S'corzenv e|!en‘ Az osztrák igazságügyi rni-' űsztérium elfogató parancsot tdott kl Otto Skorzeny volt S-tiszt ellen. Az ismert nevű láborús bűnös volt annak a iáéi egységnek a parancsnoka,, imely 1943-ban kiszabadította' Mussolinit a nyugati szövetsé-j (esek fogságából. I o Kolduló színtársulat ; Londonban | Londonban egy vidéki szín-' ársulat, a Margate Staga! Jompany vendégjátékában elő-‘ idták Catrl Stern Heim „A nad-< ág” című szatíráját, I Az angol vidéki színházak• ■nyagi helyzetére jellemző,' wgy az előadás szünetében az- •gyüttes kifizetetlen számlákat, isztogaiott a közönség köré-', len a bérlet, az adók, a tele- on és a villany fedezésére, és ámogatás: kért. Az egészséges beteg ra»- : —— --------------ht v álasztók gyűlését”, amelyre az először szavazó fiatalokon kívül az „idősebbeket is” meghívják. Itt közösen be- «zélik meg a fiatalok problé­máit és felkészítik „az újon­cokat” az első választásra.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom