Észak-Magyarország, 1963. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-27 / 22. szám
Vasárnap, 19(53. január 37, ßSZAKMAGYARORSZÄG 3 7őu\ QlkPiö Két választás között látható szellemes, ügyes, érdekes közlekedési játékra, amelyből sikerült egyet vásárolnom. Természetesen neki vettem, de azzal az ürüggyel, hogy „majd én kipróbálom ás megtanítalak rá” — már az első este úgy két órát belefeledkeztem a játékba, és azqta is csaknem minden nap rá kell szánnom egy kis időt. Hogyisne, amikor oly pompásan robognak pályájukon azok a bűbájos kis autók és annyi izgalmat okoz a három kocsi útjának szabályozása, a karambolok kikerülése, a forgalom irányítása. A játékot rejtő, nagyalakú, lapos dobozt külön helyen őrzöm, egy magas szekrény tetején, nehogy a gyerek hozzáférkőzhes- sék; s miután neki vettem azt karácsonyi ajándékul, kialakult a sajátos helyzet, hogy kislányom „de jura” birtokolja, „de facto” azonban nem. Ezt az ellentmondást formulázza megmegismétlődő kérése: add már kölcsön apu a játékodat, igazán vigyázni fogok rá. Persze kinek-kinek megvannak a maga komolyabb, felnőt- tes játékai is. A sakk (ugye nem baj, ha nem soroljuk a sportágak közé?), a rejtvény- fejtés, a dominó, s a különfajta gyűjtőszenvedélyek, élükön az egyik legnemesebb szórakozással, a bélyeggyűjtéssel. Manapság — divatos kifejezéssel élve — sok tízezer embernek van nálunk is valamilyen hobbyja. A szó hangalakja a hóbortra emlékeztet, de éppen az a lényeges és jellemző, hogy lcorántsincs szó különcködésről, hanem kedves, hangulatos, gyakran nagyon okos. tanulságos, tisztes időtöltésről. A játékos szórakozás — bízvást mondhatjuk — társadalmi méreteket öltött. Mindazonáltal ez nem bizonyítja Huizinga holland filozófus elméletét, aki polgári körökben nagy népszerűségnek örvendő művében, a Homo ludensben azt fejtegeti, kétségtelenül nagyon szellemesen és elegánsan, hogy az ember — játszó ember, örök játékra termett, mindig gyerek marad, és a munka se egyéb, mint a játékos hajlam kiélése, levezetése, másképp hogy is tudna az ember oly önfeledten beletemetkezni munkájába, akárcsak a kisgyerek a mesékbe, a játékokba. Anélkül, hogy részletes, alapos elemzésbe bocsátkoznánk, jól tudjuk, hogy a valóság éppen fordítva áll: minden emberi társadalom alapja a munka, amely egyre tudatosabb cselekvéssé válik és már a gyerek játékában is ennek elemei, igénye rejtőzik. Másról van itt szó! A hobby, j játékos időtöltés — egészséges lelkűiét, felszabadult (teáéi}', biztonságérzet és ha úgy tetszik: jó politikai és társadalmi atmoszféra kifejezője. Egy nálunk járt nyugati újságíró éppen ilyesféle élményét akarta megfogalmazni, amikor azt írta — eléggé sután és botorul —, hogy a személyi kultusz időszakával szemben, amikor az állandósult. belső nyugtalanság miatt az emberek zöme nem tudta összpontosítani figyelmét egy- 2gy érdekes, izgalmas játékra, ma rengetegen sakkoznak Magyarországon. Persze akkoriban is sakkoztak ennek az évszázados játéknak kedvelői, ma, lehet, hogy többen. A hangsúly inkább azon van, hogy a sakkparti ma nem mentsvár, nem elbúvás a valóság nyomasztó, rideg, lélelctip- :’ó tényei elől. hanem felüdülés a céltudatos végzett napi munka után. Még azt is hozzáAz ózdi jelölőgyűlésen Cse- terki Lajos elvtárs, az ózdi dolgozók képviselőjelöltje felszólalása során említette, hogy mielőtt elment volna a jelölőgyűlésre, Pethes elvtárstól, az ózdi pártbizottság titkárától kért egy feljegyzést az ózdi helyzetről. Elolvasása után elgondolkozott azon, hogy csupán egyetlen városban is mi minden történt két választás között. Részleteiben nem beszélt erről, csupán megjegyezte, hogy a választási előkészületek jó alkalmat nyújtanak arra, hogy összegezzük eredményeinket, amelyeket — mert újabb és újabb problémáink- Kal vagyunk elfoglalva — sokszor már észre sem vesszük. — Megszokjuk őket. hiszen velünk együtt változik a gyár. a város — egész életünk. S a változásokban a jót megszokni nem is nehéz. A szavazatok aranyfedezete Az elmúlt négy év alatt 19.5 százalékkal emelkedett az Ózdi Kohászati Üzemek teljes termelési értéke. Közben javultak a gyár termelésének minőségi mutatói. Például 1958-ban a nagyolvasztómű által gyártott nyersvas 67,3 százaléka volt I.—-II. osztályú minőségű — 1962-ben 74 százaléka. Az acélmű programszerűsége 1958-ban 89,8 százalékos volt, — 1962-ben 91,5 százalékos. A hengerművek 1958-ban 92.8 százalékos programszerűséggel dolgoztak, 1962-ben 97 százalékossal. S ha mindezekhez még azt is hozzáadjuk, hogy 4 évvel ezelőtt a vállalati összes selejt 1,6 százalék volt, ma pedig csupán 0,83 százalék, akkor bárki képet, alkothat arról, hogyan dolgoztak az ózdi munkások, mérnökök, technikusok az elmúlt négy év' alatt. — Világos, hogy amikor vok- saikat négy évvel ezelőtt a Hazafias Népfront jelöltjeire adták, egyúttal a szocializmus építésére szavaztak, s a szavazást a tettek követték. S ha igaz —> márpedig igaz —, hogy az eredmények forrása a jól végzett munka, akkor ez a forrás bőven buzogott Ózdon a legutóbbi választások óta. Vagyis megvolt a szavazatok aranyfedezete is. Még néhány érdekes adat Miből származott a termelési érték növekedése, és mi volt ebből az ózdi dolgozók konteret haszna? — Ezt a kérdést azért érdemes feltenni, mert a jövőre vonatkozólag is- tanulságos. 1962-ben, 1958-hoz viszonyítva 15,3 százalékkal nőtt Ózdon a munka termelékenysége. Ez — a létszám alakulását is figyelembe véve — 19,8 százalékkal emelte a termelési érték szintjét. — Hogy tovább javuljon a helyzet, ebben az évben 2 százalékkal kell emelni Ózdon a munka termelékenységét, távolabb tekintve pedig 1965-re 8 százalékkal. A különböző fórumokon gyakran .esik szó arról, hogj’ az életszínvonal emelkedésének alapja a termelés és a munka termelékenységének növekedése. Az ózdi példa is bizonyítja ezt. Hogyan? — Valahogy így: 1962-ben. 1958- hoz viszonyítva a munkások átlagkeresete 8.7 százalékkal, a műszaki alkalmazottak átlagkeresete pedig 6,1 százalékkal emelkedett. — Ebben az évben 2 százalékos növekedést terveztek. Látszólag kis dolog 1958-ban 205-en dolgoztak Ózdon csökkentett munkaidőben, a legnehezebb, s az egészségre legártalmasabb munkakörökben. 1962-ben már 3257-en, s 1965-ben kereken 5000 ember dolgozik majd csökkentett munkaidőben — jövedelmük csonkítása nélkül! Ismeretes, hogy kapitalista viszonyok között a tőkés profit növelésének egyik módja a munkaidő meghosszabbítása. — Nálunk évről évre csökken a munkaidő. Az is örvendetes, hogy az ilyen látszólag aprónak tűnő, mégis nagyon jó változásokat általában a munkásöntudat növekedése kíséri. Bár a dolog természeténél fogva e téren kissé lassabban megyünk előbbre, ez az egyetlen adat is A vártán — szerényen Tanítási órákon és könyvekben emlegetik annak a derék római katonának hősi példáját, aki az időszámítás utáni 79-ben a Pompeit, Herculanu- mot és Stabiaei elpusztító Vezúv kitörésekor nem mozdult el posztjáról, és az életet elemésztő, megsemmisítő forró láva közeledtekor se hagyta ott őrhelyét, mert nem kapott rá parancsot. A nyáron Pompái múltat idéző romjai között járva eszembe jutott a bátor katona, akinek rettenthetetlensége, megingathatatlansága századokon át szerepelt az erények példatárában; és gondoltam rá mostanában is, az elmúlt napokban, amikor nem a forróság, hanem a dermesztő hideg, a lankadatlanul kemény tél tette próbára száz és ezer dolgozó erejét, kitartását, türelmét. Nem véletlenül ötlött fel emlékezetemben a nyári élmény és a római virtus gyakran emlegetett esete. Összehasonlítás és. tanulságlevonás szándéka is kiemelte az évezredes példát a történelem fakó lapjairól. Mert szép, szép a római katona hűsége, de mi volt az értelme. Kiért, milyen ügy szolgálatában vállalta a biztos halált. Vakon engedelmeskedett a parancsnak, amelynek célszerűségét még akkor se kereste-ku- tatta, amikor a hömpölygő lávafolyam fölébreszthette volna józanságát. Az oktalanul vállalt szenvedés és botor halál senkit se boldogít. Milyen más, ha az életet kell boldogítani a nehézségek elviselésével. Amint ezt bányászok, vasutasok, gépkocsivezetők, szállítómunkások, villamoskalauzok és rendőrök teszik ezekben a napokban a hideggel vívott fenekedő harcban. Tudva-tudják, hogy szén kell, élelmiszer kell, rend kell, hogy ne legyen megtorpanás, bénulás, zavar a termelésben, ■ az ellátásban, a közlekedésben. Jóleső érzéssel nyugtáztuk mi Is'az előző napokban á borsodi bányászok szép teljesítményeit, a vasárnapi külön műszakok jó eredményeit, a munkások, a vasutasok és mások helytállását a téllel folytatott birkózásban. Az ember tolla óhatatlanul, akaratlanul is rákanyarodik — erről szólván — a megjegyzésre: hősi teltek. Pedig' szívesen elkerülné. Nemcsak azért, mert e jelző 10—12 esztendővel ezelőtti devalválódása még mindig hat, hanem azért, mert a dolgozó emberek, akik külszíni fejtésen, vagy az országúton viaskodnak a faggyal — nem gondolnak hősiességre, nem éreznek heroizmust, igazán nem formálódik ki bennük a vitézség tudata. Kötelességüket teljesítik. Munkájukat végzik. Öntudatosan, lelkiismeretesen. Szerényen. Nem a római katona módján, — vakon és külső parancsra, hanem éleslátással és belső parancsból. A közösségért, az életért. Ez sokkal több. és inkább a történelem lapjaira kívánkozó példa, min!, egyhelyben állva lávaosöbe és hamuba temetkezni. Homo Uidens — Add kölcsön a te játékodat! — kérlel kislányom, és ilyenkor — félreértés ne essék — nem hangszerre, sakkra vagy kártyára gondol, hanem a karácsony előtti napokban meglehetősen kevés számban fűzhetjük: minden megkezdett játszmát he is lehet fejezni... Csakis így, ebben az értékelésben lehet megközelíteni a nálunk tömeges méreteket öltött játékos szórakozások jelenségének társadalmi tartalmát és tanulságát. Esztétikai nevelés — tágabb körben Az elmúlt tanév végén — több szakember és szülő meghökkenésére — ezt a magyar irodalmi tételt is választhatták az érettségiző gimnáziumi tanulók: A film, a rádió, a televízió szerepe a művészi élmény felkeltésében. Nemcsak és nem elsősorban azért szemelték ki sokan ezt az újszerű témát, mert látszatra könnyen cseveghettek — a rosszmájúak szerint blablázhattak — róla, hanem azért, mert találkozott a 18 évesek érdeklődésével, sokrétű élményeivel, a fiatalok esztétikai koncepciójával, amelynek alakításában a film, a rádió és mindinkább a televízió is nem ünnepi, hanem hétköznapi szerepet kezd játszani. Alkalmam nyílt rá, hogy betekintsek egy miskolci érettségiző osztály dolgozataiba, és ha akadt is benpük üres csevegés, többségük meglepő érzékről és fogékonyságról, e komplex művészeti ágait fontos helyének és jelentőségének felismeréséről tanúskodott. Persze nem Balázs Béla filmesztétikai fejtegetésein csiszolódott biztos ítéletek töltötték meg a dolgozatok lapjait, de mindenesetre olyan okos megállapítások, amelyeket a rendszeres mozilátogatás, néhány klasszikus' mű igaz élvezete, egészséges kritikai szemlélet fogalmazott, meg. Inkább csak futólagos1 megjegyzések érintették a rá-] diót és a televíziót. Szolgáljon a dolgozatírók el-, ismeréséül és mentségéül is,] hogy fejtegetéseikben csupán] saját élményeik rendszerezésé-; re, és saját következtetéseikre] szorítkozhattak, hiszen ’skolai1 tanulmányaikban vajmi kevés] szó esett filmművészetről és még gyérebben a rádió és tv, műfaji, ábrázolási problémáiról. : Fiataljaink esztétikai neveié-; sében, ízlésének finomításában] immár semmiképp se lehet £)-; gyeimen kívül hagyni, hogy a] könyv, a színház mellett a film,' a rádió és a tv közvetíti nekik] a művészi alkotások szépségeit, örömeit. (Persze nem mindig és nemcsak azt!) Számadatok tanúsága nélkül is leszögez-1 hetjük, hogy ezek a tömegek nevelésének, eszmei és művé-] szí befolyásolásának hathatós eszközei, jelentős fórumai, — nagyon is megérett tehát az idő ezeknek a művészeteknek iskolai tanítására. Más országokhoz viszonyítva némileg már el is késtünk vele. Persze, jobb később, mint soha, ezért egy igazán korszerű igény kielégítéseként könyvelhetjük el és helyeselhetjük, hogy a nyelv és irodalom középiskolai reformjára vonatkozó tervezet a IV. osztályban húsz órát szán ezeknek a művészeteknek tanítására, megismertetésére. A részletekről vitatkozhatnak — magúnak az újításnak is vannak ellenzői —, de a gondolatot sok minden támogatja: a tömegek szükséglete, a művészetek társadalomformáló ereje, népiségének elve, az élet és így a művészi kifejezés szakadatlan gazdagodása, az iskola és az élet felfrissülő, tartalmasabbá váló kapcsolata. Sárközi Andor Igwfff'll SiMkffk ÄA0RAS-. ■: -M | Éi Äfli! M .... A Diósgyőri Gépgyár Ságvári Endre, ifjúsági üzemében exportra drőíhúzó, sodrógépek. szülnek a különbé erről tanúskodik: 1958-ban az Ózdi Kohászati Üzemekben még 3268 volt az igazolatlanul mulasztott napok.száma, 1962- ben 2452 napra csökkent. — Sajnos, még mindig elég magas. Találkozás ~ nerri véletlenül Az ózdi jelölőgyűlés felszólalója megemlítette azt is, hogy a pártbizottságtól kapott feljegyzésben nem volt ugyan leírva két dolog, mégis benne volt. Az egyik az, hogy államunk az elmúlt négy esztendő során mily nagy erőfeszítéseket tett azért, hogy a régi gyár és vele együtt a város is megfiatalodjon. A másik pedig — és ez talán még nagyobb figyelmet érdemel — mondotta a felszólaló — az, hogy államunk erőfeszítései találkoztak az ózdi munkások, mérnökök, - technikusok, az egéáz értelmiség szorgalmával, tehetségével és alkotó tevékenységével. Nézzük mindkettőt közelebbről. Államunk erőfeszítéseiről ékesszólóan beszélnek a beruházásokra és felújításokra évenként fordított összegek. Ez az elmúlt négy esztendő során egyetlen évben sem volt kevesebb 350 millió forintnál, de 1961-ben például meghaladta a 680 millió forintot és tavaly is 513 millió forint volt Az acélmű rekonstrukciójára például 1 milliárd 265 millió forintot, az új oxigéngyár felépítésére 78 millió forintot, a III. és IV. turbófúvó megépítésére több mint 13 millió forintot, a VI. számú mélykemence építésére több mint 23 millió forintot, az erőművi X. számú kazán- és szénszál- iító berendezésre 43 millió forintot fordítottak Özdon. E- mellett a következő adatok is önmagukért beszélnek: munkavédelmi , üzemegészségügyi és szociális beruházásokra — csak a nagyobb beruházásokat számítva — több mint 26 millió forint jutott. Például az új 400 fős munkásszálló 16 millió forintba, a tornaszentandrási mészkőbánya dolgozói részére megépített fürdő 2 millió 696 ezer forintba, a Kék Acél étterem megépítése mintegy 6 millió forintba, és különböző szellőző berendezések létesítése közel 1 millió forintba került. Az is figyelmet érdemel, hogy 1963-ban az Ózdi Kohászati Üzemeknek 423 millió 340 ezer forintos beruházási térve van, 1964—65-re pedig együttesen 510 millió forint. Mi bizonyítja azt, hogy államunk erőfeszítései találkoztak az ózdi dolgozok szorgalmával, tehetségével és alkotó kedvével? Többek között a gyártmány- és gyártásfejlesztés terén végzett sokrétű tevékenység, a kidolgozott és foganatosított új technológiai eljárások, újítások és ésszerűsítések. íme néhány példa: a mészkő finom őrlésére kidolgozott új technológiai eljárással az önjáró tömörítvény gyártását kívánják elősegíteni. A külföldi tűzálló: téglák gyártásának kikísérletezésével a kohók élettartamának növekedését érték él, amely évenként körülbelül 7 millió forint megtakarítást jelent. Több gyártmányféleség könnyített szelvényű gyártásának technológiáját is kidolgozták. többek között a bányakaparó ,.E” profiljának kidolgozásával az import, csökkentéséi hoz járultak hozzá. A nyersvas kohónkívüli kéntelenitésé- nek technológiájával évente 23 millió forintot lehet megtakarítani. A nyersvas dcsziliciro- zásának technológiájával javítani lehet a nyersvas minőségét és üzemszerű megvalósítása esetén körülbelül évi 15 millió forintot lehet megtakarítani. Az olajbefuvatási kísérletek sikere a nagyolvasztóműnél, évente 5 millió forint megtakarítását eredtnényezheti. Sorolhatnánk a finom ércporok pelletezésének kísérleteit és várható eredményét, az oxi- géncs acélgyártás technológiájának kikísérletezésére Cordí- ‘olt. erőfeszítéseket, amehvk például évenként 7 és fém-irn ■ > forint megtakarítást eredményeznek; vagy énpen az ipari víz gazdaságosabb kihasználása érdekében született terveket és számos technológiai intézkedés foganatosítását, amelyek mry1 - mind a termelés növelésére a minőség javítására, a hazai és az importanyagok megtakarítására irányultak. A felsorolás korántsem teljes. De körülbelül erre gondolt a felszólaló, amikor említette, hogy államunk erőfeszítései találkoztak a dolgozók jó hozzáállásával. Meg talán arra is, hogy pártunk helyes politikájáért" tettekben megnyilvá- nulóan hálásak a dolgozók. Borítékon kívül Említettük, hogy 1962-ben 1958-hoz viszonyítva, a munkások átlagkeresete 8,7 százalékkal. a műszaki alkalmazottak átlagkeresete 6,1 százalékkal emelkedett. Ez benne volt a fizetési borítékokban. De borítékon kívül is kaptak egyet s mást az ózdi dolgozók az elmúlt négy esztendő során. A kohászati üzemek dolgozói közül például 1958-ban még 61-en részesültek állami főbérleti, vagy szövetkezeti lakásban. 1962-ben már 230-an, a még jelenleg meglévő lakásgondokat enyhíteni fogja, hogy ebben az évben például Ózdon 457 állami, vagy szövetkezeti lakás készül el, amelynek jelentős részét a kohászati üzemek dolgozói kapják. Évente általában 7 millió forintot költenek Ózdon munka- védő és egyéb ruhaellátás céljaira. Körülbelül 1800-an. veszik igénybe az üzemi étkeztetés lehetőségeit, amelyhez az üzem hozzájárulása 1958-hoz viszonyítva. 1962-ben 12 százalékkal növekedett. Nehéz lenne forintban kifejezni. amit a dolgozók szakmai és általános műveltségének emelkedése jelent. 1959-ben például 117-en tanultak tovább az általános iskola esti tagozatán, tavai}’ pedig 413-an. Kétszeresére emelkedett a technikumi hallgatók száma, és több mint háromszorosára azo- ké, akik a különböző egyetemeken folytatják tovább tanulmányaikat. 1959-ben 838 fő volt a munkásakadémia hallgatóinak száma Ózdon, jelenleg 1756 fő: Az sem a borítékban jelentkezett, hogy a kohászati üzemek minden tizedik dolgozója kedvezményes üdültetésben, mintegy 1000 gyerek vállalati és szakszervezeti üdültetésben részesült és évente mintegy 60 —100 ózdi dolgozó külföldi túrán vett részt. Nem szóltunk itt más, nagy jelentőségű eredményekről, mint például a városi csatorna- hálózat építésének elkezdéséről, az egészségügyi és szociális ellátottság fejlődéséről stb.-ről. Az ózdi dolgozók ezt jobban ismerik. De a felsorolt példák bizonyára érzékeltetik, hogy csupán egyetlen városban is mi minden történik két választás között — amelyet sokszor már észre sem veszünk, hiszen újabb és újabb problémáinkkal vagyunk elfoglalva... Gondok is vannak Valaki azt hihetne, hogy csupán az elégedettség optikáján keresztül szemléljük mai helyzetünket, ez esetben az ózdi helyzetet. Tévedés. A gondokat, a problémákat, s a bosz- szúságoliat is látjuk. Szólni is fogunk róluk. Ismerjük például Ózd lakásproblémáit, a piaci és a közlekedési gondokat, a kereskedelmi és a kulturális ellátottság növelésének szükségességét. sőt még a vízellátás, fürdő- és strand problémákat is. Viszont a problémák megoldására irányuló terveket és elképzeléseket is ismerjük. S ha belegondolunk, hogy csupán két választás között, négy esztendő leforgása alatt is mennyi örömet jelentő változás történt Ózdon — akkor joggal vagyunk derűlátóak az elkövetkező újabb négy esztendő horizontjainak fürkészése közben is. * Itt csupán egyetlen, város helyzetéi néztük meg közelebbről. De mert a választási előkészületek jó alkalmat is nyújtanak arra, hogy összegezzük eredményeinket és gondjainkat — s a távlatokra is tekintsünk — nem árt. ha mindenki közelebbről szemügyre veszi saját városát, községét, üzemét — környezetét. S ha tárgyilagosan szemléli azt, nem lesz nehéz döntenie február 24-én. Csépányi Lajos
