Észak-Magyarország, 1963. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-15 / 11. szám

2 ESZAKMAGYARORSZAG Kedd, 1963. Január IS. Kennedy kon^re^szu§i üzenete Washington (MTI) Kennedy elnök hétfőn a kongresszus két házának együttes ülésén felolvasta az Egyesült Ál'.amok helyzetéről szokásos üzenetét (State of the union message). Az elnök megállapította, hogy bár az Egyesült Államok gazdasági helyzete az előző evhez képest jobbnak mond­ható, mégis intézkedésekre van szük­ség, hogy csökkentsék a munkanélküliséget — amely a legutóbbi évek­ben állandóan meghalad­ta az 5 százalékot-- és hogy több pénz kerüljön a termelésbe. Ezzel össze­függésben az Egyesült Álla­mok adópolitikájának várható alakulását fejtegette. A NATO helyzetéről szólva az elnök ázt fejtegette, hogy. ..Nyugat-Európa történelmileg új szakaszába lépett, erősebbé vált, s ezért nem kétséges, hogy tovább­ra is lesznek nézeteltéré­sek az Atlanti Szövetségen belül”. A nemrégen függetlenné vált és a gazdasági fejlődés útjára csak most lépett országokkal kapcsolatban Kennedy hangoz­tatta, hogy „nem elegendő az új álla­De Gaulle saftáérlelieziefe De Gaulle hétfőn megtar­totta nagy érdeklődéssel várt sa j tó értekezletét. A Bahama-szigeteken de­cember végén egy sokoldalú NATO-atomhaderő felállításá­nak érdesében létrejött angol— amerikai megállapodásról szól­va kijelentette, nyilván senki sem gondol arra, hogy Franciaország csatlakozni fog ehhez a megállapodáshoz és leszögezte: „Franciaország szükségesnek és normális do­lognak tartja, hogy legyenek szövetségesei, de nem akarja feladni a saját Védelmének megszervezésére vonatkozó jogát”. A kelet—nyugati kapcsola­tok kérdésével foglalkozva De Gaulle óriási jelentőségű tény­nek nevezte, hogy a Szovjet­unió atomhatalommá vált. Megismételte kormányának a leszerelés kérdésében elfoglalt negatív álláspont­ját . es csupán annyit volt hajlandó újólag megígérni, hogy — mint 'mondotta — „amely napon el­pusztítják az összes nukleáris fegyverzeteket, Franciaország is lemond majd a. saját atom­fegyvereiről”. Félreérthetetlenül állást fog­lalt De Gaulle Angliának az Európai .Gazdasági Közösség­hez tervbe vett csatlakozása kérdésében. Kifejtetté, ennek a csatlakozásnak az a feltétele, hogy Anglia fo­gadja el a közös piac vám­tarifáját, mondjon le a nemzetközösségi előnyvá- mokról és adja fel a brit mezőgazdaság szubvenció­jának egész rendszerét. Nyilván, hogy némileg el­vegye angolellenes magatartá-. sának az élét, De Gaulle elis­merően nyilatkozott Nagy-Bri- tanniának az első és a máso­dik világháborúban betöltött szerepéről, de még inkább di­csérte Adenauer kancellárt és a francia—nyugatnémet szö­vetséget. mókát politikailag támo­gatni, hanem jelentős gaz­dasági segítséget is kell ne­kik nyújtani”. Beismerte, hogy a iatin-ameríkai or­szágok úgynevezett gazda­sági segélyprogramja „ja­vításra és átszervezésre” szorul és az ezekbe az országokba való fokozott behatolásra szó­lította fel a magántőkét. A kelet—nyugati kapcsola­tok kérdésével összefüggésben Kennedy a „világbékéhez ve­zető út keresésének lehetősé­geit” vizsgálva óvatosságra in- tete a törvényhozókat. Sze­rinte az Egyesült Államoknak továbbra is azon kell fáradoz­nia, hogy a világ legnagyobb katonai hatalmává váljék. Ezt hívatott elősegíteni az új költ­ségvetési tervezet, amely • csu­pán a nukleáris fegyverkezésre 15 milliárd dollárt irányoz elő. Kennedy a továbbiakban azt állította, hogy kormánya nem tekinti „puszta ábrándnak” a le­szerelést, de, ennek, valamint egész sor más nagyjelentőségű nemzet­közi pröblémának — köztük a berlini kérdésnek — a meg­oldását egész sor feltételhez kötötte. Ebédeljen herceggel Zavartalan a piacok ellátása I j A szombat—vasárnapi hó-; viharok-okozta közlekedési ne- í hézségek, a Zöldség és Gyű- < mölcsértékesítő Országos Szö­vetkezeti Központ tájékozta­tása szerint sehol sem okoztak ' zavart a piacok ellátásában. '> A kereskedelem jóelöre fel- < készült az ilyen nehézségekre. : A boltok raktárterüknek meg- ' felelően, de szinte mindenütt több napos készletet tárolnak a legfontosabb árukból — így például krumpliból, vörös- hagymából és zöldségfélékből. ? A készletek elhelyezése, táró- - lása a továbbiakban is teljes ' biztonságot nyújt az ellátás za- i vartalanságára. í Ä. képernyő előtt ELEKTR Szophokiész tragédiájának tv-változata — HC, álljon meg, én csak meg akarom segíteni? — Félek, liogy ennek kopaszt;»?, lenne a vége! Igen rangos feladatra vállal­kozott a Magyar Televízió, amikor Szophoklésznak, az an­tik görög dráma legkiemelke­dőbb képviselőjének világhírű tragédiáját, az Elektrát televí­zió-játékká dolgoztatta át és vasárnap este bemutatta. A másfél óránál hosszabb televí­zió-játék azt igazolta, hogy a Televízió vezetésében van tö­rekvés a mind értékesebb mű­sorok biztosítására. Szophokiész 130 tragédiát írt. Nagyon kevés maradt azokból az utókorra, de azok közül egyik legértékesebb, leg­érdekesebb az Elektra. Mükénében vagyunk, az an­tik Görögországban, Agamem­non király felesége, míg a ki­rály a .trójai háborúban, csatá­zik, megcsalja férjét Aigüsz- thosszal, a király unokatestvé­rével. Amikorr pedig a király hazatér a' csatiból, közösen megölik. A király két gyerme­ke Elektra és Oresztész nem akarja . megbocsátani anyjá­nak Agamemnon meggyilkolá­sát. Oresztészt száműzik, Etele-. ira pedig, bár a szülői házban él, csak a bosszúnak szenteli életét. Oresztész saját halálhí­rét kelti, majd nővérére, Elek­trára, a hosszú távoliét után ráismerve, beteljesedik a bosszú; megölik anyjukat, az álnok Klütaimnésztrát és agya­sát; Aigüszthoszt. Szophokiész vallásossága és a bosszúból követett gyilkosság között ellentmondás látszik. Legalábbis a mai néző szemé­vel nézve. De, a vallásos Szo- phoklészt nem zavarta, hogy az isteni parancs ellenkezik az erkölcsi világrenddel. Szerinte, az isten isten és a parancs pa­rancs. Elektra ujjongva biztat­ja fivérét, hogy kétszer sújtson anyjára, a tett után pedig Oresztészben sincs más, mint dindalmi tudat. Szophokiész az erkölcsi világrenddel szemben, az antik isteni tanítást igazol­ja. Drámáiban nem egyszer ta­lálkozunk a magasztos szűzle­ány . eszméj ével, .mint. péld ául híres alakjával egy másik drá­májában, Antigonéval, vagy a most bemutatott drámának cítnadó főszereplőjével, Elek­trával. . Szophokiész alakjai nem egyéniek. Dclki életük a drámaírót '.csak annyiban ér­dekli, amennyiben az előre megadott mitikus cselekmény­be;!) , kifejeződik. Általában nein az érzést, hanem a gesz­tust ábrázolja, : amellyel bőse sorsára reagál. A Magyar Televízió értékes vállalkozásában, az Elektra tv-j átélt változatában éppen az volt az érték, hogy eze­ket a hősöket érzéssel is tud­ták telíteni, legalábbis a két testvérnek az alakját, akiknek egymásra találásánál a lírai gazdagság szinte túlcsordul. A Devecseri Gábor fordításában, Zsurzs Éva rendezésében elve­zett előadás igen értékes mű­vészi élményt nyújtott, de nem tudunk szabadulni attól a gon­dolattól, hogy valójában csat: tv-filmre fényképezett., igen jó'i sikerült színpadi Élekt.ra-elő- adást láttunk, mert a rendező nem használta1 ki a. tv-kamera adta mozgási lehetőségeket. A szokványos színpadi jelzések között folyt a játék és elsősor­ban a nagyszerű szereplőgár­dának köszönhető, hogy Elek­tra annyira közel került a kö­zönségnek még azon rétegei­hez is, amelyek korábbam Szo- phoklészt és általában a görög tragédiákat nem ismerték* és nein kedvelték. Nagyon szép szövegmondás volt jellemző az egész előadásra, és csak he­lyenként zavart, hogy a nagy téren szóló egyik-másik szí­nész szava egy-egy pillanata keveredett a visszhanggal, vagy a kar szavalókórusa ha­sonló ok miatt kevésbé érthető lett. Szőllősi András nagyrészi elektronikus zenéje jó hangi)- lati. aláfestést adott. A ; címszerepben Psota Íren győzött meg ismételten arról, hogy ‘ milyéri kár tehetségéi sokféle, csökkentett, művészi értékű foglalatoskodásban el­pazarolnia; igen maradandó emlékű Elektrát nyújtott. Gél­lel Kornél Oresztésze a játék legegyenletesebb, legjobban felépített alakja. Nemesség, bosszúvágy, nővére iránti mér­hetetlen szeretet tükröződik, illetve keveredik ebben a fia­tal férfialakban, amely külö­nösen. a nővérével' való talál­kozáskor meleg líralsággal Se telítődik. Kömíves Sándor ne­velőjét, Sulyok Mária. Klütaym- nésztráját, Berek Kati I-Crüzo- témiszét és Gobbi Hilda kar vezetőjét kell magasfokú di­cséret hangján megemlítenünk Bessenyei Ferencet^Ai.güszthos2 rövid szerepében láttuk. örömmel fogadtuk az Elek­trát, s bízunk abban, hogy a Magyar Televízió — az ol­csóbb, könnyebb sikerrel ke­csegtető, de kevésbé értékei műsorok rovására — mind több alkalommal ajándékozza meg a művészi értékre vágy« nézőit hasonló igényes pro­dukcióval. És befejezésül még egy meg­jegyzés: ha valamikor, moM indokolt lett volna az előadáf előtt egy rövid bevezető, amii a TV ismert és mai daraboknál oly gyakran szükségtelenül al­kalmaz. Benedek Miklós Eílsaasyt di*. Oltványi Imre Vasárnapra virradó éjszaka- 69 éves korában Budapesten elhunyt dr. Oltványi Imre nyu­galmazott miniszter, képzőmű­vészeti író. Eibúcsúztattók Gál György újságírót A Farkasréti temetőben heh főn elbúesúztntták Gál Györg.v újságírót. A hamvasztás előtti búcsúztatáson ott volt Kállai Gyula, az MSZMP Politika? Bizottságának teája, a Minisz­tertanács elnökhelyettese. Kati már harmadszor jön be, ideje lenne teríteni-. Nem vá­runk tovább — int János bele- egyezően, majd eszik Csekő akkor, amikor megjön, úgyse késhet már sokat. A leves Eszti néni remeke, csirkeaprólék úszkál benne s borsos májgaluska. Külön tá­lon itt a bennefőtt zöldség is, szedjen belőle, aki akar. Illata van ennek a levesnek. Nem a bors, a petrezselyem vagy a csibének puhára főtt csontja- húsa adja ezt az illatot, hanem az egész együtt, külön aromává válva, mint a sok fűből készült gyógy-párlatok. És titka is van nyilván, mint a gyógy-párla- toknak, bár Eszti néni szerint mindenféle levesnek egyetlen titka van csupán: legalább tíz emberre valót kell főzni belőle. Kis fazékban akármilyen hús­leves is csak afféle hétköznapi étel. , Kati elhárítja a dicséretet: — édesanyám főzte. Dicsérik hát Eszti nénit a férfiak s a járási elnökhelyettes invitálja a háziasszonyt is, mintha most venné csak észre, hogy nem ül az asztalnál. — Milyen egyenrangúság ez? — mondja Kosa is, csak ép­pen a szó kedvéért, hiszen na­gyon jól tudja, hogy ilyenkor: az asszony nem ülhet le, még ha leülne, se tudna nyugton maradni, hol ez kell, hol az,: az ételre kell vigyázni, most is a kistányér hiányzik, nem tud-: ják hová rakni a csontokat, és; itt mégse úgy van, mint aj konyhában, hogy lecsúsztátja az ember az asztal alá, a macs-j ka úgyis eltakarítja. ; (Folytatjuk.) mondta: ötre biztosan odaérek. Különben hat órát mondott volna, vagy hetet. Mégis kényelmetlen ez így. Mintha becsapná a világot. Nem ezeket az embereket, akik itt ülnek az asztal mellett és akik­nek a beszélgetésére most nem tud odafigyelni, bármennyire igyekszik is, mintha világot csapná be. Sós Kálmánt, meg a hosszú Berthát, meg a többie­ket, akik az utcán kalapot emelnek, akik annyiszor meg­fordultak már ebben a házban még az öreg Vargha életében ; is. Azokat, akik talán éppen azzal az érzéssel írták alá a lapot: akárhogy is lesz, együtt ' leszünk jóban-rosszban. Mintha autó berregett volna, de aztán újra csend lett és vontatottan folyt tovább a be­szélgetés. Jánoshoz csak szó­foszlányok értek él, mintha a köztük lévő levegő elnyelte volna a szavak értelmét, csak a hangok érkeztek tisztán fü­lébe, de ezek a hangok nem szállítottak semmit. Idegen ; nyelvűekkel van így az ember, hogy néhány szó. kifejezés ki­válik a hangok közül, értelmet kap, aztán újra csak folydogál tovább a beszéd, az ember ül s hiába erőlködik, mintha ott 1 sem lenne, nem tud bekapcso- 1 lódni a közös áramkörbe. János I most Csekőre gondolt és Szőke István kezét látta, amint vas- j lag ujjai forgatták az üres po- [ hárkát, emelte hát az üveget, ; töltött újra s míg koccintott, : hogy ezek az emberek róla i beszélgettek, róla mondtak ; véleményt és ő mindezt elmu- J lasztotta, hogy nem tudott oda- figyelni. évvel ezelőtt kezdték híresztel- ni, hogy mindenkinek be kell lépnie a termelőszövetkezetbe, akkor az öreg fölszámolta régi gazdaságát, odébbállt egy ház­zal, átépített egy tanyát a szomszéd községben és oda köl­tözött. Két esztendeje aztán a szomszéd községet is elérte a szervezési hullám, akkor épí­tette föl Bende István azt a kis házat itt, az erdőszélen és ide húzódott a szőlősi földre. Most itt is nyakán a veszedelem. — Lassan nemigen lesz hely ebben az országban, ahol há­zat építhet. A járási elnökhelyettes szá­mokat mondott, országos szá­mokat, de senki se jegyezte meg, hogy hetven százalék, vagy nyolcvan, ki győzné azt észben tartani, a mostani vál­tozó világban. János az órát nézte, éppen szembqnült vele, a mutató túl­halad már az ötön és Csekő még mindig nem jött meg. Pe­dig Kati már kétszer is bené­zett. terítheti-e az asztalt, de János csak intett szemével: várjon még. Nem késhet soká. Csekő pontos volt, ha megígért valamit, számítani lehptett sza­vára. Most is, ott Űjmajorban megállt egy pil’anstra, a hom­lokát dörzsölte és csak azután többieknek, míg János kiment a hosszúnyakú üvegért és az aj­tó nyílásával újra finom illa­tok áramlottak a konyha felől. — Nem jár rosszul — tette hozzá a járási elnökhelyettes. — Ez a község a legjobb adott­ságokkal rendelkezik. Bár így állnánk mindenütt a járásban káderokkal, földdel, felszere­léssel. — Maradt még valaki kívül? —: kérdezte János, miután visz- szatért és töltött a kupicákba. — Nem számottevő. — Kettő még maradt — ne­vetett a párttitkár. — No? — Te, meg az öreg Bende. Ezen aztán mindnyájan ne- : vettek, még a járási elnökhe­lyettes is, mert ismerte tövi- 1 ről-hegyire az öreg ügyét, ki is vitték hozzá agitálni, hátha a járás tekintélyének lesz va­lami foganatja. De az öreg csak hallgatott, nem írt alá. — Biztosan. újra költözik. Bende István nem idevalósi volt eredetileg, csak itt is van egy Ms darab földje, fönn, az erdő szélén, anyai-ági örökség. Felesnek volt az kiadva min- ■ dig, a gazdája talán nem is lát­ta minden évben, de amikor saját községében már jónéhány : 26. Csekő késik — Van idő, csak nem akar­tok rögtön elszaladni? — Hat órakor szemináriumot kell tartanom — mondta Kósa. — Hol van még a hat óra! S most ülnek az asztal mel­lett vidám zsibongással, János jgyéről szó sem esik, nem is :sak azért, mert most már sgyikük sem akar ajtóstul be­rontani a házba, hanem ezt már mind a négyen rendben- Lévőnek tartják. Formalitás :sak, hogy itt vannak, amo­lyan tisztesség-adás. Kellemes formalitás persze, akár a jól előkészített lánykérés, amikor nár csak igenre számíthatnak i kérők, meg a vendéglátásra. Host is a konyhán jöttek ke- •észtül és a kikészített edé­nyekből, az asszonyok íorgoló- iásából, meg az étel-illatokból éreztették, hogy itt ünnepélye­ién készültek fogadásukra. Kó­lát ez teljesen megnyugtatta, nert ő azért mindig érzett egy cis bizonytalanságot János vi- ielkedésében. — Okos ember, ■avasz ember, sose hagy egé­szen belelátni a kártyájába. — Na, de most búcsúzik a maszek-élettől — mondta a S|P°S_ SVUIAJ. _ f . részesedésért megmenti a herceget. A herceg kifakadt: — De mi­nek a húsz százalékáért, uram" Egyetlen pennym sincs, A találékony ügyvéd ötlete szerint átrendeztek a kastélyt, s hirdetni kezdték a lapokban, hogy Tavistock hercege szerény díj fejében látványos arisztok rata otthonában, fogadásokai ad. Az angol olvasók nevette!.' — az amerikai turisták pedig felkeresték a hercegi otthont- Ettek cs fizettek (persze nem a hercegnek, hanem a diszkre! pénztárnál) és otthon eldicse­kedtek előkelő vendériátójuk- kai, aki a fogadás végén meg­ajándékozta őket az ősi otthon parányi címerével. A hitelesség kedvéért. Az üzlet megy. ügy látszik, aki a sznobot butaságára épít — kősziklám épít. A herceget így hívják: John marquis de Tavistock baron Dhenies Howland Russel de stheertum« Foglalkozása: vendéglátó. Estélyeket és ebédeket ad, amelyekért a megjelentek sze­mélyenként 509 dollárt fizet­lek. TJgy látszik, megéri nekik — odahaza, Amerikában el­mondhatják, hogy „együtt va­csoráztunk ... (a hosszú nevet lem írom le, örülök, hogy egy­szer sikerült) herceggel”. Mert főleg gazdag amerikai turisták zészik igénybe a vendégszere­tetet. John marquis __ stb. úr 19 60-ban eladósodott. Már-már lobra került a London melletti isi birtok, amelyért valaha mnyi vert hullattok a normann üödök. Tanácstalanságában nem tudta, mit csináljon. Ek­kor felkereste őt egy ismeretlen fiatal ügyvéd. Húsz százalékos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom