Észak-Magyarország, 1963. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-17 / 13. szám
ESZAKMAGYABORSZÄG Csütörtök, 1063. január T Hiüscsoy ehiárs nagy -be.síéit a Némst Szocialista Egységpárt berlini kongresszusán (Folytatás az 1. oldalról.) árls világháború megakadályozásáért, a béke megszilárdításáért folyik. Ami a szocialista világrend- szert illeti, mi kiálltunk és kiállunk a békés együttélés megszilárdításáért, a két rendszer békés gazdasági versenyéért, a vitás kérdések tárgyalások útján történő rendezéséért. A szocializmus es a kapitalizmus új erőviszonya a nemzetközi küzdőtéren kedvezően érezteti hatását azoknak az államoknak a helyzetében is, amelyek csak a közelmúltban vívták ki nemzeti íüggetlensé- güket Ak árják, vagy sem akarják az imperialisták, szá- jmolniok kell a valósággal. Más választás nincs számukra. Politikájuk kidolgozásánál kénytelenek figyelembe venni a szocialista országok növekvő erejét, gazdasági és katonai hatalmát, az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek nemzeti felszabadító mozgalmának fejlődését, harcukat a függetlenségért, az imperializmus ellen, valamint azt a fokozódó küzdelmet, amelyet a kapitalista országokban élő dolgozó tömegek vívnak a monopóliumok ellen. Mindez gyengíti-az imperializmus állásait a nemzetközi küzdőtéren. A Varsói Szerzőílésí nem íeliet összetéveszteni a NATO-vall Az imperialisták természetesen nem mondanak le arról, hogy agresszív politikájuk csapdájába ejtsék egyik vagy másik semleges, államot, hogy bevonják ezeket katonai tömbjeikbe. Az imperialisták nem kis erőfeszítéseket tesznek arra, hogy. aláássák *r katonai tömbökön való kívülmaradás politikáját, amelyet a független államok magukénak vallanak: megkísérlik letérten ezeket a helyes, útról, meghamisítják annak'a fejlődési folyamatnak érteimét és lényegét, amely az emberi társadalomban végbemegy. Ezzel kapcsolatban N. Sz. Hruscsov megemlítetté, hogy az önálló fejlődés útjára lépett országok egyes állami vezetői nem mindig helyesen ítélik meg korunk egyik vagy másik jelenségét. Ez megnyilvánul a katonai tömbök kérdésében. A katonai tömbök jelenleg nagyon különböznek egymástól, céljaikat és természetüket tekintve. Az imperialisták katonai-politikai csoportosulásait nem lehet összetéveszteni a Varéój Szerződés szervezetével. Milyen célokból alakították meg az imperialista államok a maguk katonai jellegű tömbjeit? • Az imperialisták fenn akarják, tartani, a még gyarmati sorban élő népek kizsákmányolásának feltételeit. A gyarmati iga alól felszabadult népekkel szemben pedig erőpolitikát akarnak alkalmazni, rájuk akarják kényszeríteni feltételeiket és nyomást akarnak gyakorolni belső fejlődésükre, £őgy a kapitalista útra kényszerítsék ezeket az országokat. A politikai és gazdasági nyomás minden lehetséges módszerét bevetik ebből a célból, s nagyon gyakran, mint például Dél-Koreában, Dél-Vietnambán és Kongóban, nyílt katonai beavatkozáshoz folyamodnak. Az amerikai ím| perialisták háborúval fenyegeti Kubát és más országokat. A legkülönfélébb katonai tömbök megteremtését — amely ellen a szocialista országok mindig küzdöttek és küzdenek — az imperialista államok kezdeményezték. A Varsói Szerződést azután hozták létre, miután megalakult a NATO lm tanai tömb, amely a szocialista ors^á-ok-t fen-egeti. A szocialista államok nem mehettek el a biztonságukat nagyon is fenyegető veszély mellett, kénytelenek voltak megteremteni saját katonai szervezetüket, kénytelenek voltak tömöríteni gazdasági és katonai erőiket a dolgozók forradalmi vívmányainak védelmére. Helyénvaló megemlítenünk, hogy a Varsói Szerződés szervezetének megalakítása után a szocialista országok azonnal kinyilvánították, hogy mint korábban, továbbra is valamennyi katonai tömb megszüntetése mellett vannak és készek azonnal felszámolni a Varsói Szerződést, ha az imperialista országok beleegyeznek saját katonai csoportosulásaik megszüntetésébe. Többször megismételtük ezt és ma is ezen az állásponton vagyunk. Ez a helyzet az imperialisták katonai tömbjeinek lényegét és jellegét, s a Varsói Szerződés szervezetét illetően, ez a közöttük lévő elvi különbség. Most lássuk e kérdés másik oldalát. A gyarmati iga alól felszabadult egyik-másik ország vezetői — tudatosan vagy akaratlanul —, de helytelenül látják, hol van a vízválasztó a jelenlegi világban. Az ilyenek a világot két katonai tömbre osztják, egyikhez sorolva az imperialista államokat és katonai szövetségeket — a NATO-t, a CENTO-t és a SEATO-t —, a másikhoz pedig a szocialista közösség országait. Dehát a mi korunkban csupán a katonai csoportosulások között van választó vonal? Természetesen nem. Ahhoz hogy hű képet alkossunk a mai világról, meg kell látnunk a politikai, a gazdasági és a társadalmi elvek vízválasztóját. Egyfelől vannak kapitalista, imperialista országok, amelyek megőrizték és egyelőre még mindig őrzik a kizsákmányolás és az elnyomás régi társadalmi rendszerét. Ezen országok élén a monopolisták állnak, akik a pusztulástól szeretnék megóvni és időtlen időkig fenntartani a kizsákmányoló rendszert. Másfelől erősödnek és fejlődnek azok az országok, amelyekben a dolgozók megdöntötték a kaoitalizmust, megszüntették az elnyomást és a kizsákmányol őst, megteremtették a néphatalmat és a szc- ciai’zmus, a kommunizmus építésének utján haladnak. Ezeknek az országoknak a száma növekedni fog, a tőkés világ viszont összeszűküli A gyarmati iga alól nemrég felszabadult sok ország a szocializmus útján kíván haladni. Ugyanakkor, nébánv ilyen országban az államférfiak azt mondják, hogy a két katonai tömb között szándékoznak manőverezni, összekevervén a .tömbök” és a ..rendszerek” fogaimét. Ez a zűrzavar nem szolgálja a munkásosztály és a gyarmati elnyomás alól felszabadult népek javát, megkönnyíti a gyarmattartóknak, hogy fenntartsák pozícióikat a fiatal független országokban. Ami a Szovjetuniót, ''Valamennyi szocialista országot illeti, ők minden segítséget megadtak és a jövőben is megadnak az egykori gyarmatok népeinek politikai és gazdasági függetlenségük megszilárdításában. Nemcsak ml mondjuk, hogy a világon az erőviszonyok a szocializmus javára változtak meg, Lényegében ezt ellenségeink is beismerik, amikor „a rettegés egyensúlyáról’’ beszélnek — folytatta beszédét Hruscsov. Mi elvetjük „a rettegés egyensúlyának” elvét, de feltétlenül fel kell figyelnünk az ellenség eme következtetéseire. E következtetés voltaképpen a szocialista világrendszer megnövekedett hatalmának elismerése az imperialista hatalmak vezető körei által. Az „egyensúlyra” vonatkozó. beszédeik már nem azonosak „a kommunizmus visszaszorításának” stb. tézisével. Mi nemcsak kijelentjük, hanem nagyon jól tudjuk is, hogy a szocializmus és a béke erői felülmúlják az imperializmus erőik A kubai megoldás a béke eFŐiatek, a szocializmus erőinek, a kommunizmust építő erőknek a nyeresége A béke és a szocializmus erőinek megnövekedett befolyása, békeszerető külpolitikánk eredményessége különös erővel nyilvánult meg a Karib- tenger térségében bekövetkezett válság időszakában. Hruscsov ezután ismertette 3 kubai ügy részleteit, majd így folytatta: Akadnak olyanok, akik azt állítják, hogy a Karib-térség- ben kialakult konfliktusban Kuba és a Szovjetunió vereséget ■ szenvedett. Furcsa logikát követnek ezek az emberek: hogyan lehetséges, hogy a forradalmi Kuba létezik és erősödik, mi pedig vereséget szenvedtünk? Ugyan ki hátrált meg valójában, s ki nyert ebben a konfliktusban? Vizsgáljuk meg még egyszer, hülyén célokat tűzött - ki a felek mindegyike, A forradalom végrehajtása Után a kubai nép célul tűzte ki hazájában a szocializmus építését. Az Egyesült Államok agresszív --körei kijelentették, hogy nem tűrnek meg szocialista országot' a nyugati féltekén és minden erejüket lat- bavetílc a' forradalmi kubai kormány megdöntése, az amerikai monopóliumok hatalmának visszaállítása céljából, ez volt a helyzet. A szovjet kormány és Kuba kormánya átgondolta, mit lehet tenni, mérlegelte a különböző változatokat. Éreztetni akartuk az amerikai imperializmussal, hogy ha agresszív támadásra szánja rá magát Kuba ellen, akkor számolnia kell a termonukleáris visszavágás lehetőségével. Ez az általunk tett kényszerű intézkedés valóban sokkot váltott ki az imperialistáknál. Ám csakis ilyen intézkedések vehették rá az Egyesült Államok állam- férfiait a reális helyzet józanabb megítélésére. Mint ismeretes, az Egyesült Államok elnöke a szovjet kormányhoz intézett üzenetében az egész világ előtt kötelezett^ séget vállalt, hogy az Egyesült Államok nem fogja Kubát megtámadni és ettől szövetségeseit is visszatartja. Ezzel az Egyesült Államok kormánya voltaképpen arra kényszerült, hogy lemondjon a Kubai Köztársaság elleni fegyveres intervencióról. Ez a legagresszivebb imperialista körök politikájának kudarca és a békés egymás mellett élés, az imperializmus elleni harc politikájának győzelme, az ellenforradalom exportjának elhárítására irányuló politika diadala volt. Ezt mondják nekünk: Önök kivonták rakétáikat Kubából, tehát meghátráltak. így azonban csupán olyan emberek vélekednek, akik nem értik meg a napjainkban folyó, rugal-. másságot, manőverezési készséget megkövetelő ■ politikai harc szövevényességét. Igen, ez a mi engedményünk volt a másik fél engedményére, ez kölcsönös engedmény volt. Az imperialisták rákényszerültek, hogy engedményt tegyenek és lemondjanak a Kuba elleni invázióról. Mi pedig éppen azért állítottuk fel rakétáinkat, hogy megóvjuk Kubát az imperialisták támadásától. Rakétáink tehát betöltötték szerepüket. Persze az amerikai imperialisták, az egész imperialista táborhoz hasonlóan, nem álltak attól a szándékuktól el, hogy harcoljanak a szocialista országok ellen. Ebben a harcban különböző eszközöket vethetnek be, folyamodhatnak a közvetlen fegyveres akcióhoz, alkalmazhatnak más módszereket is. A gazdasági verseny szintén olyan harci eszköz, amelynek révén egyik rendszer szeretné legyőzni a másikat. Az Amerikai Egyesült Államok néni állt el attól a szándékától, hogy Kubában felszámolja a szocialista vívmányokat. Ám az a lényeg, hpgy ml Kubával együtt rákénysze- rítclttik az Egyesült Államokat annak kijelentésére, hogy tartózkodik a Kuba elleni fegyveres támadástól. A szocializmus útjára lépett országok megszilárdításáért folyó harc hosszadalmas folyamat. Mindaddig tart, amíg az egyik rendszer végleges győzelmet nem arat, s a végleges győzelem — a kapitalista rendszer felszámolása. Azt mondhatnák nekünk, hogy az amerikai imperialisták a legzabolátlanabb körök befolyására nem fogják teljesíteni ígéretüket és újból Kubára szegezik fegyverüket. De hisz léteznek és napról napra mind hatalmasabbá válnak azok az erők, amelyek megvédelmezték Kubát. Nem arról van szó hol lesznek a rakéták: Kubában vagy másutt. E rakéták mindenképpen ugyanilyen sikerrel felhasználhatok bármely agresz- szióval szemben. Ismétlem, rakétáinkat Kubába szállítva, mi nem akartuk közelebb hozni a szocialista országok és az imperializmus közti háború klrohba”fásának idejét. Más célt követtünk., mégpedig azt, hogy ne engedjük meg az imperialistáknak Kuba elleni invázióját, hogy ne engedjük meg az új világháború kirobbantását. Ha erről az álláspontról közelítjük meg az eseményeit értékelését, akkor mi nyertünk. Ez a béke erőinek, a szocializmus erőinek, a kommunizmust építő erőknek a nyeresége. Egyes, magukat marxistáknak valló emberek így vélekednek: az imperializmus elleni harc nem abból áll, hogy elsősorban, a szocialista országok gazdasági erejét növeljük — ez olyan reális eszköz, amellyel ellenségeink számolnak —, hanem abból, hogy kigondoljuk e harc valamiféle új s legolcsóbb módszerét. Ez a módszer, lám, nem függ az ország gazdasági fejlődésétől, nem függ a fegyverzet minőségétől és mennyiségétől, ez a módszer: a szidalmazás. E'zek az emberek úgy vélik, hogy ha nyakló nélkül szidalmazzák az imperializmust, ezzel megteszik azt, ami elsősorban segít a szocialista országoknak. így o, sámánok és a kv.ruzs- lók jártak el. Ám a sámánkodásban a tudatlan emberek jeléi ab Szí iyc öb loz elr ele civ E hai un oir 5tt eh hittek, akik együgyűeu idézték, hogy az átko-kn jük van. De mindén v; lyest is képzett marxi: világos, hogy bármily« gók is legyenek az ári szidalmak, ettől az imp: mus nem gyengül meg. Az imperialisták mestei'i dóséit természetesen le k leplezni. Ez harcra mozgósít a tömegeket a kizsákmányol!1 ellen, elősegíti, hogy a tömegig.1 megértsék az imperializm vadállati mivoltát. Ne feledjük azonban, hogy imperialisták csakis a. reál erővel számolnak. Ezért az Iamhatalom kormányt; ereké álló kommunistáknál' kötele ségük mindent megtenni erőit növelése érdekében. Ez péti annyit jelent, hogy minden es közzel fejlesztjük a gazdaság és a szocializmus szüntelen' növekvő gazdasági halain; alapján fokozzuk a népek jól tét. Ez lesz a legjobb pél minden dolgozó, a szabadsági ért harcoló min dán nép számi ra, A gazdasági hatalom növ kedésével a szocialista államé védereje is fokozódik, feli on ‘tot n ól, oz< em A béJkeIi?«pc m szocializmusért vívótt hars legfontosabb feltétele lett Napjainkban az a helyzet, hogy a békeharc a szocializmusért vívott harc legfontosabb feltétele lett. A munkásosztály forradalmi mozgalmának, a nemzeti felszabadító mozgalomnak egyetlen problémája sem vizsgálható a békéért, a termonukleáris világháború elhárításáért vívott harccal való összefüggésén kívül. Éppen ebben rejlik a kommunista világmozgalom taktikája szempontjából az a fontos tanulság, amelyet a Karib- tenger térségében lejátszódott legutóbbi eseményekből le kell vonni. A munkásmozgalom történetében . már volt rá több példa is, amikor a békeharc a szocializmusért vívott harc fő feltételévé vált — mondotta Hruscsov, s 'ezt történelmi példákkal világította meg, majd rámutatott: Korunknak az a sajátossága, hogy a békeharc nemcsak a munkásosztálynak, hanem a lakosság valamennyi töhbí rétepének is minden, eddiginél fontosabb történelmi feladatává lett. Ez az a csomó, amelyben összefonódnak az egész emberiség érdekei. A termonukleáris háború veszélye láttán létrejön azon legheterogénebb tömegmozgalmak egységes áradata, amelyeket egyesíteni tud az a közös törekvés, hogy az emberiséget megszabadítsák a háborús katasztrófától. Ezen áradat vezető és szervező ereje a nemzetközi mnnkásosztály és a szocialista országok, S ennek nem az az oka, hogy a szocialista országok egyszerűen felkapták a békeharc jelszavát, amellyel a népek rokonszenveznek. Nem. Ez azzal magyarázható, hogy á szocialista országok objektiv érdekei, a munkásosztály világmozgalmá- nak, a nemzeti felszabadító mozgalomnak az érdekei elválaszthatatlanok a termonukleáris háború elhárításáért folyó harctól. Mostanában magukat marxistának valló egyes emberek kijelentik, hogy a béke védelme és a háborús veszély elleni harc ellentmond a marxizmus —leninizmus szellemének és akadályozza a forradalmi mozgalom fejlődését Ha hinnénk nekik, akkor kiderülne, hogy Lenin, Kari Liebknecht és Rosa Luxemburg, az orosz bolsevikek nem voltak marxisták, mert felléptek a háború ellen. Ilyesmit csakis azok állíthatnak, akik nem értik meg a forradalmi harcról szóló marxista tanítás lényegét A tudományos szocializn\us Marx és Engels által megteremtett elmélete abból indul ki, hogy a kapitalizmus — fejlődése során, a-társadalom mélyén keletkező és kiéleződő an- tagonisztikus ellentmondások eredményeként — elkerülhetett énül elpusztul. Az élet teljesen igazolta a marxista—leninista tanítás helyességét. A munkásosztály ennek a tanításnak megfelelően nem az államok közötti háborúk kirobbantásával, hanem a kizsákmányolok elleni osztályharcban törekszik a kapitalizmus feletti győzelemre. ,A történelem úgy alakult, hogy az orosz proletáriátus az első világháborúban vitte győzelemre a forradalmat. A második világháború után számos szocialista állam jött létre. Ha az imperialista országok háborút Kezdenek egymással, éleződnek az imperializmus összes belső és külső ellentmondásai, lazul a burzsoá államapparátus, kedvező helyzet jön létre a munkásosztály győzelméhez, főképpen a háborúban vesztes országokban. Lenin az első világháború elején e sajátosságok figyelembe vételével vetette fel történelmi tézisét az Imperialista háború polgárháborúvá való változtatásáról. Ezt tették az orosz bolsevikek, Oroszország munkásosztálya. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a bolsevikek, élükön Leninnel robbantották ki a háborút az államok között, mégpedig azzal a celled, hogy győzelemre vigyék a forradalmat. Ellenkezőleg, Lenin és a bolsevikek mindent elkövettek, hogy elhárítsák a háborút, de mivel ehhez nem volt elég erejük, kitűzték a feladatot: az imperialista háborút polgárháborúvá kell változtatni. Ez egyáltalán nem az, amit azok az újdonsült teoretikusok akarnak, akik kísérletet tesznek egy „elmélet” kialakítására, mely szerint az út a szocializmus győzelméhez az államok közötti^ háborún, romboláson, embermilliók vérén és halálán keresztül vezet Ha a kommunisták ilyen „elmélethez” igazodnának, ezzel nem vonzanak, hanem taszítanák maguktól a néptömegeket. Különösen taszító az ilyen „elmélet” a mi atomraketa századunkban. A marxisták és leninisták mindig nagy figyelmet fordítottak a háború és a béke kérdéseire és ezeket a kérdéseket mindig konkrét történelmi szempontból vizsgálták. Nem lehet dönteni a háború és a béke kérdésében a reális helyzet számbavétele nélkül. Legyen bátorságunk józanul szembenézni a valódi tényekkel és tudományos pontossággá! mérlegelni, mihez vezetne egy modern háború, ha azt nem sikerülne elhárítani. Külföldi tudósok és katonai szakértők számítása szerint az Egyesült Államok jelenleg körülbelül negyvenezer atombombával és robbanótöltcttel rendelkezik. Mint tudjuk, a Szovjetuniónak is van bőven ezekből a javakból. Mi történne, ha ezek az atomfegyverek az emberek fejére zúdulnának? A tudósok kiszámították, hogy csupán az első csapás következtében 700 —800 millió ember pusztulna el. Eltűnne a föld színéről és rombadőlne nemcsak a két vezető atomhatalom — az Egyesült Államok és a Szovjetunió, hanem Franciaország, Angiin, Németország, Olaszország, Kína, Japán és a világ sok más országának összes nagyvárosa. Egy atom- és hidrogénháború következményei több nemzedék egész életére hatással lennének, betegségeket, halált Fjl' ító Uir A tik :n Ige énén W: ÍS2 ny sá ab ík :tl< idézve elő, az emberiség clko: «j, csosulásához vezetnének. Nem azért beszélek mindéi ről, hogy bárkit is rémisztgeí n’ sek, mindössze felsorolom tudományos tényeket. E tt;rn nyekkel feltétlenül számol! y keik :tKetségtelen, ha az imperiajá lizmus megszállottal termem nukleáris világháborút roliv bántanának ki, az a háborújo kát szülő kapitalista rendszeri,, elkerülhetetlen pusztulásé hoho vezetne. S vajon a szocialisthá országok, a. világszocializmuíKo ért folyó harc ügye nyerne-tc a termonukleáris világka tasztíei rófán? Csak azok az embereKy gondolkodhatnak így, akiibe tudatosan szemethúnynak mi tényekre. Az Ami a marxistákat és $ L leninistákat illeti, sem pé gondolhatnak kommunista fái civilizáció megteremÁbére f. a _ világkultúra központ -n jainak romjain, a tenne lg nukleáris csapadéktól el- i pusztított és megfertőzött ie) földön. »a. Nem is szólva arról, hogy ige?!.t sok nép számára teljesen meg iá szűnne a szocializmus problc ;n mája, mivel ezek a népek fi-1 zikailag eltűnnének földünl e] színéről. A Szovjetunió, amely nuk-ii leáris rakétaíegyverrel ren ;y delkezik, jól ismeri e fegyverei lehetőségeit Mi ezt a fegy-Lz vert hazánk és a többi szocia-!y lista ország védelme érdeké ben teremtettük meg. Ezért, ö mi felelősséggel foglalta- ea ' zunk a háború és béke. es kérdéseivel, tiHáborút nem akarunk, de j nem félünk tőle. Ha ránl ic erőszakolják, képesek vagyunk >n a leghatározottabban vissza- ;e vágni az agresszoroknak. u. Amint mondják, balga a® aki a háborúról fecseg, e nenJ;n tudja, miről fecseg. Az albán jj vezetők sokat fecsegnek ■■ lr rakéta-nukleáris háború ró!, B ám ez senkit sem aggaszt. ^ Mihdenki tudja, hogy csak Jr fecsegnek, nem kell őket I o . molyán venni, semmiféle reá * lis lehetőséggel nem rendel , köznek. Amint látják, nálunk J ezekben a kérdésekben kükön. a bűző a helyzet és különböző . a felelősség. , Mi a különböző társadalmi Jj rendszerű államok békés egy ,. más mellett élésének Lenin * által meghirdetett elvét tar- ,‘a tottuk és tartjuk egyedül he-K. lyesnek. Ennek az elvnek a é jelentőségét a nemzetközi kap- u csőlátók egész gyakorlata iga->{ zolta és igazolja. __ A békés egymás mellett élés politikája fokozott jelentősó-1 güve vált a mai viszonyok kö- ' zött. Amikor a világon mégfíj csupán egyetlen szocialista ál-* : Iám volt, minden oldalról im* 5 perialista országokkal körül* 1 réve, a békés egymás mellett jj élés politikája arra irányult, hogy időt nyerjünk, hogy lé-- -i legzethez jussunk hazánkban * a proletárhatalom megszilárdítása és a szocializmus építése céljából. Most, a háború D jellegének megváltozásával, s. k világporondon a béke és s- p szocializmus javára kialakult 1 új erőviszonyokkal kapcsolatban a békés egymás mellett I (Folytatás a 3. oldalon^ I gu A
