Észak-Magyarország, 1963. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-16 / 12. szám

?SZAKMAGYARORSZAG gasas l E2EE!5E5E5Sa Szerda, 1963. faxáé? IG Walter Ulbricht elvtárs nagy beszéde az M5ZEP ¥1. kongresszusán ' (Folytatás as í. oldalról;) ­igeibb értelmében életfontos­ságú feladattá; vélt E feladat teljesítése a, legfőbb előfel-^ tétele' annak, hogy megmarad-’ ' jón és tovább fejlődjek az embert civilizáció, hogy meg­oldódjanak a legfontosabb szociális", politikai és nemzeti Kérdések. Épp ezért a vitás kérdéseket tárgyalásokkal kell megoldani. 4mí íefietséjges volt (CÖ2ép"Amepikábam% ielsetséjjés kell, . h©«*y legye** Kiixép-íiif i*«'»pj*lian „A Karib-tenger térségi kon­fliktus kimenetele arra taní­tott: lehetséges piég az ilyen kiélezett' helyzetben is, hogy tárgyalások útján bizonyos megegyezés jöjjön létre. Ha ez lehetséges volt Kö­zép-Amerikában. lehetsé­ges kéll, hogy legyen mindenekelőtt Közép- Earópábam, A világ népeit mélyen ag­gasztja a bonni kormány re- . Naospbbfikáia... ég. az a .tény, hogy-a nyugatnémet revansvá- :gypk'az;atofrúegyvejek beveté­sénél/ közreműködési jogot kö­vetelnek. A világ népei békét .akarnak, leszerelés útján. A leszerelés azonban -nyilvánvalóan csak akkor érhető el, ha Nyugat- Berlinben és Nyugat- Vémetországban az Idő­zített bombákat ártalmat­lanná teszik. Ott van je- ■ ttmleg1 .a. veszély’ főfészke. Ezért kívánja meg a le­szerelésért folyó harc a német kérdés békés ren­dezéséi, beleértve Nyugat- Berlja átalakítását békés, semleges, szabad, várossá. A német kérdés békés megoldása, tehát éppen úgy, amint a német nép­nek, a földkerekség min­den népének érdeke. Itt az ideje tehát, hogy mind­azon népek, amelyek az atom­fegyverkísérletek megszünteté­se ésr a. leszerelés mellett fog­lalnak állást,' következetesen kinyilvánítsák azt az elszánt akaratukat, hogy a békét biz­tosítani kívánják a szovjet kor­mánynak a német békeszerző­dés megkötésére és annak ke­rgében a nyugat-berlini kér-, dés rendezésére tett'javaslatá­nak támogatásával.” . „A, Szovjetunió és- az Egye­sült ‘Államok.között.már régóta, tartó’ tárgyalások — mondotta bizonyos eredményekre vezettek, amelyekről bennünket bizonyá­ra Hruscsov elvtárs maga fog tájékoztatni. De nekünk is, az NDK-nák és Nyugat-Németor­szág békeszerető erőinek olyan előkészítő., erőfeszítéseket kel:, lett végrehajtanunk, amelyek nem voltak egyszerűek.” Készek vagyunk tekintetbe venni azt, hogy a nyugati ha­talmak oldalán Nyugat-Berim- nel kapcsolatban szerepel ját­szanak bizonyos tekintély meg­őrzési szempontok. Hajlandók vagyunk,ezért a helyzet rende­zésének lépésről lépésre törté­nő mérlegelésére Nyugat-Ber- linnck szabad, békeszereíő, semleges várossá való álalaki-, fásánál. A probléma békés ren­dezése érdekében hajlandók vagyunk azt a ■ javaslatot is mérlegelni, hogy Nyugat-Ber- linben a NATO zászlaját a jö­vőben az Egyesült Nemzetek Szervezetének zászlajával cse­réljék fel cs hogy az ENSZ ott bizonyos nemzetközi kötelezett­ségeket és funkciókat átvegyen. Természetesen a kérdés ilyenfajta rendezése számunk­ra csak akkor elfogadható, ha az magában foglalja, hogy ininden résztvevő fél tisztelet­ben tartja a Német Demokrati­kus Köztársaság szuverenitását, mindenekelőtt az NDK Nyurat- Berlinbe vezető szárazföldi vízi és légi közlekedési útjai­nak felhasználásánál. „Minden értelmes embernek fel,kell ismernie: ha a Szovjet­unió és az Egyesült Államok tárgyalásokat folytat a német békercndezésről, akkor a, két német kormány képviselőinek mégipkább tárgyalniuk, kellene- Siz.". j ífermészötesij^.ttiíSak az egyenjogúság ’ ajápjáh’,lehelsé- getf’- — mondottá Ulbricht. Józan és ésszerű, javaslat A leszerelés nélkül, a béke biztosítása nélkül nem lehet megszüntetni Németország kettéosztottságát — mondotta Ulbricht. „Ebben az értelem­ben a béke és a nemzeti egység elválaszthatatlanul összefügg egymással az NSZEP politiká­jában.” ‘ Walter Ulbricht javasolta, hogy a két német állam között a tényleges és rendes kapcso­latok létrejöttének előfeltéte­leit lépésről lépésre teremtsék meg. „E célból olyan józan és jó­szándékú egyezményt indítvá­nyozunk, amely a két külön­böző társadalmi rendszerű neh­met állam létezéséből indul ki és az alábbiakat tartalmaz­hatná: 1. A másik német állam lé­tének, politikai és társadalmi rendjének tiszteletben tartása. Ünnepélyes lemondás az erő­szak alkalmazásának minden formájáról. 2. A másik német állam ha­tárainak tiszteletben tartása. Ünnepélyes lemondás minden olyan kísérletről és törekvésről, aníely e határokat érintené, vágy megváltoztatná. A fenn­álló német határok meghatá­rozása cs megerősítése a kül­föld felé. 3. Ünnepélyes lemondás, az atomfegyverek kikísérletezésé­ről, birtoklásáról, előállításáról cs megszerzéséről és áz atom­fegyverekre vonatkozó rendel­kezési jogról. 1. A fegyverkezés leállítása mindkét német államban, egybekötve azzal a kötelezett­séggel, hogy nem emeiik a ka­tonai célú kiadásokat. További megállapodások a két német államban történő leszerelésről. 5. A kél nemet állam polgá­rai útleveleinek és állampol­gárságának kölcsönös elisme­rése az utazási forgalom nor­malizálásának előfeltételeként. Mindenfajta megkülönböztetés és a két német állam polgárai­nak nem egyenlőjogú kezelésé­nek mellőzése bel- és külföl­dön.. 6. A rendes sport- és kultu­rális kapcsolatok megteremté­se a két német állam között. A szövetségi köztársaság külkép­viseletei és társadalmi egyesü­letei, amikor mindkét német állam képviselői égy időben vesznék részt nemzetközi érte­kezletekén, kongresszusokon, sportrendezvényeken, Nyugat- Németórszágban és külföldön — lemondanak az NDK polgá­rainak mindenfajta megkülön­böztetéséről és viszont. Éhhez tartózik -az Is, hogy a szövet­ségi köztársaság kormánya le­mond arról a mindenféle nem­zeti szemnontból • méltatlan gyakorlatról, hogy a NATO- ban az NDK polgárainak meg­különböztetését szorgalmazza ví- ■>’ -7; -7; vt -7; 7;-7 27. Ünnepi vauséra Még nem is végeztek & leves­sel, amikor, megjött Csekő, de nem egyedül, hanem egy pesti, újságíróval. Sokat csavarog ez a megyében,, beszéltek már ve­le mindnyájan, s az is köztudo­mású, hogy jobban ismeri a megye borait, mint az idevaló­siak, , —- Gyorsan rhég két, teríté­ket. — Úgy látom, jókor jöttünk — derül Csekő és ráhunyorít Jánosra. — Talán nekünk is jut még egy kis maradék, ko­mám t— hátbaveregeti , az új­ságírót és tolja maga, előtt az asztalhoz. Az meg csak nevet­gél, sorra biccent fejével a jeV lenlévőknek, aztán mikör már ül, szabadkozik, legalább a lát­szat kedvéért,, hogy . Ő éppen csak beugrott, nem akar za­varni és mennie is kell hama­rosan. — Nem úgy van az — kel föl János. -—De nem is középen kezdjük a sort, ti lemaradta­tok valamiről, azt kell pótolni, azután jön csak a. leves. Ne is tedd addig eléjük’ a tányért, Katikám. Az újonnan jöttek kézébe gyomja a pohűrkákát és tölt a pálinkából. •— Na, még egyet! — Elég lesz — int elhárítóan Csekő — jószerivel még nem is ettem máma. Mindenféle embe­rek ügyében szaladgálok egész ■nap. És újra ráhunyorít János­ira, Szóval rendben van — gon­dolja János és nem érez se örö­met, se megnyugvást. De Kati örül. Láthatóan vi­dámabb lett, amint meglátta Csekő hunyorgatását. Nem siet ki á konyhába, ahogy letette a tányérokat, friss levessel a tá­lat, odaáll János háta mögé, a vállát is 'megszorítja lopva, hogy más észre ne vegye, s csak áll, mintha még várna va­lamit, egy szót, teljes bizonyos­ságot. De Csekő most csak az étellel foglalkozik, mélyen me­rít a tálba, meg is nézi, mi akadt kanalára és visszaereszti a esibelábat, szárnyvégét' épp­úgy, mint amikor János először látta otthon az asztalnál ülni. Olyan jóétvággyal eszik, hogy Kati kínálja: — szedjen még egyszer, — Mért, más nem lesz? —- és odatolja a tálat az újságíró elé: — Te csak szedj komám, neked sok folyadékot rendelt az orvos. Az meg, csak szabad­kozik és közben újra telemeríti tányérját. — A negyven cseppet leves után — emeli fel Szőke István a hozzá közel eső üveget — mert már három üveg is van az asztalon és' tölt szomszédai­nak, János meg a többi poharat tölti tele, az általános koccin­tásra az újságíró csak a fejé­vel integet, keze, szája tele van, éppen egy csíbenyákról szopo­gatja le a húst olyan alapos­sággal, mintha múzeum szá­mára tisztogatná a csontokat. Aztán fogja ő is a poharat, és igyekszik utolérni a többieket. Kati hozza az új tálakat, egyikben tejfölös csirkepapri­kás, a másik tetézve galuská­val. — Mondtam, hogy lakoda­lomba jöttünk — tréfálkozik az öreg Lovas. Aztán komolyodva néz Jánosra: — Vagy talán va­lami családi ünnep is van ná­latok, születésnap, vagy évfor­duló? Nehogy aztán szégyen­ben maradjunk, köszöntő nél­kül. — A köszöntőt azért elmond­hatod — biztatja az öreget Ko­sa. — Csak addig várj vele, míg én elmegyek, hatkor sze­mináriumot kell tartánom, — Abból nem lesz már sem­mi. — Volt itt elég szeminárium az utolsó napokban. — De már összehívtuk az elvtársakat. Ott lesznek hatra. — Fele — mondja két nyelés közben Szőke. — Hogy-hogy fele. — Például én se leszek ott — mutat magára az öreg Lo­vas. — Ahogy nézem, Szőke Pista se, aztán Gara Józsi má­ma ölt disznót, sorolhatnám tovább is, de kihűlne az étel. Kosa nézi a terített asztalt, két öreg szeminaristáját, amint jókedvűen merítenek a tálból és gondtalan nekifeledkezéssel ülnek az asztal mellett, föl- rémlik előtte még Gára Józsi képe is, aki fogatos a Dózsá­ban és most talán a- kolbászt számolja, vagy a szalonnákat sózza már be a kamrában — és egy pillanatig mégis úgy érzi: mennie kell. Még mozdítaná a régi nyugtalanság, az a lobo- gás, ami soha nem szűnt meg ebben a sovány fekete ember­ben, hogy áldozatok nélkül a Nyugat-Berlinben lévő uta­zási irodán keresztül. 7. Kereskedelmi szerződés megkötése a két német állam kormánya között azzal a céllal, V'vy fejlesszék és kiterjesszék a k.öp'sürös kereskedelmet. Eddig tartanak javaslataink. Természetesen készek vagyunk olyan nyugatnémet javaslatok­ról is tárgyalni, amelyek ugyanilyen célokat szolgálnak. Véleményünk szerint a német békeszerződés megkötése után lehetségessé válik, hogy foko­zatosan kifejlesszük az együtt­működést a két német állam között. Ha4áro2C»ÉtíSBs ■vihszaíííasíljuk a saektósok SZíaP-é és SI rases©'*' elvííis'saí értsiÉ© támadásait Beszédének a kommunista és munkáspártok testvéri ősz- sze tartozásáról, a szocialista táborhoz tartozó államok egy­ségéről. szóló részében Ulbricht hangsúlyozta: „A kommunista mozgalom érdekei követelik, hogy minden egyes kommunis­ta párt szolidáris legyen azokkal az értékelésekkel és ■ végkövetkeztetésekkel, '. amelyeket a testvérpártok '■ tanácskozásaikon együtte­sen dolgoztak ki az impe­rializmus ellen, a békéért, demokráciáért és a szocializmusért folytatott harc' közös feladatait illetően.” Ide tartozik elsősorban a bé­kés egymás mellett élés meg­határozása a lenini elvek alap­ján. Sajnos nem valamennyi testvérpárt tartotta magát azokhoz az egyöntetű megállapításokhoz, ame­lyeket a kommunista- és munkáspártok képviselői 1960-ban. szögeztek le a kommunista pártok és a szocialista országok egy­ségéről és egybeforrottsá- gáről, valamint a békés egymás mellett élésről. Gondolok itt mindenek­előtt az albán párt veze­tőinek és azoknak maga­tartására. akiit e mögött állhatnak. Az albán vezetők magatartása időközben eléggé bebizonyítot­ta, hogy nemcsak szűk látókö­rű szektások, hanem ellenfelei a marxizmus—leninizmusnak is. Vannak, akik azt hiszik, hogy csak a kommunista moz­galom. . belső . . problémájáról van szó. Ez -tévedés. ‘A Központi' Bizottság meg­bízásából szeretném nyomán íékosan ifijelenteni: A Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának el­nöksége, Hruscsov elvtárs ve­zetésével nemcsak, hogy alko- tóan továbbfejlesztette a marxista/—leninista tanokat, semmire se megvűnk, hogy ha választanod kell a terített asz­tal és a kötelesség között, mindig a kötelesség az első. De milyen igaza van az öreg Lo­vasnak: volt itt elég szeminári­um az utolsó napokban. Veszi liát Kosa János a papírt, meg a ceruzát, ír néhány sort és küldik a gyereket az üzenettel a tanácsházára. A társaság hozza meg az ét­vágyat. Emberek, akik kenyé­ren, szalonnán is elvannak na­pokig. és ha dologidőben ott­hon, vagy a határban, vagy akár úton. vendéglőben is siet­ve bekapnak valamit, szinte észre se veszik, mit ettek, nem kóstolgatják az ízeket, most a társaságban Ínyencekké vál­nak, még az egy falásravalót is külön figyelemmel púpozzák fel a villára, szálaira szedve a Húst és meghempergetve a ga­luskát a sűrű, paprikás-tejfö­lös lében. Észnek és újra szed­nek, versengve, Még a járási tánácselnökhelyettes is, aki pe­dig kisétkű, kevés italú ember, másodszor szed a galuskából, az újságíró meg rossz beosztás­sal él: hol húst kell, még ven­nie a maradék galuskához, hol galuskát a húshoz. Sűrűbben emelik a poharat is, most már nem körbe koccintanak, csak megbillentve kissé a többi felé; igyák mindenki, amikor kedve tartja. — A háziasszonynak nincs pohara — udvariaskodik az el­nökhelyettes és láthatóan ké­szül valamire, üres tányérján egymás mellé fektette a kést, villát, elgondolkozva néz ma­ga elé, biztosan komolyan vet­te a köszöntőről mondott tré­fálkozást. Kati nem vár több unszolást, poharat hoz magá­nak, hagyja, hogy teletöltsék, az elnökhelyettes, koccint, de nem iszik mindjárt, várakozón néz körül az evőkön, néhány pillanat kell, míg mindenki észreveszi magát és megfogja haliéin egyidejűleg nagy erő­feszítéseket is tett a kommu­nista és munkáspártok egysé­gének megerősödésére. A Szovjetunió viselte a fő terheket és a fő felelősséget az imperializmus ellen folytatott harcban, és rendkívül nagy ér­demeket szei'zett a béke bizto­sításáért, a nemzeti felszabadu­lásukért küzdő népek támoga­tásáért; és a világ minden bé­kéére,jenek összefogásáért. ví­vott harcbari. „Határozottan • visszauta­sítjuk a szektások és dog­matikusok rágalmazó tá­madásait, amelyeket a. Szovjetunió Kommunista Pártja, főleg személy sze­rint Hruscsov elvtárs el­len, valamint más kom­munista pártok ellen in­téztek.” A kínai—-indiai határkonf­liktusról Ulbricht ezeket mon­dotta:. „Az volt és most is az az óhajunk, hogy ez a konf­liktus a lehető leggyorsabban befejeződhessen, hogy a' lehe­tő legrövidebb időn belül is­mét hejyreállhasson a, koráb­bi hagyományos barátság a két állam között. Sajnos, sem a mi, sem más szocialista ál­lamok kormányának vélemé­nyét nem kérték ki az indiai —kínai határkonfliktus kérdé­sében, sőt arról nem is tájé­koztattak. Jó kapcsolataink vaunak Indiával. A jövőben is fenn kívánjuk tartani ezeket a kap­csolatokat. Az a meggyőződé­sünk, hogy a véleményünk szerint legnagyobb mértékben felesleges indiai—kínai határ- konfliktus éppen annyira ká­ros a, világ békéje és a népek békés együttélése szempont­jából, mint a szocialista világ- rendszer érdekeire nézve, A. Német Demokratikus köztár­saság valamennyi polgárának nevében szólok, amikor azzá! a, kéréssel fordulok mindkét kormányhoz, hogy a világ bé­kéjének érdekében a legrövi­debb időn belül oldják meg határviszályukat. Ezt követően Walter Ulbricht a Német Demokratikus Köz­társaság belső életének kérdé­seivel foglalkozott. Az NSZEP Központi 'Bizott­ságának első titkára beszámo­lójának befejező részében párlszervezeti kérdésekkel fog­lalkozott. — A Központi Bizottságunk és pártszervezeteink — hang­súlyozta — eltérés nélkül meg­valósították a Német Szocialis­ta Egységpárt V. kongresszusán hozott határozatokat. Ebben nagy szerepet játszottak áz SZKP XX: és XXII. kongresz- szusának határozatai, amelyek megvilágították utunkat. A sztálini személyi kultusz következményeinek leküz­dése és a dogmaíizmus el­leni harc jelentette az rlap- teltételt azzal kapcsolat­ban, hogy a párt teljesít­hesse feladatait. Nagy sikerként könyvelhetjük el, hogy a párt megalakításá­nak pillanatától kezdve lénye ges belső válságok nélkül, cél­tudatosan és taktikai szem­pontból helyesen meg tudta mutatni az utat az antifasiszta — demokratikus rendszerhez és a szocialista átalakuláshoz* miként arra Lenin tanította. Jóllehet a sztálini személyt kultusz pártunknak is ká­rokat okozott — jelentette kt Ulbricht — pártunk ve­zetősége egységes és össze­forrott maradt. Az előadó rámutatott arra, hogy tovább kell tökéletesíteni a pártvezetést és a pártellesnőr- zést. Befejezésül hangsúlyozta, hogy a Német Szocialista Égi • ségpárt mindig magasan lobog­tatja a marxizmus—leniniz- mus győzelmes zászlaját ffigpiffiszfertolyettes tasnia érteit Havanna (TASZSZ) V. J. Kuznyecov szovjet kül­ügyminiszterhelyettes, amikor «nagykövet fogadta. útban Kuba. felé Mexikóba új- \ kezett, a repülőtéren a követ- * kezö nyilatkozatot tette a 1 sajtó képviselőinek: J >— New Yorkban részt vet­tünk azokon a tárgyalásokon. 1 amelyek az ENSZ főtitkárának bevonásával folytak a közvet lenül érdekelt felek között a. közelmúltban, lezajlott Karib tengeri válság rendezésére vo­natkozóan. Ezek a tárgyalások a Szovjetunió és az Egyesiül 1 Államok képviselőinek a:' ' ENSZ főtitkárához intézett ke- 1 zös levelével, valamint a Kit-' , bai Köztársaság kormányánál' j ugyancsak az ENSZ-főtitkár- ' hoz intézett megfelelő dokit • 1 mentumaival értek véget AZ 1 említett közös levél megerősíti 1 a Karib-tengeri térség válsága ‘ na.k rendezésére vonatkozó ' megegyezést, azt a megegye- , zést, amely a Szovjetunió mi- niszter elnökének és az Egye­sült ÁMamok elnökének üsse- J netváltásával jött létre„ — A New York-i tárgyak- ( sok folyamán több olyan kér-í ( dóst nem sikerült megoldani,] , amelyek fontos jelentőséggel , bírnak a karibi térség szilárd ( békéjének biztosítása szem- < pontjából. Sajnálnunk kell, < hogy az Egyesült Államok kor- | mánya nem fogadta, el a Kubai ' Köztársaság kormányánál: ■ 1962. október 28-án tett javas- , latait, amelyek a béke erősíté- | sere és e térség helyzetének további normalizálására irá' j nyúlnak, és amelyek teljes < mértékig megfelelnek az ENS2 5 alapokmányának, A szovjet j kormány maradéktalanul tó' , mogatja, a Kubai Köztársasáú < kormányának ezeket a javas­latait és úgy véli, hogy azokat meg kell valósítani, Kuznyecov és kísérete hétfőn megérkezett Havannába, . A ’ szovjet külügyminiszterhelyeb i test a repülőtéren Raul Rod \ kubai külügyminiszter és mas I hivatalos személyiségek, vak' i mint A. I. Alekszejev szovjeí ; nagykövet fogadta. •t poharát, az elnökhelyettes már/ szólna is, de Kosa megelőzi, ‘1 emeli a poharát az asszonyok ij egészségére, akik nélkül sem-'i mire se menne ez a gyámolta-lj lan férfinépség és különösen a íj háziasszony egészségére, aki :j evvel a vacsorával is megmu->í tatta, mit tudnak a magyar ii asszonyok. 3 <— Nincs még vége — mond-5 ja nevetve Kati. íj — És ezt csak most mondja, amikor harmadszor szedtünk?;] — Fér még oda, ne félj sem--: mit. í| A köszöntő evvel véget is;j ért, vagy elodázódoít, Kati;! rendet teremtett az asztalon, sji már hozta az újabb tálakat: íj ropogósra sült kacsa, fölszele- -j telt fehér' kenyérrel, ecetes íj paprikával, meg uborkával. -i A férfiak sóhajtoztak, az íj öreg Lovas segélykérőén nézette körül, de aztán c-gyikük se tu-íj dott ellenállni, pedig az elnök-- helyettes az első kínálást ha-ij tározottan elhárította: —• Én^ részemről befejeztem. A.ztáníi végül kivett egy szárnyatövetii és hozzá két gyönge uborkát, jj ■ Majd csak lesz valahogy. íj Jánost' egyre inkább hatal-!i mába kerítette a nyugtalanság.-j Hogyan fogadják a hírt, hogy;! 6 mégse a Dózsa agronómusa"; lesz? És mit lehet ezen ma-; gy arázni? Csekőnek elmond-jj hatja, még családi gondjait is,;] köztük nincs szükség sok szó-íj ra, a hadifogság hosszú hónap- i jáiban barát’ilag olyasmiket isi! meggyóntak egymásnak, ami- ;i két békeidőben az ember ma-íj gamagának sem vall be. Del mit mondhat' itt, ennyi ember.1 előtt? Mint-Jézus az Olajfák'; hegyén — gondolta János. —ij „Ó atyám, ha lehetséges, múl-; jék el tőlem e pohár, mind- j azonáltal ne az én akaratom : szerint legyen, hanem a tiedjj szerint:” Ez volna a legköny-; nyebb. ■. (Folytatjuk.) ; Wííéijis

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom