Észak-Magyarország, 1963. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-13 / 10. szám

ESÄAKMAGYARORSZAG

Vasárnap, 1963. január IS,

ft 9

ft i

KÉPZŐMŰVÉSZ ÉTI SZAKKOR

a Lenin Kohászati Művek Bartók Béla Művelődési Házában

A vásznakon portrék, tájképek, csendéletek. S ami szinte mindegyiken közös: határozott, merész vonalak, színek, a részletezések elhanyagolása, vagy tompítása, a lényeges kiemelése. De ezeken a közös jegyeken kívül mindegyik alkotás valami sajátosan egyéni felfogást tükröz.

A teremben vagy tizenöten dolgoznak. Ereskezű idősebbek, könnyűujjú fiatalok. Ök a képek alkotói. Gyári munkások és diákok. Sokban még különböznek egymástól, de a döntő vonásokban azonosak. Akárcsak alkotásaik.

Régi képzőművészeti szakkör ez és mégis inkább újnak kellene mondanunk. Miért?

— 1943 augusztus elején ala- 1, .ottuk meg. Csakhát akkor

óképpen volt... Semmink

nyáron két hetet töltünk a tokaji művésztelepen. Tanulmányi táborozás ez! Minden képzőművészeti kiállítást megnézünk, az országos kiállításokat is! Már többször voltunk tárTermészetesen azonban nagy öröm számunkra, ha egy-egy szakköri tag elér arra a fokra, arra a színvonalra, hogy önálló festőként, önálló kiállításon is résztvehet...

n«,»,,..........- •

í will ;:t,. ? : í.t: Iliimé t f

Í IrW .

ff S

L L ftI1 £,ÍJS-tJf

< ? | ifi

, > s - 4 - «, m' J

t f - ,í %

i,5 - r p*. # A ti - mm.■

lmj p;i

Wm-/■- \ l m. Wri'i

■ i />:

. j

•. « aJ/'Í.v „■ ' K^llÍWlií>*H*^ÍM“*rr+«

Tóth Gyula rajza.

31

v.- .

: .

/: f ■ .Vf U

; U

latlátogatáson Budapesten. Éveken át résztvettünk a TIT esztétikai és művészettörténeti oktatásában... Figyelemmel kísérünk minden képzőművészeti eseményt, most például a Szovjetunióban folyó képzőművészeti vitát tárgyaljuk nagy izgalommal ... Sokat vitázunk a modernségről!... Nem fényképszerűén akarunk festeni! Saját gondolatainlcat, érzéseinket, véleményeinket kell tükröznie egy tájképnek éppúgy, mint például egy munkás portréjának ... — ezek már a fiatalok véleménye. Tóth Gyuláé, Nagy Istváné, Domonkos Sándoré, Mezőfi Tiboré, Gaál Magdáé — és sorolhatnánk még 17 nevet.

S ilyen vélemények hallatán még örvendetesebb a szakkört irányító Seres János festőművész megjegyzése:

— A szakkör tagjai azonban nem azért tanulnak, nem azért foglalkoznak a festészettel, mintha mindenáron művészek akarnának lenni. Elsődleges célkitűzésük, vágyuk az. hogy helyes képzőművészeti szemlélettel rendelkezhessenek...

És úgy gondoljuk, az is nagy öröm, hogy ezek a szakköri tagok nem zárják el magukban az itt tanultakat, hanem barátaiknak. ismerőseiknek is továbbadják azt. Hogyan lehetséges ez? Például: Mezőfi Tibor, — aki mintakészítő asztalos a Lenin Kohászati Művekben — alkotásait rendszeresen megmutatja munkatársainak, s magyaráz nekik, észrevétlenül megismerteti velük a képzőművészet szépségeit. Vagy: a szakkör tagjai vállalták, hogy sorrajárják a miskolci II. kerület társadalmi szerveit, üzemeit, vállalatait, közületeit és megbírálják a szórakozóhelyiségek, klubok, irodák képeit. Eredmény? A U. kerületből eltűntek a giccsek.

Képzőművészeti szakkör a Lenin Kohászati Művek Bartók Béla Művelődési Házában. Körülbelül nyolcán kerültek innen a képzőművészeti és az iparművészeti főiskolára. S ha semmi más eredményt nem tudna felmutatni a szakkör — már ezért is rendkívül értékes nek kellene mondanunk.

Ruttkay Anna

Domonkos Sándor vázlata,

nem volt. A vezető tanár villamosdíját is mi adtuk össze ... — Simkó János megjegyzésére Simon József, Toroczkói János, Lakatos László bólogat, Ök az alapítótagok. Négyen vannak még a régiek közül. S az újak?

— A művelődési ház mindent ad! Anyagot is: vásznat, | táblát, festéket, papírt, rajz- J tollat... Tíz év óta minden i

Feltárták a római Szent Péter téri obeliszk eredetét

Filippo Magni professzor, a Vatikán Régészeti Intézetének igazgatója közölte, hogy a Szent Péter téren álló obeliszk feliratainak gondos tanulmányozásával sikerült megfejtenie annak eredetet. A műemléket i. e. 69-ben Caius Cornelius Gallus, Egyiptom kormányzója tiszteletére emelték.

Gallus kormányzónak különös élete volt: i. u. 26-ban Rómában önkezével vetett véget életének, miután a római szenátus összes javainak ellcobzá sára és száműzetésre ítélte. Egyiptomi kormányzósága idején emeltette saját tiszteletére a gyönyörűen faragott obelisz- ket, amelyet később Caligula római császár szállíttatott át Rómába és V. Sixtus pápa állíttatott fel jelenlegi helyén, a Szent Péter téren.

A mezőgazdasági szakműveltség emeléséért

Százórás tanfolyamok a szerencsi járásban

A . nagyobb szakmai tudás megszerzése, a leghatékonyabbá váló módszer kérdése sokat foglalkoztatja az oktatásért felelős embereket. A szerencsi járásban érdekes kezdeményezés született: a járási tanács mezőgazdasági osztálya a Hazafias Népfront segítségével kidolgozott egy részletes, pontos tervet, amely szerint százórás tanfolyamokon oktatják a mezőgazdaság különböző ágazataiban dolgozó embereket. Bárány Istvánt, a járási tanács mezőgazdasági osztályának vezetőjét kértük meg, tájékoztasson bennünket a százórás tanfolyamokról.

— Előzetesen szeretném elmondani — kezdte —, hogy a mezőgazdasági oktatással a népművelés szerves részeként foglalkozunk. Sokat töprengtünk, amíg a legmegfelelőbbnek látszó oktatási formát megtaláltuk. Ügy érzem, hogy ez a százórás tanfolyamokkal sikerült. Régebben járásunk területén igen nagy népszerűségnek' örvendtek az ezüstkalászos tanfolyamok. Némely községben egyszerre kettőt is szerveztek. Ügy gondoltuk, hogy a

speciális iskolák

eredményesebbé válhatnak, mint például a tsz-akadémiák.

Járásunkban az állattenyésztés csökkenő tendenciát mutat. Ezért egyik legfontosabb feladatunkat éppen ez szabta meg. Szarvasmarha-tenyésztő tanfolyamot Taktaharkányban és Megyaszón szerveztünk. A két község központi jellegű. Mindkét helyen harmincas létszámmal tanulnak, természetesen a járás egész területéről. A sertéstenyésztés centruma Csobaj. A baromfitenyésztésé Szerencs. A baromfitenyésztés szervezésében a nőtanács segített. A tanfolyamon egyébként is túlnyomórészt nők tanulnak. Talán érdemes megemlítenem, hogy három évvel ezelőtt mintegy 20 ezer baromfi volt a tsz-ekben, most már természetesen sokkal nagyobb a számuk — az ötéves terv végére pedig 200 ezer darabot akarunk átadni az államnak.

A másik fontos terület a

növénytermesztés

A kertészetnek járásunkban nincsenek hagyományai. Ezzel csak egy-két helyen foglalkoztak, és így hiányoznak a megfelelő szakképzettségű káderek. Éppen ezért a növénytermesztési szakemberek képzésére is nagy gondot fordítunk.

Ennek a tanfolyamnak a központja Tiszaladány és Tisza- lúc. A tanfolyamok mind százórásak. Előadásokat megfelelő tudású szakemberek, agronó- musok, okleveles állattenyésztők tartanak. A növénytermesztési brigádvezetőket hetenként részesítik oktatásban a gépesített kertészet tudnivalóiból. Növényegészségügyi tanfolyamot is szerveztünk a Tak- taközi Állami Gazdaság szerencsi malomtanyai üzemegységében. Gondoskodunk a termelőszövetkezeti raktárosok képzéséről is. Ebben a Terményforgalmi Vállalat segít tapasztalatainak átadásával. 'Megemlítem még, hogy az . öntözéssel kapcsolatos tudnivalókról szintén terveztünk tanfolyamot, de a megyei tanács is szervezett ilyen iskolát, és az érdekelteket odaküídtük. Az előadások ideje itt is körülbelül száz óra.

Mindannyian bízunk abban, hogy az említett tanfolyamokkal hatékonyan tudjuk segíteni a mezőgazdasági szakműveltség emelését — fejezte be tájékoztatását Bárány István.

toti

Turistaházi tapasztalatok

(Pillanatfelvételek helyett)

hogy turistaház-ellenes propagandát fejtsenek ki általa?

Ha pedig nem, akkor nem ártana időnkint takarítani, szellőztetni, célszerű lenne a berendezést, is felfrissíteni, sőt, talántán még a vezetést is ...

Akad-e természetkedvelő, aki Lillán üdülve nem fordul meg legalább egyszer a fehér- kőlápai turistaházban? A magam részéről négyszer is beültem kicsiny, de szépen berendezett, ragyogóan tiszta éttermébe, és mind a négyszer jól éreztem magam, elégedetten távoztam.

Udvarias, sőt több: barátian szíves a kiszolgálás; remek a pogácsa, fi'iss az édesség, aromás a forraltbor, tűzforró a tea, és mindennél kellemesebb, hogy az étel-ital mellé kedves szó is jár itt számlálatlanul.

Hát ezért, legfőképpen ezért ajánlom minden bükki barangolónak a fehérkőlápai turistaházat. Ezért meg pogácsái miatt.

Friss, puha, forró vajaspogácsát raknak itt eléd, ahogy asztal mellé ülsz, de he kövesd példámat,. ne fogadj, hogy a pogácsa éppen most sült — elvesztenéd a pénzed.

Amikor — a fogadást megkötvén — felkértük döntőbírónak a turistaház vezetőjét,

JUHASZ JÓZSEF:

mint legilletékesebbet,' 6 csak mosolygott nem létező bajusza alatt, és így válaszolt kérdésünkre, hogy friss-a a pogácsa vagy .sem:

— Ez a mi óriási trükkünk,. amit „megetetünk” a vendégekkel. — Azután komolyra fordította a szót. — A pogácsa nem friss, hogyan is süthetnénk mindig éppen akkor, amikor kifagyott, kiéhezett turista toppan be hozzánk?! De azt megtehetjük, hogy új vendég érkezésekor egy-egy tányérra- való pogácsát berakunk a sütőbe, és a tészta egykettőre átmelegszik, puha, omlós lesz, olyan akár a friss.

Lám, egy kis • fáradsággal, egy apró „trükkel” hogyan lehet a vendég kedvébe járni?! Es ehhez még beruházás sem keli.

Azért nem ártana valamit beruházni is a fehérkőlápai turistaházba, nevezetesen be kellene vezetni ide is a villanyt. Tudom, a forgalom nem nagy, a haszon szinte semmi (vagy talán éppen ráfizetéses is ez a kis vendéglátó intézmény), de mi nem a haszon végett tartjuk fenn a turistaházakat. Ha pedig fenntartjuk őket, mert szükség van reájuk (különösen az ilyenekre, mint a fehérkőlápai), akkor a villanyfényt se sajnáljuk már tőlük.

—ami.

Számon tartasz

Számon tartasz jól tudom:

— Köszönöm!

Szíved nyitod meg annak, amit mondok, s örömöm, hogy megméred igazam.

Mellemből már kibontja csontmeztelen titkait az elérett szerelem, mint, akit

fosztogat a tivornya.

S úgy tenyésznek vágyaim,

— életein,

ahogy csökken — szüntelen. Pedig hideg a kürtő, halott tüzek füstjo kel

benne s a gond feketén sodródjk át fodrain, mintha engem akarna csontjaim erdejébe temetni.

CSORBA BARNA:

Nyúl a fán

nevezett, de csak hármat dobott, mert a golyók szétverték a selejtdeszkából összetákolt alkotmányt. Hasonlóképpen járt a. biliárddal. Potom ezer forintjába került a „garambo- lozás”. Érthető, ha ezek után a járási székhely felettébb érdeklődéssel várta a nagy vadász-avatást. Volt, aki azt javasoltad többieknek, ássanak gclyób'iztos fedezéket, mindenki alaposan fedezze magát, s csak úgy, egyszál magában engedjék ki a Nagy Vadászt.

A vadásztársak erre csak orruk alatt somolyogtak. Ök már el készítettéit a sikerrel kecsegtető tervet.

— Hacukák kartársnak, ha törik-szakad legalább egy i^'u- lat kell lőnie! — sejtetett valamit az egyik.

— Vadászavatás lesz! —> mondta a másik. Erre egyébként felhívták a Nagy Vadász figyelmét, arra célozgatván, hogy sikeres lövés után bekövetkező avatás együttjár egy kis koccingatással.

— Minden meglesz! — bizonygatta a delikvens. — De hátha nem lesz szerencsém?

— Ha velünk vagy, lesz! — nyugtatták meg. Arról persze senkisem sejtett semmit, hogy ez a vadászavatás ősi módra együttjár egy adag veréssel is; A vadásztársak előreérzelt gyönyörrel gondoltak arra, hogy most itt a nagy alkalom, istenesen elfenekelik Hacukák kartársat. El, de úgy, hogy elveszik minden kedvét a további csatlakozásoktól. Kitöltik rajta minden bosszúságukat, az elrontott kuglizás ért, futbal- lért, biliárdért, „megfúrt” kár- tyacsatákért.

— Életemben nem vertem meg embert, de Hacukák kocsiderék szélességű fenekén eltöröm a puskavesszőt! — kaján- kodott az egyik.

— Megsiratja a körvadásza» A HÓVAL borított mezők J vadnyulai nem is sejtették, i hogy Hacukák kartárs szemé• lyében szörnyű vész tör rájuk. [ Pedig a járási székhelyen min- i denki beszélt róla, sőt l'ogadá- | sokat kötöttek a Nagy Vadász í lőteljesítményét, vadgsz-sze- 1 rencséjét illetően. Erre meg is 5 volt az ok. Hacukák kartárs

• elévülhetetlen érdemeket szer- [zett azzal, ' hogy hihetetlen (energiával vetette magát különféle szenvedélyeinek kielé- i gítésóbe. És mindenben a járás [vezetőit igyekezett utánozni.

> Akár óhajtották, akár nem — [ majdnem öles alakjával, cse- Jkély 120 kilójával — mindig

> ott csetlett-botlott társaságuk- [ ban.

> A járás vezetőinek egyszer | barátságos labdarúgó-mérkő. i zésre szottyant kedvük. Hacu- 1 kák kartárs minden költséget i hősiesen vállalt, csak legalább \ a hátvéd pozícióba bejuthas- i son. Igaz, sejtelme se volt a | tennivalókról.

! — Mi az én funkcióm? —

1 kérdezte áhítattal a csapat ka- | pitányát.

> — Ez a területed — intett amaz karélyban a kezével — és itt ne ereszd át a labdát.

; Hacukák kartárs éberen- őr- ! ködött, — de csak a megjelölt területen, az azon. túl guruló labdát méla közönnyel nézte.

— Az a másik hátvéd funkciója, — mosolygott a reklamációkra szerényen. — Nem akarok határsértést elkövetni.

Egy ízben a labda a lábához gurult. Nekirugaszkodott, s — vésztjóslóan íelordított.

— Segítség! — üvöltötte — Lerúgtak! Pedig jó húsz méternyi körzetben rajta kivül nem volt senki. Tévedésből saját sípcsontjába rúgott, amely engedelmesen eltört.

MAS ESETBEN a járás első embereinek megtetszett a kug- lizás,- Hacukák kartárs is be2.

A szentléleki turistaházbar már tudják. Kedves, szolgálatkész fiatalember varázsolic asztalunkra azt, amit kértünk és igazított útba bennünket pontosan és szakszerűen túránk további szakaszát illetően.

Négytagú társaságunknak csak egyik tagja csalódott benne szörnyen. Barátom ugyanis

— amikor mi rántottét rendeltünk, — kijelentette:

— Én csak tükörtojást eszem, mert akkor legalább a sárgáján megszámlálhatom: három-e valóban a három...

Amikor forraltbort kértünk, ismét megszólalt:

— Kérjétek ide a bontatlan palackot, kiöntök belőle magamnak három decit, azt megúszom natúr, mert én magam szeretem hozzátölteni a boromhoz a vizei.

Így lett. Megette a tükörtojását., kiitta a hideg bort,, azután irigyen, sóváran yézte, hogyan eészük mi a szalonnás rántottat és hogyan gőzölög, párázik poharunkban a fahéjas, szekfűszeges forraltbor,

— Mert — ezek után talán mondanom sem kell — az előbbinek nem volt hijja, utóbbinak pedig nem volt toldása.

3.

A harmadik turistaház, ahová kalandozásaink során eljutottunk, a bükkszeytkercszti volt. „Jöttem, láttam, győztem”

— mondta annakidején Julius ?.aesar. Mi ellenben jöttünk, körülnéztünk (vagy inkább körülszaglásztunk), majd kifor- lultunk az ajtón. Szutyok, rendetlenség, átható fokhagyma- és hagymabűz vágja mellbe itt a vendéget és szinte bízatja: ne itt telepedj meg, ha- lem kissé arrébb, a korszerű, tiszta, ízléses másik vendéglátó üzemben.

Így is tettünk. De azért... de ízért talán mégse csak azért ártják lenn ezt a turistaházat.

Turistaházi tapasztalataim nem éppen a legfrissebbek, idestova egy hónaposak, pontosan december 13-a és 26-a között gyűjtögettem őket. Hogy mégis közreadom, arra tulajdonképpen a Magyar Természetbarát Szövetség hójelentése biztatott (Miskolcon a Tanácsház téri Sportszerbolt kirakatában látható), amelynek legújabb jelzése december 10-év. kelt. Mert ugye, a Bánkúton ma fehérlő hó már nem az, ami december 7-én hullott (Hol van már a tavalyi hó?!), ellenben a bánkúti turistaházban ugyanazok szolgálják ki a vendégeket, ahogyan és akik december 17-én.

Valóban: milyen a kiszolgálás, az ellátás a bánkúti turistaházban?

1.

Lilláról indulván, hosszú, fáradságos kapaszkodás után tértünk be ide. A földszinten jól- megtermett férfi fogadott bennünket és irányított az emeletre, az ebédlőbe. De mit ér az ebédlő — ebéd nélkül? Márpedig — annak ellenére, hogy se betérő vendég, mint mi, se ottlakó nem volt éppen akkor a turistaházban kívülünk — pontosan 40 percig senki fel nem jött a lépcsőn, hogy megkérdezze: mit szeretnénk, miért jöttünk.

Ha a hegy nem jön Mohamedhez. .. Lebaktattunk a földszintre, megrendeltük az ebédet, a hozzá dukáló forraltbort, visszacammogtunk az emeletre, és a többi már szabályszerűen következett: hozták az ebédet (finom volt), hozták a forraltbort (isteni volt), hozták a számlát (kevesebb volt a vártnál), és a felszolgálónő kérdezett tőlünk valamit:

— Tessék már mondani, hogyan keveredtek ide az elytár- sak?

— Lilláról.

— És mivel jöttek?

— Gyalogszerrel, természetesen.

Az asszonykának fennakadt a szeme, csóválta a fejét, majd rosszallóan megjegyezte:

— Csak tudnám, mi ebben a jó?!

Bevallom, erre a mi szemünk akadt fenn. Mert ha másnak nem, legalább a turistaház dolgozóinak tudniok kéne, hogy valóban: mi ebben a jó. ‘