Észak-Magyarország, 1962. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-13 / 291. szám
Világ proletárjai, egyesüli eleid A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA r——— — ———^ Feladatok és távlatok a borsodi szénbányászatban (3. oldal) A Zempléni-ügy (4. oldal.) Beszédes évfordulók (4. oldal) JLV1BI. évfolyam, 291. n»am Ara: 50 fillér 1902. december 13, csütörtök J Ä kubai kérdésben győzött a józan ész, győzött a népek békéjének és biztonságának ügye Hruscsov elvtárs na**y beszéde a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésén A SZOVJETUNIÓ LEGFELSŐBB TANÁCSÁNAK ülésszaka szerdán a Kremlben folytatta munkáját.. A Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács képviselői külön-külön tartott ülésen megvitatták a szovjet népgazdaság fejlesztésének 1963. évi tervét és az 1963. évi állami költségvetést. A Szövetségi Tanács szerdai ülésének első szónoka Szi- dorenko geológiai és ásványkincsvédelmi miniszter, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja volt. Közölte a képviselőkkel, hogy a legfontosabb ásványkincsekből rendelkezésre álló készleteket illetően a Szovjetunió az elsők között van a világon. A miniszter ezután a kazahsztáni és a szibériai kőolajlelőhelyek sikerrel folyó feltárásáról beszélt, majd elmondta, hogy Üzbekisztánban és Örményországban gazdag aranylelőhelyekre bukkantak. E területeken a szovjet arany- bányászat új központjai keletkeznek. Galina Burkackaja, egy ukrajnai kolhoz elnöke volt a Nemzetiségi Tanács szerda délelőtti ülésének első felszólalója, Ni jelentette, hogy a Szovjetunió 1963. évi gazdaságfejlesztési terve és költségvetése összhangban áll a kommunizmus építésének feladataival. Türkmenisztán gyors gazdasági fejlődéséről számolt be a Nemzetiségi Tanács ülésén Bajramov, a Türkmén Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke. SZERDA DÉLUTÁN együttes ülésre jöttek össze a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács képviselői. Az ülés részvevői viharos tapssal köszöntötték az SZKP és a szovjet kormány vezetőit, valamint a velük együtt a terembe lépő Joszip Bros Tito jugoszláv köztársasági elnököt, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége főtitkárát, Carlos Rafael Rodriguezt, a Kubai Nemzeti Földreform Intézet igazgatóját, a kubai kereskedelmi kormányküldöttség vezetőjét. Az együttes ülésen Venyiamin Dimsic, a Népgazdasági Tanács elnöke, miniszterelnökhelyettes, majd Garbuzov pénzügyminiszter zárszót mondott. Mindketten megállapították, hogy a képviselők több módosító indítványt terjesztettek be. A Legfelsőbb Tanács költségvetési bizoitságai ezeket az indítványokat elfogadták, s megbízták a minisztertanácsot, hogy az indítványokat a gyakorlatban is valósítsa meg. Ezután a képviselők egyhangúan jóváhagyták az 1963. évi népgazdasági tervet és a költségvetést. 'á Szünet után a Legfelsőbb Tanács hozzálátott a következő napirendi pont — a Szovjetunió nemzetközi helyzete és külpolitikája — megvitatásához. ZÜGO TAPS fogadta a napirendi pont előadóját, Nyikita Hruscsov miniszterelnököt, az SZKP Központi Bizottságának első titkárát. A jelenlegi nemzetközi helyzet és a Szovjetunió külpolitikája Küldött elvtársak! A Szovjetunió Legfelsőbb tanácsának legutolsó ülésszaka óta eltelt hét hónap alatt rendkívül fontos események játszódtak le a nemzetközi porondon. Ez események némelyike komoly veszélybe sodorta a kéke ügyét. A szovjet kormány kötelességének tartja, hogy elemzést adjon a jelenlegi nemzetközi helyzetről, és ismertesse az utóbbi időben tett külpolitikái lépéseit. Az állam külpolitikája, diplomáciai tevékenysége a nemzetközi élet jfelenségeinek elemzésében mély tudományosságot, magasfokú politikai művészetet követel meg a szocialista országok kormányzó politikai pártjaitól és államférfi áltól. Ez kell ahhoz, hogy olyan határozatokat hozhassanak, amelyek figyelembe veszik a reális helyzetet, józanul felmérik az erőviszonyokat és olyan eredményeket hozhatnak, amelyek megerősítik a szocializmus pozicióit, megfelelnek minden békeszerető nép érdekeinek. Hruscsov ezután utalt arra, hogy a szovjet kormány, szilárdan követve a békés együttélés politikájának lenini elveit, minden szükségeset megtett és megtesz a béke megőrzése érdekében. Itt rámutatott a Kn- rib-tenger térségében támadt válság során végrehajtott akciók eredményeire, melyek igazolták, hogy a békéért küzdő erők képesek leküzdeni a legveszélyesebb nemzetközi válságokat, képesek az imperialista agresszorok megfékezésére. Célunk — a béke, a* alkotás, a kommunizmus A Szovjetunió békepolitikája óssznépi államunk szocialista Jellegéből, a kommunista fáradalom felépítésének nemes Páljaiból ered. Minden gondoltunk az alkotásra és csakis P2 alkotásra, a kommunizmus leépítésére összpontosul. Párunknak, népünknek e magasz- l°s céljait ismét megmutatta °2 SZKP Központi Bizottságának novemberi plénuma. A párt Központi Bizottságának plénuma megvitatta a szovjet társadalom, a párt- és államépítés fejlesztésének, a népgazdaság pártirányítása Megjavításának igen fontos kérdéseit. A plénum határozaté arra irányulnak, hogy minőbb megvalósítsuk a kommunizmus építésének az SZKP új npngramjában megjelölt feluntait. . A plenum egész menete és óatározatai meggyőző erővel óizonyítják, hegy pártunk — lahiogatva és fejlesztve mindet, amj új és haladó, clhárít- a htjából mindazt, ami idejét- jnúlfa —,t szilárdan és következetesen megy előre a lenini nion. a párt irányvonala, külés belpolitikája, intézkedései, amelyeket az utóbbi években tett a gazdasági vezetés megjavítására, nagyszerű gyümölcsöket teremnek. Hruscsov ezután beszélt a Szovjetunió iparának és mező- gazdaságának fejlődéséről. — Ha iparunk a hétéves terv még hátralévő három esztendeiében ugyanilyen ütemben halad előre, — amiben nem kételkedünk — akkor bét év alatt nem — mint hittük — 80 százalékkal, hanem megközelítőleg kétszeresére emeli termelését. — mondotta, majd így folytatta: Pártunk és kormányunk, a nagy Lenin útmutatásait követve, nemcsak az elért sikereket, de a hiányosságokat is látja és helyesen értékeli. Mi iől látjuk, hogy iparunk méff lobban dolgozhat, mezőgazdaságunkban pedig megvan a le- hofőség a gyorsabb ütemű fejlődésre. Az SZKP Köznonti Bizottsága novemberi nléounv"»- nak határozatai, valamint a Legfelsőbb Tanács által é.nnen most jóváhagyott 1908. évi nép- gazdasági terv és költségvetés feltárja az utat a hétéves terv ötödik évének új, magasabb céljai felé. Hazánk magabiztosan halad a gazdasági és kulturális fejlődés útján. Ugyanezen az úton, velünk együtt haladnak a szocialista országok népei is, amelyekkel jól fejlődnek és erősödnek baráti, testvéri kapcsolataink. Nemrégiben tartották meg a Bolgár Kommunista Párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Csehszlovák Kommunista Pórt kongresszusát. Hamarosan összeül a Német Demokratikus Köztársaság kommunistáinak kongresszusa. E kongresszusok határozatai és a kongresszusok előtt kiadott dokumentumok megmutatják, hogy a szocialista országok testvérpártjai fő figyelmüket békés, alkotó célokra — a szocializmus építésének befejezésére és a kommunizmusba való fokozatos átmenet feltételeinek előkészítésére — fordítják. A Szovjetunió és a többi szocialista ország belső feilődésé- nck folyamata meirgyőző erővel mutatja meg minden népnek, hogy a szocializmus országai magasrendű alkotómunkát végeznek a béke nevében, az ember javáért és boldogságáért, a szocializmus és a kommunizmus győzelméért. Hruscsov ezután így folytatta: Amikor a szovjet emberektől megkérdezik, hogy „akarnak-e az oroszok háborút?” a mi válaszunk világos: határozott nemet mondunk a háborúnak! Ugyanilyen választ adnak a többi szocialista ország népei is. de nem egvedül élünk ezen a bolvgón és nekünk számolnunk kell azzal, hogy az agresszív imperialista erők folytatják a hidegháborút, egyre inkább fokozzák a fegyverkezési versenyt. A szovjet emberek jó munkát végeztek, hogy megteremtsék a hadviselés legmodernebb és legerősebb eszközeit: A tömés hidrogénbombákat és rakétafegyvereket. beleértve az interkontinentális ballisztikus és globális rakétákat. Mi megteremtettük ezeket az eszközöket, ezek a legjobbak a világon és elegendő mennyiségben rendelkezünk velük ahhoz, hogy ellenségeink csapására olyan villámgyors, megsemmisítő csapással válaszoljunk, amely elhamvasztja az ellenünk szeg- zett támaszpontokat, bárhol legyenek is azok, és a műhelyeket is, amelyek a fegyvereket kovácsolják az agresszor hadseregei számára. Korunkban az emberiségnek egyfajta választási lehetősége van: A békés együttélés, vagy a pusztító háború. De háborús katasztrófára egyetlen állam népének sincs szüksége. Az új háború — ha megengedik, hogy kirobbanjon — milliókat pusztítana el, függetlenül nemzeti hovatartozásuktól, vagyoni helyzetüktől. Egyetlen lehetőség marad: A békés együttélés. Ez pedig annyit jelent, hogy le kell mondani a háborúról, mint a nemzetközi vitás kérdések megoldásának eszközéről, tárgyalások útján kell megoldani a vitás problémákat. A szovjet kormány a szocialista országok kormányaival1 együtt szakadatlan békepolitikát folytat, törekszik az általános és teljes leszerelés megvalósítására, a német békeszerződés megkötésére és ezen az alapon a nyugat-berlini kérdés megoldására, a világháborúba való átnövés rendkívüli veszélyét magukban hordó háborús tűzfészkek kiküszöbölésére. Mi minden eszközzel hozzájárulunk a független ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok megerősítéséhez, lelkesen, testvéri módra támogatjuk a hatalmas nemzeti felszabadító mozgalmat. Nem sajnáljuk erőfeszítéseinket annak érdekében, hogy végérvényesen megszűnjék a szégyenletes gyarmati rendszer. A Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak a békés együttélésre és a nemzetközi problémák békés megoldására irányuló politikájával szemben áll egy másik irányzat: Az imperializmus agresszív köreinek a hidegháború fenntartását és a nemzetközi feszültség fokozását célzó politikája. Az ő bűnük, hogy olyan válságok keletkeznek, amelyek élezik a nemzetközi helyzetet és a világháború szakadéka felé taszítják az emberiséget. Az imperializmus legagresz- szivabb kalandor körei oly módon igyekeznek kiutat találni a kialakult helyzetből, hogy tovább fokozzák a fegyverkezési versenyt és agresszív háborút készítenek elő a szocialista országok, valamint Ázsia, Afrika és Latin-Amerika fiatal, szuverén államai ellen. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az imperialisták teremtette agressziós fészkek olyan szikrákat rejtenek magukban, amelyek felgyújthatják az általános rakéta-nukleáris háború lángját. Az imperializmus agresszív erői hurkolják össze a nemzetközi feszültségnek az emberiségre nézve rendkívül veszélyes következményekkel járó csomóit. E feszültség kulmi- nációs pontja volt a Karib- tenger térségében keletkezett válság. A K«rilí-tengx*r térségében efoáIEí válság leküzdése a békepolitika nagy győzelme Mi idézte elő ezt a válságot? Hogyan robbant ki? Milyen tanulságokat kell levonnunk belőle? E kérdések tüzetes elemzést tesznek szükségessé, amely segít a békeszerető erőknek abban, hogy jobban kiismerjék magukat a kialakult helyzetben és meg tudják határozni feladataikat a béke további megőrzéséért és megszilárdításáért folyó harcban. Mielőtt azonban rátérnék erre az elemzésre, szeretnék emlékeztetni arra, hogyan bontakozott ki a kubai forradalom és hogyan alakult a Szovjetunió és Kuba viszonya. A szabadságszerető kubai nép — vezére, Fidel Castro és harcostársai köré tömörülve — az imperialista ellenes népi forradalom zászlaját magasba emelve, megtisztította hazája földjét az észak-amerikai fosztogatóktól és cinkosaiktól. Ez valóban hősi, csodálatra méltó harc volt. A kubai forradalom a dolgozók forradalma volt, a dolgozók érdekében. A Kubai Köztársaság a szocializmus alapjait lerakó demokratikus állammá vált. S amikor a függetlenségét kivívó kubai népre imperialista szomszédja gazdasági, majd katonai nyomást gyakorolt, a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió, természetesen Kuba segítségére siettek. Mi nem tehettük meg, hogy ne nyújtsunk segítő kezet a kubai népnek, dolgozó- és osz- tálytestvéreinknek. A Kubai Köztánsaság vezetői nem egyszer kiemelték, milyen nagy jelentőségűek a szovjet— kubai baráti kapcsolatok Kuba szocialista vívmányainak megszilárdítása szempontjából. Az imperialisták nem akarnak belenyugodni abba, hogy a kis Kuba önállóan, népe óhajának megfelelően merészeljen élni és fejlődni, s nem úgy, mint ahogyan az amerikai monopóliumok szeretnék. De hiszen az a kérdés, hogyan éljenek az emberek, milyen úton haladjanak, — minden népnek bel- ügye! Az Egyesült Államok reakciós erői a nemzetközi kapcsolatok általánosan elismert szabályait lábbal tiporva, a kubai fox-radalom győzelmének első napjától kezdve, mindent megtettek annak érdekében, hogy Kuba forradalmi kormányát megdöntsék1- és visszaállítsák uralmukat. Megszakították Kubával a diplomáciai kapcsolatokat, felforgató tevékenységet folytattak és folytatnak,. gazdasági blokád alá vették Kubát. De még ezzel sem érték be. Elhatározták, hogy csendőri funkciókat vállalva, a kubai forradalom katonai elfojtásának útjára lépnek, vagyis az ellenforradalom exportálásának jogát akarták megszerezni maguknak. Az Egyesült Államok Kubával szemben alkalmazott politikája a legzabolátlanabb, a legreakciósabb politika. Kimondottan hajmeresztő dolog kijelenteni, hogy Kuba fenyegeti Amerikát, vagy bármely más országot, s ezen az alapon különleges jogot formálni a Kuba elleni fellépésre. Az amerikai reakció, agresz- sziv akcióinak igazolására, azt állítja, hogy a Karib-tenger térségében a válságot maga Kuba idézte elő, hozzátévén, hogy a Szovjetunió is felelős, mert rakétákat és „IL—28-as’! bombavetőket szállított oda. De vajon így van-e? Igaz, mi a kubai kormány kérésére vittünk oda fegyvereket. De milyen indítékok vezettek, amikor ezt a kérést teljesítettük? Kizárólag humánus indítékok: Kubának szüksége volt fegyverre, mint az agresszorok megfékezésének eszközére, de nem mint a támadás eszközére. Hiszen Kubát a területére való behatolás reális veszélye fenyegette. Tavaly áprilisban az ellenforradalmár zsoldosok nagyarányú katonai behatolást hajtottak végre Kubában. Ezt az inváziót az Amerikai Egyesült Államok teljes támogatásával készítették elő és hajtották végre. A további események azt mutatták, hogy a behatolás kudarca nem vette el az Egyesült Államok imperialistáinak kedvét attól, hogy Kubát megfojtsák. Üj támadás előkészítésébe kezdtek, ősszel nagyon aggasztó helyzet alakult ki: minden arról tanúskodott, hogy az (Folytatás a 2. oldalon-)
