Észak-Magyarország, 1962. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-11 / 289. szám

«4 X V ^ W K edd, 11)62. december II. ESZAKMAGYARORSZAO s A borsodi bányák műszaki fejlesztéséről Korábbi cikkünkben a Borsodi Szén- bányászati Tröszt igazgatójá­nak tájékoztatója alapján, a legjellemzőbb adatok segítsé­gével azt a fejlődést, előreha­ladást igyekeztünk bemutatni, amelyet megyénk bányászata tíz esztendő alatt megtett — különös tekintettel a termelés mennyiségi és minőségi alaku­lására, valamint a fejtések megváltozott arányára. Ezúttal a tröszt legégetőbb ■— nyugodtan mondhatjuk, ma sem megoldott — kérdésével, a bányák gépesítésével, a kor­szerű jövesztő, rakodó és biz­tosító technológiák meghonosí­tásával, egyszóval a műszaki fejlesztés problémáival foglal­kozunk. Ez egyik legtöbbet vitatott kérdés a szénbányászatban. Alig van olyan tanácskozás, értekezlet, vagy megbeszélés, állói ne esnék szó a borsodi bá­nyák gépesítéséről. Számos kí­sérletezést, útkeresést és pró­bálkozást tapasztalhattunk ezen a vonalon — többnyire minimális eredményekkel, pil­lanatnyi, látszat sikerekkel. Nagy reményekkel hozták Sa- jószentpéterre a világszerte el­ismert széngyalukat — gondol­ván, ezzel megoldódik a bor­sodi vékonytelepű szénmezők gépesített jövesztése, megoldó­dik a 80—90 centiméteres te­lepek gazdaságos leművelése. E remények azonban nem vál­tak valóra. Hosszas kísérlete­zések, geológiai nehézségek, itt-ott pedig alapos szemlélet­beli hibák miatt a széngyaluk kikerültek a föld mélyéről s most ismét meglehetősen ne­héz körülmények között, úgy­nevezett „hagyományos” mó­don kell bányászkodni. És itt érdemes megemlíteni, bogy a Borsodi Szénbányászati Tröszt kollektívája minden vo­nalon teljesíti az állami terve­ket most is. A Vili. pártkong­resszus tiszteletére zászlót bontott versengések sorún több mint 50 0Ö0 tonna szenet ter­heltek terven felül megyénk bányászai. Az önköltség és az árbevételi terv is kedvezően nlakult — viszont a gépi jö- vesztési és rakodási terveknél hagy lemaradások vannak. S ez, sajnos az utóbbi esztendők­ben elég gyakran megismét­lődő probléma, hiszen a mű­szaki fejlesztésben alig lehet előrelépésről, fejlődésről be­szélni. Sem a gyalus, sem a Gomyák, vagy a Sahtyor, sem Pedig az F—“4 és az F—5-ös fejlő, rakodógépekkel folyta­tott kísérletek nem mondhatók kielégítőnek. A Hidasi-féle ra­kodógépek üzemeltetésével kapcsolatos álláspontok is eléggé eltérőek. A tröszt vezetői éppen ezért új irányt szabnak a műszaki fejlesztésnek. Megalapozottab­bá, következetesebbé, módsze­reiben is tartalmasabbá akar­ják tenni ezt a munkát. A gé­pesítésnél nem tévesztik szem elől a biztonságosságot és a gazdaságosságot. Elsősorban is tökéletesíteni akarják az acél- támos biztosítást, az úgyneve­zett rárobbantásos jövesztés­sel. Kísérletezések kezdődnek réselőgépek alkalmazásával fe­dőben és talpban egyaránt. Sőt a tervek szerint egy Ajtai-féle gyorsvágathajtő gép is bekerül majd a borsodi aknákba. A---.." esztendő első felé- JOVO ben — körülte­kintő munkával — megyénk­ben is kiválasztják azokat a munkahelyeket, ahol a geoló­giai viszonyok, a bányák adott­sága és az ott dolgozók felké­szültsége lehetővé teszi a bá­nyagépek beállítását. Erre nagy szükség van, hiszen tűr­hetetlen, hogy ma, amikor ál­landóan napirenden van a bá­nyászkodás fejlesztése, a kor­szerű technikai és technológiai eljárások széleskörű alkalma­zása, a nehéz fizikai munka könnyítése, illetve felszámo­lása, néhány földalatti munka­helyen ugyanolyan módszerek­kel, eljárásokkal történik a szén kifejtése, mint 20—30 esz­tendővel ezelőtt. Az imént említettük a vé­konytelepek leművelésével kapcsolatos gondokat. Ehhez csupán annyit: napjainkban országos szinten is megyénk­ben található a legtöbb vé­konytelepű munkahely. A jö­vőben a II-es telepek fejtésé­nél méginkább előtérbe kerül majd ez a probléma. És miután a vékonytelepek fejtése Bor­sodban a legnagyobb gond — elsősorban itt kell megoldani! Hiszen ez alapvető feltétele a nagyüzemi bányászkodás meg­valósításának. itt kell meg- üpyancsak ernlitenj a termelés koncentrálását is. Mo­nos János trösztigazgató tájé­koztatójából kitűnt, hogy ezen a vonalon — figyelembe véve a VII. pártkongresszus útmu­tatásait — van előrehaladás. 1952-ben még 56 darab ,ak- nácskából” került ki az 1000 vagon szón, napjainkban vi­Megkezdták a kazincbarcikai kenyérgyár műszaki átadását Megyénkben a vegyipar hugyarányú fejlesztése során u.i gyárak épültek és épülnek főleg a Sajó és a Tisza partján. A. két fontos ipartelepen azon­ban az utóbbi időben már gon-1 Őot okozott a dolgozók friss és lőminőségű kenyérrel való el Játása. Kazincbarcikán, az ide 'Slenes felvonulási épületben biüködő sütőüzem, elavult be­rendezéseivel már képtelen a növekvő város és a bővülő üze­mek dolgozóinak igényeit ki­segíteni. A Tiszapalkonya környéki gyárakba és építkezé­sekre pedig a 35 kilométerre fekvő Mezőcsátról szállítják a kenyeret, amely a hosszú úton ®°kszor összetörödve érkezik a fagyasztókhoz. A két ipartelep kenyérellátásának biztosításá­ra a tanács mintegy 20 millió forintot fordított. Ebből az ösz- ^egböl Kazincbarcikán auto­mata berendezésekkel és nagy­teljesítményű, szovjet gyárt- Júányú kemencével felszerelt, korszerű gyárat építettele, amelyben januártól, két mű­szakban naponta 120 mázsa ke­nyeret készítenek. A több mint *4 milliós költséggel épült ke­nyérgyár műszaki átadását h°st kezdték meg, s az új őzemből jövőre Kazincbarci­kán kívül a környező bányavi­dék nyolc községébe is szállíta­nak kenyeret. A Tiszai Vegyikombinát és a Tiszapalkonyai Hőerőmű dol­gozóinak leendő új városában, Tiszaszederkényben, több mint négymilliós költséggel napi 60 mázsa kenyér készítésére al­kalmas kenyérgyárat építenek. A munkák már befejezéshez közelednek, s az új üzemben n jövő év első negyedében kez­dik meg a próbagyártást. Az üzem a környező falvakat, így Hcjőbábát, Nemesbikket, Sajószögedet, Nagycsécset és Tiszaoszlárt is ellátja majd friss kenyérrel. szont mindössze 35 termelő bá­nya van a tröszt területén, s közel 1500 vagon szén kerül a külszínre naponta. A VIII. kongresszus ismé­telten aláhúzta ennek a törek­vésnek fontosságát. Még job­ban előtérbe került a gazda­ságosság, ezzel párhuzamosan a korszerű bányászkodás. Ép­pen ezért megyénkben is meg­teszik azokat az intézkedése­ket, amelyek koncentráltabbá teszik a termelést. Az ötéves terv végére előreláthatólag 28 aknából lényegesen több szén kerül majd ki, mint ma a 35 bányából. A fejlődés ütemé­nek szemléltetőbbé tételére ér­demes megemlíteni, hogy je­lenleg átlagosan 38 vagon sze­net termelnek egy-egy akná­ban, s ez 1970-ben 70—75-re növekszik, 1975-ben pedig 83 vagon szenet fog adni egy-egy akna. Bányáink ilyen ütemű koncentrációjával tökéletesebb lesz a szállítás, — hiszen je­lenleg mintegy 50 százalékos kapacitás-kihasználásról be­szélhetünk. Lényegesen megjavul az ak­nák szociális és kommunális el­látottsága, valamint a jogos kulturális igények kielégítése. Minden aknához korszerű, mo­dern fürdő, öltöző épül, a kül­színi objektumok rendezettek és kulturáltak lesznek! S ha már a beruházás és a műszaki fejlesztés kérdésénél tartunk, érdemes megemlíteni egy napjainkban is fellelhető káros nézetet. Sokszor hallani olyan véleményt: o műszaki fejlesztés csak beruházási kér­dés. Ha vesznek új gépeket, lesz fejlődés, ha nem, akkor marad a csákány és a lapát. Ez a szemlélet helytelen, hiszen az a lényege: pénz nélkül nincs műszaki fejlesztés. Példák egész sorával lehetne bizonyí­tani az ellenkezőjét, pro és kontra. Mert tudunk olyan esetről, amikor volt pénz — lásd a drágán megvásárolt gya­lultat és a Hidasi-felrakókat. —, mégsem lett belőle műszaki feljődés és tudunk olyan ese­tet is, amikor „pénz nélkül”, újítással, a meglévő berende­zések átalakításával, korszerű­sítésével, szervezési intézkedé­sekkel kedvező kihatású je­lenségek születtek. A műszaki fejlesztés tehát nemcsak korszerű gépe­ket, jó biztosító elemeket kí­ván, hanem feltételez olyan embereket, olyan bányászokat, akik szívügyüknek tekintik a fejlődés ütemének meggyorsí­tását, akik az új technikában, az új technológiai folyamatok­ban, a bányagépekben és az acéltámokban nem fölösleges rosszat, nem ellenséget, hanem szükséges jót és segítőtársat látnak. i Paulovits Ágoston Könnyebb neél a gépiparnak Az Ózdi Kohászati Üzemek­ben a műszaki fejlesztés egyik legfontosabb feladatául azt a célt tűzték ki, hogy a felhasz­náló iparnak az eddiginél ki­sebb súlyú, mégis megfelelő szilárdságú hengerelt készáru­kat adjanak. Ezzel is hozzá akarnak járulni, hogy a külön­böző iparágak — köztük első­sorban a gépipar — korszerű­síthessék gyártmányaikat, egyúttal a népgazdaságnak is kevesebbet kelljen fordítania a zömében importanyagokból ké­szülő kohászati gyártmányok előállítására. Az ózdi kohászat műszaki Ezer ^éfszohÉs lakáshoz készítenek az \úk könnyített födömeleineket Oodroaliercsz úron Bodrogkeresztúrban a né­hány éve üzembe helyezett tufablokk gyárban az idén tértek rá a B 60-as födémele­mek gyártására. A nagy keres­letnek örvendő építőanyag ké­szítése a korszerű automata be­rendezéseken sokkal gazdasá­gosabb,. termelékenyebb. így alig több mint négy hónap alatt hatszázezer darab könnyí­tett födémelemet készítettek, s azok nagy részét a családi ház építők, illetve termelőszövet­kezetek vették igénybe. Az újfajta födémelem mész­tufából készül, súlya mintegy 30 százalékkal könnyebb a be­tonénál, tartó szilárdsága min­den tekintetben megfelel a kö­vetelményeknek, s gyorsabban beépíthető, mint a betonból ké­szült építőelem. A jövő évben — a tervek szerint — megkét­szerezik a tufa födémelemek készítését, s több mint kétezer kétszobás lakáshoz elegendőt gyártanak. Százezer híd A Szovjetunió hétéves gazda­ságfejlesztési tervének befeje­zéséig az ország különböző ré­szeiben összesen százezer ki­sebb és nagyobb hidat építe­nek, köztük óriáshidakat emel­nek a Volgán, a Kámán, az Obon és a Jenyiszejen. Egy év múlva elkészül Euró­pa legnagyobb vasbeton-hidja Szaratovban. Ez 2800 méter hosszúságban hidalja majd át a Volgát. Az említett százezer hidat jórészt típustervek alapján, gyárban készült egységes vas­beton elemekkel, pillérekkel és tartókkal építik fel. gárdájának ezirányú törekvé­se az idén több fontos keresett terméknél sikerrel járt. Ered­ményesen kidolgozták ugyanis a 65x36 milliméteres U-acél- fajtának könnyített kivitelű gyártási módját. A módosított technológiával ez a sok iparág­ban használatos hengereltacél ezentúl már mintegy tizenhét százalékkal kisebb súlyban ál­lítható elő anélkül, hogy tar­tóssága csökkenne. Ugyancsak sikerrel fejezték be egy má­sik, szintén széles körben hasz­nált hengereltacél fajtának, a 100x100 milliméteres' szögacél­nak gyártási eljárását. Ennél az eredmény még jobb, a súly- csökkenés ugyanis eléri a har­minc százalékot is. A módosí­tott eljárással egy folyóméter szögacél súlya a korábbi 15 kilogramm helyett alig több, mint tíz kilogramm. A kidol­gozott technológiák alapján ezeknél az acélféleségeknél be­rendezkedtek a rendszeres gyártásra, s a felhasználó ipar kívánságára ezeket a gyárt­mányokat már könnyebb súly­ban bocsátják rendelkezésükre. Az öt évre összeállított gyártmány- és gyártásfejleszté­si terv szerint el akarják érni, hogy 1966-ig az ózdi kohászat hengerelt készáruinak nagyobb része már új technológiával, könnyebb kivitelben készüljön. Az elkövetkező években még tizenöt gyártmány technológi­áját dolgozzák ki. AJÁNDÉKSORSOLÁS Az Állami Biztosító hasznos ajándéktárgyakkal és játékokkal lepte meg a biztosított iskolás gyer­mekeket. Csaknem 400 különböző tárgyat sorsoltak ki a képen látható úttörők, a megye fiataljai között. Tolltartó, töltőtoll, társasjáték, könyv és egyéb hasznos ajándék teszi boldogabbá az AB jóvoltából sok gyerek karácsonyát. Foto: Sz. Gy. A város még alszik. És mintha Miskolc házai, gyárépületei ködöt, kormot és füstöt lehelnének maguk­ból. Ez a füstös köd elborítja a 3. sz. AKÜV komplex-telepét, szürke füg­gönyt terít a világító fénycsövek köré. A telep már — távolra hallha­tóan — megkezdte szokásos hétköz­napi életét. A katonás rendben álló több száz Csepel, Zisz és Gaz kocsik körül emberek ügyködnek, vizet töl­tenek a tartályokba, tankolnak s egy­más után zúgnak fel a motorok. Fürge léptekkel megérkeznek a „pilóták”. Katonás rövidséggel, s fegyelmezettséggel mondják: — Forgalmista szaklárs, szolgálat­tételre jelentkezem! Futó pillantást vetnek a kezükbe nyomott menetlevelekre, rövid túráz- tatás következik, s az AKÖV kocsik, mint valami előnyomuló katonai osztagok, elindulnak az országutak felé. Tej, kenyér, acél Az Autóközlekedési Vállalat több ezer dolgozójának tevékenysége is benne van abban, hogy reggel tej van az üzletekben, a hús, a kenyér időben az asztalra kerül, hogy a gyári munkás, a bányász időben ér munkahelyére, a tanuló az iskolába. A távolsági autóbuszok és munkás­járatok ez év októberének végéig kö­zel 7 millió utast szállítottak. A te­hergépkocsik több mint 22 millió ki­lométert futottak a megye és egész Magyarország országútjain s több mint 6 és félmillió tonna árut szállí­tottak. A vállalat tizennégy nagyvállalat áruját szállítja, több mint három es félezer üzletet „terít”- meg áruval. Az országutak vándorai Közel 7 millió utast, 6 és félmillió tonna árut szállítottak a 3. AKÖV dolgozói Kapcsolatban van egy sereg gyárral, vállalattal. Gépeket szállít a DIMÁ- VAG-ból, a Könnyűgépgyárból, dolo­mitot és meszet visz a Lenin Kohá­szati Müvekbe. Ki hinné, hogy szere­pűit van még az acél önköltségének csökkentésében is. Régebben a dolo­mitbányából vonattal szállították a terméket az LKM-be. Ök tonnánként 48 forinttal olcsóbban szállítják, s méghozzá úgy — bunkerból bun­kerba —, hogy nincs szükség fizikai munkára. Egy év alatt így közel 2,5 millió forintot takarítanak meg. Oj módszerek A vállalat munkáját sok életrevaló, és sikeres kezdeményezés, új mód­szer jellemzi. A taxiközlekedés Mis­kolcon — ez is hozzájuk tartózik — általában veszteséges volt. A vizsgá­lat azt mutatta: a sok üresjárat miatt. Létrehoztak egy laxiközpontot. Telefonhívásra a központ jelentke­zik s úgy intézkedik, hogy a kért helyhez legközelebb eső állomásról indul el a taxi. így kevesebb az üres­járat, s olcsóbb a megrendelőnek is. A fuvar lebonyolítása után a kocsi nem az indulási állomásra megy vissza, hanem beáll a legközelebbi taxiállomásra. így elérték, hogy a taxiközlekedés már nyereséges. Az autóbuszokon kísérletképpen alkalmazták a kalauznélküli járató­lent. Igen jól beválik. Ügy tervezik, hogy a lehetőséghez képest — egyre több kocsin valósítják meg ezt az új módszert Az üresjáratokat igyekeznek csök­kenteni a tehergépkocsikon is. Van­nak kocsik — elsősorban Miskolcon —, melyeknek útját, munkáját mate­matikai pontossággal igyekeznek meghatározni, programozni. Például, ha a kocsi Anna-bányáról szenet szállít a belvárosba, kifelé más árut raknak rá. Két éve kezdték meg a központosí­tott szállítást. Az Oxigéngyárból pél­dául régebben naponta 30—40 kocsi szállította a terméket. Az AKÖV ezt a munkát 7—10 kocsival elvégzi. Ilyen központosítást valósítottak meg a Gömöri Pályaudvaron, s ezt alkal­mazzák rövidesen az ózdi és a sátor­aljaújhelyi pályaudvaron is. Bármi­lyen áru érkezik az állomásra, a vál­lalat gondoskodik a kirakásról, s az elszállításról — bármikor futnak is be a vagonok. Ez segítséget jelent a vasúti közlekedés gyorsításában is, mert a vagonok hamarabb elhagy­hatják az állomás területét. Az emberekről A közúti közlekedés fejlődése, az utasforgalom növekedése, a percnyi pontossággal ütemezett szállítás egy­re többet, nagyobb figyelmet, szak­tudást kíván az embertől, a gépkocsi- vezetőtől. A vállalatnál sok olyan dolgozó van, mint Tóth János, Novák József tehergépkocsi- és Rigó István autóbuszvezető, akik művészei a szak­mának. Ezek az emberek úgy gon­dozzák, úgy óvják a gépkocsit, mint zongoraművész a hangszerét, s épp­úgy élvezik a vezetést, mint a művész a zenét. A vállalatnál a gépkocsi- vezetőt egyre inkább úgy tekintik, mint túlnyomórészben szellemi mun­kát végző dolgozót, akinek munkáját erősen befolyásolhatják a pszicholó­giai hatások, családi és egyéb lélek­tani okok. így például a KRESZ- oktatásban is szakítottak a mecha­nikus előadással, az emberi jelensé­gek mélyebb elemzése segítségével igyekeznek megértetni a biztonságo­sabb vezetés szükségességét. Jel­lemző, hogy a balesetek esetén a hi­vatalos megállapításon túl keresik az emberi, lélektani okokat is. S hogy mennyire hatásosan, azt a következő adat is bizonyítja: a baleseti arány 15 százalékkal csökkent. Az utánpótlás gondot okoz. Ma már kevés az, ha valaki elvégez egy tan­folyamot. Az a tapasztalat: azokból válnak a legjobb gépkocsivezetők, akik egy ideig segédmunkásként jár­nak a kocsikkal, s így ismerkednek meg a gépkocsivezetés elméleti >:s gyakorlati „titkaival”. A gépkoc - vezetők jobb munkája érdekében jö­vőre munkásszállót építenek, s egv tanműhelyt hoznak létre, ahol gép­kocsiszerelőket akarnak nevelni. A jövőt illetően van egy sor más ter­vük. elképzelésük is, de erről — te­kintve, hogy még csak most tárgyal­nak az illetékes minisztériummal — korai lenne beszélni. Egy biztos: jö­vőre iovábbiejlesztik a szeméi?- és teherszállítást. Csorba Barna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom