Észak-Magyarország, 1962. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-06 / 285. szám
r Csütörtök, 1962. december 6. ESZAKMAGYARORSZÄO 3 A* összefogás példái Tokafhan A nők munkáidnak megkönnyítéséért a Pamutfonodában TOKAJBAN, a kőbánya kötelében, gyönyörű környezetben egy új, befejezés előtt álló • üzemház emelkedik. Építői úgy vélekednek, hogy ha minden jól megy, a jövő év elején meg is kezdhetik benne a termelést. Ez az épület — amelynek értéke megközelíti a félmilliót •— sok ember összefogásának beszédes bizonyítéka. A Tokaji Vegyesipari Ktsz-ben még az év elején is úgy beszéltek róla, mint elképzelésről, vágyról, amely ez évben aligha valósul meg. A felsőbb szervek „kiszorítottak” nekik egy kevés pénzt, a többit megoldották saját erőből, társadalmi munkával. Papp János elvtárs, a szövetkezet elnöke szűkszavúan csak ennyit mond: — Az emberek több ezer órát dolgoztak társadalmi munkában. Kik áldoztak ennyit? Az elnök azt mondja, egy cikkben úgysem sorolhatunk fel minden nevet. Ha néhányat közöl, a többi megsértődhetik. Legjobban azt lehet feljegyezni: 4,a szövetkezet kollektívája”. Az üzemház égetően fontos. Különösen most. A Vegyesipari és a Cipész Ktsz október 1-én fuzionált. Az egyesített szövetkezet IV szakmában dolgozik. Az elhelyezéssel eddig baj volt. 9 különböző helyen voltak a műhelyek, 5 helyen a raktárak. Az irányításhoz rengeteg szaladgálásra volt szükség, aztán sokat kellett mászkálni az anyagok után is. Most pedig egy helyre tömörítik az anyagokat, az építőipari és a vasipari részlegeket. Könnyebb lesz a vezetés, a munkaszervezés, és könnyebb lesz a munka is. És — előreláthatóan — nem kerülnek olyan helyzetbe, mint az év elején. A Tisza kiáradt és elborította a komp-telepet. Több mint 600 ezer forint kiesést okozott. A komp-telepet is áthelyezik. A kompkészítésben egyébként szép sikereket érlek el. Valamikor örültek, ha évenle hármat elkészítettek, ez évi eredményük viszont nyolc vaskomp, amelyhez mintegy 100 tonna vasat használtak, illetve használnak fel. A SZÖVETKEZET ismeretes arról is, hogy szívesen, és igen eredményesen foglalkozik javítással, kislakásépítéssel. November 20-ig — az értékelés szerint — a javításban 15 száMegtarfcották Miskolcon a Vasas Szakszervezet küldöttértekezletét XXIV. kongresszusára készül a Vasas Szakszervezet, s a jelentős esemény most éppen egybeesik a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezete fennállásának 60. évfordulójával. A Borsod megyei szervezett vasas dolgozók is lelkesen készülnek a kongresszusra:, erről a készülődésről, az eddig elért eredményekről adlak számot december 4-én, az SZMT-szék- házban tartott küldöttértekezleten. Megyénk vas- és energiaipari dolgozói küldötteinek tanácskozásán jelen volt és az elnökségben helyet foglalt Kormos István, a Vasas Szakszervezet titkára. Varga Zoltán, a Miskolc Városi Pártbizottság titkára, Jakó András, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa vezető titkára. Válóczi Elek megnyitója után Stricz János, a Vasas Szak- szervezet megyebizottságának titkára terjesztette a küldött- értekezlet elé a megyebizottság beszámolóját. Ez részletesen foglalkozott megyénk vas- és energiaiparának jelenlegi helyzetével, a termelésben elért eredményeivel; számot adtak a htunkéról és beszéltek a jövő feladatairól. A tanácskozáson csaknem teljes számban megjelentek a küldöttek. Közülük hetven küldöttet az SZMT értekezletére, 35 küldöttet pedig a XXIV. kongresszusra jelöltek, akik szakterületüket, a kohászatot, a gépipart és az energiaipart képviselik. Megyénk sajátos jellegénél fogva országos vonatkozásban ez a legnagyobb arány: Borsod megyéből utazik a legnépesebb küldöttség a kongresszusra. A keddi tanácskozáson élénk, eleven vita alakult ki, sok hozzászólás, alkotó javaslat hangzott el. A beszámoló, valamint a vita ismertetésére rövidesen visszatérünk. zalékkal, a kislakásépítésben 23 százalékkal értek el az előírtnál jobb eredményt Ennek az a magyarázata, hogy sok olyan ember dolgozik a szövetkezetben, mint Nyilasi János kovács, az „ezermester”, aki mindig „spekulál”, hogyan lehetne valamit könnyebben, jobban megcsinálni. És sokan olyanok, mint Kulcsár József és Sebestyén István építő brigádjának tagjai, akik becsületbeli ügyüknek tekintik, amit építenek. Szívesen is fogadják őket nemcsak Tokaiban, hanem az egész környéken. (Még Miskolcon is vállaltak lakásépítést.) A szövetkezet dolgozói nemcsak javításban, kislakásépítésben jeleskednek, nemcsak a második és a harmadik negyedévet zárták jól, hanem a mintegy 700 ezer forint értékű többlettermeléssel kiegyenlítették az első negyedévi „tartozást” is. November vége felé az esőzés akadályozni kezdte munkájukat. A szövetkezet „vezérkara” összeült mit is kell tenni, hogy az eddigi eredményt le ne rontsák. A megerősödött szövetkezet vezetősége és tagsága úgy véli. aggodalomra nincs ok. Amilven összefogással dolgoztak, s dolgoznak az üzemház építésén, ugyanolyan összefogással dolgoznak az év sikeres befejezésén is. AZ ÖSSZEFOGÁSRA még egv példa. A tokaji kisiparosoknak van egv helyiségük. Nem tudják kellően kihasználni. A szövetkezeteknek viszont nincs klubhelviségük. A szövetkezeti doleozók. s a kisiparosok közös klubbizottságot hoztak létre, amelv gondoskodik róla. hogy a ICIOSZ-klub- ban mind a szövetkezeti emberek. mind a kisiparosok megtalálják szórakozási lehetőségeiket. És ez a közös szórakozás — feltételezhetően — csak a kezdet ahhoz, hogy a szövetkezeti dolgozók és a kisiparosok minden vonatkozásban közelebb kerüljenek egymáshoz. (CsB) Ma nyitják meg a II. Borsodi Vegyész Napokat A Magyar Kémikusok Egyesületének borsodi csoportja rendezésében ma nyitják meg a már hagyományossá vált vegyész konferenciát, amely jelentős esemény megyénk életében. A Borsodban dolgozó kémikusok beszámolnak tudományos munkájukról, és termelési tapasztalataikról. A december 8-ig tartó Borsodi Vegyész Napok alatt előadások, viták hangzanak el. A konferenciát Czottner Sándor elvtárs, nehézipari miniszter „A borsodi vegyipar helyzete és jövője” című előadásával ma este 17 órakor nyitja meg a MTESZ Széchenyi utca 105. sz. alatti előadótermében. A borsodi vegyészkonferencia minden résztvevőjének jó munkát kívánunk. A tanácskozás munkájáról lapunkban majd részletes tudósítást közlünk. Felső kép: A müszakkeadés előtt leadott hibás nylon-harisnyákat viselőik a munkaidő befejeztével megjavítva kapják vissza. Alsó kép: Az önkiszolgáló rendszerű ebédlőben a dolgozók várakozás nélkül kapják az ebédet A Bánhidai Erőműben helyezik üzembe az első magyar gyártmányú száz megawattos gépegységet Még be sem fejeződött • az Oroszlányi Hőerőmű beruházása, ä második ötéves terv, mű' • • .• ' .' .• sik nagy erőművének, a száz- halombattainak építése pedig jövőre érkezik majd el az első Ismét a sz Hevét nemcsak fanéin az egész borsodi szén- Jhedencében jól ismerik. Vagy huszonöt esztendővel ezelőtt íogott először csákányt a sötéten csillogó szénmezők árnyékában. Akkor lett bányász Al- teási István — s azóta ... bi- teny hosszú kocsisort megtöltene az általa ki vájt szén. Mindig az elsők, a legjobbak között említették. Gyakran példálóztak vele a vezetők és a Szakmabeliek. Szorgalmával, szerénységével, szívós vasaka- te tavai, politikai tisztánlátásáéul, a munkás-szív diktálta lelkiismeretességével, becsületességével nagy baráti, elvtársi tábort alakított maga köré anélkül, hogy akarta volna, "tegszerették az emberek, mert ? is rajongással szereti munkatársait, szereti az embereket. Nem tudom hirtelenjében teit is kérdezzek tőle, amint le- él a kényelmes karosszékbe, "tust jött ki a bányából. El tudom képzelni, amint pár perctel korábban TH-gyűrűt sze- telt egy jókora fővágatban. Ma- Bam előtt látom, ahogy a villamos fúrót nekifeszíti a meg- Szenesedett életnek. Hallom a tehyes masina monoton berregését, miközben a fúró kérges Grálját elnyeli a szénfal.- ÉHész lénye valahogy úgy 5*t rám — olyan gondolatokat Ereszt —, hogy egyszerűen el sem tudom képzelni a munka, a bánya nélkül. Nézem szénporos homlokát, kérges, kissé maszatos tenyerét, s közben egy fénykép elevenedik meg előttem. A minap készült. Ezúttal nem Ormosbányán, a hegyeket tartó ácsolatok mellett kattant a fotóriporter villanlós masinája, hanem Budapesten, a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusán. Nem is a csákányt tartó vájár állt mellette, vagy csillével bajlódó szállító- munkás, hanem egyetemi tanár, járási párttitkár, egyszóval a nagy tanácskozás borsodi küldöttei. És most néhány percre szinte felelevenedik az a kép, az a hangulat és légkör, itt, a kicsiny ormosbányai irodában, amely a kongresszus napjaiban mindenkit rabul ejtett. — Nekem ez volt a második — így Almási István. — Hogyhogy? ... — Részt vettem a VII. kongresszuson is, sőt ha jól összeszámolom, a harmadik, mert 1957-ben az országos pártértekezleten is ott voltam. Gondolkoztam is azon, amiket akkoriban hallottam, s amik azóta örömteli valósággá érlelődlek. Először azon vitáztunk, miként haladjunk a konszolidáció éveiben, aztán a szocialista mezőgazdaság megteremtésével, néhány gazdaság- politikai kérdéssel, és az ideológiai munkával foglalkoztunk. Akkoriban ezek a kérdések olyan „távlatoknak” tűntek, mint most a műszaki színvonal emelése, a termelékenység és a gazdaságosság fokozása, vagy a származás szerinti kategorizálás megszüntetésében rejlő lehetőségek gazdag gyümölcsözte tése. Kissé elgondolkodik, majd hirtelen rámnéz, s így folytatja: — Mi is sokat változtunk azóta. Rengeteget — és még mennyit fogunk. A kongresszust ism*n! dennapi munka váltja fel. Az előbb még azt az izzó lelkesedést csodáltam, amely átjárta az onnosiak küldöttét. Most pedig azt az örömöt olvashatom le a Il-es akna vájárának arcáx’ól, amely mindazok tekintetére jellemző, akik tesznek valamit a holnapért. Nemcsak a napfényre küldött szénről van szó — hiszen vétek lenne az Almási-brigád életét a százalékok, a terven felül adott szén tükrébe állítani. Csalóka volna a kép — mert ez csak egy része annak, amit a brigád csinál. Azt mondja Almási elvtárs: — Sokat jegyengettem, vitatkoztam a kongresszuson, különösen akkor, amikor rólunk, szocialista brigádtagokról esett szó. Eszembe jutott az is, amit Kádár elvtárs az országos tanácskozáson mondott. „Űj hajtások jelentkeztek a szocialista munkaversenyben; ezek a szocialista munkabrigádok.” Valóban új hajtásról van szó. Mert ezt nem lehet összehasonlítani a korábbi mozgalmakkal. Ez mindegyiket felülmúlja. Formájában és módszerében egyaránt. Jelentősége nagy — tábora népszerű, széles alapokon nyugszik. Erre egyébként a Központi Bizottság beszámolója is utal, mikor kimondja: Fontos tennivalónk továbbra is a dolgozók aktivitásának növelése, a szocialista munkar>er- seny, különösen a szocialista brigádmozgalom fejlesztése. Jelenleg több mint 31 ezer brigád versenyez a szocialista címért, majdnem 9 ezer pedig már el is nyerte ezt a címet. A szocialista brigádok élenjártak a kongresszusi munlcaverseny- ben is. Tagjai példamutatóan élnek, dolgoznak és tanulnak, megvalósítják és terjesztik a szocializmus eszméit és erkölcsét. — Nem tudom ki hogy van vele, de nekem nagyon jól esett hallani e szavakat... Erről egyébként sokat beszélgettünk már odalenn a bányában is ... Nálunk nincs probléma, sem az egyik, sem a másik követelménnyel. Értjük miről van szó — látjuk, hogy mi, miért történik. De ez kevés! Hiszen vannak emberek — sajnos köztünk bányászok között is —, akik nyűgnek tekintik a munkát, a tanulást meg szükséges rossznak. Éppen ezért úgy határoztunk, sutba dobjuk a közmondást és mi a mások liáza- táján is sepregetünk. Érti, mire gondolok? ... Igen, Almási István Kossuth- díjas vájár, az ormosiak küldötte nem öncélúságot, nem valamiféle befelé fordulást, vagy rekordhajhószást lát a szocialista brigádmozgalomban, hanem a társadalomnak egy olyan magvát, egy olyan, egyre jobban izmosodó, terebélyesedő fáját, ameljret mindenkinek gondozni, nyesegetnie kell. Erről gyakran szoktunk beszélgetni hivatalos fórumokon, értekezleteken, meg baráti találkozókon. Egyszer határozottabban — másszor kissé bizonytalankodva. Talán ezért foglalkozott vele a VIII. pártkongresszus is — és azt hiszem, Almási István sem véletlenül tette szóvá. Alig másfél hete, mási István hazament Ormosbányára. Azóta jóformán nem telt el nap, hogy ne esett volna szó a kongresszusról, A felolvasóban csakúgy, mint a minap megtartott taggyűlésen. Az utcán is elég gyakran megállítják. Öregek és fiatalok egyaránt. Hiába látták a televízióban a kongresszusról adott műsort., meg a rádiót is jobban hallgatták ezekben a napokban, s az újság is keresettebb volt, mint máskor — mégis jól esik olyan emberrel beszélgetni, aki ott volt Szívesen hallgatják — s ő szívesen beszél ottani élményeiről. Mindenkinek. Paulovits Ágoston gépegység üzembehelyezéséhez, máris újabb, kiemelkedő jelentőségű erőműberuházásba kezd a Nehézipari Minisztérium energiaágazata. Az új, villamosenergia termelő üzemet a nemrég hozott kormányhatározat értelmében a Bánhidai Erőmű bővítésével nyeri a népgazdaság, olyan módon, hogs7 a meglevő 78 megawattos erőmű mellé új erőművet telepítenek 100 megawatt teljesítményű gépegységgel. , . A száz megawattos kapacitásnövelés jelentékenyen hozzájárul az ország rohamosan növekvő villamosenergia szükségletének fedezéséhez, s alkalmat ad arra, hogy kipróbálhassák az első magyar gyártmányú 100 megawattos turbógépegység prototípusát. így a tapasztalatok alapján fejleszthetik a nagyteljesítményű áramtermelő egységeket, később rátérhetnek a 200, majd az ennél nagyobb teljesítményű gépek előállítására. Az ei'őműberuházási vállalat és a kivitelező vállalatok már hozzáfogtak a nagyfontosságú munka előkészítéséhes!. A 22. számú Állami Építőipari Vállalat decemberben megkezdi a felvonulást a munkához. A jövő év első negyedében áthelyeznek néhány kisebb épületet arról a területről, ahová az új erőmű kerül, majd a második évnegyedben hozzáfognak a földmunkához. Az új Bánhidai Erőmű 1985 végén kezdi meg az üzempróbát
